*Borongós esős nap ez a mai, és bár nincs hatalmas zivatar mégis alig lézeng valaki Arthenior utcáin. A levegőnek esőszaga van, a meleg pedig nem akar alakot ölteni, ráadásul mintha köd képződne. De lehet, hogy ezt csak a szökőkútnál álló őr képzeli be magának.
~Nem kellett volna meginnom azt a bort. Átkozott csapos! Megállj, ezért még megfizetsz!~
Elég nyugtalanító lehet a tudat, hogy valójában nincs köd, mégis mintha fehér lidércek táncolnának mindenhol, és bújnának be az ajtók, ablakok résein. Hátborzongató idő. Ráadásul hideg is van. Sokan vannak megfázva az őrök közül, hiába ezt a nyirkos, szeles időt nem mindenki bírja.
Hirtelen a "ködből" egy rongyos, szürke árny lép elő. Mintha három lába lenne, kettő normális, és egy nagyon hosszú, vékony. A szökőkútnál álló őr mereszti rá a szemét, de mivel az idegen lassan, komótosan halad nem gyanakszik semmire. Egy jó darabig nézi, ekkor veszi észre, hogy amit Ő lábnak nézett, az valójában bot. Ráadásul ez a fickó rongyos, szakadt ruhákban van, arca sápadt, haja is zsíros. Nyilván valami koldusféle aki a szegénynegyedbe tart. Ugyan, hogy is jelenthetne veszélyt egy ilyen alak Arthenior védelmezőire? Az őr ekkor azonban észreveszi a fiú hátán lévő íjat, és tegezt is. Megtörli a szemeit, fogja a lándzsáját, és elébe áll.*
-Állj! Ki vagy, idegen?
*A rongyos alak fölemeli fejét, és ránéz a férfira, aki ekkor már nekiszegezi lándzsáját.*
-Én? Csak egy vándor.
~Vándor. Tudhattam volna, hisz olyan rongyos, és bottal jár.~
*Az őr ekkor észreveszi a fiú füleit amik igencsak hegyesek.*
-Nocsak egy elf. Így már értem miért van nálad íj. Eredj hát mielőtt megfázol ebben a hideg időben.
*A fiú szó nélkül elkullog a Pegazus fogadó irányába. Járt Ő már Artheniorban, tudja mi merre hány méter. Botja kopog a főtér kövein, lassú léptei szinte visszhangzanak, annyi víz került már a cipőjébe.*
~Ennyi kóborlás után jó újra visszatérni. Sosem gondoltam volna, hogy megérem ezt a napot. Az út kemény volt, és hosszú. De végre vége van, itt vagyok. Még szerencse, hogy sikerült némi aranyat szereznem a banditák megölésével. Na, ezt most elverem.~