Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 583 (11641. - 11660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
11660. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-02 17:15:37
Üzenet elküldve: 2024-09-02 17:15:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar//
*A jókora máglyák csak halovány, fekete füstöt eregetnek, mikor megérkeznek a tegnapi ünnepély helyszínére. Az asztalokat elbontották, az ünnepély teljesen a végéhez ért.
Alaposan szemügyre veszi a kotyvasztómester által mutatott italt. A zöld. Ez az egy, amiről valami fogalma is van. Ugyanakkor figyelmét a többi nedű is leköti. Nem csupán az alkalmazásuk hasznossága miatt; ő maga roppant kíváncsi lélek és szívesen elmélyed számára érdekes tudományokban. Nem tartja magát hiszékeny embernek, de kötve hiszi, hogy Nestar megtévesztené.*
-És a többi? Azok mit tudnak? Tüzet köp tőlük az ember, vagy méregfoga nő? Esetleg erősebb lesz, mint a legtermetesebb óriás?
*Tisztában van vele, hogy kérdései egy szaktekintélynek akár gyermekdednek is hangozhatnak, de Nestar számára már bizonyosan egyértelművé vált, hogy messziről indulnak. Türelmesen hallgatja a férfit, sárga tekintete figyelemről tanúskodik.*
-Lenne itt még valami, Nestar mester. *Mereng el egy pillanatra.*
-Én magam keveset tudok a Te előéletedről... De abban biztos vagyok, hogy tudományod nem itt, Thargföldön tanultad ki. *A férfire sandít.*
-Mondd csak, mily viszonyt ápolsz Artheniorral? Ne gondold, hogy rossz válasz is akadhat. Csupán a lehetőségeinkkel vetek számot. *Igazat szól. Nem kötözi máglyához a férfit és nem is kívánja a gödörbe. Noha nem közli, leginkább arra kíváncsi, vajon milyen kapcsolatokat ápolhat Nestar a várossal.*
*A jókora máglyák csak halovány, fekete füstöt eregetnek, mikor megérkeznek a tegnapi ünnepély helyszínére. Az asztalokat elbontották, az ünnepély teljesen a végéhez ért.
Alaposan szemügyre veszi a kotyvasztómester által mutatott italt. A zöld. Ez az egy, amiről valami fogalma is van. Ugyanakkor figyelmét a többi nedű is leköti. Nem csupán az alkalmazásuk hasznossága miatt; ő maga roppant kíváncsi lélek és szívesen elmélyed számára érdekes tudományokban. Nem tartja magát hiszékeny embernek, de kötve hiszi, hogy Nestar megtévesztené.*
-És a többi? Azok mit tudnak? Tüzet köp tőlük az ember, vagy méregfoga nő? Esetleg erősebb lesz, mint a legtermetesebb óriás?
*Tisztában van vele, hogy kérdései egy szaktekintélynek akár gyermekdednek is hangozhatnak, de Nestar számára már bizonyosan egyértelművé vált, hogy messziről indulnak. Türelmesen hallgatja a férfit, sárga tekintete figyelemről tanúskodik.*
-Lenne itt még valami, Nestar mester. *Mereng el egy pillanatra.*
-Én magam keveset tudok a Te előéletedről... De abban biztos vagyok, hogy tudományod nem itt, Thargföldön tanultad ki. *A férfire sandít.*
-Mondd csak, mily viszonyt ápolsz Artheniorral? Ne gondold, hogy rossz válasz is akadhat. Csupán a lehetőségeinkkel vetek számot. *Igazat szól. Nem kötözi máglyához a férfit és nem is kívánja a gödörbe. Noha nem közli, leginkább arra kíváncsi, vajon milyen kapcsolatokat ápolhat Nestar a várossal.*
11659. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-08-29 15:58:50
Üzenet elküldve: 2024-08-29 15:58:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Yagnar Rhagodar//
*Nem tagadná, hogy magának is szívességet tett jelennemlétével, nem hozott áldozatot a közjóért. A többi erőt rejtő szerre bólint.*
- Akadnak abból is, viszont jómagam hadügyekben járatlan vagyok, így majd a harci hasznuk és szükségességüket illetően fontos lesz a te rálátásod is.
*Minden döntés az italok sorsáról más lehetőségek kárára megy, ezért nem sietett a tényleges keverésekkel.*
- De azokról majd később, ami a gyógyító szereket illeti...
*Előveszi kisebb, másoknál szivaros toknak minősülő tárolót, amiben öt kisebb italocskát tart, egy élénk kéket, tompa barnát, bíboros lilát és két zöldet, keze pedig a matt, sötétebb, méregzöld színű felé nyúl.*
- Ez a legerősebb, szervezetet élénkítő szer, amit elő tudok állítani. Amennyiben a személy még életben van elfogyasztásakor, hónapos gyógyulási folyamat zajlik végre a testében, akár belső szerveket is teljesen meggyógyítva. Bár a kritikus és biztosan halálos sérüléseket is kezeli, életet mentve, az ismertebb zöldekkel ellentétben nem tünteti el a sebeket, csak agresszívan regenerálja, amíg csak egy kisebb vérző sebbé enyhülnek. Hogy egy példával éljek, egy szilánkosra tört gerincet eggyé összeforraszt, de apró repedések maradnak utána, melyek magukban még igényelnek pihentető ellátást, vagy egy gyengébb ital segítségét. És, a jelentős költségét tekintve a használatát érdemes korlátozni a ténylegesen halált köszöntő eseményekre.
*Nem biztos abban, mennyire volt sikeres az ital erősségeinek és gyengéinek pontos leírásával és ahogy a megtódult szövegáradata is utal erre, örömmel válaszol és tisztáz bármiféle kérdést, ami Yagnar számára ködös még. Főleg, miután ezek még a konkrétabb hatású szerei, ezen pár után már csak ezoterikusabb kotyvalékokat ismer.*
*Nem tagadná, hogy magának is szívességet tett jelennemlétével, nem hozott áldozatot a közjóért. A többi erőt rejtő szerre bólint.*
- Akadnak abból is, viszont jómagam hadügyekben járatlan vagyok, így majd a harci hasznuk és szükségességüket illetően fontos lesz a te rálátásod is.
*Minden döntés az italok sorsáról más lehetőségek kárára megy, ezért nem sietett a tényleges keverésekkel.*
- De azokról majd később, ami a gyógyító szereket illeti...
*Előveszi kisebb, másoknál szivaros toknak minősülő tárolót, amiben öt kisebb italocskát tart, egy élénk kéket, tompa barnát, bíboros lilát és két zöldet, keze pedig a matt, sötétebb, méregzöld színű felé nyúl.*
- Ez a legerősebb, szervezetet élénkítő szer, amit elő tudok állítani. Amennyiben a személy még életben van elfogyasztásakor, hónapos gyógyulási folyamat zajlik végre a testében, akár belső szerveket is teljesen meggyógyítva. Bár a kritikus és biztosan halálos sérüléseket is kezeli, életet mentve, az ismertebb zöldekkel ellentétben nem tünteti el a sebeket, csak agresszívan regenerálja, amíg csak egy kisebb vérző sebbé enyhülnek. Hogy egy példával éljek, egy szilánkosra tört gerincet eggyé összeforraszt, de apró repedések maradnak utána, melyek magukban még igényelnek pihentető ellátást, vagy egy gyengébb ital segítségét. És, a jelentős költségét tekintve a használatát érdemes korlátozni a ténylegesen halált köszöntő eseményekre.
*Nem biztos abban, mennyire volt sikeres az ital erősségeinek és gyengéinek pontos leírásával és ahogy a megtódult szövegáradata is utal erre, örömmel válaszol és tisztáz bármiféle kérdést, ami Yagnar számára ködös még. Főleg, miután ezek még a konkrétabb hatású szerei, ezen pár után már csak ezoterikusabb kotyvalékokat ismer.*
11658. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-08-29 14:42:37
Üzenet elküldve: 2024-08-29 14:42:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar//
*Azt már első találkozásuk során megállapította, hogy Nestar nem a legizgalmasabb személyiség. Nem, mintha a férfi bármi módon törekedne az ő benyomásának megmásítására. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy Nestar tulajdonképp nem azért nem vett részt az ünnepségen, mert úgy gondolta, hogy megzavarná ezzel azt, épp ellenkezőleg. Úgy gondolja, hogy a kotyvasztómester saját magát kímélte meg az ünnepségtől. Ettől függetlenül Nestar hasznosságához nem férhet kétség és minden diskurzusok folytán erősödik benne ez az érzés.*
-Úgy. *Immáron kifelé tartanak a Hrall épületéből, s az alattuk húzódó városka felé veszik az irányt.*
-Nos... Történjék bármi is, szeretném a legkevesebb... Áldozattal letudni. Ehhez pedig elengedhetetlenek az efféle szerek. Ahogy mondtam, teljes támogatásom élvezed e téren és ahhoz nyúlsz a raktárban, amihez óhajtasz. *Nemigen van megmondója amúgy sem Nestaron kívül annak a Vashegyen most, melyik fiola mit is rejt tulajdonképp.*
-Kereskedj velük belátásod szerint. A zöldből - mint mondod - van szükség többre. Habár nem becsülöm le azokat sem, melyek erőt adnak a használónak. Merthogy kell lennie ilyen szernek is. *Bizonytalanul pillant a férfira maga mellett.*
-És azt is tudnod érdemes... Hogy a kassza sincs túl jó állapotban. Az elmúlt idők hagyatéka. *Vállat von. Nem szívesen foglalkozik ilyesmivel, de mivel a kancellár kereket oldott érkezésük előtt, kénytelen.*
-Így kevésbé engedhetjük meg magunknak a nagyobb költéseket. *Nestar érezheti, hogy bájitalügyekben aligha felvilágosult a vezér. Gyakorlatilag azt tesz a készlettel, amit jónak lát.*
*Azt már első találkozásuk során megállapította, hogy Nestar nem a legizgalmasabb személyiség. Nem, mintha a férfi bármi módon törekedne az ő benyomásának megmásítására. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy Nestar tulajdonképp nem azért nem vett részt az ünnepségen, mert úgy gondolta, hogy megzavarná ezzel azt, épp ellenkezőleg. Úgy gondolja, hogy a kotyvasztómester saját magát kímélte meg az ünnepségtől. Ettől függetlenül Nestar hasznosságához nem férhet kétség és minden diskurzusok folytán erősödik benne ez az érzés.*
-Úgy. *Immáron kifelé tartanak a Hrall épületéből, s az alattuk húzódó városka felé veszik az irányt.*
-Nos... Történjék bármi is, szeretném a legkevesebb... Áldozattal letudni. Ehhez pedig elengedhetetlenek az efféle szerek. Ahogy mondtam, teljes támogatásom élvezed e téren és ahhoz nyúlsz a raktárban, amihez óhajtasz. *Nemigen van megmondója amúgy sem Nestaron kívül annak a Vashegyen most, melyik fiola mit is rejt tulajdonképp.*
-Kereskedj velük belátásod szerint. A zöldből - mint mondod - van szükség többre. Habár nem becsülöm le azokat sem, melyek erőt adnak a használónak. Merthogy kell lennie ilyen szernek is. *Bizonytalanul pillant a férfira maga mellett.*
-És azt is tudnod érdemes... Hogy a kassza sincs túl jó állapotban. Az elmúlt idők hagyatéka. *Vállat von. Nem szívesen foglalkozik ilyesmivel, de mivel a kancellár kereket oldott érkezésük előtt, kénytelen.*
-Így kevésbé engedhetjük meg magunknak a nagyobb költéseket. *Nestar érezheti, hogy bájitalügyekben aligha felvilágosult a vezér. Gyakorlatilag azt tesz a készlettel, amit jónak lát.*
11657. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-08-29 13:58:43
Üzenet elküldve: 2024-08-29 13:58:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kayaerr//
*Felhorkan, ahogy Kayaerr ráförmed. Igazán mély álomból ébresztik. A trágyameleg szalma szépen elringatta. Felhúzza magát alkarjára, onnan próbálja a félhomályban megtalálni a lány körvonalait.*
-Hmpf? *Homlokráncolva igyekszik feldolgozni a hozzá intézett szavakat, miközben megkísérel feltápászkodni és türelmetlen mozdulatokkal helyre igazítani magán az inget.*
-Fát, mi? *Nem kérdez miérteket, csak próbálja tudatosítani magában az utasítást.*
-Kayaerr. *Csak sikerül két lábra vergődnie. Elf mivoltából fakadóan kellően magas, s szeret is fölé magasodni másoknak.*
-Mint az a növény? *Elmorzsol egy halovány vigyort.*
-Kezdjük elölről. Az én nevem Tharasy, nem pedig hosszúfülű. A vidék legjobb íjásza áll előtted. Bárhonnét kilövöm bárki szeme közét. Nem csak íjjal. *Beharapja ajkait, hogy elfojtson egy vigyort.*
-Biztos Te is ezért jöttél, hmm? *Végigméri a barbár lányt. Ahogy szavai, úgy tekintete sem kevésbé szemtelen.*
-Vagy tényleg fát kéne hordanom ebben a melegben? *Kisöpri arcából a felesleges tincseket.*
-Hmm? Kayaerr. *Még küld egy sokatmondó pillantást a lány irányába, majd lehajol, hogy felnyalábolja holmijait. Már most látszik, hogy igazán szeret beszélni.*
-Fogalmam sincs, merre kódorog a húgom. De ha keresni óhajtod, csak tessék. Napestig tart majd. De szívesen megvárlak.
