Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 21:29:32
Üzenet elküldve: 2015-02-23 21:29:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés - bódé (Gabrien, Oriiza stb.)//
*Lassan lépdel a sorban negyedikként a daliás lovag, amint újra beér Amon Ruadh földjére. Az eltelt idő alatt a tábor nyüzsgése semmit sem változott. Ami feltűnik, hogy valami épül a sátorváros egyik oldalán.*
~Talán házak lesznek?~
*Kiváló lesz, hogy ezzel is tehermentesítsék az erődöt a rengeteg embertől. Meg hát nem lehet kellemes ilyen hidegben a sátorban aludni. Mondjuk nappal igen, mert most kifejezetten jó idő van. Ennek jeléül a fényes páncélon ékszerként csillan meg a napsugár. Gabrien nem is vesztegette az időt, mert mire Ryrin odaért, belevetette magát az életbe és a bódénál téblábol. Ami fontosabb, hogy kint van Kagan is. Ilyen előkelő fogadtatásra azért nem számított, de úriemberként kezeli.*
-Üdv mindenkinek!
*Áll meg ő is a bódé közelében, s leszáll ébenszínű paripájáról. Nem zavarja Kagant, hagyja, hogy az Walddal vitassa meg az út folyamán történteket. Természetesen, ha a vezér hívatja, mostantól újra a rendelkezésére áll.
Finom illata van a frissen készült ebédnek, így nem is állja meg, hogy ne csatlakozzon lovagtársához.*
-Pedig inkább hallgat, mint pletykál!
*Vágja hátba Gabrient barátságosan, majd a bódéban álldogáló lányra pillant.*
-Én is kérnék egy kupa sört, mint Gabrien, de megkóstolnám az ebédet is. Finom illata van!
*Adja le a rendelést, majd az erszényéhez nyúl, hogy kifizethesse Oriiza számára a kért összeget. Míg az ételre vár, végigpillant Khan-on.*
~Úgy látszik, nem vették a fejedet, Kölyök!~
*Szorult Kaganba némi irgalom is, pedig igencsak ideges volt, mikor utoljára látta ezzel a fickóval, meg a lánnyal, akit végső újára kellett, hogy kísérjen a gesztenyebarna legény.*
~Vajon megtette?~
*Nem kérdez rá, nem az ő ügye. Most csak az ételt és a sört várja, ami már kijár nekik a sírig tartó kaland után.*
*Lassan lépdel a sorban negyedikként a daliás lovag, amint újra beér Amon Ruadh földjére. Az eltelt idő alatt a tábor nyüzsgése semmit sem változott. Ami feltűnik, hogy valami épül a sátorváros egyik oldalán.*
~Talán házak lesznek?~
*Kiváló lesz, hogy ezzel is tehermentesítsék az erődöt a rengeteg embertől. Meg hát nem lehet kellemes ilyen hidegben a sátorban aludni. Mondjuk nappal igen, mert most kifejezetten jó idő van. Ennek jeléül a fényes páncélon ékszerként csillan meg a napsugár. Gabrien nem is vesztegette az időt, mert mire Ryrin odaért, belevetette magát az életbe és a bódénál téblábol. Ami fontosabb, hogy kint van Kagan is. Ilyen előkelő fogadtatásra azért nem számított, de úriemberként kezeli.*
-Üdv mindenkinek!
*Áll meg ő is a bódé közelében, s leszáll ébenszínű paripájáról. Nem zavarja Kagant, hagyja, hogy az Walddal vitassa meg az út folyamán történteket. Természetesen, ha a vezér hívatja, mostantól újra a rendelkezésére áll.
Finom illata van a frissen készült ebédnek, így nem is állja meg, hogy ne csatlakozzon lovagtársához.*
-Pedig inkább hallgat, mint pletykál!
*Vágja hátba Gabrient barátságosan, majd a bódéban álldogáló lányra pillant.*
-Én is kérnék egy kupa sört, mint Gabrien, de megkóstolnám az ebédet is. Finom illata van!
*Adja le a rendelést, majd az erszényéhez nyúl, hogy kifizethesse Oriiza számára a kért összeget. Míg az ételre vár, végigpillant Khan-on.*
~Úgy látszik, nem vették a fejedet, Kölyök!~
*Szorult Kaganba némi irgalom is, pedig igencsak ideges volt, mikor utoljára látta ezzel a fickóval, meg a lánnyal, akit végső újára kellett, hogy kísérjen a gesztenyebarna legény.*
~Vajon megtette?~
*Nem kérdez rá, nem az ő ügye. Most csak az ételt és a sört várja, ami már kijár nekik a sírig tartó kaland után.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 21:19:41
Üzenet elküldve: 2015-02-23 21:19:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Dhaven figyelmesen hallgatja a raccsolós fickót, bár van, amit alig éhrt, de acélos logikájának segedelmével azért javarészt ki tudja következtetni, hogy végül is mit akar Letrion.*
-Rendben, mivel mindenféle különösebb cicoma nélkül kéri, azt mondom, a számszeríjért mindösszesen hetven aranyat kérek, a húsz sima vessző ugyebár húsz arany, s ami az acélhegyűeket illeti... *megvakarja az állát, elgondolkozik a dolgon, mivel az acél elég drága mulatság, ugyanakkor mivel nyílhegyekről van csupán szó, nem kell belőle sok, s azért sem kérhet túlságosan magas árat.*
-Tudok csinálni olyat, melynek a hegye egy tűhöz hasonlatos, hosszú, s nagyon hegyes. Ez a legtöbb páncélt, és láncinget átüti, még száz lépésről is. Az egyetlen hátránya, hogy nem okoz bő vérzést, így megfelelő helyen kell vele eltalálni a célpontot. De az átütő erő garantált. Ennek darabját három aranyért megcsinálom, a sima acélhegy két arany. *jut végül döntésre. Rövid fejszámolást követően úgy véli, meglehetősen baráti árat szabott mind a fegyverre, mind a nyílvesszőkre.*
-Mire mindezzel végzek, az legalább három nap, s eztán még a fegyvert be is kell állítani, hogy pontos legyen. Ha mellkast akarja eltalálni, száz lépés távolságból a fejre kell célozni, százötven lépésről már három arasszal a fej fölé. Amolyan ötven-hatvanfontos jószágról beszélünk, az már elég férfias fegyver, de még mindig könnyebben kezelhető. Megfelel így? *kérdi a férfitől, s ebben a pillanatban újfent nyílik a műhely ajtaja, Lia lép be rajta. Dhaven rápillant, halványan elmosolyodik a bajsza alatt.*
-Szia! *köszön neki már-már vidámnak mondható hangon, legalábbis az eddig enyhén morcos hangulatához képest ez mindenképpen pozitív változásnak mondható.*
-Mindjárt végzünk az úrral, ülj csak le valahová! *biccent a nő felé, majd ismételten Letrionhoz fordul.*
-Nos?
A hozzászólás írója (Dhaven Korr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.23 21:23:38
*Dhaven figyelmesen hallgatja a raccsolós fickót, bár van, amit alig éhrt, de acélos logikájának segedelmével azért javarészt ki tudja következtetni, hogy végül is mit akar Letrion.*
-Rendben, mivel mindenféle különösebb cicoma nélkül kéri, azt mondom, a számszeríjért mindösszesen hetven aranyat kérek, a húsz sima vessző ugyebár húsz arany, s ami az acélhegyűeket illeti... *megvakarja az állát, elgondolkozik a dolgon, mivel az acél elég drága mulatság, ugyanakkor mivel nyílhegyekről van csupán szó, nem kell belőle sok, s azért sem kérhet túlságosan magas árat.*
-Tudok csinálni olyat, melynek a hegye egy tűhöz hasonlatos, hosszú, s nagyon hegyes. Ez a legtöbb páncélt, és láncinget átüti, még száz lépésről is. Az egyetlen hátránya, hogy nem okoz bő vérzést, így megfelelő helyen kell vele eltalálni a célpontot. De az átütő erő garantált. Ennek darabját három aranyért megcsinálom, a sima acélhegy két arany. *jut végül döntésre. Rövid fejszámolást követően úgy véli, meglehetősen baráti árat szabott mind a fegyverre, mind a nyílvesszőkre.*
-Mire mindezzel végzek, az legalább három nap, s eztán még a fegyvert be is kell állítani, hogy pontos legyen. Ha mellkast akarja eltalálni, száz lépés távolságból a fejre kell célozni, százötven lépésről már három arasszal a fej fölé. Amolyan ötven-hatvanfontos jószágról beszélünk, az már elég férfias fegyver, de még mindig könnyebben kezelhető. Megfelel így? *kérdi a férfitől, s ebben a pillanatban újfent nyílik a műhely ajtaja, Lia lép be rajta. Dhaven rápillant, halványan elmosolyodik a bajsza alatt.*
-Szia! *köszön neki már-már vidámnak mondható hangon, legalábbis az eddig enyhén morcos hangulatához képest ez mindenképpen pozitív változásnak mondható.*
-Mindjárt végzünk az úrral, ülj csak le valahová! *biccent a nő felé, majd ismételten Letrionhoz fordul.*
-Nos?
A hozzászólás írója (Dhaven Korr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.23 21:23:38
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 20:52:37
Üzenet elküldve: 2015-02-23 20:52:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel, Janemita//
*Miután leadta a rendelést, vidáman kelt útra a tábor körül. Egy hordóban talált elegendő vizet is, hogy megmoshassa arcát, aztán vetett néhány pillantást az óriásokra is. Figyelte, hogy milyen lelkesedéssel építkeznek, miközben a gondolatai között ő is építkezett. Úgy volt, hogy beáll hozzájuk segíteni, de miután Kagannal beszélt, új feladata lett. Fel kellett készülni arra, hogy a törzs, hogy a vezető orgyilkosa lesz. Ez rengeteg tervezési munkával jár, főleg, hogy teljesen meg kíván a feladatra újulni. Miközben az építkezést figyelte, éppen az új fegyverén morfondírozott, amit még Wegtorenben látott egy figuránál. A fogadóban a sötételf alkoholtól bódult állapotban, dicsekedve mesélte a fegyver felépítését és működési elvét. Természetesen nem csak olyan békés kalandornak tetszett meg a vékony penge, mint amilyen Aletai. A kardforgatóba belekötöttek, és akkor a kecses penge előkerült, hogy móresre tanítsa a nyomorultakat.*
~Az a kézmozdulat. Azt nem bírták leutánozni, miután elvették a pengét tőle!~
*A kötekedők kezében csak egy használhatatlan vasdarab volt. Hiába vágtak vele a sötételf felé, az részegen is elhajolt, de a fegyverben nem volt annyi erő sem, hogy beleékelődjön az asztalba. Néhány ütés után a tulajdonosa visszaszerezte, s az ő kezében pusztító csapássá változott.*
~Hiába volt a támadók egyikén bőrvért, gond nélkül vágta ketté, méghozzá deréktájon!~
*Szabályos, szép vágás volt, amivel a testet kettéfelezte. Aletai szájtátva figyelte a harc további részét, mire rájött, hogy egy apró, de jelentőségteljes mozdulat változtatta az éles fémdarabot egy halált osztó pengévé.*
~Sok gyakorlás kell, mire megtanulom.~
*Olyan pengét akar, ez nem kétséges. A tervezés után visszasétált a tűzhöz, majd ismét leült. A pergament ezúttal is azzal a céllal vette elő, hogy lerajzolja a fegyver kinézetét, segítve a kovácsok képzelőerejét. Így könnyebb dolguk lesz, mintha szavakba öntené a félvér.
Észre sem vette, amint elrepült felette az idő, s a nap lassan délutánba váltott. Ewangel szakította ki alkotásából egy hatalmas adag gőzölgő étellel.*
-Áh, épp most akartam a kovácsokhoz menni, de azt hiszem, hogy csak ebéd után teszem.
*Mosolyodik el, s helyet szorít a lánynak. Ha Kedvese odaadja az étket, hamar neki is lát. Meg lehet ám éhezni akkor is, ha nem végez fizikai munkát.
Míg étkezik, elmeséli a napját, kitérve minden részletre, majd egy újabb falat után elmondja a további ötletét kedvesének.*
-Ha visszatértem a kovácsoktól, akkor megbeszélhetjük a hajam átalakítását is. Így fog kinézni a fegyverem.
*Nyújtja át a rajzot, ami hasonlóan részletes -számadatokkal, a markolat esetében pedig anyagnévvel is-, mint a ruha, amit Jane számára papíron átadott.*
-Hogy tetszik?
*Kérdezi, de a válasz előtt érkezik vissza Janemita, aki meglepő sebességgel készítette el a kért ruhadarabot.*
-Ez gyönyörű! Köszönöm!
*Hajtja szét a köpenyt, amiben talán már benne van a fejkendő is. Széles mosoly ül az arcára, mert az eredmény a vártnál jobban sikerült. Ugyan nem fémmel van megerősítve a kilógó kard helye, ám éppen megteszi így is, hogy megerősítette azt a lyukat a lány. A kovácsoknak lesz éppen elég dolga, ha egyszer beszabadul oda a szőke férfi.
Miután minőség-ellenőrzést végzett, kotorászni kezd az erszényénél, hogy bőkezűen megjutalmazza a lányt gyors és szép munkájáért, de az a szerénységétől vezérelve olyan gyorsan illan el valamerre, hogy nincs ideje Aletainak átadni a lánynak szánt aranyakat.*
~Akkor Kagannak, értem. Később felkeresem.~
*Újra Angyal mellé telepszik, majd kíváncsian pillant a szemébe.*
-A te napod milyen volt? Sok ember ismertél meg?
