Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:02:58
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:02:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Mire feleszmél, már szőrén szálán eltűnt a kis szárnyas. Olybá tűnik biza köddé vált, vagy csak Rolkó agyszüleménye volt. Az óriás ácsorog egy sort, majd egy hümmentéssel és vállrándítással nekiindul a vakvilágnak.
Bár inkább Hildike kis bodegájába, ahol majd jól elkészítik a medvetalpat nekije, és a szőrmét is akár.
Hogy hol érte az álom, maga sem tudja, olyan fárasztó és borzasztó, egyszersmind csodás nap volt. Horkolása felveri a sátortábor lakóit ma éjjel az biztos.*
//Kovácsműhely//
*Reggel kitámolyog a ponyvák alól, és nagyot nyújtózik. Elkapja, amint Kagan befelé iszkol a kovácshoz, hát utána indul. Még párat ásítozik, aztán a meleg műhelybe lép kíváncsi képpel.*
-Rolkó itten.
*Jelenti be jöttét, holott nagy a valószínűsége, hogy biza mindenki felkapja fejét léptei zajára.*
-Tegnap eltörni bunkós.
*Újságolja fájdalmas képpel mutatva közben két "árva" kezét. Ha megnézik, biza leharcolt állapotban van, fegyvere pedig sehol. Holott megszokhatták, hogy ő anélkül egy tapodtat sem tesz.*
-Főni! *Így Kaganhoz.* Tündike sem jött össze.
*S ha lehet még búbánatosabb képet vág. Meglengeti erszényét is, mit tegnap vágott oda hozzá Kagan. Azt persze elfelejtette, hogy még alvás előtt minden vagyonát egyberejtette, így jócskán több van benne, mint a 300. De hát a számolni is csak két kezén lévő ujjaiig tudó óriásnak ez mit sem számít. Így hát hozzávág Kagan Thargodarhoz 1058 aranyat az ő erszényében.
*
*Mire feleszmél, már szőrén szálán eltűnt a kis szárnyas. Olybá tűnik biza köddé vált, vagy csak Rolkó agyszüleménye volt. Az óriás ácsorog egy sort, majd egy hümmentéssel és vállrándítással nekiindul a vakvilágnak.
Bár inkább Hildike kis bodegájába, ahol majd jól elkészítik a medvetalpat nekije, és a szőrmét is akár.
Hogy hol érte az álom, maga sem tudja, olyan fárasztó és borzasztó, egyszersmind csodás nap volt. Horkolása felveri a sátortábor lakóit ma éjjel az biztos.*
//Kovácsműhely//
*Reggel kitámolyog a ponyvák alól, és nagyot nyújtózik. Elkapja, amint Kagan befelé iszkol a kovácshoz, hát utána indul. Még párat ásítozik, aztán a meleg műhelybe lép kíváncsi képpel.*
-Rolkó itten.
*Jelenti be jöttét, holott nagy a valószínűsége, hogy biza mindenki felkapja fejét léptei zajára.*
-Tegnap eltörni bunkós.
*Újságolja fájdalmas képpel mutatva közben két "árva" kezét. Ha megnézik, biza leharcolt állapotban van, fegyvere pedig sehol. Holott megszokhatták, hogy ő anélkül egy tapodtat sem tesz.*
-Főni! *Így Kaganhoz.* Tündike sem jött össze.
*S ha lehet még búbánatosabb képet vág. Meglengeti erszényét is, mit tegnap vágott oda hozzá Kagan. Azt persze elfelejtette, hogy még alvás előtt minden vagyonát egyberejtette, így jócskán több van benne, mint a 300. De hát a számolni is csak két kezén lévő ujjaiig tudó óriásnak ez mit sem számít. Így hát hozzávág Kagan Thargodarhoz 1058 aranyat az ő erszényében.
*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 20:21:54
Üzenet elküldve: 2015-02-05 20:21:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Akheel mielőtt a kovácsműhelyek felé venné az irányt még elkalandozik a Vashegyen erre-arra. Azt ugyan kifelé menet már látja, hogy Kagan ott van, de nem tűnik úgy, mint aki unatkozik. A jelek szerint el tudja magát mással is foglalni a vezér és nem fogja körbekergetni az erődben, ha nem kerül most de rögtön és azonnal a szeme elé. Az is igaz, hogy ez mindig utólag derül ki.
Na sebaj, biztos jobb kedve lesz Kagannak attól, amit Akheel készül az orra elé pakolni. Nem, semmi köze nincs annak és a pottyantósnál eltöltött perceknek egymáshoz.*
-Tümm dümm dümm düm.
*Egy ásásra alkalmas kis füles bilivel kezében indul neki az erőd fala mentén. Ismeri már a hegyet, mint a tenyerét! Tudja hol puhább a talaj, hol vannak keményebb mélyedések, vagy kitüremkedések, így azt is pontosan tudja hova kellett elásnia kis ládikáját. Ebben őrzi pénzét, de mivel semmire sem használja az égvilágon, úgy döntött megtámogatja vele Hrotiékat. Ha megy a műhely akkor jönnek kereskedők, mint Eriel, meg Janemita. HA elég népszerűek, akkor előbb utóbb csak jön olyan árus is, akinek van olyan finom mézes csemegéje, amit Leandana rejteget előle. Saját készletet fog felhalmozni és halálra zabálja magát. Ez a terv.
Szóval kis küblijével túrva a földet kiszabadítja a ládát, fejébe csapja a lábast -merthogy kezei foglaltak- és elindul vissza a kovácsműhely felé arcán önelégült mosollyal.
Könyékig földesen az asztalra csapja a holmit és élveteg vigyorra arcán Kaganra, majd Hrotira néz. Egész pontosan 725 aranyat tartalmazó ládát Hrothgaar Skyllagrimmsonnak szánja. *
-Befektetés.
*Paskolja meg a ládika tetejét.*
*Akheel mielőtt a kovácsműhelyek felé venné az irányt még elkalandozik a Vashegyen erre-arra. Azt ugyan kifelé menet már látja, hogy Kagan ott van, de nem tűnik úgy, mint aki unatkozik. A jelek szerint el tudja magát mással is foglalni a vezér és nem fogja körbekergetni az erődben, ha nem kerül most de rögtön és azonnal a szeme elé. Az is igaz, hogy ez mindig utólag derül ki.
Na sebaj, biztos jobb kedve lesz Kagannak attól, amit Akheel készül az orra elé pakolni. Nem, semmi köze nincs annak és a pottyantósnál eltöltött perceknek egymáshoz.*
-Tümm dümm dümm düm.
*Egy ásásra alkalmas kis füles bilivel kezében indul neki az erőd fala mentén. Ismeri már a hegyet, mint a tenyerét! Tudja hol puhább a talaj, hol vannak keményebb mélyedések, vagy kitüremkedések, így azt is pontosan tudja hova kellett elásnia kis ládikáját. Ebben őrzi pénzét, de mivel semmire sem használja az égvilágon, úgy döntött megtámogatja vele Hrotiékat. Ha megy a műhely akkor jönnek kereskedők, mint Eriel, meg Janemita. HA elég népszerűek, akkor előbb utóbb csak jön olyan árus is, akinek van olyan finom mézes csemegéje, amit Leandana rejteget előle. Saját készletet fog felhalmozni és halálra zabálja magát. Ez a terv.
Szóval kis küblijével túrva a földet kiszabadítja a ládát, fejébe csapja a lábast -merthogy kezei foglaltak- és elindul vissza a kovácsműhely felé arcán önelégült mosollyal.
Könyékig földesen az asztalra csapja a holmit és élveteg vigyorra arcán Kaganra, majd Hrotira néz. Egész pontosan 725 aranyat tartalmazó ládát Hrothgaar Skyllagrimmsonnak szánja.
*-Befektetés.
*Paskolja meg a ládika tetejét.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 19:51:04
Üzenet elküldve: 2015-02-05 19:51:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség este, majd reggeli váltás//
*Dharren diplomatikusan nem hozza szóba Isurii távozását; Kagan nem is nézett ki ennyi tapintatot az Őrségparancsnokból.*
- Remek. A semmi... az egy jó szó. *dörmögi, majd megveregeti Dharren vállát.*
- Fél szemeddel lesd majd az óriásokat, mert hajlamosak lazsálni. Igyekezniük kell, úgy tűnik, itt délen később jön a ténylegesen hideg tél. *az fel sem merül benne, mert hát északon nevelkedett, ahol az élet alapvető sarokköve volt a jég és a fagy.*
- Igen, tedd mellé, de legyen szem előtt a fickó. Syoud majd figyel rá. *bólogat, az ötlet jónak tűnik.*
- Ha azt mondod, lehet belőle valami, akkor meglátjuk. Egy próbát megér. *legfeljebb elássuk.*
- A táborban? *megvonja a vállát.*
- Követek jönnek, idegenek mennek. Leandana a Szellemekkel küzd, én meg a sorsommal. *mosolyodik el kesernyésen.*
- Most megyek a Műhelybe, meglátogatom Hrothgaar Skyllagrimmsont, és megnézem az amon ruadhi idegeneket. Na meg a rabszolgánkat. *kacsint újra az Őrségparancsokra, aztán lesétál a gyilokjáróról.*
- Hajtsd meg az óriásokat! *kiált fel már odakintről, hogy megerősítse korábbi parancsát.*
//Kovácsműhely//
*Bár még meglehetősen korán van, a Műhely urát már szorgos munkában találja. És Hrothgaar nincs is egyedül, ám a vele lévő ember és a fél-elf nem tagja a törzsnek.*
- Reggelt, Skyllagrimmson. *biccent, a tervezettnél jóval visszafogottabban, miközben belép. Összehúzott szemmel pillant az idegen férfire, aztán kissé szívélyesebb pofát rak fel, és neki is bólint.*
- És jó reggelt neked is, idegen! Thán, ki az új segítséged? *érdeklődik, mert bár a Törpék Thánjának igen széles hatásköre van a Műhelyben, illetve a törpék és óriások dolgában, azért Kagan is szeret tudni a dolgokról.*
- És elővetted e már azt a zsákmánykardot?! *mert úgy tűnik, a Halax nevű kereskedő elakadt valahol, és mostanában nem jön. Amennyiben mégis - elfér TharArodban két tucat olyan fegyver is.*
- És te, kölyök? *veti topáz-sárga pillantását Trewienre, akiről ugyan már hallott Dharrentől, de nem tudja összerakni a dolgot.*
- Valami hasznos gyilkot jöttél venni? Mert akkor azt hiszem, a legjobb helyen jársz. *sokkal jobb kedve van, mint tegnap, a frissebb reggeli napsütésnél élete komor árnyai már nem tűnnek olyan fenyegetőnek.*
- Hrothgaar: a baltámat és az íjamat itt hagyom. A balta eladható, az íjat Harath már rég kinézte magának... a vezéri sigulomat szedd majd le róluk, de amúgy... *megvonja a vállát.*
- Ha érdekel valakit ez a vén fejsze, viheti.
