Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:38:05
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Türelmesen vár szavai hatására, és a végén sikerrel is jár, bár ezen ő lepődik meg a legjobban. Felnéz a lányra:*
-Szerezz nekem ismeretséget a városban, hogy el tudjak vállalni megbízásokat.
*Kissé elgondolkozik, majd majdnem vigyorogva hozzáteszi:*
-És jó hasznát venném egy szállásnak is
*A Mélységi annyira el volt foglalva öntömjénezésével, amiért pillanatnyilag felülkerekedett ellenfelén, hogy először észre sem vette a lány hangjában bekövetkező változást. Meglepve néz fel ismét hátha rájön az okra, bár erre kevés esély van.*
-Minden tárgyalásod háztetőkről folytatod, vagy csak külön engem tisztelsz meg ezzel?
*Hangjában próbálja minél jobban mérsékelni a gúnyt. Bár ő igazándiból csak azért, mert nem szeretné, ha a tetőn ücsörgő félér visszatáncolna.*
-Ha gondolod esetleg megállapodhatnánk és továbbállhatnánk innen. Kicsit sok a nem kívánt figyelem, és ezek a patkányok egy aranyért a saját nemzőiket is eladnák.
*Fejével a sikátor bejárata felé bők, ahol két-három csavargó egyre jobban őt nézi. A lányt úgy néz ki még nem vették észre. Taze a fejébe rántja csuklyáját, bár közel feleslegesen, már biztos észrevették származását.*
*Türelmesen vár szavai hatására, és a végén sikerrel is jár, bár ezen ő lepődik meg a legjobban. Felnéz a lányra:*
-Szerezz nekem ismeretséget a városban, hogy el tudjak vállalni megbízásokat.
*Kissé elgondolkozik, majd majdnem vigyorogva hozzáteszi:*
-És jó hasznát venném egy szállásnak is
*A Mélységi annyira el volt foglalva öntömjénezésével, amiért pillanatnyilag felülkerekedett ellenfelén, hogy először észre sem vette a lány hangjában bekövetkező változást. Meglepve néz fel ismét hátha rájön az okra, bár erre kevés esély van.*
-Minden tárgyalásod háztetőkről folytatod, vagy csak külön engem tisztelsz meg ezzel?
*Hangjában próbálja minél jobban mérsékelni a gúnyt. Bár ő igazándiból csak azért, mert nem szeretné, ha a tetőn ücsörgő félér visszatáncolna.*
-Ha gondolod esetleg megállapodhatnánk és továbbállhatnánk innen. Kicsit sok a nem kívánt figyelem, és ezek a patkányok egy aranyért a saját nemzőiket is eladnák.
*Fejével a sikátor bejárata felé bők, ahol két-három csavargó egyre jobban őt nézi. A lányt úgy néz ki még nem vették észre. Taze a fejébe rántja csuklyáját, bár közel feleslegesen, már biztos észrevették származását.*
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:24:50
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:24:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Mintha most tényleg kihúzta volna a gyufát. Furcsa módon azonban pont ez volt a célja, hiszen hogyan máshogyan ismerhetné meg az ellenséget? Minden bizonnyal a nem megfelelő neveltetésnek köszönhető e nevetséges álláspont, de sajnos nem ismer ennél jobbat. Valljuk be, valahol azért ez elég szomorú.
Ezúttal a nőstény bölcsen hallgat és mérlegeli az ajánlatot. Percek telnek el, de még mindig nem válaszol - él a gyanú, hogy nem is fog. Viszont végig a hímet figyeli a ragadozószempár, így legalább az kizárható, hogy tenne magasról a helyzetre.*
- Mit vársz a védelemért cserébe?
*Hangja ezúttal se nem fagyos, se nem gúnyos. Valami ismeretlen, megfoghatatlan érzelem cseng benne, amit egyszerűen képtelenség megfejteni. Most először tűnhet fel, mennyire kellemes, dallamos hangja van a nősténykének. Egyrészt fájdalmasan nem illik erre a lepukkant helyre, másrészt olybá tűnik, mintha annak szerves része lenne. Örök átka ez a félvéreknek: mindkét nemzővilágba tökéletesen illenek, miközben valójában egyikhez sem tartozhatnak igazán. Ítéletnapig elkíséri őket eme ellentmondás, de még a halálban sem szabadulhatnak meg tőle.*
*Mintha most tényleg kihúzta volna a gyufát. Furcsa módon azonban pont ez volt a célja, hiszen hogyan máshogyan ismerhetné meg az ellenséget? Minden bizonnyal a nem megfelelő neveltetésnek köszönhető e nevetséges álláspont, de sajnos nem ismer ennél jobbat. Valljuk be, valahol azért ez elég szomorú.
Ezúttal a nőstény bölcsen hallgat és mérlegeli az ajánlatot. Percek telnek el, de még mindig nem válaszol - él a gyanú, hogy nem is fog. Viszont végig a hímet figyeli a ragadozószempár, így legalább az kizárható, hogy tenne magasról a helyzetre.*
- Mit vársz a védelemért cserébe?
*Hangja ezúttal se nem fagyos, se nem gúnyos. Valami ismeretlen, megfoghatatlan érzelem cseng benne, amit egyszerűen képtelenség megfejteni. Most először tűnhet fel, mennyire kellemes, dallamos hangja van a nősténykének. Egyrészt fájdalmasan nem illik erre a lepukkant helyre, másrészt olybá tűnik, mintha annak szerves része lenne. Örök átka ez a félvéreknek: mindkét nemzővilágba tökéletesen illenek, miközben valójában egyikhez sem tartozhatnak igazán. Ítéletnapig elkíséri őket eme ellentmondás, de még a halálban sem szabadulhatnak meg tőle.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:11:13
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:11:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*A félvér sértéseire próbál nem koncentrálni, jelenleg más terve van, de akaratlanul is meg-megrándul az arca a másik mondataitól. Aztán a lány kissé messze megy azzal, hogy kritizálni kezdi módszereit:*
-Nekem az is tökéletes megoldás, ha tovább követlek aztán pedig a nyomodra vezetem a városőröket és bezsebelem a száz aranyat.
*Kirohanása után inkább ismét a dolgok közepébe vág. Gúnyosan elmosolyodik, és megvillannak a szemei:*
-Nem akarok és nem dolgozni, félreértettél Felszíni.
*Ha már a lány ragaszkodik a hasonló megszólításokhoz, ő is visszavált erre.*
-Ha az akaratom szerint cselekednék nem is lennék ebben a városban, vagy ha mégis, épp az egyik tőrömről tisztítanám a vért... És nem dolgozni, senkinek nem vagyok az alárendeltje, főleg nem magadfajtáknak
*Valahogy nehezen sikerül megőriznie szokásos gunyoros, hideg modorát. Sóhajt egyet, majd erőt véve magán folytatja:*
-A segítő kéz és az alamizsnát kérő nem ugyanaz, megtanulhatnád a különbséget, főleg mikor szükségben vagy. Én éppen hogy nem kaptalak el. De ha esetleg egy tapasztaltabb klántársammal találkozol, halott lettél volna mielőtt rájössz. Szerinted meddig kísértheted a sorsod sikerrel? Ha valaki száz aranyat tűz ki a fejedre nem egy parasztot öltél le a csirkéjéért.
* Újra nagyot kortyol a butykosból nem tudva mennyire vágyakozik erre a másik*
*A félvér sértéseire próbál nem koncentrálni, jelenleg más terve van, de akaratlanul is meg-megrándul az arca a másik mondataitól. Aztán a lány kissé messze megy azzal, hogy kritizálni kezdi módszereit:*
-Nekem az is tökéletes megoldás, ha tovább követlek aztán pedig a nyomodra vezetem a városőröket és bezsebelem a száz aranyat.
*Kirohanása után inkább ismét a dolgok közepébe vág. Gúnyosan elmosolyodik, és megvillannak a szemei:*
-Nem akarok és nem dolgozni, félreértettél Felszíni.
*Ha már a lány ragaszkodik a hasonló megszólításokhoz, ő is visszavált erre.*
-Ha az akaratom szerint cselekednék nem is lennék ebben a városban, vagy ha mégis, épp az egyik tőrömről tisztítanám a vért... És nem dolgozni, senkinek nem vagyok az alárendeltje, főleg nem magadfajtáknak
*Valahogy nehezen sikerül megőriznie szokásos gunyoros, hideg modorát. Sóhajt egyet, majd erőt véve magán folytatja:*
-A segítő kéz és az alamizsnát kérő nem ugyanaz, megtanulhatnád a különbséget, főleg mikor szükségben vagy. Én éppen hogy nem kaptalak el. De ha esetleg egy tapasztaltabb klántársammal találkozol, halott lettél volna mielőtt rájössz. Szerinted meddig kísértheted a sorsod sikerrel? Ha valaki száz aranyat tűz ki a fejedre nem egy parasztot öltél le a csirkéjéért.
* Újra nagyot kortyol a butykosból nem tudva mennyire vágyakozik erre a másik*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:59:13
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:59:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
- Csak nem? *Horkant fel gúnyosan, de közben a hím minden mozdulata mágnesként vonzza tekintetét.* És mi van, ha annak szánom?
*Mikor a férfi lehúzza fejéről a csuklyát, egy pillanatra torkán akadnak a további sértések. Amíg amannak jótékony árnyék fedte arcát, sokkal kevésbé szorongatta elméjét a tény, hogy éjlénnyel van dolga. Most valahogy sokkal nehezebb félretenni aggályait.
Rá sem kell néznie a pergamenre ahhoz, hogy tudja annak tartalmát. Igen jól ismeri a Lepel módszereit, ez pedig nem épp újdonság.*
- Ha te mondod... *Miért hangzik úgy minden egyes szava, mint egy arcul csapás? Kicsit lehet érdemes lenne visszafognia magát, mert mindig a nagy szája miatt kerül szorult helyzetekbe. Amikor meghallja, miben mesterkedik a hím, szemei összeszűkülnek. Úgy vizsgálja ex-asztalszomszédját, mint kegyetlenkedő embergyerek a hangyákat nagyító alatt. Nagyon nem tetszik neki a kialakult helyzet. Még hogy egy félvér nőt mélységi hím védjen? Ez olyan pofon lenne a sötételfek matriarchális társadalmának, amit nem hevernének ki egykönnyen. Pontosan ezért tűnik teljességgel nevetségesnek, ezt figyelembe véve pedig csapdának az ajánlat.*
- Miért lenne szükségem a segítségedre? Még egy nyamvadt kis félvért sem tudtál elkapni. Továbbá épp most vallottad be neki az egyik legnagyobb gyenge pontodat... *Utal kertelés nélkül a város ismeretének hiányára, aminek ellenkezőjével azonban ő maga sem büszkélkedik.*
- Egyáltalán miért akarna a te fajtád az enyémnek dolgozni? Lássuk be, azért ez neked is kicsit gyanús lenne fordított helyzetben.
