Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 585 (11681. - 11700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11700. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-24 19:54:50
Üzenet elküldve: 2024-11-24 19:54:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Haldor//
- Örömömre szolgált, hogy elkészíthettem neked ezeket. Minden lövésed célba találjon!
* A jól végzett munka öröme semmihez sem hasonlítható érzés. Megszorítja az íjász karját. *
- Ne aggódj, az én kellemesebb arcomat ma csak lovak fara mellett lehet majd látni. Addig használd ki ezt az előnyt. Mert ha egyszer kimosakszom, nem lesz nálam fessebb legény az egész Vashegyen, aztán bánhatod hogy nem kapkodtál.
* Megsimítja kusza vörhenyes arcszőrzetét, amibe néhol apró fémforgácsok is akadtak. *
- Talán még a szakállam is beolajozom. Na, eredj. Nem érek rá egész nap.
* Hessegető mozdulatot tesz, de komolytalan a szándéka, őt az se zavarja, ha nézi a másik, ahogy dolgozik. Ráadásul ez az utolsó patkolása mára. Jókedvű, ám fülbántóan hamis fütyörészésbe kezd, amire a soron következő hátas ideges fülmozgással és toporgással reagál. *
- Nyughass! Anyád kecske volt tán?
- Örömömre szolgált, hogy elkészíthettem neked ezeket. Minden lövésed célba találjon!
* A jól végzett munka öröme semmihez sem hasonlítható érzés. Megszorítja az íjász karját. *
- Ne aggódj, az én kellemesebb arcomat ma csak lovak fara mellett lehet majd látni. Addig használd ki ezt az előnyt. Mert ha egyszer kimosakszom, nem lesz nálam fessebb legény az egész Vashegyen, aztán bánhatod hogy nem kapkodtál.
* Megsimítja kusza vörhenyes arcszőrzetét, amibe néhol apró fémforgácsok is akadtak. *
- Talán még a szakállam is beolajozom. Na, eredj. Nem érek rá egész nap.
* Hessegető mozdulatot tesz, de komolytalan a szándéka, őt az se zavarja, ha nézi a másik, ahogy dolgozik. Ráadásul ez az utolsó patkolása mára. Jókedvű, ám fülbántóan hamis fütyörészésbe kezd, amire a soron következő hátas ideges fülmozgással és toporgással reagál. *
- Nyughass! Anyád kecske volt tán?
11699. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-21 09:46:09
Üzenet elküldve: 2024-11-21 09:46:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
*Átveszi a felé nyújtott nyilakat. Nem bontja szét az azokat összefogó zsineget, anélkül is szemre tudja venni az árut. A frissen kovácsolt acélfejek csillogásától szinte gyermeki örömet érez egy pillanatra, hüvelykujjával megpróbálja egy fej élét, és makulátlannak érzi azt. Félig szeme elé emeli a köteget, s csak úgy néz bele, de a nyílszárakat is egyenesnek látja. Ezután a tollazást vizsgálja meg, ujjaival megérinti a sárgával jelölt tollakat, szinte még érzi az enyv szagát rajtuk, a kovácsműhely torokkaparó levegőjében is.
Mosolyogva, és elégedetten-elismerőn bólintva néz fel Kjenar-ra.*
- Messze a legkiválóbb nyilak, amik valaha csak a birtokomba kerültek! *-ismeri el őszintén. Jó helyük lesz a tegezében, és biztos benne hogy jó szolgálatot is látnak majd el, ha arra lesz szüksége. Akárhányszor lövi majd el őket, a tollak és az acélhegy zúgása ami kereszül hasítja majd a levegőt, mind Kjenar kezének ügyességét dicsérik majd. A férfi szavaira csak derűsen megrázza a fejét.-* Ej, ha mellé is menne a nyíl, addig túrnám az avart, amíg meg nem kerülne, ebben biztos lehetsz.
*A felajánlott vadra szóló szabadkozásra csak barátságosan legyint. Tudja jól, hogy Kjenar Yagnar utasításának tett eleget, és azt is sejti, hogy itt valóban nem szokás így fizetni, de komolyan mondta, amit mondott. Emellett magában egészen biztos benne, hogy a megtermett férfi nem fogja elhajtani őt, ha egy libával vagy hasonlóval tér majd vissza hozzá.*
- Köszönöm, Kjenar. *-nyújtja karját a kovács felé, hogy amúgy tharg-módra megszoríthassa az övét-* Tharg leány? Hát lenne esélyem náluk, ha a te szebbik feled is ott van..?!
*Halkan felnevet. Egész kedvelhető fickónak találja a kovácsot.*
*Átveszi a felé nyújtott nyilakat. Nem bontja szét az azokat összefogó zsineget, anélkül is szemre tudja venni az árut. A frissen kovácsolt acélfejek csillogásától szinte gyermeki örömet érez egy pillanatra, hüvelykujjával megpróbálja egy fej élét, és makulátlannak érzi azt. Félig szeme elé emeli a köteget, s csak úgy néz bele, de a nyílszárakat is egyenesnek látja. Ezután a tollazást vizsgálja meg, ujjaival megérinti a sárgával jelölt tollakat, szinte még érzi az enyv szagát rajtuk, a kovácsműhely torokkaparó levegőjében is.
Mosolyogva, és elégedetten-elismerőn bólintva néz fel Kjenar-ra.*
- Messze a legkiválóbb nyilak, amik valaha csak a birtokomba kerültek! *-ismeri el őszintén. Jó helyük lesz a tegezében, és biztos benne hogy jó szolgálatot is látnak majd el, ha arra lesz szüksége. Akárhányszor lövi majd el őket, a tollak és az acélhegy zúgása ami kereszül hasítja majd a levegőt, mind Kjenar kezének ügyességét dicsérik majd. A férfi szavaira csak derűsen megrázza a fejét.-* Ej, ha mellé is menne a nyíl, addig túrnám az avart, amíg meg nem kerülne, ebben biztos lehetsz.
*A felajánlott vadra szóló szabadkozásra csak barátságosan legyint. Tudja jól, hogy Kjenar Yagnar utasításának tett eleget, és azt is sejti, hogy itt valóban nem szokás így fizetni, de komolyan mondta, amit mondott. Emellett magában egészen biztos benne, hogy a megtermett férfi nem fogja elhajtani őt, ha egy libával vagy hasonlóval tér majd vissza hozzá.*
- Köszönöm, Kjenar. *-nyújtja karját a kovács felé, hogy amúgy tharg-módra megszoríthassa az övét-* Tharg leány? Hát lenne esélyem náluk, ha a te szebbik feled is ott van..?!
*Halkan felnevet. Egész kedvelhető fickónak találja a kovácsot.*
11698. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-20 22:31:31
Üzenet elküldve: 2024-11-20 22:31:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Haldor//
* Felpillantva észreveszi a közeledő Haldort. Valahogy sokkal békésebbnek tűnik, talán már körbejárta párszor a helyet, és nem aggályoskodik. *
- Haldor! Épp jókor érkeztél. Íme! Tudásom minden javát beletettem, az Ősökre esküszöm. De, azért futtasd át rajt a szemed, hátha észreveszel valamit.
* Előveszi az összekészített csomagot és átnyújtja az íjásznak. Karját összefonva várakozik, ha a másik szemügyre venné a nyílvesszőket. Még most szóljon időben, ha alakítana rajtuk, ne a csatatéren derüljön ki, hogy valami nem stimmel. *
- Remélem a jelzés is megfelelő, de azért tapogasd meg, tudunk erősíteni rajta, hogy könnyebben meg tudd különböztetni a többitől.
* Ha Haldor nem jelez javítanivaló hiányosságot, akkor elégedetten hümment a munkáját látván. *
- A konyhán mindig örülnek az ilyesminek. De aztán el ne kótyavetyéld nekem a csalitosban!
* Csak legyint a szavakra. *
- Ne fáradj, nem azért készítettem őket. Vedd úgy, hogy olyasféle... üdvözlő-ajándék.
* Meg nem is volt igazán fáradtság, mondhatni, pihenés a többi munkái között. *
- Ha esetleg valamire még szükséged van, szólj. Élezés, javítás, bármi. Sok ilyesmit csinálunk mostanság, mindenki csak arra vár, mikor füttyent Yagnar. Nem hinném, hogy soká várat minket. Addig pihenj, egyél, igyál! Keress egy szemrevaló tharg leányt! Láttam mostanság többeket is.
* Szemöldökét húzkodva rákacsint a zsoldosra. *
* Felpillantva észreveszi a közeledő Haldort. Valahogy sokkal békésebbnek tűnik, talán már körbejárta párszor a helyet, és nem aggályoskodik. *
- Haldor! Épp jókor érkeztél. Íme! Tudásom minden javát beletettem, az Ősökre esküszöm. De, azért futtasd át rajt a szemed, hátha észreveszel valamit.
* Előveszi az összekészített csomagot és átnyújtja az íjásznak. Karját összefonva várakozik, ha a másik szemügyre venné a nyílvesszőket. Még most szóljon időben, ha alakítana rajtuk, ne a csatatéren derüljön ki, hogy valami nem stimmel. *
- Remélem a jelzés is megfelelő, de azért tapogasd meg, tudunk erősíteni rajta, hogy könnyebben meg tudd különböztetni a többitől.
* Ha Haldor nem jelez javítanivaló hiányosságot, akkor elégedetten hümment a munkáját látván. *
- A konyhán mindig örülnek az ilyesminek. De aztán el ne kótyavetyéld nekem a csalitosban!
* Csak legyint a szavakra. *
- Ne fáradj, nem azért készítettem őket. Vedd úgy, hogy olyasféle... üdvözlő-ajándék.
* Meg nem is volt igazán fáradtság, mondhatni, pihenés a többi munkái között. *
- Ha esetleg valamire még szükséged van, szólj. Élezés, javítás, bármi. Sok ilyesmit csinálunk mostanság, mindenki csak arra vár, mikor füttyent Yagnar. Nem hinném, hogy soká várat minket. Addig pihenj, egyél, igyál! Keress egy szemrevaló tharg leányt! Láttam mostanság többeket is.
