Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 584 (11661. - 11680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11680. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-12 00:39:05
Üzenet elküldve: 2024-10-12 00:39:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
*Örömmel van jelen és erősen hiányolta is, hogy komoly munkához lásson. A nem kevés új arcnak, akiket lát, majd később mutatkozik be és még Yagnarnak sincs sok jelenteni valója arról, amiért elindult. Ellenben munkásságát megsegíti egy egyszerű kék bájitallal, hogy bizonyosan ne felejtsen el semmit se, amiért jött. Nem ért el sok sikert, a többi hírrel pedig akkor találja meg, amikor kész lesz vele. Nem sok, ami a tényleges krízishelyzetet illetne, de minden kisebb segedelem számít, főleg ha az útja hosszabbra sülhet el, mint gondolta volna. Ez leginkább a saját hibájából történt meg, de ezzel jár, ha csak a legnagyobb katasztrófák tudják csak a négy fala közül előcsalogatni. Felgyűlnek az intézendő dolgai és minden tovább tart a tervezettnél, semmi nem megy olyan könnyen, mint szeretné.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
11679. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-27 19:20:24
Üzenet elküldve: 2024-09-27 19:20:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tharasy//
- Estére?! *hitetlenül horkan fel, s még ha bősz szitkokat nem is szór menten, lángoló pillantásai az összes istent elkáromolják helyette, nincs is szükség szavakra. Fogalma sincs mennyi időt vesz igénybe ez a fahordás, de úgy tervezte estére meg is lehetnek ezzel a kelletlen munkával, a franc se akart addig kóvályogni egy hosszúfülű után. Főleg nem szeretne egy ivóba beszabadulni velük, elvégre tekintve a szeszt még bőszen párologtató Tharasy állapotát, annyit már biztosan megállapított róla, hogy nem veti meg az italt. Ha pedig valami macskajaj űző gyógysörökhöz folyamodna a tavernában, még a holnapi indulás is kétséges lehet.*
- Örülök, hogy sikerült megjegyezni *morran, mikor a feladatot ismétli a másik lelkesedés halvány jelét is mellőzve, és őszintén, minél többször elhangzik, annál kevésbé van elragadtatva a leány is. Maga is azt ajtó felé veszi az irányt majd odakint meg is torpan, amint az elf gatyája a földön landol.*
- Elragadó... *fordítja fejét türelmetlenül karba font kezekkel másfelé. Őszintén a jelenetet nem találja kéretlen bájcsevejre alkalmasnak, de végül egy világfájdalmas sóhajt követően felel a kérdésre.*
- Tegnap este *pillantásai inkább néhány épületen kalandoznak, a kurta felelet egyértelmű jelzés lehet a másik számára, hogy kényelmetlenül érzi magát. Pedig aztán az látható, hogy nem egy csipkekesztyűs királykisasszony, s más esetben nem is igazán akadna fenn azon, hogy valaki épp mellette ereszti a csapot. De valahogy ez a néha lopva odaszúrt kokettálás némileg zavarba hozza, minden erejével igyekszik azért leplezni.*
- Fogalmam sincs *akad össze véletlenül egy pillanatra tekintete a hátrapillantó elffel, majd egy halk torokköszörüléssel réved inkább el az erdő felé. Ő sem szívesen vágna fát.* - A jarl nem említette. Reméltem, hogy ti jobban képben lesztek a feladattal... Mégis hogy a francba bírsz ennyit hugyozni?
*A hosszúfülű már most az idegeire megy, el sem bírja képzelni, mi lesz így később.
A korábbiakkal ellentétben a vélt felmenőire vonatkozó aprócska hízelgés kanyarít szája sarkában egy rendkívül halovány mosolyfélét.*
- Az vagyok, úgyhogy jobb is, ha vigyázol. *emelkedik meg szemöldöke rátartin, de már a fizetséget emlegetve össze is vonódik rögvest. A jarl parancsolta, miért is járna a feladatért bármi is?.*
- Elmondom neked, elf *inti közelebb, szemtelen szándékossággal hagyva figyelmen kívül a korábbi kijavítást a férfi nevét illetően. Ha amaz közelebb hajol valamelyest, némileg bizalmaskodó hangnemet vesz magára. A korábbi halványan felsejlő szégyenlősködésnek most nyomát sem láthatja a hosszúéltű* - Fizetségül a fahordásért a jarl nem etet meg a farkasával. Ez hogy hangzik?
*Olyan képpel várja a választ, mint aki valóban az év ajánlatát adta elő az imént majd némileg komolyabbra vált a hangja, s borostyán tekintete is dacosabbra vált*
- Na mutasd az utat, minél hamarabb vissza szeretnék érni.
- Estére?! *hitetlenül horkan fel, s még ha bősz szitkokat nem is szór menten, lángoló pillantásai az összes istent elkáromolják helyette, nincs is szükség szavakra. Fogalma sincs mennyi időt vesz igénybe ez a fahordás, de úgy tervezte estére meg is lehetnek ezzel a kelletlen munkával, a franc se akart addig kóvályogni egy hosszúfülű után. Főleg nem szeretne egy ivóba beszabadulni velük, elvégre tekintve a szeszt még bőszen párologtató Tharasy állapotát, annyit már biztosan megállapított róla, hogy nem veti meg az italt. Ha pedig valami macskajaj űző gyógysörökhöz folyamodna a tavernában, még a holnapi indulás is kétséges lehet.*
- Örülök, hogy sikerült megjegyezni *morran, mikor a feladatot ismétli a másik lelkesedés halvány jelét is mellőzve, és őszintén, minél többször elhangzik, annál kevésbé van elragadtatva a leány is. Maga is azt ajtó felé veszi az irányt majd odakint meg is torpan, amint az elf gatyája a földön landol.*
- Elragadó... *fordítja fejét türelmetlenül karba font kezekkel másfelé. Őszintén a jelenetet nem találja kéretlen bájcsevejre alkalmasnak, de végül egy világfájdalmas sóhajt követően felel a kérdésre.*
- Tegnap este *pillantásai inkább néhány épületen kalandoznak, a kurta felelet egyértelmű jelzés lehet a másik számára, hogy kényelmetlenül érzi magát. Pedig aztán az látható, hogy nem egy csipkekesztyűs királykisasszony, s más esetben nem is igazán akadna fenn azon, hogy valaki épp mellette ereszti a csapot. De valahogy ez a néha lopva odaszúrt kokettálás némileg zavarba hozza, minden erejével igyekszik azért leplezni.*
- Fogalmam sincs *akad össze véletlenül egy pillanatra tekintete a hátrapillantó elffel, majd egy halk torokköszörüléssel réved inkább el az erdő felé. Ő sem szívesen vágna fát.* - A jarl nem említette. Reméltem, hogy ti jobban képben lesztek a feladattal... Mégis hogy a francba bírsz ennyit hugyozni?
*A hosszúfülű már most az idegeire megy, el sem bírja képzelni, mi lesz így később.
A korábbiakkal ellentétben a vélt felmenőire vonatkozó aprócska hízelgés kanyarít szája sarkában egy rendkívül halovány mosolyfélét.*
- Az vagyok, úgyhogy jobb is, ha vigyázol. *emelkedik meg szemöldöke rátartin, de már a fizetséget emlegetve össze is vonódik rögvest. A jarl parancsolta, miért is járna a feladatért bármi is?.*
- Elmondom neked, elf *inti közelebb, szemtelen szándékossággal hagyva figyelmen kívül a korábbi kijavítást a férfi nevét illetően. Ha amaz közelebb hajol valamelyest, némileg bizalmaskodó hangnemet vesz magára. A korábbi halványan felsejlő szégyenlősködésnek most nyomát sem láthatja a hosszúéltű* - Fizetségül a fahordásért a jarl nem etet meg a farkasával. Ez hogy hangzik?
*Olyan képpel várja a választ, mint aki valóban az év ajánlatát adta elő az imént majd némileg komolyabbra vált a hangja, s borostyán tekintete is dacosabbra vált*
- Na mutasd az utat, minél hamarabb vissza szeretnék érni.
11678. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-25 12:16:28
Üzenet elküldve: 2024-09-25 12:16:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Még mindig a kupával ujjai között figyeli a katonafélét. Az nem rest pontosítani azon amit ő maga elmondott. Apró biccentéssel válaszol a szavakra – nem idegen tőle ez a gondolkodásmód, zsoldosként rengetegszer találkozott ugyanezzel, és maga is élt már eszerint. Hiszen mindenkinek megvan a maga igazsága, és amellett nem is szégyen kiállni. Ha kell, szóval; ha kell, ököllel. Vagy karddal. Tőrrel. Íjjal és nyilakkal. A lényegen ez nem változtat.*
- A puha párnákat túlértékelik. *-veti közbe, és most először jelenik meg arcán egy halvány mosoly azóta, hogy átlépett az őrkapun.-* Az igazság.. olyan dolog, amiért szívesen emelem fel az íjamat.
*Ahogy a katonaféle feláll, lehetősége nyílik egy fokkal jobban megnézni őt. Tényleg nem rejti véka alá kíváncsiságát, és minek is tenné? Hiszen amazok is ugyanúgy végig mérték őt. Megállapítja magában, hogy ezek ketten igen hamar el tudnák látni a baját kézitusában ha arra kerülne sor; elég csak egy apró pillantást vetni a kovács izmaira. Feltételezi, hogy egy harci kalapácsot is éppolyan erővel tudna meglendíteni, mint azt, amivel egy kard pengéjét formázza meg. Öt lépés távolságon belül esélye sem lenne. Tizenöt lépésről már lenne valamennyi, ha lassan futnak. Átveszi baljába a kupát, jobbjával elfogadja a felé nyújtott kart. Bár ritkán volt alkalma így köszöntenie bárkit is, tudja, hogy hogyan válaszoljon a mozdulatra.*
- Yagnar. *-biccent a bemutatkozásra, eszébe vésve a nevet; majd elfogadja a kovács üdvözlését is.-* Köszönöm, Kjenar!
*Tekintete ezután visszafordul Yagnar felé, hagyja, hogy a férfi körbejárja őt, nem forog utána. A kapott dicséretre nem tud hirtelen mit mondani, meg is lepi hogy ezt szóvá teszi a férfi. Leküzdi a késztetést hogy válaszul valami fél-humoros megjegyzést szóljon, és inkább csak biccent, mint aki elfogadja és tudomásul veszi az észrevételt.*
- Valóban? *-vonja fel a szemöldökét a hosszúfülű társakra vonatkozó információra. Hiszen ez -gondolja- azt jelenti, hogy a thargok azon vannak, hogy valóban feltöltsék a soraikat.-* Alkalomadtán mindenképp üdvözlöm majd őket is.
*Úgy sejti, hogy az említett Vaskorsó valamiféle ivó vagy fogadó lehet ha sört kínálnak ott; és ahol sör van, ott van étel is. Jelenleg ez utóbbit jobban kívánná mint az italt, hiszen az út javarészén szárított húson és katonakenyéren élt. Bár megtehette volna azt, hogy lő magának valami vadat - de mivel nem tudta hogy kinek az erdejében járt épp, nem kockáztatta meg azt, hogy orv-vadászatért eltörjék az ujjait. Így hát kissé reménykedve csatlakozik a két megtermett férfihoz.*
- Szívesen mesélek, ha meghallgatjátok. *-bólint rá Yagnar szavaira-* És én is szívesen hallgatom meg, amit ti mesélnétek.
*És nem is hazudik: kíváncsian fordítja tekintetét Kjenar felé, ahogy az Yagnar buzdítására megszólal.*
- Még nem hallottam a párbajról, *-mondja az igazságnak megfelelően-* de ha itt mindenki ilyen.. Hm.. Szép szál legény, akkor sok esélyem nem lenne tusában vagy karddal a kezemben.
*Újra Kjenarra pislant, kissé oldalra dönti a fejét, és vállat von.*
- Ezt a tudást belém is belém verték már párszor.
*Még mindig a kupával ujjai között figyeli a katonafélét. Az nem rest pontosítani azon amit ő maga elmondott. Apró biccentéssel válaszol a szavakra – nem idegen tőle ez a gondolkodásmód, zsoldosként rengetegszer találkozott ugyanezzel, és maga is élt már eszerint. Hiszen mindenkinek megvan a maga igazsága, és amellett nem is szégyen kiállni. Ha kell, szóval; ha kell, ököllel. Vagy karddal. Tőrrel. Íjjal és nyilakkal. A lényegen ez nem változtat.*
- A puha párnákat túlértékelik. *-veti közbe, és most először jelenik meg arcán egy halvány mosoly azóta, hogy átlépett az őrkapun.-* Az igazság.. olyan dolog, amiért szívesen emelem fel az íjamat.
*Ahogy a katonaféle feláll, lehetősége nyílik egy fokkal jobban megnézni őt. Tényleg nem rejti véka alá kíváncsiságát, és minek is tenné? Hiszen amazok is ugyanúgy végig mérték őt. Megállapítja magában, hogy ezek ketten igen hamar el tudnák látni a baját kézitusában ha arra kerülne sor; elég csak egy apró pillantást vetni a kovács izmaira. Feltételezi, hogy egy harci kalapácsot is éppolyan erővel tudna meglendíteni, mint azt, amivel egy kard pengéjét formázza meg. Öt lépés távolságon belül esélye sem lenne. Tizenöt lépésről már lenne valamennyi, ha lassan futnak. Átveszi baljába a kupát, jobbjával elfogadja a felé nyújtott kart. Bár ritkán volt alkalma így köszöntenie bárkit is, tudja, hogy hogyan válaszoljon a mozdulatra.*
- Yagnar. *-biccent a bemutatkozásra, eszébe vésve a nevet; majd elfogadja a kovács üdvözlését is.-* Köszönöm, Kjenar!
