//Kovácsműhely //
*Egészen halványan pirul el, mikor Dhaven Hrothgaar előtt kisasszonynak nevezi őt.*
~Ez valahogy olyan udvarias, és mégis olyan kedves tőle.~
*Lia úgy érzi, Dhaven ezzel a fél mondattal tudatta a mesterrel, hogy Lia hol is áll a rangsorban, hogy bárki és mindenki úgy kezelje őt, mint egy hölgyet. Ez pedig igenis tetszik neki.
Ahogy az is, amilyen könnyedén a férfi felkapja a többi edényt.
A férfi kérdésére elmosolyodik és bólint. És örömmel veszi azt is tudomásul, hogy a törpe mester is helyeslően bólint feléjük, örül, hogy nincs ellenére, hogy kicsit elmenjenek kettesben, így, a nap közepén.*
– Igen, mehetünk. *Dhavennel lép ki a műhely ajtaján, nála az iszákja és az új lábasa is. A férfi mellett indul vissza a Fogadó felé.*
– Lássuk csak… Miután elváltunk, lementem a folyópartra, ott találkoztam egy lánnyal E betűs neve volt és bájitalokkal kereskedett. A gázlótól jött, ahol, mint kiderült, van egy kis kikötő is. Aztán érkezett egy Iluq nevű lány is, aki szerintem druida, van egy nagyon szép sólyma is. A lába sérült, meg fogod róla ismerni, ha találkoznátok. Mondtam neki, ha úgy érzi, keressen meg, de nem akartam vele erőszakoskodni. Aztán persze közben a bájitalok is érdekeltek. Közben befutott a vezér, Kagan. Tudod, őt tegnap már megmutatták nekem, de ma meg akarta venni az összes bájitalt, úgy egyben mindet, de az a lány hajlandó lett volna velem is megegyezni, a vezérnél meg felszaladt a hangya, persze akkor még nem tudtam, miért olyan, mint akinek parazsat tartanak a talpához. De mivel nagyon sietett volna, végül azt mondta, kifizeti az össze bájitalt és kettőt válasszak magamnak az ő kontójára, és ennyi. Így végül nekem ingyen lett.
*Mosolyogva mesél, amíg a fogadó felé sérálnak.*
– Aztán megnéztem a folyópartot, és persze kiderült, miért volt sürgős Kagannak. Jó sok lovas élén távozott. Szerintem harcba mentek, legalábbis nagyon úgy tűnt, mert sokan búcsúzkodtak. Én közben nekifogtam pityókát szedni, de azért láttam, hogy miután a csapat elindult az az elf őr, a Syoud nevű egy csomó ingyenélőt kitestált az erődből, de még a faluból is. Elég szigorúnak tűnik a fickó, bár gőze nincs, mi a pityóka. *Halkan kuncog, mikor idáig ér a mesében.* Mert ez után bementem a fogadóba és a pityóka egy részéért cseréltem vacsorának valót, és így találkoztam Rilaival, aki kért, ha úgyis hozzád tartok kérdezzek rá az edényekre.
Hát nagyjából ez történt ma.
De most te mesélj, Dhaven!