* Szemöldökét húzkodva rákacsint a zsoldosra. *
11697. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-14 20:21:25
Üzenet elküldve: 2024-11-14 20:21:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ugyan a leánynak sem esne rosszul egy jó ser, mégsem kanyarodik rá a Tavernához vezető útra. Első a kötelesség, aztán ha nem találnak neki újabb feladatot, kitudja, talán ő is megnézi azt a sokat emlegetett ivót.
Mindenesetre elsősorban útja a jarl elé viszi, nem is nagyon foglalatoskodik most mással. Biccen a kapuőrnek, már ha a helyén találja, majd egyenest az erőd felé veszi az irányt határozott léptekkel, arcán a megszokott ernyedt mogorvasággal. Különösebb baja nincsen egyébként, nem rágja magát a bosszantó hosszúfülű vagy egyebek miatt, egyszerűen csak mindig ilyen a képe. De talán ezzel nincs is olyan nagyon egyedül a thargok között.*
Mindenesetre elsősorban útja a jarl elé viszi, nem is nagyon foglalatoskodik most mással. Biccen a kapuőrnek, már ha a helyén találja, majd egyenest az erőd felé veszi az irányt határozott léptekkel, arcán a megszokott ernyedt mogorvasággal. Különösebb baja nincsen egyébként, nem rágja magát a bosszantó hosszúfülű vagy egyebek miatt, egyszerűen csak mindig ilyen a képe. De talán ezzel nincs is olyan nagyon egyedül a thargok között.*
11696. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-13 12:35:22
Üzenet elküldve: 2024-11-13 12:35:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
*Amióta csak megérkezett, a kovácsműhely környékén már többször járt, mint saját szobájában. Most is oda igyekszik. Léptei ruganyosak és izmai még melegek az edzéstől, amelyet csak úgy magamagának tartott. Persze nem bánja hogy magányosan lőtte ki nyilait, de azért csak érdekesebb, ha valakivel összemérheti magát.
A műhely felől, ahogy már korábban is, megcsapja orrát a füst- és fémszag. Eszébe jut, hogy ez a szag már annyira beehette magát Kjenar szakállába, hogy akármi asszonnyal hál is, az biztos úgy érezheti magát, mintha épp az üllőn zötykölnék. A gondolattól elvigyorodik, de azért rendbeszedi arcvonásait, mire a műhely bejáratához ér. Ott is leli a kovácsot, ahogy az épp a dolgával foglalatoskodik. A látványtól tisztelet éled benne a férfi iránt, hiszen az olyan ember, aki ekkora állhatatossággal végzi nap-mint-nap a feladatát, igazán sokat ér a szemében. Függetlenül attól hogy kovácskalapács vagy csatapöröly van a kezében.*
- Kjenar! *-biccent a férfinak üdvözlésképp-* Remélem nem jöttem túl hamar?
*Bal lábára helyezi testsúlyát, tekintete megakad az ismerős sárga csíkokon egy kötegnyi vessző tollain.*
- Már kitaláltam, hogy mivel avatom fel a vesszőket. *-pislant vissza a kovácsra-* Gondoltam beveszem magam a fák közé, hátha tudok lőni valamit. A friss hús, úgy sejtem, sosincs ellenére senkinek.
*Elmosolyodik.*
- És ha eltalálok valami kisebbet mint egy őz, akkor azt külön elhozom neked. *-hiába ajánlotta fel Yagnar hogy az ő aranyaiból készüljenek el a nyilak, mindenképp szeretné megfizetni a kovács munkáját. A nagyvad pedig, nos, az Yagnar felé lenne fizetség. Sokat lehet mondani rá, de azt nem, hogy ne viszonozná a felé tanúsított bizalmat és tiszteletet.*
*Amióta csak megérkezett, a kovácsműhely környékén már többször járt, mint saját szobájában. Most is oda igyekszik. Léptei ruganyosak és izmai még melegek az edzéstől, amelyet csak úgy magamagának tartott. Persze nem bánja hogy magányosan lőtte ki nyilait, de azért csak érdekesebb, ha valakivel összemérheti magát.
A műhely felől, ahogy már korábban is, megcsapja orrát a füst- és fémszag. Eszébe jut, hogy ez a szag már annyira beehette magát Kjenar szakállába, hogy akármi asszonnyal hál is, az biztos úgy érezheti magát, mintha épp az üllőn zötykölnék. A gondolattól elvigyorodik, de azért rendbeszedi arcvonásait, mire a műhely bejáratához ér. Ott is leli a kovácsot, ahogy az épp a dolgával foglalatoskodik. A látványtól tisztelet éled benne a férfi iránt, hiszen az olyan ember, aki ekkora állhatatossággal végzi nap-mint-nap a feladatát, igazán sokat ér a szemében. Függetlenül attól hogy kovácskalapács vagy csatapöröly van a kezében.*
- Kjenar! *-biccent a férfinak üdvözlésképp-* Remélem nem jöttem túl hamar?
*Bal lábára helyezi testsúlyát, tekintete megakad az ismerős sárga csíkokon egy kötegnyi vessző tollain.*
- Már kitaláltam, hogy mivel avatom fel a vesszőket. *-pislant vissza a kovácsra-* Gondoltam beveszem magam a fák közé, hátha tudok lőni valamit. A friss hús, úgy sejtem, sosincs ellenére senkinek.
*Elmosolyodik.*
- És ha eltalálok valami kisebbet mint egy őz, akkor azt külön elhozom neked. *-hiába ajánlotta fel Yagnar hogy az ő aranyaiból készüljenek el a nyilak, mindenképp szeretné megfizetni a kovács munkáját. A nagyvad pedig, nos, az Yagnar felé lenne fizetség. Sokat lehet mondani rá, de azt nem, hogy ne viszonozná a felé tanúsított bizalmat és tiszteletet.*
11695. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-12 20:44:29
Üzenet elküldve: 2024-11-12 20:44:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Haldor//
* Örömmel lát neki a feladatnak. Könnyed, ütemes kalapálással alakítja ki a fémet. Vidám csengés-bongás szimfóniája tölti be a kovácsműhelyt, míg keze alatt a vörösen izzó darab valamiféle formát kezd ölteni. Formáz, vékonyít, laposít, gömbölyít, majd hevít. Újra és újra, aztán megint. Lassan karcsú levélformát öltenek a fémdarabok, és elkészül a kért mennyiséggel.
Megtörli verejtékező homlokát, majd a már beraktározott nyílvesszőnek való faanyagot is összeilleszti a hegyekkel. Nagy gondja van rá, hogy a Haldor-féle jelzés is precízen elkészüljön, tán még a nyelve hegyét is kidugja pingálás közben.
Elégedetten szemléli munkáját. Csinos kis kötegbe rendezi a kész példányokat, majd egyelőre félreteszi, míg a gazdája nem jelentkezik érte. *
* Örömmel lát neki a feladatnak. Könnyed, ütemes kalapálással alakítja ki a fémet. Vidám csengés-bongás szimfóniája tölti be a kovácsműhelyt, míg keze alatt a vörösen izzó darab valamiféle formát kezd ölteni. Formáz, vékonyít, laposít, gömbölyít, majd hevít. Újra és újra, aztán megint. Lassan karcsú levélformát öltenek a fémdarabok, és elkészül a kért mennyiséggel.
Megtörli verejtékező homlokát, majd a már beraktározott nyílvesszőnek való faanyagot is összeilleszti a hegyekkel. Nagy gondja van rá, hogy a Haldor-féle jelzés is precízen elkészüljön, tán még a nyelve hegyét is kidugja pingálás közben.
Elégedetten szemléli munkáját. Csinos kis kötegbe rendezi a kész példányokat, majd egyelőre félreteszi, míg a gazdája nem jelentkezik érte. *
11694. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-04 13:32:10
Üzenet elküldve: 2024-11-04 13:32:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
*Még nem ismeri túl jól, de úgy érzi, hogy kedvelni fogja Kjenar-t. Nem tűnik olyan alaknak, akinek messzire kéne mennie a jókedvért, és ez olyan tulajdonság, amit nagyra értékel a bajtársaiban. Kevés rosszabb dolog van, mint savanyú tejként ülni többedmagával.*
- Ha van rajtuk acél, ha nincs, egy ilyen heggyel felszerelt nyíl nagyon csúnya dolgokra képes. *-billenti kicsit oldalra a fejét a kovács szavaira. Jobb lábáról a balra áll amíg a férfi eltűnik a rozsda- és parázsszagú épületben. Amíg vár, az üllő körül lerakott eszközöket veszi szemügyre. Elgondolkozik, hogy vajon Kjenar is húzott-e már fogat valamelyik hegyesebb csipeszével. Beleborzong a gondolatba, hogy a férfi erős markától elroppan egy fog a szájában.*
- Rendben van. *-bólint rá a közben visszatérő férfi szavaira, és nyelvét még egyszer végig futtatja belül a fogain.-* Köszönöm az iránymutatást!