*Tekintete ezután visszafordul Yagnar felé, hagyja, hogy a férfi körbejárja őt, nem forog utána. A kapott dicséretre nem tud hirtelen mit mondani, meg is lepi hogy ezt szóvá teszi a férfi. Leküzdi a késztetést hogy válaszul valami fél-humoros megjegyzést szóljon, és inkább csak biccent, mint aki elfogadja és tudomásul veszi az észrevételt.*
- Valóban? *-vonja fel a szemöldökét a hosszúfülű társakra vonatkozó információra. Hiszen ez -gondolja- azt jelenti, hogy a thargok azon vannak, hogy valóban feltöltsék a soraikat.-* Alkalomadtán mindenképp üdvözlöm majd őket is.
*Úgy sejti, hogy az említett Vaskorsó valamiféle ivó vagy fogadó lehet ha sört kínálnak ott; és ahol sör van, ott van étel is. Jelenleg ez utóbbit jobban kívánná mint az italt, hiszen az út javarészén szárított húson és katonakenyéren élt. Bár megtehette volna azt, hogy lő magának valami vadat - de mivel nem tudta hogy kinek az erdejében járt épp, nem kockáztatta meg azt, hogy orv-vadászatért eltörjék az ujjait. Így hát kissé reménykedve csatlakozik a két megtermett férfihoz.*
- Szívesen mesélek, ha meghallgatjátok. *-bólint rá Yagnar szavaira-* És én is szívesen hallgatom meg, amit ti mesélnétek.
*És nem is hazudik: kíváncsian fordítja tekintetét Kjenar felé, ahogy az Yagnar buzdítására megszólal.*
- Még nem hallottam a párbajról, *-mondja az igazságnak megfelelően-* de ha itt mindenki ilyen.. Hm.. Szép szál legény, akkor sok esélyem nem lenne tusában vagy karddal a kezemben.
*Újra Kjenarra pislant, kissé oldalra dönti a fejét, és vállat von.*
- Ezt a tudást belém is belém verték már párszor.
11677. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-24 18:45:55
Üzenet elküldve: 2024-09-24 18:45:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
* Nyíltan nézelődik, míg a kettős megvitatja a dolgokat, csak a hozzá intézett kérdésnél biccent oda. *
- Való igaz. Olyan, akárha örökösen félnénk a látogatóinktól.
* Elvigyorodik, és karjait látványosan összefonja, hogy kidomborodjanak izmai. Persze, csak tréfál. De csakugyan, feléjük egy átlagos asszony is könnyűszerrel elpáhol egy jöttment utazót, s a thargok is mind felfegyverkezve járnak idehaza is, ugyan mi szükség lenne e nagy elővigyázatosságra?
Szó szót követ. Igyekszik megjegyezni az említett nevet. *
- Kjenar Hasten. Az Ősök hoztak!
* Yagnar után ő is megragadja a másik alkarját és finoman rászorít. Nincs sok íjászuk, talán jobban is kedvelik a direkt harcot, de mindig jól jöhet egy kis háttértámogatás. *
- Nincs is jobb, mint egy korsó ser felett ünnepelni az új ismeretséget. Rajta hát.
* Elpakolja az elpakolandó holmikat, majd kicsit megpiszkálja a parázsló hamut. Még ránéz később. Követi vezérét lefelé az úton.
A zsoldosok általában sok színes történetet ismernek, és sok felé jártak, a lazítás pedig mindannyiuknak kijár. *
- Belémvertek egy kis alázatot. Az pedig minden harcosnak előbb vagy utóbb kijár.
* Kissé kesernyésen felnevet.
Miután visszaszerzik az íjász fegyvereit, nekivágnak a kanyargós útnak a tavernáig. *
- Hallottál már az itteni párbajokról? Néha unaloműzés, gyakorlás vagy nézeteltérés tisztázása az oka. Bárkit kihívhatsz. Még talán a jó Yagnar Rhagodart is. Csak a farodba ne harapjon ádáz ordasa.
* Jókedvűen a jarlra pislant, van-e valami hozzáfűznivalója a hagyományaikhoz. *
* Nyíltan nézelődik, míg a kettős megvitatja a dolgokat, csak a hozzá intézett kérdésnél biccent oda. *
- Való igaz. Olyan, akárha örökösen félnénk a látogatóinktól.
* Elvigyorodik, és karjait látványosan összefonja, hogy kidomborodjanak izmai. Persze, csak tréfál. De csakugyan, feléjük egy átlagos asszony is könnyűszerrel elpáhol egy jöttment utazót, s a thargok is mind felfegyverkezve járnak idehaza is, ugyan mi szükség lenne e nagy elővigyázatosságra?
Szó szót követ. Igyekszik megjegyezni az említett nevet. *
- Kjenar Hasten. Az Ősök hoztak!
* Yagnar után ő is megragadja a másik alkarját és finoman rászorít. Nincs sok íjászuk, talán jobban is kedvelik a direkt harcot, de mindig jól jöhet egy kis háttértámogatás. *
- Nincs is jobb, mint egy korsó ser felett ünnepelni az új ismeretséget. Rajta hát.
* Elpakolja az elpakolandó holmikat, majd kicsit megpiszkálja a parázsló hamut. Még ránéz később. Követi vezérét lefelé az úton.
A zsoldosok általában sok színes történetet ismernek, és sok felé jártak, a lazítás pedig mindannyiuknak kijár. *
- Belémvertek egy kis alázatot. Az pedig minden harcosnak előbb vagy utóbb kijár.
* Kissé kesernyésen felnevet.
Miután visszaszerzik az íjász fegyvereit, nekivágnak a kanyargós útnak a tavernáig. *
- Hallottál már az itteni párbajokról? Néha unaloműzés, gyakorlás vagy nézeteltérés tisztázása az oka. Bárkit kihívhatsz. Még talán a jó Yagnar Rhagodart is. Csak a farodba ne harapjon ádáz ordasa.
* Jókedvűen a jarlra pislant, van-e valami hozzáfűznivalója a hagyományaikhoz. *
11676. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-24 15:31:45
Üzenet elküldve: 2024-09-24 15:31:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
-Leányok és elfek, biza! De thargok, a szívük pedig az Ősök Szelleme vezeti. *Persze érti, amiről a kovács beszél. Ugyanakkor szerencséjükre nincsenek híján a bevethető harcosnak.*
-Egyet se félj a jövő miatt! Majd mi kihasítjuk magunknak belőle a magunk szeletét. Az Ősök ezt az ösvényt jelölték ki s ezért küldtek engem is. Hogy a magunk képére formáljuk a jövőt. *Megvan győződve igazáról. Elvégre a vének szavait visszhangozza. Társalgásuk a jövevény szakítja félbe, kit nem rest természetesen alaposan górcső alá venni.
Megértően bólogat, ahogy az idegen fegyverének elkobzását kéri számon, még ha teszi is ezt igen csak udvarias és előzékeny formában.*
-Régi szokás már. *Legyint.*
-Talán érdemes lenne elfeledni. Mit szólsz? Beengedjünk bárki idegent fegyver nélkül is azon a kapun? *Kjenarra pillant, majd elvigyorodik.*
-Hamar visszakapod fegyvered, ne félj. *A továbbiakban figyelmesen hallgatja a vendéget. Ültéből nem áll fel, de sárga tekintete Haldoron nyugszik, miközben amaz beszél.*
-Ocsmány dolgokban valóban nem utazunk. Az igazságban hiszünk! A mi igazságunkban. Az igazságtétel pedig gyakorta áll bosszúban. *Elmereng egy darabig, mielőtt folytatná.*
-Elvesszük azt, mi megillet minket. És ha a sorainkba lépsz, neked is ehhez kell tartanod magad. A gyengeséget pedig nem díjazzuk. Tudod, a mi fajtánk inkább esik el küzdelem közben, minthogy vénségként érje a halál puha párnák között. Akkor majd koccinthatunk őseinkkel a csarnokukban, s büszkén cserélhetünk történetet velük.
*Komoran elmosolyodik. Elvégre őelőtte e kapu egyszer már bezárult.*
-Sort kerítünk arra is, hogy megcsillogtasd az íjásztudásod. *Felkászálódik ültéből. Ő maga nem akkora darab, mint a kovács mellette, de szégyellnivalója sincs. Jobbját nyújtja az idegen felé.*
-Üdv néked, Haldor. Az én nevem Yagnar. Ő pedig itt Kjenar. *Kézfej helyett a férfi alkarját szorítja meg, ha amaz elfogadja.*
-Szépen forgatod a szót egy bérkardhoz képest. *Szórakozottan körbejárja a félvért, majd ismét megállapodik vele szemben. Túl sok zsoldossal mondjuk nem volt dolga utazásai alatt, de akivel volt, arra illik kurta leírása.*
-Nem, mintha bánnám, üdítő változatosság. *Vállat von, miközben a férfi hegyes füle felé kalandozik tekintete.*
-Nem te vagy itt az egyetlen. *Jelzésértékűen a füle felé bök.*
-Akad itt egy ikerpár is. Szemtelen banda... Bár nem a szálláson alszanak, jobban szeretik valamelyik istállót vagy a Vaskorsót. Apropó Vaskorsó, eleddig még nem volt szerencsém megkóstolni a sörét. Hmm? *Kjenarra pillant, majd Haldorra. Ha vele tartanak, hát hamar a kapu felé is veszi az irányt. Út közben pedig legalább módjuk lesz visszaszerezni Haldor fegyvereit is.*
-Közben mesélhetsz még, ha úgy tetszik. Ritkák erre a messziről jött vándorok. Mi pedig szívesen mesélünk Thargiáról, a harcosok hazájáról, ha kíváncsi vagy. Itt mindig történik valami. Kérdezd csak Kjenart, mivel töltötte az elmúlt hatokat. *Somolyog egyet szakálla alatt. Tisztában van vele, hogy az élmény még ott motoz a kovácsban, de mint minden harci kudarc, idővel ebből is egy frappáns történet kerekedik majd.*
-Leányok és elfek, biza! De thargok, a szívük pedig az Ősök Szelleme vezeti. *Persze érti, amiről a kovács beszél. Ugyanakkor szerencséjükre nincsenek híján a bevethető harcosnak.*
-Egyet se félj a jövő miatt! Majd mi kihasítjuk magunknak belőle a magunk szeletét. Az Ősök ezt az ösvényt jelölték ki s ezért küldtek engem is. Hogy a magunk képére formáljuk a jövőt. *Megvan győződve igazáról. Elvégre a vének szavait visszhangozza. Társalgásuk a jövevény szakítja félbe, kit nem rest természetesen alaposan górcső alá venni.
Megértően bólogat, ahogy az idegen fegyverének elkobzását kéri számon, még ha teszi is ezt igen csak udvarias és előzékeny formában.*
-Régi szokás már. *Legyint.*
-Talán érdemes lenne elfeledni. Mit szólsz? Beengedjünk bárki idegent fegyver nélkül is azon a kapun? *Kjenarra pillant, majd elvigyorodik.*
-Hamar visszakapod fegyvered, ne félj. *A továbbiakban figyelmesen hallgatja a vendéget. Ültéből nem áll fel, de sárga tekintete Haldoron nyugszik, miközben amaz beszél.*
-Ocsmány dolgokban valóban nem utazunk. Az igazságban hiszünk! A mi igazságunkban. Az igazságtétel pedig gyakorta áll bosszúban. *Elmereng egy darabig, mielőtt folytatná.*
-Elvesszük azt, mi megillet minket. És ha a sorainkba lépsz, neked is ehhez kell tartanod magad. A gyengeséget pedig nem díjazzuk. Tudod, a mi fajtánk inkább esik el küzdelem közben, minthogy vénségként érje a halál puha párnák között. Akkor majd koccinthatunk őseinkkel a csarnokukban, s büszkén cserélhetünk történetet velük.
*Komoran elmosolyodik. Elvégre őelőtte e kapu egyszer már bezárult.*
-Sort kerítünk arra is, hogy megcsillogtasd az íjásztudásod. *Felkászálódik ültéből. Ő maga nem akkora darab, mint a kovács mellette, de szégyellnivalója sincs. Jobbját nyújtja az idegen felé.*
-Üdv néked, Haldor. Az én nevem Yagnar. Ő pedig itt Kjenar. *Kézfej helyett a férfi alkarját szorítja meg, ha amaz elfogadja.*
-Szépen forgatod a szót egy bérkardhoz képest. *Szórakozottan körbejárja a félvért, majd ismét megállapodik vele szemben. Túl sok zsoldossal mondjuk nem volt dolga utazásai alatt, de akivel volt, arra illik kurta leírása.*
-Nem, mintha bánnám, üdítő változatosság. *Vállat von, miközben a férfi hegyes füle felé kalandozik tekintete.*
-Nem te vagy itt az egyetlen. *Jelzésértékűen a füle felé bök.*
-Akad itt egy ikerpár is. Szemtelen banda... Bár nem a szálláson alszanak, jobban szeretik valamelyik istállót vagy a Vaskorsót. Apropó Vaskorsó, eleddig még nem volt szerencsém megkóstolni a sörét. Hmm? *Kjenarra pillant, majd Haldorra. Ha vele tartanak, hát hamar a kapu felé is veszi az irányt. Út közben pedig legalább módjuk lesz visszaszerezni Haldor fegyvereit is.*
-Közben mesélhetsz még, ha úgy tetszik. Ritkák erre a messziről jött vándorok. Mi pedig szívesen mesélünk Thargiáról, a harcosok hazájáról, ha kíváncsi vagy. Itt mindig történik valami. Kérdezd csak Kjenart, mivel töltötte az elmúlt hatokat. *Somolyog egyet szakálla alatt. Tisztában van vele, hogy az élmény még ott motoz a kovácsban, de mint minden harci kudarc, idővel ebből is egy frappáns történet kerekedik majd.*
11675. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-20 14:04:32
Üzenet elküldve: 2024-09-20 14:04:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Az őr nincs abban a hangulatban, hogy szóval tartsa míg sétálnak. Maga sincs abban a hangulatban, hogy az őrrel beszélgessen. Kölcsönös megértésük egymástól idegenkedő hangulatában követi az utat, s előbb orra árulja el hogy merre tartanak, majd meg is látja a kovácsműhely tetejét. Ezek az épületek mindenhol egyformák, és mindenhol egyforma szén- és vasszag lengi őket körbe. Az épületnél két férfit lát, az egyikről úgy hiszi hogy ő a kovács, hiszen épp fen valamit. Akkor -úgy gondolja- a másik férfi lesz a káplán. Amíg az őt kísérő őr szót vált ez utóbbi férfival, nyíltan végigméri őt. Valószínűleg jól tippelhetett, hiszen az katonának néz ki; és mint azt néhány büszke alakon már látta korábban, neki is meg-megcsillannak az ékszerei. Tulajdonképpen megérti, ha egy katona így tartja magánál a zsoldját. Egészen megkönnyíti a hullarablók dolgát is.
