//Második szál//
- És reményeim szerint tökéletes páncél is készülne belőle! Feltéve, ha a legjobbak foglalkoznak vele. Nézd, én egy egyszerű ember… vagy elf… á mit tudom én, valahol a kettő között vagyok, a lényeg, hogyha levadászok valamit, és azt ti közel tökéletesre elkészítitek nekem, akkor lehetséges, hogy mindig megfogom tenni ezt az egy napi utat a birtokra, hogy itt költhessem el a pénzem.
* Bár valószínűleg egyetlen félvérnek a pénze vajmi keveset számítana egy üzletnek, egészen addig, amíg el nem ér valami nagy dolgot. Talán a szárnyasgyík egy lenne azok közül, ami már számítana.
Nem mondhatja, hogy ismeri a Thargok szokásait, így az ősök kifejezésre sokat nem tud hozzáfűzni. *
- Gondolom minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb a tisztelet.
* Ha ez jó nekik, akkor ő nem fog belerontani a szokásaikba. *
- A pusztákon, azt mondod? Akkor lehet, hogy ellátogatok oda a közeljövőben.
* Nem kételkedik a másik szavaiban, egyszerűen csak nem bízik meg benne. Hogy amit mond az igaz, vagy sem, az majd elválik abban a pillanatban, hogy előkerül az áru. Szerencséjére az még odébb van, így nem kell tartania ilyen dolgoktól! *
- Ingyen, hát persze! Inkább befektetés lesz az!
* Visszanyújtja a kardot, majd nekitámaszkodik az egyik falnak. *
- Az!
* Válaszol röviden, tömören. *
- Ugye volt az kereskedő, aki kereket oldott, gondoltam a kerülő után megkeresem, hátha megették a farkasok az erdőben, de most adtál nekem valami jobb ötletet, valami jobb elfoglaltságot! Keresek egy ilyen szarvast, elhozom az értékesebb dolgait, plusz, amit akarsz belőle! Aztán egyre jobb felszereléssel keresek még valakit, aki van olyan merész, hogy szembeszálljon egy ilyen szárnyasgyíkkal. De ez egy lassú folyamat, szóval ha eközben akad valami munkátok, akkor azt is meghallgatom.