Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-10 09:04:36
Üzenet elküldve: 2015-04-10 09:04:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A lókarámnál - E'Nissa és Hryan //
*Akár még igaza is lehet a lánynak. Szavai elgondolkoztatják kicsit, talán ezért nem is válaszol egyből. Aztán meg már késő. A lehetőség elszalad, és utólag olyan értelmetlenné válik az egész. Tényleg önmagát akarta volna mindig is mentegetni? Döntött. Hogy rosszul-e vagy jól, az mindig utólag derül ki. Most hát úgy tűnik, a döntés rossz volt. Megtörte két asszony életét is. A nőét, akit szeretett, és a szerelmükből született lány életét is. Egy remény van talán. E'Nissa még fiatal, még előtte az élet, még lehet boldog, ha képes megbékélni önmagával.
Igen, valóban azt mondta, hogy korcs, de nem ezzel az utalással. Nem bántó, megalázó éllel. Inkább arra próbálta volna felhívni a másik figyelmét, hogy E'Nissa több annál, mint aminek mások látják.
Érdekes egy dolog ez az apaság. Eddig nem hiányzott neki, nem is érdekelte. Pedig elképzelhető könnyen, hogy szerte Lanawinon van még poronty az ő magjából születetten. Ez nem érdekli. De most, hogy a lányára ráakadt, vagy inkább a sors kavarta úgy a szálakat, hogy ők itt most találkozzanak, szinte azonnal elfogadta, szereti, és vélhetően senkinek nem engedné, hogy bántsa.
Szíve szerint utána szólna, visszatartaná, hogy megbeszéljék a dolgokat, megpróbálva újra tisztázni a tévedéseket, de rájön, jobb mind a kettőjüknek, ha időt hagy. Az idő mindig megoldja a dolgokat. E'Nissa is megnyugszik, és talán higgadtabban tudja átgondolni a hallottakat. Talán idővel, képes lesz elfogadni az apját, és talán megbocsát. Ha nem, akkor meg így járt.
Bosszúsan csap egyet a karám rúdjára, majd megfordul maga is, és lányának nyomában a "falu" felé veszi az irányt. Holmijával a kezében, vállán, kiválaszt egy sátort, és elszállásolja magát benne.*
~Majd holnap, majd reggel...~
//Napváltás//
*Megszokta már, hogy éberen aludjon, s mégis kipihenje magát. Egy idő után részévé vált, és talán soha nem is fog változni semmi ezen a téren. Pár órát alszik, mégis kipihenten ébred, alig valamivel az előtt, hogy a nap kidugja fejét a horizont peremén.
Új nap, új lehetőségek.*
*Akár még igaza is lehet a lánynak. Szavai elgondolkoztatják kicsit, talán ezért nem is válaszol egyből. Aztán meg már késő. A lehetőség elszalad, és utólag olyan értelmetlenné válik az egész. Tényleg önmagát akarta volna mindig is mentegetni? Döntött. Hogy rosszul-e vagy jól, az mindig utólag derül ki. Most hát úgy tűnik, a döntés rossz volt. Megtörte két asszony életét is. A nőét, akit szeretett, és a szerelmükből született lány életét is. Egy remény van talán. E'Nissa még fiatal, még előtte az élet, még lehet boldog, ha képes megbékélni önmagával.
Igen, valóban azt mondta, hogy korcs, de nem ezzel az utalással. Nem bántó, megalázó éllel. Inkább arra próbálta volna felhívni a másik figyelmét, hogy E'Nissa több annál, mint aminek mások látják.
Érdekes egy dolog ez az apaság. Eddig nem hiányzott neki, nem is érdekelte. Pedig elképzelhető könnyen, hogy szerte Lanawinon van még poronty az ő magjából születetten. Ez nem érdekli. De most, hogy a lányára ráakadt, vagy inkább a sors kavarta úgy a szálakat, hogy ők itt most találkozzanak, szinte azonnal elfogadta, szereti, és vélhetően senkinek nem engedné, hogy bántsa.
Szíve szerint utána szólna, visszatartaná, hogy megbeszéljék a dolgokat, megpróbálva újra tisztázni a tévedéseket, de rájön, jobb mind a kettőjüknek, ha időt hagy. Az idő mindig megoldja a dolgokat. E'Nissa is megnyugszik, és talán higgadtabban tudja átgondolni a hallottakat. Talán idővel, képes lesz elfogadni az apját, és talán megbocsát. Ha nem, akkor meg így járt.
Bosszúsan csap egyet a karám rúdjára, majd megfordul maga is, és lányának nyomában a "falu" felé veszi az irányt. Holmijával a kezében, vállán, kiválaszt egy sátort, és elszállásolja magát benne.*
~Majd holnap, majd reggel...~
//Napváltás//
*Megszokta már, hogy éberen aludjon, s mégis kipihenje magát. Egy idő után részévé vált, és talán soha nem is fog változni semmi ezen a téren. Pár órát alszik, mégis kipihenten ébred, alig valamivel az előtt, hogy a nap kidugja fejét a horizont peremén.
Új nap, új lehetőségek.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-10 00:51:38
Üzenet elküldve: 2015-04-10 00:51:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lia //
*A nyíltan nekiszegezett kérdésre a férfi kissé elvörösödik, mint a kisfiú, akit csínytevésen kaptak, s nem tudja hirtelen, hogyan is vágja ki magát a meglehetősen szorult helyzetből. Szemmel láthatóan kissé feszeng, mondhatni kényelmetlenül érintette Lia kérdése. Megköszörüli a torkát, ismételten kerüli a nő tekintetét.*
-Hát... ööö... *kezdi, kissé talán az időt is húzva, hogy kitalálhasson valamit, de akárhogy is próbálkozik, nem jut eszébe semmit, amivel kivághatná magát, vagy kitérhetne a kérdés elől. Na meg nem is igazán az a köntörfalazós, hátulról jövős típus, aki szívlelné az ilyesfajta vargabetűket a mondanivalójába iktatni.*
-Hát, ha szeretnél... *nagyot nyel, úgy tűnik, kissé nehezére esik kinyögni, még így is.*
-Ha szeretnél, maradhatsz. *böki ki végül, tekintetét az égre emelve, miközben kissé megrágcsálja az alsó ajkát.*
-Ha nem... *megrántja a vállát.*
-Hogyan tartóztatnálak, ha nem akarnál nálam maradni? *kérdi végül, s nagy nehezen sikerül Lia szemébe nézzen.
~ Na meg ugyebár, ha nem akar maradni, akkor minek erőltetném? Semmi értelme nem volna. ~ fut át fején a nagyon is megalapozottnak tetsző gondolat.*
-Vagy inkább...? *kérdez vissza, fürkészőn nézve a nő arcát. Átfut a fején, hogy ehetnének ketten külön is, a sátorban, ami már majdnem olyan lenne, mintha...
Na persze más kérdés, hogy Lia azt akarná-e, egyáltalán akarna-e vele kettesben maradni, főleg azok után, ami történt éjszaka, meg reggel. Nem mintha az sok lett volna, de azért Dhavennek mégis csak jelentett valamit, bár, hogy egészen pontosan mit is, az jó kérdés, s jelen pillanatban megválaszolni sem igen tudná.*
*A nyíltan nekiszegezett kérdésre a férfi kissé elvörösödik, mint a kisfiú, akit csínytevésen kaptak, s nem tudja hirtelen, hogyan is vágja ki magát a meglehetősen szorult helyzetből. Szemmel láthatóan kissé feszeng, mondhatni kényelmetlenül érintette Lia kérdése. Megköszörüli a torkát, ismételten kerüli a nő tekintetét.*
-Hát... ööö... *kezdi, kissé talán az időt is húzva, hogy kitalálhasson valamit, de akárhogy is próbálkozik, nem jut eszébe semmit, amivel kivághatná magát, vagy kitérhetne a kérdés elől. Na meg nem is igazán az a köntörfalazós, hátulról jövős típus, aki szívlelné az ilyesfajta vargabetűket a mondanivalójába iktatni.*
-Hát, ha szeretnél... *nagyot nyel, úgy tűnik, kissé nehezére esik kinyögni, még így is.*
-Ha szeretnél, maradhatsz. *böki ki végül, tekintetét az égre emelve, miközben kissé megrágcsálja az alsó ajkát.*
-Ha nem... *megrántja a vállát.*
-Hogyan tartóztatnálak, ha nem akarnál nálam maradni? *kérdi végül, s nagy nehezen sikerül Lia szemébe nézzen.
~ Na meg ugyebár, ha nem akar maradni, akkor minek erőltetném? Semmi értelme nem volna. ~ fut át fején a nagyon is megalapozottnak tetsző gondolat.*
-Vagy inkább...? *kérdez vissza, fürkészőn nézve a nő arcát. Átfut a fején, hogy ehetnének ketten külön is, a sátorban, ami már majdnem olyan lenne, mintha...
Na persze más kérdés, hogy Lia azt akarná-e, egyáltalán akarna-e vele kettesben maradni, főleg azok után, ami történt éjszaka, meg reggel. Nem mintha az sok lett volna, de azért Dhavennek mégis csak jelentett valamit, bár, hogy egészen pontosan mit is, az jó kérdés, s jelen pillanatban megválaszolni sem igen tudná.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-09 21:41:04
Üzenet elküldve: 2015-04-09 21:41:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Őrségben - napváltás//
*Ugyan sokkal kézenfekvőbb lenne ha más vállalná az őrséget, nem a vadászatból visszatért páros, de hacsak Dharren (vagy más) nem szól akkor senkinek nem fog eszébe jutni csak úgy magától beállni őrségbe. Ugyan miért is? A csapat gyakorlottabbnak mondható része a kikötőben partizánkodik, ők meg itt ragadtak egy rakat újonccal úgy, hogy Kagan elment, Isurii elment, Leandana meg még mindig ramatyul van. Legalább az a bőbeszédű szerzetes, Kramlaf kerülne elő! Őt sem kifejezetten szívleli Akheel, mert be nem áll a szája, de most jól jönne ha valamennyire tudná rendezni a többiek sorát.
Sehol az óriások, senki. Kihaltnak nem, de üresnek hat a tábor nélkülük a lány számára. Érdemes lenne legalább az egyikükkel összebarátkozni...
Mivel éjjel őrködött, hajnalban ahelyett, hogy kimenjen a csapdákat ellenőrizni, inkább szunyókál pár órát a tábor ébredése előtt. Ha beindul a nyüzsgés egészen biztos nem lesz nyugta. Csak pár órácskát a fal tövében...*
*Ugyan sokkal kézenfekvőbb lenne ha más vállalná az őrséget, nem a vadászatból visszatért páros, de hacsak Dharren (vagy más) nem szól akkor senkinek nem fog eszébe jutni csak úgy magától beállni őrségbe. Ugyan miért is? A csapat gyakorlottabbnak mondható része a kikötőben partizánkodik, ők meg itt ragadtak egy rakat újonccal úgy, hogy Kagan elment, Isurii elment, Leandana meg még mindig ramatyul van. Legalább az a bőbeszédű szerzetes, Kramlaf kerülne elő! Őt sem kifejezetten szívleli Akheel, mert be nem áll a szája, de most jól jönne ha valamennyire tudná rendezni a többiek sorát.