*Dharren diplomatikusan nem hozza szóba Isurii távozását; Kagan nem is nézett ki ennyi tapintatot az Őrségparancsnokból.*
- Remek. A semmi... az egy jó szó. *dörmögi, majd megveregeti Dharren vállát.*
- Fél szemeddel lesd majd az óriásokat, mert hajlamosak lazsálni. Igyekezniük kell, úgy tűnik, itt délen később jön a ténylegesen hideg tél. *az fel sem merül benne, mert hát északon nevelkedett, ahol az élet alapvető sarokköve volt a jég és a fagy.*
- Igen, tedd mellé, de legyen szem előtt a fickó. Syoud majd figyel rá. *bólogat, az ötlet jónak tűnik.*
- Ha azt mondod, lehet belőle valami, akkor meglátjuk. Egy próbát megér. *legfeljebb elássuk.*
- A táborban? *megvonja a vállát.*
- Követek jönnek, idegenek mennek. Leandana a Szellemekkel küzd, én meg a sorsommal. *mosolyodik el kesernyésen.*
- Most megyek a Műhelybe, meglátogatom Hrothgaar Skyllagrimmsont, és megnézem az amon ruadhi idegeneket. Na meg a rabszolgánkat. *kacsint újra az Őrségparancsokra, aztán lesétál a gyilokjáróról.*
- Hajtsd meg az óriásokat! *kiált fel már odakintről, hogy megerősítse korábbi parancsát.*
//Kovácsműhely//
*Bár még meglehetősen korán van, a Műhely urát már szorgos munkában találja. És Hrothgaar nincs is egyedül, ám a vele lévő ember és a fél-elf nem tagja a törzsnek.*
- Reggelt, Skyllagrimmson. *biccent, a tervezettnél jóval visszafogottabban, miközben belép. Összehúzott szemmel pillant az idegen férfire, aztán kissé szívélyesebb pofát rak fel, és neki is bólint.*
- És jó reggelt neked is, idegen! Thán, ki az új segítséged? *érdeklődik, mert bár a Törpék Thánjának igen széles hatásköre van a Műhelyben, illetve a törpék és óriások dolgában, azért Kagan is szeret tudni a dolgokról.*
- És elővetted e már azt a zsákmánykardot?! *mert úgy tűnik, a Halax nevű kereskedő elakadt valahol, és mostanában nem jön. Amennyiben mégis - elfér TharArodban két tucat olyan fegyver is.*
- És te, kölyök? *veti topáz-sárga pillantását Trewienre, akiről ugyan már hallott Dharrentől, de nem tudja összerakni a dolgot.*
- Valami hasznos gyilkot jöttél venni? Mert akkor azt hiszem, a legjobb helyen jársz. *sokkal jobb kedve van, mint tegnap, a frissebb reggeli napsütésnél élete komor árnyai már nem tűnnek olyan fenyegetőnek.*
- Hrothgaar: a baltámat és az íjamat itt hagyom. A balta eladható, az íjat Harath már rég kinézte magának... a vezéri sigulomat szedd majd le róluk, de amúgy... *megvonja a vállát.*
- Ha érdekel valakit ez a vén fejsze, viheti.
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 19:04:02
Üzenet elküldve: 2015-02-05 19:04:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség este, majd reggeli váltás//
* Amilyen hangzavar volt itt még estefelé, zárás előtt, úgy olyan csend uralkodott el a környéken, miután bezárta a kapukat. Hideg, fagyos téli éjszaka. Mintha minden megfagyott volna a világon, üres az egész. Az óriásokat is bezavarta, azt is megvárta, amíg Hildi betolta nagy hátsóját a kapun és hozta magával azt a kis nőcit, akit Kagan megvett. Ezekkel a dolgokkal nincs különösebb gond. Azt viszont nem tudja, hogy Isurii miért vágtázott így el? Egyedül. Sok mindenről lemaradt, amíg őrségben volt. Ám lassan hajnalodik, hideg fénnyel kúszik feljebb az égre a nap, most még sápadt a fénye. Ő meg már kezd kicsit átfagyni, mire Kagan felkapaszkodik mellé vigyorogva. Na azért nem fog itt megfagyni, ahhoz elég jól fel van öltözve, csak a téli esték eléggé hosszúak. *
- Reggelt Kagan!
- Áh, semmi. Bezártam este a kapukat, utána mintha elvágták volna a zajokat. Még a sátortáborban is csendesen gubbasztanak a népek.
- Syoud? Rendben. Az újoncok közül berakjak mellé valakit őrnek? Van kit az egyik sátorban egy fiatal fickó, harcosnak mondja magát. Kicsit túlbuzgó, Trewien a neve. Szolgálni akar egy nagy hadurat. Még zöldfülű, de talán lehet belőle embert faragni.
* Ajánlja fel a lehetőséget és akkor Syoud megnézheti, hogy milyen férfi. Esetleg valamiben kipróbálhatná az ügyességét. Megjegyezte, hogy melyik sátorba fészkelte be magát, elő tudja keríteni hamar. *
- Mi történt a táborban?
* Kérdez rá csak úgy a dolgokra, de nem kezdi el sorolni a furcsaságokat. Isurii kifestett arca és ruhája, meg az hogy elvágtázott. Inkább nem kérdez rá konkrétan. *
* Amilyen hangzavar volt itt még estefelé, zárás előtt, úgy olyan csend uralkodott el a környéken, miután bezárta a kapukat. Hideg, fagyos téli éjszaka. Mintha minden megfagyott volna a világon, üres az egész. Az óriásokat is bezavarta, azt is megvárta, amíg Hildi betolta nagy hátsóját a kapun és hozta magával azt a kis nőcit, akit Kagan megvett. Ezekkel a dolgokkal nincs különösebb gond. Azt viszont nem tudja, hogy Isurii miért vágtázott így el? Egyedül. Sok mindenről lemaradt, amíg őrségben volt. Ám lassan hajnalodik, hideg fénnyel kúszik feljebb az égre a nap, most még sápadt a fénye. Ő meg már kezd kicsit átfagyni, mire Kagan felkapaszkodik mellé vigyorogva. Na azért nem fog itt megfagyni, ahhoz elég jól fel van öltözve, csak a téli esték eléggé hosszúak. *
- Reggelt Kagan!
- Áh, semmi. Bezártam este a kapukat, utána mintha elvágták volna a zajokat. Még a sátortáborban is csendesen gubbasztanak a népek.
- Syoud? Rendben. Az újoncok közül berakjak mellé valakit őrnek? Van kit az egyik sátorban egy fiatal fickó, harcosnak mondja magát. Kicsit túlbuzgó, Trewien a neve. Szolgálni akar egy nagy hadurat. Még zöldfülű, de talán lehet belőle embert faragni.
* Ajánlja fel a lehetőséget és akkor Syoud megnézheti, hogy milyen férfi. Esetleg valamiben kipróbálhatná az ügyességét. Megjegyezte, hogy melyik sátorba fészkelte be magát, elő tudja keríteni hamar. *
- Mi történt a táborban?
* Kérdez rá csak úgy a dolgokra, de nem kezdi el sorolni a furcsaságokat. Isurii kifestett arca és ruhája, meg az hogy elvágtázott. Inkább nem kérdez rá konkrétan. *
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 18:51:54
Üzenet elküldve: 2015-02-05 18:51:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Aletai annak ellenére, hogy mások életének, így reményének elvételével foglalkozik, alapvetően pozitív ember. Ha a sátorban a meleg helyett jégcsapok várták volna, akkor nem nekik, de az ételnek, amit oda helyezett Ewa, bizton megfelelő lett volna. Talán jót tett volna a bornak is, ami finoman szólva sem nyújtott olyan élvezetet, mint ami miatt a kezébe vette. Jó száraz és savas is, így el is dönti a félvér, hogy csak kellő mennyiségű Sárkányvér után lesz hajlandó elfogyasztani. Még jó, hogy Ewangel időben megzavarja az ivásban. Nem is kérdés, hogy sokkal finomabb lesz a csók, melyet a lány szelíden, majd vadul az ajkára lehel. Természetesen nem kell kétszer mondani a férfinek sem, hogy a jobbik lehetőséget válassza, minek utána heves csókcsata kerekedik ki a borozgatásból. Az igazat megvallva nem kell félteni a szőkeséget, ki fogja használni a helyzetet. Itt vannak ketten, egy sátorban, rejtve a külvilág elől, és még kellemes meleg is van. Kell ennél jobb alkalom?*
~Kezd meleg lenni. Talán le kellene dobni néhány ruhadarabot.~
*Keze kalandra készül. Lassan a lány derekára helyezi, hogy bejárjon minden hegyet és völgyet, a hátát, a kebleit, a combját, valamint ha nem érez a simogatás felől ellenkezést, akkor arra is elindul, amerre a legérzékenyebb, de talán törődésre váró része van az ölében üldögélő elfnek.*
*Aletai annak ellenére, hogy mások életének, így reményének elvételével foglalkozik, alapvetően pozitív ember. Ha a sátorban a meleg helyett jégcsapok várták volna, akkor nem nekik, de az ételnek, amit oda helyezett Ewa, bizton megfelelő lett volna. Talán jót tett volna a bornak is, ami finoman szólva sem nyújtott olyan élvezetet, mint ami miatt a kezébe vette. Jó száraz és savas is, így el is dönti a félvér, hogy csak kellő mennyiségű Sárkányvér után lesz hajlandó elfogyasztani. Még jó, hogy Ewangel időben megzavarja az ivásban. Nem is kérdés, hogy sokkal finomabb lesz a csók, melyet a lány szelíden, majd vadul az ajkára lehel. Természetesen nem kell kétszer mondani a férfinek sem, hogy a jobbik lehetőséget válassza, minek utána heves csókcsata kerekedik ki a borozgatásból. Az igazat megvallva nem kell félteni a szőkeséget, ki fogja használni a helyzetet. Itt vannak ketten, egy sátorban, rejtve a külvilág elől, és még kellemes meleg is van. Kell ennél jobb alkalom?*
~Kezd meleg lenni. Talán le kellene dobni néhány ruhadarabot.~
*Keze kalandra készül. Lassan a lány derekára helyezi, hogy bejárjon minden hegyet és völgyet, a hátát, a kebleit, a combját, valamint ha nem érez a simogatás felől ellenkezést, akkor arra is elindul, amerre a legérzékenyebb, de talán törődésre váró része van az ölében üldögélő elfnek.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 12:53:43
Üzenet elküldve: 2015-02-05 12:53:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Dhaven megvonja a vállát, neki aztán mindegy, hogy a megrendelő mit kezd a fegyverrel, s hogy hogyan teszi tönkre azt. Ha ki van fizetve, akkor ki van fizetve, a munka meg, ha rajta múlik, el lesz végezve, mégpedig kifogástalanul.
