// Quiknah //
* Lassan megindulnak hát a kohó felé, s közben a baráti bunyóról beszélgetnek. Ezzel nem is lenne gond, de Quikhnek kicsúszik egy olyan mondat a száján, amitől Mirakh megtorpan. Szembefordul földijével. *
- Hogy mondtad? -
* Néz összehúzott szemekkel a másikra. *
- Nem emlékszem, hogy ott álltál volna mellettünk, amikor a zöldek lerohantak minket, így jogod sincs így emlegetni vezérem, Kagan Thargodar vérét. -
* Feddi a másikat Mirakh. *
- Brennus igazi harcos volt. Igen, gőgös és forrófejű, de igazi harcos. -
* Lágyul meg némiképp a hangja, ahogy felidézi a keserű múltat. *
- Mi voltunk az utóvéd. Alig páran maradtunk életben. Brennust úgy összekaszabolták, hogy napokig tartott, mire összefércelték. Én pedig felszakított lábbal, sérülten, de követtem őt, és elhoztam a fejét annak az orknak, aki az utolsó nyilat lőtte ki rá. -
* Húzza fel a lábán a nadrágot, s láthatóvá válik egy igen csúnya, vöröslő heg a törpe combján. *
- Akit te láttál, már nem teljesen az a Brennus volt, aki hajdanán. De az emlékét akkor is tiszteletben kell tartanunk. -
* Húzza vissza a nadrágszárát, majd ezzel lezárva a témát, újra megindul. *
- Gyere, menjük. Vár a munka. Majd vacsoránál megbeszéljük a párbajunkat. Ha még mindig kötélnek állsz. -
* Int Quikhnek, és bemennek a kohóba. A munka csak ekkor kezdődik, hisz kettejük közül Mirakh ért a kohászathoz, így szinte mindent magyaráznia kell a másiknak. Mit, hogyan kell csinálni, meddig és mennyi ideig. Szerencsére a törpe vér segít, így hamar belerázódnak a munka tempójába, aminek lassan hűlő, fémtömbök az eredményei. Mirakh még egy tenyérnyi darabot is önt, majd kettévágja, hogy a Thán véleményt mondhasson róla. *
- Látod, kissé szemcsés. Nem rossz, de ennél finomabb kell majd. Holnap. -
* Magyarázza Quikhnek, majd a másik szavaira, immár mosolyogva bólint. *
- Legyen, menjük, de most én visszakozom. -
* Teszi a másik vállára a kezét. *
- Eléggé kimerített a mai nap, inkább ledőlök, ha nem haragszol. -
* Mondja Mirakh, majd lassan elvonul. Még mindig nincs ínyére a közös szállás, így a szénégető mellett felállított sátrában tér nyugovóra. *
// Napváltás - reggel //
* Nincs is jobb annál, amikor az alvót, főnöke hangja ugrasztja ki az ágyból. *
- Megyek, már megyek! -
* Motyogja, majd felfogva, hogy a Thán szólítja, egy gyors öltözés és mosakodás után, igaz táskás szemekkel, de a rőtszakállú földije előtt áll meg. *
- Jó reggelt. Szükséged van rám? -
* Kérdezi álomittas hangon. *