*Még egy kicsit utána néz a munkájához visszatérő férfinak, majd elfordulva abba az irányba pislant, amerre a küzdőtér lett mutatva. Gondolatban kineveti magát, amiért nem hozta a fegyvereit. Pedig igazán az eszébe juthatott volna, hogy igazából ma is tudna gyakorolni. ~Sebaj! Ez a séta Sa'Tereth-é.~ Visszaindul abba az irányba amerről érkezett. Míg sétál, legalább ismét lehetősége nyílik felmérni a hegynek ezt a részét. Ezt nem különösebben bánja - mert minél inkább ismer egy helyet, egyrészt annál otthonosabban érzi magát, másrészt annál jobban ismerni fogja a lehetőségeit, ha esetleg kiütne a baj. Bár igazából kétli, hogy pont itt sétálva támadna rá valaki.*
*Még nem ismeri túl jól, de úgy érzi, hogy kedvelni fogja Kjenar-t. Nem tűnik olyan alaknak, akinek messzire kéne mennie a jókedvért, és ez olyan tulajdonság, amit nagyra értékel a bajtársaiban. Kevés rosszabb dolog van, mint savanyú tejként ülni többedmagával.*
- Ha van rajtuk acél, ha nincs, egy ilyen heggyel felszerelt nyíl nagyon csúnya dolgokra képes. *-billenti kicsit oldalra a fejét a kovács szavaira. Jobb lábáról a balra áll amíg a férfi eltűnik a rozsda- és parázsszagú épületben. Amíg vár, az üllő körül lerakott eszközöket veszi szemügyre. Elgondolkozik, hogy vajon Kjenar is húzott-e már fogat valamelyik hegyesebb csipeszével. Beleborzong a gondolatba, hogy a férfi erős markától elroppan egy fog a szájában.*
- Rendben van. *-bólint rá a közben visszatérő férfi szavaira, és nyelvét még egyszer végig futtatja belül a fogain.-* Köszönöm az iránymutatást!
*Még egy kicsit utána néz a munkájához visszatérő férfinak, majd elfordulva abba az irányba pislant, amerre a küzdőtér lett mutatva. Gondolatban kineveti magát, amiért nem hozta a fegyvereit. Pedig igazán az eszébe juthatott volna, hogy igazából ma is tudna gyakorolni. ~Sebaj! Ez a séta Sa'Tereth-é.~ Visszaindul abba az irányba amerről érkezett. Míg sétál, legalább ismét lehetősége nyílik felmérni a hegynek ezt a részét. Ezt nem különösebben bánja - mert minél inkább ismer egy helyet, egyrészt annál otthonosabban érzi magát, másrészt annál jobban ismerni fogja a lehetőségeit, ha esetleg kiütne a baj. Bár igazából kétli, hogy pont itt sétálva támadna rá valaki.*
11693. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-04 10:53:35
Üzenet elküldve: 2024-11-04 10:53:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Haldor//
* Komolytalan ábrázattal felvonja busa szemöldökeit a tréfára. *
- Egyértelmű.
* Csábosnak szánt csókot cuppant a levegőbe az íjász felé.
Csendesen figyel míg a másik átgondolja a választását. Ne sietnek sehova. *
- A sziritániak nem valószínű, hogy tetőtől talpig vasba hajtogatnák magukat, de ha valóban béreltek zsoldosokat, akkor még érhet meglepetés minket, nem árt ha mindenre felkészülünk.
* Elteszi a hegyeket, majd eltűnik a műhely füstjében. A kovácsmesterrel halkan megvitatja a dolgot, majd visszatér. *
- Rendben, gond egy szál se, meglesz amit kértél. Néhány óra és jöhetsz érte, még van egyéb tennivaló is. Addig ha gondolod, van amarra egy küzdőtér. Ott szoktuk tréfából, sérelemből vagy gyakorlatozásból elpáholni egymást. Van néhány céltáblánk is.
* Biccent a jelzett irány felé, majd már int is a soron következő hátas gazdája felé. *
* Komolytalan ábrázattal felvonja busa szemöldökeit a tréfára. *
- Egyértelmű.
* Csábosnak szánt csókot cuppant a levegőbe az íjász felé.
Csendesen figyel míg a másik átgondolja a választását. Ne sietnek sehova. *
- A sziritániak nem valószínű, hogy tetőtől talpig vasba hajtogatnák magukat, de ha valóban béreltek zsoldosokat, akkor még érhet meglepetés minket, nem árt ha mindenre felkészülünk.
* Elteszi a hegyeket, majd eltűnik a műhely füstjében. A kovácsmesterrel halkan megvitatja a dolgot, majd visszatér. *
- Rendben, gond egy szál se, meglesz amit kértél. Néhány óra és jöhetsz érte, még van egyéb tennivaló is. Addig ha gondolod, van amarra egy küzdőtér. Ott szoktuk tréfából, sérelemből vagy gyakorlatozásból elpáholni egymást. Van néhány céltáblánk is.
* Biccent a jelzett irány felé, majd már int is a soron következő hátas gazdája felé. *
11692. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-02 10:32:00
Üzenet elküldve: 2024-11-02 10:32:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar//
*Azt nem tudná megmondani, hogy tharg vérének sajátossága-e, hogy csípős nyelvvel áldották meg az Ősök. De való igaz, hogy ezt a mesterséget jól és gyakran űzi, ahogyan abból meg is tartja a bemutatót. Ám ez olyan hamar meg is változik benne, akár a szeszélyes idő tavasszal, mikor a napfény útját elállják a sötét felhők, hogy kiadós esővel frissítsék fel a földeket. Amint meghallja a nevet és a hozzá társuló titulust, akit éppen ő maga is keres, a szó hirtelen ragad belé, ahogyan arca is meglepett grimaszba fordul. Annak persze nincs jele, hogy az előbb oly nagy magabiztossággal ejtett csípős megjegyzéseit szeretné inkább visszavonni, még ha belül valahol így is érez.
Az biztos, hogy most a legkisebb baja lett az, hogy a remélt serre még várnia kell.*
- Így már nem lenne olyan mókás ezt a megnevezést használni. Persze nem biztos, hogy később nem lesz rá alkalom jarlom.
*Ejt meg egy kósza mosolyt, a végére viszont kissé rosszallón, de látszódva, hogy azt játékosan teszi, megcsóválja a fejét.*
- Mert hát komisz dolog így becsapni azt, aki még abban sem volt teljesen biztos, hogy jó helyen jár, nemhogy az Ősök segítségével éppen a keresett jarlba botlik bele.
*Eszében sincs tétovázni, így lépteit megindítja a férfi után.*
- Csak megvár az a sör. A friss víz is frissítő.
*Pillant a férfi után pár lépéssel lemaradva, de végül igazít egyet az egyre súlyosabbnak érződő batyun, hogy azután lépteit megszaporázva érje be.*
- Önmagamat.
*Feleli egyszerű válaszul, de végül a száját húzva érzi úgy, hogy nem ártana talán valamivel bővebb magyarázat.*
- Ahol eddig éltem ott nem éreztem semmit magaménak. Mintha kivágtak volna egy fontos részt, amit itt hagytak és anélkül a rész nélkül nem lehetnék teljes.
*Vonja meg a vállait. Hogy az Ősök Szelleme mutatott rá erre vagy mostanra érett be egy régről elnyomott érzése azt maga sem tudná megmondani. Csak azt érzi, hogy hosszú idő óta először érez magában nyugalmat.
A szeme sarkából a férfira pillant, az arcán pedig jól látszik, hogy valami igen erősen motoszkál még benne, csak vár a megfelelő foganatra. Ezt a hamarosan érkező kelletlen sóhaj is megerősíti.*
- Az előbbiért... azt hiszem tartozom egy bocsánatkéréssel. Nem akartam tiszteletlen lenni.
*Azt nem tudná megmondani, hogy tharg vérének sajátossága-e, hogy csípős nyelvvel áldották meg az Ősök. De való igaz, hogy ezt a mesterséget jól és gyakran űzi, ahogyan abból meg is tartja a bemutatót. Ám ez olyan hamar meg is változik benne, akár a szeszélyes idő tavasszal, mikor a napfény útját elállják a sötét felhők, hogy kiadós esővel frissítsék fel a földeket. Amint meghallja a nevet és a hozzá társuló titulust, akit éppen ő maga is keres, a szó hirtelen ragad belé, ahogyan arca is meglepett grimaszba fordul. Annak persze nincs jele, hogy az előbb oly nagy magabiztossággal ejtett csípős megjegyzéseit szeretné inkább visszavonni, még ha belül valahol így is érez.
Az biztos, hogy most a legkisebb baja lett az, hogy a remélt serre még várnia kell.*
- Így már nem lenne olyan mókás ezt a megnevezést használni. Persze nem biztos, hogy később nem lesz rá alkalom jarlom.
*Ejt meg egy kósza mosolyt, a végére viszont kissé rosszallón, de látszódva, hogy azt játékosan teszi, megcsóválja a fejét.*
- Mert hát komisz dolog így becsapni azt, aki még abban sem volt teljesen biztos, hogy jó helyen jár, nemhogy az Ősök segítségével éppen a keresett jarlba botlik bele.
*Eszében sincs tétovázni, így lépteit megindítja a férfi után.*
- Csak megvár az a sör. A friss víz is frissítő.
*Pillant a férfi után pár lépéssel lemaradva, de végül igazít egyet az egyre súlyosabbnak érződő batyun, hogy azután lépteit megszaporázva érje be.*
- Önmagamat.
*Feleli egyszerű válaszul, de végül a száját húzva érzi úgy, hogy nem ártana talán valamivel bővebb magyarázat.*
- Ahol eddig éltem ott nem éreztem semmit magaménak. Mintha kivágtak volna egy fontos részt, amit itt hagytak és anélkül a rész nélkül nem lehetnék teljes.
*Vonja meg a vállait. Hogy az Ősök Szelleme mutatott rá erre vagy mostanra érett be egy régről elnyomott érzése azt maga sem tudná megmondani. Csak azt érzi, hogy hosszú idő óta először érez magában nyugalmat.
A szeme sarkából a férfira pillant, az arcán pedig jól látszik, hogy valami igen erősen motoszkál még benne, csak vár a megfelelő foganatra. Ezt a hamarosan érkező kelletlen sóhaj is megerősíti.*
- Az előbbiért... azt hiszem tartozom egy bocsánatkéréssel. Nem akartam tiszteletlen lenni.