Mikor a keresztvassal elkészül, s hozzámérik a pengéhez, Dhaven elégedett mosolyra húzza a száját. Majdnem teljesen ül a pengére, épp csak egy kicsit kell rajta igazítani.*
-Kiöntöttem a formát, várom, hogy a fém megszilárduljon. Utána kiütöm belőle és lecsiszolom, szép fényesre. *válaszol a törp kérdésére, s leül az egyik sarokba, s nekiáll a keresztvasat lecsiszolni, egy darab kátrányba mártott szarvasbőrrel. Miután a kátrány beleszilárdul a szőrbe, remek csiszolófelületet ad, ezt nem oly régen tanulta el.
Telnek-múlnak az órák, a munka halad, Dhaven pedig remekül érzi magát Hrothgaar műhelyében, hiszen meleg van, a kohó izzik, s van is bőven mit csinálnia, nem csak ücsörög és lopja a napot. Lassan a keresztvas elnyeri végső formáját, szép egyenletesre csiszolja minden oldalát, majd ha ezzel elkészült, megmutatja a törpnek. Ha az rábólint, akkor leteszi mellé, s a markolatgombot veszi elő. Fogóval ragadja meg az öntömintát, s kisétál vele, majd egyszerűen belenyomja a hóba. Sisteregve száll fel a gőz, Dhaven párszor megismétli még a dolgot, azután beviszi, s a dézsa hideg vízbe ejti. Így kell állnia egy ideig, mert amíg a fém forró, könnyen deformálódik, addig nem ütheti ki az öntőformából. Jobb híján elnézi, ahogy Hrothgaar nagy szakértelemről téve tanúbizonyságot, a készülő pengét élezgeti.*
*Dhaven megvonja a vállát, neki aztán mindegy, hogy a megrendelő mit kezd a fegyverrel, s hogy hogyan teszi tönkre azt. Ha ki van fizetve, akkor ki van fizetve, a munka meg, ha rajta múlik, el lesz végezve, mégpedig kifogástalanul.
Mikor a keresztvassal elkészül, s hozzámérik a pengéhez, Dhaven elégedett mosolyra húzza a száját. Majdnem teljesen ül a pengére, épp csak egy kicsit kell rajta igazítani.*
-Kiöntöttem a formát, várom, hogy a fém megszilárduljon. Utána kiütöm belőle és lecsiszolom, szép fényesre. *válaszol a törp kérdésére, s leül az egyik sarokba, s nekiáll a keresztvasat lecsiszolni, egy darab kátrányba mártott szarvasbőrrel. Miután a kátrány beleszilárdul a szőrbe, remek csiszolófelületet ad, ezt nem oly régen tanulta el.
Telnek-múlnak az órák, a munka halad, Dhaven pedig remekül érzi magát Hrothgaar műhelyében, hiszen meleg van, a kohó izzik, s van is bőven mit csinálnia, nem csak ücsörög és lopja a napot. Lassan a keresztvas elnyeri végső formáját, szép egyenletesre csiszolja minden oldalát, majd ha ezzel elkészült, megmutatja a törpnek. Ha az rábólint, akkor leteszi mellé, s a markolatgombot veszi elő. Fogóval ragadja meg az öntömintát, s kisétál vele, majd egyszerűen belenyomja a hóba. Sisteregve száll fel a gőz, Dhaven párszor megismétli még a dolgot, azután beviszi, s a dézsa hideg vízbe ejti. Így kell állnia egy ideig, mert amíg a fém forró, könnyen deformálódik, addig nem ütheti ki az öntőformából. Jobb híján elnézi, ahogy Hrothgaar nagy szakértelemről téve tanúbizonyságot, a készülő pengét élezgeti.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 12:34:08
Üzenet elküldve: 2015-02-05 12:34:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Dhaven jól láthatólag használja is a fejét, hiszen rámutat egy lehetséges hátrányára a bikafej markolatgombbal és annak szarvaival kapcsolatban. Hrothgaar helyeslő jelleggel bólogat.*
- Igen, ez előfordulhat könnyedén, de ahogy elnéztem a muksót, tudni fogja hová döfjön vele. Nem aggódom emiatt.
*A fertályórák szépen, lassan kúsznak el felettük és a műhelyben zajlik a munka. Hrothgaar párszor megáll az élezéssel és árgus szemekkel vizslatja a pengét. Nem engedheti meg, hogy csálé munkát adjon ki a kezei közül. Ahogy a penge és a fenőkő egymáshoz simulnak Hrothgaar idegszálai is szinte felizzanak a koncentrálás nyomán. A munka nagyját itt végzi, ám befejezni máshogy fogja.*
- Nem, nem kértek mintát a markolatra. *szól hátra válla felett a törpe a férfi kérdésére reflektálva* Mindjárt végzek az élezés nagyjával.
*Toldja hozzá a mondatot és pár percnyi szöszmötölés után ténylegesen is felkel helyéről. Int Dhavennek, hogy jöjjön a keresztvassal. A megrendelő rajzához mérve vizsgálja pár szekundumnyi ideig majd felpróbálja a pengére.*
- Jó... nem lötyög túlzottan. Kicsit még szűkítsd a rést, de csak egy hajszálnyival. A markolatgomb hogy áll?
*Kérdezi, de már ül is vissza kis sámlijára, hogy most már véglegesítse a penge élét. Egy picike dobozt nyit ki az asztalon, abból veszi ki a textíliába tekert csomagot. Ha nem is vallásos áhítattal, de különös figyelemmel bontja ki a pakkot, hogy napvilágot lássanak a további kisebb fenőkövek. Ezeket már szabad kézzel fogja használni. A kardpengére kevés vizet locsol és a nagy fenőkővel munkához lát. Hosszanti, egyenes vonalú mozdulat, mely követi a penge élét. Újra és újra ismétlődik ez a mozdulat. A fenőkő és a fém összesimul. A munka folyik tovább.*
*Dhaven jól láthatólag használja is a fejét, hiszen rámutat egy lehetséges hátrányára a bikafej markolatgombbal és annak szarvaival kapcsolatban. Hrothgaar helyeslő jelleggel bólogat.*
- Igen, ez előfordulhat könnyedén, de ahogy elnéztem a muksót, tudni fogja hová döfjön vele. Nem aggódom emiatt.
*A fertályórák szépen, lassan kúsznak el felettük és a műhelyben zajlik a munka. Hrothgaar párszor megáll az élezéssel és árgus szemekkel vizslatja a pengét. Nem engedheti meg, hogy csálé munkát adjon ki a kezei közül. Ahogy a penge és a fenőkő egymáshoz simulnak Hrothgaar idegszálai is szinte felizzanak a koncentrálás nyomán. A munka nagyját itt végzi, ám befejezni máshogy fogja.*
- Nem, nem kértek mintát a markolatra. *szól hátra válla felett a törpe a férfi kérdésére reflektálva* Mindjárt végzek az élezés nagyjával.
*Toldja hozzá a mondatot és pár percnyi szöszmötölés után ténylegesen is felkel helyéről. Int Dhavennek, hogy jöjjön a keresztvassal. A megrendelő rajzához mérve vizsgálja pár szekundumnyi ideig majd felpróbálja a pengére.*
- Jó... nem lötyög túlzottan. Kicsit még szűkítsd a rést, de csak egy hajszálnyival. A markolatgomb hogy áll?
*Kérdezi, de már ül is vissza kis sámlijára, hogy most már véglegesítse a penge élét. Egy picike dobozt nyit ki az asztalon, abból veszi ki a textíliába tekert csomagot. Ha nem is vallásos áhítattal, de különös figyelemmel bontja ki a pakkot, hogy napvilágot lássanak a további kisebb fenőkövek. Ezeket már szabad kézzel fogja használni. A kardpengére kevés vizet locsol és a nagy fenőkővel munkához lát. Hosszanti, egyenes vonalú mozdulat, mely követi a penge élét. Újra és újra ismétlődik ez a mozdulat. A fenőkő és a fém összesimul. A munka folyik tovább.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 12:23:48
Üzenet elküldve: 2015-02-05 12:23:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Nem túl szívderítő mondatokat hagy el az ember lány szája. Azt mondja, meghágnak, az még rendben, többen is, hát, de hogy egyszerre? Volt már része ilyen mulatságban, akkor is akarata ellenére, de akkor épp, hogy csak megúszta élve, így emlékei nagyon nincsenek róla, csak az-az ezer késvágta sebhely, amely a bőre nagy részét tarkítja. Az állati szükségletek kielégítése egy dolog, de ez már perverzió. Annyit megígér magának, hogy nem várja meg, amíg ez bekövetkezik, vagy élve, vagy holtan, de ki fogják tenni innen nagyon hamar.