Csak akkor lép közelebb, amikor hívják. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi nem mutatkozik be neki. Ebből arra következtet, hogy az valószínűleg magasabb rangú katona lehet, nem csak egyszerű káplán; hiszen akik feljebb állnak a ranglétrán, azok sokszor magától értetődőnek tekintik hogy őket mindenki ismeri. Eszébe vési ezt az apróságot, és ennek megfelelően, tisztelettel de nem megalázkodón biccent köszöntésképp. Megáll a férfi előtt, kihúzza magát, és mintha mustrához készülne, kezeit lazán maga mellé lógatja. Ez utóbbi amúgy nehezére esik, íja nélkül szinte fázik, legszívesebben mellkasa előtt fonná össze karjait. Látja az apró pillantást amit a katonaféle és a kovács oszt meg egymás között, és ez, illetve az elhangzó szavak is megerősítik abban, hogy ez a férfi bizony valahol feljebb állhat a roszterben. Azt még nem tudja megállapítani hogy kicsoda-micsoda lehet ő, de biztos benne, hogy előbb-utóbb az is kiderül majd. Tekintete egy pillanatig rajtamarad a vidámságát rejtegetni próbáló kovácson. Mikor végre szóhoz jut, egy mély légvétel idejéig csöndben marad, nyelvén forgatja válaszát.*
- Köszönöm hogy fogadsz, uram. *-szólal meg végül, a katonafélére nézve-* Jól gondolod, hogy felajánlani jöttem. Ámbár nem kardot, hanem íjat. De ezt igazán nem tudhattad, hiszen a fegyverem elkobozták.
*Lapos pillantást vet az őrség épülete felé, reméli csak, hogy azok nem csapkodják se a falnak, se a földnek a felszerelését. Azt igazán sajnálná. Mondjuk tenne arról, hogy ők is sajnálják.*
- Több zászló és kéz alatt is szolgáltam már, zsoldért toborozva. Nem új számomra az, hogy mások céljaiért röpítsek nyilakat. Ám minden szolgálat alatt tapasztaltam ocsmány dolgokat is, amelyek idegenek voltak számomra. De rólatok *-pislant körbe-* azt hallani mindenhonnan, hogy a becsület és a tisztelet fontos dolgok a számotokra, és hogy ezt a kettőt megszerzitek és meg is tartjátok magatoknak. Nem tudom, hogy ez igaz-e, javíts ki, ha tévedésben lennék. Viszont ha igaz, és a soraitokban van hely, úgy szívesen állnék be oda.
*Elfeledkezik magáról, csak összefonja karjait mellkasa előtt; testsúlyát megszokásból bal lábára helyezi, hiszen így tud bármilyen irányba elmozdulni egy pillanat alatt, ha szükséges.*
- Ha visszakapom az íjamat, próbára is tehetsz. Csak mondd, hogy célra vagy távra kéred-e a nyilat.
*Elveszi a felé nyújtott kupát, biccentéssel és a kupa apró emelésével köszöni azt meg. A kupán esetleg rajtamaradt szénporral mit sem törődve kortyol a hűvös vízbe. Az valóban jól esik neki; Kalácsfalván még volt a kulacsában, nem töltött rá, ám a szerpentinnel nem számolt.*
*Az őr nincs abban a hangulatban, hogy szóval tartsa míg sétálnak. Maga sincs abban a hangulatban, hogy az őrrel beszélgessen. Kölcsönös megértésük egymástól idegenkedő hangulatában követi az utat, s előbb orra árulja el hogy merre tartanak, majd meg is látja a kovácsműhely tetejét. Ezek az épületek mindenhol egyformák, és mindenhol egyforma szén- és vasszag lengi őket körbe. Az épületnél két férfit lát, az egyikről úgy hiszi hogy ő a kovács, hiszen épp fen valamit. Akkor -úgy gondolja- a másik férfi lesz a káplán. Amíg az őt kísérő őr szót vált ez utóbbi férfival, nyíltan végigméri őt. Valószínűleg jól tippelhetett, hiszen az katonának néz ki; és mint azt néhány büszke alakon már látta korábban, neki is meg-megcsillannak az ékszerei. Tulajdonképpen megérti, ha egy katona így tartja magánál a zsoldját. Egészen megkönnyíti a hullarablók dolgát is.
Csak akkor lép közelebb, amikor hívják. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi nem mutatkozik be neki. Ebből arra következtet, hogy az valószínűleg magasabb rangú katona lehet, nem csak egyszerű káplán; hiszen akik feljebb állnak a ranglétrán, azok sokszor magától értetődőnek tekintik hogy őket mindenki ismeri. Eszébe vési ezt az apróságot, és ennek megfelelően, tisztelettel de nem megalázkodón biccent köszöntésképp. Megáll a férfi előtt, kihúzza magát, és mintha mustrához készülne, kezeit lazán maga mellé lógatja. Ez utóbbi amúgy nehezére esik, íja nélkül szinte fázik, legszívesebben mellkasa előtt fonná össze karjait. Látja az apró pillantást amit a katonaféle és a kovács oszt meg egymás között, és ez, illetve az elhangzó szavak is megerősítik abban, hogy ez a férfi bizony valahol feljebb állhat a roszterben. Azt még nem tudja megállapítani hogy kicsoda-micsoda lehet ő, de biztos benne, hogy előbb-utóbb az is kiderül majd. Tekintete egy pillanatig rajtamarad a vidámságát rejtegetni próbáló kovácson. Mikor végre szóhoz jut, egy mély légvétel idejéig csöndben marad, nyelvén forgatja válaszát.*
- Köszönöm hogy fogadsz, uram. *-szólal meg végül, a katonafélére nézve-* Jól gondolod, hogy felajánlani jöttem. Ámbár nem kardot, hanem íjat. De ezt igazán nem tudhattad, hiszen a fegyverem elkobozták.
*Lapos pillantást vet az őrség épülete felé, reméli csak, hogy azok nem csapkodják se a falnak, se a földnek a felszerelését. Azt igazán sajnálná. Mondjuk tenne arról, hogy ők is sajnálják.*
- Több zászló és kéz alatt is szolgáltam már, zsoldért toborozva. Nem új számomra az, hogy mások céljaiért röpítsek nyilakat. Ám minden szolgálat alatt tapasztaltam ocsmány dolgokat is, amelyek idegenek voltak számomra. De rólatok *-pislant körbe-* azt hallani mindenhonnan, hogy a becsület és a tisztelet fontos dolgok a számotokra, és hogy ezt a kettőt megszerzitek és meg is tartjátok magatoknak. Nem tudom, hogy ez igaz-e, javíts ki, ha tévedésben lennék. Viszont ha igaz, és a soraitokban van hely, úgy szívesen állnék be oda.
*Elfeledkezik magáról, csak összefonja karjait mellkasa előtt; testsúlyát megszokásból bal lábára helyezi, hiszen így tud bármilyen irányba elmozdulni egy pillanat alatt, ha szükséges.*
- Ha visszakapom az íjamat, próbára is tehetsz. Csak mondd, hogy célra vagy távra kéred-e a nyilat.
*Elveszi a felé nyújtott kupát, biccentéssel és a kupa apró emelésével köszöni azt meg. A kupán esetleg rajtamaradt szénporral mit sem törődve kortyol a hűvös vízbe. Az valóban jól esik neki; Kalácsfalván még volt a kulacsában, nem töltött rá, ám a szerpentinnel nem számolt.*
11674. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-20 13:07:57
Üzenet elküldve: 2024-09-20 13:07:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
- És egy nap a fiadé.
* Bólint, hisz így szokás. *
- Nem hiába neveznek minket a Vashegy népének. Bár jómagam jobban kedvelem a saját kis láncosom. De az én termetemhez jobban illik, mintha egy szekercével hadonásznék.
* Felnevet, majd el is komorul a Kagan-leány említésére. Felhorkan. *
- Kár érte.
* Csak ennyit mond, nem tépné a száját feleslegesen kellemetlen emlékek hánytorgatásával. Mindenkinek megvan a maga démonja, ki holdvilágos éjszakákon meglátogatja álmában. Kjenar is, és sejthetően Yagnar is küzd és küzdeni is fog még egy darabig vele. *
- Leányok és elfek.
* Nem szól, csak sóhajt. Sokféle szerzet csatlakozott már köreikhez, és az sem volt ritka korábban sem, hogy leány fegyvert fogjon, de azért jobban örül a régi bajtársaknak. Ez az ő vaskalapossága csak, nem másé. Csak ismételni tudná magát, változik minden, új idők vannak már. *
- Úgy hiszem népünk egyik nagy kihívása az lesz, hogy találjuk meg a középutat az ősi szokások és az új rend között.
* Elmélkedését félbeszakítja egy frissen érkező, ki káplánt keres. Elrejti mosolyát a tenyere mögött, de azért összevillan a tekintete a kapu őrével és Yagnaréval. Szívből reméli, hogy megtréfálja a vendéget, s a másik valóban nem sieti közölni, hogy éppen őt keresi az elf.
Harákol egy sort, hogy elrejtse kikívánkozó nevetését, majd kapva kap az alkalmon hogy hátat fordítson vizeskupát keresve. Ráérősen elpakolászik a rendetlenségben, addig is kitartóan fülel az elhangzó szavakra.
Végül talál egyet, ami kevésbé porlepte, kicsit megfujkodja, majd vizet tölt bele és némán az utazó felé nyújtja. Jól megnézi magának közben, nem is leplezve pillantását. Furcsa egy elf, az biztos. Nem az a kikent-kifent fajta, amihez szokott tőlük, sem egészen a bokorlakó-típus, amelyikek félmeztelenül surrannak a fák között. *
- És egy nap a fiadé.
* Bólint, hisz így szokás. *
- Nem hiába neveznek minket a Vashegy népének. Bár jómagam jobban kedvelem a saját kis láncosom. De az én termetemhez jobban illik, mintha egy szekercével hadonásznék.
* Felnevet, majd el is komorul a Kagan-leány említésére. Felhorkan. *
- Kár érte.
* Csak ennyit mond, nem tépné a száját feleslegesen kellemetlen emlékek hánytorgatásával. Mindenkinek megvan a maga démonja, ki holdvilágos éjszakákon meglátogatja álmában. Kjenar is, és sejthetően Yagnar is küzd és küzdeni is fog még egy darabig vele. *
- Leányok és elfek.
* Nem szól, csak sóhajt. Sokféle szerzet csatlakozott már köreikhez, és az sem volt ritka korábban sem, hogy leány fegyvert fogjon, de azért jobban örül a régi bajtársaknak. Ez az ő vaskalapossága csak, nem másé. Csak ismételni tudná magát, változik minden, új idők vannak már. *
- Úgy hiszem népünk egyik nagy kihívása az lesz, hogy találjuk meg a középutat az ősi szokások és az új rend között.
* Elmélkedését félbeszakítja egy frissen érkező, ki káplánt keres. Elrejti mosolyát a tenyere mögött, de azért összevillan a tekintete a kapu őrével és Yagnaréval. Szívből reméli, hogy megtréfálja a vendéget, s a másik valóban nem sieti közölni, hogy éppen őt keresi az elf.
Harákol egy sort, hogy elrejtse kikívánkozó nevetését, majd kapva kap az alkalmon hogy hátat fordítson vizeskupát keresve. Ráérősen elpakolászik a rendetlenségben, addig is kitartóan fülel az elhangzó szavakra.
Végül talál egyet, ami kevésbé porlepte, kicsit megfujkodja, majd vizet tölt bele és némán az utazó felé nyújtja. Jól megnézi magának közben, nem is leplezve pillantását. Furcsa egy elf, az biztos. Nem az a kikent-kifent fajta, amihez szokott tőlük, sem egészen a bokorlakó-típus, amelyikek félmeztelenül surrannak a fák között. *
11673. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-20 02:19:38
Üzenet elküldve: 2024-09-20 02:19:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Figyelmesen hallgatja Kjenart. Kedveli a férfit. Nem az a szószátyár fajta, mint ő. Szereti tömören és velősen megfogalmazni mondandóját, s tán épp ez a magvasság az, amiért most itt ül, s nem odafenn a várban.*
-Ugyan. Akkor sem tudnék kikovácsolni egy jó acélt, ha az Ősök Szelleme szállna meg. Nem az én asztalom. Ez a fegyver atyámé volt. Azelőtt meg az ő atyjáé. *A rovások felé biccent. Akad az acélon és a fanyélen szép számmal belőlük. Túlzott értéke ettől persze nem lesz, inkább szentimentális viszony fűzi a fegyverhez.*
-Ráadásul van egy párja. Az Kagan leányánál van. *Nem kezd bele a hosszas történetbe, miként alakult viszonya az egykori hadúr leányával. Kjenar bizonyára hallott eleget az asszonyoktól.*
-Mikor? *Merengve szemléli a kovács munkálkodását a fokoson.*
-Hamarosan. Napok és hatok. *Ínyére van, hogy a férfi ily elánnal várja az alkalmat. A legtöbb tekintetben ugyan látni véli a várakozást, de a kétely is ott csillan vele.*
-Nos, nagyszájú csikó az akad bőven. *Felgöcög.*
-A minap is érkezett egy leány északról. Kayaerr a neve. Bátor szíve van. Ott ég benne még őseink tüze. Meglátod, ha látod. Elküldtem fáért, a két mihaszna elf társaságában. Azoknak sem kell messze menni pimaszságért. Úgyhogy gondoskodtam róla, hogy megtalálja a zsák a foltját. Elküldöm majd ide is őket. Gondolom, nektek sem árt a jóféle fa. *Elvégre a kovácskohók sem maguktól gyulladnak be.