*Amikor a kulacsra pillant, hirtelen kiszárad a szája. Vágyakozva gondol vissza a meleg fogadóra és gőzölgő teájára, amit még félig sem ihatott meg. Helyette étlen-szomjan fekszik egy háztetőn, miközben jeges szélfuvallat cibálja köpenyét és vörös tincseit. Micsoda pech...*
- Csak nem? *Horkant fel gúnyosan, de közben a hím minden mozdulata mágnesként vonzza tekintetét.* És mi van, ha annak szánom?
*Mikor a férfi lehúzza fejéről a csuklyát, egy pillanatra torkán akadnak a további sértések. Amíg amannak jótékony árnyék fedte arcát, sokkal kevésbé szorongatta elméjét a tény, hogy éjlénnyel van dolga. Most valahogy sokkal nehezebb félretenni aggályait.
Rá sem kell néznie a pergamenre ahhoz, hogy tudja annak tartalmát. Igen jól ismeri a Lepel módszereit, ez pedig nem épp újdonság.*
- Ha te mondod... *Miért hangzik úgy minden egyes szava, mint egy arcul csapás? Kicsit lehet érdemes lenne visszafognia magát, mert mindig a nagy szája miatt kerül szorult helyzetekbe. Amikor meghallja, miben mesterkedik a hím, szemei összeszűkülnek. Úgy vizsgálja ex-asztalszomszédját, mint kegyetlenkedő embergyerek a hangyákat nagyító alatt. Nagyon nem tetszik neki a kialakult helyzet. Még hogy egy félvér nőt mélységi hím védjen? Ez olyan pofon lenne a sötételfek matriarchális társadalmának, amit nem hevernének ki egykönnyen. Pontosan ezért tűnik teljességgel nevetségesnek, ezt figyelembe véve pedig csapdának az ajánlat.*
- Miért lenne szükségem a segítségedre? Még egy nyamvadt kis félvért sem tudtál elkapni. Továbbá épp most vallottad be neki az egyik legnagyobb gyenge pontodat... *Utal kertelés nélkül a város ismeretének hiányára, aminek ellenkezőjével azonban ő maga sem büszkélkedik.*
- Egyáltalán miért akarna a te fajtád az enyémnek dolgozni? Lássuk be, azért ez neked is kicsit gyanús lenne fordított helyzetben.
*Amikor a kulacsra pillant, hirtelen kiszárad a szája. Vágyakozva gondol vissza a meleg fogadóra és gőzölgő teájára, amit még félig sem ihatott meg. Helyette étlen-szomjan fekszik egy háztetőn, miközben jeges szélfuvallat cibálja köpenyét és vörös tincseit. Micsoda pech...*
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:41:39
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:41:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Ördögien képes mászni ez a nőstény... Hirtelen ez az egy gondolat marad a fejében. A kérdés alapvetően jó, hogy mit is akar, ezen egyenlőre ő is gondolkozik. De mivel matthelyzet alakult ki köztük, ezért közelebb húz egy ládát, majd batyuját leteszi maga mellé, aztán kényelmesen leül. Felemeli tekintetét a másikra:*
-Úgy ejted ki a mélységi szót, mintha sértésnek szánnád.
*De ezen a problémán gyorsan túlteszi magát, mert eszébe jut miért kezdte érdekelni a lány. Lehúzza a csuklyáját, hogy láthatóvá tegye az arcát, majd előhúzza a megviselt körözési plakátot a zsebéből, széthajtogatja, és vigyorogva felnéz:*
-Szép kép
*Most gondolkozik el kissé azon, hogy vajon miért ajánlanak ennyit a lányért.*
-Nézd, nagyon úgy néz ki, hogy szükségünk van egymás segítségére. Új vagyok a városban, nincs ismeretségem, de el kell vállalnom megbízatásokat. az aranyaim nem tartanak ki a végtelenségig. Neked pedig úgy látom nem ártana egy kis védelem. Vagy esetleg élvezed, hogy háztetőkön menekülsz vadidegenek elől? Testedzésnek nem utolsó, de...
*Sóhaj kíséretében előveszi kulacsát táskájából, húz belőle egyet, majd várakozóan felnéz a tetőről lenéző fejre.*
*Ördögien képes mászni ez a nőstény... Hirtelen ez az egy gondolat marad a fejében. A kérdés alapvetően jó, hogy mit is akar, ezen egyenlőre ő is gondolkozik. De mivel matthelyzet alakult ki köztük, ezért közelebb húz egy ládát, majd batyuját leteszi maga mellé, aztán kényelmesen leül. Felemeli tekintetét a másikra:*
-Úgy ejted ki a mélységi szót, mintha sértésnek szánnád.
*De ezen a problémán gyorsan túlteszi magát, mert eszébe jut miért kezdte érdekelni a lány. Lehúzza a csuklyáját, hogy láthatóvá tegye az arcát, majd előhúzza a megviselt körözési plakátot a zsebéből, széthajtogatja, és vigyorogva felnéz:*
-Szép kép
*Most gondolkozik el kissé azon, hogy vajon miért ajánlanak ennyit a lányért.*
-Nézd, nagyon úgy néz ki, hogy szükségünk van egymás segítségére. Új vagyok a városban, nincs ismeretségem, de el kell vállalnom megbízatásokat. az aranyaim nem tartanak ki a végtelenségig. Neked pedig úgy látom nem ártana egy kis védelem. Vagy esetleg élvezed, hogy háztetőkön menekülsz vadidegenek elől? Testedzésnek nem utolsó, de...
*Sóhaj kíséretében előveszi kulacsát táskájából, húz belőle egyet, majd várakozóan felnéz a tetőről lenéző fejre.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:20:28
Üzenet elküldve: 2014-03-30 14:20:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Hogy nem ölt meg senkit? Meglepő változatosság ezt hallani valakinek a szájából, főleg mert ennek igazában még ő maga sem mer hinni. Nem emlékszik ugyan a részletekre, de tagadhatatlan, hogy a hullatenger közepén az ő kezei úztak vérben... fejébe tolulnak a megfoghatatlan emlékképek, s ő behunyja egy pillanatra aranyszemét. Ez a sokadik hibája ezen a veszélyesen félrecsúszott estén, ugyanis ennek hála csak későn veszi észre, hogy ujjai szorításától szétmállik a fal. Ha nem kap időben észbe, nagyot zuhant volna. Gyomra bukfencezett egyet a gravitáció csábító szavától, s az ijedtségnek hála telibe találják a hím korábbi szavai is.*
- Méghogy ágyas! *Sziszeg le a mélységire* Férfi engem sosem érinthet meg...
*Dühös szavait meg is bánja rögtön, mert pusztán pár szólammal sikerült igen kínos részleteket megosztania magánéletéről. Mélységesen reméli, hogy csak valami túl sokáig tartó rémálomba került és hamarosan felébred jól megszokott, mocskos kis búvóhelyén, mert ennek már fele se tréfa. Ingerülten hessegeti el a gondolatot, mi szerint álmában nem kéne fájdalmat éreznie.
Zavar ide, vagy oda, ragadozószemei üldözőjét fixírozzák. Annyira azért még neki sem ment el az esze, hogy megfossza figyelmétől a feltételezett kaszást. Szinte már a nyelvén van, hogy visszaköpjön egy "Hajrá!"-t, de ekkor észreveszi a hím magatartásában beállt változást. Ki is használja a pillanatnyi gyengeséget, s fürge mozdulatokkal felkapaszkodik az épület tetejére. A figyelőnek akarva-akaratlanul is az jut eszébe, hogy egy megátallkodott vadmacskával van dolga.
Mikor felért, lehasal az ház szerencsére lapos tetején és épp csak annyira dugja ki fejét, hogy lássa a hímet.*
- Semmi.
*Közli méltóságteljesen név gyanánt. Hogy miért is nem áll tova, amíg még megteheti, kérdéses - valószínűleg még saját maga számára is.*
- Mit akarsz, mélységi?
*Elkülöníti magát a hím fajától, hiszen ő maga félvér csupán. Ereiben bár eme átkos, éjfélszín vér csörgedez, azért van neki másik oldala is. Mintha a fényt keverték volna a sötétséggel.*
*Hogy nem ölt meg senkit? Meglepő változatosság ezt hallani valakinek a szájából, főleg mert ennek igazában még ő maga sem mer hinni. Nem emlékszik ugyan a részletekre, de tagadhatatlan, hogy a hullatenger közepén az ő kezei úztak vérben... fejébe tolulnak a megfoghatatlan emlékképek, s ő behunyja egy pillanatra aranyszemét. Ez a sokadik hibája ezen a veszélyesen félrecsúszott estén, ugyanis ennek hála csak későn veszi észre, hogy ujjai szorításától szétmállik a fal. Ha nem kap időben észbe, nagyot zuhant volna. Gyomra bukfencezett egyet a gravitáció csábító szavától, s az ijedtségnek hála telibe találják a hím korábbi szavai is.*
- Méghogy ágyas! *Sziszeg le a mélységire* Férfi engem sosem érinthet meg...
*Dühös szavait meg is bánja rögtön, mert pusztán pár szólammal sikerült igen kínos részleteket megosztania magánéletéről. Mélységesen reméli, hogy csak valami túl sokáig tartó rémálomba került és hamarosan felébred jól megszokott, mocskos kis búvóhelyén, mert ennek már fele se tréfa. Ingerülten hessegeti el a gondolatot, mi szerint álmában nem kéne fájdalmat éreznie.
Zavar ide, vagy oda, ragadozószemei üldözőjét fixírozzák. Annyira azért még neki sem ment el az esze, hogy megfossza figyelmétől a feltételezett kaszást. Szinte már a nyelvén van, hogy visszaköpjön egy "Hajrá!"-t, de ekkor észreveszi a hím magatartásában beállt változást. Ki is használja a pillanatnyi gyengeséget, s fürge mozdulatokkal felkapaszkodik az épület tetejére. A figyelőnek akarva-akaratlanul is az jut eszébe, hogy egy megátallkodott vadmacskával van dolga.
Mikor felért, lehasal az ház szerencsére lapos tetején és épp csak annyira dugja ki fejét, hogy lássa a hímet.*
- Semmi.
*Közli méltóságteljesen név gyanánt. Hogy miért is nem áll tova, amíg még megteheti, kérdéses - valószínűleg még saját maga számára is.*
- Mit akarsz, mélységi?