Való igaz, Oriiza még sosem volt rabszolga. Nem is akart eljönni az erdőből, ahol élt, de kirángatták onnan, nem akarta elhagyni a várost sem utána, de ott is megtalálta a halál. Most meg, csak egy fogadót szeretett volna, inni pár korsó sert, aztán néhány üveg port és végül pálinkás poharakat sorakoztatott volna fel az éjjeli szekrényen, hogy nyugodt álma legyen. Aztán napfelkeltekor jöhetett volna a reggeli, valami tojásos, mint mindég, aztán a városi portya és végül újra a fogadó. Talán vett volna egy szép lantot, vagy furulyát a pénzből, amit sikerült összegyűjtenie és elkezdhetett volna megint játszani. De valahol a meleg késdobáló előtt ott termett az a fattyú és elrabolta mindenét. Se fegyver, se pénz…
Nem szól többet. Követi a lányt, vigye ahova akarja. Majdan, ha megfordul az élet hatalmas kereke, akkor eljön az ő ideje, ha megéri. Ha, nem ragadja ki saját magát a kerékből.*
Való igaz, Oriiza még sosem volt rabszolga. Nem is akart eljönni az erdőből, ahol élt, de kirángatták onnan, nem akarta elhagyni a várost sem utána, de ott is megtalálta a halál. Most meg, csak egy fogadót szeretett volna, inni pár korsó sert, aztán néhány üveg port és végül pálinkás poharakat sorakoztatott volna fel az éjjeli szekrényen, hogy nyugodt álma legyen. Aztán napfelkeltekor jöhetett volna a reggeli, valami tojásos, mint mindég, aztán a városi portya és végül újra a fogadó. Talán vett volna egy szép lantot, vagy furulyát a pénzből, amit sikerült összegyűjtenie és elkezdhetett volna megint játszani. De valahol a meleg késdobáló előtt ott termett az a fattyú és elrabolta mindenét. Se fegyver, se pénz…
Nem szól többet. Követi a lányt, vigye ahova akarja. Majdan, ha megfordul az élet hatalmas kereke, akkor eljön az ő ideje, ha megéri. Ha, nem ragadja ki saját magát a kerékből.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 11:55:51
Üzenet elküldve: 2015-02-05 11:55:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Szeme csodálkozva kerekedik el a kérdésen. Mit lehet elfáradni egy egyszerű varázslat miatt? Még a nehezebbek sem fárasztóak inkább csak cselesek és könnyen balul üthet ki velük kapcsolatban valami. Mondjuk most is ha a nyár szelleme helyett a tél szellemét hívja véletlenül, annak biztosan nem örült volna senki.*
- Dehogy, csak az utazással töltött napok voltak fárasztóak. *magyarázza és már gondolatban dől is vissza a hevenyészett ágyra viszont akkor ki venné át a poharat. A gondolat egyelőre az is marad, inkább megfogja a kupáját. A bornak biztos nem tett jót a langyos levegő, de ez legyen a legnagyobb gondjuk. Az ő kupájában amúgy is már csak kevés van, legfeljebb csettint majd egyet a nyelvével az utolsó korty után.*
- Egészségünkre. *emel ő is először a fél-elfé felé majd három négy apró korttyal le is engedi az egészet a torkán. Nincs értelme tovább tartogatni ha csak nem gondolnak előre a későbbi vadászatra. Talán ott még használható volna egy kis pácként a nyúlhúshoz. A mai vadhús már biztos nem lesz Ewangel borrával átitatva.*
- Nem a legjobb de megteszi. *mondja majd ha pár kortyot már ivott Aletai is akkor a saját kupáját leteszi, Alet pedig megzavarja az iszogatásban ugyanis az ölébe bújik a szája és a kupa közé, itt bizony nem lesz több iszogatás amíg legalább egy két igazi csókot nem kap.
Úgy tűnik idő közben a félvér pohara is földet ért így már semmi akadálya egy kis játékos csókcsatának.*
* Szeme csodálkozva kerekedik el a kérdésen. Mit lehet elfáradni egy egyszerű varázslat miatt? Még a nehezebbek sem fárasztóak inkább csak cselesek és könnyen balul üthet ki velük kapcsolatban valami. Mondjuk most is ha a nyár szelleme helyett a tél szellemét hívja véletlenül, annak biztosan nem örült volna senki.*
- Dehogy, csak az utazással töltött napok voltak fárasztóak. *magyarázza és már gondolatban dől is vissza a hevenyészett ágyra viszont akkor ki venné át a poharat. A gondolat egyelőre az is marad, inkább megfogja a kupáját. A bornak biztos nem tett jót a langyos levegő, de ez legyen a legnagyobb gondjuk. Az ő kupájában amúgy is már csak kevés van, legfeljebb csettint majd egyet a nyelvével az utolsó korty után.*
- Egészségünkre. *emel ő is először a fél-elfé felé majd három négy apró korttyal le is engedi az egészet a torkán. Nincs értelme tovább tartogatni ha csak nem gondolnak előre a későbbi vadászatra. Talán ott még használható volna egy kis pácként a nyúlhúshoz. A mai vadhús már biztos nem lesz Ewangel borrával átitatva.*
- Nem a legjobb de megteszi. *mondja majd ha pár kortyot már ivott Aletai is akkor a saját kupáját leteszi, Alet pedig megzavarja az iszogatásban ugyanis az ölébe bújik a szája és a kupa közé, itt bizony nem lesz több iszogatás amíg legalább egy két igazi csókot nem kap.
Úgy tűnik idő közben a félvér pohara is földet ért így már semmi akadálya egy kis játékos csókcsatának.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 11:05:25
Üzenet elküldve: 2015-02-05 11:05:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Dhaven bólint, átveszi a rajzot, s alaposan áttanulmányozza.*
-Két hegyes penge...*morfondírozik egy sort azon, hogy miként is oldja meg a dolgot*
-Ezzel az lesz a baj, hogy ha visszakézből akarnak döfni a bikafejjel, a szarvak hegye le fog pattanni az első alkalommal, mikor páncélhoz ér. Ha a megrendelő így kívánja, én megcsinálom, de úgy vélem, ezt azért közölni kell majd vele. *fejti ki a gondolatmenetét a törpnek, majd neki is áll kiönteni a bikafejet. Mint hogy Hrothgaar elég világosan fejezte ki, hogy a markolat csakis Dhaven gondja, s úgy csinálja, amiképpen jónak látja, nem is igen kérdez többet. Úgy dönt végül, nem rézből, hanem vasból önti ki a bikafejet, mert az ellenállóbb, s talán nem fognak letörni a szarvai az első adandó alkalommal. A maga részéről mondjuk nem érti, mi értelme van egy effajta markolatgombnak, hiszen az ember folyton-folyvást beleakad a szarvakba, megböki vele magát, nem hasznos, és még kényelmetlen is. De ugyebár ő megcsinálja pontosan olyanra, amilyenre a megrendelő kérte. Egy darabból önti ki a bikafejet formáló markolatgombot, így ellenállóbb lesz talán, s amíg hagyja, hogy az öntőformában megszilárduljon a vas, addig nekiáll a keresztvasnak is. Ez a dolog könnyebbik része, sőt, valójában egészen egyszerű, bár szüksége lesz majd a pengére is, hogy hozzá tudja mérni, mikor elkészül.
A törp modora nem sértő számára, ismeri ő elég jól a törpöket, dolgozott már velük nem egyszer, na meg egyébként sem szereti ő sem szaporítani a szót munka közben. A keze jár, nem a szája, csak akkor kérdez, ha valami kardinálisabb dologról van szó, amihez mindenképpen kell Hrothgaar beleegyezése is. A legjobb tudása szerint dolgozik, nem áll szándékában lebőgni a törp kovács előtt.
Az elkészült keresztvasat megmutatja a törpnek is.*
-Kértek rá valamiféle mintát, vagy díszítést? Vések bele, ha kell, mielőtt lecsiszolom. *megvonja a vállát, a markolatvas éppen úgy néz ki, ahogy azt a törp leírta neki, a két végénél enyhén visszafelé ível, a kardot tartó kéz irányába.*
-Nézzük hozzá a pengéhez! *veti fel, elvégre csak így tudja leellenőrizni, hogy a munkája megfelelő-e, s mit és miképpen kell még esetlegesen javítani rajta. A méretekkel stimmelnie kell mindennek, legfeljebb apró simításokat kell majd végezni, itt-ott megfelelő irányba hajtani, kalapálni a fémet, amíg megfelelően rá nem simul majd a pengére.*
A hozzászólás írója (Dhaven Korr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 11:06:39
*Dhaven bólint, átveszi a rajzot, s alaposan áttanulmányozza.*
-Két hegyes penge...*morfondírozik egy sort azon, hogy miként is oldja meg a dolgot*
-Ezzel az lesz a baj, hogy ha visszakézből akarnak döfni a bikafejjel, a szarvak hegye le fog pattanni az első alkalommal, mikor páncélhoz ér. Ha a megrendelő így kívánja, én megcsinálom, de úgy vélem, ezt azért közölni kell majd vele. *fejti ki a gondolatmenetét a törpnek, majd neki is áll kiönteni a bikafejet. Mint hogy Hrothgaar elég világosan fejezte ki, hogy a markolat csakis Dhaven gondja, s úgy csinálja, amiképpen jónak látja, nem is igen kérdez többet. Úgy dönt végül, nem rézből, hanem vasból önti ki a bikafejet, mert az ellenállóbb, s talán nem fognak letörni a szarvai az első adandó alkalommal. A maga részéről mondjuk nem érti, mi értelme van egy effajta markolatgombnak, hiszen az ember folyton-folyvást beleakad a szarvakba, megböki vele magát, nem hasznos, és még kényelmetlen is. De ugyebár ő megcsinálja pontosan olyanra, amilyenre a megrendelő kérte. Egy darabból önti ki a bikafejet formáló markolatgombot, így ellenállóbb lesz talán, s amíg hagyja, hogy az öntőformában megszilárduljon a vas, addig nekiáll a keresztvasnak is. Ez a dolog könnyebbik része, sőt, valójában egészen egyszerű, bár szüksége lesz majd a pengére is, hogy hozzá tudja mérni, mikor elkészül.
