//Sátor - Reggel//
*Dhaven a szemeit forgatja a nő válaszára, mert hogy ő maga sem egészen tudja, mit is akart az imént oly nagyon fejtegetni, így aztán elképzelése sincs afelől, hogy a nő hogyan is érthetné.
~Na persze, ha érted megeszek reggelire a kalapácsom.~ gondolja mellé, de szóvá nem teszi, már csak azért sem, mert tudja, csupán még nagyobb zűrbe keverné önmagát azzal, ha magyarázkodni próbálna. Meg amúgy sem érzi azt, hogy rá volna kényszerülve arra, hogy bármit is magyaráznia kelljen.*
-Remek. *dörmögi kissé talán morcosan, de szemén látszik, hogy nem sértődött meg, na meg oka sem lett volna így tenni, inkább a reggelinek szenteli figyelme nagyobbik részét.*
-Igaz, igaz. *ért egyet, ő maga is úgy véli, hogy egy nőnek már pediglen legyen dolga az, hogy a konyha ügyeit intézze, s azokkal tisztában legyen, netán előre tervezzen. Persze nem kizárólagosan neki lehet mindez feladata, de Dhaven a maga részéről bizony úgy véli, a konyhában, a tűzhely mellett alapvetően az asszony a főnök, éppúgy, ahogy a műhelyben a férfi, s ezzel meglátása szerint semmiféle probléma nincs is. *
-Világos. Hát, majd igyekszem mindent elkövetni az ügy érdekében. *zárja rövidre a dolgot, már csak azért is, mert evés közben nem igen szeret társalogni, akkor kevésbé tud az ételre koncentrálni, már pedig az evés lényege az étel, nem a beszéd. Egészen gyorsan végez is a saját adagjával, nem lett éppen tele a hasa, de nem is jó az, hiszen az álmosít, s kevésbé bírná tőle a munkát. A mennyiség éppen megfelelő volt ahhoz, hogy a napot elkezdhesse, s ebédig valahogyan kibírja.*
-Nem, nem éreztem úgy, de akár hiszed akár nem, nem sűrűn szokták nők melegíteni az ágyam. *vonogatja a vállát, mintha nem számítana.*
-Miért, úgy vetted észre, hogy problémát okoz? *kérdi ravaszkás mosollyal a bajsza alatt. Nyilvánvalóan nem okoz neki gondot az, hogy szorosan Liával összebújva "kell" aludnia, mivel a nő tetszik neki.*
-Mert szerintem nem.