*Nem vonja kétségbe a lány szavait, nem ez lenne az első, hogy thargot küld a nyakukra, hogy intézzenek el valamit. Épp ezért nem is ágál ellene különösképp.*
*Felhorkan, ahogy Kayaerr ráförmed. Igazán mély álomból ébresztik. A trágyameleg szalma szépen elringatta. Felhúzza magát alkarjára, onnan próbálja a félhomályban megtalálni a lány körvonalait.*
-Hmpf? *Homlokráncolva igyekszik feldolgozni a hozzá intézett szavakat, miközben megkísérel feltápászkodni és türelmetlen mozdulatokkal helyre igazítani magán az inget.*
-Fát, mi? *Nem kérdez miérteket, csak próbálja tudatosítani magában az utasítást.*
-Kayaerr. *Csak sikerül két lábra vergődnie. Elf mivoltából fakadóan kellően magas, s szeret is fölé magasodni másoknak.*
-Mint az a növény? *Elmorzsol egy halovány vigyort.*
-Kezdjük elölről. Az én nevem Tharasy, nem pedig hosszúfülű. A vidék legjobb íjásza áll előtted. Bárhonnét kilövöm bárki szeme közét. Nem csak íjjal. *Beharapja ajkait, hogy elfojtson egy vigyort.*
-Biztos Te is ezért jöttél, hmm? *Végigméri a barbár lányt. Ahogy szavai, úgy tekintete sem kevésbé szemtelen.*
-Vagy tényleg fát kéne hordanom ebben a melegben? *Kisöpri arcából a felesleges tincseket.*
-Hmm? Kayaerr. *Még küld egy sokatmondó pillantást a lány irányába, majd lehajol, hogy felnyalábolja holmijait. Már most látszik, hogy igazán szeret beszélni.*
-Fogalmam sincs, merre kódorog a húgom. De ha keresni óhajtod, csak tessék. Napestig tart majd. De szívesen megvárlak.
*Nem vonja kétségbe a lány szavait, nem ez lenne az első, hogy thargot küld a nyakukra, hogy intézzenek el valamit. Épp ezért nem is ágál ellene különösképp.*
11656. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-08-28 15:46:07
Üzenet elküldve: 2024-08-28 15:46:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Bár igyekezett elkerülni a macskajajt, úgy tűnik mégsem sikerült maradéktalanul. Nem hasogat ugyan piszkosul a feje, de gyomra finoman azért emlékezteti arra, hogy be kellett volna fejezni a mulatozást egy-két korsó után. De a helyzet őszintén lehetne ennél sokkal rosszabb is. Mondjuk ha emberkedősre itta volna magát előző éjszaka, most akár szép, lila mokesszel is ébredhetett volna, vagy ha lekísérte volna a söröket valami erősebbel, minden bizonnyal könnybe lábadt szemmel elemezhetné a kitelepített rókája tartalmát, azon tanakodva, mikor evett répát.
Mindezekhez képest akár ki is merné jelenteni, köszöni jól van. Ehhez mondjuk nagyban hozzájárult, hogy nem kellett a hűvösben, a kemény földön töltenie az éjszakát, s bár sohasem panaszkodna miatta, reméli még egy ideig ki tudja élvezni ezt az állapotot. Nem tudja, mennyi időt fog igénybe venni ez a fahordás...
Bár vannak homályos foltok emlékeiben az ünnepségről, nem rémlik neki, hogy összefutott volna a jarl által emlegetett elfek valamelyikével. Itt az ideje hát összeszedni őket.
Arcát még megmossa, kicsit rendbe szedi magát, aztán a szállásról visszatérve elindul a testvérpár felkutatására. Néhány beszédre már képes törzstaggal szóba elegyedve kér némi útmutatást ehhez, valamelyik vörösebb képű javasolja, hogy nézzen körül az istálló környékén, így jobb híján arrafelé veszi az irányt.
Elsőre nem tűnik úgy, mintha bárki más is lenne bent rajta és pár lovon kívül, de némi járkálás után rálel a szalmában héderelő férfira. Borostyán pillantásai átszaladnak rajta, megállapítva, hogy vélhetőleg ez az egyik elf, akit keres, közelebb lép.*
- Hé, hosszúfülű! *nevére már nem emlékszik, de ez egy pillanatig nem tartja vissza attól, hogy megszólítsa. Megvárja, míg amaz összeszedi annyira magát, hogy tudjon rá figyelni aztán nem is húzva az időt magára bök.*
- Kayaerr. *rövid, tömör bemutatkozás, véleménye szerint többre nincs is szükség, s ugyanilyen kurtasággal a tárgyra is tér* - Hoznunk kell pár szekér fát az erődbe, a jarl parancsa. A húgod merre van? Őt is magunkkal visszük.
*Bár igyekezett elkerülni a macskajajt, úgy tűnik mégsem sikerült maradéktalanul. Nem hasogat ugyan piszkosul a feje, de gyomra finoman azért emlékezteti arra, hogy be kellett volna fejezni a mulatozást egy-két korsó után. De a helyzet őszintén lehetne ennél sokkal rosszabb is. Mondjuk ha emberkedősre itta volna magát előző éjszaka, most akár szép, lila mokesszel is ébredhetett volna, vagy ha lekísérte volna a söröket valami erősebbel, minden bizonnyal könnybe lábadt szemmel elemezhetné a kitelepített rókája tartalmát, azon tanakodva, mikor evett répát.
Mindezekhez képest akár ki is merné jelenteni, köszöni jól van. Ehhez mondjuk nagyban hozzájárult, hogy nem kellett a hűvösben, a kemény földön töltenie az éjszakát, s bár sohasem panaszkodna miatta, reméli még egy ideig ki tudja élvezni ezt az állapotot. Nem tudja, mennyi időt fog igénybe venni ez a fahordás...
Bár vannak homályos foltok emlékeiben az ünnepségről, nem rémlik neki, hogy összefutott volna a jarl által emlegetett elfek valamelyikével. Itt az ideje hát összeszedni őket.
Arcát még megmossa, kicsit rendbe szedi magát, aztán a szállásról visszatérve elindul a testvérpár felkutatására. Néhány beszédre már képes törzstaggal szóba elegyedve kér némi útmutatást ehhez, valamelyik vörösebb képű javasolja, hogy nézzen körül az istálló környékén, így jobb híján arrafelé veszi az irányt.
Elsőre nem tűnik úgy, mintha bárki más is lenne bent rajta és pár lovon kívül, de némi járkálás után rálel a szalmában héderelő férfira. Borostyán pillantásai átszaladnak rajta, megállapítva, hogy vélhetőleg ez az egyik elf, akit keres, közelebb lép.*
- Hé, hosszúfülű! *nevére már nem emlékszik, de ez egy pillanatig nem tartja vissza attól, hogy megszólítsa. Megvárja, míg amaz összeszedi annyira magát, hogy tudjon rá figyelni aztán nem is húzva az időt magára bök.*
- Kayaerr. *rövid, tömör bemutatkozás, véleménye szerint többre nincs is szükség, s ugyanilyen kurtasággal a tárgyra is tér* - Hoznunk kell pár szekér fát az erődbe, a jarl parancsa. A húgod merre van? Őt is magunkkal visszük.
11655. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-08-27 20:42:02
Üzenet elküldve: 2024-08-27 20:42:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Bekarmolt, mint az ökör. Fogalma sincs, hány pohárral gurított le az átlagnál jobbféle borból az ünnepélyen, vagy hogy hány leányt igyekezett megszédíteni félrészegen, majd egészrészegen, s végül túlrészegen. Mindenesetre valahogy ismét csak az istállóban kötött ki. Fogalma sincs, húga merre lófrál, de most nem is érdekli; szeretné minél előbb letudni ezt a másnaposan nehéz fejet. Mivel megszabadulni nem óhajt tőle, Ezért undok loccsanás kíséretében frissíti fel ábrázatát a lóitató segítségével. Kirázza szépen fonott hajából a vizet, majd felegyenesedik.*
-Huhh, a rohadt, koszos szajhapecér mindenségit... *Meg kell támaszkodnia térdén, míg megszabadul gyomra kavargó tartalmától. Természetesen nem hagyja úgy a dolgot, némi szénával fedi. Ne érje szó a ház elejét. Azért ahogy körbepillant, halovány mosoly kúszik arcára. Lelki szemei előtt van a kép abból a másik istállóból, mikor úgy elbánt azzal a rihe hosszúéletűvel. Na persze túlzás, hogy elbánt vele, amaz nemigen hagyta magát elbántani. Bánja kánya, kellemes emlék maradt így is.
Nagyot ásít, majd kinyújtózik. Végső soron... Nem siet sehova. A nagy sürgés-forgás közepette szerencséjükre feladat nélkül maradtak húgával egyetemben. És utóbbi nincs is itt most, hogy bármi teendővel rugdoshassa. Ki is használja az alkalmat; visszahanyatlik a szénába, hogy egy keveset még horpasszék, mielőtt bármire is rászánja magát.*
*Bekarmolt, mint az ökör. Fogalma sincs, hány pohárral gurított le az átlagnál jobbféle borból az ünnepélyen, vagy hogy hány leányt igyekezett megszédíteni félrészegen, majd egészrészegen, s végül túlrészegen. Mindenesetre valahogy ismét csak az istállóban kötött ki. Fogalma sincs, húga merre lófrál, de most nem is érdekli; szeretné minél előbb letudni ezt a másnaposan nehéz fejet. Mivel megszabadulni nem óhajt tőle, Ezért undok loccsanás kíséretében frissíti fel ábrázatát a lóitató segítségével. Kirázza szépen fonott hajából a vizet, majd felegyenesedik.*
-Huhh, a rohadt, koszos szajhapecér mindenségit... *Meg kell támaszkodnia térdén, míg megszabadul gyomra kavargó tartalmától. Természetesen nem hagyja úgy a dolgot, némi szénával fedi. Ne érje szó a ház elejét. Azért ahogy körbepillant, halovány mosoly kúszik arcára. Lelki szemei előtt van a kép abból a másik istállóból, mikor úgy elbánt azzal a rihe hosszúéletűvel. Na persze túlzás, hogy elbánt vele, amaz nemigen hagyta magát elbántani. Bánja kánya, kellemes emlék maradt így is.
Nagyot ásít, majd kinyújtózik. Végső soron... Nem siet sehova. A nagy sürgés-forgás közepette szerencséjükre feladat nélkül maradtak húgával egyetemben. És utóbbi nincs is itt most, hogy bármi teendővel rugdoshassa. Ki is használja az alkalmat; visszahanyatlik a szénába, hogy egy keveset még horpasszék, mielőtt bármire is rászánja magát.*
11654. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-08-25 16:18:14
Üzenet elküldve: 2024-08-25 16:18:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Yagnar Rhagodar//
*Nem számított rá, hogy ilyen komoly előkészületekbe sikerül belecsöppennie. Vajon a jarl már régóta tervezi a falu lerohanását? Talán épp Kayaerr érkezése ültette el a gondolatot a fejében vagy adta meg számára a végső löketet elhatározásában? Bármelyik is, valójában nem számít, nem azért van itt, hogy ilyesmin elmélkedjen.
Ő maga még nem vett részt fosztogatásban. Az erejük teljében lévő klánok kiváltsága ez, az övé épp csak a túlélésért küzdött hosszú éveken át, a orkok támadásait követően alig maradt harcképes férfi a faluban. Ez a tény azonban a legkevésbé sem ijeszti meg, s a bizonytalanság aprócska jelét sem pillanthatja meg Yagnar, amikor rá emeli borostyán tekintetét. Némileg megemeli szemöldökét amolyan suhancos rátartisággal, amikor szóba kerül, a Vashegy népe már hosszú ideje pihenteti pengéit.*
- Lefoglalta talán őket, hogy városi kisasszonykákkal háljanak? *halovány fintor redői jelennek meg orrán, látszik, hogy erőlködnie kell kicsit, hogy ne mondjon cifrábbat.*
- Veled tartok *hangja elszánt, szavainak egyértelmű biccentéssel ad nyomatékot* - Utolsó vérig.
*Arthenior gyenge most, de van egy olyan sejtése, tétlenül nem fogják tűrni, hogy feldúlják földjeiket. Bízik azonban a jarl döntésében, s abban is, hogy alaposan kitervelte mindezt, s nem puszta tharg gőg és bizonyítási vágy vezérli. Népünk a büszkeségben sohasem szűkölködött, a szellemek azonban a józansággal néha fukarkodtak egy-egy tharg születésénél, reméli, hogy ez Yagnar esetében nem így van.*
- Holnap útnak indulunk *azt nem ígéri, hogy rögvest ahogy a nap felkel, kezdi érezni, hogy a ser a fejébe tódul, abból pedig nem lesz korán kelés. Megfáradva megdörzsöli orrnyergét, de a göcögésen azért még elmosolyodik. Mondhatná, hogy aki angolnát eszik, az meg is érdemli, a maga részéről az elképzelése is undorítja, de visszafogja most a pimaszkodást.*
- Majd emlékeztess, hogy én ne kövessem el ez a hibát.
*Nem tartja fel tovább Yagnart, viszont ő még marad egy darabig. Cseverészik néhány pihent pengéjű harcossal, legurít még néhány sört, de arra azért figyel, hogy ne kegyetlen fejfájással keljen másnap reggel. Nehéz, heves természetét azonban jól oldja a szesz, így azt is szerencsésen elkerüli, hogy belekössön valakibe, pedig igencsak hajlamos rá.
Ahogy azonban a népek elszállingóznak, maga is elindul, hogy álomra hajtsa a fejét. Hosszú idő óta először nem a szabad ég alatt.*
//Yagnar Rhagodar//
*Nem számított rá, hogy ilyen komoly előkészületekbe sikerül belecsöppennie. Vajon a jarl már régóta tervezi a falu lerohanását? Talán épp Kayaerr érkezése ültette el a gondolatot a fejében vagy adta meg számára a végső löketet elhatározásában? Bármelyik is, valójában nem számít, nem azért van itt, hogy ilyesmin elmélkedjen.
Ő maga még nem vett részt fosztogatásban. Az erejük teljében lévő klánok kiváltsága ez, az övé épp csak a túlélésért küzdött hosszú éveken át, a orkok támadásait követően alig maradt harcképes férfi a faluban. Ez a tény azonban a legkevésbé sem ijeszti meg, s a bizonytalanság aprócska jelét sem pillanthatja meg Yagnar, amikor rá emeli borostyán tekintetét. Némileg megemeli szemöldökét amolyan suhancos rátartisággal, amikor szóba kerül, a Vashegy népe már hosszú ideje pihenteti pengéit.*
- Lefoglalta talán őket, hogy városi kisasszonykákkal háljanak? *halovány fintor redői jelennek meg orrán, látszik, hogy erőlködnie kell kicsit, hogy ne mondjon cifrábbat.*
- Veled tartok *hangja elszánt, szavainak egyértelmű biccentéssel ad nyomatékot* - Utolsó vérig.