A törp modora nem sértő számára, ismeri ő elég jól a törpöket, dolgozott már velük nem egyszer, na meg egyébként sem szereti ő sem szaporítani a szót munka közben. A keze jár, nem a szája, csak akkor kérdez, ha valami kardinálisabb dologról van szó, amihez mindenképpen kell Hrothgaar beleegyezése is. A legjobb tudása szerint dolgozik, nem áll szándékában lebőgni a törp kovács előtt.
Az elkészült keresztvasat megmutatja a törpnek is.*
-Kértek rá valamiféle mintát, vagy díszítést? Vések bele, ha kell, mielőtt lecsiszolom. *megvonja a vállát, a markolatvas éppen úgy néz ki, ahogy azt a törp leírta neki, a két végénél enyhén visszafelé ível, a kardot tartó kéz irányába.*
-Nézzük hozzá a pengéhez! *veti fel, elvégre csak így tudja leellenőrizni, hogy a munkája megfelelő-e, s mit és miképpen kell még esetlegesen javítani rajta. A méretekkel stimmelnie kell mindennek, legfeljebb apró simításokat kell majd végezni, itt-ott megfelelő irányba hajtani, kalapálni a fémet, amíg megfelelően rá nem simul majd a pengére.*
A hozzászólás írója (Dhaven Korr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 11:06:39
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 10:23:32
Üzenet elküldve: 2015-02-05 10:23:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
- Igen, hegyes szarvak, mint két hegyes penge. *gondol vissza a férfi rajzára* És a keresztvas nem rögtön a pengétől hajlik a tartó kéz felé, hanem csak a széleitől.
*A biztonság kedvéért köténye zsebéből előkotorja a már négyrét hajtott pergament és megmutatja Dhaven-nek.*
- Látod, így. Ez a megrendelő saját rajza, legyen a kezed ügyében munka közben.
*Morrantja és letesz az asztalra a rajzot. Mivel ezzel már el is intézte a dolgot, maga is munkához készül. Az előző nap elkészített penge még csupán egy tompa fémhalmaz, ideje lesz végre megélezni. Hrothgaar a fenőkőhöz ül, ám valami hibádzik neki.*
- Hol a repedt fazékba van a parázstartó innen?
*Aztán persze azon nyomban bevillan neki. Előző este történt, hogy megjelent az az új figura...*
"-Jó estét törp uram. A nevem Trewien ~vagy valami ehhez hasonlót mondott, nem emlékszem már~ és nemrégen érkeztem. Viszont már most igényem lenne. ~na igen, itt azt hittem megütöm~ Nem fegyvert bla-bla-bla süket duma egy parázstartó vödör. A nagy hidegben bla-bla-bla."
*Morcosan legyint egyet, hiszen tudja, visszakerül az a parázstartó, a méltatlankodás inkább magának szól. Annyira bizalmatlan tud lenni a leendő tagokkal, a csatlakozni kívánókkal, hogy az szörnyű. Pedig, ha a visszagondol, sok évvel ezelőtt ő is épp ilyen volt. Ő is csak betoppant egy nap, hogy felajánlja szolgálatait kovácsként... pont mint a nem messze tőle sürgölődő Dhaven. Hrothgaar arcára együttérzés kúszik egy aprócska mosoly kíséretében.*
- Ööö, izé *horkan fel, amikor a másik megszólítja* a markolat gondját rád bízom. Tégy belátásod szerint.
*Talán kicsit ellenségeskedőnek tűnhet a törpe hangvétele, ám jelen esetben sokkal inkább arról van szó, hogy Hrothgaar szeretné látni, hogy is dolgozik a fickó. Mint egy teszt. Láthatta a pengét, most rajta a sor, hogy kiválassza a keresztvashoz és a markolatgombhoz a megfelelő matériát. A Thargodarok kovácsa nem fogja a kezébe adni a megfelelő eszközöket és hozzávalókat. Ellenben bízik abban, hogy a férfi leleményes lesz és megoldja a helyzetet magától. Ő pedig nekikezd hajtani a fenőkőkövet és finoman, óvatosan, mintha a jóhíre múlna rajta... és igazából ez a fennálló helyzet, élezni kezdi a pengét.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 12:05:35
- Igen, hegyes szarvak, mint két hegyes penge. *gondol vissza a férfi rajzára* És a keresztvas nem rögtön a pengétől hajlik a tartó kéz felé, hanem csak a széleitől.
*A biztonság kedvéért köténye zsebéből előkotorja a már négyrét hajtott pergament és megmutatja Dhaven-nek.*
- Látod, így. Ez a megrendelő saját rajza, legyen a kezed ügyében munka közben.
*Morrantja és letesz az asztalra a rajzot. Mivel ezzel már el is intézte a dolgot, maga is munkához készül. Az előző nap elkészített penge még csupán egy tompa fémhalmaz, ideje lesz végre megélezni. Hrothgaar a fenőkőhöz ül, ám valami hibádzik neki.*
- Hol a repedt fazékba van a parázstartó innen?
*Aztán persze azon nyomban bevillan neki. Előző este történt, hogy megjelent az az új figura...*
"-Jó estét törp uram. A nevem Trewien ~vagy valami ehhez hasonlót mondott, nem emlékszem már~ és nemrégen érkeztem. Viszont már most igényem lenne. ~na igen, itt azt hittem megütöm~ Nem fegyvert bla-bla-bla süket duma egy parázstartó vödör. A nagy hidegben bla-bla-bla."
*Morcosan legyint egyet, hiszen tudja, visszakerül az a parázstartó, a méltatlankodás inkább magának szól. Annyira bizalmatlan tud lenni a leendő tagokkal, a csatlakozni kívánókkal, hogy az szörnyű. Pedig, ha a visszagondol, sok évvel ezelőtt ő is épp ilyen volt. Ő is csak betoppant egy nap, hogy felajánlja szolgálatait kovácsként... pont mint a nem messze tőle sürgölődő Dhaven. Hrothgaar arcára együttérzés kúszik egy aprócska mosoly kíséretében.*
- Ööö, izé *horkan fel, amikor a másik megszólítja* a markolat gondját rád bízom. Tégy belátásod szerint.
*Talán kicsit ellenségeskedőnek tűnhet a törpe hangvétele, ám jelen esetben sokkal inkább arról van szó, hogy Hrothgaar szeretné látni, hogy is dolgozik a fickó. Mint egy teszt. Láthatta a pengét, most rajta a sor, hogy kiválassza a keresztvashoz és a markolatgombhoz a megfelelő matériát. A Thargodarok kovácsa nem fogja a kezébe adni a megfelelő eszközöket és hozzávalókat. Ellenben bízik abban, hogy a férfi leleményes lesz és megoldja a helyzetet magától. Ő pedig nekikezd hajtani a fenőkőkövet és finoman, óvatosan, mintha a jóhíre múlna rajta... és igazából ez a fennálló helyzet, élezni kezdi a pengét.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 12:05:35
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 09:50:39
Üzenet elküldve: 2015-02-05 09:50:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A félvér végül elfogyasztja az ételt, és Hildi eléggé nagylelkű hangulatban van ahhoz, hogy adjon neki még a szörpből is. Meg aztán a másik meglepően könnyen teszi azt, amit Hildi mond (ez egy kicsit olyan a dagadt lánynak, mintha hájjal kenegetnék), dacára mindannak, hogy éppen csak most adták-vették. A félvér letargikus visekedéséből Hildi arra következtet, hogy nem volt mindig rabszolga. Igazság szerint ő mindig is az volt, így aztán nem nagyon tudja elképzelni, hogy mit érezhet a másik, sőt még csak nem is próbálja. Bár őt még sosem adták el, ajándékba kapta Kagan (ajándék lónak viszont nem illik a fogát nézni).
A csaj kérdésére Hildi vállat von, ugyebár kinek mi a megalázó? Neki már valószínűleg az a puszta tény is megalázó, hogy éppen most vette meg valaki. Ezek után meg Hildi nem tudhatja, hogy mekkora is a másik ingerküszöbe.*
- Lehet, hogy meghágnak. Többen is. Egyszerre.
*ezen kívül maximum ha ruhát kell mosnia, meg felszolgálnia az ételt, abban meg igazán nincsen semmi megalázó, már legalábbis Hildi szerint.
Mindenesetre nem gondolkodik ezen a lány nagyon, hanem csak a napi bevétellel és a lakatkulcsokkal a kezében bekacsázik az erődbe, remélhetőleg a nyomában a félvérrel.*
A csaj kérdésére Hildi vállat von, ugyebár kinek mi a megalázó? Neki már valószínűleg az a puszta tény is megalázó, hogy éppen most vette meg valaki. Ezek után meg Hildi nem tudhatja, hogy mekkora is a másik ingerküszöbe.*
- Lehet, hogy meghágnak. Többen is. Egyszerre.
*ezen kívül maximum ha ruhát kell mosnia, meg felszolgálnia az ételt, abban meg igazán nincsen semmi megalázó, már legalábbis Hildi szerint.
Mindenesetre nem gondolkodik ezen a lány nagyon, hanem csak a napi bevétellel és a lakatkulcsokkal a kezében bekacsázik az erődbe, remélhetőleg a nyomában a félvérrel.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 08:49:25
Üzenet elküldve: 2015-02-05 08:49:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*A törpe kérésére Jelahan a pergamenért nyúl és a széndarabért, majd kissé nehézkes ujjakkal veti papírra elképzelését a bikafejről. A két szarv tulajdonképpen két tűhegyes, nagyon vékony penge, ami a markolat hátradöfésénél lehet veszélyes. A keresztvas íve nem a penge felé hajlik, hanem a tartó kéz irányába, de nem közvetlenül a pengétől, hanem a szélei csupán. Ezen semmi más extra nincs, és arra jó, hogy jobban védje a kezet egy esetleges vágástól, elvezetve azt. Végül ezt átnyújtja Hrothgaarnak, s mikor a törpe neki kezd a vastömb izzításának, akkor az öreg nézi egy darabig a másik munkáját.
Elmosolyodik végül, és minden szó nélkül kifordul a műhelyből. Senki nem szereti, ha bámulják munka közben. Tudja, hogy a törpe jó munkát fog végezni.