*Elkülöníti magát a hím fajától, hiszen ő maga félvér csupán. Ereiben bár eme átkos, éjfélszín vér csörgedez, azért van neki másik oldala is. Mintha a fényt keverték volna a sötétséggel.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:57:48
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:57:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Ez a blöff nem jött be. Néma csönd fogadja szavait. Elindul a sikátor belseje felé , és közben beljebb és beljebb hatol a sikátorban. Közben próbálja tovább ütni a vasat.*
-Van egy olyan érzésem, hogy te nem öltél meg senkit...
*Kivár pár pillanatot, majd ezt követően folytatja*
-...Inkább azt tudnám elképzelni, hogy egy ágyasa lehettél egy nemesúrnak, aki feldühödütt azon, hogy megszöktél, és ezért kínál érted ennyit.
*Reméli hogy sikerül végre kihoznia a béketűréséből a másikat hogy megmutassa magát. Valahol mondjuk még élvezi is ezt a macska egér játékot, úgy érzi magát, mintha éppen az első megbízatását végezné. Ebben a pillanatban apró zörejre lesz figyelmes, és inkább reflexszerűen mint akaratból odafordítja a tekintetét:*
-Állj meg ha nem kérsz egy tőrt a hátadba fel...
*A szót már nem tudja befejezni, mert ekkor meglátja, hogy egy fajtársával fogócskázott eddig. A felismerés hatására körülbelül úgy érzi magát mint akit gyomorszájon rúgott egy vasalt bakancsú törp. Kissé groteszk látványt nyújthat, ahogy a félbehagyott mondat visszhangfoszlányai közt enyhén kitátott szájjal nézi a falon felfelé kapaszkodó lányt. Jelenleg annyira nyújt fenyegető látványt, mint az egyik mögötte lévő láda.Nagy nehezen megtalálja a hangját, és alig hallhatóan szólal meg:*
-Ki vagy te?
*Ez a blöff nem jött be. Néma csönd fogadja szavait. Elindul a sikátor belseje felé , és közben beljebb és beljebb hatol a sikátorban. Közben próbálja tovább ütni a vasat.*
-Van egy olyan érzésem, hogy te nem öltél meg senkit...
*Kivár pár pillanatot, majd ezt követően folytatja*
-...Inkább azt tudnám elképzelni, hogy egy ágyasa lehettél egy nemesúrnak, aki feldühödütt azon, hogy megszöktél, és ezért kínál érted ennyit.
*Reméli hogy sikerül végre kihoznia a béketűréséből a másikat hogy megmutassa magát. Valahol mondjuk még élvezi is ezt a macska egér játékot, úgy érzi magát, mintha éppen az első megbízatását végezné. Ebben a pillanatban apró zörejre lesz figyelmes, és inkább reflexszerűen mint akaratból odafordítja a tekintetét:*
-Állj meg ha nem kérsz egy tőrt a hátadba fel...
*A szót már nem tudja befejezni, mert ekkor meglátja, hogy egy fajtársával fogócskázott eddig. A felismerés hatására körülbelül úgy érzi magát mint akit gyomorszájon rúgott egy vasalt bakancsú törp. Kissé groteszk látványt nyújthat, ahogy a félbehagyott mondat visszhangfoszlányai közt enyhén kitátott szájjal nézi a falon felfelé kapaszkodó lányt. Jelenleg annyira nyújt fenyegető látványt, mint az egyik mögötte lévő láda.Nagy nehezen megtalálja a hangját, és alig hallhatóan szólal meg:*
-Ki vagy te?
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:47:17
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:47:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Amint megneszeli a közeledő, túlságosan is nyugodt lépteket, lélegzetvisszafojtva fülelni kezd. Hamarosan fel is mordul az a bizonyos hang, melyet legszívesebben elfelejtene. Az utolsó szó hatására fellobban benne a gyűlölet. Méghogy felszíni! Ki mondta ennek az átkozott alvilági démonnak, hogy felszínen nevelkedett? Mintha csak elfek fattya lehetne... na persze!
A vörös köd hamar elillan azonban, amikor tudatosul benne, miről beszél a hím. Nem akarja bántani? Hmm.. nem, nem ezt mondta. Szavait inkább kitérésnek érzékeli valamiféle hazugság alól. Ugyan kit ne mozgatna meg ilyen könnyű kereset? 100 arany azért nem olyan kevés pénz. Bár meg kell mondja, ő meglehetősen gyanúsnak találná, hogy ilyen sokat adnak érte. Valószínűleg senkit nem hagy majd életben a Lepel, aki tud róla valamit. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy eszükben sem lesz fizetni érte. A tulajdonuknak tekintik és mint olyan, kevéssé valószínű, hogy ilyen alvilági figurák további pénzeked adnának ki a kedvéért. Na persze.
Nem, ezen most nem gondolkodhat. Koncentrálnia kell! Esze ágában sincs előjönni és ki sem pillant rejtekéből, így nem láthatja, hogy ellenfele kezében nincs fegyver. Ha látná, sem nyugtatná meg mondjuk, mert dobótőr bármilyen rejtekből előkerülhet kellemetlen meglepetés gyanánt.
Hangtalanul feláll ültéből és latolgatni kezdi esélyeit. Vajon fel tudna mászni az egyenetlen falfelületen? Vagy a hím előbb elkapná, minthogy felérne? Na nem mintha lenne más választása jelen helyzetben. Kiléphetne ugyan rejtekéből, hogy megtudja mit akar a hím, de az még veszélyesebb lenne, mintha tovább hergelné a meneküléssel. Elvégre - még ha a másik nem is tud erről -, képtelen lenne megvédeni önmagát. Egy krumplit nem tud anélkül meghámozni, hogy megvágná magát. Inkább ön-, mint közveszélyes, így blöfföléssel elég, ha végső elkeseredésből próbálkozik.
Felkászálódik hát néhány farönkre a fal mellett és úgy próbál repedéseken és kiugró egyenetlenségeken keresztül felfelé mászni. Ha sok mindenhez nem is, ehhez tényleg van érzéke. A felfelé való mozgás hatására csuklyája hátrébb csúszik és - megfelelő szögből - láttatni engedi a derekáig leomló, hullámos vörös hajzuhatagot, a hegyes füleket, az enyhén sötét árnyalatú bőrt és a dacos, villogó tekintetet.*
*Amint megneszeli a közeledő, túlságosan is nyugodt lépteket, lélegzetvisszafojtva fülelni kezd. Hamarosan fel is mordul az a bizonyos hang, melyet legszívesebben elfelejtene. Az utolsó szó hatására fellobban benne a gyűlölet. Méghogy felszíni! Ki mondta ennek az átkozott alvilági démonnak, hogy felszínen nevelkedett? Mintha csak elfek fattya lehetne... na persze!
A vörös köd hamar elillan azonban, amikor tudatosul benne, miről beszél a hím. Nem akarja bántani? Hmm.. nem, nem ezt mondta. Szavait inkább kitérésnek érzékeli valamiféle hazugság alól. Ugyan kit ne mozgatna meg ilyen könnyű kereset? 100 arany azért nem olyan kevés pénz. Bár meg kell mondja, ő meglehetősen gyanúsnak találná, hogy ilyen sokat adnak érte. Valószínűleg senkit nem hagy majd életben a Lepel, aki tud róla valamit. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy eszükben sem lesz fizetni érte. A tulajdonuknak tekintik és mint olyan, kevéssé valószínű, hogy ilyen alvilági figurák további pénzeked adnának ki a kedvéért. Na persze.
Nem, ezen most nem gondolkodhat. Koncentrálnia kell! Esze ágában sincs előjönni és ki sem pillant rejtekéből, így nem láthatja, hogy ellenfele kezében nincs fegyver. Ha látná, sem nyugtatná meg mondjuk, mert dobótőr bármilyen rejtekből előkerülhet kellemetlen meglepetés gyanánt.
Hangtalanul feláll ültéből és latolgatni kezdi esélyeit. Vajon fel tudna mászni az egyenetlen falfelületen? Vagy a hím előbb elkapná, minthogy felérne? Na nem mintha lenne más választása jelen helyzetben. Kiléphetne ugyan rejtekéből, hogy megtudja mit akar a hím, de az még veszélyesebb lenne, mintha tovább hergelné a meneküléssel. Elvégre - még ha a másik nem is tud erről -, képtelen lenne megvédeni önmagát. Egy krumplit nem tud anélkül meghámozni, hogy megvágná magát. Inkább ön-, mint közveszélyes, így blöfföléssel elég, ha végső elkeseredésből próbálkozik.