*Miután leadta a rendelést, vidáman kelt útra a tábor körül. Egy hordóban talált elegendő vizet is, hogy megmoshassa arcát, aztán vetett néhány pillantást az óriásokra is. Figyelte, hogy milyen lelkesedéssel építkeznek, miközben a gondolatai között ő is építkezett. Úgy volt, hogy beáll hozzájuk segíteni, de miután Kagannal beszélt, új feladata lett. Fel kellett készülni arra, hogy a törzs, hogy a vezető orgyilkosa lesz. Ez rengeteg tervezési munkával jár, főleg, hogy teljesen meg kíván a feladatra újulni. Miközben az építkezést figyelte, éppen az új fegyverén morfondírozott, amit még Wegtorenben látott egy figuránál. A fogadóban a sötételf alkoholtól bódult állapotban, dicsekedve mesélte a fegyver felépítését és működési elvét. Természetesen nem csak olyan békés kalandornak tetszett meg a vékony penge, mint amilyen Aletai. A kardforgatóba belekötöttek, és akkor a kecses penge előkerült, hogy móresre tanítsa a nyomorultakat.*
~Az a kézmozdulat. Azt nem bírták leutánozni, miután elvették a pengét tőle!~
*A kötekedők kezében csak egy használhatatlan vasdarab volt. Hiába vágtak vele a sötételf felé, az részegen is elhajolt, de a fegyverben nem volt annyi erő sem, hogy beleékelődjön az asztalba. Néhány ütés után a tulajdonosa visszaszerezte, s az ő kezében pusztító csapássá változott.*
~Hiába volt a támadók egyikén bőrvért, gond nélkül vágta ketté, méghozzá deréktájon!~
*Szabályos, szép vágás volt, amivel a testet kettéfelezte. Aletai szájtátva figyelte a harc további részét, mire rájött, hogy egy apró, de jelentőségteljes mozdulat változtatta az éles fémdarabot egy halált osztó pengévé.*
~Sok gyakorlás kell, mire megtanulom.~
*Olyan pengét akar, ez nem kétséges. A tervezés után visszasétált a tűzhöz, majd ismét leült. A pergament ezúttal is azzal a céllal vette elő, hogy lerajzolja a fegyver kinézetét, segítve a kovácsok képzelőerejét. Így könnyebb dolguk lesz, mintha szavakba öntené a félvér.
Észre sem vette, amint elrepült felette az idő, s a nap lassan délutánba váltott. Ewangel szakította ki alkotásából egy hatalmas adag gőzölgő étellel.*
-Áh, épp most akartam a kovácsokhoz menni, de azt hiszem, hogy csak ebéd után teszem.
*Mosolyodik el, s helyet szorít a lánynak. Ha Kedvese odaadja az étket, hamar neki is lát. Meg lehet ám éhezni akkor is, ha nem végez fizikai munkát.
Míg étkezik, elmeséli a napját, kitérve minden részletre, majd egy újabb falat után elmondja a további ötletét kedvesének.*
-Ha visszatértem a kovácsoktól, akkor megbeszélhetjük a hajam átalakítását is. Így fog kinézni a fegyverem.
*Nyújtja át a rajzot, ami hasonlóan részletes -számadatokkal, a markolat esetében pedig anyagnévvel is-, mint a ruha, amit Jane számára papíron átadott.*
-Hogy tetszik?
*Kérdezi, de a válasz előtt érkezik vissza Janemita, aki meglepő sebességgel készítette el a kért ruhadarabot.*
-Ez gyönyörű! Köszönöm!
*Hajtja szét a köpenyt, amiben talán már benne van a fejkendő is. Széles mosoly ül az arcára, mert az eredmény a vártnál jobban sikerült. Ugyan nem fémmel van megerősítve a kilógó kard helye, ám éppen megteszi így is, hogy megerősítette azt a lyukat a lány. A kovácsoknak lesz éppen elég dolga, ha egyszer beszabadul oda a szőke férfi.
Miután minőség-ellenőrzést végzett, kotorászni kezd az erszényénél, hogy bőkezűen megjutalmazza a lányt gyors és szép munkájáért, de az a szerénységétől vezérelve olyan gyorsan illan el valamerre, hogy nincs ideje Aletainak átadni a lánynak szánt aranyakat.*
~Akkor Kagannak, értem. Később felkeresem.~
*Újra Angyal mellé telepszik, majd kíváncsian pillant a szemébe.*
-A te napod milyen volt? Sok ember ismertél meg?
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 20:39:52
Üzenet elküldve: 2015-02-23 20:39:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Délután //
*Nem szokott hozzá, hogy szó nélkül eltűnjenek a szeme elől, és ezt elégedetlen homlokráncolással hozza Rilai és a világ tudomására.*
- Remek. *biccent Chiarinak.*
- A kicsire azért maradjon időd. *kacsint még Chiarira.*
- Mozgasd meg a Pöttöm Óriást is. *biccent Bryande felé, aki meglehetősen nagy elánnal rendelkezik "apró" termetéhez képest, és tudja hajszolni a lustaságra hajlamos melákokat is.*
- Igen, kis Janemita? *pillant oldalra, mikor Jane hozzá lép.*
- Ez igencsak jó hír. *bólogat, ám pontosításképpen rákérdez még.*
- A druida hogy boldogul? Ér valamit, vagy hajítsam ki az ösvényre? *lógósoknak és semmire se jó léhűtőknek nincs helye a Thargodarok dolgos népe között.*
- Mutasd. *veszi el a lánytól az ábrát. Mivel a Közöst ő is csak beszéli, de csak saját nyelvén ír és olvas, így a képszerű ábrázolások azonosításában meglehetősen erősnek mondható.*
- Ahammm. *egy darabig még így is eltart, mire rájön, miről is van szó.*
- Érdekes. Aletainak? Hmmm. Mondd neki, hogy 100 arany, és tartsd meg. *mosolyog a lányra, majd megvakargatja szakálla tövét.*
- Menj, már biztos játssza az éhen-haltat. Nagyon tud mártírkodni. És ha előjönne a szaros magaself beszólásaival, csak mondd neki, hogy azt üzenem, nem otthon van, hanem itthon, oké? Tudni fogja... *ekkor tűnik fel neki, hogy számtalan ismeretlen asszonyszemély kavarog Amon Ruadhon.*
- Chiari, egy szóra még. Ki ez a sok idegen fehérnép? *akad köztük ilyen is, olyan is, főleg csinoskábbak, de semmi különleges. Csak hát idegenek.*
*Nem szokott hozzá, hogy szó nélkül eltűnjenek a szeme elől, és ezt elégedetlen homlokráncolással hozza Rilai és a világ tudomására.*
- Remek. *biccent Chiarinak.*
- A kicsire azért maradjon időd. *kacsint még Chiarira.*
- Mozgasd meg a Pöttöm Óriást is. *biccent Bryande felé, aki meglehetősen nagy elánnal rendelkezik "apró" termetéhez képest, és tudja hajszolni a lustaságra hajlamos melákokat is.*
- Igen, kis Janemita? *pillant oldalra, mikor Jane hozzá lép.*
- Ez igencsak jó hír. *bólogat, ám pontosításképpen rákérdez még.*
- A druida hogy boldogul? Ér valamit, vagy hajítsam ki az ösvényre? *lógósoknak és semmire se jó léhűtőknek nincs helye a Thargodarok dolgos népe között.*
- Mutasd. *veszi el a lánytól az ábrát. Mivel a Közöst ő is csak beszéli, de csak saját nyelvén ír és olvas, így a képszerű ábrázolások azonosításában meglehetősen erősnek mondható.*
- Ahammm. *egy darabig még így is eltart, mire rájön, miről is van szó.*
- Érdekes. Aletainak? Hmmm. Mondd neki, hogy 100 arany, és tartsd meg. *mosolyog a lányra, majd megvakargatja szakálla tövét.*
- Menj, már biztos játssza az éhen-haltat. Nagyon tud mártírkodni. És ha előjönne a szaros magaself beszólásaival, csak mondd neki, hogy azt üzenem, nem otthon van, hanem itthon, oké? Tudni fogja... *ekkor tűnik fel neki, hogy számtalan ismeretlen asszonyszemély kavarog Amon Ruadhon.*
- Chiari, egy szóra még. Ki ez a sok idegen fehérnép? *akad köztük ilyen is, olyan is, főleg csinoskábbak, de semmi különleges. Csak hát idegenek.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 20:16:14
Üzenet elküldve: 2015-02-23 20:16:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ewa, majd a Kovácsműhely//
*Kifelé az úton örömére van még módja beszélgetni új ismerősével, a szőke elf lánnyal*
– Köszönöm. *Mosolyodik el őszinte örömmel. Rég volt már, hogy csak így egyszerűen barátkozhatott, és most egyszerűen csak jól érzi magát, könnyednek és tényleg fiatalnak, nem pedig a saját koránál sokkalta idősebb magányos vándornak.*
– Évek? Ó, igen. *Siet feledtetni a hökkent kérdést, mert világos, hogy a mágiát megtanulni minden bizonnyal időbe telik, és nehéz is.*
~Nem hullik az csak úgy senki ölébe, Ewa minden bizonnyal alaposan megdolgozott a tudásáért.~
– Bizonyára nem egyszerű ilyen bonyolult és csodálatos dolgokat megtanulni. *Mondja elismerően.
Aztán elmosolyodik, ahogy a másik lány a kedvesét említi. Nem az a fajta ő, aki irigyelné mások boldogságát, egyáltalán nem. Néha kesereg azon, hogy neki még nem sikerült, de legtöbbször igyekszik egyszerűen csak úgy tenni, mintha a világ minden ideje az övé lenne, és mintha az élete csak egy érdekes és szép utazás lenne, tele csupa csodával és örömmel. Az pedig, hogy eddig egyedül járta az útját nem számít. Mert végtére is mindig arra gondol, hogy bármelyik útkanyarulat mögül felbukkanhat valaki, aki esetleg társául szegődne. Ezzel nyugtatgatja magát, ha szomorú, vagy ha csak elkeseríti, hogy ismét napok óta nincs kihez szólnia.*
– Biztos örül majd, mert még a teljes sötétség leszállta előtt visszatérsz, ráadásul estebéddel, ami, tapasztalat, de jobb ám, mint a Bódé kínálata.
*Hiszen délben kipróbálta azt ő is. Persze nem volt romlott az étel, nem volt semmi baja, de a különlegestől messze állt.*
~Igaz ez sem hercegi lakoma, de a fűszerezés szerintem elég jól sikerült.~
– Én bekukkantok a kovácsműhelybe még. Az új kovács azt mondta, megnézi a másik alkarvédőmet is. A balt már megreparálta délelőtt, fizetségnek meg akkor ebédet kért. Így... *Kicsit megvonja a vállát és megemeli a kosarát, mutatva, hogy ő hasonló fizetségre gondol most is.*
~Aztán majd alakul valahogy a dolog. Majd meglátjuk.~
*Újra eszébe jut Dhaven keze a vállán.*
~Bár talán minden lánnyal ilyen közvetlen, nem tudhatom.~
*Halkan sóhajt, majd bólint, mert látja, hogy az esti szürkületben melyik sátorra mutat Ewa.*
– Igen látom már. Jó tudni, hogy vannak üres sátrak is. Még ha nem is túl melegek, de mégis jobb egy sátor, mint a szabad ég alatt, vagy egy kidőlt fatörzs védelmében, az erdőben. *Jegyzi meg csendesen.*
– Legyen szép estétek! *Köszön el ő is.* Viszlát holnap! *Teszi még hozzá, mert egyelőre arra számít, holnap is találkoznak talán a főzésnél. Igaz utána lehet, hogy neki a kabátokkal is lesz dolga, de egyáltalán nem bánja.
Miután elválnak útjaik, és újsütetű barátnője a sátrak felé indul, ő a kovácsműhely felé veszi a lépteit.
Könnyen odatalál, és ugyanolyan csendesen áll meg az ajtóban, ahogy délelőtt is tette.
Dhaven odabent van, és egy előkelő külsejű, és minden valószínűség szerint nemesi születésű, kissé raccsoló lovagforma férfit hallgat éppen, aki acélhegyű nyilakat rendelne. Páncélzúzókat.
Szemei kikerekednek kicsit, hallva, hogy még több sima nyíl is kell.*
~Ez bizony komoly munkának hangzik. Talán nagyon rosszkor jöttem. Az én semmi kis alkarvédőmre lehet, hogy nem is jut idő.~
*De ha már itt van, nem akar csak úgy elsunnyogni, különben is Dhaven mondta, hogy keresse meg, hát megtette. És ha itt van, akkor köszön is, aztán persze majd udvariasan kivárja, hogy rá kerüljön a sor.*
– Szép estét az uraknak! *Mondja, majd óvatosan elmosolyodik.* Csak tárgyaljátok meg nyugodtan a dolgokat, addig én odébb megyek, kivárom a soromat.
*Így is tesz, pár lépéssel távolabb megy, ámde nem kint, a sötétbe forduló ég alatt, bent marad, a kovácstűzhöz húzódik közel, és miután a kis vesszőkosarat a lába mellé teszi, amennyire csak lehet igyekszik a lángok táncára koncentrálni, és nem zavarni a férfiak beszédét, hacsak valamelyikük kifejezetten nem szól őhozzá.*
*Kifelé az úton örömére van még módja beszélgetni új ismerősével, a szőke elf lánnyal*
– Köszönöm. *Mosolyodik el őszinte örömmel. Rég volt már, hogy csak így egyszerűen barátkozhatott, és most egyszerűen csak jól érzi magát, könnyednek és tényleg fiatalnak, nem pedig a saját koránál sokkalta idősebb magányos vándornak.*
– Évek? Ó, igen. *Siet feledtetni a hökkent kérdést, mert világos, hogy a mágiát megtanulni minden bizonnyal időbe telik, és nehéz is.*
~Nem hullik az csak úgy senki ölébe, Ewa minden bizonnyal alaposan megdolgozott a tudásáért.~
– Bizonyára nem egyszerű ilyen bonyolult és csodálatos dolgokat megtanulni. *Mondja elismerően.