Köszönetképp biccent Kjenar felé, ahogy elfogadja a felé nyújtott, immáron alaposan megélezett fokost. Ekkor pillantja meg a fegyvertelen félvért az őr kíséretében közeledni. Utóbbi közli a jövevény nevét és szándékát, biccent, s hamar dobbant is. Ő maga alaposabban megméri a közeledő idegent. Első pillantásra hosszúéletűnek tűnik, csupán a borosta lóg ki a fejében élő sormintából. Fene se tudja, hogy amazoknak nem nő a szőr a pofáján, vagy ily gondosan beretválkoznak, ő azonban még nem látott szakállat egyiken se. Vizslató tekintete azt sem tudja megállapítani, vajon vendégük milyen korban járhat. Félvér vagy telivér, első ránézésre kortalan az ábrázata.*
-Haldor! *Közelebb inti a férfit, miközben gondosan felfűzi a fokost szíjához. Egyszerű, barna tunikát visel, hozzá pedig néhány aranyékszert. Valójában egyáltalán nem lóg ki a tharg földik közül. Ki nem ismeri, aligha lehetne megmondója, hogy ő maga a jarl.*
-Káplánt azt itt nem lelsz. *Csak szeme sarkából vet egy cinkos pillantást Kjenarra, miközben haloványan elmosolyodik.*
-Hanem ha a kardod óhajtod szolgálatba állítani, akkor jó helyen jársz. *Aligha tudhat sokat a férfi róluk, ha "káplánt" keres. Ez még inkább felkelti kíváncsiságát.*
-Ekképp pedig mindegy is, hogy az Ősök Szelleme ösvényét tapodtad ez idáig, vagy a vakszerencse hozott. *Borostyán tekintete merengve állapodik meg a világosbarna szempáron. Ezúttal már nem mosolyog.*
-Mesélj nekünk, mi járatban? Talán Kjenar megkínál egy korsó hideg vízzel is, mielőtt kiszáradsz a beszédben. Az is érdekel, mit hallottál rólunk. Vajon mi hír hozott téged köreinkbe? *Haldor hamar kitalálhatja, hogy a szót magához ragadó férfi nem csak roppant kíváncsi, de bőbeszédű fajta is.*
*Figyelmesen hallgatja Kjenart. Kedveli a férfit. Nem az a szószátyár fajta, mint ő. Szereti tömören és velősen megfogalmazni mondandóját, s tán épp ez a magvasság az, amiért most itt ül, s nem odafenn a várban.*
-Ugyan. Akkor sem tudnék kikovácsolni egy jó acélt, ha az Ősök Szelleme szállna meg. Nem az én asztalom. Ez a fegyver atyámé volt. Azelőtt meg az ő atyjáé. *A rovások felé biccent. Akad az acélon és a fanyélen szép számmal belőlük. Túlzott értéke ettől persze nem lesz, inkább szentimentális viszony fűzi a fegyverhez.*
-Ráadásul van egy párja. Az Kagan leányánál van. *Nem kezd bele a hosszas történetbe, miként alakult viszonya az egykori hadúr leányával. Kjenar bizonyára hallott eleget az asszonyoktól.*
-Mikor? *Merengve szemléli a kovács munkálkodását a fokoson.*
-Hamarosan. Napok és hatok. *Ínyére van, hogy a férfi ily elánnal várja az alkalmat. A legtöbb tekintetben ugyan látni véli a várakozást, de a kétely is ott csillan vele.*
-Nos, nagyszájú csikó az akad bőven. *Felgöcög.*
-A minap is érkezett egy leány északról. Kayaerr a neve. Bátor szíve van. Ott ég benne még őseink tüze. Meglátod, ha látod. Elküldtem fáért, a két mihaszna elf társaságában. Azoknak sem kell messze menni pimaszságért. Úgyhogy gondoskodtam róla, hogy megtalálja a zsák a foltját. Elküldöm majd ide is őket. Gondolom, nektek sem árt a jóféle fa. *Elvégre a kovácskohók sem maguktól gyulladnak be.
Köszönetképp biccent Kjenar felé, ahogy elfogadja a felé nyújtott, immáron alaposan megélezett fokost. Ekkor pillantja meg a fegyvertelen félvért az őr kíséretében közeledni. Utóbbi közli a jövevény nevét és szándékát, biccent, s hamar dobbant is. Ő maga alaposabban megméri a közeledő idegent. Első pillantásra hosszúéletűnek tűnik, csupán a borosta lóg ki a fejében élő sormintából. Fene se tudja, hogy amazoknak nem nő a szőr a pofáján, vagy ily gondosan beretválkoznak, ő azonban még nem látott szakállat egyiken se. Vizslató tekintete azt sem tudja megállapítani, vajon vendégük milyen korban járhat. Félvér vagy telivér, első ránézésre kortalan az ábrázata.*
-Haldor! *Közelebb inti a férfit, miközben gondosan felfűzi a fokost szíjához. Egyszerű, barna tunikát visel, hozzá pedig néhány aranyékszert. Valójában egyáltalán nem lóg ki a tharg földik közül. Ki nem ismeri, aligha lehetne megmondója, hogy ő maga a jarl.*
-Káplánt azt itt nem lelsz. *Csak szeme sarkából vet egy cinkos pillantást Kjenarra, miközben haloványan elmosolyodik.*
-Hanem ha a kardod óhajtod szolgálatba állítani, akkor jó helyen jársz. *Aligha tudhat sokat a férfi róluk, ha "káplánt" keres. Ez még inkább felkelti kíváncsiságát.*
-Ekképp pedig mindegy is, hogy az Ősök Szelleme ösvényét tapodtad ez idáig, vagy a vakszerencse hozott. *Borostyán tekintete merengve állapodik meg a világosbarna szempáron. Ezúttal már nem mosolyog.*
-Mesélj nekünk, mi járatban? Talán Kjenar megkínál egy korsó hideg vízzel is, mielőtt kiszáradsz a beszédben. Az is érdekel, mit hallottál rólunk. Vajon mi hír hozott téged köreinkbe? *Haldor hamar kitalálhatja, hogy a szót magához ragadó férfi nem csak roppant kíváncsi, de bőbeszédű fajta is.*
11672. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-19 14:08:34
Üzenet elküldve: 2024-09-19 14:08:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kalácsfalva felől érkezik. Bakancsán ül az út pora, ami az utóbbi időben enyhén vöröses-barnás színűvé vált a Szántóföldek barnás-szürkéje után. Sosem járt erre, új neki a hely; tekintete jobbra-balra villan, mintha azt várná, hogy bármikor ráronthat valaki. Amennyire tudja, ez akár bármikor meg is történhet. Nem tudja, hogy a tharg őrjáratok mennyire lopakodnak, vagy közelednek nyíltan. De mivel nem bajt s nem is a halálát keresi itt, igyekszik nem is úgy kinézni, mint aki fenyegetéssel jön. Bár íja felajzva várja hogy mikor röptethet el egy vesszőt, a fából és inakból ragasztott fegyvert a hátára vetve hordozza most. Bárki, aki látott már íjászt, nagyon jól tudhatja, hogy csupán egy kézmozdulat lenne baljába szorítania az íjat, s míg ezt megteszi, jobbja már egy nyilat tartana ujjai között. De a nem kéz-ügyben lévő fegyver legalább nem vált ki kellemetlen kérdéseket. Vadásztőre persze oldalán lóg, jobb keze ügyében, de hát mit érne a tőrrel olyasvalakivel szemben, aki kardot vagy fejszét forgat..?
Nem bánja, hogy végül elfogy a lába alól a szerpentin. Már rég észrevette a kaput őrző erősítést, és szinte azóta érzi bőrén a figyelő tekinteteket. Szinte biztos benne, hogy odafent is van legalább egy íjász, aki az idegre illesztett nyíllal figyeli őt. A gondolat nem teszi különösebben boldoggá. Most, hogy a kapu előtt áll, halkan fújtat egyet. A megerőltetésre, és a bentről kihallatszó, ittlétét firtató kérdésre adott válasz ez.*
- Haldor vagyok! *-szól oda az erődítmény biztonságából őt kérdezőnek-* A káplánt keresem.. vagy bárhogy is nevezzétek azt, aki a soraitokért felel.
*Válaszul mintha röhögést hallana bentről. Arcára nem ül ki érzelem, pedig legbelül felettébb bosszantja az ilyesmi. Végül válaszként a kapu rácsának csikorgását kapja. Azon kilép egy férfi, ránézésre őrséget betöltő katona lehet, legalábbis a fegyverét, ruházatát, és a tekintetében lévő keménységet alapul véve az ötlethez. A férfi közli vele, hogy adja át a fegyverét. Ismét érzi a bőrén a fürkésző tekinteteket. Lassan mozdul meg, sokkal lassabban, mint azt egyébként tenné; leemeli válláról az íjat, áthúzza fején a tegez szíját, és a férfi felé nyújtja ezeket. Az övére villanó tekintet néma közlésének engedelmeskedve kihúzza tőrrét is, ezt nyéllel előrefelé tartva nyújtja át. Hirtelen pucérnak érzi magát. Semmi fegyvere nem maradt. Az őr int a fejével, így hát ellép mellette, és megindul a kapun át. A fickó a nyomába ered, majd lecserélődik egy másikra, aki némán int neki befelé az útra. Úgy gondolja, hogy ő lesz a kísérője, így hát elindul; aztán a fickó meg majd csak szól neki, ha nem jó irányba tart. Érzi, hogy a gyomrát súlyozni kezdi egy hideg ólomgolyó, amit feszültségnek neveznek.*
Nem bánja, hogy végül elfogy a lába alól a szerpentin. Már rég észrevette a kaput őrző erősítést, és szinte azóta érzi bőrén a figyelő tekinteteket. Szinte biztos benne, hogy odafent is van legalább egy íjász, aki az idegre illesztett nyíllal figyeli őt. A gondolat nem teszi különösebben boldoggá. Most, hogy a kapu előtt áll, halkan fújtat egyet. A megerőltetésre, és a bentről kihallatszó, ittlétét firtató kérdésre adott válasz ez.*
- Haldor vagyok! *-szól oda az erődítmény biztonságából őt kérdezőnek-* A káplánt keresem.. vagy bárhogy is nevezzétek azt, aki a soraitokért felel.
*Válaszul mintha röhögést hallana bentről. Arcára nem ül ki érzelem, pedig legbelül felettébb bosszantja az ilyesmi. Végül válaszként a kapu rácsának csikorgását kapja. Azon kilép egy férfi, ránézésre őrséget betöltő katona lehet, legalábbis a fegyverét, ruházatát, és a tekintetében lévő keménységet alapul véve az ötlethez. A férfi közli vele, hogy adja át a fegyverét. Ismét érzi a bőrén a fürkésző tekinteteket. Lassan mozdul meg, sokkal lassabban, mint azt egyébként tenné; leemeli válláról az íjat, áthúzza fején a tegez szíját, és a férfi felé nyújtja ezeket. Az övére villanó tekintet néma közlésének engedelmeskedve kihúzza tőrrét is, ezt nyéllel előrefelé tartva nyújtja át. Hirtelen pucérnak érzi magát. Semmi fegyvere nem maradt. Az őr int a fejével, így hát ellép mellette, és megindul a kapun át. A fickó a nyomába ered, majd lecserélődik egy másikra, aki némán int neki befelé az útra. Úgy gondolja, hogy ő lesz a kísérője, így hát elindul; aztán a fickó meg majd csak szól neki, ha nem jó irányba tart. Érzi, hogy a gyomrát súlyozni kezdi egy hideg ólomgolyó, amit feszültségnek neveznek.*
11671. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-17 22:24:34
Üzenet elküldve: 2024-09-17 22:24:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar//
* Hosszasan bámul, a már rég nem látható alkimista után. Változik a világ. Tapasztalja saját bőrén is. Maguknak kell kitalálniuk, hogyan boldoguljanak ebben a másfélében, hogy közben azért megőrizzék hagyományaikat is. *
- Jó acél akad, ügyes kezekbe való.
* Bólint. Nem áll mögötte sok évtizedes tapasztalat, nem fog mesterkardokat kovácsolni egyhamar, de megteszik az öreg mesterrel, ami tőlük telik. *
- Érezzük mind a levegőben. Vas és sár szagú, én mondom neked. Sokak szekercéje szomjazik régóta. Nem mindenünk lelte meg békéjét a hétköznapi mesterségekben. Az öregek sosem fogják, a fiatalok meg... Még nem is tudják milyen a "más". Itt az ideje.
* A faragott fegyverért nyúl. Párszor megforgatva a kezei között. *
- Nemes darab. Saját kezed munkája?
