*Miután az a lány otthagyta őt a szegénynegyed egy koszos kis házikójában, még vadászott egy ideig. Legfőképp patkányokra, de amikor már nem volt a közelében olyan ház, ahol nincsenek emberek, el kellett onnan mennie. Így jutott ide a főtérre, ahol pánikban érzi magát. Nem tudja mikor gyűlt köré ennyi ember, de jelenleg retteg, ezért a lehető leggyorsabban, visítva próbál átrohanni a téren, nehogy valaki elkapja, megverje, belerúgjon, vagy bármi ilyesmi, amitől Dargalnak tartania kell. Mikor egy egy alak hozzáér, mindig összerezzen, és lepereg előtte eddigi nyomorúságos élete. Mikor meglát egy olyan részt főtér szélén, ahol már nincs annyi ember, azonnal arrafelé veszi az irányt, majd megáll négykézláb távol mindenkitől és fejét forgatja. Keresi az utat, hogy most merre mehetne, és magában mormog, hogy hallja a saját hangját. Ez az egyetlen olyan hang, amiben megbízik, és amit szeret a patkányok sivításán kívül. Ez utóbbit azért, mert a patkány élelemforrást jelent, amit gyorsan el tud kapni.*
-Na most Dargal merre? Csúnya lány elment Dargaltól! Itt hagyta Dargalt sok még csúnyábbal! *Ezután szépen, most már lassabban, négykézláb elindul az úton. Nagyon örül neki, mert immáron nincsenek a közelébe sokan. Néha elmegy egy egy ember, de azt ki tudja kerülni. Azonban már nincs benne sok erő. Napok óta éhezik, mert elfogytak a patkányok, és mást nem tud elkapni. Volt lehetősége, hogy agyoncsapjon egy alvó gyereket egy házban, ahol ennivalót keresett, de sajnos még előtte felébredt a kölyök apja, és elüldözte őt.*