Felkászálódik hát néhány farönkre a fal mellett és úgy próbál repedéseken és kiugró egyenetlenségeken keresztül felfelé mászni. Ha sok mindenhez nem is, ehhez tényleg van érzéke. A felfelé való mozgás hatására csuklyája hátrébb csúszik és - megfelelő szögből - láttatni engedi a derekáig leomló, hullámos vörös hajzuhatagot, a hegyes füleket, az enyhén sötét árnyalatú bőrt és a dacos, villogó tekintetet.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:02:36
Üzenet elküldve: 2014-03-30 13:02:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés- Nyílt játék//
*Talán ő lepődik meg a legjobban mozdulatai eredményén. Oda sem figyelve zsebre gyűri a vászondarabot, majd hátán batyujával a lány után veti magát. Érdekes dolgot fedez fel. Ezek szerint megsérült a lány. Így legalább könnyű lesz követni. Hála az isteneknek megtanították a nyomolvasásra is, így nincs nehéz dolga. Természetesen ha esetleg egy erdőben lennének vagy nehezebb terepen lehet hogy már elveszítette volna a nyomot, annyi rutinja még nincs ebbe. A nyomok egészen egy sikátorig vezetnek. Lazábbra fogott léptekkel sétál be a zsákutcába, mert ahogy közben kiderült, egy zsákutcában vannak. Biztos benne, hogy a lány még valahol itt van, de nem tudja hogy hol. Hát jöjjön egy kis blöff:*
-Gyere elő, ha bántani akarnálak már a testedben pihenne valamelyik dobótőröm, felszíni+
*Fajtársaihoz hasonlóan az utolsó szóba minden megvetés hallatszik amit éreznek más népek iránt. A fenyegetést egyedül az rontja el, hogy egyetlen fegyver sincs a keze ügyében,amit a lány is láthat, ha kisandít a rejtekéből.*
*Talán ő lepődik meg a legjobban mozdulatai eredményén. Oda sem figyelve zsebre gyűri a vászondarabot, majd hátán batyujával a lány után veti magát. Érdekes dolgot fedez fel. Ezek szerint megsérült a lány. Így legalább könnyű lesz követni. Hála az isteneknek megtanították a nyomolvasásra is, így nincs nehéz dolga. Természetesen ha esetleg egy erdőben lennének vagy nehezebb terepen lehet hogy már elveszítette volna a nyomot, annyi rutinja még nincs ebbe. A nyomok egészen egy sikátorig vezetnek. Lazábbra fogott léptekkel sétál be a zsákutcába, mert ahogy közben kiderült, egy zsákutcában vannak. Biztos benne, hogy a lány még valahol itt van, de nem tudja hogy hol. Hát jöjjön egy kis blöff:*
-Gyere elő, ha bántani akarnálak már a testedben pihenne valamelyik dobótőröm, felszíni+
*Fajtársaihoz hasonlóan az utolsó szóba minden megvetés hallatszik amit éreznek más népek iránt. A fenyegetést egyedül az rontja el, hogy egyetlen fegyver sincs a keze ügyében,amit a lány is láthat, ha kisandít a rejtekéből.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-27 13:45:29
Üzenet elküldve: 2014-03-27 13:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Az alkonyi fényben hosszú óráknak tűnő pillanatok peregnek, ahogy Ellira meredten várja a választ. Ezen múlik minden... A kelő nappal talán újra indul is vissza a családjához és végleg maga mögött hagyja életének ezen szakaszát. Ez a kimondatlan gondolat az, amitől most a legjobban fél. Retteg, hogy el kell vágnia minden szálat, ami Niához és Volhoz köti. Kell? Talán akkor is maradhatna, ha kiderülne, hogy mégis Ő tette... Talán megtanulhatna újra bízni. Most, hogy Vol erőteljes és vonzó kisugárzásának lett rabja, sokkal nehezebben tudna nemet mondani, s talán hamarabb adná fel elveit, semmint hogy elhagyja ismét a sötételfet. Azonban itt megszakad a gondolatfonál, mert Volaryon arca a csalódottság maszkjába mered és a következő pillanatban kiszabadítja a kezét Ellira görcsös szorításából, arcát is elfordítva felemelkedik, a nő sóvár tekintetének kereszttüzében. Mostanra szinte teljesen biztos benne, hogy fájdalmat okozott és gyűlöli magát érte, de egyben éhezik is erre a csalódottságra. Bármennyire igyekszik uralkodni magán, arcán egy óvatos mosoly kezdi bontogatni szirmait. Hatalmas lelkierőre van szüksége, hogy ne ugorjon Vol nyakába és mondja el a teljes igazságot azonnal, de egészen biztos akar lenni az ártatlanságában - már amennyire egy sötételfet bármilyen formában ártatlannak lehet nevezni - melyet az elf következő szavai be is bizonyítanak.
Egyelőre nem mozdul, még egy szívdobbanásnyi ideig élvezi a békét mely beburkolja a lelkét, majd nagyot sóhajt, kiengedve ezzel a tüdejében rekedt levegőt. A hangja lágy és nyugtató, ahogy ajkain életre kel a név.*
- Volaryon...
*Felkel ő is a padról és a kútnál támaszkodóhoz lép. A két vízben látható arc zavart, remegő hullámzásként tűnik elő, mintha csak érzelmeiknek tükre lenne.*
- Tudnom kellett... Tartoztam az igazsággal neki és magamnak. Kérlek, bocsásd meg, hogy nem bíztam benned.
*Tekintetét elemeli a vízről, hogy eredetiben fürkészhesse a jóképű vonásokat. Szelíden hátrasimítja Vol hófehér tincseit a hegyes fül mögé, de azért az egy lépés távolságot még mindig tartja. Arcán ezúttal komolyság uralkodik, mely a mosoly árnyékát is száműzte, s Ellira végre kimondja azt, ami gyógyír lehet minden fájdalomra.*
- Branig halott.
*Itt egy kis szünetet tart, hogy megadja a tiszteletet és elüljön a szavak keltette drámai csengés. Bár nem ő volt az, akihez életét kötötte, neki köszönheti, hogy kiderült az igazság és ezért tengernyi hálával tartozik.*
- A faluban mindenki azt várta, hogy Braniggel térek haza, de csalódást kellett okoznom nekik. A teljes igazságot nem mondhattam el, de azt igen, hogy már másé a szívem. Mivel ártatlanul vádoltak meg, a további kérdezősködéstől megkíméltek és családom is visszakapta az őt megillető tiszteletet. Nem sokkal később azonban Édesapám egészsége rohamosan romlani kezdett és pár hónapra rá, meghalt. Ezért maradtam tovább... szükségük volt a segítségemre.
*Rengeteget tudna még mesélni az otthon eltöltött időről, hisz egy év hosszú idő, de biztos benne, hogy Volaryont sokkal fontosabb gondolatok foglalkoztatják. Most már egyedül rajta áll, hogy merre indulnak tovább.*
*Az alkonyi fényben hosszú óráknak tűnő pillanatok peregnek, ahogy Ellira meredten várja a választ. Ezen múlik minden... A kelő nappal talán újra indul is vissza a családjához és végleg maga mögött hagyja életének ezen szakaszát. Ez a kimondatlan gondolat az, amitől most a legjobban fél. Retteg, hogy el kell vágnia minden szálat, ami Niához és Volhoz köti. Kell? Talán akkor is maradhatna, ha kiderülne, hogy mégis Ő tette... Talán megtanulhatna újra bízni. Most, hogy Vol erőteljes és vonzó kisugárzásának lett rabja, sokkal nehezebben tudna nemet mondani, s talán hamarabb adná fel elveit, semmint hogy elhagyja ismét a sötételfet. Azonban itt megszakad a gondolatfonál, mert Volaryon arca a csalódottság maszkjába mered és a következő pillanatban kiszabadítja a kezét Ellira görcsös szorításából, arcát is elfordítva felemelkedik, a nő sóvár tekintetének kereszttüzében. Mostanra szinte teljesen biztos benne, hogy fájdalmat okozott és gyűlöli magát érte, de egyben éhezik is erre a csalódottságra. Bármennyire igyekszik uralkodni magán, arcán egy óvatos mosoly kezdi bontogatni szirmait. Hatalmas lelkierőre van szüksége, hogy ne ugorjon Vol nyakába és mondja el a teljes igazságot azonnal, de egészen biztos akar lenni az ártatlanságában - már amennyire egy sötételfet bármilyen formában ártatlannak lehet nevezni - melyet az elf következő szavai be is bizonyítanak.
Egyelőre nem mozdul, még egy szívdobbanásnyi ideig élvezi a békét mely beburkolja a lelkét, majd nagyot sóhajt, kiengedve ezzel a tüdejében rekedt levegőt. A hangja lágy és nyugtató, ahogy ajkain életre kel a név.*
- Volaryon...
*Felkel ő is a padról és a kútnál támaszkodóhoz lép. A két vízben látható arc zavart, remegő hullámzásként tűnik elő, mintha csak érzelmeiknek tükre lenne.*
- Tudnom kellett... Tartoztam az igazsággal neki és magamnak. Kérlek, bocsásd meg, hogy nem bíztam benned.
*Tekintetét elemeli a vízről, hogy eredetiben fürkészhesse a jóképű vonásokat. Szelíden hátrasimítja Vol hófehér tincseit a hegyes fül mögé, de azért az egy lépés távolságot még mindig tartja. Arcán ezúttal komolyság uralkodik, mely a mosoly árnyékát is száműzte, s Ellira végre kimondja azt, ami gyógyír lehet minden fájdalomra.*
- Branig halott.
*Itt egy kis szünetet tart, hogy megadja a tiszteletet és elüljön a szavak keltette drámai csengés. Bár nem ő volt az, akihez életét kötötte, neki köszönheti, hogy kiderült az igazság és ezért tengernyi hálával tartozik.*
- A faluban mindenki azt várta, hogy Braniggel térek haza, de csalódást kellett okoznom nekik. A teljes igazságot nem mondhattam el, de azt igen, hogy már másé a szívem. Mivel ártatlanul vádoltak meg, a további kérdezősködéstől megkíméltek és családom is visszakapta az őt megillető tiszteletet. Nem sokkal később azonban Édesapám egészsége rohamosan romlani kezdett és pár hónapra rá, meghalt. Ezért maradtam tovább... szükségük volt a segítségemre.
*Rengeteget tudna még mesélni az otthon eltöltött időről, hisz egy év hosszú idő, de biztos benne, hogy Volaryont sokkal fontosabb gondolatok foglalkoztatják. Most már egyedül rajta áll, hogy merre indulnak tovább.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-27 11:10:43
Üzenet elküldve: 2014-03-27 11:10:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Ő szerencsésnek mondhatja magát, mivel szülei is arra szánták, hogy odalent kiismerje magát a politika világában, így segítve családját az érvényesülésben, így az ékes szónokiság, a szavak megválogatásának képessége, a beszéd felépítése és a téma ügyes megközelítése vérévé vált. Kár, hogy Ellira mellett legtöbbször elveszti hideg vérét, képtelen olyan tisztán gondolkodni, mint elvárható lenne. Ez az oka, hogy annyi félreértés volt már közöttük, mert az idegenekkel szemben olyan tökéletes beszédmodor egyszerre erejét veszti, ő pedig azt sem tudja, mit és hogyan akar mondani, hogy az ne legyen egyiküknek se kellemetlen, mégis fedje a valóságot.
a ő is, hogy érzékeny pontra tapintott, de muszáj volt, csak annyit tudna erre felelni: Ellira magának köszönheti. Ennek ellenére is késztetést érez, hogy végigsimítson a bánatos arcon és felajánlja, hogy ha visszatér vele, akkor még van esélye mindent rendbe hozni. A gyermeki szív könnyen sérül, de még gyógyítható, hogy egy hegen kívül ne maradjon más, viszont erre csakis a női szeretet képes.
Ahogy elhangzik a válasz, megdermed, úgy érzi, még a is kihagy egy ütemet, tüdeje pedig képtelen a levegő befogadására. Mindössze négy szó a remélt monológ helyett, de épp elég, hogy elemi erővel zúzzon porrá mindent benne. Ennyit a hiú reményről, az elhatározásról, hogy nem ítél előre. A suhancok is érettebben képesek viselkedni, mint ő tette most. Nem képes uralkodni magán, arcára kiül a fájdalom, amit érez, kezét pedig úgy rántja vissza, mintha leprást érintene vele. Torkát fojtogatja egy szitokáradat, fejében egyszerre rajzanak esdeklő és megvető szavak, arra várva, hogy melyik megnyilvánulás kap hangot végül.