* Gyakorlott mozdulattal munkához lát, örömét lelve az egyszerű mozdulatokban. Homlokát ráncolva felpillant vezérére. *
- Nem feledtem, bár az majdnem elfeledett engem.
* Vigyorra húzza a száját. *
- Akármennyire is élvezem a megmunkálását, attól még apám fia maradok. Micsoda szerencse, hogy az acél minden formában a barátom...
* Hát nem gyönyörűséges gondolat? A kezei által megalkotott fegyverrel küzdeni ellenségeik ellen? *
- Mikor?
* Egyszerű a kérdés, mégis kihallatszik belőle egy aprányi mohó várakozás. *
- Addigra készen fogunk állni. Bár a fiataloknak kelleni fog a gyakorlás. És nem tagadom, magam is megpróbálnám magam pár nagyszájú csikó ellen.
* Kidülleszti jókora mellét, majd hangosan szisszenve engedi ki a levegőt. Nevetve adja vissza a fokost. *
- Akár beretválkozhatnál is vele. De, azt azért nem ajánlom, még azt hiszik az arthenioriak, hogy asszonynép vagy.
* Hosszasan bámul, a már rég nem látható alkimista után. Változik a világ. Tapasztalja saját bőrén is. Maguknak kell kitalálniuk, hogyan boldoguljanak ebben a másfélében, hogy közben azért megőrizzék hagyományaikat is. *
- Jó acél akad, ügyes kezekbe való.
* Bólint. Nem áll mögötte sok évtizedes tapasztalat, nem fog mesterkardokat kovácsolni egyhamar, de megteszik az öreg mesterrel, ami tőlük telik. *
- Érezzük mind a levegőben. Vas és sár szagú, én mondom neked. Sokak szekercéje szomjazik régóta. Nem mindenünk lelte meg békéjét a hétköznapi mesterségekben. Az öregek sosem fogják, a fiatalok meg... Még nem is tudják milyen a "más". Itt az ideje.
* A faragott fegyverért nyúl. Párszor megforgatva a kezei között. *
- Nemes darab. Saját kezed munkája?
* Gyakorlott mozdulattal munkához lát, örömét lelve az egyszerű mozdulatokban. Homlokát ráncolva felpillant vezérére. *
- Nem feledtem, bár az majdnem elfeledett engem.
* Vigyorra húzza a száját. *
- Akármennyire is élvezem a megmunkálását, attól még apám fia maradok. Micsoda szerencse, hogy az acél minden formában a barátom...
* Hát nem gyönyörűséges gondolat? A kezei által megalkotott fegyverrel küzdeni ellenségeik ellen? *
- Mikor?
* Egyszerű a kérdés, mégis kihallatszik belőle egy aprányi mohó várakozás. *
- Addigra készen fogunk állni. Bár a fiataloknak kelleni fog a gyakorlás. És nem tagadom, magam is megpróbálnám magam pár nagyszájú csikó ellen.
* Kidülleszti jókora mellét, majd hangosan szisszenve engedi ki a levegőt. Nevetve adja vissza a fokost. *
- Akár beretválkozhatnál is vele. De, azt azért nem ajánlom, még azt hiszik az arthenioriak, hogy asszonynép vagy.
11670. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-17 16:27:50
Üzenet elküldve: 2024-09-17 16:27:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
-Szükségünk van rá. *Pillant Nestar után merengve.*
-Legyen bármily más is, mint mi. Sajátos modorral bír, de hasznos fickó. És nem ő lesz az utolsó furcsa szerzet, akivel dolgod akad, erre a nyakamat teszem. *Végül kedélyesen felszusszan.*
-Ha tudnád, Kjenar, ha tudnád... *Elfogadja a felkínált helyet, majd keresztbe fonja ujjait maga előtt, így támaszkodik könyökével meg combjain.*
-Szükség lesz a jó acélra. *Biccent a műhely felé.*
-És szükségünk lesz lóra, na meg minden bevethető harcosra. A Tűz Hajnala véget ért, a vének pedig vért jósolnak. Méghozzá sokat! *Felgöcög. A fokosáért nyúl, majd a közeli asztalkára helyezi.*
-Kiéleznéd-e nekem? *Persze ő maga is képes erre, de mégis csak jobb az eredmény egy mesterember kezében.*
-Azért remélem, Te sem feledted el, hogyan forgasd az acélt. *Hatok kérdése csupán, s csatába kell induljanak. S legyen bármily fontos mesterség is a kovácsé, Kjenart sem hagyná hátra.*
-Sokan elfeledték a gyökereinket. *Szórakozottan fonja karba kezeit, miközben Kjenart figyeli, ahogy tesz-vesz.*
-A tharg márpedig nem földtúró nép, hanem hódító. Ezt pedig sosem tagadnám meg népünktől. *Nem megy bele a részletekbe, de Kjenar kitalálhatja, hogy Artheniorról és a városhoz tartozó szántóföldekről lehet szó.*
-Szükségünk van rá. *Pillant Nestar után merengve.*
-Legyen bármily más is, mint mi. Sajátos modorral bír, de hasznos fickó. És nem ő lesz az utolsó furcsa szerzet, akivel dolgod akad, erre a nyakamat teszem. *Végül kedélyesen felszusszan.*
-Ha tudnád, Kjenar, ha tudnád... *Elfogadja a felkínált helyet, majd keresztbe fonja ujjait maga előtt, így támaszkodik könyökével meg combjain.*
-Szükség lesz a jó acélra. *Biccent a műhely felé.*
-És szükségünk lesz lóra, na meg minden bevethető harcosra. A Tűz Hajnala véget ért, a vének pedig vért jósolnak. Méghozzá sokat! *Felgöcög. A fokosáért nyúl, majd a közeli asztalkára helyezi.*
-Kiéleznéd-e nekem? *Persze ő maga is képes erre, de mégis csak jobb az eredmény egy mesterember kezében.*
-Azért remélem, Te sem feledted el, hogyan forgasd az acélt. *Hatok kérdése csupán, s csatába kell induljanak. S legyen bármily fontos mesterség is a kovácsé, Kjenart sem hagyná hátra.*
-Sokan elfeledték a gyökereinket. *Szórakozottan fonja karba kezeit, miközben Kjenart figyeli, ahogy tesz-vesz.*
-A tharg márpedig nem földtúró nép, hanem hódító. Ezt pedig sosem tagadnám meg népünktől. *Nem megy bele a részletekbe, de Kjenar kitalálhatja, hogy Artheniorról és a városhoz tartozó szántóföldekről lehet szó.*
11669. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-14 21:47:34
Üzenet elküldve: 2024-09-14 21:47:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Yagnar, Nestar//
* Nevét hallva hátrales a válla felett, majd beazonosítván a megszólítót, szélesen elvigyorodik és leteszi ami épp a keze ügyében van. *
- Yagnar! Rég láttalak.
* Megtörölgeti a kormos kezét bőrkötényében, mielőtt nyújtaná.
Megszorongatják egymás karját, az idegen felé is odabólint. Városi fickónak gyanítja, már így ránézésre. *
- Nem panaszkodhatom. Az öreg Yorik érti a dolgát, jól kitanított. Bár atyám szívéhez kapna, ha tudná, a kardot s fokost már nem csak aképp forgatom, ahogy meghagyta. Az Ősök nyugtassák békében.
* Nem titok, hogy az elmúlt időket távol töltötte, míg gyógyulgatott testben és lélekben, egy majdnem végzetes párbaj után. Testben is, és már fejben is erősnek érzi magát, de ehhez rengeteg fémet kellett kikalapálnia odakint a pusztákon.
A sebtében távozó Nestar Erefiz után bámul, majd megrántja a vállát. *
- Különös alakokat fúj össze a szél a Vashegynél. Miben mesterkedsz mostanság?
* Kimosakszik, majd hellyel kínálja vezérét egy viseltes lócán, míg maga a kemencepadkának támaszkodik. Nem olyan úrnak ismeri a másikat, hogy fanyalogna a körülményeken, vagy hogy ne lenne kis ideje szót váltani társaival. Akár megbecsült harcos, akár már csak szerény kovács legyen is az. *
A hozzászólás írója (Kjenar Hasten) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.14 21:48:38
//Yagnar, Nestar//
* Nevét hallva hátrales a válla felett, majd beazonosítván a megszólítót, szélesen elvigyorodik és leteszi ami épp a keze ügyében van. *
- Yagnar! Rég láttalak.
* Megtörölgeti a kormos kezét bőrkötényében, mielőtt nyújtaná.
Megszorongatják egymás karját, az idegen felé is odabólint. Városi fickónak gyanítja, már így ránézésre. *
- Nem panaszkodhatom. Az öreg Yorik érti a dolgát, jól kitanított. Bár atyám szívéhez kapna, ha tudná, a kardot s fokost már nem csak aképp forgatom, ahogy meghagyta. Az Ősök nyugtassák békében.
* Nem titok, hogy az elmúlt időket távol töltötte, míg gyógyulgatott testben és lélekben, egy majdnem végzetes párbaj után. Testben is, és már fejben is erősnek érzi magát, de ehhez rengeteg fémet kellett kikalapálnia odakint a pusztákon.
A sebtében távozó Nestar Erefiz után bámul, majd megrántja a vállát. *
- Különös alakokat fúj össze a szél a Vashegynél. Miben mesterkedsz mostanság?
* Kimosakszik, majd hellyel kínálja vezérét egy viseltes lócán, míg maga a kemencepadkának támaszkodik. Nem olyan úrnak ismeri a másikat, hogy fanyalogna a körülményeken, vagy hogy ne lenne kis ideje szót váltani társaival. Akár megbecsült harcos, akár már csak szerény kovács legyen is az. *
A hozzászólás írója (Kjenar Hasten) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.14 21:48:38
11668. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-13 19:37:23
Üzenet elküldve: 2024-09-13 19:37:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
//Nestar, Kjenar//
- Igyekszem nem aggodalmad oka lenni.
*Annyira nem szemfüles, hogy rájöjjön, Yagnar számára ez inkább öröm lenne, mintsem bánat.*
- Észben tartom, amikor arra járok.
*Ha más nem, hozathat is, bár még messze van ezen gondolkodni.*
-Nestar Erefiz, alkimista. Gyógyító és egyéb italokért felelek. Örvendek a találkozásnak.
*Új kováccsal bővülnek, ami örvendetes. Sajnos egy ideig nem lesz itt a segítségét kérni eszközeihez, de nem is baj, ha lesz lehetősége begyakorolni a szakmát, amíg visszatér. A lovaglás hallatára sajnos el kell szomorítsa a nagyurat, mert praktikus okokból nem fogadhatja el az ajánlatát.*
- Köszönöm a kedvességed, viszont sajnos nem értek a lovagláshoz, valamint... nem kedvelnek az állatok. A vegyszerek szagát, amivel foglalkozom, megérzik rajtam, hiába mosdom le és felingereli őket.
*Nem is hiszi, hogy már valaha is kijöhet a ruhájából és talán már csak úgy a bőréből az évtizedes kutatások kénes és irritáló anyagai. A nagyobb gond persze, hogy ő hiába nem érzi már, az állatok sokszorosan kifinomultabb érzékei elől nem is tudja rejtegetni. Nem segít a helyzetén se azzal, hogy még az emberekkel is néha nehezen érteti meg magát, az állatokkal pedig még kevésbé.*
- De készülődöm is az indulásra, örvendtem a találkozásnak.
*Bólint Kjenar és Yagnar felé. Még el kell rendeznie a raktárat, a szükséges eszközökkel ellátni, hogy a távollétében sem legyen probléma. Miután bizonytalan a visszatérte idejét illetően, főleg.*
//Nestar, Kjenar//
- Igyekszem nem aggodalmad oka lenni.
*Annyira nem szemfüles, hogy rájöjjön, Yagnar számára ez inkább öröm lenne, mintsem bánat.*
- Észben tartom, amikor arra járok.
*Ha más nem, hozathat is, bár még messze van ezen gondolkodni.*
-Nestar Erefiz, alkimista. Gyógyító és egyéb italokért felelek. Örvendek a találkozásnak.
*Új kováccsal bővülnek, ami örvendetes. Sajnos egy ideig nem lesz itt a segítségét kérni eszközeihez, de nem is baj, ha lesz lehetősége begyakorolni a szakmát, amíg visszatér. A lovaglás hallatára sajnos el kell szomorítsa a nagyurat, mert praktikus okokból nem fogadhatja el az ajánlatát.*
- Köszönöm a kedvességed, viszont sajnos nem értek a lovagláshoz, valamint... nem kedvelnek az állatok. A vegyszerek szagát, amivel foglalkozom, megérzik rajtam, hiába mosdom le és felingereli őket.
*Nem is hiszi, hogy már valaha is kijöhet a ruhájából és talán már csak úgy a bőréből az évtizedes kutatások kénes és irritáló anyagai. A nagyobb gond persze, hogy ő hiába nem érzi már, az állatok sokszorosan kifinomultabb érzékei elől nem is tudja rejtegetni. Nem segít a helyzetén se azzal, hogy még az emberekkel is néha nehezen érteti meg magát, az állatokkal pedig még kevésbé.*
- De készülődöm is az indulásra, örvendtem a találkozásnak.
