Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 247 (4921. - 4940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4940. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 14:01:16
Üzenet elküldve: 2016-05-27 14:01:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*Quantall nagyon kezdi érezni, hogy ő nem ide való. A tündér mágiálni kifejezésétől konkrétan libabőrös lett a háta. És úgy látszik, hogy a kesztyű sem több mint egyszerű tréfa kellék aminek egyedül az alapanyaga értékes Quantall-nak. A kérdésre hogy tetszik-e nem ad teljesen korrekt választ.*
-Mondjuk. Mennyi volna az ára?
*Valószínűleg a veszélyes beszerzést meg kell fizetni, de ha nem túl sok akkor akár még későbbi vizsgálódás szempontjából Quantall vehet is belőle. A kérdésére természetesen nem kapott pontos választ, de az sejthető volt. Quantall mosolyog.*
-Értem.
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*Quantall nagyon kezdi érezni, hogy ő nem ide való. A tündér mágiálni kifejezésétől konkrétan libabőrös lett a háta. És úgy látszik, hogy a kesztyű sem több mint egyszerű tréfa kellék aminek egyedül az alapanyaga értékes Quantall-nak. A kérdésre hogy tetszik-e nem ad teljesen korrekt választ.*
-Mondjuk. Mennyi volna az ára?
*Valószínűleg a veszélyes beszerzést meg kell fizetni, de ha nem túl sok akkor akár még későbbi vizsgálódás szempontjából Quantall vehet is belőle. A kérdésére természetesen nem kapott pontos választ, de az sejthető volt. Quantall mosolyog.*
-Értem.
4939. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 14:01:03
Üzenet elküldve: 2016-05-27 14:01:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Sok újdonságot a gnóm sem hall, már az idegenek neveit leszámítva. Shiriqán kívül valószínűleg ő kapta a legrészletesebb leírást erről az egészről, hiszen elzarándokoltak az elffel a szóban forgó helyszínre, meg persze vissza. Inkább ő is csak hallgatózik, mosolyogva bólogat amikor Gius utal rá, de amúgy nem szól bele semmibe. Próbál inkább mindenkit felmérni, kinek milyen feladat lenne majd a legtesthezállóbb... Bármennyire hihetetlen is, ő lesz a hajcsár aki ostort fog csattogtatni mindenki háta felett. Ásni kell fát vágni kell, a kivágott fákat megmunkálni, a lomokat egy helyre gyűjteni, és ezek csak a legegyszerűbbek mind közül. Nem lesz egyszerű ez az egész, talán tovább is tart majd mint tervezte, de hát jó munkához idő kell. Ő mindig úgy volt vele hogy tart ameddig tart, a végeredmény tökéletes legyen. Hogy a többiek talán nem így vélekednek, az meg nem nagyon érdekli. A munka oroszlánrészét úgyis ő fogja magára vállalni. A szamarat viszont inkább rábízná valaki másra. Akárkire. Mindegy kire, de ha ő rángatja annak jó vége nem lesz. Vajon a gondolatátvitel egy állattal is működne? Meg merjen próbálni ilyesmit? Az még egy dolog, hogy szegény állat mit kezdene az ő gondolataival, de talán beleőrülne ha belelátna egy szamár fejébe. Nem, ennek a kísérletnek nem most jött el az ideje. Megkeresi a legszimpatikusabb arcot a tömegben, és mivel Syma még nincs itt, a nyertes Meruwiel. Őt kéri meg hogy legyen szíves az állatról gondoskodni, cserébe felpakolhatja rá a holmiját. Hogy ő is tovább lőcsöli-e vagy sem az már nem rá tartozik, de remélhetőleg sikerrel nyélbe üti az üzletet. Akár így, akár úgy, az óriás után ő maga is megindul, éles kontrasztot rajzolva a többiek előtt. Különös lesz ennyi időt az erdőben tölteni... Persze szereti a természetet, szinte minden nap eljár futni is ha jó idő van, de hogy ott éljen... Érdekes tapasztalat lesz.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 15:50:38