11691. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-11-01 20:25:17
Üzenet elküldve: 2024-11-01 20:25:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss Faeworon//
*Azt rögtön megállapítja, hogy a leány nincs híján az önbizalomnak. A tapasztalatok kezdik azt sugallni számára, hogy e habitus alighanem népük sajátja. Úgy fel van vágva minden fehérnépnek a nyelve, mintha épp csatába indulnának. Nem, mintha bánná. Meg is mosolyogja a dolgot, s biccent, ahogy amaz bemutatkozik neki.*
-Nem kell soká keresned, mert épp belé botlottál. Már nem a tharg mókamesterbe, de ha úgy tetszik, hívj így. Nem sértődöm meg rajta. Csak remélni merem, hogy a közelmúlt sötétje nem ölte ki belőlem a maradék humorom, már ha rejlett bennem ilyesmi valaha... *Láthatóan nem veti meg a beszédet.*
-A nevem Yagnar Rhagodar, s ha hadúr nem is vagyok, de a jarl címet felvettem. Hanem ami a ser dolgát illeti... *Elhúzza száját, szemmel láthatóan nincs ínyére, hogy le kell törnie a leány szarvát.*
-Épp a Vaskorsó Tavernából jövök. És biz isten, ha még egy korsót legurítok, akkor már el sem jövök onnét ma. Úgyhogy bármennyire is kiszárította torkod az út pora... *Nem fejezi be a mondatot, csak jelentőségteljesen megcsóválja fejét.*
-De ha velem tartasz, van egy kút odafenn az erődben. *Pillant a méretes falak irányába.*
-A hegy gyomrából húzza a vizet. Na nem olyan jó, mint a tharg sör, a szomjad talán jobban tompítja. Elkísérlek.
*Nem várja meg a választ, hamar el is indul Thargarod felé.*
-Na és miért kerestél fel?
*Nem siette el a kérdést. Kérdőn pillant a sötéthajú emberlányra, hátha az előáll a farbával.*
-Az Ősök Szelleme küldött? Netalán a kürt csatába hívó szavára érkeztél? Vagy csak néped keresed?
*Azt rögtön megállapítja, hogy a leány nincs híján az önbizalomnak. A tapasztalatok kezdik azt sugallni számára, hogy e habitus alighanem népük sajátja. Úgy fel van vágva minden fehérnépnek a nyelve, mintha épp csatába indulnának. Nem, mintha bánná. Meg is mosolyogja a dolgot, s biccent, ahogy amaz bemutatkozik neki.*
-Nem kell soká keresned, mert épp belé botlottál. Már nem a tharg mókamesterbe, de ha úgy tetszik, hívj így. Nem sértődöm meg rajta. Csak remélni merem, hogy a közelmúlt sötétje nem ölte ki belőlem a maradék humorom, már ha rejlett bennem ilyesmi valaha... *Láthatóan nem veti meg a beszédet.*
-A nevem Yagnar Rhagodar, s ha hadúr nem is vagyok, de a jarl címet felvettem. Hanem ami a ser dolgát illeti... *Elhúzza száját, szemmel láthatóan nincs ínyére, hogy le kell törnie a leány szarvát.*
-Épp a Vaskorsó Tavernából jövök. És biz isten, ha még egy korsót legurítok, akkor már el sem jövök onnét ma. Úgyhogy bármennyire is kiszárította torkod az út pora... *Nem fejezi be a mondatot, csak jelentőségteljesen megcsóválja fejét.*
-De ha velem tartasz, van egy kút odafenn az erődben. *Pillant a méretes falak irányába.*
-A hegy gyomrából húzza a vizet. Na nem olyan jó, mint a tharg sör, a szomjad talán jobban tompítja. Elkísérlek.
*Nem várja meg a választ, hamar el is indul Thargarod felé.*
-Na és miért kerestél fel?
*Nem siette el a kérdést. Kérdőn pillant a sötéthajú emberlányra, hátha az előáll a farbával.*
-Az Ősök Szelleme küldött? Netalán a kürt csatába hívó szavára érkeztél? Vagy csak néped keresed?
11690. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-29 12:01:55
Üzenet elküldve: 2024-10-29 12:01:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
*Most, hogy már biztos benne hogy nem zavar s útban sincs, közelebb lép. Míg Kjenar beszél, szemügyre veszi a hátast; robusztus, erőteljes jószágnak látja. Úgy gondolja, hogy kiváló társ lehet egy rohamnál, és hogy dzsidával vagy buzogánnyal felszerelt lovasa veszedelmes ellenfél lenne. Íjászfordulóhoz talán túl nagy is, magának inkább egy ahalt, vagy hasonló kecses fajtát választana erre a célra.*
- A lovak hálás teremtmények. *-bólint Kjenar szavaira-* Néha tényleg jobban ki lehet velük jönni, mint néhány emberrel. És, gondolom, értékelik a szebbik feled is. Noha nem vagyok szép leány, hogy megmondjam, az épp melyik feled lenne.
*Szájzugába futó mosoly ül, jelezvén, hogy szavait könnyűnek szánta. Kíváncsian pislant a kovács kezeire ahogy az elé hozza a nyílhegyeket. Első pillantásra látja rajtuk, hogy azok becsületesen megmunkált darabok. Az acélból készülteken rögtön megakad a szeme; erősen elüt a színük a vashegyek feketéjétől.*
- Az acéllal könnyebb átütni egy nehezebb páncélt. A tapasztalat ahhoz kell, hogy tudd, hogy hova lövöd a nyilat. Megengeded? *-pislant fel a nyílhegyekről, és ha Kjenar-nak nincs ellenére, akkor elvesz egy-egy vas- és acélhegyet, hogy összemérje a súlyukat és a formájukat.-* Bár egy sima, faragott favessző is elég egy olyan alakhoz, aki tetőtől talpig páncélban van. Csak az nem árt hozzá, hogy ha egy ügyes kezű elf lövi el. Egyszer láttam olyat. Itt lőtt be ni, a sisakon.
*Mutatóujjával szórakozottan a szemére bök. Ritka szép lövés volt, nem is látott olyat többet. Tenyerére teszi a két hegyet, halkan hümmög. Csábítja az elf módra kovácsolt forma, de tetszik neki az acél is. Végül nehéz szívvel dönt.*
- Az acél hegyekből kérnék. *-mondja-* Sosem árt, ha többféle van az embernél.
*Visszaadja a Kjenar-nak a megtekintett árut, majd a már elkészült nyilakra néz.*
- Tíz nyíl? Pont megteszi. *-bólint-* Legalább nem fog fél-üresen kotyogni a tegezem.
*Most, hogy már biztos benne hogy nem zavar s útban sincs, közelebb lép. Míg Kjenar beszél, szemügyre veszi a hátast; robusztus, erőteljes jószágnak látja. Úgy gondolja, hogy kiváló társ lehet egy rohamnál, és hogy dzsidával vagy buzogánnyal felszerelt lovasa veszedelmes ellenfél lenne. Íjászfordulóhoz talán túl nagy is, magának inkább egy ahalt, vagy hasonló kecses fajtát választana erre a célra.*
- A lovak hálás teremtmények. *-bólint Kjenar szavaira-* Néha tényleg jobban ki lehet velük jönni, mint néhány emberrel. És, gondolom, értékelik a szebbik feled is. Noha nem vagyok szép leány, hogy megmondjam, az épp melyik feled lenne.
*Szájzugába futó mosoly ül, jelezvén, hogy szavait könnyűnek szánta. Kíváncsian pislant a kovács kezeire ahogy az elé hozza a nyílhegyeket. Első pillantásra látja rajtuk, hogy azok becsületesen megmunkált darabok. Az acélból készülteken rögtön megakad a szeme; erősen elüt a színük a vashegyek feketéjétől.*
- Az acéllal könnyebb átütni egy nehezebb páncélt. A tapasztalat ahhoz kell, hogy tudd, hogy hova lövöd a nyilat. Megengeded? *-pislant fel a nyílhegyekről, és ha Kjenar-nak nincs ellenére, akkor elvesz egy-egy vas- és acélhegyet, hogy összemérje a súlyukat és a formájukat.-* Bár egy sima, faragott favessző is elég egy olyan alakhoz, aki tetőtől talpig páncélban van. Csak az nem árt hozzá, hogy ha egy ügyes kezű elf lövi el. Egyszer láttam olyat. Itt lőtt be ni, a sisakon.
*Mutatóujjával szórakozottan a szemére bök. Ritka szép lövés volt, nem is látott olyat többet. Tenyerére teszi a két hegyet, halkan hümmög. Csábítja az elf módra kovácsolt forma, de tetszik neki az acél is. Végül nehéz szívvel dönt.*
- Az acél hegyekből kérnék. *-mondja-* Sosem árt, ha többféle van az embernél.
*Visszaadja a Kjenar-nak a megtekintett árut, majd a már elkészült nyilakra néz.*
- Tíz nyíl? Pont megteszi. *-bólint-* Legalább nem fog fél-üresen kotyogni a tegezem.
11689. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-28 17:20:25
Üzenet elküldve: 2024-10-28 17:20:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Haldor//
* A megszokott, rutinból egymásra épülő mozdulatok közben észre sem veszi, hogy társasága akadt. Csak felegyenesedve veszi észre az ott támaszkodó íjászt. *
- Haldor.
* Röviden biccent, majd a sok hajolgatástól fintorogva elmosolyodik. *
- Ki bizony. Már érzi mindenki a levegőben a várakozás szelét, még ha hivatalosan nem is rendelt el készülődést a jarl, többeknek hirtelen eszébe jut patkoltatni, éleztetni és miegyebek.
* Megveregeti az eddig türelmesen ácsorgó csatamén horpaszát. *
- Igazából, ne mond el senkinek, életem végéig elkalapálgatnám a lovak patkóit.
* Szerszámait a helyére pakolva vigyorog tovább. *
- De akkor, tudod, a szép leányok csak a hátsó felemet látnák állandóan, és lemaradnának a szebbik oldalamról.
* Visszaadja a lovasának a lovat, majd megtörli a kezét egy ronggyal. *
- Különben már vártalak, elő is készítettem néhány dolgot. De először, vedd szemügyre kérlek, hogy ez a fajta megfelel-e.
