//Morwon//
*Az első kérdés megválaszolása után gondolatban vállat von. Neki nincs gondja az alvással, bárkivel tud osztozni a fekvőhelyen. Legyen az sátor, kalyiba, ispotály, viskó, kunyhó vagy akár magasra épített óriásház. Ha húsz évig, éjszakáról, éjszakára ládákon, vagy éppen a földön el tudott aludni, akkor ezen túl már semmivel nem lesz gond. Jobb napoknak számított az, ha dús, kövér legelők mellett pihentek meg északára, mert akkor be tudta vetni magát a selyemrét kaszáló, puha füvei közé. Másnap ugyan kullancsokkal ébredt a bőrén és bogarakkal a lába között, de ez mellékes kellemetlenség volt. A kérdést csak az elszeparálás miatt tette fel.
A következő válasz hallatán fel kell, hogy kacagjon. Milyen helyes válasz, a lánynak tetszik az óriás logikája. A szobák említésére bólint. Az szükségeltetik, bár kívülről nézve a lány úgy gondolta, hogy egy nagy tér van bent, csak hogy a bőrökön elháljanak, de ha el van különítve legalább két tér… így már sokkal jobban hangzik.
Iluq szelíden nézi az óriást miközben az áll vakargatva gondolkodik. Nyílván azon gondolkozik, hogy mi is az a druida és számba veszi a lehetőségeket, hogy milyen munkát tudna ellátni az aki druidáskodásból keresi kenyerét. Kisvártatva megszólal a nagydarab és a kisebb lánynak felnyílik a szeme. Részint azért, mert itt szüksége lenne rá, részint mert el képed azon, hogy volt egy másik, aki csak úgy lelépett. Ez halvány rossz érzést kelt a lányban. Mi féle népek ezek, ha csak így nyoma vész egy illetőnek, aki ráadásul munka miatt érkezett. Aztán átfut az agyán az is, hogy lehet, csak közbe jött annak a valakinek valami, ami miatt hamarost el kellett húznia a csíkot. Lehet, hogy nem értesítettek mindenkit ez ügyben. Nagyon hamar abba hagyja az ilyen gondolkodást és arra koncentrál, amit a másik elkezd mondani. Egy medvebagoly. Mindenképpen kíváncsi arra a kis lényre.*
- Ha szükségetek van rám, mindenképpen bevetem a druidikus képességeimet.
*Mosolyodik el szélesen, tetszik neki az óriás szövege. Nem azért nevet, vagy vigyorog, hogy kinevesse a másikat, pusztán az a természetes nyelvezet és beszédmodor, amit használ, kellemes vidámsággal tölti el. Az erőd felé fordul, nyúzott arckifejezés ül a képére. Arra a kérdésére, hogy mi van odabent, nem kap túl terjedelmes választ, de nem is bánja. A gödör nem tudja, mi célt szolgálhat, bár ahogy elnézi az itteni embereket, biztosan nem azért ástak gödröt, hogy oda engedjék le a hűvösbe a zöldségeket, nehogy megromoljanak. Aggodalmas arca, felenged és felnéz a nagydarabra*
- Hát, köszönöm még egyszer a túrát, Morwon. Van még valami, amit meg akarsz mutatni, vagy amit el kell mondanod? Ha munkát akarsz adni, attól sem kell féltened.
*Ha a válasz igen, akkor készséggel áll a férfi szolgálataira, nem törődve a lába fájdalmával. Ha pedig nem a válasz, és enged egy kis szabad foglalkozást a másik, akkor felkeresi valamelyik gyógyítót. Megfordul lassan, hogy feltekinthessen Desnára, aki egészen békésen ücsörög az egyik fa ágán és figyeli a kis falu életét.*