//Lopási akció//
* Pech. Vagy legalábbis valahogy így mondanák azok az emberek, akik tudják mi az a pech. Teroldnak pedig halványlila gőze nincs a szó jelentéséről, talán még nem is hallotta, vagy csak elengedte füle mellett, ám most hiába nem ezzel a szóval él, a lényeget megérti. Most valamit nagyon elrontott, nem szabadott volna ennyire kapzsinak és vakmerőnek lennie. Ám ezt már nem lehet visszafordítani, most ő került bajba, pedig ezt fordítva akarta volna tenni. Most viszont menti, ami menthető - a szegénynegyed irányába indul, habár pénz nélkül... Vagyis azzal a kevés pénzzel, ami amúgy nála van és reméli, hogy a jóságos szerzetes-pap-mágus-féleség nem fogja elvenni maradék vagyonát, "legfeljebb" megrúgdossa párszor.
Nem érdekli már a pénz, csak az élete, így mindent megtesz, hogy megtévessze/lehagyja a másikat, esetleg társát, a nemes-elf-szerűséget.
Úgy tűnik a menekülés sikeres, sikerült leráznia a másikat, bár az biztos, hogy kifáradt a futásban, már csak abban reménykedhet, hogy senki sem követi tovább. Ez esetben túlrohan a szegénynegyeden is, egészen az erdőig, már, ha még ott is jönnek utána. Ez pedig már szerencse. Talán az égiek ezúttal engedtek neki, habár elég irónikus, hogy pont akkor tetszik meg nekik, amikor egy szerzetest lop meg. Így hát magában egy egyszerű véletlennek könyveli el, s reméli, hogy hamar elfelejti ezt az esetet. *