* Előszed néhány korábban készített nyílhegyet és a markába önti őket. *
- Kétfélé. Ez itt, egyszerű, általános, a legtöbbek által használt. Ezek itt, ezek viszont acélfejűek.
* Közelebb lép Haldorhoz a hegyekkel. *
- Ugyan nem vagyok járatos az íjászatban, de úgy tudom az acélhegyek használatához nagyobb tapasztalat szükséges. Az öreg kovács tud neked olyat is csinálni, mint az elfeké, érti a módját, de biztos megkéri az árát a vén lókötő. Rád bízom melyiket választod. Mindegyiket meg tudjuk oldani. Tíz nyílvessző alkot egy kis köteget, így ni.
* Mutat rá a közelben lévő, csinos átkötözött halmokban várakozó kész példányokra. *
- Nos, hogy legyen?
* A megszokott, rutinból egymásra épülő mozdulatok közben észre sem veszi, hogy társasága akadt. Csak felegyenesedve veszi észre az ott támaszkodó íjászt. *
- Haldor.
* Röviden biccent, majd a sok hajolgatástól fintorogva elmosolyodik. *
- Ki bizony. Már érzi mindenki a levegőben a várakozás szelét, még ha hivatalosan nem is rendelt el készülődést a jarl, többeknek hirtelen eszébe jut patkoltatni, éleztetni és miegyebek.
* Megveregeti az eddig türelmesen ácsorgó csatamén horpaszát. *
- Igazából, ne mond el senkinek, életem végéig elkalapálgatnám a lovak patkóit.
* Szerszámait a helyére pakolva vigyorog tovább. *
- De akkor, tudod, a szép leányok csak a hátsó felemet látnák állandóan, és lemaradnának a szebbik oldalamról.
* Visszaadja a lovasának a lovat, majd megtörli a kezét egy ronggyal. *
- Különben már vártalak, elő is készítettem néhány dolgot. De először, vedd szemügyre kérlek, hogy ez a fajta megfelel-e.
* Előszed néhány korábban készített nyílhegyet és a markába önti őket. *
- Kétfélé. Ez itt, egyszerű, általános, a legtöbbek által használt. Ezek itt, ezek viszont acélfejűek.
* Közelebb lép Haldorhoz a hegyekkel. *
- Ugyan nem vagyok járatos az íjászatban, de úgy tudom az acélhegyek használatához nagyobb tapasztalat szükséges. Az öreg kovács tud neked olyat is csinálni, mint az elfeké, érti a módját, de biztos megkéri az árát a vén lókötő. Rád bízom melyiket választod. Mindegyiket meg tudjuk oldani. Tíz nyílvessző alkot egy kis köteget, így ni.
* Mutat rá a közelben lévő, csinos átkötözött halmokban várakozó kész példányokra. *
- Nos, hogy legyen?
11688. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-28 17:13:40
Üzenet elküldve: 2024-10-28 17:13:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar//
*Az őrrel, ki kelletlenül szegődött kíséretnek az út unalmasan csendben telik. Na nem mintha arra vágyna, hogy bájcsevejt ejtsen meg olyannal, akivel valószínűleg semmi dolga nincs. Noha a hely ismeretlen, valahogy mégis otthonosnak érzi a látványt, a levegőt. Mennyit hallott ezekről a földekről, Thargarod erődjéről, a gazdagon termő birtokokról, Kalács falváról, aminek imádta gyerekként a nevét és mindig is látni akarta. Persze kis csimotaként máshogy képzelte el, mint amilyen valójában lehet, pedig a név akár beszédes is lehetne. De ugyan hol létezhet olyan település, amiben kalácsból fonták a kerítéseket? Úgy mosolyogja meg magában az emléket, ahogyan akkor régen az anyja is megmosolyogta ezt a gyermeki gondolatot. Az ábrándokból az idegen férfi hangja zökkenti ki, miközben kíséretével együtt torpan meg a járásban. A hideg szemek azonnal az arcára irányulnak, majd onnan méregetnek tetőtől egészen a bakancs orráig. Nem kapja el tekintetét mikor az őr sarkon fordul és magukra hagyja őket, így nem lát sem hajlást, biccentést, semmit, ami segítségére lenne abban, hogy megtudja kivel hozták össze az Ősök.*
- Ha nemesatyám fele annyira lenne valóban nemes, mint amennyire alattomos, bizonyára nem mert volna ilyen badarságot megtenni, hogy éppen előled rejtegessen évekig.
*Fonja össze maga előtt a karjait, miközben a férfi pillantásait futólag követi övének irányába. De ez valóban csak röpke momentum, a kékek újból a férfira terelődnek.*
- Az most ott pihen a házőrzőknél.
*Válaszolja meg a kimondatlan kérdést, ha az volt egyáltalán, miközben fejével a hatalmas kapu irányába bök, amit alig egy fertály órája hagyott maga mögött a tőrrel és botjával együtt. Tekintetén jól látszik, hogy fegyvertelensége nem okoz benne fájdalmat és ez a nő számára is különlegesen új érzés. Amikor otthon érzi magát ott, ahol úgy igazán még sosem járt. Túl hamar szakították ki innen, ami az évek alatt mély sebként húzódott a mellkasában, s most ezalatt a röpke idő alatt is már úgy érzi, hogy az a seb gyógyulni kezdett.
Ám az kissé frusztrálja, hogy nem tudja kivel akadt össze. Főleg, hogy dolga sürgető, mert egyszerre szeretne találkozni a jarlal is, de jó lenne már valamivel az út porát is leöblíteni a torkából. Arról nem is beszélve, hogy a vállán átvetett batyuban pihenő útitársa is már türelmetlenül fészkelődik.*
- Anyám Wyrebrenna Faeworon, kinek anyja Meheriwen, apja pedig Skjoldir Faeworon. Itt éltek és haltak meg. Egyedül anyám hagyta maga mögött ezt a gyönyörű földet, mikor jómagam még csak az anyatejen nevelkedtem.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, de hangjából tán kiérezni azt a nemtetszést, amit most édesanyja irányába táplál. Ezzel le is zárja a bemutatkozást úgy, hogy apjáról egy szót sem ejt.*
- Ha nem vagy ajtónálló, sem az út őrizője, akkor bizonyára te lehetsz itt a tharg mókamester. Ám akármennyire lehet kedvemre való már most a találkozás, hisz ilyen borostyán szín szemeket, amik ennyire barátságosan mosolyognak egy idegenre ritkán látni, mégis fáj a szívem, de nem veled lehet dolgom.
*Valahol kiérződik hangjából némi szarkazmus, ami sokaknak hat kellemetlenül, ám valami oknál fogva most az ő általában unott tekintetén is inkább izgatottság ül, arról nem is beszélve, hogy szemeinek sarkában óvatosan, de csak megjelennek a mosolyráncok.*
- A jarlhoz jöttem. *Böki ki végül.* De már a kapuban a csahosnak is mondtam, hogy egyelőre megelégszem valami kricsmivel is, ha a jarlnak éppen dolga van. Akár te is megmutathatod nekem Mosolyszemű, ha már idejöttél kíváncsiskodni. Azt mondják, hogy a tharg sörnek nincsen párja. Bizonyítsd be, hogy igazuk van vagy zavarj tovább a feljebbvalódhoz.
*Halovány vigyorral billenti félre a fejét, ahogy a fürkész pillantások újból a férfi arcára fókuszálnak.*
*Az őrrel, ki kelletlenül szegődött kíséretnek az út unalmasan csendben telik. Na nem mintha arra vágyna, hogy bájcsevejt ejtsen meg olyannal, akivel valószínűleg semmi dolga nincs. Noha a hely ismeretlen, valahogy mégis otthonosnak érzi a látványt, a levegőt. Mennyit hallott ezekről a földekről, Thargarod erődjéről, a gazdagon termő birtokokról, Kalács falváról, aminek imádta gyerekként a nevét és mindig is látni akarta. Persze kis csimotaként máshogy képzelte el, mint amilyen valójában lehet, pedig a név akár beszédes is lehetne. De ugyan hol létezhet olyan település, amiben kalácsból fonták a kerítéseket? Úgy mosolyogja meg magában az emléket, ahogyan akkor régen az anyja is megmosolyogta ezt a gyermeki gondolatot. Az ábrándokból az idegen férfi hangja zökkenti ki, miközben kíséretével együtt torpan meg a járásban. A hideg szemek azonnal az arcára irányulnak, majd onnan méregetnek tetőtől egészen a bakancs orráig. Nem kapja el tekintetét mikor az őr sarkon fordul és magukra hagyja őket, így nem lát sem hajlást, biccentést, semmit, ami segítségére lenne abban, hogy megtudja kivel hozták össze az Ősök.*
- Ha nemesatyám fele annyira lenne valóban nemes, mint amennyire alattomos, bizonyára nem mert volna ilyen badarságot megtenni, hogy éppen előled rejtegessen évekig.
*Fonja össze maga előtt a karjait, miközben a férfi pillantásait futólag követi övének irányába. De ez valóban csak röpke momentum, a kékek újból a férfira terelődnek.*
- Az most ott pihen a házőrzőknél.
*Válaszolja meg a kimondatlan kérdést, ha az volt egyáltalán, miközben fejével a hatalmas kapu irányába bök, amit alig egy fertály órája hagyott maga mögött a tőrrel és botjával együtt. Tekintetén jól látszik, hogy fegyvertelensége nem okoz benne fájdalmat és ez a nő számára is különlegesen új érzés. Amikor otthon érzi magát ott, ahol úgy igazán még sosem járt. Túl hamar szakították ki innen, ami az évek alatt mély sebként húzódott a mellkasában, s most ezalatt a röpke idő alatt is már úgy érzi, hogy az a seb gyógyulni kezdett.
