*Végre, sikerült elérnie a várost, hová úgy vágyott. Bár, maga se tudja, miért nem ment Lihanech vagy Wegtoren felé inkább, talán a szél városa illik leginkább elképzeléseihez. Nem mintha azt remélné, hogy túlteng a létszám a tiszta lelkű egyénekből, de talán pártól meg tudja szabadítani csendben a várost. Míg olyanok életét veszi, kik nem közismertek, amúgy se szúr szemet, főleg ha elég mocskos a hely, nem is gondolnak pont rá, egy újonnan érkező vándorra.
A főtéren lévő őröket nem kerüli, nyugodtan meg is motozhatják, legjobb tudomása szerint joga van két díszes tőrét magánál tartani, éppen úgy, miként egy vadász íját vagy egy lovag pallosát se veszik csak úgy el. Talán rossz arcú a fekete hajjal, sötét öltözékkel s vörös szemekkel, melyek alatt sötét foltok mutatják, milyen életmódja lehet. Nem tud rendesen aludni, ám ez nem saját hibája, hiszen ki bírna sokáig aludni, ha álmában csak azt látja, hogy miként végzett már eddigi áldozataival. Látni arcukon a kétségbeesést, a szenvedést, a kínt, a káoszt, majd a beletörődést, ha nem a torz pofát, ahogy felüvölt még fájdalmában, majd kileheli magából, mi Sebraleothnak kell. Minden éjjel vérrel álmodik, rémmel álmodik, szenved maga is minden gyilkosság után, s ha ez nem lenne elég, az összeset átéli ha nyugovóra tér. Talán illendő vezeklés ez, amiért ilyen módszerhez folyamodik. De ez sem tántorítja el, hogy elérje célját, s megmentse húgát. Ezer lélek, eleinte nem is tűnt olyan soknak, de már látja, hogy el fog tartani talán még évekig is, hogy megszerezze őket és megadja neki, amire vágyik. Igazán jó üzlet, ez tagadhatatlan, főleg, hogy az idő közben ártatlanul elvett, ám mocskos lelkeket is megkapja így, mivel Sebi nem látja, ki tiszta, ki bűnös, csak azt, hogy van benne lélek, mit megszerezhet. Az pedig már csak rajta múlik, hogy mennyit fogad el belőle, de ha meglesz az ezer, mit ígért, eljön hozzá és visszaadja, ezt ígérte, ezt ígéri minden éjjel, minden álomban, miközben újra és újra végignézeti vele szörnyű tetteit.
Ahogy túlhalad a két férfitól, körbenéz. Szépen faragott kő pad, min másvalaki már helyet foglalt, kinézetre nem lehet egy félnótás flótás, kit átvernek, inkább ő az, ki másokat húz csőbe olcsó kis trükkjeivel. S vadul szegezi pillantását a kút közelében lévő leányra, ki szemérmesen néz másfelé, de semmibe vesző tekintete árulkodó, ahogy ajkain bujkáló mosoly is, ahogy szándékosan csak szívdobbanásra fordul oda, majd rögvest másfelé pislog. Tudja jól, milyen vége lehet. Talán szerelem, talán erőszak, talán gyermek, talán halál. Sok függ attól, mennyire az a férfi, minek kinéz, s ez ugyanúgy igaz a lányra is.
De feledi ezeket, csak halad tovább, hiszen jól látja, egy fogadó van nem messze innen, a cégér is erről árulkodik, ahogy a Pegazushoz címzett kocsma felé veszi irányát lépteinek és lassan eléri azt.*