//Kovácsműhely//
*Félszemmel és félfüllel figyel Hrothgaar mester előadására, arra, amit csinál, időnként el-elpillant Dhaven válla felett, hogy lássa is, mi történik.
Érdeklik őt az ilyen félig meddig tudományos, meg technikai dolgok, sőt minden újdonság, szeret is tanulni, ezért is hallott már a mesterkardokról, meg a rétegelt pengékről, és azzal, hogy most is figyelmez valamennyire a kovácsmester szavaira, az ismeretei csak tovább bővülnek. Nem lesz ő ettől szakértő persze, meg saját maga ettől nem tudna pengét készíteni, ámde legalább nem olyan buta a kérdésben, mint a tök. És az is valami.*
~Sőt, nem is kevés, azt hiszem. Legalább nem ostobaságot mondtam.~
*Dhaven szavai kicsit meglepik, nem erre számított az előző pillantása után, ugyanakkor nem kicsit könnyebbül meg.*
– Ha valóban így gondolod… *Lassan mosolyodik el, de láthatóan őszinte örömmel.
Követi Dhaven tekintetét, majd lassan bólint.*
– Ha Hrothgaar uramnak nincs ellene kifogása, akkor én ráérek. *Sikerül egészen komoly arccal felelnie, és még a mosolyt is vissza tudja tartani, bár igazából igenis örül annak, hogy együtt tölthetnek valamennyi időt így, napközben is.*
– Hát, éppen lenne mit mesélnem, ámde meg kell mondanom, ebédet még nem főztem, azért is hoztam nektek a pitéket. *Teszi hozzá, némileg védekezően.* De ettől függetlenül nem henyéléssel töltöttem a napot, és ha azt vesszük, szereztem némi ételt is, csak még nincsen készen. Ámde a fogadóban, mert a bódé immár felfejlődött, szóval, ott lehet enni. Sőt, egészen forgalmas a hely, ahogy tapasztaltam.