Ám az kissé frusztrálja, hogy nem tudja kivel akadt össze. Főleg, hogy dolga sürgető, mert egyszerre szeretne találkozni a jarlal is, de jó lenne már valamivel az út porát is leöblíteni a torkából. Arról nem is beszélve, hogy a vállán átvetett batyuban pihenő útitársa is már türelmetlenül fészkelődik.*
- Anyám Wyrebrenna Faeworon, kinek anyja Meheriwen, apja pedig Skjoldir Faeworon. Itt éltek és haltak meg. Egyedül anyám hagyta maga mögött ezt a gyönyörű földet, mikor jómagam még csak az anyatejen nevelkedtem.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, de hangjából tán kiérezni azt a nemtetszést, amit most édesanyja irányába táplál. Ezzel le is zárja a bemutatkozást úgy, hogy apjáról egy szót sem ejt.*
- Ha nem vagy ajtónálló, sem az út őrizője, akkor bizonyára te lehetsz itt a tharg mókamester. Ám akármennyire lehet kedvemre való már most a találkozás, hisz ilyen borostyán szín szemeket, amik ennyire barátságosan mosolyognak egy idegenre ritkán látni, mégis fáj a szívem, de nem veled lehet dolgom.
*Valahol kiérződik hangjából némi szarkazmus, ami sokaknak hat kellemetlenül, ám valami oknál fogva most az ő általában unott tekintetén is inkább izgatottság ül, arról nem is beszélve, hogy szemeinek sarkában óvatosan, de csak megjelennek a mosolyráncok.*
- A jarlhoz jöttem. *Böki ki végül.* De már a kapuban a csahosnak is mondtam, hogy egyelőre megelégszem valami kricsmivel is, ha a jarlnak éppen dolga van. Akár te is megmutathatod nekem Mosolyszemű, ha már idejöttél kíváncsiskodni. Azt mondják, hogy a tharg sörnek nincsen párja. Bizonyítsd be, hogy igazuk van vagy zavarj tovább a feljebbvalódhoz.
*Halovány vigyorral billenti félre a fejét, ahogy a fürkész pillantások újból a férfi arcára fókuszálnak.*
11687. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-28 13:26:29
Üzenet elküldve: 2024-10-28 13:26:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Kjenar//
*Nem alszik túl jól. Hogy azért, mert a hely új neki, vagy valaki átszűrődő horkolása zavarja; esetleg csak még kissé bizalmatlan..? Nem tudná megmondani. Az éjjel nagy részét félig nyitott szemmel, a sötétben örvényleni látszó plafont bámulva tölti.
Amikor az ablaktáblák között beszivárog a napfény, akkor megmozdul. Szokása szerint kissé átmozgatja derekát és hátát a fekvés után, arra gondol, hogy ha a mai napra nincs sok dolga-célja, akkor mindenképp megkeresi azt a helyet, ahol gyakorlásképp lőhet párat. Valahol csak van egy szalmabála vagy hasonló, ami megjárja célként.
Nem ölti magára vértjét, és nem veszi vállára a tegezt sem az íjjal. Ingujjban lép ki a szobából, és bár azonnal pucérnak és fázósnak érzi magát felszerelése nélkül, úgy dönt, hogy ez most így lesz a legjobb. Nem akarja azt mutatni az ittenieknek, hogy ne merne csak úgy végig sétálni közöttük. Egyedül csak a tőr van az övére akasztva tokjában, de az jóformán nem is számít.
Kilépdel az épületből, mélyet szippant a reggel nyirkos-füstös illatából, és felpislant az égre. Fülét megüti a kovácsműhely felől érkező zaj, és mivel tulajdonképpen tényleg nincs más dolga, úgy dönt, hogy odamegy. A kovácsot legalább már ismeri. A műhelynél azonnal meglátja az épp ott váró lovat, és a mellette tüsténkedő Kjenar-t is. Nem köszön oda hangosan, mert bár a ló nem tűnik ideggyengének, azért nem szeretné, hogy véletlenül combon rúgja a fickót. Inkább csak a műhelyhez sétál, és nekiveti vállát a fal sarkának, ahol nincs útban. Összefonja maga előtt a karjait, úgy figyeli a patkolást. Nem ért hozzá, de ügyesnek látja a férft.*
- Dolgos napot kívánnék, *-szólal meg aztán, mikor a kovács felegyenesedik-* de úgy látom, abból már kijutott.
//Kjenar//
*Nem alszik túl jól. Hogy azért, mert a hely új neki, vagy valaki átszűrődő horkolása zavarja; esetleg csak még kissé bizalmatlan..? Nem tudná megmondani. Az éjjel nagy részét félig nyitott szemmel, a sötétben örvényleni látszó plafont bámulva tölti.
Amikor az ablaktáblák között beszivárog a napfény, akkor megmozdul. Szokása szerint kissé átmozgatja derekát és hátát a fekvés után, arra gondol, hogy ha a mai napra nincs sok dolga-célja, akkor mindenképp megkeresi azt a helyet, ahol gyakorlásképp lőhet párat. Valahol csak van egy szalmabála vagy hasonló, ami megjárja célként.
Nem ölti magára vértjét, és nem veszi vállára a tegezt sem az íjjal. Ingujjban lép ki a szobából, és bár azonnal pucérnak és fázósnak érzi magát felszerelése nélkül, úgy dönt, hogy ez most így lesz a legjobb. Nem akarja azt mutatni az ittenieknek, hogy ne merne csak úgy végig sétálni közöttük. Egyedül csak a tőr van az övére akasztva tokjában, de az jóformán nem is számít.
Kilépdel az épületből, mélyet szippant a reggel nyirkos-füstös illatából, és felpislant az égre. Fülét megüti a kovácsműhely felől érkező zaj, és mivel tulajdonképpen tényleg nincs más dolga, úgy dönt, hogy odamegy. A kovácsot legalább már ismeri. A műhelynél azonnal meglátja az épp ott váró lovat, és a mellette tüsténkedő Kjenar-t is. Nem köszön oda hangosan, mert bár a ló nem tűnik ideggyengének, azért nem szeretné, hogy véletlenül combon rúgja a fickót. Inkább csak a műhelyhez sétál, és nekiveti vállát a fal sarkának, ahol nincs útban. Összefonja maga előtt a karjait, úgy figyeli a patkolást. Nem ért hozzá, de ügyesnek látja a férft.*
- Dolgos napot kívánnék, *-szólal meg aztán, mikor a kovács felegyenesedik-* de úgy látom, abból már kijutott.
11686. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-26 21:48:57
Üzenet elküldve: 2024-10-26 21:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Haldor//
* A madarakkal együtt kel Kjenar, így az első teljes értékű napsugarak már talpon találják őt, a Hrallh előtt nyújtózkodva. Ahogy az évszakhoz illik, ocsmány, ködszitálós a reggel. A csarnokból több társának zörgése hallatszik, a legtöbben korán kezdik a napot. Int néhány közelibb ismerősnek, majd kényelmesen átballag a kovácsműhelybe. Az öreg még alighanem az ágyat nyomja, így nekilát hogy tüzet rakjon és sorra vegye a mai teendőket. Egy halom javításra váró munkaeszköz, és patkolandó ló mellett megszaporodtak az élezni vagy átalakítani kívánt fegyverek is. A teljesen új kardok, bárdok és fokosok elkészítését még nem vállalná be, így leginkább az unalmasabb, a kovácsmester számára terhesebb, időpocsékolóbb feladatokat vette át tőle. Nem bánja, kedvére való munka. Némi változatosságot jelent majd az elf íjász kérése. Előkeresi a nyílhegy készítéséhez szükséges eszközöket, majd rögtön érkezik is az első hátas patkolásra.
Megtekergeti, megrecsegteti a derekát előre is, nem túl kényelmes ekkora termetű embernek a feladat. Míg egy inas tartja az állatot, addig szép sorra veszi a lábait. Lefeszegeti az előző patkókat, szépen megreszelgeti, megigazgatja, formára reszeli a patákat, mielőtt kis kikalapálás után visszaszögeli a vasakat.
Egymás után öt jószággal végez, így már gyöngyözik a homloka, mire végre rendesen felegyenesedhet. *
//Haldor//
* A madarakkal együtt kel Kjenar, így az első teljes értékű napsugarak már talpon találják őt, a Hrallh előtt nyújtózkodva. Ahogy az évszakhoz illik, ocsmány, ködszitálós a reggel. A csarnokból több társának zörgése hallatszik, a legtöbben korán kezdik a napot. Int néhány közelibb ismerősnek, majd kényelmesen átballag a kovácsműhelybe. Az öreg még alighanem az ágyat nyomja, így nekilát hogy tüzet rakjon és sorra vegye a mai teendőket. Egy halom javításra váró munkaeszköz, és patkolandó ló mellett megszaporodtak az élezni vagy átalakítani kívánt fegyverek is. A teljesen új kardok, bárdok és fokosok elkészítését még nem vállalná be, így leginkább az unalmasabb, a kovácsmester számára terhesebb, időpocsékolóbb feladatokat vette át tőle. Nem bánja, kedvére való munka. Némi változatosságot jelent majd az elf íjász kérése. Előkeresi a nyílhegy készítéséhez szükséges eszközöket, majd rögtön érkezik is az első hátas patkolásra.
Megtekergeti, megrecsegteti a derekát előre is, nem túl kényelmes ekkora termetű embernek a feladat. Míg egy inas tartja az állatot, addig szép sorra veszi a lábait. Lefeszegeti az előző patkókat, szépen megreszelgeti, megigazgatja, formára reszeli a patákat, mielőtt kis kikalapálás után visszaszögeli a vasakat.
Egymás után öt jószággal végez, így már gyöngyözik a homloka, mire végre rendesen felegyenesedhet. *
11685. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-26 19:03:43
Üzenet elküldve: 2024-10-26 19:03:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss Faeworon//
*Gondolataiba mélyedve indul neki a Thargarod erődje felé kanyargó útnak. Indulna, ugyanis egy Amon Ruadh népe közül talán kissé kilógó leány üti meg szemét. Hazugság lenne azt állítani, hogy mindenkit név szerint ismer ezen a földön vagy hogy mindenkit szeme elé citált már a sors, de ezt itt bizony megjegyezte volna, ha látja.