Aztán elmosolyodik, ahogy a másik lány a kedvesét említi. Nem az a fajta ő, aki irigyelné mások boldogságát, egyáltalán nem. Néha kesereg azon, hogy neki még nem sikerült, de legtöbbször igyekszik egyszerűen csak úgy tenni, mintha a világ minden ideje az övé lenne, és mintha az élete csak egy érdekes és szép utazás lenne, tele csupa csodával és örömmel. Az pedig, hogy eddig egyedül járta az útját nem számít. Mert végtére is mindig arra gondol, hogy bármelyik útkanyarulat mögül felbukkanhat valaki, aki esetleg társául szegődne. Ezzel nyugtatgatja magát, ha szomorú, vagy ha csak elkeseríti, hogy ismét napok óta nincs kihez szólnia.*
– Biztos örül majd, mert még a teljes sötétség leszállta előtt visszatérsz, ráadásul estebéddel, ami, tapasztalat, de jobb ám, mint a Bódé kínálata.
*Hiszen délben kipróbálta azt ő is. Persze nem volt romlott az étel, nem volt semmi baja, de a különlegestől messze állt.*
~Igaz ez sem hercegi lakoma, de a fűszerezés szerintem elég jól sikerült.~
– Én bekukkantok a kovácsműhelybe még. Az új kovács azt mondta, megnézi a másik alkarvédőmet is. A balt már megreparálta délelőtt, fizetségnek meg akkor ebédet kért. Így... *Kicsit megvonja a vállát és megemeli a kosarát, mutatva, hogy ő hasonló fizetségre gondol most is.*
~Aztán majd alakul valahogy a dolog. Majd meglátjuk.~
*Újra eszébe jut Dhaven keze a vállán.*
~Bár talán minden lánnyal ilyen közvetlen, nem tudhatom.~
*Halkan sóhajt, majd bólint, mert látja, hogy az esti szürkületben melyik sátorra mutat Ewa.*
– Igen látom már. Jó tudni, hogy vannak üres sátrak is. Még ha nem is túl melegek, de mégis jobb egy sátor, mint a szabad ég alatt, vagy egy kidőlt fatörzs védelmében, az erdőben. *Jegyzi meg csendesen.*
– Legyen szép estétek! *Köszön el ő is.* Viszlát holnap! *Teszi még hozzá, mert egyelőre arra számít, holnap is találkoznak talán a főzésnél. Igaz utána lehet, hogy neki a kabátokkal is lesz dolga, de egyáltalán nem bánja.
Miután elválnak útjaik, és újsütetű barátnője a sátrak felé indul, ő a kovácsműhely felé veszi a lépteit.
Könnyen odatalál, és ugyanolyan csendesen áll meg az ajtóban, ahogy délelőtt is tette.
Dhaven odabent van, és egy előkelő külsejű, és minden valószínűség szerint nemesi születésű, kissé raccsoló lovagforma férfit hallgat éppen, aki acélhegyű nyilakat rendelne. Páncélzúzókat.
Szemei kikerekednek kicsit, hallva, hogy még több sima nyíl is kell.*
~Ez bizony komoly munkának hangzik. Talán nagyon rosszkor jöttem. Az én semmi kis alkarvédőmre lehet, hogy nem is jut idő.~
*De ha már itt van, nem akar csak úgy elsunnyogni, különben is Dhaven mondta, hogy keresse meg, hát megtette. És ha itt van, akkor köszön is, aztán persze majd udvariasan kivárja, hogy rá kerüljön a sor.*
– Szép estét az uraknak! *Mondja, majd óvatosan elmosolyodik.* Csak tárgyaljátok meg nyugodtan a dolgokat, addig én odébb megyek, kivárom a soromat.
*Így is tesz, pár lépéssel távolabb megy, ámde nem kint, a sötétbe forduló ég alatt, bent marad, a kovácstűzhöz húzódik közel, és miután a kis vesszőkosarat a lába mellé teszi, amennyire csak lehet igyekszik a lángok táncára koncentrálni, és nem zavarni a férfiak beszédét, hacsak valamelyikük kifejezetten nem szól őhozzá.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 19:52:04
Üzenet elküldve: 2015-02-23 19:52:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Építők + Chiari és minden építő//
* Hát azt valahogy ki is nézte ebből a lányból, hogy tud magáról gondoskodni. A félvérek kénytelenek is, pont azért, mert azok. Itt azért másabb a helyzet, nem lenne egyedül és ha nem csinál komolyabb butaságot, senki nem is fogja bántani. Most az a lényeg, hogy neki is elmondja a lány, hogy mit tud, mit akar és a többi. Mert Syoud nem fog ezekkel komolyan foglalkozni, nem az ő dolga. Idő közben pedig Chiari is befut az üzenettel, vagyis Kagan kérésével. *
- Jó, megoldjuk. Ezt is el lehet intézni, a többiek fürgén dolgoznak, Azilnak meg sok esze van, gyorsan összedobja a tervet. Csak össze rakjuk fejben, ami kell hozzá.
* És ez így is van. Nem igényel sok tervezést egy hosszú ház, mert ez már a harmadik lesz, amit felépítenek, meg a Radkraal, amit lebontottak, és felhúztak idekint. Még egy kis időt szán a lányra, utána hagyja őt is dolgozni, és ő is megy a saját munkája után.*
- Akkor, ha maradnál nálunk, segíthetnél a falakat betapasztani, mint ezt itt. A tetejét majd megoldom én vagy valamelyik nagyra nőtt társam. A következő épület is készen van már, és utána jön még pár, amire rá fog férni egy kis foltozás. Az anyag a vödörben arra elég lesz, de ha elfogyna még is, akkor szólj nekem.
* Utána irány Azil és a kis megbeszélés. *
- Kagan kérésére még egy hosszú ház a bódé helyére. Nagyobb legyen, szállásokkal, egy pulttal, terasszal, középen tűzrakóhellyel. Nagy legyen, mert ha készen lesz, akkor onnantól itt kint lesz a főzés. Egy fallal leválasztott részen lesz Chiari szállása és a gyógyítói rész is, vele együtt. A főzés miatt kell egy kisebb raktár rész, ahová a friss árut kivihetik. Vagy egy hely, ahová egy kis szekérrel be lehet állni.
* Megbeszélik a részleteket. Közben Yadi és Niana elkészül, az erőd szúrós bokrokkal és száraz ágakkal vették körbe az egész erődöt. Két épület készen van, és akkor a fogadóval együtt még kettő kell. *
A hozzászólás írója (Bryande Dhorgetor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.23 19:52:24
* Hát azt valahogy ki is nézte ebből a lányból, hogy tud magáról gondoskodni. A félvérek kénytelenek is, pont azért, mert azok. Itt azért másabb a helyzet, nem lenne egyedül és ha nem csinál komolyabb butaságot, senki nem is fogja bántani. Most az a lényeg, hogy neki is elmondja a lány, hogy mit tud, mit akar és a többi. Mert Syoud nem fog ezekkel komolyan foglalkozni, nem az ő dolga. Idő közben pedig Chiari is befut az üzenettel, vagyis Kagan kérésével. *
- Jó, megoldjuk. Ezt is el lehet intézni, a többiek fürgén dolgoznak, Azilnak meg sok esze van, gyorsan összedobja a tervet. Csak össze rakjuk fejben, ami kell hozzá.
* És ez így is van. Nem igényel sok tervezést egy hosszú ház, mert ez már a harmadik lesz, amit felépítenek, meg a Radkraal, amit lebontottak, és felhúztak idekint. Még egy kis időt szán a lányra, utána hagyja őt is dolgozni, és ő is megy a saját munkája után.*
- Akkor, ha maradnál nálunk, segíthetnél a falakat betapasztani, mint ezt itt. A tetejét majd megoldom én vagy valamelyik nagyra nőtt társam. A következő épület is készen van már, és utána jön még pár, amire rá fog férni egy kis foltozás. Az anyag a vödörben arra elég lesz, de ha elfogyna még is, akkor szólj nekem.
* Utána irány Azil és a kis megbeszélés. *
- Kagan kérésére még egy hosszú ház a bódé helyére. Nagyobb legyen, szállásokkal, egy pulttal, terasszal, középen tűzrakóhellyel. Nagy legyen, mert ha készen lesz, akkor onnantól itt kint lesz a főzés. Egy fallal leválasztott részen lesz Chiari szállása és a gyógyítói rész is, vele együtt. A főzés miatt kell egy kisebb raktár rész, ahová a friss árut kivihetik. Vagy egy hely, ahová egy kis szekérrel be lehet állni.
* Megbeszélik a részleteket. Közben Yadi és Niana elkészül, az erőd szúrós bokrokkal és száraz ágakkal vették körbe az egész erődöt. Két épület készen van, és akkor a fogadóval együtt még kettő kell. *
A hozzászólás írója (Bryande Dhorgetor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.23 19:52:24
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 19:31:48
Üzenet elküldve: 2015-02-23 19:31:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Délután //
*Kiérve a kapun a sátrak felé veszi az irányt, amerre Aletait látta utoljára. Vállán már ott lengedezik a félvér számára készített ruhadarab, hol fekete, hogy barna színe mutatkozik meg, ahogy néha meglobbantja a már kevésbé hideg szellő.
Amikor odaér a sátorhoz, biccent Ewangelnek, majd Aletaihoz fordul. Leteszi maga mellé a kajás pakkot, hogy lekanyarítva válláról megmutathassa a férfinek a köpenyt.*
-Sajnos nem tudok fémmel dolgozni, de bőrrel körbevarrtam ezt a nyílást. *Mutat a kard tokja miatti lyukra a köpeny felső részén.* -Ha ez nem felel meg, akkor a kovácsokat kérd, hogy javítsák ki. Az árat pedig a Nagyúrral kellene megbeszélned. Én nem értek a kereskedéshez meg az efféléhez.
*Vállat von, az ő dolga itt saját belátása szerint itt véget ért.
Kagannak azért illene tudnia az ügyletről, így mielőtt a gyilokjáróhoz menne, eleget tesz kötelezettségének. Közben azért körbepillant, mégis hogyan alakul az építkezés, kik vannak a sátorvárosban. Látja, hogy a Bódéban egy szürke bőrű, Jane számára kellemes hangú lány szórakoztatja a népet, hogy visszatértek a küldetésről a lovagok. Miközben megindul Kagan felé, küld egy mosolyt a kolosszusnak, de nem zavarja meg a kiérdemelt sörözgetését, sem egyéb teendőit.*
-Vezérem! *Szólítja meg még mindig vidáman Kagant, mikor mellé ér.* -A medvebaglyot elláttam, a tojást megforgattam, ahogy kérted. *Utolsó két szavát kicsit megnyomja, majd folytatja.* -És végeztem egy kis plusz munkát utólagos engedelmeddel. Ezt... *Átnyújtja az ábrát a Hadúrnak, vagy ha nem veszi el, akkor csak szétnyitja előtte, hogy rápillanthasson.* -...kellett elkészítenem, de nem tudom, mi az ára az ilyen dolgoknak. Azt mondtam Aletainak, aki a ezüstróka prémet hozta, hogy neked fizessen. De ha megmondod, mit érnek ezek, legközelebb beszedem én az árát.
*Bocsánatkérően pillant rá, tudja, hogy sok dolga van a Vezérnek, és ő mégis rátesz még egy kicsit. De gazdagodik a kincstár és ha innen nézzük, akkor nem is annyira nagy a baj.*
-Ha nincs szükséged rám, felvinném az őrség ebédjét.
*Kiérve a kapun a sátrak felé veszi az irányt, amerre Aletait látta utoljára. Vállán már ott lengedezik a félvér számára készített ruhadarab, hol fekete, hogy barna színe mutatkozik meg, ahogy néha meglobbantja a már kevésbé hideg szellő.
Amikor odaér a sátorhoz, biccent Ewangelnek, majd Aletaihoz fordul. Leteszi maga mellé a kajás pakkot, hogy lekanyarítva válláról megmutathassa a férfinek a köpenyt.*
-Sajnos nem tudok fémmel dolgozni, de bőrrel körbevarrtam ezt a nyílást. *Mutat a kard tokja miatti lyukra a köpeny felső részén.* -Ha ez nem felel meg, akkor a kovácsokat kérd, hogy javítsák ki. Az árat pedig a Nagyúrral kellene megbeszélned. Én nem értek a kereskedéshez meg az efféléhez.
*Vállat von, az ő dolga itt saját belátása szerint itt véget ért.