*Arthenior gyenge most, de van egy olyan sejtése, tétlenül nem fogják tűrni, hogy feldúlják földjeiket. Bízik azonban a jarl döntésében, s abban is, hogy alaposan kitervelte mindezt, s nem puszta tharg gőg és bizonyítási vágy vezérli. Népünk a büszkeségben sohasem szűkölködött, a szellemek azonban a józansággal néha fukarkodtak egy-egy tharg születésénél, reméli, hogy ez Yagnar esetében nem így van.*
- Holnap útnak indulunk *azt nem ígéri, hogy rögvest ahogy a nap felkel, kezdi érezni, hogy a ser a fejébe tódul, abból pedig nem lesz korán kelés. Megfáradva megdörzsöli orrnyergét, de a göcögésen azért még elmosolyodik. Mondhatná, hogy aki angolnát eszik, az meg is érdemli, a maga részéről az elképzelése is undorítja, de visszafogja most a pimaszkodást.*
- Majd emlékeztess, hogy én ne kövessem el ez a hibát.
*Nem tartja fel tovább Yagnart, viszont ő még marad egy darabig. Cseverészik néhány pihent pengéjű harcossal, legurít még néhány sört, de arra azért figyel, hogy ne kegyetlen fejfájással keljen másnap reggel. Nehéz, heves természetét azonban jól oldja a szesz, így azt is szerencsésen elkerüli, hogy belekössön valakibe, pedig igencsak hajlamos rá.
Ahogy azonban a népek elszállingóznak, maga is elindul, hogy álomra hajtsa a fejét. Hosszú idő óta először nem a szabad ég alatt.*
11653. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-08-15 22:52:47
Üzenet elküldve: 2024-08-15 22:52:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Kayaerr Horgadar//
*Esküdni megtisztelő. Ám esketni valakit még inkább az. Törzsükben a szavak nem csak üresen csengő szólamok; súlyuk van az Ősök Szelleme előtt. Emlékszik még, mikor az első, s eleddig egyetlen esküjét tette... Egy kicsiny falu jelentéktelen jarljának, s mégis mennyit számított akkor. Nem csak neki, de az egész törzsnek.*
-Úgy. Vidd az istállóból bármelyik lovat, ha a szükség úgy kívánja. Tudni fogják, ki vagy, erről biztosíthatlak. És most, hogy igazán közénk tartozol... *Maga is lehuppan a székére.*
-Adok a véleményedre. *Számára az efféle eskü a bizalom jele is, nem is köntörfalaz hát.*
-Két hat. Ennyit kap a Szántóföldek, mielőtt megrohanjuk valamelyik falut. A harcosok már készülnek. Úgy képzeld, egyik-másik esztendők óta nem forgatott pengét. Ha! Elhajtjuk a marhát, birkát, s elvisszük, mit nem tudnak megvédeni. A hadak útja ugyanis a mi utunk, az Ősök félreérthetetlen üzenetet küldtek. *Előredől ültében.*
-Aztán adót vetünk ki rájuk. És meglátjuk, a hájas urak Artheniorban mit szólnak majd hozzá. *Felhorkan.*
-Velünk tartasz-e, Kayaerr? *Hogy az italtól lobbannak ily ádáz lángok tekintetében, vagy ennyire belelovalta magát, nehéz megmondani. Talán mindkettő.*
-Ha az Ősök úgy kívánják, meggyötörjük a földet magát is. Nyögni fogja a thargok akaratát a vidék. Hmm!
*Hátradől a székben. Sajátos mosollyal ábrázatán szemléli a füstölgő romokat, amik a máglyából maradtak. A nap szép lassan lebukik a horizonton, s a nép is kezd szerteszéledni.*
-Keress meg, ha végeztél a két hosszúfülű pesztrálásával. Kíváncsi leszek, mire jutsz velük. De ha közben kürtöt hallanál a Vashegyről... Úgy térj meg mielőbb. És hozd magaddal a két mihasznát is. *Fürkésző pillantást vet a lányra.*
-A csontvető vénasszonyok két hatot jósoltak nekem a Tűz Napjának. Hiszem, hogy igazat szóltak, de... Maradjon közöttünk, aki a kolompért almának véli, az a csontokból is tévedhet. Lehet, hogy hamarabb eljő az a nap, mint gondolnánk. Nekünk pedig készen kell állnunk. Hmm? *Feltápászkodik a székből, majd még egyszer a leány felé fordul.*
-És sose félj a végtől. Bár igaz, ha tudtam volna, hogy ennem kell Trodd sült angolnájából miután visszatérek holtomból, kétszer is meggondolom a dolgot. *Felgöcög, ahogy a Hrall felé indul. Itt az ideje hunyni egyet, ha csak Kayaerr nem tartóztatja még megtisztelő társaságával.*
//Kayaerr Horgadar//
*Esküdni megtisztelő. Ám esketni valakit még inkább az. Törzsükben a szavak nem csak üresen csengő szólamok; súlyuk van az Ősök Szelleme előtt. Emlékszik még, mikor az első, s eleddig egyetlen esküjét tette... Egy kicsiny falu jelentéktelen jarljának, s mégis mennyit számított akkor. Nem csak neki, de az egész törzsnek.*
-Úgy. Vidd az istállóból bármelyik lovat, ha a szükség úgy kívánja. Tudni fogják, ki vagy, erről biztosíthatlak. És most, hogy igazán közénk tartozol... *Maga is lehuppan a székére.*
-Adok a véleményedre. *Számára az efféle eskü a bizalom jele is, nem is köntörfalaz hát.*
-Két hat. Ennyit kap a Szántóföldek, mielőtt megrohanjuk valamelyik falut. A harcosok már készülnek. Úgy képzeld, egyik-másik esztendők óta nem forgatott pengét. Ha! Elhajtjuk a marhát, birkát, s elvisszük, mit nem tudnak megvédeni. A hadak útja ugyanis a mi utunk, az Ősök félreérthetetlen üzenetet küldtek. *Előredől ültében.*
-Aztán adót vetünk ki rájuk. És meglátjuk, a hájas urak Artheniorban mit szólnak majd hozzá. *Felhorkan.*
-Velünk tartasz-e, Kayaerr? *Hogy az italtól lobbannak ily ádáz lángok tekintetében, vagy ennyire belelovalta magát, nehéz megmondani. Talán mindkettő.*
-Ha az Ősök úgy kívánják, meggyötörjük a földet magát is. Nyögni fogja a thargok akaratát a vidék. Hmm!
*Hátradől a székben. Sajátos mosollyal ábrázatán szemléli a füstölgő romokat, amik a máglyából maradtak. A nap szép lassan lebukik a horizonton, s a nép is kezd szerteszéledni.*
-Keress meg, ha végeztél a két hosszúfülű pesztrálásával. Kíváncsi leszek, mire jutsz velük. De ha közben kürtöt hallanál a Vashegyről... Úgy térj meg mielőbb. És hozd magaddal a két mihasznát is. *Fürkésző pillantást vet a lányra.*
-A csontvető vénasszonyok két hatot jósoltak nekem a Tűz Napjának. Hiszem, hogy igazat szóltak, de... Maradjon közöttünk, aki a kolompért almának véli, az a csontokból is tévedhet. Lehet, hogy hamarabb eljő az a nap, mint gondolnánk. Nekünk pedig készen kell állnunk. Hmm? *Feltápászkodik a székből, majd még egyszer a leány felé fordul.*
-És sose félj a végtől. Bár igaz, ha tudtam volna, hogy ennem kell Trodd sült angolnájából miután visszatérek holtomból, kétszer is meggondolom a dolgot. *Felgöcög, ahogy a Hrall felé indul. Itt az ideje hunyni egyet, ha csak Kayaerr nem tartóztatja még megtisztelő társaságával.*
11652. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-08-12 21:19:27
Üzenet elküldve: 2024-08-12 21:19:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Yagnar Rhagodar//
*Törzsük tagjai néha túl sokat tulajdonítanak a jeleknek. Minduntalan keresik őket a csillagok állásában, a szelek fújásában, az emberek viselkedésében, s még megannyi helyen, ahol talán nem is kellene. Ez a fajta vak buzgalom a szellemek iránymutatása iránt Kayaerre sohasem volt jellemző. Még ha tiszteletlenséget nem is mutatott a vének rigolyái felé, több alkalommal bosszankodott magában, vagy forgatta képzeletben a szemeit. Serdülőkora hajnalán sokszor kérdőjelezte meg a szellemekbe vagy Ősökbe vetett hitét, hosszú ideig ugyanis nem mutatkoztak meg a barbár leány előtt.
Az első szokatlan álmai nem kezdődtek olyan régen, s nem is tulajdonított különösebb jelentőséget nekik eleinte. A jelenések a farkasról azonban nyughatatlanul gyakoriakká váltak, ekkor érezte először, hogy valami többnek kell ezek mögött lenni, minthogy túl sok mézsört ivott lefekvés előtt.
Nem úgy érkezett tehát a Vashegyre minden látomása ellenére, hogy mindenáron a jarl szolgálatába áll. Mindenképpen látni akarta az itt élő thargokat, s beszélni akart Yagnarral mielőtt hűséget esküdne. Megannyi szóbeszéd után meg kellett bizonyosodnia arról, hogy nem követ el hibát azzal, hogy a thargok közé áll.
Közel sem ismeri jól a férfit, épp csak ha két sert megittak együtt és pár szót váltottak, de a megérzései jót sejtetnek vele.
Érzi a gyomrában, hogy helyesen cselekszik, készen áll arra, hogy az Ősök által számára kijelölt útra térjen, térdre ereszkedik hát kezdetnek a jarl előtt.
Utoljára hasonlóan akkor érezte magát, miután elejtette az első nagyvadját. Akkor Joren törzsfő előtt térdelt le, hogy a klán teljes értékű tagjává avassa, s a szarvas vérével festette homlokára a harcosok jelét. Hasonlóan megtisztelve érzi most magát, nem akad fenn a formális hiányosságokon.*
- Wes nor Gots fhraggesor. *homlokán érzi a vér melegét, egy rövid időre lehunyja szemeit*
- Tharg vagyok, sorsom népemé. *ismétli a szavakat büszkén* - Ha kell, pajzs vagyok számukra, s kard isteneink számára. Hűségem a Vashegyé, idegen hatalmat megülni itt nem tűrök!
*Súlyos képek elevenednek meg előtte. A letarolt faluja, sikolyok, az ádázul nevető orkok... szavai nem csoda, hogy némi indulattal csendülnek. Túl kölyök, túl gyenge volt még akkor, hogy segítsen, de most újonnan tett fogadalmával megígéri, nem hagyja, hogy még egyszer ilyen történjen otthonával, ha ezért az életével is kell fizetni. Új otthona pedig a mai naptól nem más, mint Amon Ruadh.
A göcögés zökkenti ki a mély pillanatából, maga is elmosolyodik miközben homloka felé néz, mintha bármi esély is lenne arra, hogy a felfestett jelre pillantson.*
- Marad is *vigyorodik el* - Hátha egy-két töketlenebb klántárs tiszteletből nekem adja a söradagját.
*Közben persze feltápászkodik a földről, hogy visszahuppanjon a már bemelegített helyére.*
- Annyit még nem ittam Yagnar *viccelődik miközben szemeivel újabb sör után kutat, de tartva némi korholástól borostyán pillantásait a férfira emeli, és jóval komolyabban, mintha az előző felelete el sem hangzott volna, válaszol* - Rég ültem már lovon, de elboldogulok vele.
//Yagnar Rhagodar//
*Törzsük tagjai néha túl sokat tulajdonítanak a jeleknek. Minduntalan keresik őket a csillagok állásában, a szelek fújásában, az emberek viselkedésében, s még megannyi helyen, ahol talán nem is kellene. Ez a fajta vak buzgalom a szellemek iránymutatása iránt Kayaerre sohasem volt jellemző. Még ha tiszteletlenséget nem is mutatott a vének rigolyái felé, több alkalommal bosszankodott magában, vagy forgatta képzeletben a szemeit. Serdülőkora hajnalán sokszor kérdőjelezte meg a szellemekbe vagy Ősökbe vetett hitét, hosszú ideig ugyanis nem mutatkoztak meg a barbár leány előtt.
Az első szokatlan álmai nem kezdődtek olyan régen, s nem is tulajdonított különösebb jelentőséget nekik eleinte. A jelenések a farkasról azonban nyughatatlanul gyakoriakká váltak, ekkor érezte először, hogy valami többnek kell ezek mögött lenni, minthogy túl sok mézsört ivott lefekvés előtt.
Nem úgy érkezett tehát a Vashegyre minden látomása ellenére, hogy mindenáron a jarl szolgálatába áll. Mindenképpen látni akarta az itt élő thargokat, s beszélni akart Yagnarral mielőtt hűséget esküdne. Megannyi szóbeszéd után meg kellett bizonyosodnia arról, hogy nem követ el hibát azzal, hogy a thargok közé áll.
Közel sem ismeri jól a férfit, épp csak ha két sert megittak együtt és pár szót váltottak, de a megérzései jót sejtetnek vele.
Érzi a gyomrában, hogy helyesen cselekszik, készen áll arra, hogy az Ősök által számára kijelölt útra térjen, térdre ereszkedik hát kezdetnek a jarl előtt.
Utoljára hasonlóan akkor érezte magát, miután elejtette az első nagyvadját. Akkor Joren törzsfő előtt térdelt le, hogy a klán teljes értékű tagjává avassa, s a szarvas vérével festette homlokára a harcosok jelét. Hasonlóan megtisztelve érzi most magát, nem akad fenn a formális hiányosságokon.*
- Wes nor Gots fhraggesor. *homlokán érzi a vér melegét, egy rövid időre lehunyja szemeit*
- Tharg vagyok, sorsom népemé. *ismétli a szavakat büszkén* - Ha kell, pajzs vagyok számukra, s kard isteneink számára. Hűségem a Vashegyé, idegen hatalmat megülni itt nem tűrök!
