//Sátor – Reggel//
*Nagyon-nagyon igyekszik komoly képet vágni, sőt semlegest. Pedig legszívesebben szélesen vigyorogna, sőt akár egy örömtánc is szóba jöhetne.*
~A nem sűrűn az azt jelenti, hogy megválogatja mikor és kivel. Dhaven jóképű fickó, fiatal, és még értelmes is. Sőt kedves is tud lenni, bizonyára bőven akadtak jelentkezők, tehát ha azt mondja nem sűrűn, az annyit tesz, hogy válogatós. Az pedig, hogy válogatós egyáltalán nem baj, amíg engem választ.
Mert hát nincs értelme hazudnom magamnak.~
– Jól van, hallottam. *Dünnyögi.*
– Bizony, ahogy hallom, Hrothgaar mester már nyitja a műhelyt, és ma is elvár téged *Mosolyodik el.* És az is biztos, hogy nem szenved torokgyulladásban sem.
*Hiszen a törpe kovács bizony rendesen kieresztette a hangját.*
– Szívesen, máskor is. *Biccent mosolyogva.* Meglátom, hogyan alakul, kicsit körbenézek, aztán kiderül, ma is befognak-e munkára. Szép napod legyen! *Szól még a férfi utána, ahogy az munkába indul.
Ő maga még összepakolja a sátrat, megnézi, hogy a parázstartó vödrük biztonságos-e nehogy tüzet okozzon, eligazgatja a medvebőrt is. Az iszákjából kipakolja azokat a holmikat, melyeket nem félt, hogy bárki elemelne, nem gazdag lány ő, hogy a viseletes váltás ruhája, vagy a fésűje bárkinek is kelljen. Ha más a fésű a kezébe került használja is, befonja a haját, ne zavarja a napi feladatai során. Ki is szellőzteti a sátrat, majd mindent összeszed egy kis felfedező túrához, és esetleg élelemgyűjtéshez. Bepakol az iszákjába, és máris készen áll. Illetve majdnem. Mert mindenekelőtt mosakodna.*
//Folyópart felé//
*A sátorból kilépve a folyópart felé indul, miközben újra felméri az épülő Amon Ruadhot.*
~Nini, a Bódé helyén már valóságos kis fogadó áll. Nem semmi a gyorsaság.~
*A kovácsműhely mellett elmenve köszönésfélét kiált be a törpének, de nem áll meg most, hiszen a kovácsoknak munkájuk van, és neki is megvan a maga dolga, a fogadóféle felé tart, mert onnan nézte ki előző nap ebédkor, melyik ösvényen juthat le a folyópartra.*
~Azért elsőre induljunk csak ki a kályhától.~
*A fogadónál is sürgés-forgást lát, meg ismerős arcokat is, Chiarit, és a vezért, a Kagan nevűt.
Nem akarja feltartani őket, de úgy véli illőnek, ha köszön.*
– Szép napot kívánok mindenkinek!
~Aztán ha ma is megdobnak munkával, hát az elől se menekülök. Bár a folyóparti terveket sem adom fel. Majd alakul.~