//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Végül a rezidenciáról a főtérre vezetett az útja, ahová Tenmin is elkísérte.*
-Biztos, hogy ne menjek veled, Ryrin?
*A lovag sokat mondóan megrázza a fejét.*
-Ez nem a te harcod, Tenmin, hanem az enyém! Menj szépen, és teljesítsd te is a magad feladatát! A szívemre venném, hogy most, amikor egyenesbe jössz, az én utamra pazarolnád az energiádat, rovására a saját feladatodnak.
*Az öccse megértette, amit a lovag mondott és aggódva bár, de beletörődéssel fogadta.*
-Nem lesz bajod fivérem?
*Kérdezi aggódva.*
-Levelet gyűjteni megyek, nem pedig egy ork seregbe rontok bele! Ne bolondozz!
*Persze tudják jól mindketten, hogy a kettő nem zárja ki egymást, pusztán egy kis szerencsétlenség kell hozzá. Azt is tudják, hogy a sorson nem mindig lehet változtatni, de így, hogy nemrégiben kis híján (egész pontosan: ténylegesen) meghalt a lovag, érthető, hogy aggódik Tenmin. Végül nem tétovázik tovább, s miután búcsút int az ifjúnak, kilép a város óvó kapuján, hogy belevesse magát az erdőbe, barlangok, és így egyúttal a Derengő fa után kutatva. Talán csak egy napig, talán egy évig lesz oda, de töretlenül fog menni addig, míg meg nem találja, amit keres. Ez a jövőjének egyetlen reális és belátható záloga. Miért küzdene akármennyit, ha nem ezért?*