Sehol az óriások, senki. Kihaltnak nem, de üresnek hat a tábor nélkülük a lány számára. Érdemes lenne legalább az egyikükkel összebarátkozni...
Mivel éjjel őrködött, hajnalban ahelyett, hogy kimenjen a csapdákat ellenőrizni, inkább szunyókál pár órát a tábor ébredése előtt. Ha beindul a nyüzsgés egészen biztos nem lesz nyugta. Csak pár órácskát a fal tövében...*
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-09 21:11:52
Üzenet elküldve: 2015-04-09 21:11:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A lókarámnál - E'Nissa és Hryan //
* Dacosan emeli állát a másik szavaira, és bár nem vág közbe, hagyja a hímet beszélni, apró fintorai, ajkának rándulása jelzi, bőven van mit magába fojtania. *
- Megértést... Nem megértést vársz hanem önigazolást. Hisz anyámmal se osztottad meg ezt, nem is akartad, hogy tudja, hogy támogasson. Épp elég volt, hogy önmagad előtt igazolni lásd a döntésed helyességét. Mert itt csak neked volt lehetőséged dönteni, őt meg sem kérdezted. Csak elvetted amit akartál, aztán azzal a tévhittel, hogy majd talál magának egy _embert_ elmentél. És ezzel megnyugtattad a lelkiismereted, bele sem gondolva abba, hogy netalán hátrahagytál valamit. Nem érdekelt, miképp viszonyulnak majd abban a faluban egy olyan nőhöz, aki áldás nélkül engedett magához egy elfet! Te magadban elrendeztél mindent, aztán nyugodt szívvel tovább álltál!
* Nem kiabál, igazából még csak a hangját sem emeli fel, még is minden szava, megfeszülő teste is haragról, megvetésről árulkodik. Nem, attól, hogy Hryan-nak nehéz volt az élete, attól még nem látja megbocsájtható bűnnek a tetteit. Önző volt, csak önmagát látta, mint ahogy a legtöbb elf. *
- Nincs szükségem arra, hogy igazolj, hogy bíztass. Az évek alatt abban a faluban nagyon is jól megtanultam ki vagyok és mit érek. De te miképp rendezed le, hogy a aját lányod is korcsnak nevezted? * vág vissza gúnyosan, ám a további visszavágásra se kedve, se lehetősége, hisz úgy tűnik, a hím visszavonulót fúj. Vagy az ő szemszögéből nézve takarodót. *
- Köszönöm, de nem szorulok másokra.
* Talán nem egyre gondolnak vagy nem ugyanazokkal a szavakkal, de nem is fejti ki bővebben. Csupán hátat fordít a karámnak és megindul az erdősebb rész felé, ahol tegnap éjjel is hálóhelyet lelt magának. most valahogy még kevésbé van kedve a felhúzott házakba bújni, mások közé. Nem mintha ennyire elidegenedett volna, vagy ennyire nem vágyna a társaságra. De most egyedüllét kell, csend, hisz van min törnie a fejét. Meglelte apját, ahogy anyira vágyta. De a vágyak csak eddig terjedtek. És ezután mi lesz? *
* Dacosan emeli állát a másik szavaira, és bár nem vág közbe, hagyja a hímet beszélni, apró fintorai, ajkának rándulása jelzi, bőven van mit magába fojtania. *
- Megértést... Nem megértést vársz hanem önigazolást. Hisz anyámmal se osztottad meg ezt, nem is akartad, hogy tudja, hogy támogasson. Épp elég volt, hogy önmagad előtt igazolni lásd a döntésed helyességét. Mert itt csak neked volt lehetőséged dönteni, őt meg sem kérdezted. Csak elvetted amit akartál, aztán azzal a tévhittel, hogy majd talál magának egy _embert_ elmentél. És ezzel megnyugtattad a lelkiismereted, bele sem gondolva abba, hogy netalán hátrahagytál valamit. Nem érdekelt, miképp viszonyulnak majd abban a faluban egy olyan nőhöz, aki áldás nélkül engedett magához egy elfet! Te magadban elrendeztél mindent, aztán nyugodt szívvel tovább álltál!
* Nem kiabál, igazából még csak a hangját sem emeli fel, még is minden szava, megfeszülő teste is haragról, megvetésről árulkodik. Nem, attól, hogy Hryan-nak nehéz volt az élete, attól még nem látja megbocsájtható bűnnek a tetteit. Önző volt, csak önmagát látta, mint ahogy a legtöbb elf. *
- Nincs szükségem arra, hogy igazolj, hogy bíztass. Az évek alatt abban a faluban nagyon is jól megtanultam ki vagyok és mit érek. De te miképp rendezed le, hogy a aját lányod is korcsnak nevezted? * vág vissza gúnyosan, ám a további visszavágásra se kedve, se lehetősége, hisz úgy tűnik, a hím visszavonulót fúj. Vagy az ő szemszögéből nézve takarodót. *
- Köszönöm, de nem szorulok másokra.
* Talán nem egyre gondolnak vagy nem ugyanazokkal a szavakkal, de nem is fejti ki bővebben. Csupán hátat fordít a karámnak és megindul az erdősebb rész felé, ahol tegnap éjjel is hálóhelyet lelt magának. most valahogy még kevésbé van kedve a felhúzott házakba bújni, mások közé. Nem mintha ennyire elidegenedett volna, vagy ennyire nem vágyna a társaságra. De most egyedüllét kell, csend, hisz van min törnie a fejét. Meglelte apját, ahogy anyira vágyta. De a vágyak csak eddig terjedtek. És ezután mi lesz? *
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-09 19:35:28
Üzenet elküldve: 2015-04-09 19:35:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségben - napváltás//
* Hát az ő részéről nem történik semmi érdekes napközben. Jó volt ez a kis vadászat, a fogás is szép nagy malac, a mozgás is rá fért. De amúgy?! Semmi említésre méltó, legalábbis az ő szemében nem volt valami eget verő ez a mai nap. Egyedül az a Himmo vagy ki zavart egy kis vizet, de ő is betakarodott végül a műhelybe, hogy fegyvert készíttessen. A törzsbeliek is jönnek-mennek, ki-ki teszi a maga dolgát, legalábbis innen úgy tűnik. Aztán ha majd észreveszi, hogy Syoud erre jön, akkor szól neki, hogy az esti őrség az övé marad. Talán ha Akheel marad mellette, de nem tartja most szükségesnek. Inkább legyen az övék a nappali őrség majd. De nem mocorog el a helyéről most. *
* Hát az ő részéről nem történik semmi érdekes napközben. Jó volt ez a kis vadászat, a fogás is szép nagy malac, a mozgás is rá fért. De amúgy?! Semmi említésre méltó, legalábbis az ő szemében nem volt valami eget verő ez a mai nap. Egyedül az a Himmo vagy ki zavart egy kis vizet, de ő is betakarodott végül a műhelybe, hogy fegyvert készíttessen. A törzsbeliek is jönnek-mennek, ki-ki teszi a maga dolgát, legalábbis innen úgy tűnik. Aztán ha majd észreveszi, hogy Syoud erre jön, akkor szól neki, hogy az esti őrség az övé marad. Talán ha Akheel marad mellette, de nem tartja most szükségesnek. Inkább legyen az övék a nappali őrség majd. De nem mocorog el a helyéről most. *
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-09 18:29:48
Üzenet elküldve: 2015-04-09 18:29:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A lókarámnál - E'Nissa és Hryan //
*Szavai végeztével újra csak szembe fordul a lánnyal, a lányával. Nézi, miként válik gyűlölködő kis fúriává. Olyan valakivé, aki soha nem bocsát meg, mert nem akar megbocsátani. Ajkai finoman húzódnak halványan gúnyos mosolyra, tekintete megpihen a másik arcán.*
-A te szemedben bizonyára. Miért is hittem, hogy esetleg megértenél? Nos, ezért nem meséltem el még soha senkinek, miféle sorsom is volt. Mert soha nem hittem az emberi megértésben, és könyörületben. Anyád sem tudta. De egyet jól jegyezz meg lányom. Felszabdalhatod ereidet, hogy elfolyasd belőle az életet, kiabálhatsz rám kígyót és békát is. De ettől még akkor is az maradsz aki vagy. Próbálj inkább megbékélni mivoltoddal, és tanuld meg értékelni magadat. Mert amíg saját magad is elhiszed, hogy értéktelen korcs vagy csupán, addig valóban nem is leszel több. Pedig, szép vagy. Szép, mint az anyád volt. És bizonyára ügyes is vagy, ha abban a faluban kibírtad idáig. Való igaz, lehet, hogy el kellett volna onnan hoznom az anyádat, cipelni magammal mindenhová, át a világon. De azt hittem, hogy idővel talál magának egy magához illő férfit. Egy... ember férfit. Akivel abban a faluban is boldog lehet. Másként alakult, s lehet, hogy ez is egy próbatétel. Neked, és nekem is.
*Csendesen hangoznak el szavai, valami olyan végtelen ősi nyugalommal, mely vélhetően igazán csak az elfek sajátja. Nem képes haragudni a lányra, még akkor sem, ha látja a másik mennyire gyűlöli is ebben a pillanatban. Elmosolyodik.*
-Nos, E'Nissa Shor. Későre jár az idő, szerintem lassan menj a szállásodra. Én is ezt fogom tenni.
*Azzal elfordul újra, tekintete a sötétet fürkészi. A hold fényénél haloványan látja a lovak körvonalait a karámon belül, távolabb a sátrakat, és mögöttük az erőd falait. Elgondolkodik egy pillanatra. Vajon a sors szándékosan vetette erre a tájékra éppen most? Ki tudná kifürkészni az égiek akaratát?*
*Szavai végeztével újra csak szembe fordul a lánnyal, a lányával. Nézi, miként válik gyűlölködő kis fúriává. Olyan valakivé, aki soha nem bocsát meg, mert nem akar megbocsátani. Ajkai finoman húzódnak halványan gúnyos mosolyra, tekintete megpihen a másik arcán.*
-A te szemedben bizonyára. Miért is hittem, hogy esetleg megértenél? Nos, ezért nem meséltem el még soha senkinek, miféle sorsom is volt. Mert soha nem hittem az emberi megértésben, és könyörületben. Anyád sem tudta. De egyet jól jegyezz meg lányom. Felszabdalhatod ereidet, hogy elfolyasd belőle az életet, kiabálhatsz rám kígyót és békát is. De ettől még akkor is az maradsz aki vagy. Próbálj inkább megbékélni mivoltoddal, és tanuld meg értékelni magadat. Mert amíg saját magad is elhiszed, hogy értéktelen korcs vagy csupán, addig valóban nem is leszel több. Pedig, szép vagy. Szép, mint az anyád volt. És bizonyára ügyes is vagy, ha abban a faluban kibírtad idáig. Való igaz, lehet, hogy el kellett volna onnan hoznom az anyádat, cipelni magammal mindenhová, át a világon. De azt hittem, hogy idővel talál magának egy magához illő férfit. Egy... ember férfit. Akivel abban a faluban is boldog lehet. Másként alakult, s lehet, hogy ez is egy próbatétel. Neked, és nekem is.