Kagannak azért illene tudnia az ügyletről, így mielőtt a gyilokjáróhoz menne, eleget tesz kötelezettségének. Közben azért körbepillant, mégis hogyan alakul az építkezés, kik vannak a sátorvárosban. Látja, hogy a Bódéban egy szürke bőrű, Jane számára kellemes hangú lány szórakoztatja a népet, hogy visszatértek a küldetésről a lovagok. Miközben megindul Kagan felé, küld egy mosolyt a kolosszusnak, de nem zavarja meg a kiérdemelt sörözgetését, sem egyéb teendőit.*
-Vezérem! *Szólítja meg még mindig vidáman Kagant, mikor mellé ér.* -A medvebaglyot elláttam, a tojást megforgattam, ahogy kérted. *Utolsó két szavát kicsit megnyomja, majd folytatja.* -És végeztem egy kis plusz munkát utólagos engedelmeddel. Ezt... *Átnyújtja az ábrát a Hadúrnak, vagy ha nem veszi el, akkor csak szétnyitja előtte, hogy rápillanthasson.* -...kellett elkészítenem, de nem tudom, mi az ára az ilyen dolgoknak. Azt mondtam Aletainak, aki a ezüstróka prémet hozta, hogy neked fizessen. De ha megmondod, mit érnek ezek, legközelebb beszedem én az árát.
*Bocsánatkérően pillant rá, tudja, hogy sok dolga van a Vezérnek, és ő mégis rátesz még egy kicsit. De gazdagodik a kincstár és ha innen nézzük, akkor nem is annyira nagy a baj.*
-Ha nincs szükséged rám, felvinném az őrség ebédjét.
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 18:59:17
Üzenet elküldve: 2015-02-23 18:59:17
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*A hallottakra a munkás a földre ejti – sokkal inkább küldi az épp kéznél lévő munkadarabot, de mivel nem lát az arcára kiülő meglepettségre, vagy bosszúságra utaló jeleket, ezért Wandar elkönyveli, hogy ez is biztos a munkafolyamat egy része. Első lépés: sikálás, második lépés: földhöz vágás, harmadik lépés: "?", negyedik lépés: profit. Ám a kérdés valóban fontos, hiszen nem egy ostromszámszeríjra van szüksége.*
- Hmm. Mondhatni egy középehrős fegyvehr lenne az optimális. Ne legyen nehéz, de ne is legyen a kis, kézzel felhúzható változat. A felhúzóját hrád bízom, milyen, de lehetőség szehint egy minél gyohrsabb, kevésbé pepecselős lenne az opcionális. Hmm, kinézethre... Nos, nem kell díszesnek lennie, elég, ha önmagában fohrmás, de inkább fegyvehr kinézetű.
*Főleg amúgy sem esztétikai, hanem erősen funkcionális célja lenne a fegyvernek, ha meg erős szükségét érzi, majd rápingál valamit a tusra, régebben azt mondták amúgyis neki, hogy szépen rajzol.*
- Hmm, ami a nyilakat illeti... Tudnak acélhegyűeket készíteni, nem? Ami páncélokon is átmegy. Az olyat mennyiéhrt számítja? A simából pedig egyelőhe kéhrek húszat.
*Jó irányba halad a beszélgetés (ahogy kell), már csak kérdés, hogy ezen felül van-e még kérdés.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.23 19:01:52
*A hallottakra a munkás a földre ejti – sokkal inkább küldi az épp kéznél lévő munkadarabot, de mivel nem lát az arcára kiülő meglepettségre, vagy bosszúságra utaló jeleket, ezért Wandar elkönyveli, hogy ez is biztos a munkafolyamat egy része. Első lépés: sikálás, második lépés: földhöz vágás, harmadik lépés: "?", negyedik lépés: profit. Ám a kérdés valóban fontos, hiszen nem egy ostromszámszeríjra van szüksége.*
- Hmm. Mondhatni egy középehrős fegyvehr lenne az optimális. Ne legyen nehéz, de ne is legyen a kis, kézzel felhúzható változat. A felhúzóját hrád bízom, milyen, de lehetőség szehint egy minél gyohrsabb, kevésbé pepecselős lenne az opcionális. Hmm, kinézethre... Nos, nem kell díszesnek lennie, elég, ha önmagában fohrmás, de inkább fegyvehr kinézetű.
*Főleg amúgy sem esztétikai, hanem erősen funkcionális célja lenne a fegyvernek, ha meg erős szükségét érzi, majd rápingál valamit a tusra, régebben azt mondták amúgyis neki, hogy szépen rajzol.*
- Hmm, ami a nyilakat illeti... Tudnak acélhegyűeket készíteni, nem? Ami páncélokon is átmegy. Az olyat mennyiéhrt számítja? A simából pedig egyelőhe kéhrek húszat.
*Jó irányba halad a beszélgetés (ahogy kell), már csak kérdés, hogy ezen felül van-e még kérdés.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.23 19:01:52
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 18:23:40
Üzenet elküldve: 2015-02-23 18:23:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// A Bódénál - Rilai, Gabrien, Khan //
*El sem tudja képzelni mi a baja a nagydarabnak. Végül is csak most tért vissza isten tudja, honnan és hogy ott miket csinált, ráadásul még csak nem is pihenget, hanem feladatokat teljesít. Oriiza is morcos lenne, ha nem hagynák szundikálni. Bár ő amúgy is mindég olyan búval bélelt. Khan kérdésére, egy vállvonás a válasz miután végzett a démon holdkoronggal.*
- Ameddig vissza nem vásárolom a szabadságom, pár száz arany.
*Körbetekint, mielőtt bármi mást is mondana vagy tenne. Kagan parancsokat oszt, fél füllel még hallja is, hogy mifélét a Chirai nevezetűnek. Egy fogadó fog itt állni holnaptól, ezt már tudja és talán kandalló is lesz benne, vagy ha nem hát beéri a söntésen ücsörgéssel is. Kíváncsi lenne, vannak e hangszerek az erődben, jobban sikerülne a nóta, ha lenne zenei aláfestés.
Közben eszébe ötlik, hogy bizony ismer egy alt egy hősről, ami még vidám is. Ám a témája úgy szárazon elég vacak, de ha rögtönözni tudna akkor kikerekedne ebből is valami.
Leveti magát a lócára, kezeit pedig tenyérrel lefelé az asztalra csapja, majd még egyszer és még egyszer, így tovább, amíg ki nem alakul alattuk egy olyasféle ritmus, mint a gnómok szerkezeteinek automata mozgása, amit a lovagok ismerhetnek inkább szánhúzó lovak patáinak dobogásaként.*
- Na, ki akar hallani egy másik dalt? Ez egy hősről szól ám.
*Azzal válaszra várva folytatja a dobolást, ha nem állítja meg senki a kezét.*
*El sem tudja képzelni mi a baja a nagydarabnak. Végül is csak most tért vissza isten tudja, honnan és hogy ott miket csinált, ráadásul még csak nem is pihenget, hanem feladatokat teljesít. Oriiza is morcos lenne, ha nem hagynák szundikálni. Bár ő amúgy is mindég olyan búval bélelt. Khan kérdésére, egy vállvonás a válasz miután végzett a démon holdkoronggal.*
- Ameddig vissza nem vásárolom a szabadságom, pár száz arany.
*Körbetekint, mielőtt bármi mást is mondana vagy tenne. Kagan parancsokat oszt, fél füllel még hallja is, hogy mifélét a Chirai nevezetűnek. Egy fogadó fog itt állni holnaptól, ezt már tudja és talán kandalló is lesz benne, vagy ha nem hát beéri a söntésen ücsörgéssel is. Kíváncsi lenne, vannak e hangszerek az erődben, jobban sikerülne a nóta, ha lenne zenei aláfestés.
Közben eszébe ötlik, hogy bizony ismer egy alt egy hősről, ami még vidám is. Ám a témája úgy szárazon elég vacak, de ha rögtönözni tudna akkor kikerekedne ebből is valami.
Leveti magát a lócára, kezeit pedig tenyérrel lefelé az asztalra csapja, majd még egyszer és még egyszer, így tovább, amíg ki nem alakul alattuk egy olyasféle ritmus, mint a gnómok szerkezeteinek automata mozgása, amit a lovagok ismerhetnek inkább szánhúzó lovak patáinak dobogásaként.*
- Na, ki akar hallani egy másik dalt? Ez egy hősről szól ám.
*Azzal válaszra várva folytatja a dobolást, ha nem állítja meg senki a kezét.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 18:09:43
Üzenet elküldve: 2015-02-23 18:09:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Délután //
* Oriiza dalolása meglepi kissé, noha neki sem szokatlan az ilyen ének, mókázás. Szegény megboldogult férje - medve által - sok ilyen dalt ismert. Bárd volt, amíg egy nap ki nem ment az erdőbe vadászgatni és nem tért vissza soha már. Csak úgy, megtalálták, részben. Talán pár nappal Ena születése után. Hát, ennyit erről. Most Kagan szól, majdnem vezéresen. Kicsit elrévedezett a mélységi keverék lány dalaitól. *
- Értettem. Szólok az óriásoknak, hogy a bódé helyén fogadó legyen. Terasszal, meg mindennel.
- Igen, a két lánnyal már beszéltem, hogy a bódénál lesz dolguk, de akkor a bővítéssel az ő munkájuk is bővülni fog. Szólok is Brynek és Azilnak.
* Mert kettejükkel érdemes ezt megbeszélni, Morwon most még távolabb is van, vágja a fát, ilyesmi. Bry egy lánnyal beszélget, így hát előbb vele beszél, aztán Azillal is. *
- Kagan szólt, hogy a bódé helyére fogadót építsetek. Ott lesz a főzés, kiszolgálás, szállások, és egy kis elkülönített részen az én gyógyítói sarkom. Szállásom.
- Hozok majd ki ebédet, egyetek ti is.
* Ezzel le is tudja a maga körét és indul tovább a dolgára. *
* Oriiza dalolása meglepi kissé, noha neki sem szokatlan az ilyen ének, mókázás. Szegény megboldogult férje - medve által - sok ilyen dalt ismert. Bárd volt, amíg egy nap ki nem ment az erdőbe vadászgatni és nem tért vissza soha már. Csak úgy, megtalálták, részben. Talán pár nappal Ena születése után. Hát, ennyit erről. Most Kagan szól, majdnem vezéresen. Kicsit elrévedezett a mélységi keverék lány dalaitól. *
- Értettem. Szólok az óriásoknak, hogy a bódé helyén fogadó legyen. Terasszal, meg mindennel.
- Igen, a két lánnyal már beszéltem, hogy a bódénál lesz dolguk, de akkor a bővítéssel az ő munkájuk is bővülni fog. Szólok is Brynek és Azilnak.
* Mert kettejükkel érdemes ezt megbeszélni, Morwon most még távolabb is van, vágja a fát, ilyesmi. Bry egy lánnyal beszélget, így hát előbb vele beszél, aztán Azillal is. *
- Kagan szólt, hogy a bódé helyére fogadót építsetek. Ott lesz a főzés, kiszolgálás, szállások, és egy kis elkülönített részen az én gyógyítói sarkom. Szállásom.
- Hozok majd ki ebédet, egyetek ti is.
* Ezzel le is tudja a maga körét és indul tovább a dolgára. *
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 17:56:06
Üzenet elküldve: 2015-02-23 17:56:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Délután //
*Oriiza szavaira csak kurtán bólint, de szótlan marad, egészen addig, amíg a félvér lányka be nem fejezi a dalocskát. A nóta jó választás, normális esetben talán még képes is volna felvidítani a kolosszust, de jelen esetben a tréfás strófák úgy pattannak le a hósörényű komorságáról, mint a nyílvesszők az acélpajzsról. Nem a kis bárddal, vagy az előadásával van baj, bár messzemenő következtetéseket nem akar levonni ebből az egy nótából. De az első akadályt jól vette.
Persze ebből semmi sem látszódik a kolosszuson, ugyanazzal a faarccal hallgatja végig az egész előadást, mint amit már az elején is mutatott, talán csak az utolsó strófánál vonja össze kissé hószín szemöldökét. Az a démonholdas rész egyáltalán nem illik oda, de egy képzeletbeli vállvonással elintézi magában a dolgot.
Mire vége a dalnak, Rilai is visszatér hozzájuk, sőt hoz a kolosszusnak egy korsó sört is. Elismerő morranás a válasz a tettre, de utána a lány szavait hallva komorsága újra visszatér egyetlen szívdobbanás alatt.*
- Pletykásnak látszom?
*Kérdi egészen közel lépve, úgy tekintve le a vörösesbarna hajú lányra. Ellenben a sört elveszi az asztalról és jobbjába fogva belekortyol. Egy kicsit jobb lesz a kedve.
Mire ezt lejátsszák Rilaival, addigra Khan is végez Oriiza faggatásával és biztosan készségesen válaszol majd a kolosszus helyett az újdonsült fogadóslány kérdésére az óriásokkal kapcsolatban. A bárdlánnyal kapcsolatban feltett kérdésére csak megvonja széles vállait, de szótlan marad. Van egy-két gondolata Kagannal kapcsolatban, de azokat egyelőre megtartja magának. Ha majd megbizonyosodott bizonyos dolgok felől, akkor majd lehet, hogy megvitatja egy arra érdemessel, mondjuk Szószátyár Úrral.
Khantól közben kap egy oldalba bökést, amit Rilai kérdése válthatott ki belőle, amikor a boldoggá tételt követelte a hósörényűn. A kolosszus elhúzza a száját, Rilai rosszul gondolta, amikor a pletykát jelölte meg az asszonyok boldogságának forrásaként. A kolosszus tud más lehetőségeket is, talán Khan éppen arra gondolt. De az afféle boldoggá tételt nem itt és nem most kell alkalmazni.
