//Sátor – Reggel//
*A férfi kuncogása valahogy jó érzéssel tölti el, de igazából maga sem tudja, miért. Így csak fekszik ellazulva, és hagyja, hogy a másik átölelje, nem tesz semmit, hogy kiszabaduljon a férfi karjaiból, vagy akár csak távolabb kerüljön tőle. Jó neki ott, ahol van.*
– Ó, úgy érted túl közel vagyok? *Kérdezi csendesen, bár sejti a választ, hiszen érzi a férfi leheletét a hajában, a nyaka bőrén.*
~Ha gondot okozna neki a helyzet, bőven tudna tenni ellene.~
– Nem, nincs semmi baj a varrással, és ha van jó szerszám hozzá, akkor megy is, könnyedén. Végtére is csak attól függ, miből kell dolgozni, hiszen a kabátnak is csak bőrt öltöget össze az ember, majdnem mintha sebet öltögetne. *Csúszik ki a száján, de aztán kicsit ledermed, nem biztos benne, hogy Dhaven hogyan fogadja ezt a tényt, hogy ő bizony nem csak teákat készítgetett.
Nem kezdi el mondogatni, hogy bizony van némi kézügyessége, hiszen arra szüksége volt akkor is, mikor sebeket illesztett, éppen úgy, mint mikor hajat vágott, vagy szakállt igazított, egybefogva a hagyományos barbély-sebész-füvesasszonyi munkakör sok részét. Ami nála kimarad, az a mágia, meg a bájitalok. Bár hallott róluk már, de neki nincs érzéke ezekhez a dolgokhoz. Amit tesz az kézzel fogható, megismételhető, megtanulható.*
– Hát nem tudom, komolyan nem. * Felel halkan.* Meg gonosz dolog azt várni, hogy valami ragály törjön ki, csak azért, mert akkor majd rájönnek, hogy tudok valamit.
*Bólint és elmosolyodik.*
– Majdnem. De arra jók lehetünk ilyenkor is, hogy figyeljünk. Mert a megelőzés is fontos. Oda kell figyelni, mindenki egyen rendesen, vagy arra sem árt figyelni, ha van asszony, aki babát vár, vagy például, akik olyan munkát végeznek, hogy sérülhetnek, néha egy kesztyű is segíthet, vagy a nagy nyári napfényben olyan egyszerű dolgok, mint hogy mindenki kapjon rendesen tiszta vizet, meg kencét a nagy nap ellen. Van, aki érzékeny. *Teszi hozzá halkan, majd elhallgat.
Elhallgat, mert érzi Dhaven még közelebb mozdul. Nem mintha ettől nem beszélhetne tovább, de valahogy nincs kedve hozzá. Nem akar semmi másra gondolni, csak arra, hogy jó érzés így feküdni a medvebőr alatt.*
~Még akkor is, ha már nincs túl sok időnk. Még pár perc. Még egy kicsit… Mielőtt fel kellene kelni, és az új nap után nézni.~
*Halkan sóhajt, és belesimul Dhaven ölelésébe.*
~Csak még egy picit.~