//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vörös és Fekete//
*A kancsó a Vörössel együtt a földre csapódik, majd apró darabjaira törve engedi szabadjára az egyébként is hihetetlenül elvizezett bort. Ezt fele annyira sem sajnálja, mint a térdére ragadt szőlőszemeket és a sajtó végtagjait.
Ujjai lecsúsznak a lány bokájáról, neki pedig nem kell annyi sem, máris lábra pattanva szalad utána a tömegben, olykor lábujjhegyre emelkedik, hogy a fekete tincsek útját lássa és már löki is félre, aki az útjába kerül. Érez némi párhuzamot kettejük között, hiszen legalább olyan erős paranoia lengi őt is körbe, mint a jelenlegi üldözöttjét, de mégsem hagyja nyugodni néhány gondolat vele kapcsolatban. Valahol mélyen egy belső hang inkább megértésre késztetné, arra, hogy ne tetézze a másik pánikhangulatát a sajátjával, de nem áll meg egészen addig, amíg a sikátorba kerülve egyértelművé válik, hogy zsákutcába kerítette a lány. Ott megtorpan, kissé meg is sajnálja az első pillanatban, a következőben pedig a frász kerülgeti a síri hangtól és annak tartalmától. Még a hideg is kirázza, de erősen próbálja nyomatékosítani magában, hogy szellemek nem léteznek, de ráadásul éppen az imént fogott rá a bokájára, ami légneműeknél… viszonylag nehéz lenne.*
- Öhm… Mármint oda vissza? *Bök hüvelykujjával maga mögé, ahol továbbra is tart a parádé.* Oh, oda már én sem. Ezek a tolakodó tömegek sem olyanok már mint régen, és még s bort is vizezik. *Szörnyülködik kicsit. Nem túl gyors az észjárása, kell néhány másodperc szavai után, mire összeáll a teljes kép a fejében. Az, hogy Kaiyko mire céloz és hova nem akar visszamenni, még az is kezd megvilágosodni előtte, hogy miért menekült előle.*
- Ja, hogy ODA? *Csap a homlokához és nem bír vissza tartani egy rövid kacagást. Illetve, a rövid enyhe túlzás. Megtámaszkodik a két térdén, rég nem hallott ennyire jó viccet.*
- Biztosíthatlak, hogy oda sem akarok. *Fújja ki magát.* Ne haragudj… De a feltételezésed… Előbb szülök kölyköt egy cápának, minthogy betegyem a lábam abba a… Szóval oda. És téged sem áll módomban erre kényszeríteni, tettem pár illetlen dolgot életemben, de ennyire rossz ember nem vagyok. *Nekiveti a hátát a sikátor falának.*
- Én nem azon az oldalon állok. *Mosolyodik el, és most jut el arra a szintre, hogy a ruhája aljára ragadt, szétnyomott szőlőszemeket lekaparja onnan fintorgó arccal és fel sem pillantva újabb kérdést vet fel.*
- Mit tettek veled?