Miközben Khan válaszol és kifejti meglátásait, a kolosszus újra beleiszik a korsójába, azonban újra az erőd falai vonják magukra aranyba olvadt tekintetét. Szószátyár Úr valóban eszébe juttatta Janemitát, s bár nem maradtak el sokáig, mégis érdekli, mi történhetett vele, míg ők a barlangokban múlatták az időt.*
*Oriiza szavaira csak kurtán bólint, de szótlan marad, egészen addig, amíg a félvér lányka be nem fejezi a dalocskát. A nóta jó választás, normális esetben talán még képes is volna felvidítani a kolosszust, de jelen esetben a tréfás strófák úgy pattannak le a hósörényű komorságáról, mint a nyílvesszők az acélpajzsról. Nem a kis bárddal, vagy az előadásával van baj, bár messzemenő következtetéseket nem akar levonni ebből az egy nótából. De az első akadályt jól vette.
Persze ebből semmi sem látszódik a kolosszuson, ugyanazzal a faarccal hallgatja végig az egész előadást, mint amit már az elején is mutatott, talán csak az utolsó strófánál vonja össze kissé hószín szemöldökét. Az a démonholdas rész egyáltalán nem illik oda, de egy képzeletbeli vállvonással elintézi magában a dolgot.
Mire vége a dalnak, Rilai is visszatér hozzájuk, sőt hoz a kolosszusnak egy korsó sört is. Elismerő morranás a válasz a tettre, de utána a lány szavait hallva komorsága újra visszatér egyetlen szívdobbanás alatt.*
- Pletykásnak látszom?
*Kérdi egészen közel lépve, úgy tekintve le a vörösesbarna hajú lányra. Ellenben a sört elveszi az asztalról és jobbjába fogva belekortyol. Egy kicsit jobb lesz a kedve.
Mire ezt lejátsszák Rilaival, addigra Khan is végez Oriiza faggatásával és biztosan készségesen válaszol majd a kolosszus helyett az újdonsült fogadóslány kérdésére az óriásokkal kapcsolatban. A bárdlánnyal kapcsolatban feltett kérdésére csak megvonja széles vállait, de szótlan marad. Van egy-két gondolata Kagannal kapcsolatban, de azokat egyelőre megtartja magának. Ha majd megbizonyosodott bizonyos dolgok felől, akkor majd lehet, hogy megvitatja egy arra érdemessel, mondjuk Szószátyár Úrral.
Khantól közben kap egy oldalba bökést, amit Rilai kérdése válthatott ki belőle, amikor a boldoggá tételt követelte a hósörényűn. A kolosszus elhúzza a száját, Rilai rosszul gondolta, amikor a pletykát jelölte meg az asszonyok boldogságának forrásaként. A kolosszus tud más lehetőségeket is, talán Khan éppen arra gondolt. De az afféle boldoggá tételt nem itt és nem most kell alkalmazni.
Miközben Khan válaszol és kifejti meglátásait, a kolosszus újra beleiszik a korsójába, azonban újra az erőd falai vonják magukra aranyba olvadt tekintetét. Szószátyár Úr valóban eszébe juttatta Janemitát, s bár nem maradtak el sokáig, mégis érdekli, mi történhetett vele, míg ők a barlangokban múlatták az időt.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 17:12:25
Üzenet elküldve: 2015-02-23 17:12:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Lia majd Aletai //
* A dolgos délelőttnek sőt már a délidőnek is vége. Kifele tartanak a kapun és az elf mosolyogva bólint.*
- Természetesen szólíthatsz Ewanak. *mondja majd a varázslattal kapcsolatban is szól pár szót.*
- Igen, egészen hasznos tud lenni mert így fele annyi vizet kellett csak a kondérba hordani. Legalább van egy kis haszna az éveknek amit Artheniorban töltöttem. *mondja mert ott adta a fejét a mágiatanulásra, bár már gyerekkora óta érdeklődött az elemek adta lehetőségek iránt. A következő szavakra is válaszol.*
- Igen, ketten érkeztünk a Kedvesemmel. Most is hozzá sietek. *mondja mosolyogva. Szívesen mesélne a lánynak Aletajról de sejti ennek az orgyilkos nem annyira örülne, főleg nem most, a nagy átalakulás előtt. Talán holnap ha újra összefutnak majd személyesen mutatja be neki.
Az utolsó kérdés kissé meglepi. Elmosolyodik majd lefele mutat a lejtőn közvetlen maguk elé.*
- Hát itt. *mondja egyszerűen *Van bőven üres sátor is. *teszi hozzá majd eszébe jut az elmúlt éjszaka, jókedvűen elmosolyodik de azért mégis hozzáfűzi *Viszont vigyázni kell mert nagyon hideg van bent. Én is kénytelen voltam borral is meg varázslattal is fűteni. *majd szélesebbre terül a mosoly az arcán és szemeiben játékos fények csillognak amint eszébe jut Ale aki ugyebár még hozzájárult a kellemes légkörhöz.*
- A miénk ott a negyedik. *mutat egy sátor felé. *Viszlát! Később még biztos találkozunk. *köszön el a lánytól, hogy végre megnézhesse van-e valaki a sátor előtt. Ha Aletai ott van akkor vidáman szólítja meg.*
- Szia! Hoztam estebédet! Hogy telt a napod? *kérdezi miközben leteszi a kosárkát a tűz mellé, nem mintha bármit is melegíteni kéne. Frissen főtt ragu, sült hús, friss cipó, egy kis sajt, bor na meg egy kevés tej van a kosárban, minden két személyre.*
* A dolgos délelőttnek sőt már a délidőnek is vége. Kifele tartanak a kapun és az elf mosolyogva bólint.*
- Természetesen szólíthatsz Ewanak. *mondja majd a varázslattal kapcsolatban is szól pár szót.*
- Igen, egészen hasznos tud lenni mert így fele annyi vizet kellett csak a kondérba hordani. Legalább van egy kis haszna az éveknek amit Artheniorban töltöttem. *mondja mert ott adta a fejét a mágiatanulásra, bár már gyerekkora óta érdeklődött az elemek adta lehetőségek iránt. A következő szavakra is válaszol.*
- Igen, ketten érkeztünk a Kedvesemmel. Most is hozzá sietek. *mondja mosolyogva. Szívesen mesélne a lánynak Aletajról de sejti ennek az orgyilkos nem annyira örülne, főleg nem most, a nagy átalakulás előtt. Talán holnap ha újra összefutnak majd személyesen mutatja be neki.
Az utolsó kérdés kissé meglepi. Elmosolyodik majd lefele mutat a lejtőn közvetlen maguk elé.*
- Hát itt. *mondja egyszerűen *Van bőven üres sátor is. *teszi hozzá majd eszébe jut az elmúlt éjszaka, jókedvűen elmosolyodik de azért mégis hozzáfűzi *Viszont vigyázni kell mert nagyon hideg van bent. Én is kénytelen voltam borral is meg varázslattal is fűteni. *majd szélesebbre terül a mosoly az arcán és szemeiben játékos fények csillognak amint eszébe jut Ale aki ugyebár még hozzájárult a kellemes légkörhöz.*
- A miénk ott a negyedik. *mutat egy sátor felé. *Viszlát! Később még biztos találkozunk. *köszön el a lánytól, hogy végre megnézhesse van-e valaki a sátor előtt. Ha Aletai ott van akkor vidáman szólítja meg.*
- Szia! Hoztam estebédet! Hogy telt a napod? *kérdezi miközben leteszi a kosárkát a tűz mellé, nem mintha bármit is melegíteni kéne. Frissen főtt ragu, sült hús, friss cipó, egy kis sajt, bor na meg egy kevés tej van a kosárban, minden két személyre.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 15:23:37
Üzenet elküldve: 2015-02-23 15:23:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Építők //
* Azt a fajta munkát, amire tán az óriás gondol, még nem tapasztalta meg. Hisz Bérért még senkinek nem dolgozott. Otthon majdnem mindent megszereztek, amire szükségük volt, amit meg nem sikerült így, azt anyja szerezte be. Gyönyörűen rajzolt, festett és értett ahhoz, miképp vigyen fel ábrákt a bőrre, hogy az tartós is maradjon. A szeme alatt lévő apró rajzot is ő készítette. Az emlékein kívül alapjában véve az egyetlen, mi rá emlékezteti.
AZtán csak hallgatja a másik szavait, olykor aprót biccentve, jelezvén nem ábrándozott el, minden szavára figyel, hisz érdeklik azok. Az elf említésére is csak újfent kissé elhúzza a száját, bár az, hogy az óriás nevén nevezi az illetőt két dolgot jelenthet. Vagy olyan kevés az elf itt, hogy ennyire összetéveszthetetlenek, vagy épp sértő viselkedése az, mi megkülönbözteti és egyben azonosítja is. Igazából mindkét eshetőség pozitív.*
- Az önellátás nem probléma számomra.
* Csak egy apró közbeszúrás, nem is oly jelentőségteljes, hogy érdemes legyen megakasztani miatta a beszámolót. De mint látható, még ha némiképp irtják is most, fák veszik körül a helyet. Márpedig ahol kisebb erdő akad, ott élőlények, azaz táplálék is lelhető. És ugyanez a helyzet a vízzel is.*
- Mint már a két őrnek is elmondtam, tudok vadászni. A falunk melletti erdőben sok időt töltöttem, csapdákat állítottam, fogtam el vadakat. Ha nyúzásról vagy leölésről van szó egész jól bánok a tőrökkel, karddal. És ahogy a félvér őr kérdésére is elmondtam, nem, ezt kétlábún még nem próbáltam, de nem hinném, hogy akadályt jelentene.
* Mintha újra és újra bizonyítani kellene hasznosságát. De az óriás legalább szóba áll vele, beszélget, valóban figyel rá. És ő beszél is, illetve hát mesél az itteniekről, az életről, a szabályokról. Hisz ezeket ismerni kell, hogy valóban tudja, akar-e csatlakozni. Bár eddig az elf személyén kívül nem sok mindent kifogásolhat.*
* Azt a fajta munkát, amire tán az óriás gondol, még nem tapasztalta meg. Hisz Bérért még senkinek nem dolgozott. Otthon majdnem mindent megszereztek, amire szükségük volt, amit meg nem sikerült így, azt anyja szerezte be. Gyönyörűen rajzolt, festett és értett ahhoz, miképp vigyen fel ábrákt a bőrre, hogy az tartós is maradjon. A szeme alatt lévő apró rajzot is ő készítette. Az emlékein kívül alapjában véve az egyetlen, mi rá emlékezteti.
AZtán csak hallgatja a másik szavait, olykor aprót biccentve, jelezvén nem ábrándozott el, minden szavára figyel, hisz érdeklik azok. Az elf említésére is csak újfent kissé elhúzza a száját, bár az, hogy az óriás nevén nevezi az illetőt két dolgot jelenthet. Vagy olyan kevés az elf itt, hogy ennyire összetéveszthetetlenek, vagy épp sértő viselkedése az, mi megkülönbözteti és egyben azonosítja is. Igazából mindkét eshetőség pozitív.*
- Az önellátás nem probléma számomra.
* Csak egy apró közbeszúrás, nem is oly jelentőségteljes, hogy érdemes legyen megakasztani miatta a beszámolót. De mint látható, még ha némiképp irtják is most, fák veszik körül a helyet. Márpedig ahol kisebb erdő akad, ott élőlények, azaz táplálék is lelhető. És ugyanez a helyzet a vízzel is.*
- Mint már a két őrnek is elmondtam, tudok vadászni. A falunk melletti erdőben sok időt töltöttem, csapdákat állítottam, fogtam el vadakat. Ha nyúzásról vagy leölésről van szó egész jól bánok a tőrökkel, karddal. És ahogy a félvér őr kérdésére is elmondtam, nem, ezt kétlábún még nem próbáltam, de nem hinném, hogy akadályt jelentene.
* Mintha újra és újra bizonyítani kellene hasznosságát. De az óriás legalább szóba áll vele, beszélget, valóban figyel rá. És ő beszél is, illetve hát mesél az itteniekről, az életről, a szabályokról. Hisz ezeket ismerni kell, hogy valóban tudja, akar-e csatlakozni. Bár eddig az elf személyén kívül nem sok mindent kifogásolhat.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 15:03:26
Üzenet elküldve: 2015-02-23 15:03:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// A Bódénál - Rilai, Gabrien, Oriiza //
*Egyszerű, mint a gerely – nem mintha magát sokkal összetettebb személyiségnek tartaná Gabriennél, de a fehér hajú embermonstrum mindig képes meglepetést okozni, még hetek ismertségnék távlatából is. Ha az emberi lélek jó ismerője lenne, nyilván bírná azt a kíváncsiságot is, ami mindenképp meg akarja fejteni a szilárddá fagyott felszín alatt rejtőző titkot. A miértet. Feltehetően Gabrien sem így született, az életében ért események hatására változhatott meg.
Elhessegeti magától a gondolatot, már így is többet törte a fejét egy hiábavaló kérdésen, mint ildomos lenne. Kedveli a hallgatag lovagot és a hátát is rábízná egy csatában anélkül is, hogy ismerné élete három évtizedének örömeit és tragédiáit.*
- Aranyadért cserébe barátságra leltél: ezt észben tartom a jövőben. - *A megjegyzést az asztaltól távozó Rilainak még odaszúrja, mielőtt Kaganhoz érne, s ha hallván Khant a lány még vissza is fordulna, kap egy, leginkább kisfiúk körében használatos nyelvöltést toldásul.
A kvartett csonkulását követően Oriiza egyelőre kénytelen lesz majd beérni a két „őrző-védővel” és ez egyszer a hószín hajú ragadja magához a kezdeményezést. Khant egy kevés választja el attól, hogy eltöröljön egy kósza könnycseppet szeme sarkából – „neveltje” talán lassan kész lesz elhagyni a fészket!