Szerencsére nem az a fajta, aki félne az ismeretlenektől vagy a veszélytől, esetleg a veszélyes ismeretlenektől. Hamar meg is közelíti a lányt, kissé félrebillentett fejjel mérve meg jobban.*
-Elsőre azt mondanám, Thargodar vér vagy. Másodjára meg azt, hogy ha ez igaz, akkor nemesatyád fejre ejtették, hogy eleddig rejtegetett. Harmadjára viszont megmondanám, hogy biztos az csak az Ősök Szelleme bolondozik velem, s csak nemrégiben érkeztél. *Jelentőségteljesen pillant a lány derekára, ahol legalább egy tőrnek helyet kellene kapnia. Elvégre ilyen nép ők.
A két korsó thargsör, na meg a társaság valamelyest felvillanyozta, nem is dől bele oly nagyon komor gondolataiba, mint ahogy az lenni szokott mostanság. A sötét fellegek ezúttal messzire kerülik, ez pedig ábrázatára is kiül egy vigyor formájában.*
-Nem vagyok én ajtónálló, sem e poros út őrizője, de mégis megkérdem, mi járatban erre, s kinek a leánya vagy? Elvégre magamtól nem jöttem rá. *A derű még mindig a szakállas arcon játszik. Nem ódzkodik végigmérni a lányt újra, s meg kell állapítania, hogy ilyen kék szemet erre még nem nagyon látott.
Az rögtön látszódhat, hogy nem veti meg a szót; kifejezetten bőbeszédű fajta. Karba fonja kezeit, úgy pislog borostyánszín tekintettel a fiatal leányra.*
*Gondolataiba mélyedve indul neki a Thargarod erődje felé kanyargó útnak. Indulna, ugyanis egy Amon Ruadh népe közül talán kissé kilógó leány üti meg szemét. Hazugság lenne azt állítani, hogy mindenkit név szerint ismer ezen a földön vagy hogy mindenkit szeme elé citált már a sors, de ezt itt bizony megjegyezte volna, ha látja.
Szerencsére nem az a fajta, aki félne az ismeretlenektől vagy a veszélytől, esetleg a veszélyes ismeretlenektől. Hamar meg is közelíti a lányt, kissé félrebillentett fejjel mérve meg jobban.*
-Elsőre azt mondanám, Thargodar vér vagy. Másodjára meg azt, hogy ha ez igaz, akkor nemesatyád fejre ejtették, hogy eleddig rejtegetett. Harmadjára viszont megmondanám, hogy biztos az csak az Ősök Szelleme bolondozik velem, s csak nemrégiben érkeztél. *Jelentőségteljesen pillant a lány derekára, ahol legalább egy tőrnek helyet kellene kapnia. Elvégre ilyen nép ők.
A két korsó thargsör, na meg a társaság valamelyest felvillanyozta, nem is dől bele oly nagyon komor gondolataiba, mint ahogy az lenni szokott mostanság. A sötét fellegek ezúttal messzire kerülik, ez pedig ábrázatára is kiül egy vigyor formájában.*
-Nem vagyok én ajtónálló, sem e poros út őrizője, de mégis megkérdem, mi járatban erre, s kinek a leánya vagy? Elvégre magamtól nem jöttem rá. *A derű még mindig a szakállas arcon játszik. Nem ódzkodik végigmérni a lányt újra, s meg kell állapítania, hogy ilyen kék szemet erre még nem nagyon látott.
Az rögtön látszódhat, hogy nem veti meg a szót; kifejezetten bőbeszédű fajta. Karba fonja kezeit, úgy pislog borostyánszín tekintettel a fiatal leányra.*
11684. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-24 23:12:16
Üzenet elküldve: 2024-10-24 23:12:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Még anyja mellén csüngött, mikor utoljára ezt a levegőt szívhatta. Mennyire másabb, mint az összes eddigi, még az út pora is. És mennyi éven át várt, hogy végre megismerhesse. Hallott meséket anyjától, voltak elképzelések, de a valóság mégis sokkal lenyűgözőbb. Ennek ellenére arcára nem ül ki a megannyi benne tekergődző érzelem és gondolat. A hideg szemek a szokásos semmitmondó pillantásokkal mérik fel az előtte magasodó erődítményt, majd a kékek hamar találkoznak a feszülő idegen várakozó nyíllal, amely éppen az ő irányába céloz. Ajka valami elcsépelt mosolyfélébe rándul, ahogy kezeit csípőre téve inkább a kaput fürkészi.*
- A jarlhoz jöttem. Vagy a tavernába. Amit hamarabb össze lehet hozni.
*Nem zavarja a fentről érkező kelletlen horkantás, sem pedig az utána tűzött gúnyos röhögés. Nem azért jött ide, hogy a kapu őrével álljon neki jópofizni. Türelmesen mered a kapura, hiszen eltökélt szándéka azon belülre kerülni, a türelem gyümölcse pedig hamarosan beérik, amint a kapu nyikorogva tárul ki előtte. A fürkész tekintet akkor már a felé igyekvő marcona fickóra irányul. Fegyvereit kéri, ő pedig nem rest ezt teljesíteni. Hisz hiába itt látta meg a napvilágot ez nem az ő otthona. Még.
A tőrt lassan húzza ki az övéből, ahogy a batyu pántjába hátul betűzött botot is előveszi, majd a férfinak nyújtja. Hamarosan megkapja az engedélyt is, ezzel pedig nincs is oka tovább ácsorogni a kapun kívül. Ismét felveri a port az úton, ahogy lábai megindulnak befelé. Különösebben nem izgatja, hogy úti céljuk állomása végül mi lesz először. Persze a tavernát hagyná későbbre, de ez ugyebár nem rajta fog múlni.*
- A jarlhoz jöttem. Vagy a tavernába. Amit hamarabb össze lehet hozni.
*Nem zavarja a fentről érkező kelletlen horkantás, sem pedig az utána tűzött gúnyos röhögés. Nem azért jött ide, hogy a kapu őrével álljon neki jópofizni. Türelmesen mered a kapura, hiszen eltökélt szándéka azon belülre kerülni, a türelem gyümölcse pedig hamarosan beérik, amint a kapu nyikorogva tárul ki előtte. A fürkész tekintet akkor már a felé igyekvő marcona fickóra irányul. Fegyvereit kéri, ő pedig nem rest ezt teljesíteni. Hisz hiába itt látta meg a napvilágot ez nem az ő otthona. Még.
A tőrt lassan húzza ki az övéből, ahogy a batyu pántjába hátul betűzött botot is előveszi, majd a férfinak nyújtja. Hamarosan megkapja az engedélyt is, ezzel pedig nincs is oka tovább ácsorogni a kapun kívül. Ismét felveri a port az úton, ahogy lábai megindulnak befelé. Különösebben nem izgatja, hogy úti céljuk állomása végül mi lesz először. Persze a tavernát hagyná későbbre, de ez ugyebár nem rajta fog múlni.*
11683. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-24 11:10:02
Üzenet elküldve: 2024-10-24 11:10:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Kicsit megbillen a vállát érő paskolástól. Azt eddig is sejtette, hogy a kovács keze erős lehet, de egészen más egy barátságos vállbaveregetés erejét is ennyire jelentősnek érezni. Nem veszi azért zokon, megereszt a férfi felé egy vigyort, majd újra a jarl felé pislant.*
- Az, *-válaszolja egyszerűen Yagnar kérdésére-* legalábbis annak néztem. Egy vadász nem nagyon örül annak, ha kétlábú kerül a csapdájába. Ez örült.
*Apró mozdulatot tesz a fejével, a gesztus még szavak nélkül hozzáfűzi mondandójához, hogy „legalábbis amíg tudott”. *
- Azt nem tudom, hogy hova valósi lehetett. Társai nem voltak, vagy legalábbis nem a közelben. *-mondja még-* Én pedig nem álltam le megkeresni őket, ha ugyan tényleg voltak.
*Tovább nem mesél erről, nem ez a legkedvesebb története, hiszen ez arról szól, hogy figyelmetlen volt. De jó deákként ebből is tanult. Amiből csak lehet, mindig tanul valamit – egyszer beleszaladni egy pofonba balszerencse, kétszer beleszaladni a pofonba balf..*
- Rendben, köszönöm. *-bólint a jarl szavaira-* A kosztot és a kvártélyt is.
*Még egy pillanatig tűnődve a távozó férfi után pislant, majd visszafordul Kjenar felé.*
- Ami azt illeti, *-szólal meg-* tényleg a hasznomra válna pár nyílhegy.
*Lekanyarítja válláról a tegezét, vigyázva, hogy az abba csúsztatott íja ne csússzon ki belőle.*
- Most van két és egy fél tucat nyilam. A tegezbe még majd' egy tucat nyíl elférne. *-mondja, és előhúz egyet a szóban forgó eszközök közül. Egyszerű, szűk nyolcvan centi hosszúságú, cédrusból készült nyíl, sötétbarna tollazással és egyszerű, levél formájú heggyel. A tollak mindegyike két sárga vonallal megfestve, hogy a csatatéren tudható legyen, hogy melyik tartozik hozzá.-* Tudom, hogy Yagnar azt mondta, hogy nem tartoznék érte, de ha készítesz nekem ezekből annyit, hogy telve legyen a tegez, akkor megfizetem. Ha máshogy nem, hát sörrel és sülttel.
A hozzászólás írója (Bagolyszemű Haldor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.24 11:11:27
*Kicsit megbillen a vállát érő paskolástól. Azt eddig is sejtette, hogy a kovács keze erős lehet, de egészen más egy barátságos vállbaveregetés erejét is ennyire jelentősnek érezni. Nem veszi azért zokon, megereszt a férfi felé egy vigyort, majd újra a jarl felé pislant.*
- Az, *-válaszolja egyszerűen Yagnar kérdésére-* legalábbis annak néztem. Egy vadász nem nagyon örül annak, ha kétlábú kerül a csapdájába. Ez örült.