Kint megkeresi a sátrat, melyet az óriás húzott fel neki, majd lova után néz, és ellátja. Végül bemászik a sátorba, és kényelembe helyezi magát. Elaludni nem tud egyből. Nem azért, mert nagy lenne kint a zaj, és ez zavarná, vagy a szokatlan helytől. Koránt sem. Sokkal inkább ifjúkori képek villannak fel előtte, amikor még kalandoztak Huofirral. Hány, de hány éjszakát töltöttek hasonló körülmények között! Számát sem tudja. Szép idők voltak. S lám, már eltelt egy élet. Észre sem vette, mikor öregedett meg. De szereti ezt az öregséget is, még ha néha itt meg ott fáj is kicsit a csontja. Az időjárás változását szinte mindig megérzi.
S emlékei közé tolakszik egy kedves arc, melyet csak nem rég látott először. Isurii szemeinek pillantása viszi az álmok tengerére, s ringatja el végül, ajkán fura kis mosollyal.*
//Napváltás - reggel//
*Így is ébred. Hátán fekve, karjai a feje alatt, ajkán mosoly. Szemei felnyílnak, a bágyad nap halovány fénye kúszik be a sátor homályába. Reggel lett. Felsóhajt, fekszik még egy kicsit, majd nagy lustán felkel. Ülve állapítja meg, hogy régen aludt ilyen jót.*
-Na, kezdjük meg a napot.
*Zsémbeli maga elé, bár ez nem annyira bosszús, mint inkább szórakozott. Nyújtózással lép ki a sátorból, s első útja egy latrina felé vezet, hogy reggeli dolgát elvégezze, majd valami kúthoz. Remélhetően van ilyen, s ott megmosakodik. Ezután lovához viszik léptei, a hűséges hátas bólogatva fogadja. Ételt, italt szerez neki. Apropó étel-ital. Fel kell keresnie azt a pufók lányt a bodegában, akiről Isurii beszélt. Nem ártana valamit a gyomorba is tenni. Reggeli után majd megnézi Hrothgaart.*
*A törpe kérésére Jelahan a pergamenért nyúl és a széndarabért, majd kissé nehézkes ujjakkal veti papírra elképzelését a bikafejről. A két szarv tulajdonképpen két tűhegyes, nagyon vékony penge, ami a markolat hátradöfésénél lehet veszélyes. A keresztvas íve nem a penge felé hajlik, hanem a tartó kéz irányába, de nem közvetlenül a pengétől, hanem a szélei csupán. Ezen semmi más extra nincs, és arra jó, hogy jobban védje a kezet egy esetleges vágástól, elvezetve azt. Végül ezt átnyújtja Hrothgaarnak, s mikor a törpe neki kezd a vastömb izzításának, akkor az öreg nézi egy darabig a másik munkáját.
Elmosolyodik végül, és minden szó nélkül kifordul a műhelyből. Senki nem szereti, ha bámulják munka közben. Tudja, hogy a törpe jó munkát fog végezni.
Kint megkeresi a sátrat, melyet az óriás húzott fel neki, majd lova után néz, és ellátja. Végül bemászik a sátorba, és kényelembe helyezi magát. Elaludni nem tud egyből. Nem azért, mert nagy lenne kint a zaj, és ez zavarná, vagy a szokatlan helytől. Koránt sem. Sokkal inkább ifjúkori képek villannak fel előtte, amikor még kalandoztak Huofirral. Hány, de hány éjszakát töltöttek hasonló körülmények között! Számát sem tudja. Szép idők voltak. S lám, már eltelt egy élet. Észre sem vette, mikor öregedett meg. De szereti ezt az öregséget is, még ha néha itt meg ott fáj is kicsit a csontja. Az időjárás változását szinte mindig megérzi.
S emlékei közé tolakszik egy kedves arc, melyet csak nem rég látott először. Isurii szemeinek pillantása viszi az álmok tengerére, s ringatja el végül, ajkán fura kis mosollyal.*
//Napváltás - reggel//
*Így is ébred. Hátán fekve, karjai a feje alatt, ajkán mosoly. Szemei felnyílnak, a bágyad nap halovány fénye kúszik be a sátor homályába. Reggel lett. Felsóhajt, fekszik még egy kicsit, majd nagy lustán felkel. Ülve állapítja meg, hogy régen aludt ilyen jót.*
-Na, kezdjük meg a napot.
*Zsémbeli maga elé, bár ez nem annyira bosszús, mint inkább szórakozott. Nyújtózással lép ki a sátorból, s első útja egy latrina felé vezet, hogy reggeli dolgát elvégezze, majd valami kúthoz. Remélhetően van ilyen, s ott megmosakodik. Ezután lovához viszik léptei, a hűséges hátas bólogatva fogadja. Ételt, italt szerez neki. Apropó étel-ital. Fel kell keresnie azt a pufók lányt a bodegában, akiről Isurii beszélt. Nem ártana valamit a gyomorba is tenni. Reggeli után majd megnézi Hrothgaart.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 21:16:45
Üzenet elküldve: 2015-02-04 21:16:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Szelíd mosolyt enged meg magának, amint a fészkelődő lányt figyeli. Roppantmód aranyos teremtés ugyanis, az egyszer biztos.*
-Remélem, azért nem csak ennyi haszna van.
*Rántja meg a vállát, mert szeretné azt megélni, hogy baj esetén láthassa, amint Ewangel életet ment a mágiával. Talán ezért is talált rá a tisztavérűre. Pontosan az ő kettősük jelképezi az életet és a halált.*
-Kimerültél a varázslattól? Hm...
*Incselkedik Angyallal, miközben közelebb csúszik hozzá, hogy a lány körbeölelhesse. Tényleg kellemes meleget csinált a kicsi test az irha alatt. Ahogy Ewangel, úgy Aletai kezei is kalandra indulnak a takaró alatt, hogy végigsimítsák a lány arcát, vállát, kebleit, legvégül pedig a hasát is. Ott állapodik meg a férfi tenyere, miközben a másikkal odaadja kedvesének a fél pohár bort.*
-Látom számítottál rá, hogy visszajövök.
*Széles mosollyal az ajkán veszi el ő is a sajátját, majd beletúr Ewangel hajába.*
-Akkor egészségünkre!
*Emeli koccintásra a saját kupáját, miközben vidáman konstatálja magában, hogy ma is érdemes volt felkelni. Na, nem a bor miatt.*
~Életünk kilátástalanul sodródó hajója talán partot vet Amon Ruadh partjain.~
*Nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Mennek majd tovább, vagy maradnak és új otthonra lelnek? A nyugodt éjszakákból ritkán jár nekik mostanában, így jó lesz kihasználni.*
-Holnap semmi dolgunk sincs, úgyhogy ráérünk ma elaludni. Mit gondolsz?
*Teszi le a poharat, miután ivott belőle, majd kihívó tekintetét mélyen a lányéba fúrja.*
*Szelíd mosolyt enged meg magának, amint a fészkelődő lányt figyeli. Roppantmód aranyos teremtés ugyanis, az egyszer biztos.*
-Remélem, azért nem csak ennyi haszna van.
*Rántja meg a vállát, mert szeretné azt megélni, hogy baj esetén láthassa, amint Ewangel életet ment a mágiával. Talán ezért is talált rá a tisztavérűre. Pontosan az ő kettősük jelképezi az életet és a halált.*
-Kimerültél a varázslattól? Hm...
*Incselkedik Angyallal, miközben közelebb csúszik hozzá, hogy a lány körbeölelhesse. Tényleg kellemes meleget csinált a kicsi test az irha alatt. Ahogy Ewangel, úgy Aletai kezei is kalandra indulnak a takaró alatt, hogy végigsimítsák a lány arcát, vállát, kebleit, legvégül pedig a hasát is. Ott állapodik meg a férfi tenyere, miközben a másikkal odaadja kedvesének a fél pohár bort.*
-Látom számítottál rá, hogy visszajövök.
*Széles mosollyal az ajkán veszi el ő is a sajátját, majd beletúr Ewangel hajába.*
-Akkor egészségünkre!
*Emeli koccintásra a saját kupáját, miközben vidáman konstatálja magában, hogy ma is érdemes volt felkelni. Na, nem a bor miatt.*
~Életünk kilátástalanul sodródó hajója talán partot vet Amon Ruadh partjain.~
*Nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Mennek majd tovább, vagy maradnak és új otthonra lelnek? A nyugodt éjszakákból ritkán jár nekik mostanában, így jó lesz kihasználni.*
-Holnap semmi dolgunk sincs, úgyhogy ráérünk ma elaludni. Mit gondolsz?
*Teszi le a poharat, miután ivott belőle, majd kihívó tekintetét mélyen a lányéba fúrja.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 20:35:37
Üzenet elküldve: 2015-02-04 20:35:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Úgy érti, most már hozzászólhat a mesterhez, és leadhatja a rendelését, vagy ha szerencséje már eleve van készleten.*
-Jó estét törp uram. A nevem Trewien és nemrégen érkeztem. Viszont már most igényem lenne. Nem fegyvert, vagy vértet szeretnék vásárolni, hanem ennél praktikusabb tárgyat. Amire szükségem lenn, az egy parázstartó vödör. A nagy hidegben jót fog tenni, a sátrak nem igazán jól fűtöttek itt és semmi kedvem megfagyni.
*Miközben beszél a szeme végigsiklik a műhelyen. Twervez úgy fegyvert csináltatni és fémből készült vértet, de sajnos anyagi lehetőségei ezt nem teszi lehetővé. Pedig egy egyedi kard, ami az ő méretéhez készült és egyedi a súlyelosztása remekül nézne ki az oldalán. De most még nem most rendeli meg a vágyott fegyvert. Kedvesen rámosolyog a törpére és reménykedik a pozitív válaszban és arra is, hogy nem lesz túl drága a kívánsága.*
*Úgy érti, most már hozzászólhat a mesterhez, és leadhatja a rendelését, vagy ha szerencséje már eleve van készleten.*
-Jó estét törp uram. A nevem Trewien és nemrégen érkeztem. Viszont már most igényem lenne. Nem fegyvert, vagy vértet szeretnék vásárolni, hanem ennél praktikusabb tárgyat. Amire szükségem lenn, az egy parázstartó vödör. A nagy hidegben jót fog tenni, a sátrak nem igazán jól fűtöttek itt és semmi kedvem megfagyni.