*Csendesen hangoznak el szavai, valami olyan végtelen ősi nyugalommal, mely vélhetően igazán csak az elfek sajátja. Nem képes haragudni a lányra, még akkor sem, ha látja a másik mennyire gyűlöli is ebben a pillanatban. Elmosolyodik.*
-Nos, E'Nissa Shor. Későre jár az idő, szerintem lassan menj a szállásodra. Én is ezt fogom tenni.
*Azzal elfordul újra, tekintete a sötétet fürkészi. A hold fényénél haloványan látja a lovak körvonalait a karámon belül, távolabb a sátrakat, és mögöttük az erőd falait. Elgondolkodik egy pillanatra. Vajon a sors szándékosan vetette erre a tájékra éppen most? Ki tudná kifürkészni az égiek akaratát?*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-09 16:34:53
Üzenet elküldve: 2015-04-09 16:34:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A lókamránál - E'Nissa és Hryan //
- Hazudsz!
* Dühös kiáltásnak szánja, még is inkább valami fájdalmas sóhajként szakad fel belőle az érzet. A másiknak akar rontani, belevájni ha késeit nem is, de legalább körmét abba a gúnyos képébe. Még sem tesz, mintha odafagyasztották volna a földhöz. Csak áll dermedten, a másik közönyös hangjához hasonló közömbösséggel hallgatva kezdődő meséjét.
Nem érdekli, ki ő, nem érdekli, honnan jött. Mi köze hozzá, miféle élete volt. Szánalmára pályázik? Erőst kétli, ugyanakkor értelme sincs.
Gőgös, gúnyos szavai nem kaphatnak megbocsájtást, csak mert nem úri életbe született, csak mert neki is voltak fájdalmai. Nem, attól még nem beszélhet így arról a nőről, aki szülte, aki nevelte, míg az emberi élet ki nem babrált vele, míg le nem küzdötte őt.
Aztán újfent felcsendül a név, az ismerős név, mi úgy tűnik, összeköti őket. És feltárul egy történet, olyan, miről nem sokat hallott, mit csak kikövetkeztethetett elejtett szavakból.
Fájdalmas görcsbe szorulnak ujjai, ahogy ökle összezárulva megfeszül, fogai újfent kivillannak ajka alól, mint nem is olyan rég a fogadóban. *
- Nem vagy az apám csak egy önző, gyáva féreg. Ha tehetném felfakasztanám az ereim, hogy kiengedhessem azt, ami a fajtádhoz köt * köpi fel a szavakat, mit a düh, a testben szétáradó hirtelen fájdalom okoz. Nem, nem lehet, hogy egy effélétől szülessen, hogy az jogot formálhasson rá. És nem, nem formálhat jogot az anyjára, az emlékeire sem, nincs joga az emlékekbe ringatnia magát. Ő tette tönkre az anyját, ő tette tönkre az életét azzal, hogy egy korcsot nemzett neki, majd magára hagyta vele. *
- Hazudsz!
* Dühös kiáltásnak szánja, még is inkább valami fájdalmas sóhajként szakad fel belőle az érzet. A másiknak akar rontani, belevájni ha késeit nem is, de legalább körmét abba a gúnyos képébe. Még sem tesz, mintha odafagyasztották volna a földhöz. Csak áll dermedten, a másik közönyös hangjához hasonló közömbösséggel hallgatva kezdődő meséjét.
Nem érdekli, ki ő, nem érdekli, honnan jött. Mi köze hozzá, miféle élete volt. Szánalmára pályázik? Erőst kétli, ugyanakkor értelme sincs.
Gőgös, gúnyos szavai nem kaphatnak megbocsájtást, csak mert nem úri életbe született, csak mert neki is voltak fájdalmai. Nem, attól még nem beszélhet így arról a nőről, aki szülte, aki nevelte, míg az emberi élet ki nem babrált vele, míg le nem küzdötte őt.
Aztán újfent felcsendül a név, az ismerős név, mi úgy tűnik, összeköti őket. És feltárul egy történet, olyan, miről nem sokat hallott, mit csak kikövetkeztethetett elejtett szavakból.
Fájdalmas görcsbe szorulnak ujjai, ahogy ökle összezárulva megfeszül, fogai újfent kivillannak ajka alól, mint nem is olyan rég a fogadóban. *
- Nem vagy az apám csak egy önző, gyáva féreg. Ha tehetném felfakasztanám az ereim, hogy kiengedhessem azt, ami a fajtádhoz köt * köpi fel a szavakat, mit a düh, a testben szétáradó hirtelen fájdalom okoz. Nem, nem lehet, hogy egy effélétől szülessen, hogy az jogot formálhasson rá. És nem, nem formálhat jogot az anyjára, az emlékeire sem, nincs joga az emlékekbe ringatnia magát. Ő tette tönkre az anyját, ő tette tönkre az életét azzal, hogy egy korcsot nemzett neki, majd magára hagyta vele. *
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-09 08:15:01
Üzenet elküldve: 2015-04-09 08:15:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A lókamránál - E'Nissa és Hryan //
*Elgondolkodva simogatja a ló fejét, miközben az állat szomját oltja, majd átlép maga is a karámon, s végül leszerszámozza a hátast. Eddig valahogy félig-meddig útra készen hagyta, most, hogy úgy döntött marad egy ideig, minek is terhelné vele a hátast. A lószerszámot majd biztos helyre viszi. Valamelyik sátorba, vagy talán az egyik hosszú házba, még nem tudja. Most egyelőre áttolja a karám rúdja alatt a nyerget, s vele együtt minden mást is, majd újra megteszi az utat át a karám felett. Eztán megint csak rákönyököl a rúdra, hogy tovább nézelődjön. Lovának megfelelő helye van, aggódnia nem kell, csak időnként ránézni és ellátni.
Természetesen maga mögé is figyel, így nem kerüli el a tény, hogy a félvérű utána jött. Amikor amaz megszólal, Hryan egy rövid sóhajtás után szembefordul vele. Tekintette végig méri a holdfényben a másikat. Igen, nagyon hasonlít az anyjára. Nem téveszti meg az elfet a másik erőltetett nyugodtsága. Elmosolyodik.*
-Anyádat? *Visszakérdez.* Anyád befeküdt az első arra ténfergő elf csavargó ágyába. Úgy dobta oda magát neki, mint a bordélyok kurtizánjai.
*Hazugság. Nem így történt. Nem is érti, miért akar még egyet belerúgni a másikba. Legfőképpen azt nem érti, miért is hazudik a saját lányának. Visszafordul a ló felé, rátámaszkodik a rúdra, majd kissé lehajtja fejét, és a földet nézi a sötétben. Talán percek is eltelnek a némaságban, amelyben csak a ló szuszogását lehet hallani, mire végül dönt, és halkan megszólal.*
-Tíz éves voltam, mikor a falunkra egy ork horda támadt, és porrá égetett mindent, legyilkolt minden férfit. A nőket, és az erősebb gyerekeket magukkal hurcolták. Ketrecben aludtam, büdös szalmán. Élősködők mászkáltak a testemen, a kajáért patkányokkal és kutyákkal kellett megküzdenem. Korbáccsal és bottal vertek, hogy fogjak fegyvert és harcoljak. Gladiátorrá neveltek.
*Idáig közönyös hangon mondja a szavakat, ugyan maga elé, nem túl hangosan, de ahhoz eléggé, hogy a lány minden szavát értse. A pillanatnyi szünetben megfordul, kiegyenesedik. Lepillant a lányára és úgy folytatja.*
-Valamivel több, mint húsz év ment el az életemből, mely nem állt másból, mint végtelen szenvedésből. Megismerhettem a kín legmélyebb bugyrait. Gondolhatod, hogy nem félek a fájdalomtól.
*Mármint a fizikaitól, de ezt nem teszi hozzá. Sőt, valamennyire a lelkitől is, hiszen egy hasonló megtöretés mentálisan és megtör, de ami nem öl meg, az erőssé tesz.*
-Lázadás tört ki, és én végre bosszút állhattam, megszökhettem rabtartóimtól. De a rabszolga bélyeget innen, *És itt szívére mutat.* soha nem tudom kiégetni. Közel száz évnyi kóborlás következett, melyben másféle dolgokat is megtanultam. Ekkor érkeztem el anyádék falujába. Mindig is csábított az embernők tüzessége, az a heves szerelem, mellyel a legutolsó ribanc is olyan átéléssel tudja egy férfi karjaiba dobni magát, ahogy azt egy elf asszony soha nem tenné.
*Felsóhajt újra, és most megint csak hátat fordít a lánynak, megsimogatja a ló fejét, aki ezek után elsétál a közelükből, mintha csak ő is kettesben akarná hagyni őket, hogy megbeszélhessék egyéb fül nélkül a dolgaikat.*
-Isabede Shor. Maga volt az égi mennyország. Gyönyörű, fiatal, életerős. És vakon szerelmes, ahogy én is. Semmi nem állt közénk, épp csak az anyja, apja, meg a falu. Mindez persze a legkevésbé sem érdekelt. Ő kiszökött hozzám, én pedig elraboltam ártatlanságát, és szívét is. Ahogy telt az idő, egyre jobban mélyült el a kapcsolatunk, és egyszer csak azzal állt elő, hogy vegyem el, költözzünk végleg össze, szökjünk meg.
*Felsóhajt újra, és örül, hogy sötét van, így legalább a másik még csak véletlenül sem tudja kifürkészni tekintetével az arcára kiülő érzelmeket, amelyeket persze napfénynél soha nem engedne szabadjára.*
-Két napig gyötrődtem, de egyszerűen a lelkemen lüktető rabszolgabélyeg nem engedte, hogy újra ketrecek közé zárjam. Még akkor sem, ha ez talán édes rabság lett volna. Harmadnap hajnalban felnyergeltem a lovamat, és nekivágtam újra a világnak. Soha nem néztem többé hátra, soha nem tértem vissza abba a faluba. Megpróbáltam elfelejteni őt, és mindent, ami vele kapcsolatos volt. Ma reggelig ez működött is, amíg meg nem láttalak. Te az én lányom vagy, arcodon viseled a Shaethilek vonásait is. Amikor eljöttem a faludból, akkor nem tudtam, hogy már úton vagy. Nem tudtam rólad. Bár nem tudom, miként döntöttem volna, ha tudom. Lehet, akkor is épp annyira elmenekültem volna. Nos hát leány, ez az igazság.
*Elhallgat, belebámulva a sötétségbe. Most már ítélkezhet felette a lánya, ha úgy érzi, még mindig joga van hozzá. Hryan még soha senkinek nem mesélte el az életét, még anno Isabede-nek sem mondta el, miféle kínokon ment keresztül.*
A hozzászólás írója (Hryan Shaethil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.09 08:21:09
*Elgondolkodva simogatja a ló fejét, miközben az állat szomját oltja, majd átlép maga is a karámon, s végül leszerszámozza a hátast. Eddig valahogy félig-meddig útra készen hagyta, most, hogy úgy döntött marad egy ideig, minek is terhelné vele a hátast. A lószerszámot majd biztos helyre viszi. Valamelyik sátorba, vagy talán az egyik hosszú házba, még nem tudja. Most egyelőre áttolja a karám rúdja alatt a nyerget, s vele együtt minden mást is, majd újra megteszi az utat át a karám felett. Eztán megint csak rákönyököl a rúdra, hogy tovább nézelődjön. Lovának megfelelő helye van, aggódnia nem kell, csak időnként ránézni és ellátni.