*Súlyos képek elevenednek meg előtte. A letarolt faluja, sikolyok, az ádázul nevető orkok... szavai nem csoda, hogy némi indulattal csendülnek. Túl kölyök, túl gyenge volt még akkor, hogy segítsen, de most újonnan tett fogadalmával megígéri, nem hagyja, hogy még egyszer ilyen történjen otthonával, ha ezért az életével is kell fizetni. Új otthona pedig a mai naptól nem más, mint Amon Ruadh.
A göcögés zökkenti ki a mély pillanatából, maga is elmosolyodik miközben homloka felé néz, mintha bármi esély is lenne arra, hogy a felfestett jelre pillantson.*
- Marad is *vigyorodik el* - Hátha egy-két töketlenebb klántárs tiszteletből nekem adja a söradagját.
*Közben persze feltápászkodik a földről, hogy visszahuppanjon a már bemelegített helyére.*
- Annyit még nem ittam Yagnar *viccelődik miközben szemeivel újabb sör után kutat, de tartva némi korholástól borostyán pillantásait a férfira emeli, és jóval komolyabban, mintha az előző felelete el sem hangzott volna, válaszol* - Rég ültem már lovon, de elboldogulok vele.
11651. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-30 21:25:53
Üzenet elküldve: 2024-07-30 21:25:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Kayaerr Horgadar//
-Nem, nem véletlenül érkeztél ide. *Nem tölti újra korsóját. Helyette sárga tekintetével a leányt fürkészi.*
-Semmi sem történik véletlen. Az Ősök kikövezték sorsunk. De hogy végigmegyünk-e rajta, az már rajtunk múlik. Hiszem, hogy Te és én... Mi rajta tapodunk. *A következőkre nagyot bólint, majd elvigyorodik. Lassan, ünnepélyesen felemelkedik ültéből.*
-Nemigen látok birkavért a közelben... De lelkem rajta. *Megragadja az egyik kést az asztalról, majd végigszántja tenyere bőrének felszínét vele.*
-Térdelj hát le, Kayaerr Horgadar. Mert Őseink Szellem előtt kell esküt mondanod, s ez lesz az utolsó, hogy éltedben térdepelsz. *A bevitt alkohol ellenére hangja ünnepélyesen cseng.*
-Úgy járja, hogy törzsünk sámánja avat fel, de ebben az esetben eltekintünk tőle. Hisz a Szellemek engem is megszólítottak, én is képes vagyok tolmácsolni akaratuk. Még ha beszélni velük nem is. *Körbejárja a lányt, ha csak nem forog vele. Megállapodik a leánnyal szemben, majd véres tenyeréből merít hüvelykujjával.*
-Mondd utánam. *Szólal meg, miközben mutatóujját a még meleg vérbe helyezi.*
-Wes nor Gots fhraggesor. *Szólal meg őstarg nyelven. E szavakra már csak a legöregebbek emlékeznek. Ha csak a lány el nem húzza fejét, végigsimít mutatóujjával a homlokán, vörös csíkot rajzolva reá.*
-Tharg vagyok, sorsom népemé. *Megvárja, hogy a leány utána mondja a szavakat. Még mindig a tharg nyelvet használja, ám immáron az érthetőbb, "modern" fajtáját.*
-Ha kell, pajzs vagyok számukra, s kard isteneink számára. *A leány homlokára felrajzolt vonalat most jobbra is, balra is kiegészíti, cikornyás rajzot formázva mindkét oldalon egészen az orcájáig.*
-Hűségem a Vashegyé, idegen hatalmat megülni itt nem tűrök! *Saját homlokára is húz egy vonalat, majd befejezi a rögtönzött kis esküt.*
-Wes nor Gots fhraggesor. "Mi valánk Isteneink ostora." *Elvigyorodik, majd amennyiben a leány felegyenesedik, úgy keblére öleli.*
-Tartsd magadon a jelet ma! Hadd lássa mindenki, hogy vér vagy vérünkből. *Felgöcög, majd egy tisztább ronggyal átköti tenyerét. Tudja, Karheia majd ellátja.*
-Lovagolni tudsz-e? *Talán furcsán hangozhat a kérdés, ám ki hegyről jön, mint ők, azoknak nem evidens az ilyesmi. Neki is csak ímmel-ámmal megy, de előbb enne szenet, minthogy lóhátról kíséreljen meg harcolni.*
//Kayaerr Horgadar//
-Nem, nem véletlenül érkeztél ide. *Nem tölti újra korsóját. Helyette sárga tekintetével a leányt fürkészi.*
-Semmi sem történik véletlen. Az Ősök kikövezték sorsunk. De hogy végigmegyünk-e rajta, az már rajtunk múlik. Hiszem, hogy Te és én... Mi rajta tapodunk. *A következőkre nagyot bólint, majd elvigyorodik. Lassan, ünnepélyesen felemelkedik ültéből.*
-Nemigen látok birkavért a közelben... De lelkem rajta. *Megragadja az egyik kést az asztalról, majd végigszántja tenyere bőrének felszínét vele.*
-Térdelj hát le, Kayaerr Horgadar. Mert Őseink Szellem előtt kell esküt mondanod, s ez lesz az utolsó, hogy éltedben térdepelsz. *A bevitt alkohol ellenére hangja ünnepélyesen cseng.*
-Úgy járja, hogy törzsünk sámánja avat fel, de ebben az esetben eltekintünk tőle. Hisz a Szellemek engem is megszólítottak, én is képes vagyok tolmácsolni akaratuk. Még ha beszélni velük nem is. *Körbejárja a lányt, ha csak nem forog vele. Megállapodik a leánnyal szemben, majd véres tenyeréből merít hüvelykujjával.*
-Mondd utánam. *Szólal meg, miközben mutatóujját a még meleg vérbe helyezi.*
-Wes nor Gots fhraggesor. *Szólal meg őstarg nyelven. E szavakra már csak a legöregebbek emlékeznek. Ha csak a lány el nem húzza fejét, végigsimít mutatóujjával a homlokán, vörös csíkot rajzolva reá.*
-Tharg vagyok, sorsom népemé. *Megvárja, hogy a leány utána mondja a szavakat. Még mindig a tharg nyelvet használja, ám immáron az érthetőbb, "modern" fajtáját.*
-Ha kell, pajzs vagyok számukra, s kard isteneink számára. *A leány homlokára felrajzolt vonalat most jobbra is, balra is kiegészíti, cikornyás rajzot formázva mindkét oldalon egészen az orcájáig.*
-Hűségem a Vashegyé, idegen hatalmat megülni itt nem tűrök! *Saját homlokára is húz egy vonalat, majd befejezi a rögtönzött kis esküt.*
-Wes nor Gots fhraggesor. "Mi valánk Isteneink ostora." *Elvigyorodik, majd amennyiben a leány felegyenesedik, úgy keblére öleli.*
-Tartsd magadon a jelet ma! Hadd lássa mindenki, hogy vér vagy vérünkből. *Felgöcög, majd egy tisztább ronggyal átköti tenyerét. Tudja, Karheia majd ellátja.*
-Lovagolni tudsz-e? *Talán furcsán hangozhat a kérdés, ám ki hegyről jön, mint ők, azoknak nem evidens az ilyesmi. Neki is csak ímmel-ámmal megy, de előbb enne szenet, minthogy lóhátról kíséreljen meg harcolni.*
11650. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-29 22:50:51
Üzenet elküldve: 2024-07-29 22:50:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha te mondod.
*Nem firtatja különösebben a témát, legalábbis elsőre nem, aztán elkezdi foglalkoztatni, s ez hirtelen kíváncsiság formájában mutatkozik meg rajta.*
- Aztán miket csináltál már némi aranyért?
*Széles, kihívó vigyorral arcán kérdez, s reménykedik benne, hogy valami megalázó egyben pedig kompromitáló választ kap, ámbár jól sejti, hogy Faerund valószínűleg nem fogja kielégíteni Thaleena erre irányuló vágyát. Ha pedig igen, akkor a rőthajú sejtheti, hogy igen sokáig fogja a leány felhánytorgatni neki.
Thaleena nem sejti, hogy picit érzékenyebb területen tapicskol, de ha sejtené sem zavartatná magát, elvégre nem is ismerik egymást, de még ha jóban lennének sem biztos, hogy visszafogná magát. A thargok - legalábbis amelyikük nevelték őket - nem túl sok empátiát neveltek belé, s kifejezetten azt tanulta meg, hogy bárminemű gyengeséget meg kell torolni. Ezért is gúnyolódik oly nagy hévvel.*
- Aha.
*Érkezik tőle egy igazán frappáns reakció, s kiürülő tenyere miatt körme tisztogatásába és rágcsálgatásába kezd.*
- Egyik sem hangzik hasznosnak, szóval minek az? Én még sosem éreztem bűntudatot.
*Ez persze hazugság, de Thaleena igaznak véli, mert éppen egy példa sem jut az eszébe.*
- Meglátjuk mennyire üres, ha beverem az orrodat.
*Köpi a szavakat, s kellemes vonásai ismét megkeményednek, mely elsősorban erős homlokráncolás formájában mutatkozik meg.*
- Na tessék, megint okosnak hiszed magadat és azt hiszed jól áll, pedig nem.
*A leány ismételten tüskét oldalát mutatja meg, akárcsak egy rémült kis sündisznó. Nem mindig haszontalan ez, kifejezetten segített számára abban, hogy ne feszítsék szét combjait ittas barbárok az akarata ellenére, ám sok barátot aligha fog attitűdjével szerezni magának.*
- Szeretnéd te azt.
*Felhorkant.*
- Nem akarok én megfelelni senkinek, de főleg nem férfiaknak.
*Egy szemforgatással túloz is, de igazán azt szeretné, ha ezt a kijelentését nem kérdőjeleznék meg.*
- Oh!
*Úgy tűnik a Lihanechi gyöngy az egyedüli, mely kizökkenti szúrós hangulatából. A kezdeti kíváncsiságot, s gyermeki lelkesedést hirtelen csalódottság váltja leg.*
- Olyan drága volna? Nem hittem volna.
*Ajkai láthatóan lejjebb konyulnak, majd egy nagy sóhajjal engedi is régóta dédelgetett álmait tova libbenni a füsttel együtt.*
- Thaleena.
*A leányt nem különösebben bűvöli el a teátrális bemutatkozás, s ő maga kurtán intézi el a kötelező formaságokat. Helyette azon töpreng mit is kérhetne az igazgyöngy helyett, ami jócskán kifog rajta.*
- Jól van hát, mutass akkor valami szórakoztatót, ha már ezért fizetnek téged a népek! Aztán ha tényleg jó lesz, még akár be is engedlek, sőt, a vezérnek is előadhatod a kis...mutatványodat. De akkor tényleg jónak kell lennie, mert Yagnar bizony szigorú úr és nem túl megbocsátó.
*Bár teljesen faarccal adja elő hazugságát, valahogy mégsem töri magát azzal, hogy hihetőnek hangozzék, elvégre most nem akar semmit elérni vele. Viszont ha a szükség úgy diktálja, akkor az elfekre jellemző sunyiságának hála igen jól képes elhitetni másokkal odaadását, ám ez nem az az alkalom.*
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha te mondod.
*Nem firtatja különösebben a témát, legalábbis elsőre nem, aztán elkezdi foglalkoztatni, s ez hirtelen kíváncsiság formájában mutatkozik meg rajta.*
- Aztán miket csináltál már némi aranyért?
*Széles, kihívó vigyorral arcán kérdez, s reménykedik benne, hogy valami megalázó egyben pedig kompromitáló választ kap, ámbár jól sejti, hogy Faerund valószínűleg nem fogja kielégíteni Thaleena erre irányuló vágyát. Ha pedig igen, akkor a rőthajú sejtheti, hogy igen sokáig fogja a leány felhánytorgatni neki.
Thaleena nem sejti, hogy picit érzékenyebb területen tapicskol, de ha sejtené sem zavartatná magát, elvégre nem is ismerik egymást, de még ha jóban lennének sem biztos, hogy visszafogná magát. A thargok - legalábbis amelyikük nevelték őket - nem túl sok empátiát neveltek belé, s kifejezetten azt tanulta meg, hogy bárminemű gyengeséget meg kell torolni. Ezért is gúnyolódik oly nagy hévvel.*
- Aha.
*Érkezik tőle egy igazán frappáns reakció, s kiürülő tenyere miatt körme tisztogatásába és rágcsálgatásába kezd.*
- Egyik sem hangzik hasznosnak, szóval minek az? Én még sosem éreztem bűntudatot.
*Ez persze hazugság, de Thaleena igaznak véli, mert éppen egy példa sem jut az eszébe.*
- Meglátjuk mennyire üres, ha beverem az orrodat.
*Köpi a szavakat, s kellemes vonásai ismét megkeményednek, mely elsősorban erős homlokráncolás formájában mutatkozik meg.*
- Na tessék, megint okosnak hiszed magadat és azt hiszed jól áll, pedig nem.
*A leány ismételten tüskét oldalát mutatja meg, akárcsak egy rémült kis sündisznó. Nem mindig haszontalan ez, kifejezetten segített számára abban, hogy ne feszítsék szét combjait ittas barbárok az akarata ellenére, ám sok barátot aligha fog attitűdjével szerezni magának.*
- Szeretnéd te azt.
*Felhorkant.*
- Nem akarok én megfelelni senkinek, de főleg nem férfiaknak.
*Egy szemforgatással túloz is, de igazán azt szeretné, ha ezt a kijelentését nem kérdőjeleznék meg.*
- Oh!
*Úgy tűnik a Lihanechi gyöngy az egyedüli, mely kizökkenti szúrós hangulatából. A kezdeti kíváncsiságot, s gyermeki lelkesedést hirtelen csalódottság váltja leg.*
- Olyan drága volna? Nem hittem volna.
*Ajkai láthatóan lejjebb konyulnak, majd egy nagy sóhajjal engedi is régóta dédelgetett álmait tova libbenni a füsttel együtt.*
- Thaleena.
*A leányt nem különösebben bűvöli el a teátrális bemutatkozás, s ő maga kurtán intézi el a kötelező formaságokat. Helyette azon töpreng mit is kérhetne az igazgyöngy helyett, ami jócskán kifog rajta.*
- Jól van hát, mutass akkor valami szórakoztatót, ha már ezért fizetnek téged a népek! Aztán ha tényleg jó lesz, még akár be is engedlek, sőt, a vezérnek is előadhatod a kis...mutatványodat. De akkor tényleg jónak kell lennie, mert Yagnar bizony szigorú úr és nem túl megbocsátó.