*Apró mozdulatot tesz a fejével, a gesztus még szavak nélkül hozzáfűzi mondandójához, hogy „legalábbis amíg tudott”. *
- Azt nem tudom, hogy hova valósi lehetett. Társai nem voltak, vagy legalábbis nem a közelben. *-mondja még-* Én pedig nem álltam le megkeresni őket, ha ugyan tényleg voltak.
*Tovább nem mesél erről, nem ez a legkedvesebb története, hiszen ez arról szól, hogy figyelmetlen volt. De jó deákként ebből is tanult. Amiből csak lehet, mindig tanul valamit – egyszer beleszaladni egy pofonba balszerencse, kétszer beleszaladni a pofonba balf..*
- Rendben, köszönöm. *-bólint a jarl szavaira-* A kosztot és a kvártélyt is.
*Még egy pillanatig tűnődve a távozó férfi után pislant, majd visszafordul Kjenar felé.*
- Ami azt illeti, *-szólal meg-* tényleg a hasznomra válna pár nyílhegy.
*Lekanyarítja válláról a tegezét, vigyázva, hogy az abba csúsztatott íja ne csússzon ki belőle.*
- Most van két és egy fél tucat nyilam. A tegezbe még majd' egy tucat nyíl elférne. *-mondja, és előhúz egyet a szóban forgó eszközök közül. Egyszerű, szűk nyolcvan centi hosszúságú, cédrusból készült nyíl, sötétbarna tollazással és egyszerű, levél formájú heggyel. A tollak mindegyike két sárga vonallal megfestve, hogy a csatatéren tudható legyen, hogy melyik tartozik hozzá.-* Tudom, hogy Yagnar azt mondta, hogy nem tartoznék érte, de ha készítesz nekem ezekből annyit, hogy telve legyen a tegez, akkor megfizetem. Ha máshogy nem, hát sörrel és sülttel.
A hozzászólás írója (Bagolyszemű Haldor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.24 11:11:27
11682. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-22 22:28:29
Üzenet elküldve: 2024-10-22 22:28:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
* Való igaz, sokféle szóbeszéd kering a jarl körül, miknek felét se mernék hangosan kimondani Yagnar előtt, az bizonyos. Személyes kedvence az, miszerint látták teliholdkor vonyítani az erőd tetején.
Úgy érzi kezdenek egy hullámhosszra kerülni az íjásszal. Barátságosan meglapogatja a vállát, kissé elméretezve annak hatásfokát, köszönhetően a megivott sernek, meg úgy alapjában véve a termetének is. *
- Ez a beszéd!
* Békésen kaptatnak visszafelé, elégedetten a jó italtól és jó társaságtól. Eszébe idézi, hogy még rápillantson a kovácsműhely maradék parazsára. *
- Nincs minálunk számlád, Yagnar Rhagodar.
* Nyájaskodik, de úgy sejti, a kovácsmester sem vélekedne efelől másképpen. Haldor felé fordul. *
- Ami javítanivalód akad hozd csak bátran. Olyan éles nyílhegyeket eszkábálok neked, hogy hét páncélt is átüthetsz vele.
* Int a távozóknak. Nem igazán tudja milyen módon tárgyal az Őseikkel vezérük, és távoztában arra gondol, talán a következő teliholdnál mégis csak meglesi az erőd ormán vonyít-e valaki. Ezen gondolatmenetén hangosan heherészik egy sort, majd befordul a kovácsműhely felé. *
* Való igaz, sokféle szóbeszéd kering a jarl körül, miknek felét se mernék hangosan kimondani Yagnar előtt, az bizonyos. Személyes kedvence az, miszerint látták teliholdkor vonyítani az erőd tetején.
Úgy érzi kezdenek egy hullámhosszra kerülni az íjásszal. Barátságosan meglapogatja a vállát, kissé elméretezve annak hatásfokát, köszönhetően a megivott sernek, meg úgy alapjában véve a termetének is. *
- Ez a beszéd!
* Békésen kaptatnak visszafelé, elégedetten a jó italtól és jó társaságtól. Eszébe idézi, hogy még rápillantson a kovácsműhely maradék parazsára. *
- Nincs minálunk számlád, Yagnar Rhagodar.
* Nyájaskodik, de úgy sejti, a kovácsmester sem vélekedne efelől másképpen. Haldor felé fordul. *
- Ami javítanivalód akad hozd csak bátran. Olyan éles nyílhegyeket eszkábálok neked, hogy hét páncélt is átüthetsz vele.
* Int a távozóknak. Nem igazán tudja milyen módon tárgyal az Őseikkel vezérük, és távoztában arra gondol, talán a következő teliholdnál mégis csak meglesi az erőd ormán vonyít-e valaki. Ezen gondolatmenetén hangosan heherészik egy sort, majd befordul a kovácsműhely felé. *
11681. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-10-22 12:41:59
Üzenet elküldve: 2024-10-22 12:41:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
-Ha valóban aranyat kínálnak védelemért, az csak jobb. Azok futnak meg leghamarabb, akiket fizetnek a szolgálatért. Így mondják. Bár bizonyosan akadnak kivételek. *Pillant Haldorra, elvégre az ő mestersége is hasonló volt. A következőkre, mi az újdonsült, kikötői barátjukat illeti, csak ciccent.*
-Nem olyannak tűnt, aki csak úgy közel engedi bárki fiát. A pletykákra meg nem adnék; kérdezd csak meg bármelyik asszonyt a Vashegyen, hogyan tértem vissza holtamból! *Felkacag.*
-Az összes szellem a tanúm rá, hogy annyi történetet hallasz majd, amennyi ajtót kinyitsz!
*Ahogy visszafelé kaptatnak a meredek úton, hagyja, hadd cseverésszenek társai is. Meglátszik a Krenkataur közelsége; kövekkel és sziklákkal szegélyezett kaptató ez, de az út maga ki van annyira járva már, hogy szekérrel se okozzon problémát az idetévedőnek.*
-Emberkereskedő? *Kapja fel fejét.*
-Ugyan, merre? Hallottam már, hogy akadnak ilyenek a Választóhegységen túl. Pirtianesből és Wegtorenből egyaránt. Szerencsém még nem volt ilyesmihez. *Bárhogy is, kalandos történetnek nézhetnek elébe, így nyitva tartja fülét a válaszra.
Szép lassan elérik a kapukat, s beléphetnek Amon Ruadh városkájába. A mai nap sem különbözik sokban a hétköznapoktól; az ünnepély után mindenki visszasiklott a napi rutinfeladatok közé. A mulatságnak sincs már híre sem; A jókora, elszenesedett máglyarakásokat is szétbontották már.*
-Javallom, keress magadnak egy szabad ágyat odafenn a Hrallban. *Szavait Haldor felé intézi, fejével pedig Thargarod erődítménye felé biccent.*
-Megfogod találni. Tán szerencséd lesz ott más tharg harcosokhoz is. A fáról lógatós képességed én nem hangoztatnám, a végén még nem átallnak megpróbálni, igazat szólasz-e! *Felgöcög.*
-Kjenar! Élezd meg kérlek a fegyvereit, ha időd engedi, szükség lesz rá. Meg amit kér. Írd az én számlámhoz. Most megyek. Szót kell ejtsek az Ősökkel odafenn. *Búcsúzóul biccent mindkettejüknek, majd Thargarod erődítménye felé veszi az irányt maga is.*
-Ha valóban aranyat kínálnak védelemért, az csak jobb. Azok futnak meg leghamarabb, akiket fizetnek a szolgálatért. Így mondják. Bár bizonyosan akadnak kivételek. *Pillant Haldorra, elvégre az ő mestersége is hasonló volt. A következőkre, mi az újdonsült, kikötői barátjukat illeti, csak ciccent.*
-Nem olyannak tűnt, aki csak úgy közel engedi bárki fiát. A pletykákra meg nem adnék; kérdezd csak meg bármelyik asszonyt a Vashegyen, hogyan tértem vissza holtamból! *Felkacag.*
-Az összes szellem a tanúm rá, hogy annyi történetet hallasz majd, amennyi ajtót kinyitsz!
*Ahogy visszafelé kaptatnak a meredek úton, hagyja, hadd cseverésszenek társai is. Meglátszik a Krenkataur közelsége; kövekkel és sziklákkal szegélyezett kaptató ez, de az út maga ki van annyira járva már, hogy szekérrel se okozzon problémát az idetévedőnek.*
-Emberkereskedő? *Kapja fel fejét.*
-Ugyan, merre? Hallottam már, hogy akadnak ilyenek a Választóhegységen túl. Pirtianesből és Wegtorenből egyaránt. Szerencsém még nem volt ilyesmihez. *Bárhogy is, kalandos történetnek nézhetnek elébe, így nyitva tartja fülét a válaszra.
Szép lassan elérik a kapukat, s beléphetnek Amon Ruadh városkájába. A mai nap sem különbözik sokban a hétköznapoktól; az ünnepély után mindenki visszasiklott a napi rutinfeladatok közé. A mulatságnak sincs már híre sem; A jókora, elszenesedett máglyarakásokat is szétbontották már.*
-Javallom, keress magadnak egy szabad ágyat odafenn a Hrallban. *Szavait Haldor felé intézi, fejével pedig Thargarod erődítménye felé biccent.*
-Megfogod találni. Tán szerencséd lesz ott más tharg harcosokhoz is. A fáról lógatós képességed én nem hangoztatnám, a végén még nem átallnak megpróbálni, igazat szólasz-e! *Felgöcög.*
-Kjenar! Élezd meg kérlek a fegyvereit, ha időd engedi, szükség lesz rá. Meg amit kér. Írd az én számlámhoz. Most megyek. Szót kell ejtsek az Ősökkel odafenn. *Búcsúzóul biccent mindkettejüknek, majd Thargarod erődítménye felé veszi az irányt maga is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739