//Kikötői Kaland//
//Lovagok//
*Az ő táskája ugyanazokat a dolgokat rejti, mint egy nappal korábban, amikor a Krenkataur-barlangrendszer felé indultak a sírkamra felderítésére. Az élelem az egyedüli, ami némileg megfogyatkozott, mert adott belőle a kiszabadított túszoknak. Ha beosztja, neki még két napig továbbra is elég. A kötelet, a sátrazáshoz való szövetet, a sodronyinget, a fáklyát és a tűzszerszámot ki sem pakolta. Teljes a fegyverzete is. Rajta van a páncélja, annak hátán a pajzs, valamint a hosszú kardja és a tőre is az oldalán függ.*
~Talán be kellene szereznem egy lándzsát is. A lovasrohamhoz elengedhetetlen lesz!~
*Agyában éppen egy esetleges Artheniorral vívott háború képe kóvályog, amikor Gabrien hangja rántja vissza a valóságba.*
-Itt vagyok, bocsánat!
*Lépdel ki az őt takaró néhány lovas mögül, és Dárius egészen Kaganig viszi veterán gazdáját.*
-Jelentem, hogy én majdnem beléptem a városőrségbe, aminek révén ismerek néhány katonát Artheniorban. Az egyik mámoros este, mikor felszabadultan beszélgettünk, szóba esett a kikötő is. Azt mondták, hogy a hivatalos létszám a tisztekkel együtt megközelíti a kettőszáz főt.
*Végül is összehozta. Nem mártotta be barátját és eleget tett annak is, hogy a törzs számára hasznos információt nem hallgatta el.*
-Mámoros állapotban voltak, és lehet, hogy nagyították is a létszámot, hisz hivatalos dokumentumot nem láttam róla. Ennek fejében a forrás hitelességét nem tudom biztosan, de gondoltam, nem árt, ha tudsz róla, Vezérem. Iránymutatásnak talán megfeleltethető.
*Biccent komolyan, majd lovát hátrálásra készteti, mígnem meg nem áll Moranshe mellett. Gyors és lényegre törő jelentés volt, ami talán átrajzolja majd a taktikát és sok életet megment majd még akkor is, ha forrása nem bizonyított.*
~Lehetetlen küzdelem lesz! Mire várunk még!?~
*Elszánt mosoly telepedik az arcára. Érzi a közelgő csata előszelét, amitől mindig elönti egy furcsa, izgalmas érzés. Most bizonyíthat ő is és a többi lovag is. Tanúbizonyságot tehetnek harci erejükről, bátorságukról, igaz szívükről, eltökéltségükről és hűségükről is egyaránt. Egy lovagnak ez jó. Nagyon jó.*
-Izgulsz?
*Veti oda a kérdését Morannak. A lány nehéz helyzetben van, mert dupla annyira kell küzdeni, mint akár melyiküknek, hogy elhiggyék, hogy nem egy törékeny nő, hanem egy igazi lovag. Ryrinnek persze szemernyi kétsége sincs felőle, hogy az utóbbi legalább annyira igaz rá, mint az előbbi. Talán ő az egyedüli, aki hisz Moranshe-ben.*