*Bólint Kjenar és Yagnar felé. Még el kell rendeznie a raktárat, a szükséges eszközökkel ellátni, hogy a távollétében sem legyen probléma. Miután bizonytalan a visszatérte idejét illetően, főleg.*
11667. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-11 22:28:18
Üzenet elküldve: 2024-09-11 22:28:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kayaerr//
*A replikán csak jókedvűen felszusszan. Halovány mosoly kúszik ábrázatára, de kéklő tekintete úgy méri Kayaerrt, akár a ragadozó a prédáját. Szemmel láthatóan épp elég vér akad a leány pucájában. Nem afféle szende lelkű szántóföldeki parasztlánnyal van dolga, ez már biztos.*
-Mit tudom én, hol kóvályog! Estére biztos meglesz a Vaskorsóban. *Türelmetlenül dörzsöli meg ábrázatát, hátha ki tudja suvasztani onnét a megmaradt álmosságát. Valóban gőze sincs, merre lehet Thaleena. Általában össze vannak nőve, de az ünnepség alatt biztos többfelé itták magukat. Húgát ismerve meg majd bevárja este a Vaskorsóban, ahogy az lenni szokott. Főleg, ha a fülébe jutott valahogy, hogy ilyen feladat vár rájuk. Akkor biztosan nem fog előkerülni.*
-Fahordás. *Ismétli rezignáltan.*
-Na jó, essünk túl rajta! *Felhúzza a másik csizmát is, majd az ajtó felé veszi az irányt.*
-Amúgy mikor jöttél? Nem láttalak még itt. Hidd el, megjegyeztelek volna. *Felhorkan. Annak rendje és módja szerint tolja le gatyáját, hogy könnyítsen magán a legközelebbi bokor tövében. Igazi megkönnyebbülés ez a tegnap este után. El is tart egy jó darabig.*
-De ügye...*Folytatja.*
-Nem kell fát vágni? Mármint biztos van valami készlete a favágóknak. *Hátrapillant válla felett, megkeresve tekintetével Kayaerrt. Noha a ruházata keveset mutat, azért igyekszik minden szabad bőrfelületet megvizsgálni.*
-Mert az Ősök Szelleme a tanúm rá, hogy ha fát is kell vágni, meg fel is kell huzibálni a rohadt Vashegyig, akkor... *Nem tudja, akkor mi lesz, így nem is folytatja.*
-Biztos nagy harcosok leánya vagy. *Rejti vissza szerszámát a vászonnadrág takarásába, miközben megfordul. Biztos az. Ez pedig önt némi olajat a tűzre, a "jó" értelemben.*
-Ez tetszik. A fa egyébként az erdő felé van. *Magyarázza szakértelemmel, miközben a megfelelő irányba indul.*
-Aztán mivel fizetsz majd? Arannyal? *Nem igazán szoktak nekik a szállásnál és a kosztnál többel fizetni, de Kayaerr minden bizonnyal új, ezt aligha tudhatja.*
*A replikán csak jókedvűen felszusszan. Halovány mosoly kúszik ábrázatára, de kéklő tekintete úgy méri Kayaerrt, akár a ragadozó a prédáját. Szemmel láthatóan épp elég vér akad a leány pucájában. Nem afféle szende lelkű szántóföldeki parasztlánnyal van dolga, ez már biztos.*
-Mit tudom én, hol kóvályog! Estére biztos meglesz a Vaskorsóban. *Türelmetlenül dörzsöli meg ábrázatát, hátha ki tudja suvasztani onnét a megmaradt álmosságát. Valóban gőze sincs, merre lehet Thaleena. Általában össze vannak nőve, de az ünnepség alatt biztos többfelé itták magukat. Húgát ismerve meg majd bevárja este a Vaskorsóban, ahogy az lenni szokott. Főleg, ha a fülébe jutott valahogy, hogy ilyen feladat vár rájuk. Akkor biztosan nem fog előkerülni.*
-Fahordás. *Ismétli rezignáltan.*
-Na jó, essünk túl rajta! *Felhúzza a másik csizmát is, majd az ajtó felé veszi az irányt.*
-Amúgy mikor jöttél? Nem láttalak még itt. Hidd el, megjegyeztelek volna. *Felhorkan. Annak rendje és módja szerint tolja le gatyáját, hogy könnyítsen magán a legközelebbi bokor tövében. Igazi megkönnyebbülés ez a tegnap este után. El is tart egy jó darabig.*
-De ügye...*Folytatja.*
-Nem kell fát vágni? Mármint biztos van valami készlete a favágóknak. *Hátrapillant válla felett, megkeresve tekintetével Kayaerrt. Noha a ruházata keveset mutat, azért igyekszik minden szabad bőrfelületet megvizsgálni.*
-Mert az Ősök Szelleme a tanúm rá, hogy ha fát is kell vágni, meg fel is kell huzibálni a rohadt Vashegyig, akkor... *Nem tudja, akkor mi lesz, így nem is folytatja.*
-Biztos nagy harcosok leánya vagy. *Rejti vissza szerszámát a vászonnadrág takarásába, miközben megfordul. Biztos az. Ez pedig önt némi olajat a tűzre, a "jó" értelemben.*
-Ez tetszik. A fa egyébként az erdő felé van. *Magyarázza szakértelemmel, miközben a megfelelő irányba indul.*
-Aztán mivel fizetsz majd? Arannyal? *Nem igazán szoktak nekik a szállásnál és a kosztnál többel fizetni, de Kayaerr minden bizonnyal új, ezt aligha tudhatja.*
11666. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-11 22:06:18
Üzenet elküldve: 2024-09-11 22:06:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Nestar, Kjenar//
-Bárhogy is, légy óvatos, Nestar mester. Kiszámíthatatlan időket élünk. Nem óhajtok csak azért karóvégre tűzni városőrfejeket, mert kedvenc kotyvasztómesterünk rabláncon tartják Artheniorban. *Szavai ellenére látszik sárga ragadozótekintetében, mennyire ínyére van a kép.*
-Wegtorenig... *Hümment. Sosem járt a Tűz Városában, de amit hallott róla, az igazán csigázza a fantáziáját. Sejteni véli, hogy Nestar nem a Kiszáradt Hágót fogja választani, sokkal inkább a Kikötőt célozza majd. Utóbbi talán költségesebb, de jóval veszélytelenebb és kényelmesebb.*
-Ha ott jársz Nestar mester, hozz egy üveg lángorkánt. Szívesen megkóstolnám... *Ekkor szúrja ki a kovácsműhely előtt serénykedő férfit.*
-Kjenar Hasten! *Harsan fel, s lép közelebb, kedélyesen állapodva meg a műhely előtt. Kezeit karba fonva szemléli egy darabig a klántársat, mielőtt újra szólásra nyitná száját. Jó látni, hogy ennyien hazatértek.*
-Ő itt Nestar... Az alkímikás... Alkímikus. *Összeráncolt homlokkal pillant a mellette álló, sötét ruhát viselő férfire. Valahogy úgy érzi, jó helyen tapogatózik a mesterség nevével kapcsolatban, mégsem teljesen pontos.*
-Ő pedig itt Kjenar Hasten, Garund fia. S mint kiderült, a fokoson kívül van érzéke a kovácskalapácshoz is. *Elkalandozik tekintete, s megállapodik egy szögre akasztott patkón.*
-Északnak mész Nestar mester, vagy délnek? *Noha úgy gondolta, hogy bizonyára a Kikötőt célozza a férfi, könnyen lehet, hogy útba ejti Artheniort is vagy a Nap Karavánpihenőjét.*
-Mert ha északnak, úgy nem engedlek hátas nélkül. Akkor meg már fel is patkolunk neked egyet. Csak ne feledd el visszahozni! *Elvigyorodik. Nem nagylelkűségből óhajt adományozni. Szeretné minél előbb a Vashegyen tudni ismét a kotyvasztómestert.*
-Már ha lovagolsz. *Eltudja képzelni ránézésre, hogy Nestar inkább a hintók kényelméhez szokott. Máskülönben az ilyen habitust bizonyosan megvetné, de az igen csak hasznosnak bizonyuló férfi esetében akaratlanul is kivételt tesz.*
-Kjenar. Hogy haladsz a mesterséggel? *Megszorítja a férfi alkarját üdvözlőleg, ha az felé kínálja jobbját. Tisztában van vele, hogy a férfi csupán nemrégiben csapott fel kovácsnak.*
//Nestar, Kjenar//
-Bárhogy is, légy óvatos, Nestar mester. Kiszámíthatatlan időket élünk. Nem óhajtok csak azért karóvégre tűzni városőrfejeket, mert kedvenc kotyvasztómesterünk rabláncon tartják Artheniorban. *Szavai ellenére látszik sárga ragadozótekintetében, mennyire ínyére van a kép.*
-Wegtorenig... *Hümment. Sosem járt a Tűz Városában, de amit hallott róla, az igazán csigázza a fantáziáját. Sejteni véli, hogy Nestar nem a Kiszáradt Hágót fogja választani, sokkal inkább a Kikötőt célozza majd. Utóbbi talán költségesebb, de jóval veszélytelenebb és kényelmesebb.*
-Ha ott jársz Nestar mester, hozz egy üveg lángorkánt. Szívesen megkóstolnám... *Ekkor szúrja ki a kovácsműhely előtt serénykedő férfit.*
-Kjenar Hasten! *Harsan fel, s lép közelebb, kedélyesen állapodva meg a műhely előtt. Kezeit karba fonva szemléli egy darabig a klántársat, mielőtt újra szólásra nyitná száját. Jó látni, hogy ennyien hazatértek.*
-Ő itt Nestar... Az alkímikás... Alkímikus. *Összeráncolt homlokkal pillant a mellette álló, sötét ruhát viselő férfire. Valahogy úgy érzi, jó helyen tapogatózik a mesterség nevével kapcsolatban, mégsem teljesen pontos.*
-Ő pedig itt Kjenar Hasten, Garund fia. S mint kiderült, a fokoson kívül van érzéke a kovácskalapácshoz is. *Elkalandozik tekintete, s megállapodik egy szögre akasztott patkón.*
-Északnak mész Nestar mester, vagy délnek? *Noha úgy gondolta, hogy bizonyára a Kikötőt célozza a férfi, könnyen lehet, hogy útba ejti Artheniort is vagy a Nap Karavánpihenőjét.*
-Mert ha északnak, úgy nem engedlek hátas nélkül. Akkor meg már fel is patkolunk neked egyet. Csak ne feledd el visszahozni! *Elvigyorodik. Nem nagylelkűségből óhajt adományozni. Szeretné minél előbb a Vashegyen tudni ismét a kotyvasztómestert.*
-Már ha lovagolsz. *Eltudja képzelni ránézésre, hogy Nestar inkább a hintók kényelméhez szokott. Máskülönben az ilyen habitust bizonyosan megvetné, de az igen csak hasznosnak bizonyuló férfi esetében akaratlanul is kivételt tesz.*
-Kjenar. Hogy haladsz a mesterséggel? *Megszorítja a férfi alkarját üdvözlőleg, ha az felé kínálja jobbját. Tisztában van vele, hogy a férfi csupán nemrégiben csapott fel kovácsnak.*
11665. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-10 22:04:16
Üzenet elküldve: 2024-09-10 22:04:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Kései az óra, régen nyugovóra tért a napvilág, és a csillagok is feljöttek az égre. A kovácsműhelyből mégis a fém kitartó csendülése hallatszik. Tagbaszakadt alak hajol az üllő fölé, és nagy odafigyeléssel igazít egy utolsót az izzó patkón. *
- Még ezt az egyet.
* Mormogja maga elé, és bőszen folytatja a kalapálást. Az ügyetlen állatja, már másodszor tapossa le magáról ezen a haton a vasat.
Vízbe mártja a kész patkót, vastag gőzfelhőt képezve a műhelyben. Kezének hátával töröl egyet a verejtékező homlokán. Gyakorlott, százszor elvégzett mozdulattal ellenőrzi a munkáját, majd elégedetten hümment. Félreteszi, majd áthúzza fején a viseltes bőrkötényt és a helyére akasztja. A sarokban álló vizesdézsához lép, majd nagy fröcsögések közepette lemossa magáról a kormot, vas- és lószagot.
Szeme a kovácsmester asztalára téved, közelebb lépve végigpillant a különböző eszközök során. Ő maga csak amolyan megtűrt kontár itt, aki hébe-hóba besegít, bedolgozik. Amolyan, szórakozásból. Atyja már ettől is forogna a sírjában, ha nem a máglya emésztette volna fel porhüvelyét.
A kovácsmester már napszállta előtt hazatért, szertehagyva befejezetlen feladatait. Más dolga odahaza nem lévén, a lassan kihunyó tűz mellé telepszik, és a gyérülő fényben lekuporodik a pamlagra, hogy egy fenőkővel végigsimítson fokosa élén. *
- Még ezt az egyet.
* Mormogja maga elé, és bőszen folytatja a kalapálást. Az ügyetlen állatja, már másodszor tapossa le magáról ezen a haton a vasat.
Vízbe mártja a kész patkót, vastag gőzfelhőt képezve a műhelyben. Kezének hátával töröl egyet a verejtékező homlokán. Gyakorlott, százszor elvégzett mozdulattal ellenőrzi a munkáját, majd elégedetten hümment. Félreteszi, majd áthúzza fején a viseltes bőrkötényt és a helyére akasztja. A sarokban álló vizesdézsához lép, majd nagy fröcsögések közepette lemossa magáról a kormot, vas- és lószagot.
Szeme a kovácsmester asztalára téved, közelebb lépve végigpillant a különböző eszközök során. Ő maga csak amolyan megtűrt kontár itt, aki hébe-hóba besegít, bedolgozik. Amolyan, szórakozásból. Atyja már ettől is forogna a sírjában, ha nem a máglya emésztette volna fel porhüvelyét.