Oriiza kerül aztán terítékre, a bárdlány személyét övező kérdések mindenképp érdekessé teszik a néhai zsoldos szemében. Mielőtt Kagan magához hívta (egyeseket ordított) volna Gabrien és Khant, a sötételf folytatott négyszemközt beszélgetést vele, majd rögtön kettejüket hívatták, s mint lovagi minőségben lévőket Kagan azzal a feladattal látta el, hogy szerezzenek bizonyságot Oriiza állításának igazáról.*
~ Teljesíti a parancsait, de nem akar itt lenni. Ha szabad emberként kerül ide, Kagan vette volna a fáradtságot, hogy megtudja, miben lehet hasznára a törzsnek. ~
*Feltételezés csupán, de jól körülhatárolható irányba mutat a levont következtetés. Saját részről nem fogja itteni státuszáról a lányt kérdezni, észlelhető a két pillantásbeli különbség ami Gabriennek és Khannak, és ami Rilainak jár ki. Dalát csak fél füllel hallgatja a zöldszemű, így a szöveg fontosabb elemeire felfigyel, ekképp a kacsintásra is. Azt bebizonyítja, hogy van érzéke az előadásmódhoz, és Khan azt is megelőlegezi, hogy az iméntinél jóval több nótát elő tudna még húzni tarsolyából. A sorban következő kérdés most az lehetne: hogyan tovább? A thargodrym vezér kettejükre hagyta, hogy bizonyságot nyerjenek Oziiráról.*
~ Mi vagyok én, ítész? ~
*Ebbéli jártassága legfeljebb a harcmezőn lenne tetten érhető, de a szentenciát ott kevesebb tényező befolyásolja és általában (szó szerint véve) élet-halál kérdése. A Kaiykoval történtek óta fogadalommal kötelezte magát arra, hogy óvatosabban jár el, ha a sajátján kívül mást is érinthetnek hátrányosan döntései. Szó sincs arról, hogy élete céljává tette volna a jobb emberré válást, de egy hétpróbás gazembernek is megvannak a maga normái, amelyeket követ(het).*
- Lelkes produkció, elismerem, hogy inkább volna egy Pegazus-féle fogadóba való mint ide. Meddig kell Amon Ruadhon szolgálnod? - *Az okáról nem, de státuszának tényéről megkérdezi a bárdot, mert úgy találja, hogy megoldást csak úgy találhatnak, ha legalább az alapok tisztázottak.*
- És te mit gondolsz, mi a célja ezzel Kagannak? - *Fordul immár pohárral a kezében fehér sörényű cimborájához. A térülő-forduló Rilai is újra társaságával részelteti asztalukat, visszahozva magával ugyanazt a modort, amivel kikezdte Gabrient. Khant igencsak érdekli a folytatás, mert nem is olyan régen egy hasonló szituációnak már szem- és fültanúja volt, csak a női oldalt akkor még Janemitának hívták. Oldalba is böki Gabrient, de szó nem követi a tettet.
Az általánosan címzett kérdésre pedig még ő is meg tud felelni.*
- Küszöbön a tavasz, itt a lehetőség a fennsík élhetőbbé tételére. Mások is keresnek menedéket, újrakezdést Amon Ruadhon. - *Ez akár még igaz is lehet, Khan észrevételei az építkezésről és a plató sürgő-forgó életéről épp csak annyira lehetnek egzaktak, mint bárki máséi.*
*Egyszerű, mint a gerely – nem mintha magát sokkal összetettebb személyiségnek tartaná Gabriennél, de a fehér hajú embermonstrum mindig képes meglepetést okozni, még hetek ismertségnék távlatából is. Ha az emberi lélek jó ismerője lenne, nyilván bírná azt a kíváncsiságot is, ami mindenképp meg akarja fejteni a szilárddá fagyott felszín alatt rejtőző titkot. A miértet. Feltehetően Gabrien sem így született, az életében ért események hatására változhatott meg.
Elhessegeti magától a gondolatot, már így is többet törte a fejét egy hiábavaló kérdésen, mint ildomos lenne. Kedveli a hallgatag lovagot és a hátát is rábízná egy csatában anélkül is, hogy ismerné élete három évtizedének örömeit és tragédiáit.*
- Aranyadért cserébe barátságra leltél: ezt észben tartom a jövőben. - *A megjegyzést az asztaltól távozó Rilainak még odaszúrja, mielőtt Kaganhoz érne, s ha hallván Khant a lány még vissza is fordulna, kap egy, leginkább kisfiúk körében használatos nyelvöltést toldásul.
A kvartett csonkulását követően Oriiza egyelőre kénytelen lesz majd beérni a két „őrző-védővel” és ez egyszer a hószín hajú ragadja magához a kezdeményezést. Khant egy kevés választja el attól, hogy eltöröljön egy kósza könnycseppet szeme sarkából – „neveltje” talán lassan kész lesz elhagyni a fészket!
Oriiza kerül aztán terítékre, a bárdlány személyét övező kérdések mindenképp érdekessé teszik a néhai zsoldos szemében. Mielőtt Kagan magához hívta (egyeseket ordított) volna Gabrien és Khant, a sötételf folytatott négyszemközt beszélgetést vele, majd rögtön kettejüket hívatták, s mint lovagi minőségben lévőket Kagan azzal a feladattal látta el, hogy szerezzenek bizonyságot Oriiza állításának igazáról.*
~ Teljesíti a parancsait, de nem akar itt lenni. Ha szabad emberként kerül ide, Kagan vette volna a fáradtságot, hogy megtudja, miben lehet hasznára a törzsnek. ~
*Feltételezés csupán, de jól körülhatárolható irányba mutat a levont következtetés. Saját részről nem fogja itteni státuszáról a lányt kérdezni, észlelhető a két pillantásbeli különbség ami Gabriennek és Khannak, és ami Rilainak jár ki. Dalát csak fél füllel hallgatja a zöldszemű, így a szöveg fontosabb elemeire felfigyel, ekképp a kacsintásra is. Azt bebizonyítja, hogy van érzéke az előadásmódhoz, és Khan azt is megelőlegezi, hogy az iméntinél jóval több nótát elő tudna még húzni tarsolyából. A sorban következő kérdés most az lehetne: hogyan tovább? A thargodrym vezér kettejükre hagyta, hogy bizonyságot nyerjenek Oziiráról.*
~ Mi vagyok én, ítész? ~
*Ebbéli jártassága legfeljebb a harcmezőn lenne tetten érhető, de a szentenciát ott kevesebb tényező befolyásolja és általában (szó szerint véve) élet-halál kérdése. A Kaiykoval történtek óta fogadalommal kötelezte magát arra, hogy óvatosabban jár el, ha a sajátján kívül mást is érinthetnek hátrányosan döntései. Szó sincs arról, hogy élete céljává tette volna a jobb emberré válást, de egy hétpróbás gazembernek is megvannak a maga normái, amelyeket követ(het).*
- Lelkes produkció, elismerem, hogy inkább volna egy Pegazus-féle fogadóba való mint ide. Meddig kell Amon Ruadhon szolgálnod? - *Az okáról nem, de státuszának tényéről megkérdezi a bárdot, mert úgy találja, hogy megoldást csak úgy találhatnak, ha legalább az alapok tisztázottak.*
- És te mit gondolsz, mi a célja ezzel Kagannak? - *Fordul immár pohárral a kezében fehér sörényű cimborájához. A térülő-forduló Rilai is újra társaságával részelteti asztalukat, visszahozva magával ugyanazt a modort, amivel kikezdte Gabrient. Khant igencsak érdekli a folytatás, mert nem is olyan régen egy hasonló szituációnak már szem- és fültanúja volt, csak a női oldalt akkor még Janemitának hívták. Oldalba is böki Gabrient, de szó nem követi a tettet.
Az általánosan címzett kérdésre pedig még ő is meg tud felelni.*
- Küszöbön a tavasz, itt a lehetőség a fennsík élhetőbbé tételére. Mások is keresnek menedéket, újrakezdést Amon Ruadhon. - *Ez akár még igaz is lehet, Khan észrevételei az építkezésről és a plató sürgő-forgó életéről épp csak annyira lehetnek egzaktak, mint bárki máséi.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 14:43:25
Üzenet elküldve: 2015-02-23 14:43:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Délután //
*Felkuncog. Jól meglesznek, ilyesmi pajzán nótából csokorra valót tud ő is, mindkét nemre tekintet nélkül, egyformán csúfondárosat. Ennek magyarázata alighanem abban keresendő, hogy akinek a megélhetése mások jó szórakozásából adódik, kénytelen időről időre lemenni kutyába, bármennyire is szavalna inkább fennkölt hőskölteményeket.*
- És én még lantot vártam, meg pátoszt, meg hősöket.
*Aztán, miután Kagan válaszol neki, megnyugszik kissé. Bár a fickó némiképp zord küllemű, biztató jel, hogy a humorkája helyén van, funkcionál. Hálásan pillog szavaira, amik akár azt is jelenthetik, hogy akkor ő itten foglalkoztatva lesz.*
- Köszönöm. Rilai a nevem. De hallgatok én bármire. És nagyon fogok majd igyekezni, mindenben. - *Megereszt egy némivel természetesebb vigyort, önbizalma menten megnőtt. Közben megérkezik Chiari meg az étkek elkészültének boldogító híre. De ő kötelességtudó teremtés, így illusztratíve neki is kezd a vendégek szeretésének. Gabrienen.*
- Pillanás. Vagy kettő, és intézem. - *Közli magabiztosan biccentve, majd abszolút feltűnésmentesen Oriiza felé araszol. A lánnyal szívesen kötne alkalmi szövetséget, az előző kérdései készségességén nekibuzdulva, így suttyomban meghúzgálja ruhaujját.* - Csak mutast az utat a sörhöz, majd intézem, énekelj csak tovább.
*Kész követni ezügyben tehát a bárdleány instrukciót, ennek megfelelően cselekedni az áhított ital megszerzése érdekében. Ha a hadművelet sikerrel jár, hamarost egy korsó habzó, hűs nedűt koppanthat a hószín hajú idegen elé az asztalra. Ha további tennivaló nincs, visszaül eddigi helyére, lábait törökülésbe húzza. A többiek minden bizonnyal úgyis még a vezér körül dongnak, ki-ki ugrál a saját feladatait végezni.*
- Szóval, most boldoggá tehetsz. Bizonyára betéve tudod, miként kell örömet szerezni egy nőnek. - *Somolyogva az olvadtarny szempárra hunyorog. Hatásszünetet hagy.* - Pletykával!
*Kezeit melengetőn összedörzsölgeti. Száznyi kérdés közül válogathat, de az őt legközelebbről érintővel kezdi. Ha a pasas nem akaródzik válaszolni (hiszen Khan Lero figyelmeztette, hogy nem egy szószátyár típus) kérdéseit címzi így mindenkinek, aki még nem szaladt dolgára, és kapható a nyaggatásra.*
- Hallotátok? Kik azok az óriások? Gondolom mohaszakállú, hat láb magas fickók malomkő pöröllyel, ha már ti is így hívjátok őket. Odabenn sokan laknak? - *Az erőd felé bök.* - Hogyhogy mégis itt kinn jön-megy most mindenki?
*Felkuncog. Jól meglesznek, ilyesmi pajzán nótából csokorra valót tud ő is, mindkét nemre tekintet nélkül, egyformán csúfondárosat. Ennek magyarázata alighanem abban keresendő, hogy akinek a megélhetése mások jó szórakozásából adódik, kénytelen időről időre lemenni kutyába, bármennyire is szavalna inkább fennkölt hőskölteményeket.*
- És én még lantot vártam, meg pátoszt, meg hősöket.
*Aztán, miután Kagan válaszol neki, megnyugszik kissé. Bár a fickó némiképp zord küllemű, biztató jel, hogy a humorkája helyén van, funkcionál. Hálásan pillog szavaira, amik akár azt is jelenthetik, hogy akkor ő itten foglalkoztatva lesz.*
- Köszönöm. Rilai a nevem. De hallgatok én bármire. És nagyon fogok majd igyekezni, mindenben. - *Megereszt egy némivel természetesebb vigyort, önbizalma menten megnőtt. Közben megérkezik Chiari meg az étkek elkészültének boldogító híre. De ő kötelességtudó teremtés, így illusztratíve neki is kezd a vendégek szeretésének. Gabrienen.*
- Pillanás. Vagy kettő, és intézem. - *Közli magabiztosan biccentve, majd abszolút feltűnésmentesen Oriiza felé araszol. A lánnyal szívesen kötne alkalmi szövetséget, az előző kérdései készségességén nekibuzdulva, így suttyomban meghúzgálja ruhaujját.* - Csak mutast az utat a sörhöz, majd intézem, énekelj csak tovább.
*Kész követni ezügyben tehát a bárdleány instrukciót, ennek megfelelően cselekedni az áhított ital megszerzése érdekében. Ha a hadművelet sikerrel jár, hamarost egy korsó habzó, hűs nedűt koppanthat a hószín hajú idegen elé az asztalra. Ha további tennivaló nincs, visszaül eddigi helyére, lábait törökülésbe húzza. A többiek minden bizonnyal úgyis még a vezér körül dongnak, ki-ki ugrál a saját feladatait végezni.*
- Szóval, most boldoggá tehetsz. Bizonyára betéve tudod, miként kell örömet szerezni egy nőnek. - *Somolyogva az olvadtarny szempárra hunyorog. Hatásszünetet hagy.* - Pletykával!