*Bár teljesen faarccal adja elő hazugságát, valahogy mégsem töri magát azzal, hogy hihetőnek hangozzék, elvégre most nem akar semmit elérni vele. Viszont ha a szükség úgy diktálja, akkor az elfekre jellemző sunyiságának hála igen jól képes elhitetni másokkal odaadását, ám ez nem az az alkalom.*
11649. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-24 20:29:41
Üzenet elküldve: 2024-07-24 20:29:41
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Szánalmas. *Ízlelgeti a szót komoly képpel egy pillanatig, csak hogy felnevessen utána. *
-Igen ebben lehet valami. De tudod, ha az ember jól csinálja, egész jól meg lehet élni a szánalomból.
*Bár érzelmeit a gondolat kapcsán mosoly mögé rejti, azért érezhető egy minimális diszkomfort él a szavaiban. Ugyan általában könnyen veszi az életet, szereti megfogni mindennek a kevésbé tüskés oldalát, de néha, mikor egyedül marad a gondolataival, be kell vallania magának, hogy nem éppen ezt a jövőt vizionálta gyerekként.
Az álma, hogy udvari zenész legyen, ne adja Teysus fő zenész, olyan távol áll tőle, mint óriás gügyögés az ábécétől. Először a nemesi életről mondott le, az álmai miatt, utána a jövőről a jelen rovására, végül az önbecsülésről az egzisztencia oltárán. Talán ideje lenne belátnia, hogy tévedett és haza mennie. Ha elég mélyre hajtja a fejét, az apja bizonyost haza engedi. Legalább is ezzel nyugtatja magát. *
-Egy szóval sem mondtam, hogy ostobák. Csupán arra céloztam, hogy míg, amikor belőlünk elő tör az állati énünk, mi utána szörnyű bűntudatot érzünk, addig ez a kultúra éppen jutalmazza ezt. Ez nem feltétlenül rossz, de felvet néhány morális kérdést.
*Válaszol szinte érzelem mentesen. Még mindig nyomasztja az előző gondolatmenet és úgy tűnik ez még egy ideig rá is fogja nyomni a bélyegét a hangulatára. *
-Nem, ez a sok ész nem tette keményebbé a koponyámat, bár sokszor hívtak már kemény fejűnek. *Tűnődik el egy pillanatra, miközben ujjaival a hordó tetején kezdd el dobolni. * De abban mindenesetre segít, hogy felismerjem az üres fenyegetőzéseket.
*Legyint, miközben elcsakliz még egy gyümölcsöt a lánytól. *
-Egyébként. *Folytatja, miközben a ő is feldobja, majd a szájával elkapja az előbb elorzott zsákmányt. *Ez a fajta kényszeres agresszió és kivagyiság ami jellemez... kinek akarsz megfelelni? Biztos van valaki. Egy apa, egy báty? Egy férfi, aki apád helyett apád volt? Vagy csak nekem teszed magad?
*Szélesen elvigyorodik. Nem olyan maszk szerűen, mint az előbb, úgy tűnik az őt körülölelő letargiát, végül elfújta a szél. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott. *
-Igen. *Csillan fel a szeme a válaszra. *Arról én is hallottam, ahogy arról is, hogy kettőnk súlya nem lenne elég együtt aranyban, hogy megszerezzem. Szóval mi lenne, ha maradnánk a realitás göröngyös talaján és valami olyat kérnél, amit egy ilyen szerény bárd, mint én is teljesíteni tud.
*Mosolyog a lányra, most először talán melegen. Ugyan akaratán kívül, de ez a kislányos naivitás melegséggel töltötte el bárdunk lyukacsos szívét. Ezért pedig megérdemel egy kis kedvességet. *
-Ohh. Jut eszembe. Minő bárdolatlan vagyok. Még be se mutatkoztam. A nevem Faerand Dorethal. *Hajol meg színpadiasan, két kezét széttárva. * De szólíts csak nyugodtan Faenek.
*Úgy dönt, megteszi ő az első lépést a csatabárd elásása felé. Annak pedig a legjobb módszere az, hogy ha tudod, hogy kibe nem akarod belevágni. *
A hozzászólás írója (Faerand Dorethald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.24 20:30:52
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Szánalmas. *Ízlelgeti a szót komoly képpel egy pillanatig, csak hogy felnevessen utána. *
-Igen ebben lehet valami. De tudod, ha az ember jól csinálja, egész jól meg lehet élni a szánalomból.
*Bár érzelmeit a gondolat kapcsán mosoly mögé rejti, azért érezhető egy minimális diszkomfort él a szavaiban. Ugyan általában könnyen veszi az életet, szereti megfogni mindennek a kevésbé tüskés oldalát, de néha, mikor egyedül marad a gondolataival, be kell vallania magának, hogy nem éppen ezt a jövőt vizionálta gyerekként.
Az álma, hogy udvari zenész legyen, ne adja Teysus fő zenész, olyan távol áll tőle, mint óriás gügyögés az ábécétől. Először a nemesi életről mondott le, az álmai miatt, utána a jövőről a jelen rovására, végül az önbecsülésről az egzisztencia oltárán. Talán ideje lenne belátnia, hogy tévedett és haza mennie. Ha elég mélyre hajtja a fejét, az apja bizonyost haza engedi. Legalább is ezzel nyugtatja magát. *
-Egy szóval sem mondtam, hogy ostobák. Csupán arra céloztam, hogy míg, amikor belőlünk elő tör az állati énünk, mi utána szörnyű bűntudatot érzünk, addig ez a kultúra éppen jutalmazza ezt. Ez nem feltétlenül rossz, de felvet néhány morális kérdést.
*Válaszol szinte érzelem mentesen. Még mindig nyomasztja az előző gondolatmenet és úgy tűnik ez még egy ideig rá is fogja nyomni a bélyegét a hangulatára. *
-Nem, ez a sok ész nem tette keményebbé a koponyámat, bár sokszor hívtak már kemény fejűnek. *Tűnődik el egy pillanatra, miközben ujjaival a hordó tetején kezdd el dobolni. * De abban mindenesetre segít, hogy felismerjem az üres fenyegetőzéseket.
*Legyint, miközben elcsakliz még egy gyümölcsöt a lánytól. *
-Egyébként. *Folytatja, miközben a ő is feldobja, majd a szájával elkapja az előbb elorzott zsákmányt. *Ez a fajta kényszeres agresszió és kivagyiság ami jellemez... kinek akarsz megfelelni? Biztos van valaki. Egy apa, egy báty? Egy férfi, aki apád helyett apád volt? Vagy csak nekem teszed magad?
*Szélesen elvigyorodik. Nem olyan maszk szerűen, mint az előbb, úgy tűnik az őt körülölelő letargiát, végül elfújta a szél. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott. *
-Igen. *Csillan fel a szeme a válaszra. *Arról én is hallottam, ahogy arról is, hogy kettőnk súlya nem lenne elég együtt aranyban, hogy megszerezzem. Szóval mi lenne, ha maradnánk a realitás göröngyös talaján és valami olyat kérnél, amit egy ilyen szerény bárd, mint én is teljesíteni tud.
*Mosolyog a lányra, most először talán melegen. Ugyan akaratán kívül, de ez a kislányos naivitás melegséggel töltötte el bárdunk lyukacsos szívét. Ezért pedig megérdemel egy kis kedvességet. *
-Ohh. Jut eszembe. Minő bárdolatlan vagyok. Még be se mutatkoztam. A nevem Faerand Dorethal. *Hajol meg színpadiasan, két kezét széttárva. * De szólíts csak nyugodtan Faenek.
*Úgy dönt, megteszi ő az első lépést a csatabárd elásása felé. Annak pedig a legjobb módszere az, hogy ha tudod, hogy kibe nem akarod belevágni. *
A hozzászólás írója (Faerand Dorethald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.24 20:30:52
11648. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-23 22:12:58
Üzenet elküldve: 2024-07-23 22:12:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Yagnar Rhagodar//
*A rokongyilkosságnál kevés nagyobb bűn létezik az Ősök szeme előtt - legalább is Kayaerrt így tanították az öregek a Hegyek Törvényéről, s megannyi rege csendült ráncos ajkakról ennek kapcsán a tűz körül, melyek ilyen tettek végzetes következményeit taglalták. Ezen történetek sorát maga a Vashegy ura, Kagan Thargodar gazdagította, ki testvérei ellen fordult a Véres Mennyegzőn. Bár szándékában nehéz volna kivetnivalót találni, még gyermek húgát mentette ki a bűzös orkok kezei közül, az Alvó Isten végül így is eljött érte, hogy örökre borostyánba zárja testét.
Kaya, bár lehet naivan, de nem feltételezi a jarlról, hogy csupán hatalomvágyból északi vérét ontaná, még ha szigorúan véve valódi rokoni kapcsolat vélhetőleg nem fűzte a Szellemjáróhoz, legfeljebb a Ősöktől származtatva. Ilyen messze a valódi otthontól azonban mind testvérek a szellemek szeme előtt.
Ezen véleményén osztozva adja elő Yagnar a saját halálának izgalmas történetét is, melyről már oly sokat hallott a hosszú idefelé tartó úton. Persze neki is négyen négyféleképp adták elő, némelyek egész mesés elemekkel felcicomázva, de azért minden nagyzoló mondatot igyekezett megfelezni magában. Bár nem vitatja a szellemek néha-néha felbukkanó, meghökkentő csodáit, azért már nem egy hiszékeny, könnyen megvezethető kis csitri. Legalább is mindenképp így tartja magáról.
A fattyú megfizette tette árát, noha a leány egyáltalán nem bánta volna, ha valódi, kielégítő vérbosszúval ér véget a történet. Bár az Ősök, s talán a jarl se értene egyet a gondolattal, de ő aztán egyáltalán nem tartja maguk közül valónak azt a semmirekellő úrihölgyecskét. Tény, az hogy fokost ragadott, s nem hezitált lecsapni vele egészen a Vasbordájúak vérére vall, de nem közöttük nevelkedett, hagyományaikra pedig fittyent hányt, a thargokat pedig jóformán a városiak kényére formálta és az Ősök vérét hígította szemérmetlenül velük. Ez utóbbiban persze Kagan sem vétkes kevésbé, sőt.
Pillantásaival maga is az emlegetett farkast keresi a sötétben, látszólag eredménytelenül, borostyán tekintete ezután ismét a férfiéval akad össze. Talán más körülmények között nehezebben hinné el meséjét, sok mindent fenntartásokkal kezel, de most még sincsenek kétségei. Pár hata különös álmokat látott, homályos képekben jelent meg előtte egy öreg farkas, őt követte elméje rejtekein napokon át egy számára mindaddig ismeretlen hegyig. Bár azelőtt sohasem járt erre, valahogy tudta hova kell jönnie, ez egy olyan jel, melyet a hitetlenek sem tudnának olyan könnyen figyelmen kívül hagyni. A szellemek küldték a látomást, ehhez kétség sem férhet, méghozzá azért, hogy a Visszatért szolgálatába álljon itt a Vashegyen.*
- Nem véletlenül tettem meg ilyen hosszú utat *tekintete a pislákoló tűzre siklik, mintha már egy bölcsességében megaszalódott öreg beszélne torkából. Épp csak egy pillanatig tart, az erőtlen lángok tánca hamarosan perzselővé festi pillantásait, s máris újra megmutatja magát a fiatalos dac. A végletekben gondolkodás, a középúttal ki nem egyező harciasság, mely leginkább a suhancokra jellemző, de északi csak legfeljebb aggastyán korára növi ki ezt a jellemvonást.*
- A thargok eltévelyedtek *tényszerűen közli, s nem is gondolja, hogy vitára kelne vele emiatt a másik* - A szellemek talán téged küldtek, hogy visszatereld őket az Ősök útjára, ebben pedig a segítségedre leszek.
*Ha akad még maradék söre, septiben gallér mögé küldi mielőtt folytatná. Kezdi már érezni, noha ennek nyomait még nem igazán lehet felfedezni rajta*
- Erről esküdt teszek akár itt és most, a Tűz Hajnalán.
//Yagnar Rhagodar//
*A rokongyilkosságnál kevés nagyobb bűn létezik az Ősök szeme előtt - legalább is Kayaerrt így tanították az öregek a Hegyek Törvényéről, s megannyi rege csendült ráncos ajkakról ennek kapcsán a tűz körül, melyek ilyen tettek végzetes következményeit taglalták. Ezen történetek sorát maga a Vashegy ura, Kagan Thargodar gazdagította, ki testvérei ellen fordult a Véres Mennyegzőn. Bár szándékában nehéz volna kivetnivalót találni, még gyermek húgát mentette ki a bűzös orkok kezei közül, az Alvó Isten végül így is eljött érte, hogy örökre borostyánba zárja testét.
Kaya, bár lehet naivan, de nem feltételezi a jarlról, hogy csupán hatalomvágyból északi vérét ontaná, még ha szigorúan véve valódi rokoni kapcsolat vélhetőleg nem fűzte a Szellemjáróhoz, legfeljebb a Ősöktől származtatva. Ilyen messze a valódi otthontól azonban mind testvérek a szellemek szeme előtt.
Ezen véleményén osztozva adja elő Yagnar a saját halálának izgalmas történetét is, melyről már oly sokat hallott a hosszú idefelé tartó úton. Persze neki is négyen négyféleképp adták elő, némelyek egész mesés elemekkel felcicomázva, de azért minden nagyzoló mondatot igyekezett megfelezni magában. Bár nem vitatja a szellemek néha-néha felbukkanó, meghökkentő csodáit, azért már nem egy hiszékeny, könnyen megvezethető kis csitri. Legalább is mindenképp így tartja magáról.