A kovácsmester már napszállta előtt hazatért, szertehagyva befejezetlen feladatait. Más dolga odahaza nem lévén, a lassan kihunyó tűz mellé telepszik, és a gyérülő fényben lekuporodik a pamlagra, hogy egy fenőkővel végigsimítson fokosa élén. *
11664. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-08 19:11:56
Üzenet elküldve: 2024-09-08 19:11:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tharasy//
*Hogy a füleske felöntött a garatra tegnap este, az egészen nyilvánvaló. Nehézkesen szedi össze magát, az sem lepné meg, ha még mindig részeg volna, a töménytelen szesz nyomot hagy a pillantáson. A lány tekintetében, ahogy finoman íveli szemöldökét, feldereng valamiféle halovány ítélkezés. Na nem mintha vele sohasem fordult volna elő hasonló, hajjaj, Horpadttorkú Hargan elsőszülöttje még nem hozott szégyent atyja évek alatt felépített szeszkós hírnevére, de tegnap este, az Ősök látják lelkét, megtürtőztette magát. S mivel most kivételesen a bizonyítási vágyból nyert önuralma győzedelmeskedett, természetesen feljogosítva érzi magát, hogy magas lóról pöffeszkedve szemlélje a nála gyengébb akaratú embereket.
Ahogy felegyenesedik a hosszúéltű, dacos borostyánjain átsuhan egy bizonytalan villanás. Nem számított rá, hogy ekkora darab, de hamar rendeződnek is vissza morcos vonásai.*
- Pont, mint a növény. *felel még mielőtt szemeit akkora ívben forgatná meg, ahogy a nap tekereg az égen, ennél nem érti, minek kell jobban csűrni ezt a bemutatkozás dolgot. Főleg így.
Az árut becslő piaci kofához hasonló méricskelő pillantások a részéről sem maradnak el, akár úgy is tűnhet, fontolgatja a nagylelkű ajánlatot. A nézelődés viszont finom grimaszba fordul.*
- Jó tudni *fűzi hozzá még a jó célzás emlegetéséhez* - Lehet még a nap végén magam fogok könyörögni, hogy repíts nyilat a halántékomba.
*Már persze, ha addigra sikerül végezniük. Ha ez egy több napos kiruccanássá növi ki magát, és a férfi nem változtat ezen a tenyérbemászó stíluson, Kaya vélhetőleg még az első hold fénye alatt puszta kézzel megfojtja.*
- Fahordás, másra ne is számíts. *tisztázza előre aztán fejével az istálló ajtaja felé bök. Mintha meg sem hallotta volna, hogy az elf nem szándékozik segíteni fajtársa felkutatásában.* - Na csipkedd magad, nem érünk rá egész nap! *Vagy hát lehet, hogy igen, de ezt neki nem kell tudnia. A lényeg, hogy befogja a száját és meginduljon végre.* - Húgod elérhetett még a szállásig?
*Maga részéről ott keresné először, hátha ő nem esett áldozatául ennyire a túlzott szeszfogyasztásnak és nem vetődött be valamerre egy bokorba. Persze a másik jobban ismeri a nőt, annyira remélhetőleg lesz segítőkész, hogy javasoljon pár helyet a keresésre.*
*Hogy a füleske felöntött a garatra tegnap este, az egészen nyilvánvaló. Nehézkesen szedi össze magát, az sem lepné meg, ha még mindig részeg volna, a töménytelen szesz nyomot hagy a pillantáson. A lány tekintetében, ahogy finoman íveli szemöldökét, feldereng valamiféle halovány ítélkezés. Na nem mintha vele sohasem fordult volna elő hasonló, hajjaj, Horpadttorkú Hargan elsőszülöttje még nem hozott szégyent atyja évek alatt felépített szeszkós hírnevére, de tegnap este, az Ősök látják lelkét, megtürtőztette magát. S mivel most kivételesen a bizonyítási vágyból nyert önuralma győzedelmeskedett, természetesen feljogosítva érzi magát, hogy magas lóról pöffeszkedve szemlélje a nála gyengébb akaratú embereket.
Ahogy felegyenesedik a hosszúéltű, dacos borostyánjain átsuhan egy bizonytalan villanás. Nem számított rá, hogy ekkora darab, de hamar rendeződnek is vissza morcos vonásai.*
- Pont, mint a növény. *felel még mielőtt szemeit akkora ívben forgatná meg, ahogy a nap tekereg az égen, ennél nem érti, minek kell jobban csűrni ezt a bemutatkozás dolgot. Főleg így.
Az árut becslő piaci kofához hasonló méricskelő pillantások a részéről sem maradnak el, akár úgy is tűnhet, fontolgatja a nagylelkű ajánlatot. A nézelődés viszont finom grimaszba fordul.*
- Jó tudni *fűzi hozzá még a jó célzás emlegetéséhez* - Lehet még a nap végén magam fogok könyörögni, hogy repíts nyilat a halántékomba.
*Már persze, ha addigra sikerül végezniük. Ha ez egy több napos kiruccanássá növi ki magát, és a férfi nem változtat ezen a tenyérbemászó stíluson, Kaya vélhetőleg még az első hold fénye alatt puszta kézzel megfojtja.*
- Fahordás, másra ne is számíts. *tisztázza előre aztán fejével az istálló ajtaja felé bök. Mintha meg sem hallotta volna, hogy az elf nem szándékozik segíteni fajtársa felkutatásában.* - Na csipkedd magad, nem érünk rá egész nap! *Vagy hát lehet, hogy igen, de ezt neki nem kell tudnia. A lényeg, hogy befogja a száját és meginduljon végre.* - Húgod elérhetett még a szállásig?
*Maga részéről ott keresné először, hátha ő nem esett áldozatául ennyire a túlzott szeszfogyasztásnak és nem vetődött be valamerre egy bokorba. Persze a másik jobban ismeri a nőt, annyira remélhetőleg lesz segítőkész, hogy javasoljon pár helyet a keresésre.*
11663. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-08 16:59:38
Üzenet elküldve: 2024-09-08 16:59:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Yagnar Rhagodar//
*Yagnar megszólalására felfülel, részben az újdonnan hallott eseményre, hogy egyszer fejét vesztette, valamint ami a fejvisszaültetést illeti, lehet érdekes hírrel szolgálhat.*
- Ez nem feltétlenül megoldhatatlan. Bár a halottat visszahozni az életbe alkímiával nem lehetséges, azonban egypár kollégám foglalkozik azzal, hogy mi a határa, ahonnan még visszafordítható a halál folyamatának végbemenetele. Miután szükségesek hozzá az italaim, főleg a sötétebb zöld, amit az elején adtam, ezért újbóli rendelésre kérelmek mellett tájékoztatva is vagyok arról, milyen messzire tudtak vele haladni. Érdemleges eredményekről természetesen akkor majd szót ejtek.
*Belecsempészi gyorsan, hogy a méregszerűen zöld ital az, amit Yagnarnak érdemes nagyobb becsben tartania, mert azzal tudja megmenteni a saját vagy társa életét a legbiztosabban. Sajnálatosan egy kevés halogatás után elveti a gondolatot, hogy első kézből való tapasztalataira rákérdezzen a fejvesztést illetően, pedig sokat segítene ezzel kollégájának. Részben ezt jobb lenne személyesen beszélniük róla nekik, direkt, viszont azzal fel kéne adnia társának kilétét, ami nem egészséges ilyen törvényileg ködös játékot űzőknek.*
- Sajnos a titoktartás már késő, itteni tartózkodásomnak már előttem híre ment a városban. A lázadás után rengeteg szakavatott tudós elmenekült a városból és én még a könnyebben megtalálhatók közé tartoztam itt. Az ellenszenvet illetően... tisztelettel, de nem sok említést hallottam a törzsről a Artheniorban mostanában. Lehet, csak az én köreim ilyenek, de a belső politika most lefoglalja azokat, akiknek van mit nyerni, vagy éppen veszíteni rajta. És miután a kereskedelem nem csekély része összeomlott, a két hely annyival elzártabb lett egymástól és a világ többi részétől.
*Az utóbbi nem csekély problémát okoz neki, és úgy tűnik, hogy sajnos nem oldja meg magát. Yagnar kedvesnek vélt szavaira örömmel bólint, ami pedig a kívánalmait illeti, ha nem is akar valamit, de egy kérése lesz.*
- Nos, igen. Miután már se Arthenior, se a Kikötő sem alkalmas azon mennyiségben vagy árban hozni, ami elfogadható, ezért kénytelen leszek hosszas kiutazást tenni, legrosszabb esetben egészen Wegtorenig, hogy találjak új beszállítókat az alapanyagaimra. Ezt megpróbálom a saját költségemen kezelni, azonban ennek a kiépítése hosszadalmas lehet és addig jobbára elfoglal majd, így csak távolról leszek elérhető.
*Nem beszélve arról, hogy nem kevés további társat kell találjon, akik ezen karavánokat vagy vízi szállítmányokat intéznék és ez rengeteg további utazást is jelent a számára.*
- Természetesen előtte elrendezek mindent itt, mielőtt elindulnék.
*Yagnar megszólalására felfülel, részben az újdonnan hallott eseményre, hogy egyszer fejét vesztette, valamint ami a fejvisszaültetést illeti, lehet érdekes hírrel szolgálhat.*
- Ez nem feltétlenül megoldhatatlan. Bár a halottat visszahozni az életbe alkímiával nem lehetséges, azonban egypár kollégám foglalkozik azzal, hogy mi a határa, ahonnan még visszafordítható a halál folyamatának végbemenetele. Miután szükségesek hozzá az italaim, főleg a sötétebb zöld, amit az elején adtam, ezért újbóli rendelésre kérelmek mellett tájékoztatva is vagyok arról, milyen messzire tudtak vele haladni. Érdemleges eredményekről természetesen akkor majd szót ejtek.
*Belecsempészi gyorsan, hogy a méregszerűen zöld ital az, amit Yagnarnak érdemes nagyobb becsben tartania, mert azzal tudja megmenteni a saját vagy társa életét a legbiztosabban. Sajnálatosan egy kevés halogatás után elveti a gondolatot, hogy első kézből való tapasztalataira rákérdezzen a fejvesztést illetően, pedig sokat segítene ezzel kollégájának. Részben ezt jobb lenne személyesen beszélniük róla nekik, direkt, viszont azzal fel kéne adnia társának kilétét, ami nem egészséges ilyen törvényileg ködös játékot űzőknek.*
- Sajnos a titoktartás már késő, itteni tartózkodásomnak már előttem híre ment a városban. A lázadás után rengeteg szakavatott tudós elmenekült a városból és én még a könnyebben megtalálhatók közé tartoztam itt. Az ellenszenvet illetően... tisztelettel, de nem sok említést hallottam a törzsről a Artheniorban mostanában. Lehet, csak az én köreim ilyenek, de a belső politika most lefoglalja azokat, akiknek van mit nyerni, vagy éppen veszíteni rajta. És miután a kereskedelem nem csekély része összeomlott, a két hely annyival elzártabb lett egymástól és a világ többi részétől.
*Az utóbbi nem csekély problémát okoz neki, és úgy tűnik, hogy sajnos nem oldja meg magát. Yagnar kedvesnek vélt szavaira örömmel bólint, ami pedig a kívánalmait illeti, ha nem is akar valamit, de egy kérése lesz.*
- Nos, igen. Miután már se Arthenior, se a Kikötő sem alkalmas azon mennyiségben vagy árban hozni, ami elfogadható, ezért kénytelen leszek hosszas kiutazást tenni, legrosszabb esetben egészen Wegtorenig, hogy találjak új beszállítókat az alapanyagaimra. Ezt megpróbálom a saját költségemen kezelni, azonban ennek a kiépítése hosszadalmas lehet és addig jobbára elfoglal majd, így csak távolról leszek elérhető.
*Nem beszélve arról, hogy nem kevés további társat kell találjon, akik ezen karavánokat vagy vízi szállítmányokat intéznék és ez rengeteg további utazást is jelent a számára.*
- Természetesen előtte elrendezek mindent itt, mielőtt elindulnék.
11662. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-08 12:52:26
Üzenet elküldve: 2024-09-08 12:52:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar//
*A legtöbb barbár bizonyosan hamar elunná Nestar disszertációját a bájitalokról, ám ő érdeklődve hallgatja a kissé monoton beszámolót. Igyekszik megjegyezni mindent, amit hall. Elvégre ha használni óhajtják e löttyöket, ismerniük kell a hatásaikat. Kötve hiszi ugyanis, hogy Nestar velük tart a harctérre. Persze odaköthetnék valamelyik ló hátára, hogy alkalmasint megkérdezzék tudományáról, de ezt a megoldást nem látja feltétlen előremutatónak.*
-Úgy érzem, nagy hasznunkra lesz még ez. *Emeli magasba a smaragdzöld bájitalt, hogy a fénytörésben is megvizsgálja annak tartalmát.*
-Kár, hogy nincs olyan, mi meggyógyítja a gyógyíthatatlant is. Jól jött volna valami hasonló, mikor a fejem elválasztották a testemtől. *Mormogja. Nem foglalkozik vele, hogy Nestarnak minden bizonnyal zagyvaságnak hatnak majd szavai.*
-Gyógyíthatatlan. Gyógyíthatatlan... Hmm... *Elmereng egy darabon, miközben tekintete fixálódik az aprócska fiolára, majd elvigyorodva vágja zsebre.*
~Dwirinthalen. Sayqueves.~ *Nevek, amiket még sosem volt szerencséje hallani. Nestar szavai alapján a kotyvasztómester volt valaki Artheniorban. Egy kissé meglepi ez az információ, de egyelőre nem rakja sehová.*
-Nos, ha a városban jársz Nestar mester, tartsd nyitva a füled. És ne említsd, hol űzöd épp mesterséged. Tudod, nemigen szívelnek minket egy ideje a városi népek. Ez az érzés pedig kölcsönös. *Kedélyesen felhümment, miközben elégedetten veri hátba a Fiolák Urát.*
-Mondanom sem kell, Nestar mester, az Ősök bizonyosan fenntartanak helyet az asztaluknál számodra is. Mert akarva-akaratlanul, de az ő ösvényüket tapodod most. Mondd hát, kívánsz-e még bármit Tőlem?
