//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár-Fekete sátor//
*A zsák tehát Ante többi cucca mellett landol, és zötykölődik tovább, ahogy a fekete sátorba érnek ők, Ante, meg a rongybaba.*
-Szép napot barátom!
*Mosolyodik el a helyi főnök, aki ember létére majdnem egymagas az orkkal, de széltében sem nagyon marad el, habár nem kövér, sőt, még kopasz is. Hangja mély, melegséget áraszt, a nézése azért nem, de ez is félsiker. Az egész ember kinézetétől, úgy egyben, az ínyencek is megszomjaznak.*
-Ezek úrfiságod!
*Mutat a válogatott borokra, és speciális italokra.*
-Na ezek azok, amiket bűn lenne úgy fogyasztani, mint kint. Ezek az italok nem csapraverten finomak. Ezeket pohárból kell inni egy kellően kifinomult vacsora mellett.
*Kezd bele a terjengős ömlengésbe, és csak folytatja.*
-Ez például
*Emel fel egy mintás üvegű palackot a rekeszes polcok tövéből.*
-Aggbor, fehér, száraz, és idősebb, mint jómagam.
*Nagyon óvatosan, mint egy apró gyermeket fogó apuka visszahelyezi kendős kezében az italt a helyére, és figyelme a "kegytárgy" visszatétele után ismét az orké.*
-Áhh, szóval a Lángorkán érdekel. Izmos egy ital, harcosoknak való, igazi mulatozásra.
*Majd oldalra néz, és odaszól az egyik kék szemekkel megáldott sötételfnek valamit a mélységiek nyelvén, ha Ante érti ezt, akkor nagyjából ezt hallhatja: "Felick, hozz egy üveg wegtorenit, egy kortyot tölts ki, Hrond, te meg hozd a kovát!"
Szól a borostyán szeműre is, mire azok dolgozni kezdenek. Az első megszólított felnyit egy hordót, amiből vízzel borított palackot vesz elő, aminek nyaka lángnyelvet formáz. Másik kezében pedig nagyon óvatosan tartva azt egy dugóhúzót tart. Kihúzza a dugót, és olyan villámgyorsan tapasztja be az üveg tetejét, ahogy csak tudja, és magától eltartva lazítja fel ujjait a láng alakú markolaton, bizonyára lobbant már rá az itóka gőze, ami nem kellemes dolog, bár nem is túl veszélyes.
Mikor végzett apró feles poharat vesz elő, tölt bele egy cseppet, és valamit vakkantva átnyújtja a főnöknek, aki leteszi a pultra, majd elpillant a másik irányba, ahol egy furcsa kovakövekből fából, meg egy rugóból összeállított eszközt tart a másik kormos. Mikor főnöke felé sandít összekoccintja a köveket benne, mire azok szikrát hánynak. A megtermedt italszakértő csak bólint, felhajtja a kupicát, nagyot nyel, vár egy picit, majd csücsörít, és int az aranyos szemű segédnek, aki ismét szikráztat.
Halk surrogással indul be a pultos lehelete nyomán a lángnyelv, mely aztán annak ügyes ajakformálásával elvékonyodik, és jó alkarnyi hosszú lesz, végül nagyra nyitja a száját, "e"-t mond, és egy nagy lobbanással kifújja a maradékot. Megtörli a száját, vizet kér, és kap. Majd kissé rekedtes hangon folytatja.*
-Na, meggyőző volt barátom?
*Kérdezi az orkot, aki ha nem állt arrább jó két arasznyira lehetett a láng végétől.*
-Nos, ez csak egy korty volt. Egy palack 150 arany, se több, se kevesebb, és magaddal viheted ezt a csodát.
*Mosolyodik el nagy húsos kezét a pultra téve.*