//Második szál//
//Tavaszünnep//
*Talán azt gondolnák, ő is rejteget valami meglepetést, valami érdekes jelmezt, azért van köpönyegben, mélyen az arcába húzott csuklyával… De ilyesmiről szó sincs. A mindennapos viseletében érkezett, annak része ez a köpönyeg. Mondjuk, a színes felvonulók között még kevésbé feltűnő az ő jelenléte.
Mikor megérkeztek, eléggé meg volt szeppenve a nagy tömeg miatt, de mostanra sikerült úgy-ahogy feloldódnia. A csuklya mögött biztonságban érzi magát. És az sem mellékes, hogy a sok látványosság mellett az ingyenes finomságok miatt is igencsak derűs lett a kedve.
Egyik kezében sütemény, a másikban sós csemege. Amilyen bátortalanul vette el az elsőt, miután látta, hogy tényleg ingyen van, és nem szólnak rá, olyan szemtelenül nyúlta le a többi finomságot.
Taitos mellett ácsorog egyébként, a színpad közelében, mikor az ünnepséget hivatalosan is megnyitják. Teli szájjal vigyorog elégedetten a fiúra. Le sem tagadhatná, mennyire örül az ingyen ételnek. Meg a fiú külleme is szórakoztatja még mindig.
Azért figyel és hallgat előre is, kissé összehúzva magát, mikor a tömeg egy emberként ujjong föl és tapsol és zajong... De még akkor is mosolyog, mert ha szokatlan is számára ez a nagy ricsaj és sokaság, a jókedv tetszik neki.
Majd hirtelen arra lesz figyelmes, hogy Taitos elmozdul mellőle, s a következő pillanatban már föl is ugrott a színpadra.
Tágra nyílt szemekkel bámul rá, megakadva a rágásban egy-két pillanatra. Majd erőltetve és gyorsan lenyeli, ami a szájában van, hogy aztán csodálkozón tátsa azt ki, s mikor a fiú odáig jut, hogy fenéken legyinti a „főbohócot”, már kitör belőle a kacagás.
~ Bolond! ~ rázza a fejét teljesen megrökönyödve és nevetve, mert erre még ő sem számított.
Kíváncsian lesi aztán a közönség reakcióját. A közelében egy kopasz, különös öltözékű férfi - Bato -, úgy értelmezi, támogatja a helycserét. Nevet rajta is, de maga nem kiált fel, annyira azért nem kívánja felhívni magára a figyelmet.
Érkeznek közben mások is, akikről úgy sejti, a Bálkirály- és Királynő címre pályázhatnak. Figyelmét leginkább egy gyereksikongatástól kísért, medvebőrbe bújt, lándzsás alak vonja magára, mivel neki elég feltűnő a jelmeze és a belépője is. Csak sajnos túl sokat nem lát belőle, pusztán a fejét és a lándzsa hegyét, mert túl alacsony, hogy a tömeg fölött átláthasson, így lábujjhegyre állva nyújtogatja a nyakát arrafelé is.*