*Kezeit melengetőn összedörzsölgeti. Száznyi kérdés közül válogathat, de az őt legközelebbről érintővel kezdi. Ha a pasas nem akaródzik válaszolni (hiszen Khan Lero figyelmeztette, hogy nem egy szószátyár típus) kérdéseit címzi így mindenkinek, aki még nem szaladt dolgára, és kapható a nyaggatásra.*
- Hallotátok? Kik azok az óriások? Gondolom mohaszakállú, hat láb magas fickók malomkő pöröllyel, ha már ti is így hívjátok őket. Odabenn sokan laknak? - *Az erőd felé bök.* - Hogyhogy mégis itt kinn jön-megy most mindenki?
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 13:26:42
Üzenet elküldve: 2015-02-23 13:26:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Délután //
*Az időjárás - legalábbis Kagan elvárásai szerint - meglepően kellemes, szinte már tavaszias, bár a kezdődő szottyos, esős, szeles időt a vezér sem kedveli. Túl könnyű megfázni, és aztán kész a baj, a fél törzsnek össze fog folyni taknya-nyála.*
*Dolgai intézésében azonban nem az időjárás, hanem egy elé perdülő barna hajú leány akadályozza.*
- Egy percet kapsz, kis izé. Leány. *fogja fel a mókásabbik oldaláról a dolgot, mert még mindig nem képes kellően teátrális és királyi lenni. Főleg, mert néha annyiszor körbetalpalja az erődöt apróbb-cseprőbb ügyeket intézve, hogy netovább.*
- Ide? *emeli fel a szemöldökét, kissé félreértve a dolgot, majd végigpillant a lányon. Kicsit kicsi, kicsit zsenge, de hát ha a Gyógyító azt mondja...*
~ Végül is, ha Chiari úgy gondolja... gyógyászati célzattal. Amúgy is rám fér. ~ *elmosolyodik, mert hát ajándék lónak ne nézd a fogát.*
*Ahogy azonban a kis barna tovább fecseg, Kagannak is leesik a tantusz, hogy ezúttal sem ajándékozta meg valamely törzstagja urát egy ágyassal. Fenét, újabb kliens érkezett, aki feladatot, munkát, otthont akar.*
~ Jellemző. ~ *savanyodik el a képe, amin még a beérkező Chiari sem javít túlzottan.*
- Áh, Chiari, remek. *ekkor azonban Oriiza is rázendít, nem is rosszul, ráadásul a dalocskát Kagan is ismeri.*
- Heh, tényleg olyanok. Alig visítanak, igazából csak az illendőség kedvéért. *dörmögi vidáman, széles körű tapasztalataira alapozva; szinte egyetlen tóvárosi menyecskét se kellett szíjra fűzni, hamar megadták magukat egy-egy fosztogatás során.*
*Egy kicsit elmélázik ezen, de hamar visszatér, és a friss kérdéseket állítja figyelme fókuszpontjába.*
- Chiari: szólj az óriásoknak, hogy építsenek a Bódé helyére egy olyan izé. Fogadót. Legyen fala, teteje, terasza, kéménye. Fogd be ezt a leányt, mi is a neved? *pillant Rilaira, mert azt még nem tudja.*
- Na, fogd a leányt, nézzük meg, tényleg ért e a vendégszeretéshez! A többieket meg tereld ki: minden idegent, ki nem a törzs tagja, és konyhádat, valamint gyógyító sátrad Amon Ruadhon rendezd be. Akár ebbe az új izébe. *Kagan látott már párszor fogadót, és egy ideje tervezi a megépítését - most pedig megfelelő emberei is vannak rá.*
- Oriiza is dolgozzon ott. Majd meglátjuk, hogy mint bárd, mindenes, vagy markotányos. Kérdés van?
*Az időjárás - legalábbis Kagan elvárásai szerint - meglepően kellemes, szinte már tavaszias, bár a kezdődő szottyos, esős, szeles időt a vezér sem kedveli. Túl könnyű megfázni, és aztán kész a baj, a fél törzsnek össze fog folyni taknya-nyála.*
*Dolgai intézésében azonban nem az időjárás, hanem egy elé perdülő barna hajú leány akadályozza.*
- Egy percet kapsz, kis izé. Leány. *fogja fel a mókásabbik oldaláról a dolgot, mert még mindig nem képes kellően teátrális és királyi lenni. Főleg, mert néha annyiszor körbetalpalja az erődöt apróbb-cseprőbb ügyeket intézve, hogy netovább.*
- Ide? *emeli fel a szemöldökét, kissé félreértve a dolgot, majd végigpillant a lányon. Kicsit kicsi, kicsit zsenge, de hát ha a Gyógyító azt mondja...*
~ Végül is, ha Chiari úgy gondolja... gyógyászati célzattal. Amúgy is rám fér. ~ *elmosolyodik, mert hát ajándék lónak ne nézd a fogát.*
*Ahogy azonban a kis barna tovább fecseg, Kagannak is leesik a tantusz, hogy ezúttal sem ajándékozta meg valamely törzstagja urát egy ágyassal. Fenét, újabb kliens érkezett, aki feladatot, munkát, otthont akar.*
~ Jellemző. ~ *savanyodik el a képe, amin még a beérkező Chiari sem javít túlzottan.*
- Áh, Chiari, remek. *ekkor azonban Oriiza is rázendít, nem is rosszul, ráadásul a dalocskát Kagan is ismeri.*
- Heh, tényleg olyanok. Alig visítanak, igazából csak az illendőség kedvéért. *dörmögi vidáman, széles körű tapasztalataira alapozva; szinte egyetlen tóvárosi menyecskét se kellett szíjra fűzni, hamar megadták magukat egy-egy fosztogatás során.*
*Egy kicsit elmélázik ezen, de hamar visszatér, és a friss kérdéseket állítja figyelme fókuszpontjába.*
- Chiari: szólj az óriásoknak, hogy építsenek a Bódé helyére egy olyan izé. Fogadót. Legyen fala, teteje, terasza, kéménye. Fogd be ezt a leányt, mi is a neved? *pillant Rilaira, mert azt még nem tudja.*
- Na, fogd a leányt, nézzük meg, tényleg ért e a vendégszeretéshez! A többieket meg tereld ki: minden idegent, ki nem a törzs tagja, és konyhádat, valamint gyógyító sátrad Amon Ruadhon rendezd be. Akár ebbe az új izébe. *Kagan látott már párszor fogadót, és egy ideje tervezi a megépítését - most pedig megfelelő emberei is vannak rá.*
- Oriiza is dolgozzon ott. Majd meglátjuk, hogy mint bárd, mindenes, vagy markotányos. Kérdés van?
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-23 12:19:03
Üzenet elküldve: 2015-02-23 12:19:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// A Bódénál - Khan Lero, Gabrien, Rilai //
*Kagan lerendezte, úgy tűnik, az ő feladatának vele itt vége szakad. Vállat von, a törzsfő intézze a maga dolgát, addig jó, amíg nincs a közelében, valahogy a hideg rázza attól a szakállas, magas pofától. Visszamegy a bódéhoz, ahol hárman is várják és kérdezgetik. Arra gondol, hogy itt még senki nem találkozott énekmondóval?
Khan Lero mondatára – amit Rilainak intéz róla - csak biccent, hogy igazat adjon a férfinek. Aztán válaszol kérdésére.*
- Az én esetemben fontos, hogy megemlítsem minősítésemet a nagyurad felé, mivel nem akarok örökké földet nyalni… Ha már itt kell lennem, tenném, amihez értek.
*Nem magyarázza el egyesével mindenkinek idekerülésének okát – szemét fekete fattyú -, itt tartózkodásának okát – szakállas barom és az őrző-védői -, és a bódéban való munkájának okát sem, amire már nem is emlékszik ki osztotta ide. Valaki lepasszolta és Hildi volt kéznél dajkának, nyílván. Unott fejjel tekint mind a két férfira, ne várjanak tőle lelkesedést első körben. Aztán, ugye ha le tudja győzni büszkeségét és helyére tudja kényszeríteni művészetét, akkor ragyogó szemekkel fog dalolni.
Egyelőre Rilai kérdésére válaszol, kire egy fokkal szelídebben tekint, mint a másik kettőre.*
- Furulyán, vonós és pengetős lanton s még dobon is játszom, nem akárhogy. Jó mesterem volt.
*Suluk jó mester volt valóban, nem csak a zenében, hanem egész más dolgokban is kitanította. Lopás, csábítás, figyelemelterelés, hogy hogyan kell rávenni az embereket, hogy úgy adjanak zsíros borravalót, hogy észre sem veszik. Ezt nevezi Rumyack igazi művészetnek.
A kolosszus már le is adja igényeit, nem veszi viccnek a lány, na, jó talán egy pillanatra, de a férfi tekintete árulkodik annak komolyságáról. Valami vidámat szeretne? A lovagok hőstettei buzdítóak, néha véresek, de csak jó indulattal lehet őket vidámnak nevezni, némelyik elég komor is tud lenni. Megvakarja a szürke haját és visszaemlékszik a kocsmai idők dalaira, amit annyira szerettek a népek.*
- Legyen akkor az első a dal, amit elsajátítottam, amit Lihanech népe annyira szeret.
*Azzal megköszörüli a torkát és mély hangját egy magasabb színre viszi. Kezeit összecsapva adja a ritmust, más hangszer hiányában, néha a felemelt combjára is csap egyet-kettőt a mély hangok hallatására. A ritmus gyors és egyre gyorsabb, a nő hangja magas, ropogós.*
- Lihanechi menyecskék! Ugrálnak akár a kecskék! Szeretőjük mindég más, az uruk csak ráadás! Lihanechi híd alatt, leány a legény alatt, azért mászott alája, viszketett a punája.
*Khan felé kacsint a következő versszak közben, nem egy apró termet ugyan, de kisebb, mint a kolosszus. A versszak vége felé pedig Rilai felé biccent.*
- Ez a legény picike, nem fér rá a bilire, széket tesznek alája, úgy mászik fel a lányra!
*Mosolyog éneke közben, s lábával dobbant néhányat.*
- Rezeg nagyon a bokor, csipke látszik legaló’! Rugdosódik ott négy láb, aj-aj mi lesz ezutá’?!
*Még párszor elismétli az első versszakot. Nem éppen egy hősies lantos balladája, de a nagydarab vidámat kért, adott neki olyat, amire lehet ropni. Majd, hogy sújt adjon a szavának, egy egész más tartalmú dalt sző bele úgy az előzőbe, hogy a ritmusa ne változzék.*
- Lirana-gin-édi, hát nem isteni élni? Mit látsz Lihanechbe mondd, ha felkél a Démon holdkorong?
*Kagan lerendezte, úgy tűnik, az ő feladatának vele itt vége szakad. Vállat von, a törzsfő intézze a maga dolgát, addig jó, amíg nincs a közelében, valahogy a hideg rázza attól a szakállas, magas pofától. Visszamegy a bódéhoz, ahol hárman is várják és kérdezgetik. Arra gondol, hogy itt még senki nem találkozott énekmondóval?
Khan Lero mondatára – amit Rilainak intéz róla - csak biccent, hogy igazat adjon a férfinek. Aztán válaszol kérdésére.*
- Az én esetemben fontos, hogy megemlítsem minősítésemet a nagyurad felé, mivel nem akarok örökké földet nyalni… Ha már itt kell lennem, tenném, amihez értek.
*Nem magyarázza el egyesével mindenkinek idekerülésének okát – szemét fekete fattyú -, itt tartózkodásának okát – szakállas barom és az őrző-védői -, és a bódéban való munkájának okát sem, amire már nem is emlékszik ki osztotta ide. Valaki lepasszolta és Hildi volt kéznél dajkának, nyílván. Unott fejjel tekint mind a két férfira, ne várjanak tőle lelkesedést első körben. Aztán, ugye ha le tudja győzni büszkeségét és helyére tudja kényszeríteni művészetét, akkor ragyogó szemekkel fog dalolni.
Egyelőre Rilai kérdésére válaszol, kire egy fokkal szelídebben tekint, mint a másik kettőre.*
- Furulyán, vonós és pengetős lanton s még dobon is játszom, nem akárhogy. Jó mesterem volt.
*Suluk jó mester volt valóban, nem csak a zenében, hanem egész más dolgokban is kitanította. Lopás, csábítás, figyelemelterelés, hogy hogyan kell rávenni az embereket, hogy úgy adjanak zsíros borravalót, hogy észre sem veszik. Ezt nevezi Rumyack igazi művészetnek.
A kolosszus már le is adja igényeit, nem veszi viccnek a lány, na, jó talán egy pillanatra, de a férfi tekintete árulkodik annak komolyságáról. Valami vidámat szeretne? A lovagok hőstettei buzdítóak, néha véresek, de csak jó indulattal lehet őket vidámnak nevezni, némelyik elég komor is tud lenni. Megvakarja a szürke haját és visszaemlékszik a kocsmai idők dalaira, amit annyira szerettek a népek.*
- Legyen akkor az első a dal, amit elsajátítottam, amit Lihanech népe annyira szeret.
*Azzal megköszörüli a torkát és mély hangját egy magasabb színre viszi. Kezeit összecsapva adja a ritmust, más hangszer hiányában, néha a felemelt combjára is csap egyet-kettőt a mély hangok hallatására. A ritmus gyors és egyre gyorsabb, a nő hangja magas, ropogós.*
- Lihanechi menyecskék! Ugrálnak akár a kecskék! Szeretőjük mindég más, az uruk csak ráadás! Lihanechi híd alatt, leány a legény alatt, azért mászott alája, viszketett a punája.
*Khan felé kacsint a következő versszak közben, nem egy apró termet ugyan, de kisebb, mint a kolosszus. A versszak vége felé pedig Rilai felé biccent.*
- Ez a legény picike, nem fér rá a bilire, széket tesznek alája, úgy mászik fel a lányra!