Természetesen maga mögé is figyel, így nem kerüli el a tény, hogy a félvérű utána jött. Amikor amaz megszólal, Hryan egy rövid sóhajtás után szembefordul vele. Tekintette végig méri a holdfényben a másikat. Igen, nagyon hasonlít az anyjára. Nem téveszti meg az elfet a másik erőltetett nyugodtsága. Elmosolyodik.*
-Anyádat? *Visszakérdez.* Anyád befeküdt az első arra ténfergő elf csavargó ágyába. Úgy dobta oda magát neki, mint a bordélyok kurtizánjai.
*Hazugság. Nem így történt. Nem is érti, miért akar még egyet belerúgni a másikba. Legfőképpen azt nem érti, miért is hazudik a saját lányának. Visszafordul a ló felé, rátámaszkodik a rúdra, majd kissé lehajtja fejét, és a földet nézi a sötétben. Talán percek is eltelnek a némaságban, amelyben csak a ló szuszogását lehet hallani, mire végül dönt, és halkan megszólal.*
-Tíz éves voltam, mikor a falunkra egy ork horda támadt, és porrá égetett mindent, legyilkolt minden férfit. A nőket, és az erősebb gyerekeket magukkal hurcolták. Ketrecben aludtam, büdös szalmán. Élősködők mászkáltak a testemen, a kajáért patkányokkal és kutyákkal kellett megküzdenem. Korbáccsal és bottal vertek, hogy fogjak fegyvert és harcoljak. Gladiátorrá neveltek.
*Idáig közönyös hangon mondja a szavakat, ugyan maga elé, nem túl hangosan, de ahhoz eléggé, hogy a lány minden szavát értse. A pillanatnyi szünetben megfordul, kiegyenesedik. Lepillant a lányára és úgy folytatja.*
-Valamivel több, mint húsz év ment el az életemből, mely nem állt másból, mint végtelen szenvedésből. Megismerhettem a kín legmélyebb bugyrait. Gondolhatod, hogy nem félek a fájdalomtól.
*Mármint a fizikaitól, de ezt nem teszi hozzá. Sőt, valamennyire a lelkitől is, hiszen egy hasonló megtöretés mentálisan és megtör, de ami nem öl meg, az erőssé tesz.*
-Lázadás tört ki, és én végre bosszút állhattam, megszökhettem rabtartóimtól. De a rabszolga bélyeget innen, *És itt szívére mutat.* soha nem tudom kiégetni. Közel száz évnyi kóborlás következett, melyben másféle dolgokat is megtanultam. Ekkor érkeztem el anyádék falujába. Mindig is csábított az embernők tüzessége, az a heves szerelem, mellyel a legutolsó ribanc is olyan átéléssel tudja egy férfi karjaiba dobni magát, ahogy azt egy elf asszony soha nem tenné.
*Felsóhajt újra, és most megint csak hátat fordít a lánynak, megsimogatja a ló fejét, aki ezek után elsétál a közelükből, mintha csak ő is kettesben akarná hagyni őket, hogy megbeszélhessék egyéb fül nélkül a dolgaikat.*
-Isabede Shor. Maga volt az égi mennyország. Gyönyörű, fiatal, életerős. És vakon szerelmes, ahogy én is. Semmi nem állt közénk, épp csak az anyja, apja, meg a falu. Mindez persze a legkevésbé sem érdekelt. Ő kiszökött hozzám, én pedig elraboltam ártatlanságát, és szívét is. Ahogy telt az idő, egyre jobban mélyült el a kapcsolatunk, és egyszer csak azzal állt elő, hogy vegyem el, költözzünk végleg össze, szökjünk meg.
*Felsóhajt újra, és örül, hogy sötét van, így legalább a másik még csak véletlenül sem tudja kifürkészni tekintetével az arcára kiülő érzelmeket, amelyeket persze napfénynél soha nem engedne szabadjára.*
-Két napig gyötrődtem, de egyszerűen a lelkemen lüktető rabszolgabélyeg nem engedte, hogy újra ketrecek közé zárjam. Még akkor sem, ha ez talán édes rabság lett volna. Harmadnap hajnalban felnyergeltem a lovamat, és nekivágtam újra a világnak. Soha nem néztem többé hátra, soha nem tértem vissza abba a faluba. Megpróbáltam elfelejteni őt, és mindent, ami vele kapcsolatos volt. Ma reggelig ez működött is, amíg meg nem láttalak. Te az én lányom vagy, arcodon viseled a Shaethilek vonásait is. Amikor eljöttem a faludból, akkor nem tudtam, hogy már úton vagy. Nem tudtam rólad. Bár nem tudom, miként döntöttem volna, ha tudom. Lehet, akkor is épp annyira elmenekültem volna. Nos hát leány, ez az igazság.
*Elhallgat, belebámulva a sötétségbe. Most már ítélkezhet felette a lánya, ha úgy érzi, még mindig joga van hozzá. Hryan még soha senkinek nem mesélte el az életét, még anno Isabede-nek sem mondta el, miféle kínokon ment keresztül.*
A hozzászólás írója (Hryan Shaethil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.09 08:21:09
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 22:14:35
Üzenet elküldve: 2015-04-08 22:14:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Dhaven//
*Nem igazán érti, hogy a férfi miért kerüli a tekintetét.*
~Most vagy füllent, vagy kínos neki. Zavarja, hogy szóba került. Vagy én zavarom? Ki tudja? A műhelyből nem hagyott lelépni.~
– Persze. Értem. Mellékesen, ha már feljött a szó. Azért köszönöm.
~Mégis, mit lehet erre felelni? Hát végtére is azért rákérdezett, ha mellékesen, hát úgy. Sokan ennyit se tettek volna.~
*Ő is bólint Dhaven határozott kijelentésére, hogy maradhat. Közben arra gondol, hogy talán ez a szó többet jelent, mint hogy a törzs nem rúgja ki. Igazából azt már a nap közepe óta tudja, hiszen Syoud jó pár ingyenélőnek mutatta meg merre az arra, az út mely elfele visz.
A férfi most őt nézi, és bizony jó nagyot botlik, csoda, hogy a lábasokat és a kondérokat szét nem szórja.*
– Kissé hepehupás erre. *Jegyzi meg angyalian ártatlan arccal, és közben nagyon vigyáz, hogy ne vigyorodjon el. Még a káromkodásra sem rezzen össze.*
– Világos, hogy kell dolgoznom is. Nem etet senki a két szép szememért. *Bólint egy aprót.* ~Nem is akarnék én élősködni. Nem vagyok az a fajta. Az a jöttem-láttam-beköltöztem-féle nő.~
*Fontolgatja a férfi szavait, amit mond a maradásról, de nem akar találgatni, hogy mire is céloz. Így inkább úgy határoz, nagy bátran, hogy kérdezni fog.*
– Egyelőre. Értem. És később, ha úgy gondolom, akkor micsoda?
*Megáll az újonnan épült fogadó bejárata előtt. Hallja, hogy bent épp elegen vannak, és valahogy úgy érzi, ezt a beszélgetést bent nem tudnák folytatni, túl sok unatkozó fül lenne a közelben. Ugyanakkor azt se akarja, hogy Dhaven éhen maradjon, bár nála van elemózsia, tehát ehetnének akár a sátorban is, ketten. Már ha a férfi azt akarná.*
– Miután átadod az edényeket itt ennél, vagy inkább…? *Most ő hagyja nyitva a mondat végét.*
*Nem igazán érti, hogy a férfi miért kerüli a tekintetét.*
~Most vagy füllent, vagy kínos neki. Zavarja, hogy szóba került. Vagy én zavarom? Ki tudja? A műhelyből nem hagyott lelépni.~
– Persze. Értem. Mellékesen, ha már feljött a szó. Azért köszönöm.
~Mégis, mit lehet erre felelni? Hát végtére is azért rákérdezett, ha mellékesen, hát úgy. Sokan ennyit se tettek volna.~
*Ő is bólint Dhaven határozott kijelentésére, hogy maradhat. Közben arra gondol, hogy talán ez a szó többet jelent, mint hogy a törzs nem rúgja ki. Igazából azt már a nap közepe óta tudja, hiszen Syoud jó pár ingyenélőnek mutatta meg merre az arra, az út mely elfele visz.
A férfi most őt nézi, és bizony jó nagyot botlik, csoda, hogy a lábasokat és a kondérokat szét nem szórja.*
– Kissé hepehupás erre. *Jegyzi meg angyalian ártatlan arccal, és közben nagyon vigyáz, hogy ne vigyorodjon el. Még a káromkodásra sem rezzen össze.*
– Világos, hogy kell dolgoznom is. Nem etet senki a két szép szememért. *Bólint egy aprót.* ~Nem is akarnék én élősködni. Nem vagyok az a fajta. Az a jöttem-láttam-beköltöztem-féle nő.~
*Fontolgatja a férfi szavait, amit mond a maradásról, de nem akar találgatni, hogy mire is céloz. Így inkább úgy határoz, nagy bátran, hogy kérdezni fog.*
– Egyelőre. Értem. És később, ha úgy gondolom, akkor micsoda?