Úgy tűnik, egyelőre egyik sem, képtelen megszólalni, képtelen elviselni a nő látványát, fejét elfordítva áll fel, hogy bizonytalan léptekkel a kúthoz lépjen. Bármennyire nem akarja is, egyik kezével meg kell támaszkodnia a káván, miközben saját arcán tanulmányozza a víztükörben. Még fájdalmasabb, még intenzívebb most a veszteség, mint először, amikor a nő szó nélkül tűnt el. Akkor képes volt elnyomni, nem töprengeni rajta, de most...? A világ összeomlik, ő pedig azon küzd, hogy a romok ne temessék maguk alá. Addig ne, amíg más is láthatja.*
-Sok boldogságot a nászotokhoz, megérdemlitek egymást.
*Hiába akar utálkozó lenni, hangja hallatóan remeg, a veszteség fájdalmát lehetetlenség nem kiérezni. És ő még egy pillanatra átadta magát a reménynek, hogy Ellira visszatérhet hozzájuk, hozzá.*
-Most, hogy ezzel eldicsekedtél, mehetsz is vissza a vőlegényed karjaiba.
*Nem győzni némát átkozni magát, amiért ennyire naiv volt. Egy vak, hiszékeny marha. Úgy érzi, megvilágosodott előtte az is, hogy korábban a nő miért választotta látszólag őt: így akarta növelni a bosszú hatásfokát, teljesen megsemmisíteni őt. Hát most sikerrel járt, üres tekintettel, összeszorított szájjal mered maga elé, már az felemészti minden energiáját, hogy ne zuhanjon össze fizikailag is.*
*Ő szerencsésnek mondhatja magát, mivel szülei is arra szánták, hogy odalent kiismerje magát a politika világában, így segítve családját az érvényesülésben, így az ékes szónokiság, a szavak megválogatásának képessége, a beszéd felépítése és a téma ügyes megközelítése vérévé vált. Kár, hogy Ellira mellett legtöbbször elveszti hideg vérét, képtelen olyan tisztán gondolkodni, mint elvárható lenne. Ez az oka, hogy annyi félreértés volt már közöttük, mert az idegenekkel szemben olyan tökéletes beszédmodor egyszerre erejét veszti, ő pedig azt sem tudja, mit és hogyan akar mondani, hogy az ne legyen egyiküknek se kellemetlen, mégis fedje a valóságot.
a ő is, hogy érzékeny pontra tapintott, de muszáj volt, csak annyit tudna erre felelni: Ellira magának köszönheti. Ennek ellenére is késztetést érez, hogy végigsimítson a bánatos arcon és felajánlja, hogy ha visszatér vele, akkor még van esélye mindent rendbe hozni. A gyermeki szív könnyen sérül, de még gyógyítható, hogy egy hegen kívül ne maradjon más, viszont erre csakis a női szeretet képes.
Ahogy elhangzik a válasz, megdermed, úgy érzi, még a is kihagy egy ütemet, tüdeje pedig képtelen a levegő befogadására. Mindössze négy szó a remélt monológ helyett, de épp elég, hogy elemi erővel zúzzon porrá mindent benne. Ennyit a hiú reményről, az elhatározásról, hogy nem ítél előre. A suhancok is érettebben képesek viselkedni, mint ő tette most. Nem képes uralkodni magán, arcára kiül a fájdalom, amit érez, kezét pedig úgy rántja vissza, mintha leprást érintene vele. Torkát fojtogatja egy szitokáradat, fejében egyszerre rajzanak esdeklő és megvető szavak, arra várva, hogy melyik megnyilvánulás kap hangot végül.
Úgy tűnik, egyelőre egyik sem, képtelen megszólalni, képtelen elviselni a nő látványát, fejét elfordítva áll fel, hogy bizonytalan léptekkel a kúthoz lépjen. Bármennyire nem akarja is, egyik kezével meg kell támaszkodnia a káván, miközben saját arcán tanulmányozza a víztükörben. Még fájdalmasabb, még intenzívebb most a veszteség, mint először, amikor a nő szó nélkül tűnt el. Akkor képes volt elnyomni, nem töprengeni rajta, de most...? A világ összeomlik, ő pedig azon küzd, hogy a romok ne temessék maguk alá. Addig ne, amíg más is láthatja.*
-Sok boldogságot a nászotokhoz, megérdemlitek egymást.
*Hiába akar utálkozó lenni, hangja hallatóan remeg, a veszteség fájdalmát lehetetlenség nem kiérezni. És ő még egy pillanatra átadta magát a reménynek, hogy Ellira visszatérhet hozzájuk, hozzá.*
-Most, hogy ezzel eldicsekedtél, mehetsz is vissza a vőlegényed karjaiba.
*Nem győzni némát átkozni magát, amiért ennyire naiv volt. Egy vak, hiszékeny marha. Úgy érzi, megvilágosodott előtte az is, hogy korábban a nő miért választotta látszólag őt: így akarta növelni a bosszú hatásfokát, teljesen megsemmisíteni őt. Hát most sikerrel járt, üres tekintettel, összeszorított szájjal mered maga elé, már az felemészti minden energiáját, hogy ne zuhanjon össze fizikailag is.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-27 00:37:15
Üzenet elküldve: 2014-03-27 00:37:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
~Arthenior. Arthenior...~
*Mantrázza magában, míg áthalad a főtéren. Rég járt itt, de a város szinte semmit sem változott. Ugyan olyan számára, mint a legtöbb nagyváros és a legtöbb nagyvárost ki nem állhatja. Zsúfolt, zajos, koszos.
Ha már mindenképpen le kéne telepednie egészen biztos a tanyavilágban keresne magának házat, ahol a legközelebbi szomszéd is látó- és hallótávolságon kívülre esik. Körülötte a szántók, mezők, erdők...
Bizonyára csak azért tudja így elképzelni a tökéletes életet, mert ő maga is egy kis faluból származik, de ennek már nincs jelentősége és egy jó ideig még biztosan nem lesz, mert nem kerül olyan helyzetbe, ami indokolná letelepedését.*
~Pegazus fogadó.~
*Olvassa a cégért az épületen.*
~Na gyerünk.~
*Mantrázza magában, míg áthalad a főtéren. Rég járt itt, de a város szinte semmit sem változott. Ugyan olyan számára, mint a legtöbb nagyváros és a legtöbb nagyvárost ki nem állhatja. Zsúfolt, zajos, koszos.
Ha már mindenképpen le kéne telepednie egészen biztos a tanyavilágban keresne magának házat, ahol a legközelebbi szomszéd is látó- és hallótávolságon kívülre esik. Körülötte a szántók, mezők, erdők...
Bizonyára csak azért tudja így elképzelni a tökéletes életet, mert ő maga is egy kis faluból származik, de ennek már nincs jelentősége és egy jó ideig még biztosan nem lesz, mert nem kerül olyan helyzetbe, ami indokolná letelepedését.*
~Pegazus fogadó.~
*Olvassa a cégért az épületen.*
~Na gyerünk.~
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-26 22:30:26
Üzenet elküldve: 2014-03-26 22:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Egyáltalán nem könnyű jól előadni dolgokat, vannak akiknek megadatik a szónoki képesség, míg másoknak nehezebb úgy kifejezni a csapongó gondolatokat, ahogy azt eredetileg elképzelték. Elli sajnos ez utóbbi csoportot gyarapítja, ezért amint sor kerül a sorsdöntő pillanatra, visszalép és távolabbról indul neki újra. Az időhúzással azonban, csak az önmaga által font hálóba ragad bele egyre jobban. Hogy is lehetne félvállról venni egy olyan beszélgetést, mely nem csak a jövőt, a jövőjüket határozza meg, hanem a múltat és persze a jelent is? Sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem tartaná fontosnak Volaryont, ha nem hinné, hogy érdemes küzdeni és feltenni mindent egy lapra.*
- Értem.
*Mondhatná, hogy sajnálja, bepótolják az elvesztegetett időt és minden olyan lesz, mint azelőtt, de csak ennyit képes kinyögni válaszul. Körmondatok és mentegetőzés nélkül is látszik azonban, hogy a sötételf érzékeny pontot érintett. Arca elkomorul és tompa fény csillan a bársony szempillák alatt.
Se Niának, se Volaryonnak nem akart soha fájdalmat okozni, mégis meg kellett tennie… Épp emiatt átkozta annyit azt a pillanatot, mikor meglátta a kapualjban üldögélő koldust. Barna köpeny, fehér ing, míves csizma, egy kosztól feketéllő, ráncos nincstelent ékesítve. Persze az arany megoldotta az öreg nyelvét, de Ellira egészen addig nem akarta elhinni, hogy Branig nincs többé, amíg utána nem járt… Hinni akarja, hogy nem egykori vőlegénye gyilkosával ül szemközt, de ha csak egyszerűen feltenné a kérdést, sosem lehetne teljesen biztos az őszinte válaszban. Bólint egyet, hisz így már érthető, hogy miért nem találkozott hasonló minőségű selyemmel a felszínen, majd engedi a finom anyagot kicsúszni az ujjai közül. A gyengéd simítás adja az utolsó lökést, hogy nagy levegőt vegyen és tekintetét Volaryon zöld szempárjához kapcsolva kimondja:*
- Branig miatt mentem haza.
*Egyelőre nem mond többet, csak a válaszra vár feszülten.Az álmatlan éjszakák gyümölcse ez az egyszerű mondat, mellyel ismét arra kényszerül, hogy fájdalmat okozzon... Ha Vol ártatlan, azt fogja hinni, hogy Braniggel töltötte ezt a tengernyi időt és ez dühöt, zavart vagy elutasítást szül. Annyira feszülten figyel, hogy még levegőt is elfelejt venni és görcsösen kapaszkodik Volaryon kezébe, mint az utolsó szalmaszálba, mely az élethez köti.*
*Egyáltalán nem könnyű jól előadni dolgokat, vannak akiknek megadatik a szónoki képesség, míg másoknak nehezebb úgy kifejezni a csapongó gondolatokat, ahogy azt eredetileg elképzelték. Elli sajnos ez utóbbi csoportot gyarapítja, ezért amint sor kerül a sorsdöntő pillanatra, visszalép és távolabbról indul neki újra. Az időhúzással azonban, csak az önmaga által font hálóba ragad bele egyre jobban. Hogy is lehetne félvállról venni egy olyan beszélgetést, mely nem csak a jövőt, a jövőjüket határozza meg, hanem a múltat és persze a jelent is? Sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem tartaná fontosnak Volaryont, ha nem hinné, hogy érdemes küzdeni és feltenni mindent egy lapra.*
- Értem.
*Mondhatná, hogy sajnálja, bepótolják az elvesztegetett időt és minden olyan lesz, mint azelőtt, de csak ennyit képes kinyögni válaszul. Körmondatok és mentegetőzés nélkül is látszik azonban, hogy a sötételf érzékeny pontot érintett. Arca elkomorul és tompa fény csillan a bársony szempillák alatt.