*Mosolyog éneke közben, s lábával dobbant néhányat.*
- Rezeg nagyon a bokor, csipke látszik legaló’! Rugdosódik ott négy láb, aj-aj mi lesz ezutá’?!
*Még párszor elismétli az első versszakot. Nem éppen egy hősies lantos balladája, de a nagydarab vidámat kért, adott neki olyat, amire lehet ropni. Majd, hogy sújt adjon a szavának, egy egész más tartalmú dalt sző bele úgy az előzőbe, hogy a ritmusa ne változzék.*
- Lirana-gin-édi, hát nem isteni élni? Mit látsz Lihanechbe mondd, ha felkél a Démon holdkorong?
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-22 21:36:03
Üzenet elküldve: 2015-02-22 21:36:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
* Ő meg a beígért időn belül ki is ér a kapunk kívülre, ahogy Kagan kérte. A főzéssel már nincs gond, készen vannak, lehet enni. Persze idő volt ez is, de a két lányra nyugodtan rábízhatta a főzés végét. Az előkészületek a fontosak. Abban meg biztos valahogy, hogy nem fog semmi oda, vagy leégni, vagy kifőni az üstből. Végül is két érett nőről van szó, annyira csak nem ügyetlenek, hogy erre ne tudjanak figyelni. Na. Szóval hát hajrá lányok. Ő pedig kisétál Kagan után, pedig egész nap csak annyira tud elnézni a lánya után, hogy megetesse. A legtöbb időt a szolgával tölti, meg sok alvással még. De bízik abban, hogy a külső rész felépítésével ez a helyzet javul kissé. Megkeresi hát a vezért és megáll mellette. *
- Itt vagyok, és készen van a kaja, lehet menni enni.
- Itt vagyok, és készen van a kaja, lehet menni enni.
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-22 21:05:11
Üzenet elküldve: 2015-02-22 21:05:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A Bódénál - Khan Lero, Gabrien, Kagan, Oriiza //
// Délután //
*A kolosszus láthatóan rosszkedvű és komor, de ilyenkor nem feltétlen veszélyes, főleg ha nem húzgálják tovább az oroszlán bajszát. Khan nem teszi, így nem is derül ki, hogy képes volna-e a hósörényű felpofozni őt.*
- Hát persze. Mindenki imád.
*Konstatálja komoran társa szavait a vezetéssel kapcsolatban, de biztosra veszi, hogy van némi túlzás az elmondottakban. Aztán mindketten meghallgatják vezérük szavait, s míg a kolosszus jelent a küldetésből visszatérő többi csapattagról, addig Khan a kis bárd-lányt veszi górcső alá a bódénál.*
- Értettem, főnök.
*Válaszol Kagannak, aki már tovább is lép, hogy intézze ügyeit. A távolban, ahogy a kolosszus is jósolta, megjelenik a kis csapat, a vezér pedig máris jelentésre hívja Waldrant. A hóhajú remélte, hogy neki nem kell részt vennie a jelentésen, hisz arra éppen elég egyetlen ember, nem kell az egész csapatot odacsődíteni, tekintve, hogy nem is volt igazán sikeres a küldetés.
Egyedül maradva Khan után lép, aki éppen Oriizát faggatja arról, hogy miért is olyan fontos, hogy ő valóban egy párját ritkító bárd. Odalép társa mellé, kettőjük között már valóban kialakult egyféle szerepfelosztás. Khan a beszédes, izgága fele a csapatnak, míg a kolosszus a komor, csúnyán néző szerepet vállalta magára. Eddig bejött…*
- Kit kell boldoggá tenni egy korsó sörért?
*Fordul a nemrég megismert Rilai felé, mert ha minden igaz, akkor ő felel a bódéban a kiszolgálásért, bár a lány már Kagant ostromolja kérdéseivel nem messze tőlük.
Bár, ha most kap egy korsóval a habos italból, akkor bárkit boldoggá tesz. Sóhajtva emeli tekintetét az erőd falai felé, ismerős alakokat keresve a forgatagban, de senkit nem lát, kivéve a pökhendi elf őrt a gyilokjárón.*
- Te meg addig énekelj egy dalt, valami vidámat.
*Néz le a sötételf lányra. Akár még tréfának is vehetné Oriiza, de ha belenéz az aranyszín tekintetbe, akkor azonnal rájöhet, hogy koránt sem tréfáról van szó. A kolosszus halál komolyan gondolja, hogy itt és most a mélyvízbe dobja az elsőosztályú bárdot.*
// Délután //
*A kolosszus láthatóan rosszkedvű és komor, de ilyenkor nem feltétlen veszélyes, főleg ha nem húzgálják tovább az oroszlán bajszát. Khan nem teszi, így nem is derül ki, hogy képes volna-e a hósörényű felpofozni őt.*
- Hát persze. Mindenki imád.
*Konstatálja komoran társa szavait a vezetéssel kapcsolatban, de biztosra veszi, hogy van némi túlzás az elmondottakban. Aztán mindketten meghallgatják vezérük szavait, s míg a kolosszus jelent a küldetésből visszatérő többi csapattagról, addig Khan a kis bárd-lányt veszi górcső alá a bódénál.*
- Értettem, főnök.
*Válaszol Kagannak, aki már tovább is lép, hogy intézze ügyeit. A távolban, ahogy a kolosszus is jósolta, megjelenik a kis csapat, a vezér pedig máris jelentésre hívja Waldrant. A hóhajú remélte, hogy neki nem kell részt vennie a jelentésen, hisz arra éppen elég egyetlen ember, nem kell az egész csapatot odacsődíteni, tekintve, hogy nem is volt igazán sikeres a küldetés.
Egyedül maradva Khan után lép, aki éppen Oriizát faggatja arról, hogy miért is olyan fontos, hogy ő valóban egy párját ritkító bárd. Odalép társa mellé, kettőjük között már valóban kialakult egyféle szerepfelosztás. Khan a beszédes, izgága fele a csapatnak, míg a kolosszus a komor, csúnyán néző szerepet vállalta magára. Eddig bejött…*
- Kit kell boldoggá tenni egy korsó sörért?
*Fordul a nemrég megismert Rilai felé, mert ha minden igaz, akkor ő felel a bódéban a kiszolgálásért, bár a lány már Kagant ostromolja kérdéseivel nem messze tőlük.
Bár, ha most kap egy korsóval a habos italból, akkor bárkit boldoggá tesz. Sóhajtva emeli tekintetét az erőd falai felé, ismerős alakokat keresve a forgatagban, de senkit nem lát, kivéve a pökhendi elf őrt a gyilokjárón.*
- Te meg addig énekelj egy dalt, valami vidámat.
*Néz le a sötételf lányra. Akár még tréfának is vehetné Oriiza, de ha belenéz az aranyszín tekintetbe, akkor azonnal rájöhet, hogy koránt sem tréfáról van szó. A kolosszus halál komolyan gondolja, hogy itt és most a mélyvízbe dobja az elsőosztályú bárdot.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-22 20:37:36
Üzenet elküldve: 2015-02-22 20:37:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// A Bódénál - Khan Lero, Gabrien, Kagan, Oriiza //
- Jó, akkor majd beszélek, ő meg hallgat. Majd szólok, ha hölgynek érzem magam tőle. - *Dünnyögi gunyorosan, aztán megint magára hagyják. Mentükben a pasasok után bámul, a két szép szál dalia járását ülve utánozza, marcona grimasszal, vállait nyakába rántva, karjai alatt két láthatatlan görögdinnye. Magát legalább elszórakoztatja, mást meg majd a leány. Ha már bárd.*
- Ha nekem szólt a dolog, én nemigen ismerem őt. Kaptam ilyen löttyöt, most érzem, élek. Szóval mondhatni barátok lettünk. - *Bök a bögrére, melyben a kávénak már csak szívetmelengető emléke lakozik. Legott elgondolkozik.*
- Hát, egy bárd, lássuk csak. Mikor tojáshéjas voltam, találkoztam párral. Mesét mondtak, hősökről és hercegekről, távoli földekről, háborúról, égig érő fákról, suttogó tengerről, hegyekről meg felhőkről, meg szépséges meg szörnyű lényekről. Az ember sose tudta, mennyi igaz belőle. De ha dalolnak, azt szívesen hallgatom, mint jószerivel mindeki. A jobb napokon még táncolok is.
*Oriizához fordul, akiről első blikkre nyilván nem mondta volna meg hogy az említett fenti képességek birtokában van, de frissiben szerzett tapasztalataira alapozva a helyiek természetét illetően, kezdi nem elvárni, hogy az egyébként egész csinos szerzet ne unott pofát vágjon álló nap.*
- Te is ilyen vagy? Faragott furulyával, négyhúros kis bizerével? - *S ha igen, miért dolgozik ebben a juhakolban? - így az utolsó kérdés, de Rilai eszes leány lévén ezt már csak magában teszi hozzá, miközben a leányra függeszti kíváncsi tekintetét. Ha választ kap, sunnyog-hümmög rajta egy darabig, majd miután szerfelett éleslátással kikövetkeztette, hogy a legfrissebb érkezett, az újabb szőrös sárgaszemű amolyan vezérféle, legalábbis a többiek karót nyelt viselkedéséből erre következtet, hirtelen ötlettől fogva elé penderül, ha van egy talpalatnyi hely üresen a látómezejében.*
- Egy percre kérlek, ó nagy izé. Úr. - *Torkot köszörül, száznegyvennyolc fogas vigyort villant.* - Ha lenne egy pillanatod, szánd rám kérlek. Új vagyok itt, egészen új. Munkát keresek, a gyógyító ide osztott.
*Nagy levegő, ha hagyják, ismétel egy sort. Egyébként ez a technika kifizetődő. Mély szussz és addig lökni, míg a delikvens rá nem bólint, hogy abbahagyja végre. Szíve mélyén elbizonytalanodik az ősszehúzott szemöldök alatt aranyló szigorú tekintet tüzében, de sebaj, majd elismétli még egyszer, ha hadarása nem vezetne célra. Majd mutogat. Szótagol. De mindenekelőtt ügyetlen meghajlásfélét is kivág.*
- Főzök, mosok, takarítok, vendégszeretek. Gondolod, lenne helyem köztetek? Ha jól sejtem, nemigen lehet megkerülni téged ezügyben, vagy legalábbis nem érdemes.
- Jó, akkor majd beszélek, ő meg hallgat. Majd szólok, ha hölgynek érzem magam tőle. - *Dünnyögi gunyorosan, aztán megint magára hagyják. Mentükben a pasasok után bámul, a két szép szál dalia járását ülve utánozza, marcona grimasszal, vállait nyakába rántva, karjai alatt két láthatatlan görögdinnye. Magát legalább elszórakoztatja, mást meg majd a leány. Ha már bárd.*
- Ha nekem szólt a dolog, én nemigen ismerem őt. Kaptam ilyen löttyöt, most érzem, élek. Szóval mondhatni barátok lettünk. - *Bök a bögrére, melyben a kávénak már csak szívetmelengető emléke lakozik. Legott elgondolkozik.*
- Hát, egy bárd, lássuk csak. Mikor tojáshéjas voltam, találkoztam párral. Mesét mondtak, hősökről és hercegekről, távoli földekről, háborúról, égig érő fákról, suttogó tengerről, hegyekről meg felhőkről, meg szépséges meg szörnyű lényekről. Az ember sose tudta, mennyi igaz belőle. De ha dalolnak, azt szívesen hallgatom, mint jószerivel mindeki. A jobb napokon még táncolok is.
*Oriizához fordul, akiről első blikkre nyilván nem mondta volna meg hogy az említett fenti képességek birtokában van, de frissiben szerzett tapasztalataira alapozva a helyiek természetét illetően, kezdi nem elvárni, hogy az egyébként egész csinos szerzet ne unott pofát vágjon álló nap.*
- Te is ilyen vagy? Faragott furulyával, négyhúros kis bizerével? - *S ha igen, miért dolgozik ebben a juhakolban? - így az utolsó kérdés, de Rilai eszes leány lévén ezt már csak magában teszi hozzá, miközben a leányra függeszti kíváncsi tekintetét. Ha választ kap, sunnyog-hümmög rajta egy darabig, majd miután szerfelett éleslátással kikövetkeztette, hogy a legfrissebb érkezett, az újabb szőrös sárgaszemű amolyan vezérféle, legalábbis a többiek karót nyelt viselkedéséből erre következtet, hirtelen ötlettől fogva elé penderül, ha van egy talpalatnyi hely üresen a látómezejében.*
- Egy percre kérlek, ó nagy izé. Úr. - *Torkot köszörül, száznegyvennyolc fogas vigyort villant.* - Ha lenne egy pillanatod, szánd rám kérlek. Új vagyok itt, egészen új. Munkát keresek, a gyógyító ide osztott.
*Nagy levegő, ha hagyják, ismétel egy sort. Egyébként ez a technika kifizetődő. Mély szussz és addig lökni, míg a delikvens rá nem bólint, hogy abbahagyja végre. Szíve mélyén elbizonytalanodik az ősszehúzott szemöldök alatt aranyló szigorú tekintet tüzében, de sebaj, majd elismétli még egyszer, ha hadarása nem vezetne célra. Majd mutogat. Szótagol. De mindenekelőtt ügyetlen meghajlásfélét is kivág.*
- Főzök, mosok, takarítok, vendégszeretek. Gondolod, lenne helyem köztetek? Ha jól sejtem, nemigen lehet megkerülni téged ezügyben, vagy legalábbis nem érdemes.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739