*Megáll az újonnan épült fogadó bejárata előtt. Hallja, hogy bent épp elegen vannak, és valahogy úgy érzi, ezt a beszélgetést bent nem tudnák folytatni, túl sok unatkozó fül lenne a közelben. Ugyanakkor azt se akarja, hogy Dhaven éhen maradjon, bár nála van elemózsia, tehát ehetnének akár a sátorban is, ketten. Már ha a férfi azt akarná.*
– Miután átadod az edényeket itt ennél, vagy inkább…? *Most ő hagyja nyitva a mondat végét.*
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:46:30
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:46:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lia //
*A férfi szintén az ég felé emeli tekintetét, s szomorúan konstatálja, hogy bizony a nap sokkal, de sokkal rövidebbnek bizonyult, mint ahogyan azt ő előzetesen gondolta, s nem is lesz már nagyon ideje olyan sok dolgot elintézni, mint amit betervezett. Nem szereti az ilyesmit, amikor valami nem az ő tervei szerint alakul, de hát úgy tűnik, hogy rendesen elszámolta magát az idővel, hát most majd gyorsabban kell dolgoznia. Na ezt sem különösebben szereti, mert olyankor a gyorsaság óhatatlanul is a minőség rovására megy.*
-Persze, hogy rákérdeztem. *bólint, s némileg kerüli a nő tekintetét, mert valójában ő maga sem tudja, hogy milyen oka volt erre. Vagyis hát nyilván, valamennyire azért sejti, csak önmagának sem akaródzik bevallania, a nőnek meg aztán végképp nem.*
-Nem, csak úgy rákérdeztem. *vonja meg végül a vállát, mintha a dolog cseppet sem számítana, pedig nyilván mindketten tisztában vannak vele, hogy azért igen is számít, hogy milyen kontextusban merült fel Hrothgaarnál Lia jövőjének a kérdése.*
-Maradhatsz. *bólint újfent határozottan, s végre képes Lia szemébe nézni. Ennek az az eredménye, hogy jól meg is botlik a szürkületben, de hála a lélekjelenlétének, nem taknyol egy orbitálisat a sárban.*
-Arossebraknátelibe... *káromkodik egy ízeset, majd mikor újra szilárdan áll a lábán, folytatja, amibe az imént belekezdett:*
-Maradhatsz persze, na mondjuk nem "csak úgy", mert nyilván dolgoznod kell, nem szeretik az ingyenélőket errefelé, de úgy sejtem ezzel nem nagyon lesz gond. *kérdőn néz a nőre, nyitva hagyja a mondatot, hátha Lia reagálni kíván rá valamit.*
-Egyelőre maradhatsz nálam is, ha szeretnél. Aztán majd később, ha úgy gondolod... *ezt sem fejezi be, csak egy vállrándítással tesz képzeletbeli pontot a gondolatmenet végére, miközben lassan megérkeznek a fogadóhoz.*
*A férfi szintén az ég felé emeli tekintetét, s szomorúan konstatálja, hogy bizony a nap sokkal, de sokkal rövidebbnek bizonyult, mint ahogyan azt ő előzetesen gondolta, s nem is lesz már nagyon ideje olyan sok dolgot elintézni, mint amit betervezett. Nem szereti az ilyesmit, amikor valami nem az ő tervei szerint alakul, de hát úgy tűnik, hogy rendesen elszámolta magát az idővel, hát most majd gyorsabban kell dolgoznia. Na ezt sem különösebben szereti, mert olyankor a gyorsaság óhatatlanul is a minőség rovására megy.*
-Persze, hogy rákérdeztem. *bólint, s némileg kerüli a nő tekintetét, mert valójában ő maga sem tudja, hogy milyen oka volt erre. Vagyis hát nyilván, valamennyire azért sejti, csak önmagának sem akaródzik bevallania, a nőnek meg aztán végképp nem.*
-Nem, csak úgy rákérdeztem. *vonja meg végül a vállát, mintha a dolog cseppet sem számítana, pedig nyilván mindketten tisztában vannak vele, hogy azért igen is számít, hogy milyen kontextusban merült fel Hrothgaarnál Lia jövőjének a kérdése.*
-Maradhatsz. *bólint újfent határozottan, s végre képes Lia szemébe nézni. Ennek az az eredménye, hogy jól meg is botlik a szürkületben, de hála a lélekjelenlétének, nem taknyol egy orbitálisat a sárban.*
-Arossebraknátelibe... *káromkodik egy ízeset, majd mikor újra szilárdan áll a lábán, folytatja, amibe az imént belekezdett:*
-Maradhatsz persze, na mondjuk nem "csak úgy", mert nyilván dolgoznod kell, nem szeretik az ingyenélőket errefelé, de úgy sejtem ezzel nem nagyon lesz gond. *kérdőn néz a nőre, nyitva hagyja a mondatot, hátha Lia reagálni kíván rá valamit.*
-Egyelőre maradhatsz nálam is, ha szeretnél. Aztán majd később, ha úgy gondolod... *ezt sem fejezi be, csak egy vállrándítással tesz képzeletbeli pontot a gondolatmenet végére, miközben lassan megérkeznek a fogadóhoz.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:04:20
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:04:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Dhaven//
*Ahogy a Fogadó felé tartanak, figyeli a férfi reakcióit a hírekre, ahogy azt is, hogy a kora tavaszi nap milyen gyorsan bukik a látóhatár felé.*
~Estebéd lesz ebből már. Talán csak pár dolgot kell még eligazítania Dhavennek a műhelyben, aztán mára letehetjük a lantot. Ő is, és akkor én is.~
*Ugyanakkor, bár természetesen érdekli az is, a mai este hogyan zárul majd, hirtelenjében még ennél is jobban kíváncsi, a férfi hogyan reagál majd a híreire.
Aztán mikor meghallja a szavait, halkan sóhajt, és ekkor jön csak rá, hogy visszafojtotta a lélegzetét. Észreveszi Dhaven pillantását is, így aprót biccent.*
– Én sem szeretem a harcokat, a háborút, a vérontást, akkor sem, ha valami módon munkát is ad nekem. De mindig úgy tartottam, hogy békeidőben is bőven van mit csinálnia egy gyógyítónak. *Mondja egyszerűen, de csendesen.* Ezekkel a nézeteimmel lehet, hogy itt nem lennék túl népszerű, mert úgy vettem észre eléggé harcias a törzs. És szerintem igazad van. Jó, hogy nem hívtak magukkal, ugyanakkor kicsit félek, hogy esetleg előbb vagy utóbb ideérhet egy bosszúhadjárat, és akkor nem kérdezi majd senki, hogy te itthon ültél-e. Sőt inkább azt kérdezik, hány kardot kovácsoltál, hány lándzsát…
*Örül, mikor végül elterelődik a szó.*
- Nem, nem unatkoztam. Érdekes és kicsit talán izgalmas is volt druidát láti, meg az a sólyom, az egy csuda madár vele.
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót a kovácsműhelyről, érdeklik a hírek, akkor pedig valóban elámul, mikor Dhaven odáig jut, hogy megkérdezték tőle, csatlakozna-e a törzshöz.*
– Hogy én is maradhatok, ha akarok? *Finoman ráncolja a homlokát, miközben a férfi pillantását keresi.* Te rákérdeztél, hogy nékem mi lenne a sorsom, hogy maradhatnék-e én is?
~Úgy kérdezett vajon rá, hogyha rám nemet mondanak, akkor ő sem akar maradni, vagy úgy tett, mintha máris biztosan az ő asszonya lennék egészen és teljesen, vagy csak úgy mellékesen megkérdezte, mert miért ne? Ezt jó lenne tudni.~
– Az én dolgom hogyan jött szóba a mesternél? A sátor miatt? *Találgat.* ~Hiszen a sátrat Hrothgaar szerezte nekünk, mert úgy gondolta együvé tartozunk. És igen. Vajon lehet mondani két napra? Mit tennék én vajon, ha őt elküldték volna valamiért?
Vajon akkor én akarnék-e maradni?
Mert most nem akarózna elindulni egyedül.~
– Maradhatok? Csak úgy? Vagy…? *Kérdőn néz az ifjú kovácsra, aztán elpillant a sátruk irányába. Bár persze nem látja a halványuló fényben túl jól, de a kis menedékük úgy tűnik továbbra is szilárdan áll.*
*Ahogy a Fogadó felé tartanak, figyeli a férfi reakcióit a hírekre, ahogy azt is, hogy a kora tavaszi nap milyen gyorsan bukik a látóhatár felé.*
~Estebéd lesz ebből már. Talán csak pár dolgot kell még eligazítania Dhavennek a műhelyben, aztán mára letehetjük a lantot. Ő is, és akkor én is.~
*Ugyanakkor, bár természetesen érdekli az is, a mai este hogyan zárul majd, hirtelenjében még ennél is jobban kíváncsi, a férfi hogyan reagál majd a híreire.
Aztán mikor meghallja a szavait, halkan sóhajt, és ekkor jön csak rá, hogy visszafojtotta a lélegzetét. Észreveszi Dhaven pillantását is, így aprót biccent.*
– Én sem szeretem a harcokat, a háborút, a vérontást, akkor sem, ha valami módon munkát is ad nekem. De mindig úgy tartottam, hogy békeidőben is bőven van mit csinálnia egy gyógyítónak. *Mondja egyszerűen, de csendesen.* Ezekkel a nézeteimmel lehet, hogy itt nem lennék túl népszerű, mert úgy vettem észre eléggé harcias a törzs. És szerintem igazad van. Jó, hogy nem hívtak magukkal, ugyanakkor kicsit félek, hogy esetleg előbb vagy utóbb ideérhet egy bosszúhadjárat, és akkor nem kérdezi majd senki, hogy te itthon ültél-e. Sőt inkább azt kérdezik, hány kardot kovácsoltál, hány lándzsát…
*Örül, mikor végül elterelődik a szó.*
- Nem, nem unatkoztam. Érdekes és kicsit talán izgalmas is volt druidát láti, meg az a sólyom, az egy csuda madár vele.
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót a kovácsműhelyről, érdeklik a hírek, akkor pedig valóban elámul, mikor Dhaven odáig jut, hogy megkérdezték tőle, csatlakozna-e a törzshöz.*
– Hogy én is maradhatok, ha akarok? *Finoman ráncolja a homlokát, miközben a férfi pillantását keresi.* Te rákérdeztél, hogy nékem mi lenne a sorsom, hogy maradhatnék-e én is?
~Úgy kérdezett vajon rá, hogyha rám nemet mondanak, akkor ő sem akar maradni, vagy úgy tett, mintha máris biztosan az ő asszonya lennék egészen és teljesen, vagy csak úgy mellékesen megkérdezte, mert miért ne? Ezt jó lenne tudni.~
– Az én dolgom hogyan jött szóba a mesternél? A sátor miatt? *Találgat.* ~Hiszen a sátrat Hrothgaar szerezte nekünk, mert úgy gondolta együvé tartozunk. És igen. Vajon lehet mondani két napra? Mit tennék én vajon, ha őt elküldték volna valamiért?
Vajon akkor én akarnék-e maradni?
Mert most nem akarózna elindulni egyedül.~
– Maradhatok? Csak úgy? Vagy…? *Kérdőn néz az ifjú kovácsra, aztán elpillant a sátruk irányába. Bár persze nem látja a halványuló fényben túl jól, de a kis menedékük úgy tűnik továbbra is szilárdan áll.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:02:33
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:02:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fogadó //
* Szerencsére immár nincs több gondja korgó gyomrára, hisz hamarosan elé kerül egy tál sült és némi cipó. Kísérőnek egy pohár víz, hisz így is eléggé elködösítette elméjét a düh, nem kell azt tetézni alkohollal. Ám mielőtt nekilátna, leszámol 16 az ételt adó Rilai Raeling számára
. Aztán végre nekilát egészen az utolsó morzsáig.
Persze a hímet nem veszti szem elől, nyomon követi, ahogy amaz is befejezi az evést-ivást, majd távozik.
Még pár falat, hisz semmit nem hagyhat ott, majd zsákját a vállára vetve maga is megindul kifelé és nem csupán éjszakai szállás keresése okán. *
// A lókamránál - Hryan //
* Nem mintha senki sem mászkálna kint, vagy épp a mélyülő sötétben macskamód látna, még is viszonylag hamar megleli a másik végcélját. Igen, emlékszik rá, hogy a hím lóháton érkezett, és hacsak a hátasával nem olyan gőgös, mint vele, akkor biztos az este ellátását csinálja. Mert bár legelni legel a ló, de mindent nem tud maga előteremteni kötött keretek között.
