//Caleth//
- Csak arra, ami érdekel. *Feleli kedves mosollyal az arcán, megmagyarázva, miért is kíváncsi annyira. Nem titok ez, hogy az elmúlt negyven évében szinte elzártan ért a világtól. Ezért is igyekszik mindent megismerni a világba, s amit nem ismer, arra rákérdez. Ez ilyen egyszerű.*
- És mi a szakmád, ha már ilyen ártalma van, hogy nem szeretik ha ablakokon mászol be? Tán nem tolvaj? *Kuncogja el magát, s most, talán először néz végig a férfin. Nem tűnik tolvajnak, de nem is tudja, hogy minek tűnik. Nincsenek fegyverei, kivéve, azok a valamicsodák a kabátjába.*
- Voltak emberforma társaim, pár hétig, hónapig. De senki sem megy ugyanarra mindig, az utak pedig előbb utóbb elvállnak. Egyszerűbb, ha ilyen forma mellett mindig van melletted más is. így biztos, hogy nem halsz bele teljesen az unalomba.
*Mosolyog kedvesen, miközben szemeig behunyja. Alyna közben felmászik az előbb említett vállra. Nem tetszik neki a férfi, s ez látszik is rajta. Villás nyelvét kinyújtja felé.*
- Igen annyi. Egyszer, egy arról származó harcos ezt mondta nekem. Igaz azt nem mondta, hogy lóháton, vagy gyalogszerrel. Bár amikor megismertem nem volt még lova, azt útközbe vette. Még bánni sem tudott vele rendesen. Ezért gyanítom, hogy gyalogszerrel tette meg az utat. Legfeljebb karavánhoz csatlakozott. *Magyarázza lelkesen, s szinte hadarva.
Közben ő is elindul a férfi után. Pár lépés után beéri, ss felvéve egy kényelmes tempot sétál mellette. Bármilyen iramot is vesz fel a másik, azt tudja tartani. Egy ideig, de a fáradtság soká jön el hozzá.*
- Szóval mágust. *Ejti ki, kissé szomorkásan a szavakat. Visszaemlékszik a Mesterre, s a gazdagnegyedi romokra. Sajnálja ami ott történt.*
- Hogy lehet egy mágus korrupt? *Teszi fel a számára nem egyértelmű kérdést.*
- Oh, szóval írsz! *Lelkesül fel újra.* - S csak újságokba szoktál írni? Egyáltalán milyen újságba írsz? Nem sokat láttam belőle itt Lanawinen. De könyvekből igen. Egy-kettőt sikrült is olvasnom!
*S bizony, ebben a világban érdekességbe megy, ha valaki tud olvasni. Mégha írni nem is. Lassan haladnak a főtér felé. Mivel nem ő vezet, így nem tévednek el... Remélhetőleg.*
- Üdvözöllek, Caleth. A nevem Organthela Freyai. *Majd egy pillanatra elhallgat, hogy aztán hangosan kacagjon fel.* - Szerény faluban nem sok lehetőségem volt. Vagy gyógyító lehettem volna, mint nővérem, ami nem akartam lenni. így maradtam a harci vonalon, no nem mintha a bátyám, vagy akár nővérem is örült volna ennek. De ha már elhatároztam, nem tudtak mit tenni ellene...
*S még folytatná is a fecsegést, ha egy kiálló kőbe ne botlana meg. S ha nem esne hasra a főtér kellős közepén. Kezét előre nyújtja ki, hogy tompítsa esését, de későn. Egyik lábát behajlitva tartja a magasba, kezei immár a feje felett. A feje pedig a főtér kövén pihen. A feje tetejére hirtelen ugrik fel a gyík. Szörcsögő sóhajtása közepette sejteni lehet, hogy nem ez az első alkalom, hogy a szőkeség szerencsétlenkedik.*