*Rengeteget vándorolt, és szenvedett a fehér lovával, Wawey-vel. De végre megérkeztek! Leythika hitetlenül nézi Arthenior bejáratát. Nem hitte volna, hogy sikerül, de valóra váltotta az álmát. Ha most az anyja látná! A gnómokhoz képest magas lány megpillantja az unott őröket, akik szintén felfigyelnek rá.*
-Üdv. Messziről jöttem, és szeretnék megpihenni. *Mondja egyenes háttal, faarccal, pedig belül megőrül az örömtől.*
-Üdvözlet, vándor! Gyertek be a lovaddal, biztos hogy fáradtak vagytok. *Mondja az egyik őr, mire Leythika elindítja a lovát. Boldogan pillantja meg Arthenior híres főterét, ahol most nagy a nyüzsgés. Sok férfi és nő is felfigyel a nem épp hétköznapi jövevényre, de ő csak hitetlenkedő arccal néz körbe. Lehet hogy csak álom? A lány a karjába csíp, és megállapítja hogy tökéletesen ébren van, úgyhogy leszáll a nyeregből, megpaskolja lova izzadt nyakát, majd odavezeti a paripát a szökőkúthoz. Mindketten jó nagyokat kortyolnak a vízből, majd a lány vizes kezével lemossa a lovát. Miután vele végzett, saját magát is lehűti a folyadékkal. Leül a szökőkút szélére, majd ad a lovának egy almát. Hallgatja a ló állkapcsának gyors munkáját, majd mosolyogva nézi, ahogy egy darab a földön landol, de a lova még azt is boldogan megeszi. Leythika ismét felszáll a nyeregbe, azzal a céllal, hogy szállást keressen a paripának.*