Így hamar feltűnik maga is az istállónál, láttat, de nem lép közelebb. Nem, hisz oly nehezen küzdi le az ellenszenve és a tudni akarás kényszere közötti harcot. Szíve szerint faképnél hagyná, vagy is inkább nem futna az elf után, de ki akarja derítani, vajon csak blöffölt-e az. De miért blöffölt volna, mi haszna lenne belőle? Ugyanakkor tudta anyja nevét és ez valahogy bizonyosság igaz szavaira. *
- Honnan ismerted anyámat? * szegezi néhány percnyi bámulás után Hryan-nak a kérdést. Ugyanakkor igyekszik, hogy közömbös maadjon, ne süssön hangjából a mohóság. Bár együtt élt az asszonnyal, az nevelte, még is régóta sejti, régen, születése előtt egészen más volt. Vidám, boldog, és még ha szerette is őt, óvta, sőt, imádta, valahogy mindig érzett körülötte fájdalmat és szomorúságot. De vajon azért, mert a falubeliek úgy viselkedtek vele ahogy, vagy netán az apja miatt. De ha igen... Még inkább tudnia kell, ki az a férfi, tudnia kell, ki tette tönkre két embr életét is merő önzőségből és gőgből. Hisz mi más késztetné arra, hogy elhagyjon valakit, aki szereti? *
* Szerencsére immár nincs több gondja korgó gyomrára, hisz hamarosan elé kerül egy tál sült és némi cipó. Kísérőnek egy pohár víz, hisz így is eléggé elködösítette elméjét a düh, nem kell azt tetézni alkohollal. Ám mielőtt nekilátna, leszámol 16 az ételt adó Rilai Raeling számára
. Aztán végre nekilát egészen az utolsó morzsáig.Persze a hímet nem veszti szem elől, nyomon követi, ahogy amaz is befejezi az evést-ivást, majd távozik.
Még pár falat, hisz semmit nem hagyhat ott, majd zsákját a vállára vetve maga is megindul kifelé és nem csupán éjszakai szállás keresése okán. *
// A lókamránál - Hryan //
* Nem mintha senki sem mászkálna kint, vagy épp a mélyülő sötétben macskamód látna, még is viszonylag hamar megleli a másik végcélját. Igen, emlékszik rá, hogy a hím lóháton érkezett, és hacsak a hátasával nem olyan gőgös, mint vele, akkor biztos az este ellátását csinálja. Mert bár legelni legel a ló, de mindent nem tud maga előteremteni kötött keretek között.
Így hamar feltűnik maga is az istállónál, láttat, de nem lép közelebb. Nem, hisz oly nehezen küzdi le az ellenszenve és a tudni akarás kényszere közötti harcot. Szíve szerint faképnél hagyná, vagy is inkább nem futna az elf után, de ki akarja derítani, vajon csak blöffölt-e az. De miért blöffölt volna, mi haszna lenne belőle? Ugyanakkor tudta anyja nevét és ez valahogy bizonyosság igaz szavaira. *
- Honnan ismerted anyámat? * szegezi néhány percnyi bámulás után Hryan-nak a kérdést. Ugyanakkor igyekszik, hogy közömbös maadjon, ne süssön hangjából a mohóság. Bár együtt élt az asszonnyal, az nevelte, még is régóta sejti, régen, születése előtt egészen más volt. Vidám, boldog, és még ha szerette is őt, óvta, sőt, imádta, valahogy mindig érzett körülötte fájdalmat és szomorúságot. De vajon azért, mert a falubeliek úgy viselkedtek vele ahogy, vagy netán az apja miatt. De ha igen... Még inkább tudnia kell, ki az a férfi, tudnia kell, ki tette tönkre két embr életét is merő önzőségből és gőgből. Hisz mi más késztetné arra, hogy elhagyjon valakit, aki szereti? *
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 18:10:23
Üzenet elküldve: 2015-04-08 18:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS - NAPVÁLTÁS//
* Szerencsére nem fajul tovább a dolog, viszonlag pacifikus módon le tudja rendezni az elf a fél-elffel szembeni nézeteltérését. A vacsora gyorsan lezajlik, majd Morwon nagyot ásít és lassan elnyomja az álom.
Nem is gondol olyasmire, hogy őrség, vagy felkelés, egészen addig, míg az egész hegy fényáradatban nem úszik, ez pedig dél körül következik be. Ekkor is csak utóbbi jut eszébe, őrködni még mindig nincs túl sok kedve, de talán nem is kell.
Még csak "most" vacsoráztak, de gyomra már erőteljesen felmordul. Valóban. Hiszen már nem csak, hogy kihagyta a reggelit, de már lassan az ebédidő is elmúlik; ezt pedig nem hagyhatja annyiban.
Oda tér be, ahol a tegnapi vacsora volt, valamint bizonyára a mai reggeli is (volt), na meg talán mostantól már minden étkezés is fog folyni. A fogadóba. Először csak körbenéz, hátha lát pár új arcot, de nem bővelkednek most újakban, így hamar megunja a bámészkodást és leül egy üres helyre. Nem szólal meg, csak néz maga elé bambán, hátha a szájába repül a sült galamb. *
* Szerencsére nem fajul tovább a dolog, viszonlag pacifikus módon le tudja rendezni az elf a fél-elffel szembeni nézeteltérését. A vacsora gyorsan lezajlik, majd Morwon nagyot ásít és lassan elnyomja az álom.
Nem is gondol olyasmire, hogy őrség, vagy felkelés, egészen addig, míg az egész hegy fényáradatban nem úszik, ez pedig dél körül következik be. Ekkor is csak utóbbi jut eszébe, őrködni még mindig nincs túl sok kedve, de talán nem is kell.
Még csak "most" vacsoráztak, de gyomra már erőteljesen felmordul. Valóban. Hiszen már nem csak, hogy kihagyta a reggelit, de már lassan az ebédidő is elmúlik; ezt pedig nem hagyhatja annyiban.
Oda tér be, ahol a tegnapi vacsora volt, valamint bizonyára a mai reggeli is (volt), na meg talán mostantól már minden étkezés is fog folyni. A fogadóba. Először csak körbenéz, hátha lát pár új arcot, de nem bővelkednek most újakban, így hamar megunja a bámészkodást és leül egy üres helyre. Nem szólal meg, csak néz maga elé bambán, hátha a szájába repül a sült galamb. *
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:33:46
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:33:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//NAPVÁLTÁS - NAPVÁLTÁS//
*Mivel Morwon rá se hederít, Syoud elvonult Janemitával meg a Zöldfülűvel, az asszonyok mindenféle asszonyos dolgot művelnek, Learont elnyelte a föld és amúgy kész a kaja is, Akheel sem foglalkozik többet a többiekkel. Megtömi a hasát, utána felvonul őrségbe, mert van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez rá marad. Dharren hamar elkószált a közelükből, nem valószínű hogy megnevezett éjjeli őrt.
Szóval Akheel őrködik este, a többiek meg jobban teszik ha álomra hajtják fejüket, mert a nap első sugarai hamar rámosolyognak a táborra.*
*Mivel Morwon rá se hederít, Syoud elvonult Janemitával meg a Zöldfülűvel, az asszonyok mindenféle asszonyos dolgot művelnek, Learont elnyelte a föld és amúgy kész a kaja is, Akheel sem foglalkozik többet a többiekkel. Megtömi a hasát, utána felvonul őrségbe, mert van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez rá marad. Dharren hamar elkószált a közelükből, nem valószínű hogy megnevezett éjjeli őrt.
Szóval Akheel őrködik este, a többiek meg jobban teszik ha álomra hajtják fejüket, mert a nap első sugarai hamar rámosolyognak a táborra.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:19:32
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:19:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Fogadó //
*Hryan pontosan tudja, hogy azokat a szavakat ejtette el a másik előtt, amelyek kellő erővel bírtak ahhoz, hogy E'Nissa lábai földhöz ragadjanak, s maga a lány is megdermedjen egy pillanatra. Persze, nagyon is számít viszonzásra, egyáltalán nem csodálná, ha a kis fúria megpróbálná mondjuk hátba döfni. De nem fogja. Hogy ezt honnan tudja? Mert annál a másik sokkal kíváncsibb, minthogy kinyiffantsa az információ forrását. Ha elég okos. Már pedig, ha a vére, akkor az. Hmmm... talán jó orgyilkos válna a kis nyeszledékből.
S miközben erősen figyel a háta mögé, mert azért nem szeretné ha E'Nissa meglepetést okozna a számára, némi gunyoros mosolyt bűvöl a képére. Vajon a lány arra is kíváncsi lesz-e, hogy miért? Ad-e majd időt és lehetőséget arra, hogy elmondjon mindent, vagy előbb-utóbb a torkának fog ugrani. Nos, ez is benne van a pakliban.
Végül elégedetten veszi tudomásul, hogy a félvér szintén helyet foglal, hogy vacsorázzon. Jól van ez így. Majd vacsora után, kint utána jöhet.
Remélhetően közben ő is kap egy tálon némi sültet, és cipót, no meg egy kupa sört is, hogy éhét és szomját csillapíthassa végre. A kapott ételért és sörért leszámol a pultra Rilai Raeling-nek 26 aranyat.
Mindezek után neki áll, és szép komótosan befalja az ételt, majd felhajtja a sörét is, aztán feláll, hogy most már lova után nézzen.*
//A lókarámnál//
*Léptei elnyújtva viszik át a még álló sátrak között, maga mögött hagyja a hosszú házakat is. Hogy hol lesz éji szállása, azt még nem tudja, de erre még ráér kicsit. Előbb lovával kéne törődnie. Igaz, a hűséges jószág legelni is tudott valamennyit, ha talált bármit is a kopár fennsíkon, de azért némi szalma, és zab biztosan jól fog neki esni, na meg víz. Úgyhogy egy vödröt is felkap menet közben, melyet vízzel mer tele, s így áll meg a karámnál, ahol lovát hagyta korábban. A hátas megérzi, szinte nem is kell szólítani, lassú léptekkel, fejével bólogatva lépeget oda Hryanhoz, aki megveregeti az állat nyakát.*
-Na jól van cimbora. Igyál csak.
*Teszi le elé a vödröt, majd a szalmát és zabot is, és a karám rúdjára támaszkodva figyeli Amon Ruadhot, de leginkább a fogadót, hogy vajon a félvérű követi-e?*
*Hryan pontosan tudja, hogy azokat a szavakat ejtette el a másik előtt, amelyek kellő erővel bírtak ahhoz, hogy E'Nissa lábai földhöz ragadjanak, s maga a lány is megdermedjen egy pillanatra. Persze, nagyon is számít viszonzásra, egyáltalán nem csodálná, ha a kis fúria megpróbálná mondjuk hátba döfni. De nem fogja. Hogy ezt honnan tudja? Mert annál a másik sokkal kíváncsibb, minthogy kinyiffantsa az információ forrását. Ha elég okos. Már pedig, ha a vére, akkor az. Hmmm... talán jó orgyilkos válna a kis nyeszledékből.
S miközben erősen figyel a háta mögé, mert azért nem szeretné ha E'Nissa meglepetést okozna a számára, némi gunyoros mosolyt bűvöl a képére. Vajon a lány arra is kíváncsi lesz-e, hogy miért? Ad-e majd időt és lehetőséget arra, hogy elmondjon mindent, vagy előbb-utóbb a torkának fog ugrani. Nos, ez is benne van a pakliban.