A fattyú megfizette tette árát, noha a leány egyáltalán nem bánta volna, ha valódi, kielégítő vérbosszúval ér véget a történet. Bár az Ősök, s talán a jarl se értene egyet a gondolattal, de ő aztán egyáltalán nem tartja maguk közül valónak azt a semmirekellő úrihölgyecskét. Tény, az hogy fokost ragadott, s nem hezitált lecsapni vele egészen a Vasbordájúak vérére vall, de nem közöttük nevelkedett, hagyományaikra pedig fittyent hányt, a thargokat pedig jóformán a városiak kényére formálta és az Ősök vérét hígította szemérmetlenül velük. Ez utóbbiban persze Kagan sem vétkes kevésbé, sőt.
Pillantásaival maga is az emlegetett farkast keresi a sötétben, látszólag eredménytelenül, borostyán tekintete ezután ismét a férfiéval akad össze. Talán más körülmények között nehezebben hinné el meséjét, sok mindent fenntartásokkal kezel, de most még sincsenek kétségei. Pár hata különös álmokat látott, homályos képekben jelent meg előtte egy öreg farkas, őt követte elméje rejtekein napokon át egy számára mindaddig ismeretlen hegyig. Bár azelőtt sohasem járt erre, valahogy tudta hova kell jönnie, ez egy olyan jel, melyet a hitetlenek sem tudnának olyan könnyen figyelmen kívül hagyni. A szellemek küldték a látomást, ehhez kétség sem férhet, méghozzá azért, hogy a Visszatért szolgálatába álljon itt a Vashegyen.*
- Nem véletlenül tettem meg ilyen hosszú utat *tekintete a pislákoló tűzre siklik, mintha már egy bölcsességében megaszalódott öreg beszélne torkából. Épp csak egy pillanatig tart, az erőtlen lángok tánca hamarosan perzselővé festi pillantásait, s máris újra megmutatja magát a fiatalos dac. A végletekben gondolkodás, a középúttal ki nem egyező harciasság, mely leginkább a suhancokra jellemző, de északi csak legfeljebb aggastyán korára növi ki ezt a jellemvonást.*
- A thargok eltévelyedtek *tényszerűen közli, s nem is gondolja, hogy vitára kelne vele emiatt a másik* - A szellemek talán téged küldtek, hogy visszatereld őket az Ősök útjára, ebben pedig a segítségedre leszek.
*Ha akad még maradék söre, septiben gallér mögé küldi mielőtt folytatná. Kezdi már érezni, noha ennek nyomait még nem igazán lehet felfedezni rajta*
- Erről esküdt teszek akár itt és most, a Tűz Hajnalán.
11647. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-21 21:13:56
Üzenet elküldve: 2024-07-21 21:13:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ugh.
*Hangzik tőle az undorral teli nyögés, melyet fivére is jól ismerhet már, amikor hasonlóan elmés megjegyzéseket tesz. Jobban belegondolva Faerund és Tharasy között jelentős a hasonlóság, ami miatt még jobban bosszantja őt az öntelt fattyú.
Míg a rőthajú lelkesen folytatja a szócséplést, addig vet egy futó pillantást kezén kipirosodott bütykeire. Az egyik a bőr enyhén felrepedt, s néhány csepp elkent vér vöröslik amott.*
- Szerencsésnek? Furcsa egy figura vagy te. Azt is megkockáztatom, hogy szánalmas is.
*Tűnődve dörzsölgeti állát mutatóujjával, miközben ezt alaposan fontolóra veszi, s végül arra jut, hogy határozottan ki merné jelenteni ezt követően, hogy Faerund egy igen szerencsétlen figura. Akkor is, ha csupán viccből mondta azt amit. A thargoknál - s ez alól Thaleena sem kivétel, bármennyire szeretne az lenni -, pedig bizony mindent úgy értenek, ahogy az elhangzik.*
- Hogyne!
*Nehezére esik védelmébe vennie a barbárokat, holott ő nekik köszönheti az életét, viszont Faerund sértő szavait magáénak érzi, s ebből kifolyólag nyilván bántja az ő büszkeségét is.*
- Nem olyan ostobák a thargok, mint hinnéd. Nem vérszomjas bestiák, mint az orkok, vagy lomha észjárásúak, mint az óriások, csupán egyszerűbbek. Ha tetszik, ha nem, ebben a világban az erősebb kutya baszik, legyen szó az előkelő kis városodról, vagy a thargok földjéről.
*Állkapcsa megfeszül Faerund vigyorát látva. Kedve lenne ismét képen törölni a férfit.*
- Ha szeretnéd szívesen beajánlhatlak jelentkezőnek.
*Kegyetlen és gunyoros mosoly terül szét a leány arcán.*
- Megnézhetjük, hogy a sok tudás keményebbé tette-e a koponyádat.
*Fejét oldalra billentve, kihívóan, de morbid játékossággal méricskéli az idegent. Ha rajta múlik, akkor bizonyosan nem fog jó benyomást gyakorolni az ismeretlenre, de nem feltétlenül bánja ezt, s úgy sejti Yagnar sem haragszik meg ha kicsit "ráijesztenek" egy-két emberre.*
- Hmm, hát...
*Igyekszik figyelmen kívül hagyni az apró lopást, s helyette az alkura koncentrálni. Nem lesz könnyű, hiszen igen makacs leány, ebből fakadóan a kompromisszum nem az erőssége, de megpróbálkozik vele.*
- Mondjuk... azt hallottam a lihanechi gyöngy a legszebb, párja sincsen. Esetleg azzal kiengesztelhetsz.
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ugh.
*Hangzik tőle az undorral teli nyögés, melyet fivére is jól ismerhet már, amikor hasonlóan elmés megjegyzéseket tesz. Jobban belegondolva Faerund és Tharasy között jelentős a hasonlóság, ami miatt még jobban bosszantja őt az öntelt fattyú.
Míg a rőthajú lelkesen folytatja a szócséplést, addig vet egy futó pillantást kezén kipirosodott bütykeire. Az egyik a bőr enyhén felrepedt, s néhány csepp elkent vér vöröslik amott.*
- Szerencsésnek? Furcsa egy figura vagy te. Azt is megkockáztatom, hogy szánalmas is.
*Tűnődve dörzsölgeti állát mutatóujjával, miközben ezt alaposan fontolóra veszi, s végül arra jut, hogy határozottan ki merné jelenteni ezt követően, hogy Faerund egy igen szerencsétlen figura. Akkor is, ha csupán viccből mondta azt amit. A thargoknál - s ez alól Thaleena sem kivétel, bármennyire szeretne az lenni -, pedig bizony mindent úgy értenek, ahogy az elhangzik.*
- Hogyne!
*Nehezére esik védelmébe vennie a barbárokat, holott ő nekik köszönheti az életét, viszont Faerund sértő szavait magáénak érzi, s ebből kifolyólag nyilván bántja az ő büszkeségét is.*
- Nem olyan ostobák a thargok, mint hinnéd. Nem vérszomjas bestiák, mint az orkok, vagy lomha észjárásúak, mint az óriások, csupán egyszerűbbek. Ha tetszik, ha nem, ebben a világban az erősebb kutya baszik, legyen szó az előkelő kis városodról, vagy a thargok földjéről.
*Állkapcsa megfeszül Faerund vigyorát látva. Kedve lenne ismét képen törölni a férfit.*
- Ha szeretnéd szívesen beajánlhatlak jelentkezőnek.
*Kegyetlen és gunyoros mosoly terül szét a leány arcán.*
- Megnézhetjük, hogy a sok tudás keményebbé tette-e a koponyádat.
*Fejét oldalra billentve, kihívóan, de morbid játékossággal méricskéli az idegent. Ha rajta múlik, akkor bizonyosan nem fog jó benyomást gyakorolni az ismeretlenre, de nem feltétlenül bánja ezt, s úgy sejti Yagnar sem haragszik meg ha kicsit "ráijesztenek" egy-két emberre.*
- Hmm, hát...
*Igyekszik figyelmen kívül hagyni az apró lopást, s helyette az alkura koncentrálni. Nem lesz könnyű, hiszen igen makacs leány, ebből fakadóan a kompromisszum nem az erőssége, de megpróbálkozik vele.*
- Mondjuk... azt hallottam a lihanechi gyöngy a legszebb, párja sincsen. Esetleg azzal kiengesztelhetsz.
11646. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-18 22:36:09
Üzenet elküldve: 2024-07-18 22:36:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Kayaerr Horgadar//
*Látni véli a lány tekintetében, hogy nem feltétlen ad hitelt szavainak, már ami a Szellemjáró hirtelen halálát illeti. Nem hibáztatja érte különösebben. Ugyanakkor nem is tesz erőfeszítést annak érdekében, hogy igazának bármilyen formában érvényt szerezzen; alighanem tíz különböző verzióban hallgathatja meg tíz különböző földijétől a történetet a következő újholdig még.
A következőkre halkan felhorkan. Nem válaszol azonnal, helyette megkeresi tekintetével az ismerős, borostyán szempárt. Fürkész pillantása ugyanakkor nem kutat soká; betudja a kérdést a lány kíváncsiságának. Még becsüli is valahol a dolgot, elvégre nem mindenkinek lenne szóba hozni e sok szemszögből kényes témát.*
-Nos, ha ezt hallottad, jól beszélik. *Magához veszi a korsót, hogy nagyot húzhasson belőle. Olybá tűnik, az ő társaságukban halovány esélye sincs felmelegedni a tharg sörnek.*
-Sok mindent beszélnek ám. Hogy én magam támadtam rá, hogy feltéphessem a torkát tűéles farkasfogaimmal… *Vicsorogva adja a lány tudtára, hogy fogainak éle bizony nem tér el bárki másétól.*
-Valójában megrettent. Tudod, bele tudom magam lovalni a beszédbe és valóban nézeteltérésünk támadt. De sosem támadnék tulajdon véremre. Aztán HUSS! * Nagyot csap öklével az asztalra, hogy a fatányérok körülöttük kurta táncot lejtenek belé.*
-Az egyik őre nem habozott nyíllal átlőni a nyakam. Az űrnő meg bevégezte a fokosom egy csapásával. A testem elégették, hamvaim a szél szerteszórta…. Én meg mégis itt vagyok. *Jókora bólintással toldja meg szavait.*
-Igaz, lelkem egy része egy vén ordasban ragadt, Skollhat a neve… * Körbefordul, hátha megleli a farkast.*
-Ehh. *Legyint.*
-Alszik valahol. Nemigen viseli jól a tömeget. De ha Te farkast látsz a Vashegyen, hát ne kiálts farkast. *Felgöcög.*
-Ok nélkül ő nem jelent veszélyt. Ahogy a hadúr fattya sem. Elment. Még mielőtt visszatértem volna. Hozzáment egy wegtoreni kufárhoz. Nem mentem utána. Megfizette a vér árát az Ősök előtt. A gyermekével. *Teszi hozzá dörmögve. Láthatóan sokkal szívesebben állt volna bosszút, minthogy tulajdon, ártatlan vére lássa kárát ennek az ügynek.*
-Az ittenieket szerencsére megnyertem magamnak. Erős a hitük. Hát téged sikerült-e? Esküt mondanál-e ezen a szent napon? *Sajátos vigyort villant hirtelen. A korsó üresen landol az asztalon, ezúttal pedig ő hajol közelebb saját combján támaszkodva.*
//Kayaerr Horgadar//
*Látni véli a lány tekintetében, hogy nem feltétlen ad hitelt szavainak, már ami a Szellemjáró hirtelen halálát illeti. Nem hibáztatja érte különösebben. Ugyanakkor nem is tesz erőfeszítést annak érdekében, hogy igazának bármilyen formában érvényt szerezzen; alighanem tíz különböző verzióban hallgathatja meg tíz különböző földijétől a történetet a következő újholdig még.
A következőkre halkan felhorkan. Nem válaszol azonnal, helyette megkeresi tekintetével az ismerős, borostyán szempárt. Fürkész pillantása ugyanakkor nem kutat soká; betudja a kérdést a lány kíváncsiságának. Még becsüli is valahol a dolgot, elvégre nem mindenkinek lenne szóba hozni e sok szemszögből kényes témát.*
-Nos, ha ezt hallottad, jól beszélik. *Magához veszi a korsót, hogy nagyot húzhasson belőle. Olybá tűnik, az ő társaságukban halovány esélye sincs felmelegedni a tharg sörnek.*
-Sok mindent beszélnek ám. Hogy én magam támadtam rá, hogy feltéphessem a torkát tűéles farkasfogaimmal… *Vicsorogva adja a lány tudtára, hogy fogainak éle bizony nem tér el bárki másétól.*
-Valójában megrettent. Tudod, bele tudom magam lovalni a beszédbe és valóban nézeteltérésünk támadt. De sosem támadnék tulajdon véremre. Aztán HUSS! * Nagyot csap öklével az asztalra, hogy a fatányérok körülöttük kurta táncot lejtenek belé.*
-Az egyik őre nem habozott nyíllal átlőni a nyakam. Az űrnő meg bevégezte a fokosom egy csapásával. A testem elégették, hamvaim a szél szerteszórta…. Én meg mégis itt vagyok. *Jókora bólintással toldja meg szavait.*
-Igaz, lelkem egy része egy vén ordasban ragadt, Skollhat a neve… * Körbefordul, hátha megleli a farkast.*
-Ehh. *Legyint.*
-Alszik valahol. Nemigen viseli jól a tömeget. De ha Te farkast látsz a Vashegyen, hát ne kiálts farkast. *Felgöcög.*
-Ok nélkül ő nem jelent veszélyt. Ahogy a hadúr fattya sem. Elment. Még mielőtt visszatértem volna. Hozzáment egy wegtoreni kufárhoz. Nem mentem utána. Megfizette a vér árát az Ősök előtt. A gyermekével. *Teszi hozzá dörmögve. Láthatóan sokkal szívesebben állt volna bosszút, minthogy tulajdon, ártatlan vére lássa kárát ennek az ügynek.*
-Az ittenieket szerencsére megnyertem magamnak. Erős a hitük. Hát téged sikerült-e? Esküt mondanál-e ezen a szent napon? *Sajátos vigyort villant hirtelen. A korsó üresen landol az asztalon, ezúttal pedig ő hajol közelebb saját combján támaszkodva.*
11645. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-18 17:21:26
Üzenet elküldve: 2024-07-18 17:21:26
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végigméri a lányt. A bőr ruha ugyan nagyrészt eltakarja a testét, de még így is könnyen megállapítható, hogy nem egy izom kolosszus, ami mondjuk nem is feltétlen baj egy nőnél. Bár magas egy liba az egyszer biztos. *
-Nos a tudást már nem veszi el tőled senki, ellenben a kacsóidat igen könnyen elveszítheted. Főleg ha ilyen felelőtlenül használod őket. Pedig a nők mennyi jobb dologra is tudják használni. Hmm.
