// Ágrólszakadt Janemita //
*Repes a szíve, hogy a lány nem vette zokon a becézgetést és úgy tűnik még jó kedvre is deríti. A lány mosolya elgondolkoztatja. Sok időt töltött emberek között, akik mások, mint ő, éreztették vele és érezte is, ámbár – húsz év nem sok idő egy elf életben, mégis – csaknem azonosult velük. Furcsa módon mégsem kedvelte meg őket, bár lehet, hogy vele van a baj, mert senkit sem kedvel. Ez a lány pedig nem ember, vagyis de az, de még valami más is. Nem mondaná rá a szót, amit a felsőbbrendűségi viszketegségben szenvedő társai aggatnak rá az ilyenekre, de el kell ismernie, hogy nem lehet embernek és elfnek nevezni. Keveréknek tarthatják egyesek, de Iluq szerint nem keverékek ezek, hanem egy harmadik, különálló faj.
Összehúzza a szemöldökét, majd elmosolyodva tekint le a bokáját takaró csizmára.*
- Volt egy fuvarom Artheniorból, hajóval jöttem és… nos, kidobtak, mert nem elégítettem ki a kapitányuk igényeit. Nem volt az esetem. *Neveti el magát. Az igazat mondta, felesleges hazudnia most. Közben Janemita átveszi Desna ajándékát és már dobja is a fióka elé, akinek nem közömbös a dög. A druida nézegeti, ahogy a bagolymedve, medvebagoly, - ki tudja, melyikből mennyi rész keveredik benne - játszik a hússal.
A lány elf kis barátja nem teszi tiszteletét, Iluq is vállat von, majd eljön az ő ideje, nem türelmetlen, elvégre, ha jól keveri, kártyáit még elélhet legalább kétszáz évet. A lány szeme néha az érkező, távozó népek felé vetül, közben beszédre nyitja száját.*
- Nem láttam még ehhez fogható élőlényt, pedig sokféle fajtához volt már szerencsém. Kergettem már el wargot a szekerek mellől, vadásztam borzoira ami kinézetétől eltérően nem olyan ízű, mint a nyúl. *Ölti ki nyelvét jelezve ezzel, hogy kellemetlen élmény számára.* Na, de hagyjuk is az élményeimet, majd egyszer mesélek róla bővebben. Azt akartam kérdezni, hogy honnan szalajtottátok őt? *Bök a tollas-szőrösre, akit Janemita sétáltat körülötte.* Gyakori errefelé? Jaj, de kis fürge, már ahhoz képest. Lefogadom hamarosan szkóró fog cikázni, mint a villám. *Nevet fel az állat mackós, baglyos mászkálása láttán.* ~Ha a lábam rendbe jön, rohangálhatunk vele a folyó mentén, hogy láthassuk futtában mennyire nagyot képes ütni. Majd ha nagyobb lesz, de ezek gyorsan nőnek…~