*Miközben beszél a szeme végigsiklik a műhelyen. Twervez úgy fegyvert csináltatni és fémből készült vértet, de sajnos anyagi lehetőségei ezt nem teszi lehetővé. Pedig egy egyedi kard, ami az ő méretéhez készült és egyedi a súlyelosztása remekül nézne ki az oldalán. De most még nem most rendeli meg a vágyott fegyvert. Kedvesen rámosolyog a törpére és reménykedik a pozitív válaszban és arra is, hogy nem lesz túl drága a kívánsága.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 19:32:44
Üzenet elküldve: 2015-02-04 19:32:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Álomittas szemekkel néz fel az érkezőre. Bizony egy rövidkét már aludt is, elnyomta a több nap alatt összegyűlt fáradtság. Természetesen az érkező hangjára sőt akár már a sátor ponyvájának susogására is megébred. Nem mondaná, ha most valaki rátámadna képes volna elmenekülni de egy kis bosszantó varázst biztosan képes volna a nyakába varrni. A hang ismerős tehát mosolyogva pislog párat.*
- Jó hogy itt vagy. *mondja végül majd mocorog, fészkelődik és végül irhástól mindenestől jól betakarózva felül a szalmafekhelyen.*
- Igen, ennyi haszna van a mágiának és marad is ez a meleg legalább hajnalig. *mondja mosolyogva *Ha meg nem majd újra hívom a nyár szellemét. *mondja kacsintva.
A mivel töltötted az időt kérdésre körbenéz. Végül is mit is csinált? Vett némi enni és innivalót majd aludt egy finomat.*
- Befűtöttem? *kérdez vissza bazsalyogva majd a fekhely felé mutat. *Itt is finom meleg van. *szól majd körbeöleli Aletai derekát karjaival na meg az irhával is egyszerre.
Nem tudja mennyi idő lehet de valószínűleg késő este vagy akár az is megeshet hogy éjfél épp, hogy elmúlt.*
- Nem, dehogy. Azt hiszem a varázslat után a meleg azonnal elnyomott. *mondja mosolyogva majd ha már ott van mellette a félvér gyengéden szájon csókolja majd elszakadva az ajkaitól szabadkozik.* Elnézést, fáradt voltam. *mondja de tekintetéből már teljesen eltűnt az iménti álomfelhő, éléken, érdeklődéssel telten csillog amint a férfi ingj alá kúszik be a tenyere, hogy végigsimítsa a hátát.
Az utolsó kérdésre az imént oly bátran felfedezőútra induló kacsó megszokik viszont Ewa a felvetésre vidáman bólint.*
- Koccinthatunk. Az enyém az amelyik már csak félig van. *mondja várva, hogy kézhez kapja a kupát.*
* Álomittas szemekkel néz fel az érkezőre. Bizony egy rövidkét már aludt is, elnyomta a több nap alatt összegyűlt fáradtság. Természetesen az érkező hangjára sőt akár már a sátor ponyvájának susogására is megébred. Nem mondaná, ha most valaki rátámadna képes volna elmenekülni de egy kis bosszantó varázst biztosan képes volna a nyakába varrni. A hang ismerős tehát mosolyogva pislog párat.*
- Jó hogy itt vagy. *mondja végül majd mocorog, fészkelődik és végül irhástól mindenestől jól betakarózva felül a szalmafekhelyen.*
- Igen, ennyi haszna van a mágiának és marad is ez a meleg legalább hajnalig. *mondja mosolyogva *Ha meg nem majd újra hívom a nyár szellemét. *mondja kacsintva.
A mivel töltötted az időt kérdésre körbenéz. Végül is mit is csinált? Vett némi enni és innivalót majd aludt egy finomat.*
- Befűtöttem? *kérdez vissza bazsalyogva majd a fekhely felé mutat. *Itt is finom meleg van. *szól majd körbeöleli Aletai derekát karjaival na meg az irhával is egyszerre.
Nem tudja mennyi idő lehet de valószínűleg késő este vagy akár az is megeshet hogy éjfél épp, hogy elmúlt.*
- Nem, dehogy. Azt hiszem a varázslat után a meleg azonnal elnyomott. *mondja mosolyogva majd ha már ott van mellette a félvér gyengéden szájon csókolja majd elszakadva az ajkaitól szabadkozik.* Elnézést, fáradt voltam. *mondja de tekintetéből már teljesen eltűnt az iménti álomfelhő, éléken, érdeklődéssel telten csillog amint a férfi ingj alá kúszik be a tenyere, hogy végigsimítsa a hátát.
Az utolsó kérdésre az imént oly bátran felfedezőútra induló kacsó megszokik viszont Ewa a felvetésre vidáman bólint.*
- Koccinthatunk. Az enyém az amelyik már csak félig van. *mondja várva, hogy kézhez kapja a kupát.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 18:43:02
Üzenet elküldve: 2015-02-04 18:43:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Amíg a lány várakozott, többször is járt a sátornál az orgyilkos, bár csak a tűzhelyig jutott. Mellé rakta az erdőben gyűjtött ágakat, gallyakat, amit határozottan a reggeli tűz felélesztéséhez szánt. Amíg gyűjtögetett, és eközben szóba elegyedett néhány emberrel, eltelhetett két óra is, majd a sötét beálltát követően tért meg végleg a sátorhoz.*
-Megjöttem.
*Szól, miután a védelmet jelentő ideiglenes lakhely előtti tűzhely mellé dobta a karjában lévő utolsó adag fát. Kellő mennyiség gyűlt össze, talán egész délelőtt eltüzelgetnek majd, ha nem lesz ép jobb dolguk. Most viszont talán akad még némi tennivaló.*
-Szia. De jól befűtötted a sátort!
*Mosolyodik el a sátorba lépve, mert annak a nyavalyás posztónak meg van az a jó tulajdonsága, hogy tartja a meleget, vagy legalábbis egy bizonyos szintig.*
-Jó volt egy kicsit járni az erdőt. Te mivel töltötted az időt?
*Huppan le ő is a fekhelyére, miután megszabadult a cipőjétől és a hasonlóan kényelmetlen, zavaró ruhadarabjaitól.*
-Ugye, nem várakoztattalak meg nagyon?
*Enni nem akar, reggelre tartogatja, mikor a tűz mellett kényelmesen meg tudják majd melegíteni. Viszont a bor látványa kissé felcsigázza.*
-Egy kupa borral koccinthatnánk is, ha van hozzá kedved.
*Amíg a lány várakozott, többször is járt a sátornál az orgyilkos, bár csak a tűzhelyig jutott. Mellé rakta az erdőben gyűjtött ágakat, gallyakat, amit határozottan a reggeli tűz felélesztéséhez szánt. Amíg gyűjtögetett, és eközben szóba elegyedett néhány emberrel, eltelhetett két óra is, majd a sötét beálltát követően tért meg végleg a sátorhoz.*
-Megjöttem.
*Szól, miután a védelmet jelentő ideiglenes lakhely előtti tűzhely mellé dobta a karjában lévő utolsó adag fát. Kellő mennyiség gyűlt össze, talán egész délelőtt eltüzelgetnek majd, ha nem lesz ép jobb dolguk. Most viszont talán akad még némi tennivaló.*
-Szia. De jól befűtötted a sátort!
*Mosolyodik el a sátorba lépve, mert annak a nyavalyás posztónak meg van az a jó tulajdonsága, hogy tartja a meleget, vagy legalábbis egy bizonyos szintig.*
-Jó volt egy kicsit járni az erdőt. Te mivel töltötted az időt?
*Huppan le ő is a fekhelyére, miután megszabadult a cipőjétől és a hasonlóan kényelmetlen, zavaró ruhadarabjaitól.*
-Ugye, nem várakoztattalak meg nagyon?
*Enni nem akar, reggelre tartogatja, mikor a tűz mellett kényelmesen meg tudják majd melegíteni. Viszont a bor látványa kissé felcsigázza.*
-Egy kupa borral koccinthatnánk is, ha van hozzá kedved.
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 17:32:47
Üzenet elküldve: 2015-02-04 17:32:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Szerencséje volt, a bodega bősz őrzője még épp fel tudott mutatni egy tányérnyi ételt és némi a szaga alapján elég savanyú italt is. A pénzt a lány tenyerébe ejti viszont az étket csak szépen egymás után tudja elvinni a kiválasztott sátorig.*
- Ne siess nagyon a bor töltésével.*szól sietősen majd már el is tűnik a sátor felé vezető úton. Belép, az ételt az egyik sarokba egy üres pergamendarabra teszi le, még szerencse, hogy ez egy mágusnál szinte mindig van majd pedig már szinte szaladva tér vissza a két pohár italért.*
- Köszönöm. *kapja fel a poharakat *Jó éjt!* hallatszik a sötétben eltűnő alak felől.
A poharakat is a tányér étel mellé helyezi és reméli, hogy Aletai amint belép nem fogja véletlenül felrúgni az egészet. Kicsi az esély rá mert a bejárati ponyvával szemben helyezte el az étket és az italt.
A kabátkáját és a csizmáját leveti majd összeborzong. Be kell lássa hogy itt bizony hideg van. Tökéletes az időjárás a bor számára viszont egy érzékeny elf könnyen megfagyhat, szóval a bor ebben a pillanatban kezdi a legkevésbé sem érdekelni. Mezítláb lép oda a borospoharakhoz, megfogja az egyiket és jót kortyol belőle. Ha szerencséje van épp most lép be Aletai, ha nem akkor majd később. Nem feltételezi, hogy elveszne a sötétben.*
- Itt meg lehet fagyni. *morogja félhangosan majd visszateszi a félig üres poharat a másik mellé és az irha alá kucorodik. A helyzet kezd elviselhetővé válni mégis tesz egy gyors kézmozdulatot és kántál dallamosan pár szót majd elégedetten mosolyog.*
- Így már sokkal jobb.
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
* Szerencséje volt, a bodega bősz őrzője még épp fel tudott mutatni egy tányérnyi ételt és némi a szaga alapján elég savanyú italt is. A pénzt a lány tenyerébe ejti viszont az étket csak szépen egymás után tudja elvinni a kiválasztott sátorig.*
- Ne siess nagyon a bor töltésével.*szól sietősen majd már el is tűnik a sátor felé vezető úton. Belép, az ételt az egyik sarokba egy üres pergamendarabra teszi le, még szerencse, hogy ez egy mágusnál szinte mindig van majd pedig már szinte szaladva tér vissza a két pohár italért.*
- Köszönöm. *kapja fel a poharakat *Jó éjt!* hallatszik a sötétben eltűnő alak felől.