*A mondatot, már csak magában fejezi be, miközben a gondolatai tova szállnak tollas dunyhák közzé, egyenest Vynni ölelő karjaiba. Az egyetlen nő aki valaha is szívből szerette. *
~Szívből az csak pénzedet szerette, te idióta. ~
*Az arcáról hamar lekókad a reményteli mosoly és lehangoltan a földet kezdi rugdosni. Ha már pénz. Azért jött a mulatságra, hogy kissé megszedje magát, erre mit csinált eddig? Ingyen jártatja a száját, amivel amúgy aranyat is kereshetne, meg hagyja megalázni magát, amivel szintén csurranhatna- cseppenhetne valami más körülmények között. Az emberek könnyen nyitják az erszényt, mikor a vicces bolondnak kell adományozni. A bolondok. A művészetet bezzeg nem értékelik. És ez igaz a városi népségre is. Nem tudják megkülönböztetni egy ringyó visítását, egy művész által tökéletesen megkomponált darabtól. Ha pedig így állunk, akkor marad a bolond szerep, legyen az bármilyen megalázó is. Enni csak kell, nem? *
-Mindig szerencsésnek érzem magam, mikor egy hölggyel. *Itt egy pillanatra elhallgat. Nem, nem ezt a szót keresi. Sok minden a leány mellette, de hogy hölgy nem, az biztos, mint egy pofán baszás. * Egy nővel kerülök közelebbi kapcsolatba, még ha ez pusztán erőszakon alapul is. *Megköszörüli a torkát. * Khmm egyoldalú erőszakon. *A folytatásra ismét elmosolyodik. *Bajkeverő? Baj szenvedő vagyok, mégpedig általad. De igazad van. * Tárja szét a karját a félvér.* Valószínűleg én húznám a rövidebbet, a falka szellemmel szemben mit sem érnek a szavak. Pedig ha a mi szavaink és gondolataink nem lennének, még mindig bunkóval ütnétek egymást a sárban. *Kajánul elvigyorodik és a lány hátára csap. *Bocsánat elfelejtettem, hogy ez még napi program.
*Az elf válaszára elgondolkodik egy pillanatra, majd mosolyogva leugrik a hordóról és a fruska elé áll. *
-És mégis hogyan tudnék kiengesztelni valakit, akinek látszólag mindene megvan.
*Kérdezi negédesen, miközben az egyik levegőben lévő szedret elkapja, csak hogy saját magában rejthesse azt. *
A hozzászólás írója (Faerand Dorethald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.18 19:17:06
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végigméri a lányt. A bőr ruha ugyan nagyrészt eltakarja a testét, de még így is könnyen megállapítható, hogy nem egy izom kolosszus, ami mondjuk nem is feltétlen baj egy nőnél. Bár magas egy liba az egyszer biztos. *
-Nos a tudást már nem veszi el tőled senki, ellenben a kacsóidat igen könnyen elveszítheted. Főleg ha ilyen felelőtlenül használod őket. Pedig a nők mennyi jobb dologra is tudják használni. Hmm.
*A mondatot, már csak magában fejezi be, miközben a gondolatai tova szállnak tollas dunyhák közzé, egyenest Vynni ölelő karjaiba. Az egyetlen nő aki valaha is szívből szerette. *
~Szívből az csak pénzedet szerette, te idióta. ~
*Az arcáról hamar lekókad a reményteli mosoly és lehangoltan a földet kezdi rugdosni. Ha már pénz. Azért jött a mulatságra, hogy kissé megszedje magát, erre mit csinált eddig? Ingyen jártatja a száját, amivel amúgy aranyat is kereshetne, meg hagyja megalázni magát, amivel szintén csurranhatna- cseppenhetne valami más körülmények között. Az emberek könnyen nyitják az erszényt, mikor a vicces bolondnak kell adományozni. A bolondok. A művészetet bezzeg nem értékelik. És ez igaz a városi népségre is. Nem tudják megkülönböztetni egy ringyó visítását, egy művész által tökéletesen megkomponált darabtól. Ha pedig így állunk, akkor marad a bolond szerep, legyen az bármilyen megalázó is. Enni csak kell, nem? *
-Mindig szerencsésnek érzem magam, mikor egy hölggyel. *Itt egy pillanatra elhallgat. Nem, nem ezt a szót keresi. Sok minden a leány mellette, de hogy hölgy nem, az biztos, mint egy pofán baszás. * Egy nővel kerülök közelebbi kapcsolatba, még ha ez pusztán erőszakon alapul is. *Megköszörüli a torkát. * Khmm egyoldalú erőszakon. *A folytatásra ismét elmosolyodik. *Bajkeverő? Baj szenvedő vagyok, mégpedig általad. De igazad van. * Tárja szét a karját a félvér.* Valószínűleg én húznám a rövidebbet, a falka szellemmel szemben mit sem érnek a szavak. Pedig ha a mi szavaink és gondolataink nem lennének, még mindig bunkóval ütnétek egymást a sárban. *Kajánul elvigyorodik és a lány hátára csap. *Bocsánat elfelejtettem, hogy ez még napi program.
*Az elf válaszára elgondolkodik egy pillanatra, majd mosolyogva leugrik a hordóról és a fruska elé áll. *
-És mégis hogyan tudnék kiengesztelni valakit, akinek látszólag mindene megvan.
*Kérdezi negédesen, miközben az egyik levegőben lévő szedret elkapja, csak hogy saját magában rejthesse azt. *
A hozzászólás írója (Faerand Dorethald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.18 19:17:06
11644. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-15 09:24:34
Üzenet elküldve: 2024-07-15 09:24:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//A karmazsin fattyú//
*A bumerángként visszaérkező sértésre nem reagál semmit, elvégre nem ritkán szokott ikertestvérével sem alpári szópárbajba keveredni, így ez teljes mértékben lepereg róla ahogy Faerundról is. Az lepi meg csupán, hogy kísérletet sem lát arra, hogy a rőt fattyú kikerülje ütését, így az annak rendje és módja szerint ér célt. Thaleena ezt követően kezét rázva igyekszik lesöpörni a pillanatnyi fájdalmat, miközben a másik a földről tápászkodik. Természetesen a férfi büszkeség nem engedi, hogy szó nélkül hagyja a leány erejét, annak ellenére sem, hogy így is sikerült kibillentenie a férfit az egyensúlyából.*
- Ugh.
*Hangzik el tőle igen frappánsan egy szemforgatás kíséretében. Csak néhány percre sikerült Faerundot elhallgattatnia, s most hogy magához tért megint bőkezűen bánik a szavakkal. Olyanokkal is, amik teljes mértékben ismeretlenek Thaleena számára, aki szemöldökét fel is húzza az “enciklopédia” szó hallatán. Természetesen az elf lány igyekszik hamar rendezni vonásait, de ha Faerund elég szemfüles akkor észreveheti az apró, pillanatnyi értetlenséget.*
- Ühüm, hogyne.
*Egy újabb adag köpet és vér landol a földön, de cseppet sincs emiatt bűntudata, hiszen így jár az aki Thaleena nagy becsben tartott hajában kárt tesz.*
- Persze. Ennek több hasznát veszem, mint a betűknek.
*A betűkről is csupán homályos elképzelése van, ellenben a harchoz igencsak ért, ez igen könnyű megállapítani róla.
Faerund természetesen most is szándékosan félreérti őt, ami újabb utálatos grimaszt varázsol Thaleena egyébként finomvonású arcára. Erős késztetést érez rá, hogy lelökje a férfit a hordóról, ám megállja ezt, elvégre nem akarja annyira túlfeszíteni a húrt, hogy a végén pengék kerüljenek elő.*
- Ezt jól látod, nem vagyok.
*Feleli sértett pökhendiséggel. Mindenféle - jellemzően negatív - érzelem megjelenik arcán, miközben a rőt fattyút hallgatja, de nem vág annak a szavába.*
- Ó csak rajta!
*Egy önelégült vigyor terül el Thaleena arcán, s kihívóan közelebb is hajol, hogy onnan nézzen farkasszemet az idegennel.*
- Örülhetsz hogy engem kaptál és nem a kekec kapuőrt, aki semmit sem utál jobban mint a magadfajta bajkeverőket.
*Félelemnek szikrányi jelét sem mutatja, ami részben annak tudható be, hogy jól megtermett harcos férfiak között nőtt fel, részben pedig annak, hogy ezek a harcos férfiak itt vannak a közelben ha szükség volna rá.*
- De lásd, hogy milyen jó szívem van, adok még egy esélyt, hogy helyrehozd a hibádat.
*Egy újabb maroknyi bogyós gyümölcs kerül elő, amit ismételten feldobálgatva igyekszik szájával elkapni. Ez idő alatt türelmesen vár, s Faerund kieszelheti következő lépését vagy frappáns sértését.*
//A karmazsin fattyú//
*A bumerángként visszaérkező sértésre nem reagál semmit, elvégre nem ritkán szokott ikertestvérével sem alpári szópárbajba keveredni, így ez teljes mértékben lepereg róla ahogy Faerundról is. Az lepi meg csupán, hogy kísérletet sem lát arra, hogy a rőt fattyú kikerülje ütését, így az annak rendje és módja szerint ér célt. Thaleena ezt követően kezét rázva igyekszik lesöpörni a pillanatnyi fájdalmat, miközben a másik a földről tápászkodik. Természetesen a férfi büszkeség nem engedi, hogy szó nélkül hagyja a leány erejét, annak ellenére sem, hogy így is sikerült kibillentenie a férfit az egyensúlyából.*
- Ugh.
*Hangzik el tőle igen frappánsan egy szemforgatás kíséretében. Csak néhány percre sikerült Faerundot elhallgattatnia, s most hogy magához tért megint bőkezűen bánik a szavakkal. Olyanokkal is, amik teljes mértékben ismeretlenek Thaleena számára, aki szemöldökét fel is húzza az “enciklopédia” szó hallatán. Természetesen az elf lány igyekszik hamar rendezni vonásait, de ha Faerund elég szemfüles akkor észreveheti az apró, pillanatnyi értetlenséget.*
- Ühüm, hogyne.
*Egy újabb adag köpet és vér landol a földön, de cseppet sincs emiatt bűntudata, hiszen így jár az aki Thaleena nagy becsben tartott hajában kárt tesz.*
- Persze. Ennek több hasznát veszem, mint a betűknek.
*A betűkről is csupán homályos elképzelése van, ellenben a harchoz igencsak ért, ez igen könnyű megállapítani róla.
Faerund természetesen most is szándékosan félreérti őt, ami újabb utálatos grimaszt varázsol Thaleena egyébként finomvonású arcára. Erős késztetést érez rá, hogy lelökje a férfit a hordóról, ám megállja ezt, elvégre nem akarja annyira túlfeszíteni a húrt, hogy a végén pengék kerüljenek elő.*
- Ezt jól látod, nem vagyok.
*Feleli sértett pökhendiséggel. Mindenféle - jellemzően negatív - érzelem megjelenik arcán, miközben a rőt fattyút hallgatja, de nem vág annak a szavába.*
- Ó csak rajta!
*Egy önelégült vigyor terül el Thaleena arcán, s kihívóan közelebb is hajol, hogy onnan nézzen farkasszemet az idegennel.*
- Örülhetsz hogy engem kaptál és nem a kekec kapuőrt, aki semmit sem utál jobban mint a magadfajta bajkeverőket.
*Félelemnek szikrányi jelét sem mutatja, ami részben annak tudható be, hogy jól megtermett harcos férfiak között nőtt fel, részben pedig annak, hogy ezek a harcos férfiak itt vannak a közelben ha szükség volna rá.*
- De lásd, hogy milyen jó szívem van, adok még egy esélyt, hogy helyrehozd a hibádat.
*Egy újabb maroknyi bogyós gyümölcs kerül elő, amit ismételten feldobálgatva igyekszik szájával elkapni. Ez idő alatt türelmesen vár, s Faerund kieszelheti következő lépését vagy frappáns sértését.*
11643. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-13 17:43:07
Üzenet elküldve: 2024-07-13 17:43:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Baszdmeg anyád. *Ízlelgeti a mondatot, mielőtt visszaköpné azt. * Ha egy mód van rá kihagynám ezt az errefelé oly sűrűn bevett rítust. *Kajánul elvigyorodik, csak hogy egyből el is sápadjon a felé lendülő ököl látványától. Egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy kitér előle, de végül úgy dönt, hogy egyrészt könnyebben kezelhető lesz a szuka, ha megnyugszik, másrészt meg már kapott ütést Vasmarkú Zoletól a kovácstól is, miután megtalálta őt a feleségével az ágyában és azt is kiheverte valahogy. Igaz úgy kellett visszaimádkozni a testébe a lelkét, de ez mégsem egy vasmarkú. Egy gyenge leány ütését, még ha barbár is, férfiként fogja állni. Annyi ideje maradt még, hogy összeszoríts a farpofáit, az ököl már el is érte az állát. Csattanás, puffanás, káromkodás és egy földön fekvő bárd. Ez lett az ütés eredménye. *
-Úgy ütsz, mint egy lány. *Tápászkodik fel Fae a földről, miközben egy adag vért köp a földre. Mikor feláll leporolja magát, majd mintha mi sem történt volna elmosolyodik. *
-Ez nem igaz, a városiak ugyan olyan szarul hazudnak, mint ti, az egyetlen különbség, hogy ők elhiszik magukról, hogy tudnak. Ellenben én. *Színpadiasan széttárja a karját. * Én vagy maga a megtestesült őszinteség. Ha rákeresel erre a szóra egy enciklopédiában, lesz ott rólam egy kép. *Fájdalmas krákogás kíséretében összegyűjti a szájában újból felhalmozódó vért és a földre köpi. * Bár úgy fest nagyobb barátja vagy az ökölnek, mint a betűnek, szóval inkább nem zavarnálak össze. *Elhúzza a száját. * Pedig egész jó kép, már ami elvárható egy aggastyán paptól.