Se Niának, se Volaryonnak nem akart soha fájdalmat okozni, mégis meg kellett tennie… Épp emiatt átkozta annyit azt a pillanatot, mikor meglátta a kapualjban üldögélő koldust. Barna köpeny, fehér ing, míves csizma, egy kosztól feketéllő, ráncos nincstelent ékesítve. Persze az arany megoldotta az öreg nyelvét, de Ellira egészen addig nem akarta elhinni, hogy Branig nincs többé, amíg utána nem járt… Hinni akarja, hogy nem egykori vőlegénye gyilkosával ül szemközt, de ha csak egyszerűen feltenné a kérdést, sosem lehetne teljesen biztos az őszinte válaszban. Bólint egyet, hisz így már érthető, hogy miért nem találkozott hasonló minőségű selyemmel a felszínen, majd engedi a finom anyagot kicsúszni az ujjai közül. A gyengéd simítás adja az utolsó lökést, hogy nagy levegőt vegyen és tekintetét Volaryon zöld szempárjához kapcsolva kimondja:*
- Branig miatt mentem haza.
*Egyelőre nem mond többet, csak a válaszra vár feszülten.Az álmatlan éjszakák gyümölcse ez az egyszerű mondat, mellyel ismét arra kényszerül, hogy fájdalmat okozzon... Ha Vol ártatlan, azt fogja hinni, hogy Braniggel töltötte ezt a tengernyi időt és ez dühöt, zavart vagy elutasítást szül. Annyira feszülten figyel, hogy még levegőt is elfelejt venni és görcsösen kapaszkodik Volaryon kezébe, mint az utolsó szalmaszálba, mely az élethez köti.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-25 13:55:28
Üzenet elküldve: 2014-03-25 13:55:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérés //
*Le sem tagadhatná, hogy megkönnyebbül, amikor a bólogatást látja, arca is némileg felenged, már nem a hűvös nyugalom fedezhető csak fel, amint álcaként húzott, hanem a feszültség utóráncai, amik csak nehezen simulnak ki újra, hiszen csak ígéretet kapott, pontos magyarázatot nem. Reméli, hogy a nő nem most próbál időt nyerni arra, hogy valami hazug koholmányt kieszeljen... Bár elég nehezen tudná róla elképzelni még ezek után is, hogy a szemébe hazudjon.
Szótlanul követi Ellirát a padhoz, megvárja, amíg a nő helyet foglal, utána ereszkedik le ő is a hűvös kőre, ujjai még mindig a sápadt kezet tartva gyengéd fogságban. Vajon mit fog mondani? Azért hagyta el, mert sosem jelentett semmit az együtt töltött idő? mert sokkal jobb élet vár rá máshol, mondjuk vőlegénye karjaiban? De valamiért mégis visszatért hozzá, még kereste is. Hozzá? Ezt nem tudhatja, lehet, hogy csak Nia miatt jött. Lehet, hogy vőlegényével úgy döntöttek, megvásárolják tőle az elf kislányt, hogy ők neveljék úgy, ahogy egy kisgyerek megérdemelné és szüksége lenne rá? A féltékenység egy pillanat alatt csap fel, már annak a határán áll, hogy kezét elrántva feláll és faképnél hagyja a nőt, de szerencsére józan esze megálljt int. Ez nem több, mint puszta képzelgés, amíg nem tudja, mi áll a dolgok hátterében, nem szabad ítélnie és cselekednie. Megadta a lehetőséget a magyarázatra, ezek után az a legkevesebb, hogy félreteszi minden előítéletét és balsejtelmét, hogy a nő szavait józanul tudja megítélni.*
-Igen, a terveimnek megfelelően átköltöztünk a gazdagnegyedbe. Nagyobb és szebb a ház, Nia is kapott saját tanulószobát. Én külön hálószobát akartam neki, de nem hajlandó egyedül aludni, mióta elmentél, fél, hogy én is magára hagyom.
*Nem akar bűntudatot kelteni, de Ellirának tudnia kell, távozása mit okozott, mekkora törést szenvedett el tőle különösen a kislány. Egy ilyen kérges és sokat élt szív, mint az övé, kibír bármit, de egy zsenge, gyermeki lélek, aki az árulás fogalmát sosem ismerte... Ha igaz lehet az a reszketeg és halovány remény, ami lelkében éledt, hogy talán a nő azért jött, hogy vele maradjon, akkor jobb lesz előre tudnia, hogy odahaza a kislánytól milyen fogadtatást várjon.*
-Mélységi munka, lentről hoztam magammal ezeket is.
*A kendőért nyúl, amit Ellira felé tart, ujjai finoman simítják végig a nő kézfejét, miközben átveszi és kabátja zsebébe süllyeszti. Agya felbőszülve üvölt, hogy miért kell most mindenféle apróságokkal vacakolni, amikor majd eleped a magyarázatért, de ajkai zárva maradnak. Nem fogja sürgetni, nem fogja számon kérni, mert semmi joga hozzá. Meg fogja várni, ameddig Ellira magától is készen áll rá, hogy elmondjon mindent, megválaszolva a fel nem tett kérdéseket.*
*Le sem tagadhatná, hogy megkönnyebbül, amikor a bólogatást látja, arca is némileg felenged, már nem a hűvös nyugalom fedezhető csak fel, amint álcaként húzott, hanem a feszültség utóráncai, amik csak nehezen simulnak ki újra, hiszen csak ígéretet kapott, pontos magyarázatot nem. Reméli, hogy a nő nem most próbál időt nyerni arra, hogy valami hazug koholmányt kieszeljen... Bár elég nehezen tudná róla elképzelni még ezek után is, hogy a szemébe hazudjon.
Szótlanul követi Ellirát a padhoz, megvárja, amíg a nő helyet foglal, utána ereszkedik le ő is a hűvös kőre, ujjai még mindig a sápadt kezet tartva gyengéd fogságban. Vajon mit fog mondani? Azért hagyta el, mert sosem jelentett semmit az együtt töltött idő? mert sokkal jobb élet vár rá máshol, mondjuk vőlegénye karjaiban? De valamiért mégis visszatért hozzá, még kereste is. Hozzá? Ezt nem tudhatja, lehet, hogy csak Nia miatt jött. Lehet, hogy vőlegényével úgy döntöttek, megvásárolják tőle az elf kislányt, hogy ők neveljék úgy, ahogy egy kisgyerek megérdemelné és szüksége lenne rá? A féltékenység egy pillanat alatt csap fel, már annak a határán áll, hogy kezét elrántva feláll és faképnél hagyja a nőt, de szerencsére józan esze megálljt int. Ez nem több, mint puszta képzelgés, amíg nem tudja, mi áll a dolgok hátterében, nem szabad ítélnie és cselekednie. Megadta a lehetőséget a magyarázatra, ezek után az a legkevesebb, hogy félreteszi minden előítéletét és balsejtelmét, hogy a nő szavait józanul tudja megítélni.*
-Igen, a terveimnek megfelelően átköltöztünk a gazdagnegyedbe. Nagyobb és szebb a ház, Nia is kapott saját tanulószobát. Én külön hálószobát akartam neki, de nem hajlandó egyedül aludni, mióta elmentél, fél, hogy én is magára hagyom.
*Nem akar bűntudatot kelteni, de Ellirának tudnia kell, távozása mit okozott, mekkora törést szenvedett el tőle különösen a kislány. Egy ilyen kérges és sokat élt szív, mint az övé, kibír bármit, de egy zsenge, gyermeki lélek, aki az árulás fogalmát sosem ismerte... Ha igaz lehet az a reszketeg és halovány remény, ami lelkében éledt, hogy talán a nő azért jött, hogy vele maradjon, akkor jobb lesz előre tudnia, hogy odahaza a kislánytól milyen fogadtatást várjon.*
-Mélységi munka, lentről hoztam magammal ezeket is.
*A kendőért nyúl, amit Ellira felé tart, ujjai finoman simítják végig a nő kézfejét, miközben átveszi és kabátja zsebébe süllyeszti. Agya felbőszülve üvölt, hogy miért kell most mindenféle apróságokkal vacakolni, amikor majd eleped a magyarázatért, de ajkai zárva maradnak. Nem fogja sürgetni, nem fogja számon kérni, mert semmi joga hozzá. Meg fogja várni, ameddig Ellira magától is készen áll rá, hogy elmondjon mindent, megválaszolva a fel nem tett kérdéseket.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-24 18:14:46
Üzenet elküldve: 2014-03-24 18:14:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Arnswald mikor pár perccel ezelőtt a főtérre lépett majdnem elismerően bólintott. Persze ahhoz az kéne, hogy bármit is elismerjen. *
~ Egész mutatós. Vajon megharagudnának ha belemosnám a csizmám a kútba? ~
*Hát igen ő már csak ilyen. Meglát egy építészeti remekművet és ez az első dolog ami eszébe jut. Szerencsére úgy dönt inkább nem próbálja meg feszegetni a városőrök tűrőképességét már az első nap. Az még úgyis ráér.
Leül egy padra és figyeli a városi népeket. A közeli házak kifogásolhatatlan állapotára felfigyel és azt is elintézi egy vállrándítással. A közelből finom sültek illatát hozza a szél, és a madarak bárdjai is dalba kezdtek ezen a szép délutánon. A tér kifejezetten csendes. Ezt egyedül a néhány tavernákat elhagyó részeg töri meg, akik szemüket eltakarva a világosság elől menekülnek a közeli kihalt utcákba sűrű jajgatások közepette. Az eget kevés felhő ékesti, és a rajtuk áthatoló napsugarak fénye tündér táncot lejt a vízen. Bárki megmondhatja, hogy szép nap ez a mai. Bárki aki értékelni is tudja, és nem éppen friss szakadásokat számolja köpenyén.*
~ Már megint fennakadtam valami ágon. Mikor akadtam fenn valami ágon? ~
* Megvakarja homlokát majd szét néz nem figyelik-e és kulacsát megtölti a szökőkút hűs vizével. Nem gondolja, hogy bűn lenne inni belőle de nem ismeri az itteni járást és inkább nem kockáztat. A mellékutcákat és sikátorokat veszi szemügyre. Még maga sem igazán tudja merre kéne tovább mennie, mivel egy biztos a padon nem éjszakázhat. Még a végén valami tolvaj ellopná azt a kis zsebpiszkot is tőle amije van. Még ráérne keresni magának menedéket. Maximum behúzódhatna a szegénynegyed valamelyik elhagyatott épületébe.*
~ Fogalmam nincs milyen itt a szegény negyed, de általában van benne elhagyatott ház. Ugye? Vagy bemehetnék egy fogadóba. De szokás szerint nem engednének be.~
*Látszólag úgy dönt ráér még ezzel foglalkozni és tőrével elkezdi a sarat lepiszkálni csizmájáról. Talán nagyobb szeretettel fogadják ha csak háromnegyed részt néz ki vándornak*
~ Egész mutatós. Vajon megharagudnának ha belemosnám a csizmám a kútba? ~
*Hát igen ő már csak ilyen. Meglát egy építészeti remekművet és ez az első dolog ami eszébe jut. Szerencsére úgy dönt inkább nem próbálja meg feszegetni a városőrök tűrőképességét már az első nap. Az még úgyis ráér.