Végül elégedetten veszi tudomásul, hogy a félvér szintén helyet foglal, hogy vacsorázzon. Jól van ez így. Majd vacsora után, kint utána jöhet.
Remélhetően közben ő is kap egy tálon némi sültet, és cipót, no meg egy kupa sört is, hogy éhét és szomját csillapíthassa végre. A kapott ételért és sörért leszámol a pultra Rilai Raeling-nek 26 aranyat.
Mindezek után neki áll, és szép komótosan befalja az ételt, majd felhajtja a sörét is, aztán feláll, hogy most már lova után nézzen.*
//A lókarámnál//
*Léptei elnyújtva viszik át a még álló sátrak között, maga mögött hagyja a hosszú házakat is. Hogy hol lesz éji szállása, azt még nem tudja, de erre még ráér kicsit. Előbb lovával kéne törődnie. Igaz, a hűséges jószág legelni is tudott valamennyit, ha talált bármit is a kopár fennsíkon, de azért némi szalma, és zab biztosan jól fog neki esni, na meg víz. Úgyhogy egy vödröt is felkap menet közben, melyet vízzel mer tele, s így áll meg a karámnál, ahol lovát hagyta korábban. A hátas megérzi, szinte nem is kell szólítani, lassú léptekkel, fejével bólogatva lépeget oda Hryanhoz, aki megveregeti az állat nyakát.*
-Na jól van cimbora. Igyál csak.
*Teszi le elé a vödröt, majd a szalmát és zabot is, és a karám rúdjára támaszkodva figyeli Amon Ruadhot, de leginkább a fogadót, hogy vajon a félvérű követi-e?*
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 16:36:34
Üzenet elküldve: 2015-04-08 16:36:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Fogadó //
* Dühösen villognak íriszei az elfre, és bár amaz már nem tartja fogva állát, nem rántja el a fejét, nem kapja el a tekintetét. Miért is tenné? Hisz nincs oka rá, nem szégyenkezik és legfőképp nem fél, még a figyelmeztető fenyegetés hallatán sem. Megölhetné. És? Mi jelentősége van a dolognak? Mit veszthetne még? A mocskos életét, amiben eleddig nem sok köszönet volt? *
~ Tudom, ki volt az apád ~
* Odaköpött szavak, másoknak tán jellegtelenek, őt még is megdermesztik. Tán ezért nincs reakció, mikor az otthagyva dühével, értetlenségével. Honnan is tudhatná az a gőgös dög, honnan is, mikor még ő sem tudja? Csak mert ismeri anyját? vagy is ismerte? Tán az arca ismerős, azért nézte oly sokáig? Meglehet nem is fenyegetni akarta, csak megnézni. Ezért érdekelné kora, felmenője? Tudja? Vagy csak heccöli?
Egy lépés előre, majd újfent megtorpanás. Szíve szerint a benne feszülő düh erejével taszajtaná meg a hímet, tán a pultra is felöklelve a hirtelenséggel, hogy faggassa, bővebb szóra bírja. Hisz micsoda dolog így elvetni néhány morzsát, majd magára hagyni az éhezőt?
Aztán újabb megtorpanás. hisz maradna még itt, legalább addig, míg Nimue vissza nem tér, már pedig, mint verekedést kezdőt nem valószínű, hogy megtűrnék. Szinte maga előtt látja, ahogy a falnál megismert gőgös elv az orra alá dörgöli elfajzott viselkedését.
Ökölbe szoruló ujjai kiengednek, mintha csak gyúrná őket párszor megtornáztatja, majd alig néhány méterre Hryan-tól foglal el maga is egy széket, majd amint a pult mögött szorgoskodó nő felé tekint szinte már udvariasan biccent. *
- Adj kérlek valami ehetőt, mielőtt a fát rágcsálnám meg.
* Korgó gyomra immár fájdalmas szorításként jelzi az egész napos hanyagoltságot. Bár nem veti fel az arany, azért erre még futja. A csapdáit amúgy is csak később érdemes megnézni, és még ha fogott, akkor is időbe telik elkészíteni az ételt.
És míg a kiszolgálásra vár tekintetét le sem veszi a hímről, mintha attól tartana, amaz egy óvatlan pillanatban elszökik előle, elmaradva a válaszokkal. Mert ki kell faggatnia, tudnia kell, amit a másik is tud. Hogy ki az apja. *
* Dühösen villognak íriszei az elfre, és bár amaz már nem tartja fogva állát, nem rántja el a fejét, nem kapja el a tekintetét. Miért is tenné? Hisz nincs oka rá, nem szégyenkezik és legfőképp nem fél, még a figyelmeztető fenyegetés hallatán sem. Megölhetné. És? Mi jelentősége van a dolognak? Mit veszthetne még? A mocskos életét, amiben eleddig nem sok köszönet volt? *
~ Tudom, ki volt az apád ~
* Odaköpött szavak, másoknak tán jellegtelenek, őt még is megdermesztik. Tán ezért nincs reakció, mikor az otthagyva dühével, értetlenségével. Honnan is tudhatná az a gőgös dög, honnan is, mikor még ő sem tudja? Csak mert ismeri anyját? vagy is ismerte? Tán az arca ismerős, azért nézte oly sokáig? Meglehet nem is fenyegetni akarta, csak megnézni. Ezért érdekelné kora, felmenője? Tudja? Vagy csak heccöli?
Egy lépés előre, majd újfent megtorpanás. Szíve szerint a benne feszülő düh erejével taszajtaná meg a hímet, tán a pultra is felöklelve a hirtelenséggel, hogy faggassa, bővebb szóra bírja. Hisz micsoda dolog így elvetni néhány morzsát, majd magára hagyni az éhezőt?
Aztán újabb megtorpanás. hisz maradna még itt, legalább addig, míg Nimue vissza nem tér, már pedig, mint verekedést kezdőt nem valószínű, hogy megtűrnék. Szinte maga előtt látja, ahogy a falnál megismert gőgös elv az orra alá dörgöli elfajzott viselkedését.
Ökölbe szoruló ujjai kiengednek, mintha csak gyúrná őket párszor megtornáztatja, majd alig néhány méterre Hryan-tól foglal el maga is egy széket, majd amint a pult mögött szorgoskodó nő felé tekint szinte már udvariasan biccent. *
- Adj kérlek valami ehetőt, mielőtt a fát rágcsálnám meg.
* Korgó gyomra immár fájdalmas szorításként jelzi az egész napos hanyagoltságot. Bár nem veti fel az arany, azért erre még futja. A csapdáit amúgy is csak később érdemes megnézni, és még ha fogott, akkor is időbe telik elkészíteni az ételt.
És míg a kiszolgálásra vár tekintetét le sem veszi a hímről, mintha attól tartana, amaz egy óvatlan pillanatban elszökik előle, elmaradva a válaszokkal. Mert ki kell faggatnia, tudnia kell, amit a másik is tud. Hogy ki az apja. *
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 13:38:59
Üzenet elküldve: 2015-04-08 13:38:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lia //
*Dhaven csendben hallgatja a leányt, s közben azon gondolkozik, vajon miféle harc lehet az, ahová a vezér a lovagjai élén ment, itt hagyva mindenki mást? Nem mintha Kagan nem olyannak tűnne, aki emberei élén lovagol a csatába, az első sorban küzdve, mert éppenséggel de, olyannak tűnik. Éppen csak az nem egészen tiszta Dhaven számára, hogy mégis ki a retkes rosseb ellen kell csatába lovagolni, miközben ő pontosan tudja, hogy a környéken éppen béke honol. Mert hát ki harcolna kivel? Csak akkor van fegyveres konfliktus, ha kreálnak, mert a város és a kikötő között egészen biztosan nincs. Marad hát az a lehetőség, hogy Kagan és kompániája rajtaütést terveznek valahol, na de mégis, hol?*
-Nem tudom, mennyire örüljek ennek. Mármint a harc gondolatának. *dünnyögi eltűnődve*
-Nem mintha félnék a harctól, de fölöslegesen nem rohannék a Végzet elébe, idegenekért mert főleg nem akarok meghalni. *teszi hozzá kissé fojtott hangon, a nőre pillantva. Lia valószínűleg meg fogja érteni, mire is gondolhatott ezzel, végül azonban nagy sóhajjal elengedi ezt a gondolatot, hiszen szerencsére őt nem kérte senki arra, hogy harcoljon.*
-Na, akkor ezek szerint nem unatkoztál. *jegyzi meg bujkáló mosollyal, majd fogást vált az edényeken, mielőtt még valamelyik kósza darab kicsúszna a kezei közül.*
-Én elvoltam ezekkel egész nap, nincs sok minden, amiről mesélhetnék. Hrothgaar mesternek nagy tervei vannak a műhellyel. Egyébként megkérdezte, hogy be akarok-e állni a törzsbe. Azt beszéltük végül, hogy elébb kivárjuk, beválok-e a műhelyben, ismerjük meg egymást, aztán döntünk róla. Ez persze azt jelenti, hogy te is maradhatsz, ha akarsz. *fürkészőn pillant Liára.*
*Dhaven csendben hallgatja a leányt, s közben azon gondolkozik, vajon miféle harc lehet az, ahová a vezér a lovagjai élén ment, itt hagyva mindenki mást? Nem mintha Kagan nem olyannak tűnne, aki emberei élén lovagol a csatába, az első sorban küzdve, mert éppenséggel de, olyannak tűnik. Éppen csak az nem egészen tiszta Dhaven számára, hogy mégis ki a retkes rosseb ellen kell csatába lovagolni, miközben ő pontosan tudja, hogy a környéken éppen béke honol. Mert hát ki harcolna kivel? Csak akkor van fegyveres konfliktus, ha kreálnak, mert a város és a kikötő között egészen biztosan nincs. Marad hát az a lehetőség, hogy Kagan és kompániája rajtaütést terveznek valahol, na de mégis, hol?*
-Nem tudom, mennyire örüljek ennek. Mármint a harc gondolatának. *dünnyögi eltűnődve*
-Nem mintha félnék a harctól, de fölöslegesen nem rohannék a Végzet elébe, idegenekért mert főleg nem akarok meghalni. *teszi hozzá kissé fojtott hangon, a nőre pillantva. Lia valószínűleg meg fogja érteni, mire is gondolhatott ezzel, végül azonban nagy sóhajjal elengedi ezt a gondolatot, hiszen szerencsére őt nem kérte senki arra, hogy harcoljon.*
-Na, akkor ezek szerint nem unatkoztál. *jegyzi meg bujkáló mosollyal, majd fogást vált az edényeken, mielőtt még valamelyik kósza darab kicsúszna a kezei közül.*
-Én elvoltam ezekkel egész nap, nincs sok minden, amiről mesélhetnék. Hrothgaar mesternek nagy tervei vannak a műhellyel. Egyébként megkérdezte, hogy be akarok-e állni a törzsbe. Azt beszéltük végül, hogy elébb kivárjuk, beválok-e a műhelyben, ismerjük meg egymást, aztán döntünk róla. Ez persze azt jelenti, hogy te is maradhatsz, ha akarsz. *fürkészőn pillant Liára.*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-08 10:47:37
Üzenet elküldve: 2015-04-08 10:47:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
*Hryant sem igazán érdekli ki nézi rossz szemmel mindazt, amit a félvérűvel épp tesz. Bár egyelőre annak sok bántódása nem esik, hiszen csak kissé erősebben fogja csuklóját és állát, mely utóbbit aztán időben el is enged. Na nem azért, mert amaz megvillogtatja fogait, mint valami sziszegő fenevad, hanem mert eléggé megnézte magának ahhoz, hogy felismerje a jellegzetes vonásokat. Most már szinte bizonyossá válik benne a sejtése.