*Követi a lány kezét, most már feszült figyelemmel, de az csak a hordó tetejét ütögeti meg. Fae veszi is a célzást és felül a hordóra a lány mellé. *
-Köszi, már kezdett fájni a lábam. Mégsem vagy te olyan barbár. *Megveregeti a lány vállát, miközben felnevet. * Ellenben két dologban tévedsz. *Komorodik el kissé. *Az első, hogy barátok lennénk, ellenségek is csak nagyon távolról nézve, másrészt pedig, hogy azt hiszed olyan személy vagy, akinek engedelmeskednem kell. *A tekintette még inkább elsötétül és az egyik őr felé mutat. *De ha gondolod elbeszélgethetünk a kollégával arról, hogy hogyan képzeled a Tharg vendégszeretetet.
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Baszdmeg anyád. *Ízlelgeti a mondatot, mielőtt visszaköpné azt. * Ha egy mód van rá kihagynám ezt az errefelé oly sűrűn bevett rítust. *Kajánul elvigyorodik, csak hogy egyből el is sápadjon a felé lendülő ököl látványától. Egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy kitér előle, de végül úgy dönt, hogy egyrészt könnyebben kezelhető lesz a szuka, ha megnyugszik, másrészt meg már kapott ütést Vasmarkú Zoletól a kovácstól is, miután megtalálta őt a feleségével az ágyában és azt is kiheverte valahogy. Igaz úgy kellett visszaimádkozni a testébe a lelkét, de ez mégsem egy vasmarkú. Egy gyenge leány ütését, még ha barbár is, férfiként fogja állni. Annyi ideje maradt még, hogy összeszoríts a farpofáit, az ököl már el is érte az állát. Csattanás, puffanás, káromkodás és egy földön fekvő bárd. Ez lett az ütés eredménye. *
-Úgy ütsz, mint egy lány. *Tápászkodik fel Fae a földről, miközben egy adag vért köp a földre. Mikor feláll leporolja magát, majd mintha mi sem történt volna elmosolyodik. *
-Ez nem igaz, a városiak ugyan olyan szarul hazudnak, mint ti, az egyetlen különbség, hogy ők elhiszik magukról, hogy tudnak. Ellenben én. *Színpadiasan széttárja a karját. * Én vagy maga a megtestesült őszinteség. Ha rákeresel erre a szóra egy enciklopédiában, lesz ott rólam egy kép. *Fájdalmas krákogás kíséretében összegyűjti a szájában újból felhalmozódó vért és a földre köpi. * Bár úgy fest nagyobb barátja vagy az ökölnek, mint a betűnek, szóval inkább nem zavarnálak össze. *Elhúzza a száját. * Pedig egész jó kép, már ami elvárható egy aggastyán paptól.
*Követi a lány kezét, most már feszült figyelemmel, de az csak a hordó tetejét ütögeti meg. Fae veszi is a célzást és felül a hordóra a lány mellé. *
-Köszi, már kezdett fájni a lábam. Mégsem vagy te olyan barbár. *Megveregeti a lány vállát, miközben felnevet. * Ellenben két dologban tévedsz. *Komorodik el kissé. *Az első, hogy barátok lennénk, ellenségek is csak nagyon távolról nézve, másrészt pedig, hogy azt hiszed olyan személy vagy, akinek engedelmeskednem kell. *A tekintette még inkább elsötétül és az egyik őr felé mutat. *De ha gondolod elbeszélgethetünk a kollégával arról, hogy hogyan képzeled a Tharg vendégszeretetet.
11642. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-12 22:12:17
Üzenet elküldve: 2024-07-12 22:12:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//A karmazsin fattyú//
*Faerand elsőre nem érti meg, hogy Thaleena mit mond neki, s ezen a leány nem is csodálkozik, mert első ránézésre is öntelt alaknak tűnik az ismeretlen férfi. Az ilyen állandóan magukkal foglalkozó városi alakok pedig alig figyelnek környezetükre, s bizony jellemzően nem a legélesebb kések a fiókban. Thaleena akár lehetne elnézőbb, vagy türelmes ezen vélt vagy valós információk tudatában, ám sosem megfontolt természetéről volt híres.
Arca felragyog amint az aprócska bogyó célt ér, s jóízű kacagás közben mentálisan vállon veregeti magát célzási képességei miatt.*
- Ezt még Tharasy is megirigyelné.
*Mondja maga elé vidáman, mielőtt még az idegen megindulna felé. Csak akkor lohad lejjebb széles vigyora, amikor a dühödten felé trappoló, immár arcában is vörös férfi realizálódik elméjében. Persze nem ijed meg, hiszen aki nagy, büdös és szőrös barbár férfiak között nőtt fel, az nehezen ijed meg. Legalábbis szeretné ezt hinni magáról.
Mire Faerand elé toppan már szigorú arckifejezéssel fogadja őt az elf lány, s fejét peckesen felszegve igyekszik bizonyítani, hogy nem retteg meg tőle. Ezt talán az is jelzi, hogy továbbra is a hordón ücsörög lábait lógatva.*
- Baszdmeg anyád!
*Szakad fel belőle, majd azzal a lendülettel már lendül is karja, s ha a férfi nem elég szemfüles akkor bizony a leány ökle csattanva találkozik állkapcsával. A végeredménytől függetlenül fogait összeszorítva veti át hajfonatát a vállán, hogy szeme elé tartva elkezdje sután kitisztítani. Faerand könnyen megállapíthatja, hogy az elf leány bizony harapós ha szőke fürtjeiről van szó, s most még paprikásabb hangulatban van emiatt.*
- Agh, ettől kicsit a számba hánytam.
*Jegyzi meg egy szemforgatás kíséretében, ezt követően némán, de összevont szemöldökökkel hallgatja a további elmés megjegyzéseket.*
- Kétlem.
*Jelenti ki kurtán, s futólag végig is méri a pimasz férfit.*
- A magadfajta simabeszédű városiak remekül hazudnak, szóval ide a pengéket rőt barátom addig, amíg még szépen kérem!
*Ismételten megpaskolja a hordó mellette lévő szabad felületét. Thaleena látszólg igen hajthatatlan, s egyelőre Faerand vélt vagy valós karizmája sem vette le a lábáról.*
//A karmazsin fattyú//
*Faerand elsőre nem érti meg, hogy Thaleena mit mond neki, s ezen a leány nem is csodálkozik, mert első ránézésre is öntelt alaknak tűnik az ismeretlen férfi. Az ilyen állandóan magukkal foglalkozó városi alakok pedig alig figyelnek környezetükre, s bizony jellemzően nem a legélesebb kések a fiókban. Thaleena akár lehetne elnézőbb, vagy türelmes ezen vélt vagy valós információk tudatában, ám sosem megfontolt természetéről volt híres.
Arca felragyog amint az aprócska bogyó célt ér, s jóízű kacagás közben mentálisan vállon veregeti magát célzási képességei miatt.*
- Ezt még Tharasy is megirigyelné.
*Mondja maga elé vidáman, mielőtt még az idegen megindulna felé. Csak akkor lohad lejjebb széles vigyora, amikor a dühödten felé trappoló, immár arcában is vörös férfi realizálódik elméjében. Persze nem ijed meg, hiszen aki nagy, büdös és szőrös barbár férfiak között nőtt fel, az nehezen ijed meg. Legalábbis szeretné ezt hinni magáról.
Mire Faerand elé toppan már szigorú arckifejezéssel fogadja őt az elf lány, s fejét peckesen felszegve igyekszik bizonyítani, hogy nem retteg meg tőle. Ezt talán az is jelzi, hogy továbbra is a hordón ücsörög lábait lógatva.*
- Baszdmeg anyád!
*Szakad fel belőle, majd azzal a lendülettel már lendül is karja, s ha a férfi nem elég szemfüles akkor bizony a leány ökle csattanva találkozik állkapcsával. A végeredménytől függetlenül fogait összeszorítva veti át hajfonatát a vállán, hogy szeme elé tartva elkezdje sután kitisztítani. Faerand könnyen megállapíthatja, hogy az elf leány bizony harapós ha szőke fürtjeiről van szó, s most még paprikásabb hangulatban van emiatt.*
- Agh, ettől kicsit a számba hánytam.
*Jegyzi meg egy szemforgatás kíséretében, ezt követően némán, de összevont szemöldökökkel hallgatja a további elmés megjegyzéseket.*
- Kétlem.
*Jelenti ki kurtán, s futólag végig is méri a pimasz férfit.*
- A magadfajta simabeszédű városiak remekül hazudnak, szóval ide a pengéket rőt barátom addig, amíg még szépen kérem!
*Ismételten megpaskolja a hordó mellette lévő szabad felületét. Thaleena látszólg igen hajthatatlan, s egyelőre Faerand vélt vagy valós karizmája sem vette le a lábáról.*
11641. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-12 21:12:02
Üzenet elküldve: 2024-07-12 21:12:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Yagnar Rhagodar//
*Első feladata körülményeit végül valamivel tisztábban vázolja elé Yagnar, s noha aggályai nem is porlanak semmivé, ad némi megnyugvást számára a tudat, hogy a férfi nem cselédlánnyá kívánja olcsósítani. Szó sincs persze arról, hogy büdös volna neki a munka, mióta elhagyni kényszerültek törzse maradékával a falut jóformán nem volt olyan feladat, amit be látott volna el. Vadászott, földet művelt, s ha kellett az egyszerű, megszokottan asszonyi feladatok ellátásában is segédkezett, bár ez utóbbiakban nem jeleskedett különösképpen. Megtépázott törzsük minden lakosa csaknem egy emberként imádkozott az Ősökhoz, amikor úgy akadt, hogy Kayaerr a soros a főzésben. Ritka, de kétségtelenül emlékezetes alkalmak voltak ezek, néhányan napokig nyögték is a következményét.
Hogy rá tud-e venni két hosszúfülűt, hogy hallgasson rá, még nem világos előtte. Könnyű volt vének, nők és gyerekek felett dirigálni, két megtermett elfet jóval nehezebb lesz munkára bírni, mint utasítani néhány taknyost, hogy ne egyenek a sárga hóból. Majd elválik, hogyan fogja venni ezt az akadályt, nem is rágódik tovább ezen előre.
Nem tervez ugyan sokáig pihenni, de ez most a legkevésbé sem holmi bizonyítási vágyból fakad, ő egyszerűen csak ilyen.*
- Nem vagyok az a tétlenkedős fajta. *erősíti meg korábbi kijelentését, miszerint holnap bizonyosan nekikezd a munkának, szavainak egy nagy nyelet serrel ad nyomatékot.
Ahogy szóba kerül a Szellemjáró, nem kerüli el figyelmét a borostyán tekintetek villanása. Talán harag derengene a pillantásokban? Jobban kellene ismernie a másikat ahhoz, hogy bizton megállapíthassa.
Figyelmesen hallgat, sohasem esett nehezére, a jarl beszédmodora pedig kiváltképp kedvére való. Rég volt már alkalma magukfajtával beszélni, egyenesen zene füleinek.
Kétségei vannak felől, hogy a Hadúr asszonya természetes körülmények között távozott volna az Ősökhöz úgy nagy hirtelenjében, egy éjszaka alatt, s ezen kétkedése pillantásain is meglátszik.*
- Csupán kíváncsi vagyok. *kerüli ki a kérdést, hogy aztán egy leheletnyit közelebb húzódva, valamelyest halkabban folytassa a faggatózást*
- És a Hadúr fattya? Azt beszélik ő küldött a halálba... őt is utolérte a végzete?
//Yagnar Rhagodar//
*Első feladata körülményeit végül valamivel tisztábban vázolja elé Yagnar, s noha aggályai nem is porlanak semmivé, ad némi megnyugvást számára a tudat, hogy a férfi nem cselédlánnyá kívánja olcsósítani. Szó sincs persze arról, hogy büdös volna neki a munka, mióta elhagyni kényszerültek törzse maradékával a falut jóformán nem volt olyan feladat, amit be látott volna el. Vadászott, földet művelt, s ha kellett az egyszerű, megszokottan asszonyi feladatok ellátásában is segédkezett, bár ez utóbbiakban nem jeleskedett különösképpen. Megtépázott törzsük minden lakosa csaknem egy emberként imádkozott az Ősökhoz, amikor úgy akadt, hogy Kayaerr a soros a főzésben. Ritka, de kétségtelenül emlékezetes alkalmak voltak ezek, néhányan napokig nyögték is a következményét.
Hogy rá tud-e venni két hosszúfülűt, hogy hallgasson rá, még nem világos előtte. Könnyű volt vének, nők és gyerekek felett dirigálni, két megtermett elfet jóval nehezebb lesz munkára bírni, mint utasítani néhány taknyost, hogy ne egyenek a sárga hóból. Majd elválik, hogyan fogja venni ezt az akadályt, nem is rágódik tovább ezen előre.
Nem tervez ugyan sokáig pihenni, de ez most a legkevésbé sem holmi bizonyítási vágyból fakad, ő egyszerűen csak ilyen.*
- Nem vagyok az a tétlenkedős fajta. *erősíti meg korábbi kijelentését, miszerint holnap bizonyosan nekikezd a munkának, szavainak egy nagy nyelet serrel ad nyomatékot.
Ahogy szóba kerül a Szellemjáró, nem kerüli el figyelmét a borostyán tekintetek villanása. Talán harag derengene a pillantásokban? Jobban kellene ismernie a másikat ahhoz, hogy bizton megállapíthassa.
Figyelmesen hallgat, sohasem esett nehezére, a jarl beszédmodora pedig kiváltképp kedvére való. Rég volt már alkalma magukfajtával beszélni, egyenesen zene füleinek.
Kétségei vannak felől, hogy a Hadúr asszonya természetes körülmények között távozott volna az Ősökhöz úgy nagy hirtelenjében, egy éjszaka alatt, s ezen kétkedése pillantásain is meglátszik.*
- Csupán kíváncsi vagyok. *kerüli ki a kérdést, hogy aztán egy leheletnyit közelebb húzódva, valamelyest halkabban folytassa a faggatózást*
- És a Hadúr fattya? Azt beszélik ő küldött a halálba... őt is utolérte a végzete?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734