Leül egy padra és figyeli a városi népeket. A közeli házak kifogásolhatatlan állapotára felfigyel és azt is elintézi egy vállrándítással. A közelből finom sültek illatát hozza a szél, és a madarak bárdjai is dalba kezdtek ezen a szép délutánon. A tér kifejezetten csendes. Ezt egyedül a néhány tavernákat elhagyó részeg töri meg, akik szemüket eltakarva a világosság elől menekülnek a közeli kihalt utcákba sűrű jajgatások közepette. Az eget kevés felhő ékesti, és a rajtuk áthatoló napsugarak fénye tündér táncot lejt a vízen. Bárki megmondhatja, hogy szép nap ez a mai. Bárki aki értékelni is tudja, és nem éppen friss szakadásokat számolja köpenyén.*
~ Már megint fennakadtam valami ágon. Mikor akadtam fenn valami ágon? ~
* Megvakarja homlokát majd szét néz nem figyelik-e és kulacsát megtölti a szökőkút hűs vizével. Nem gondolja, hogy bűn lenne inni belőle de nem ismeri az itteni járást és inkább nem kockáztat. A mellékutcákat és sikátorokat veszi szemügyre. Még maga sem igazán tudja merre kéne tovább mennie, mivel egy biztos a padon nem éjszakázhat. Még a végén valami tolvaj ellopná azt a kis zsebpiszkot is tőle amije van. Még ráérne keresni magának menedéket. Maximum behúzódhatna a szegénynegyed valamelyik elhagyatott épületébe.*
~ Fogalmam nincs milyen itt a szegény negyed, de általában van benne elhagyatott ház. Ugye? Vagy bemehetnék egy fogadóba. De szokás szerint nem engednének be.~
*Látszólag úgy dönt ráér még ezzel foglalkozni és tőrével elkezdi a sarat lepiszkálni csizmájáról. Talán nagyobb szeretettel fogadják ha csak háromnegyed részt néz ki vándornak*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-23 17:28:41
Üzenet elküldve: 2014-03-23 17:28:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
~Az elátkozott és rossz életű bárdok minden kisistenének nevére esküszöm, hogy soha többé nem nyúlok a pohárhoz!~*persze ez is elsietett gondolat a részéről, hiszen amint kimondta magában a szavakat, jól tudta, hogy talán még a mai napon meg fogja szegni fogadalmát. Most azonban mégsem ezzel törődik, először is azt próbálja kideríteni, hogy hová is került.*
~Igen, úgy tűnik, ez a főtér. Ez jó. Jó, mert azt jelenti, hogy még Artheniorban vagyok, és nem valami ördög háta mögötti helyen. Most már csak azt tudnám, hogy mi történhetett az éjszaka...~*közben lassan feltápászkodik, hanyagul leporolja magát, és fejét csóválva körbenéz.*
~Ez reménytelen, de azért lássuk csak... naplementekor már a fogadóban voltam, és éppen egy félelf korcsot szabadítottam meg az utolsó pár garasától... de mi történt utána?~*ösztönszerűen tapogatja meg zsebeit, majd elégedetten konstatálja, hogy pénze még mindig meg van.*
~Áldás néked, Vereslápi Atráz, tolvajok védőszentje, hova lennék nélküled és a titkos zsebek nélkül?~*ekkor, hálálkodása közepette eszébe jut a tegnapi éj még egy részlete.*
~Megvan! Így már értem a zúzódást is... a félelf bunkó, és a smekker ork barátja. Itt hibádzott az én tervem. Az a böhömnagy ork, ki gondolta volna, hogy jóban van a suhanccal? Egészen biztosan ők dobtak ki, és vertek el. Heh. De Atráz nevére, ahhoz már nem voltak elég okosak, hogy a pénzem is elvegyék. Vagy csak még jobban felöntöttek a garatra, mint én... mindegy is! Piszok nagy szerencsém volt.~*olyannyira örül, hogy még egy kisebb mosolyt is megenged magának, mielőtt továbbgondolná a nap menetét.*
~Csak a kobzom ne veszett volna oda. Új hangszer kell.~*gondolja, majd miután megropogtatja ujjait, elkezdi felmérni a téren kószáló városiakat.*
~Melyikük tűnik a leggazdagabbnak és legostobábbnak?~
~Igen, úgy tűnik, ez a főtér. Ez jó. Jó, mert azt jelenti, hogy még Artheniorban vagyok, és nem valami ördög háta mögötti helyen. Most már csak azt tudnám, hogy mi történhetett az éjszaka...~*közben lassan feltápászkodik, hanyagul leporolja magát, és fejét csóválva körbenéz.*
~Ez reménytelen, de azért lássuk csak... naplementekor már a fogadóban voltam, és éppen egy félelf korcsot szabadítottam meg az utolsó pár garasától... de mi történt utána?~*ösztönszerűen tapogatja meg zsebeit, majd elégedetten konstatálja, hogy pénze még mindig meg van.*
~Áldás néked, Vereslápi Atráz, tolvajok védőszentje, hova lennék nélküled és a titkos zsebek nélkül?~*ekkor, hálálkodása közepette eszébe jut a tegnapi éj még egy részlete.*
~Megvan! Így már értem a zúzódást is... a félelf bunkó, és a smekker ork barátja. Itt hibádzott az én tervem. Az a böhömnagy ork, ki gondolta volna, hogy jóban van a suhanccal? Egészen biztosan ők dobtak ki, és vertek el. Heh. De Atráz nevére, ahhoz már nem voltak elég okosak, hogy a pénzem is elvegyék. Vagy csak még jobban felöntöttek a garatra, mint én... mindegy is! Piszok nagy szerencsém volt.~*olyannyira örül, hogy még egy kisebb mosolyt is megenged magának, mielőtt továbbgondolná a nap menetét.*
~Csak a kobzom ne veszett volna oda. Új hangszer kell.~*gondolja, majd miután megropogtatja ujjait, elkezdi felmérni a téren kószáló városiakat.*
~Melyikük tűnik a leggazdagabbnak és legostobábbnak?~
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-20 19:03:08
Üzenet elküldve: 2014-03-20 19:03:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Loruaw Vortor//
- Igen, már rájöttem. *Viszonozza ő is a mosolyt. A férfi mióta odajött hozzá folyton mosolyog. Ez jól esik Eonarinnak, bár a kisördög mint mindig most is ott bujkál benne, hogy vajon tényleg őszintén mosolyog-e, vagy csak a látszat kedvéért.*
- Mm...rendben! *Bólint mosolyogva, aztán ő is feláll Loruaw után. Tesz egy lépést előre, és ha a férfi is jön, közben válaszol a kérdéseire.*
- Igazából úgy nagyon semmi. Ide jöttem, mert ide vezetett az út. *Vonja meg a vállát. Éppen ezt kellene már neki is végre, illetve már több hónappal ezelőtt kitalálnia, hogy mihez is akar kezdeni amíg itt fent van, de egymaga a munkán, edzésen és a tanuláson kívül nem sokat tud kezdeni magával.* Egy mélységi városból jöttem.
*Válaszolja, mivel valószínűleg semmi értelme nem lenne városnevet mondania. A felszínen élő legtöbb sötételf már fent is született, ő viszont tősgyökeres mélységi.
A következő kérdésen gyanakodva kapja rá a pillantását, de gyorsan értelmezi a kérdést, ami mosolyt csal az arcára.*
- Az Igazi munkám? *Ismétli Loruaw szavait.* Tanuló vagyok. Egyszerű mágus, és harcos tanonc is egyszerre. Bár mint látszik jelenleg fel vannak függesztve a tanulmányaim. *Mosolyog rá barátságosan. Igazából ő ez. Még csak egy szimpla tanuló a városukban, itt a felszínen csak a szükség, és az unalom kötelezi más "tevékenységek" elvégzésére. Bár hazudna ha azt mondaná, hogy nem élvezi.*
- Igen, már rájöttem. *Viszonozza ő is a mosolyt. A férfi mióta odajött hozzá folyton mosolyog. Ez jól esik Eonarinnak, bár a kisördög mint mindig most is ott bujkál benne, hogy vajon tényleg őszintén mosolyog-e, vagy csak a látszat kedvéért.*
- Mm...rendben! *Bólint mosolyogva, aztán ő is feláll Loruaw után. Tesz egy lépést előre, és ha a férfi is jön, közben válaszol a kérdéseire.*
- Igazából úgy nagyon semmi. Ide jöttem, mert ide vezetett az út. *Vonja meg a vállát. Éppen ezt kellene már neki is végre, illetve már több hónappal ezelőtt kitalálnia, hogy mihez is akar kezdeni amíg itt fent van, de egymaga a munkán, edzésen és a tanuláson kívül nem sokat tud kezdeni magával.* Egy mélységi városból jöttem.
*Válaszolja, mivel valószínűleg semmi értelme nem lenne városnevet mondania. A felszínen élő legtöbb sötételf már fent is született, ő viszont tősgyökeres mélységi.