*A legtöbb barbár bizonyosan hamar elunná Nestar disszertációját a bájitalokról, ám ő érdeklődve hallgatja a kissé monoton beszámolót. Igyekszik megjegyezni mindent, amit hall. Elvégre ha használni óhajtják e löttyöket, ismerniük kell a hatásaikat. Kötve hiszi ugyanis, hogy Nestar velük tart a harctérre. Persze odaköthetnék valamelyik ló hátára, hogy alkalmasint megkérdezzék tudományáról, de ezt a megoldást nem látja feltétlen előremutatónak.*
-Úgy érzem, nagy hasznunkra lesz még ez. *Emeli magasba a smaragdzöld bájitalt, hogy a fénytörésben is megvizsgálja annak tartalmát.*
-Kár, hogy nincs olyan, mi meggyógyítja a gyógyíthatatlant is. Jól jött volna valami hasonló, mikor a fejem elválasztották a testemtől. *Mormogja. Nem foglalkozik vele, hogy Nestarnak minden bizonnyal zagyvaságnak hatnak majd szavai.*
-Gyógyíthatatlan. Gyógyíthatatlan... Hmm... *Elmereng egy darabon, miközben tekintete fixálódik az aprócska fiolára, majd elvigyorodva vágja zsebre.*
~Dwirinthalen. Sayqueves.~ *Nevek, amiket még sosem volt szerencséje hallani. Nestar szavai alapján a kotyvasztómester volt valaki Artheniorban. Egy kissé meglepi ez az információ, de egyelőre nem rakja sehová.*
-Nos, ha a városban jársz Nestar mester, tartsd nyitva a füled. És ne említsd, hol űzöd épp mesterséged. Tudod, nemigen szívelnek minket egy ideje a városi népek. Ez az érzés pedig kölcsönös. *Kedélyesen felhümment, miközben elégedetten veri hátba a Fiolák Urát.*
-Mondanom sem kell, Nestar mester, az Ősök bizonyosan fenntartanak helyet az asztaluknál számodra is. Mert akarva-akaratlanul, de az ő ösvényüket tapodod most. Mondd hát, kívánsz-e még bármit Tőlem?
11661. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-09-02 23:13:41
Üzenet elküldve: 2024-09-02 23:13:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Yagnar Rhagodar//
*Bármennyire is szeret beszélni a zöld gyógyító hatásáról, nála már van belőle elegendő. Ezzel Yagnar Rhagodarra is bíz 1 Méregzöld varázsitalt.
*
-Ez a világosabb pedig a kitartóerőt növeli, valamint minden egyéb sebet tud kezelni, kivéve az azonnali halált hozót. Ez az átlagos harcosnak fölösleges, túlzott költségekkel bír a hasznához mérten, azonban a vezér számára nem árt, ha kéznél van. Valamint magamnál is ezt hordom.
* Így Yagnar Rhagodar megkapja, a megkülönzetően világosabb, élénkebb színű 1 Smaradgzöld varázsitalt. Nestarnak van elég tartaléka pótolni fioláit.*
- A harcosok ellátásánál viszont a mennyiségi megkötésekre is ügyelni kell.
*Ezzel a zöldeket letudja, így Yagnar érdeklődése áttér a többi hatásra. A tippjeit nem tartja gyerekesnek, ha tudnak tűzköpő italt készíteni, természetesen megtenné.*
- Nos, vannak az univerzális ellenmérgek, egy fiolával a raktárban és egyet mindig tartok magamnál. Összesen viszont ez a két fiolánk létezik a mágikus vagy egyéb mérgek hatásai ellen. Továbbhaladva, mágikus energiákat frissítő italokból meglepően sok van és meglepően erősek, ezt a zafíros kék fiola a tokban, mert ebből is tartok magamnál, hisz amatőr módon értek a mágiához.
*Így már csak a barna üvegcséről tudna mesélni a kis tárolójában, és ha már helyben van, akkor akár beszélhet arról is, bár azt lesz a legnehezebb dolga körülírni.*
- Az utolsó pedig a szellemi koncentrációt frissíti, de nem az intelligenciát illetően. A kifáradt harcosnak egy utolsó lendületet nyújt, hogy tomboljon, egy íjász számára egy végső összpontosított lövésre lehetőség, jómagam pedig fantáziálhatnék azon, hogy ha egyszerre két súlyosan sérültet kéne kezelni, akkor meg lenne rá a lehetőségem. Ezen bolond ábrándozás azonban kevés időmet veszi el, tekintve esélytelenségét, hogy ekkora veszélyben találjam magam. Rugalmas, nehezen megfogható ital, rengeteg lehetőség van benne, ha van aki kiaknázza. Azonban törzsi szinten csak egyre van elegendő a raktárban.
*És ez is lesz a komolyabb akadály, hisz Nestar fel tudja sorolni a hatásokat, de a meglepően gyakori manaitalokon túl sokra nem futja a keretekből. Kivéve, ha a harcosok maguk költenek az itókáikra.*
- Az erőt adó italokból sajnos kevés akad, de egy kis önnön megsegítéssel lehetséges olyan aggresszív erőt kölcsönözni a csapásoknak, melyek az acélos vérteken is vajként haladnak át. Ezen kívül, ott vannak a sárgák, melyekből egyensúlyt javító, kecses mozgásokat segítő italok készíthetők. Felderítéshez, lopakodáshoz hasznos lehet. Egyre van elegendő, ha igényled, de lehet az alapanyagok magukban hasznosabbak.
*Nestar fejben nem rakta össze, hogy az osonás és a finommechanikus mozgás egyéb, aljasabb tevékenységre kihegyezett kotyvalék, miután aki rá is jönne erre a felhasználásra és érdekelné is, okosan nem ossza meg vele a következtetést. Ezen túl, miután senki nem keresi fel ilyesmivel és Nestar pedig nem reklámozza, mert nem látja sok hasznát, nem is volt lehetősége ezt megtudni mástól.*
- Nem, leginkább magamtól, de az artheniori könyvtár segedelmével tanultam ki a szükséges tudományt és a Dwirinthalen-ház támogatásával kamatoztattam.
*Az, hogy milyen a viszonya a városhoz, egy érdekes kérdés, sajnos direkt választ nem is igazán fog tudni adni rá.*
- A mostani Artheniort nem igazán ismerem, a mágusok a toronyba költöztek át a városból, így a Templom már csak nem az a hely, ahol a mágikus szerek kutatásait végezni lehetett. A Dwirinthalen-ház le lett rombolva és a tagjai vagy eltűntek vagy visszamentek a mélybe, a kereskedők, akik szállítmányoztak olcsó italokat, eltűntek, megszüntették a kereskedelmet, mind a várossal, mint a törzzsel, a tanács megszűnt és a rövid idő alatt, amíg betekintést nyerhettem a működésébe, elsavanyította a kedvem attól, hogy bármi is megvalósulhat a keretein belül...
*Még maga is belátja, hogy a városra való panaszkodása bár szerinte jogos, így magában túlzottan negatív képet ad Artheniorról, amíg az igazság csak érdektelenség.*
- Egy kollégám nemrég jutott lehetőséghez a Sayqueves rezidencián foglalkozni a tudományával, levélváltásból hallok egy keveset, de a híreket és a politikát a város fénykorában sem követtem. Sajnos a város már nem a megkerülhetetlen középpontja az eseményeknek, ami régen volt.
*Ezt őszintén sajnálja, közel voltak a megrendelések, a saját italrendelései és mágusok is rövid távolságra voltak, ha tanulni vagy konzultálni kívánt velük, relatív biztonságban. És, ha nem is érdekelte a politika, a nemesi házon keresztül mindig eljutottak hozzá a fontosabb események, vagy bármi, ami igényelte volna őt.*
- Sajnos nem hiszem, hogy sok lehetőséggel tudok szolgálni a várost illetően, az alkímia tudományán túl, általában mások segítségén keresztül tudtam intézni, ami kellett és ők már elhagyták a várost, egy részükről nem is lehet tudni, hova tűnt.
*Bármennyire is szeret beszélni a zöld gyógyító hatásáról, nála már van belőle elegendő. Ezzel Yagnar Rhagodarra is bíz 1 Méregzöld varázsitalt.
*-Ez a világosabb pedig a kitartóerőt növeli, valamint minden egyéb sebet tud kezelni, kivéve az azonnali halált hozót. Ez az átlagos harcosnak fölösleges, túlzott költségekkel bír a hasznához mérten, azonban a vezér számára nem árt, ha kéznél van. Valamint magamnál is ezt hordom.
* Így Yagnar Rhagodar megkapja, a megkülönzetően világosabb, élénkebb színű 1 Smaradgzöld varázsitalt.
Nestarnak van elég tartaléka pótolni fioláit.*- A harcosok ellátásánál viszont a mennyiségi megkötésekre is ügyelni kell.
*Ezzel a zöldeket letudja, így Yagnar érdeklődése áttér a többi hatásra. A tippjeit nem tartja gyerekesnek, ha tudnak tűzköpő italt készíteni, természetesen megtenné.*
- Nos, vannak az univerzális ellenmérgek, egy fiolával a raktárban és egyet mindig tartok magamnál. Összesen viszont ez a két fiolánk létezik a mágikus vagy egyéb mérgek hatásai ellen. Továbbhaladva, mágikus energiákat frissítő italokból meglepően sok van és meglepően erősek, ezt a zafíros kék fiola a tokban, mert ebből is tartok magamnál, hisz amatőr módon értek a mágiához.
*Így már csak a barna üvegcséről tudna mesélni a kis tárolójában, és ha már helyben van, akkor akár beszélhet arról is, bár azt lesz a legnehezebb dolga körülírni.*
- Az utolsó pedig a szellemi koncentrációt frissíti, de nem az intelligenciát illetően. A kifáradt harcosnak egy utolsó lendületet nyújt, hogy tomboljon, egy íjász számára egy végső összpontosított lövésre lehetőség, jómagam pedig fantáziálhatnék azon, hogy ha egyszerre két súlyosan sérültet kéne kezelni, akkor meg lenne rá a lehetőségem. Ezen bolond ábrándozás azonban kevés időmet veszi el, tekintve esélytelenségét, hogy ekkora veszélyben találjam magam. Rugalmas, nehezen megfogható ital, rengeteg lehetőség van benne, ha van aki kiaknázza. Azonban törzsi szinten csak egyre van elegendő a raktárban.
*És ez is lesz a komolyabb akadály, hisz Nestar fel tudja sorolni a hatásokat, de a meglepően gyakori manaitalokon túl sokra nem futja a keretekből. Kivéve, ha a harcosok maguk költenek az itókáikra.*
- Az erőt adó italokból sajnos kevés akad, de egy kis önnön megsegítéssel lehetséges olyan aggresszív erőt kölcsönözni a csapásoknak, melyek az acélos vérteken is vajként haladnak át. Ezen kívül, ott vannak a sárgák, melyekből egyensúlyt javító, kecses mozgásokat segítő italok készíthetők. Felderítéshez, lopakodáshoz hasznos lehet. Egyre van elegendő, ha igényled, de lehet az alapanyagok magukban hasznosabbak.
*Nestar fejben nem rakta össze, hogy az osonás és a finommechanikus mozgás egyéb, aljasabb tevékenységre kihegyezett kotyvalék, miután aki rá is jönne erre a felhasználásra és érdekelné is, okosan nem ossza meg vele a következtetést. Ezen túl, miután senki nem keresi fel ilyesmivel és Nestar pedig nem reklámozza, mert nem látja sok hasznát, nem is volt lehetősége ezt megtudni mástól.*
- Nem, leginkább magamtól, de az artheniori könyvtár segedelmével tanultam ki a szükséges tudományt és a Dwirinthalen-ház támogatásával kamatoztattam.
*Az, hogy milyen a viszonya a városhoz, egy érdekes kérdés, sajnos direkt választ nem is igazán fog tudni adni rá.*
- A mostani Artheniort nem igazán ismerem, a mágusok a toronyba költöztek át a városból, így a Templom már csak nem az a hely, ahol a mágikus szerek kutatásait végezni lehetett. A Dwirinthalen-ház le lett rombolva és a tagjai vagy eltűntek vagy visszamentek a mélybe, a kereskedők, akik szállítmányoztak olcsó italokat, eltűntek, megszüntették a kereskedelmet, mind a várossal, mint a törzzsel, a tanács megszűnt és a rövid idő alatt, amíg betekintést nyerhettem a működésébe, elsavanyította a kedvem attól, hogy bármi is megvalósulhat a keretein belül...
*Még maga is belátja, hogy a városra való panaszkodása bár szerinte jogos, így magában túlzottan negatív képet ad Artheniorról, amíg az igazság csak érdektelenség.*
- Egy kollégám nemrég jutott lehetőséghez a Sayqueves rezidencián foglalkozni a tudományával, levélváltásból hallok egy keveset, de a híreket és a politikát a város fénykorában sem követtem. Sajnos a város már nem a megkerülhetetlen középpontja az eseményeknek, ami régen volt.
*Ezt őszintén sajnálja, közel voltak a megrendelések, a saját italrendelései és mágusok is rövid távolságra voltak, ha tanulni vagy konzultálni kívánt velük, relatív biztonságban. És, ha nem is érdekelte a politika, a nemesi házon keresztül mindig eljutottak hozzá a fontosabb események, vagy bármi, ami igényelte volna őt.*
- Sajnos nem hiszem, hogy sok lehetőséggel tudok szolgálni a várost illetően, az alkímia tudományán túl, általában mások segítségén keresztül tudtam intézni, ami kellett és ők már elhagyták a várost, egy részükről nem is lehet tudni, hova tűnt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734