A poharakat is a tányér étel mellé helyezi és reméli, hogy Aletai amint belép nem fogja véletlenül felrúgni az egészet. Kicsi az esély rá mert a bejárati ponyvával szemben helyezte el az étket és az italt.
A kabátkáját és a csizmáját leveti majd összeborzong. Be kell lássa hogy itt bizony hideg van. Tökéletes az időjárás a bor számára viszont egy érzékeny elf könnyen megfagyhat, szóval a bor ebben a pillanatban kezdi a legkevésbé sem érdekelni. Mezítláb lép oda a borospoharakhoz, megfogja az egyiket és jót kortyol belőle. Ha szerencséje van épp most lép be Aletai, ha nem akkor majd később. Nem feltételezi, hogy elveszne a sötétben.*
- Itt meg lehet fagyni. *morogja félhangosan majd visszateszi a félig üres poharat a másik mellé és az irha alá kucorodik. A helyzet kezd elviselhetővé válni mégis tesz egy gyors kézmozdulatot és kántál dallamosan pár szót majd elégedetten mosolyog.*
- Így már sokkal jobb.
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 17:25:44
Üzenet elküldve: 2015-02-04 17:25:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Még szerencse, hogy Hrothgaar tisztázza a dolgokat, mielőtt még Dhaven komolyabban munkához látna. Megjegyez mindent, amit a törp mond arról, hogyan is kell kinézzen a keresztvas, illetőleg a markolatgomb.*
-Nyolc centi hosszú, hegyes szarvak... *ismétli a törp szavait, s elmereng rajta, miképpen kivitelezze ezt. Olybá tűnik csakugyan kénytelen lesz kiönteni a formát, mert másképp, ha a szarvakat később tenné rá, úgy kevésbé lenne ellenálló, s egy-egy óvatlan mozdulat során esetleg letörhetne, az pedig nem keltené éppen jó hírét a műhelynek.*
-Milyen fémből legyen? *kérdez rá a biztonság kedvéért, noha ő maga úgy véli, a réz tökéletesen megfelelne a célra, s legfeljebb megmártják aranyban a végén, fényesre csiszolják, a megrendelő elégedettségére.
Így viszont, már kénytelen a keresztvas helyett előbb az öntőformát elkészíteni a bikafejhez, mert a határidő igen szoros, a fémnek pedig meg kell szilárdulnia az öntőformában, s készre kell csinálnia estére.
Mindezek függvényében Dhaven egy árva percig sem lazsál, s mivel örül, hogy végre dolgozhat, azonnal nekilát, kifaragni az öntőformát a bikafejnek. Ezzel bő egy órát elbíbelődik, zsivány munkát nem ad ki a kezéből, csak akkor elégedett, ha tökéletes az összkép. Ha Hrothgaar megszabja, milyen fémből kell lennie, úgy azt a fémen hevíti fel izzásig, míg folyékonnyá nem válik, s azzal dolgozik, azt ereszti az öntőformába. Munka közben halkan fütyörészik, szokásához híven, már amennyiben ez a törpöt nem zavarja. Mert ha zavarja, s szóvá teszi, úgy természetesen abbahagyja.*
A hozzászólás írója (Dhaven Korr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.04 17:26:05
*Még szerencse, hogy Hrothgaar tisztázza a dolgokat, mielőtt még Dhaven komolyabban munkához látna. Megjegyez mindent, amit a törp mond arról, hogyan is kell kinézzen a keresztvas, illetőleg a markolatgomb.*
-Nyolc centi hosszú, hegyes szarvak... *ismétli a törp szavait, s elmereng rajta, miképpen kivitelezze ezt. Olybá tűnik csakugyan kénytelen lesz kiönteni a formát, mert másképp, ha a szarvakat később tenné rá, úgy kevésbé lenne ellenálló, s egy-egy óvatlan mozdulat során esetleg letörhetne, az pedig nem keltené éppen jó hírét a műhelynek.*
-Milyen fémből legyen? *kérdez rá a biztonság kedvéért, noha ő maga úgy véli, a réz tökéletesen megfelelne a célra, s legfeljebb megmártják aranyban a végén, fényesre csiszolják, a megrendelő elégedettségére.
Így viszont, már kénytelen a keresztvas helyett előbb az öntőformát elkészíteni a bikafejhez, mert a határidő igen szoros, a fémnek pedig meg kell szilárdulnia az öntőformában, s készre kell csinálnia estére.
Mindezek függvényében Dhaven egy árva percig sem lazsál, s mivel örül, hogy végre dolgozhat, azonnal nekilát, kifaragni az öntőformát a bikafejnek. Ezzel bő egy órát elbíbelődik, zsivány munkát nem ad ki a kezéből, csak akkor elégedett, ha tökéletes az összkép. Ha Hrothgaar megszabja, milyen fémből kell lennie, úgy azt a fémen hevíti fel izzásig, míg folyékonnyá nem válik, s azzal dolgozik, azt ereszti az öntőformába. Munka közben halkan fütyörészik, szokásához híven, már amennyiben ez a törpöt nem zavarja. Mert ha zavarja, s szóvá teszi, úgy természetesen abbahagyja.*
A hozzászólás írója (Dhaven Korr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.04 17:26:05
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-04 17:16:25
Üzenet elküldve: 2015-02-04 17:16:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Ahogy sejtette, a férfi nem késlekedik, és lecsap a kínálkozó alkalomra. Mi több, jól nevelten, de ami még fontosabb, önkéntesen megválik fegyvereitől. Hrothgaar megspórolt egyet az őrségnek.*
~Nincs mit Dharren, nem kell hálálkodnod, hehe.~
*Hrothgaar egy gerendába ütött szegről lekanyarít egy feles kötényt és Dhaven felé hajítja. A műhely ablakait kitárja egyesével, hadd világítson be a természetes fény, bármily gyengécske is még egyelőre.*
- Estére ígértem a megrendelőnek, de nem hinném, hogy zokon venné, ha hamarabb elkészülünk vele. Korosodó ember, talán már a hatvan felé tapos. Előkelő család sarja lehet, vagy legalábbis kékvérűeK szolgálatában állhat. Remélhetőleg nem kell soha vérontásra használnia, de adjuk meg a módját. Ha elégedett lesz, jó hírét viszi Thargarod kovácsának.
*Feltárja a szerszámok egy részét tartalmazó szekrényt, bár ide csak a fontosabb holmit zárják el éjjelre. Az eszközök legjava az üllő és a tűzhely környékén fellelhető. Ám mielőtt a buzgó férfi munkához látna még megállítja egy időre.*
- Ez speciális rendelés volt, speciális igényekkel. *szögezi le és megpróbálja szó szerint idézni a megrendelőt* A keresztvas kissé hajoljon vissza a kéz felé a végeinél, és a markolat gombja egy bikafejet ábrázoljon, melynek szarvai legyenek legalább nyolc centi hosszúak és hegyesek. Így akarja a megrendelő.
*Nagy odafigyeléssel adózott Jelahan szavaira, amikor a férfi körbeírta, mit is szeretne. Ám a próbaidősnek nem fontos a név, csupán az, hogy a "megrendelő így kívánja". Az pedig, hogy a törpe nem csak a szavakra figyelt, hanem magára a megrendelőre is, azért fontos, mert így tudhatja a kovács, mennyire kell az apróságokra is figyelnie. Jelen esetben pedig igencsak oda kell figyelni, hisz nívós embernek készül a fegyver. Ha sikerült a részleteket megértetnie Dhaven-nel, akkor hagyja, a férfi hadd lásson munkához, ő maga pedig nekilát megélezni és széppé varázsolni az előző nap elkészített pengét.*
*Ahogy sejtette, a férfi nem késlekedik, és lecsap a kínálkozó alkalomra. Mi több, jól nevelten, de ami még fontosabb, önkéntesen megválik fegyvereitől. Hrothgaar megspórolt egyet az őrségnek.*
~Nincs mit Dharren, nem kell hálálkodnod, hehe.~
*Hrothgaar egy gerendába ütött szegről lekanyarít egy feles kötényt és Dhaven felé hajítja. A műhely ablakait kitárja egyesével, hadd világítson be a természetes fény, bármily gyengécske is még egyelőre.*
- Estére ígértem a megrendelőnek, de nem hinném, hogy zokon venné, ha hamarabb elkészülünk vele. Korosodó ember, talán már a hatvan felé tapos. Előkelő család sarja lehet, vagy legalábbis kékvérűeK szolgálatában állhat. Remélhetőleg nem kell soha vérontásra használnia, de adjuk meg a módját. Ha elégedett lesz, jó hírét viszi Thargarod kovácsának.
*Feltárja a szerszámok egy részét tartalmazó szekrényt, bár ide csak a fontosabb holmit zárják el éjjelre. Az eszközök legjava az üllő és a tűzhely környékén fellelhető. Ám mielőtt a buzgó férfi munkához látna még megállítja egy időre.*
- Ez speciális rendelés volt, speciális igényekkel. *szögezi le és megpróbálja szó szerint idézni a megrendelőt* A keresztvas kissé hajoljon vissza a kéz felé a végeinél, és a markolat gombja egy bikafejet ábrázoljon, melynek szarvai legyenek legalább nyolc centi hosszúak és hegyesek. Így akarja a megrendelő.
*Nagy odafigyeléssel adózott Jelahan szavaira, amikor a férfi körbeírta, mit is szeretne. Ám a próbaidősnek nem fontos a név, csupán az, hogy a "megrendelő így kívánja". Az pedig, hogy a törpe nem csak a szavakra figyelt, hanem magára a megrendelőre is, azért fontos, mert így tudhatja a kovács, mennyire kell az apróságokra is figyelnie. Jelen esetben pedig igencsak oda kell figyelni, hisz nívós embernek készül a fegyver. Ha sikerült a részleteket megértetnie Dhaven-nel, akkor hagyja, a férfi hadd lásson munkához, ő maga pedig nekilát megélezni és széppé varázsolni az előző nap elkészített pengét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734