//A fogadás//
*Nos igen, a lánykák, hölgyikék, nénikék és trottyoskák sóhajait, nevetéseit már jószerivel megszokta, de azt viszont nem lehet mondani, hogy természetesnek is veszi azt. Minden neki címezettnek vélt kuncogásra egy pírral tarkított megilletődött bociszemmel válaszol, de nem egyenest a hódolók szemébe, hanem pont ellenkezőleg, inkább megpróbálja tőlük tartani a bűvös száznyolcvanat.
Na meg ott van a vén gebe, öreg pajtása, akit csupán két napja ismer (és csupán két napot jósol még neki életéből), de máris leghűségesebb lovának bizonyul. Az első csak úgy ledobta magáról, majd elvágtatott az erdőben, a másodikat, amelyiket a pusztáról lopta egy nomád törzstől, meg a titokzatos nő, az a Lönil, Lögil, vagy Lövil, a fene tudja már, hogy milyen nevű hárpia lopta el. Ezt még senki nem lopta el, egyelőre, és látszólag le sem akarja őt dobni a hátáról. Az is igaz mondjuk, hogy abban a pillanatban törne ketté a gerincoszlopa, a hirtelen súlyváltozás következtében. Mintha egy porcelánlovat ülne meg. Ha a sarkantyúját vágná a gebe oldalába, félő, hogy a bordái törnének ripityára, egyetlen menetre sarkalási lehetőségnek a kantárszár megrántása tűnik valószínűnek, bár ott is ott a rizikó, avagy, hogy a nyaka egy elegáns roppanással törne el.
"Akarsz pénzt keresni?" -ki az a hülye, aki ne akarna pénzt keresni? A hang irányába fordítja a fejét, majd szeme kikerekedik, arca falfehérré változik, és kezével illetődve csapkod ide-oda.*
- Ne... Ne olyan durván, megölöd!!
*Ha a másik kicsit enged a kantár durva fogásán, akkor mindenekelőtt a szőkeség fellélegzik, s csakis azután kezdi figyelmesen hallgatni az ajánlatot.*
- Aha. Csendesek utcája, jól mondom? *~Hol a tökömbe van?~* - Mutasd a tetoválásod.
*Máskülönben hogy csöppenhetne egyik megbízásból a másikba, ha az itteni ipse is egy Vércse? Azért alá lehet írni, hogy véletlenek vannak, de másfél óra leforgása alatt két megbízótól is meghívást kapni... Nos... Enyhén túlozva abszurd.
Ha a másik kérdőn néz a tetoválás említésére, akkor csupán grimaszolva legyint, amolyan "semmi-semmi, nem fontos" mondatot sugallva.
Nos, ennyit arról, hogy meg, és kinyírja az unokatestvérét. Valami mindig visszarántja őt, mintha odafent nem akarnák, hogy vére vére tapadjon kezéhez.
Mindenesetre leellenőrzi, hogy a vén gebe él-e még, majd nekilát keresni valami elfoglaltságot farkasüvöltésig.*