Így hamarosan az áll után a csuklót is elengedi, szinte ellökve magától a lányt.*
-Ha meg akartalak volna ölni, már halott lennél. Ezt jegyezd meg leány. És már tudom, ki volt apád.
*És fordul is el, hogy Rilai felé induljon ő is. Rá fog férni a vacsora az elf bendőjére. Óriás és törpe, meg mindenféle náció tér be a fogadóba az itt élő népségből, hogy vacsoráljon. Hryannak tetszik ez az összefogás. Látszik, hogy jól összeszokott, vagy legalább is, megfelelően kialakított rendben folynak a dolgok, melybe az érkezők szépen beilleszkednek. Ki ezt, ki azt a munkát vállalja magára.
Dühösen rántja hátsója alá a széket, mellyel a pult mellé ül le, s a vörös fogadóslányra pillant.*
-Én is kérek szépen egy adagot. Majd a végén elszámolunk.
*Teszi még hozzá, mert abban biztos, hogy számára még fizetős a dolog. Közben gondolatai száguldanak. Először vissza a régmúltba, ahol is egy karcsú és kecses, vörös hajú szépség arca bukkan fel. A mosolya, és a kedvessége. A hangja, és bőrének finomsága. A csókjai íze, és az ölelése. És a csalódás. Talán ha tudja, hogy gyermeket hord a szíve alatt, még sem futamodik meg az elköteleződés elől. De akkor megrémítette a tudat, hogy lekösse magát. Annyi évi rabság után szabad lelke nem engedte a kötést újra felvenni. Még akkor sem, ha ez egészen másféle kötés lett volna.
Elfintorodik a gondolattól. Itt van ez a kis félvérű fúria, aki minden bizonnyal a lánya, s még sem fordulhat úgy hozzá, hiszen akkor önmagát tagadná meg vele. Micsoda őrült paradoxon ez.*
*Hryant sem igazán érdekli ki nézi rossz szemmel mindazt, amit a félvérűvel épp tesz. Bár egyelőre annak sok bántódása nem esik, hiszen csak kissé erősebben fogja csuklóját és állát, mely utóbbit aztán időben el is enged. Na nem azért, mert amaz megvillogtatja fogait, mint valami sziszegő fenevad, hanem mert eléggé megnézte magának ahhoz, hogy felismerje a jellegzetes vonásokat. Most már szinte bizonyossá válik benne a sejtése.
Így hamarosan az áll után a csuklót is elengedi, szinte ellökve magától a lányt.*
-Ha meg akartalak volna ölni, már halott lennél. Ezt jegyezd meg leány. És már tudom, ki volt apád.
*És fordul is el, hogy Rilai felé induljon ő is. Rá fog férni a vacsora az elf bendőjére. Óriás és törpe, meg mindenféle náció tér be a fogadóba az itt élő népségből, hogy vacsoráljon. Hryannak tetszik ez az összefogás. Látszik, hogy jól összeszokott, vagy legalább is, megfelelően kialakított rendben folynak a dolgok, melybe az érkezők szépen beilleszkednek. Ki ezt, ki azt a munkát vállalja magára.
Dühösen rántja hátsója alá a széket, mellyel a pult mellé ül le, s a vörös fogadóslányra pillant.*
-Én is kérek szépen egy adagot. Majd a végén elszámolunk.
*Teszi még hozzá, mert abban biztos, hogy számára még fizetős a dolog. Közben gondolatai száguldanak. Először vissza a régmúltba, ahol is egy karcsú és kecses, vörös hajú szépség arca bukkan fel. A mosolya, és a kedvessége. A hangja, és bőrének finomsága. A csókjai íze, és az ölelése. És a csalódás. Talán ha tudja, hogy gyermeket hord a szíve alatt, még sem futamodik meg az elköteleződés elől. De akkor megrémítette a tudat, hogy lekösse magát. Annyi évi rabság után szabad lelke nem engedte a kötést újra felvenni. Még akkor sem, ha ez egészen másféle kötés lett volna.
Elfintorodik a gondolattól. Itt van ez a kis félvérű fúria, aki minden bizonnyal a lánya, s még sem fordulhat úgy hozzá, hiszen akkor önmagát tagadná meg vele. Micsoda őrült paradoxon ez.*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-06 16:23:32
Üzenet elküldve: 2015-04-06 16:23:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Halk sóhaj szakad fel mellkasából, ahogy picit hátradőlve megáll munka közben. A fenőkő szorgosan munkálkodik és szép-lassacskán alakul is a penge éle. Hrothgaar feje kissé sajog már a szakadatlan koncentrációtól. Benn is egyre silányabb fénykörülmények lesznek, a meggyújtott lámpás pedig kicsit bántja olyan közelről a szemét. No nem nagy gond, egy nyúlfarknyi pihenő belefér. Felkel hát helyéről év kisétál a szabad levegőre, hogy kissé kinyújtóztassa tagjait.*
- Ébenfa markolat... azt kért a fickó. Ében... megmarom magam, azt a keveset dolgozzam fel. Mindegy... Ha ennyire szeretné...
*Eszmefuttatásában egy kiáltás akasztja meg.*
- Máris vacsora?
*Morog az orra alatt és úgy dönt, talán ideje lesz ennie valamit.*
//Fogadó//
*Betérve a fogadóba érdeklődve tekint körbe.*
- Ejha, látom van itt nép! Valaki vacsorát emlegetett, hol is lehet azt kapni?
*Kérdezi úgy nagy általánosságban a körülötte lévőktől, miközben lekanyarítja maga elől a kovácsok jól ismert bőr kötényét.*
- Meg egy két kupa sörnek is örülnék! Na de fizetnem kell-e ezekért?
*Teszi fel a kérdést, míg lelöki egy padra cókmókját.*
*Halk sóhaj szakad fel mellkasából, ahogy picit hátradőlve megáll munka közben. A fenőkő szorgosan munkálkodik és szép-lassacskán alakul is a penge éle. Hrothgaar feje kissé sajog már a szakadatlan koncentrációtól. Benn is egyre silányabb fénykörülmények lesznek, a meggyújtott lámpás pedig kicsit bántja olyan közelről a szemét. No nem nagy gond, egy nyúlfarknyi pihenő belefér. Felkel hát helyéről év kisétál a szabad levegőre, hogy kissé kinyújtóztassa tagjait.*
- Ébenfa markolat... azt kért a fickó. Ében... megmarom magam, azt a keveset dolgozzam fel. Mindegy... Ha ennyire szeretné...
*Eszmefuttatásában egy kiáltás akasztja meg.*
- Máris vacsora?
*Morog az orra alatt és úgy dönt, talán ideje lesz ennie valamit.*
//Fogadó//
*Betérve a fogadóba érdeklődve tekint körbe.*
- Ejha, látom van itt nép! Valaki vacsorát emlegetett, hol is lehet azt kapni?
*Kérdezi úgy nagy általánosságban a körülötte lévőktől, miközben lekanyarítja maga elől a kovácsok jól ismert bőr kötényét.*
- Meg egy két kupa sörnek is örülnék! Na de fizetnem kell-e ezekért?
*Teszi fel a kérdést, míg lelöki egy padra cókmókját.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-04-06 14:02:06
Üzenet elküldve: 2015-04-06 14:02:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó//
* Vagy Morwon időzít mindig jól, vagy végig csak őt várták, mivel alig telik el egy perc azt követően, hogy belépett a fogadóba, máris vacsorára invitálják őket.
Nem törődik tovább túlságosan az elffel és a fél-elffel, mert Rilai kihírdeti a vacsoraidő eljövetelét. Az óriás egyből vadászik magának egy ülőhelyet, s ahogy megy körbe el is vesz gyorsan egy szép nagy szeletet. Egyből elkezdi falni, s igaz ma evett már többször is, de a vacsora az kötelesség, nem csak jog. Legalábbis ez elég jó ürügy lenne, ha valaki számonkérné, hogy miért eszik ennyit. De erre remélhetőleg egy jó darabig még nem fog sor kerülni, így nyugodtan falatozhat. Csak akkor emeli fel fejét, mikor Rilai valami kenyérről is elkezd beszélni.
A húsnak már csak a fele van meg, mikor rájön, hogy bizony az ilyet elég sokan kenyérrel szokták enni. Elindul a nagy keresésre, melynek eredményeképpen két szelet kenyérrel tér vissza.
Ismét eltelik pár másodperc és a tányér üres. Nem azzal van a gond, hogy felszívódott, vagy valaki ellopta volna, hanem természetesen Morwon ette meg.
Kényelmesen hátradől, de egy kicsit mégiscsak félve - nehogy összeszakadjon alatta a szék -, de megnyugodva tapasztalja, hogy egy kis recsegés az egész és le sem huppant. Erős fából faragták ezeket az ükőalkalmatosságokat, az biztos.
A vacsora további részében - tehát, amíg mások is befejezik - így ül tovább, majd továbbra is csak ül és azután is. Kivéve, ha valami nemvárt történik. Akármi. *
* Vagy Morwon időzít mindig jól, vagy végig csak őt várták, mivel alig telik el egy perc azt követően, hogy belépett a fogadóba, máris vacsorára invitálják őket.
Nem törődik tovább túlságosan az elffel és a fél-elffel, mert Rilai kihírdeti a vacsoraidő eljövetelét. Az óriás egyből vadászik magának egy ülőhelyet, s ahogy megy körbe el is vesz gyorsan egy szép nagy szeletet. Egyből elkezdi falni, s igaz ma evett már többször is, de a vacsora az kötelesség, nem csak jog. Legalábbis ez elég jó ürügy lenne, ha valaki számonkérné, hogy miért eszik ennyit. De erre remélhetőleg egy jó darabig még nem fog sor kerülni, így nyugodtan falatozhat. Csak akkor emeli fel fejét, mikor Rilai valami kenyérről is elkezd beszélni.
A húsnak már csak a fele van meg, mikor rájön, hogy bizony az ilyet elég sokan kenyérrel szokták enni. Elindul a nagy keresésre, melynek eredményeképpen két szelet kenyérrel tér vissza.
Ismét eltelik pár másodperc és a tányér üres. Nem azzal van a gond, hogy felszívódott, vagy valaki ellopta volna, hanem természetesen Morwon ette meg.
Kényelmesen hátradől, de egy kicsit mégiscsak félve - nehogy összeszakadjon alatta a szék -, de megnyugodva tapasztalja, hogy egy kis recsegés az egész és le sem huppant. Erős fából faragták ezeket az ükőalkalmatosságokat, az biztos.
A vacsora további részében - tehát, amíg mások is befejezik - így ül tovább, majd továbbra is csak ül és azután is. Kivéve, ha valami nemvárt történik. Akármi. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739