A következő kérdésen gyanakodva kapja rá a pillantását, de gyorsan értelmezi a kérdést, ami mosolyt csal az arcára.*
- Az Igazi munkám? *Ismétli Loruaw szavait.* Tanuló vagyok. Egyszerű mágus, és harcos tanonc is egyszerre. Bár mint látszik jelenleg fel vannak függesztve a tanulmányaim. *Mosolyog rá barátságosan. Igazából ő ez. Még csak egy szimpla tanuló a városukban, itt a felszínen csak a szükség, és az unalom kötelezi más "tevékenységek" elvégzésére. Bár hazudna ha azt mondaná, hogy nem élvezi.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-20 18:40:27
Üzenet elküldve: 2014-03-20 18:40:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Eonarin Thraenaahla//
~Nem fogok örülni neki, hogy jobban megismerem? Végre valami érdekes! De ha tényleg bérgyilkos is, ok nélkül biztos nem ölne meg, tehát csak vigyáznom kell.~ -Egyébként mi szél hozott Artheniorba? Honnan jöttél? Bocsánat, ha túl sok a kérdésem, de én egy ilyen kíváncsi figura vagyok. *Rámosolyog, majd folytatja a kérdezősködést.* Egyébként mi az igazi munkád? ~Na, most majd talán kiderül, hogy tényleg az-e.~ -Várj csak, szerintem inkább folytassuk a beszélgetést a fogadóban. *Ekkor feláll, majd ha elindul Eonarin, akkor ő is.*
~Nem fogok örülni neki, hogy jobban megismerem? Végre valami érdekes! De ha tényleg bérgyilkos is, ok nélkül biztos nem ölne meg, tehát csak vigyáznom kell.~ -Egyébként mi szél hozott Artheniorba? Honnan jöttél? Bocsánat, ha túl sok a kérdésem, de én egy ilyen kíváncsi figura vagyok. *Rámosolyog, majd folytatja a kérdezősködést.* Egyébként mi az igazi munkád? ~Na, most majd talán kiderül, hogy tényleg az-e.~ -Várj csak, szerintem inkább folytassuk a beszélgetést a fogadóban. *Ekkor feláll, majd ha elindul Eonarin, akkor ő is.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:12:16
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:12:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Mily szép is a mai nap. A madarak csicseregnek, a nap süt. Néhol pár kósza szellő is fújdogál. Jobb nem is lehetne, ezért is mozdult ki mindenki a házából és járja a várost. Köztük a bárd Innar Baladur is. Kedvenc helye ilyenkor a főtér, szereti ha emberek között lehet, nem szereti ha egyedül kell lennie. Kezében lantját szorongatja és úgy álldogál a főtéren. Élvezi a nap melegét és a friss levegőt. Persze nem véletlenül van itt, egy kis zenélés miatt. Szerencséjére a szökőkút remek helyszínt biztosít neki, kényelmesen el tud helyezkedni a szélén és igaz, hogy a víz csobogása elnyomhatja a lant hangját, de ezzel nem törődik, már volt rá alkalom, hogy itt játsszon. Csak jobban meg kell pengetni azokat a húrokat és máris hangosabban szól. Ezekkel a gondolatokkal indul el a kiszemelt helyszíne felé, amint odaér a szökőkúthoz, lehajol és lesöpri kezével a por nagy részét a peremről. Azért mégse akar teljesen koszos lenni egy kis zenéléstől. Kényelmesen elhelyezkedik, ölébe veszi a lantját, majd egy lassabb dallamba kezd, ami egyre jobban gyorsulni kezd és már a végére egész pattogósra vált át. Ő nagyon élvezi a játékát, mások véleménye nem is igazán számít neki, hisz nem vár el tőlük semmi jutalmat. Ha ezért jött volna akkor lehet nem is ilyet játszana. Kifogásolni nem nagyon lehet a zenéjét. Remekül bánik hangszerével, esetleg azoknak nem tetszhet akik a gyors vagy esetleg magát a zenét nem szeretik.
Néhány kisgyerek köré gyűlik, akiknek nagyon tetszik Innar produkciója. Amikor végez a dallal, ugrándozva és tapsikolva jelzik a férfinak, hogy jól játszott. Ez neki nagyon jólesik, beszélgetni is akar a gyerekekkel, akik szintúgy, de sajnos a szülők közbeszólnak. Gyerekeikhez odalépve elhúzzák őket a zenész közeléből.*
-Gyere el onnan, attól a koszos utcazenésztől. Nem szabad az ilyen emberekkel szóba állni.
*Ezt és ehhez hasonlóakat hall Innar miközben a gyerekeket elhurcolják a szüleik. Ezt sosem szerette, ha első ránézésre elítélik, mert nem jár méregdrága ruhákban. De még rongyosnak sem mondhatja magát, átlagos viselete van, esetleg egy kicsit gyűröttebb és szakadtabb változatban, de akkor is köznapi viselet. De már megszokhatta volna az ilyen viselkedésmódot felé irányulóan. Folyton ezt kapja az ilyesmi emberektől, bár a kocsmákban nem nézik ki maguk közül az emberek. Ott még akár a puccosabbak közé tartozik.*
-A fene enné meg ezeket.
*Fortyog halkan, miközben a lantját felcsatolja az övére. Nem is marad tovább, elvette a jókedvét ez az eset. Ilyenkor szokott iszogatni, az elfeledteti vele az ilyesmiket. Lehet magától is menne, de szeret inni. Ahogy végzett a lant felhelyezésével, még egyet beletúr a hajába, megvakargatja állát, majd megindul a fogadó felé egy kis ivás reményében. Nem feltétlenül rúg be, csak megiszik pár pohárkával, hogy megadja a szája ízét a nap további részére. Még egyszer hátrafordul a szökőkút felé, és meg is látja az egyik kislányt akit kézen fogva vezetnek el, de a szabad kezével Innar felé integet, neki is tetszett a zene. A férfi visszaint neki, de a kislány anyja észreveszi, hogy lánya mással foglalkozik azért ránt egyet karján, hogy újra előre nézzen és menjen vele. Persze nem tud mást tenni a kislány, így tesz. Innar is elfordul, újra a fogadó irányába és most már hátra se néz és megindítja lábait a fogadóhoz, közben erősen gondolkodik mit is igyon ha egyszer beért oda.*
Néhány kisgyerek köré gyűlik, akiknek nagyon tetszik Innar produkciója. Amikor végez a dallal, ugrándozva és tapsikolva jelzik a férfinak, hogy jól játszott. Ez neki nagyon jólesik, beszélgetni is akar a gyerekekkel, akik szintúgy, de sajnos a szülők közbeszólnak. Gyerekeikhez odalépve elhúzzák őket a zenész közeléből.*
-Gyere el onnan, attól a koszos utcazenésztől. Nem szabad az ilyen emberekkel szóba állni.
*Ezt és ehhez hasonlóakat hall Innar miközben a gyerekeket elhurcolják a szüleik. Ezt sosem szerette, ha első ránézésre elítélik, mert nem jár méregdrága ruhákban. De még rongyosnak sem mondhatja magát, átlagos viselete van, esetleg egy kicsit gyűröttebb és szakadtabb változatban, de akkor is köznapi viselet. De már megszokhatta volna az ilyen viselkedésmódot felé irányulóan. Folyton ezt kapja az ilyesmi emberektől, bár a kocsmákban nem nézik ki maguk közül az emberek. Ott még akár a puccosabbak közé tartozik.*
-A fene enné meg ezeket.
*Fortyog halkan, miközben a lantját felcsatolja az övére. Nem is marad tovább, elvette a jókedvét ez az eset. Ilyenkor szokott iszogatni, az elfeledteti vele az ilyesmiket. Lehet magától is menne, de szeret inni. Ahogy végzett a lant felhelyezésével, még egyet beletúr a hajába, megvakargatja állát, majd megindul a fogadó felé egy kis ivás reményében. Nem feltétlenül rúg be, csak megiszik pár pohárkával, hogy megadja a szája ízét a nap további részére. Még egyszer hátrafordul a szökőkút felé, és meg is látja az egyik kislányt akit kézen fogva vezetnek el, de a szabad kezével Innar felé integet, neki is tetszett a zene. A férfi visszaint neki, de a kislány anyja észreveszi, hogy lánya mással foglalkozik azért ránt egyet karján, hogy újra előre nézzen és menjen vele. Persze nem tud mást tenni a kislány, így tesz. Innar is elfordul, újra a fogadó irányába és most már hátra se néz és megindítja lábait a fogadóhoz, közben erősen gondolkodik mit is igyon ha egyszer beért oda.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-03-18 22:16:32
Üzenet elküldve: 2014-03-18 22:16:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Loruaw Vortor//
- Ezzel nincs gond, jobb ha te magad ismered ki előbb a másikat, mintha az ismerne ki előbb téged. *Kacsint rá mosolyogva. Érti ő az óvatosságot, és a kíváncsiságot, na meg hátha érdekes információkhoz juthat róla a férfi. Végig mosolyogva hallgatja, ahogy az érdekesnek nevezi. Hát biztos nem sok mélységi nőstény mászkál a felszínen, az biztos, hogy kevesebb mint amennyi embernőből. Abban nem kételkedik, hogy érdekesebb, és talán izgalmasabb társaság is, mint egy karót nyelt sznob gazdag embernő.*
- Nem biztos, hogy a végén örülni fogsz neki. *Mosolyog rá bánatosan, meg talán kicsit kihívóan is. Loruaw jól sejti, ő fejpénzes munkákból szerzi a pénzét, egyáltalán nem humorizált mikor ezt említette, és még ha férfi is, attól még egy polgár, és ha megismeri nem biztos, hogy tolerálni tudja az ő kissé véres viselkedését és gondolkodását. De azért a erre a kijelentésére Loruaw nem fog inkább visszakozni, akkor végül is tehet egy próbát.*
- Hát rendben, azt hiszem egy ital még nem fog megártani. *Fogadja el végül a meghívást. Bár még mindig kételkedik benne, hogy a férfi képes ennyi ideig a közelében maradni, ráadásul önszántából.* ~Hát, van aki a veszélyes játékokat szereti.~ *Mosolyodik el, néhány emléket felidézve. Az unalom néha őrült dolgokra készteti az embereket.*
A hozzászólás írója (Eonarin Thraenaahla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.18 22:53:29
- Ezzel nincs gond, jobb ha te magad ismered ki előbb a másikat, mintha az ismerne ki előbb téged. *Kacsint rá mosolyogva. Érti ő az óvatosságot, és a kíváncsiságot, na meg hátha érdekes információkhoz juthat róla a férfi. Végig mosolyogva hallgatja, ahogy az érdekesnek nevezi. Hát biztos nem sok mélységi nőstény mászkál a felszínen, az biztos, hogy kevesebb mint amennyi embernőből. Abban nem kételkedik, hogy érdekesebb, és talán izgalmasabb társaság is, mint egy karót nyelt sznob gazdag embernő.*
- Nem biztos, hogy a végén örülni fogsz neki. *Mosolyog rá bánatosan, meg talán kicsit kihívóan is. Loruaw jól sejti, ő fejpénzes munkákból szerzi a pénzét, egyáltalán nem humorizált mikor ezt említette, és még ha férfi is, attól még egy polgár, és ha megismeri nem biztos, hogy tolerálni tudja az ő kissé véres viselkedését és gondolkodását. De azért a erre a kijelentésére Loruaw nem fog inkább visszakozni, akkor végül is tehet egy próbát.*
- Hát rendben, azt hiszem egy ital még nem fog megártani. *Fogadja el végül a meghívást. Bár még mindig kételkedik benne, hogy a férfi képes ennyi ideig a közelében maradni, ráadásul önszántából.* ~Hát, van aki a veszélyes játékokat szereti.~ *Mosolyodik el, néhány emléket felidézve. Az unalom néha őrült dolgokra készteti az embereket.*
A hozzászólás írója (Eonarin Thraenaahla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.18 22:53:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773