*Sok újdonságot a gnóm sem hall, már az idegenek neveit leszámítva. Shiriqán kívül valószínűleg ő kapta a legrészletesebb leírást erről az egészről, hiszen elzarándokoltak az elffel a szóban forgó helyszínre, meg persze vissza. Inkább ő is csak hallgatózik, mosolyogva bólogat amikor Gius utal rá, de amúgy nem szól bele semmibe. Próbál inkább mindenkit felmérni, kinek milyen feladat lenne majd a legtesthezállóbb... Bármennyire hihetetlen is, ő lesz a hajcsár aki ostort fog csattogtatni mindenki háta felett. Ásni kell fát vágni kell, a kivágott fákat megmunkálni, a lomokat egy helyre gyűjteni, és ezek csak a legegyszerűbbek mind közül. Nem lesz egyszerű ez az egész, talán tovább is tart majd mint tervezte, de hát jó munkához idő kell. Ő mindig úgy volt vele hogy tart ameddig tart, a végeredmény tökéletes legyen. Hogy a többiek talán nem így vélekednek, az meg nem nagyon érdekli. A munka oroszlánrészét úgyis ő fogja magára vállalni. A szamarat viszont inkább rábízná valaki másra. Akárkire. Mindegy kire, de ha ő rángatja annak jó vége nem lesz. Vajon a gondolatátvitel egy állattal is működne? Meg merjen próbálni ilyesmit? Az még egy dolog, hogy szegény állat mit kezdene az ő gondolataival, de talán beleőrülne ha belelátna egy szamár fejébe. Nem, ennek a kísérletnek nem most jött el az ideje. Megkeresi a legszimpatikusabb arcot a tömegben, és mivel Syma még nincs itt, a nyertes Meruwiel. Őt kéri meg hogy legyen szíves az állatról gondoskodni, cserébe felpakolhatja rá a holmiját. Hogy ő is tovább lőcsöli-e vagy sem az már nem rá tartozik, de remélhetőleg sikerrel nyélbe üti az üzletet. Akár így, akár úgy, az óriás után ő maga is megindul, éles kontrasztot rajzolva a többiek előtt. Különös lesz ennyi időt az erdőben tölteni... Persze szereti a természetet, szinte minden nap eljár futni is ha jó idő van, de hogy ott éljen... Érdekes tapasztalat lesz.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 15:50:38
4938. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 12:55:34
Üzenet elküldve: 2016-05-27 12:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Nem hagyták hidegen a Holdjáró szavai, ez kétségkívül tény és való, de az érzelem amit kiváltottak leginkább az értetlenség. Biga, Shiriqa lova a tőle megszokott bamba bámulással fogadja az elf hátasának közeledését. Aki kicsit is ért az állatokhoz, pláne a lovakhoz, az láthatja hogy Biga fejében valami nincs teljesen rendben. Legalább is nem kifejezetten úgy viselkedik ahogyan egy lótól elvárnák, tulajdonképpen nem nagyon foglalkozik semmivel, csak az evéssel, ha épp nem hajtják valamerre. Bámul meredten mintha itt se lenne, fel se fogná hogy körülötte mi történik. Kicsit aggasztó Shiriqának a férfi viselkedése. Számára lehetetlen, hogy a jelenlévők közül bárki is romantikus érzelmeket táplálhatna iránta, így a bámulást sokkal inkább negatívan értelmezi. Vagyis, normális esetben annak venné, de ennek a fickónak az ábrázata teljesen más mint azoké akik régen mindenhonnét kiutálták a méretei miatt. Ezt egyszerűen nem tudja hova tenni. Szerencsére nem faggatják tovább és nem hangzik el olyasmi amire válaszolnia kellene, így inkább el is fordul Hanareltől, közben egy újabb értetlen pillantást intézve Meruwiel felé. Egy harmadik ismeretlen férfi érkezik, felé fordul hogy köszönjön neki is, de Sylweran is éppen ebben a pillanatban érkezik. Így már sokkal kényelmesebb... A jelenlévők közül csak őt ismeri igazán, kicsit magáénak érezte a feladatot hogy mindenkit fogadjon itt a főtéren, de most hogy Sylweran is itt van, az elf átveheti az irányítást. Meg is teszi, hál istennek, szép monológot darál le, az is kiderül hogy Giust már legalább hallomásból ismeri, meg ezt a Baldrol fickót is valahonnan. Kissé mondjuk gyanús ahogyan arra a bizonyos éjszakára utalnak. Hallott ugyan Sylwerantól már a múltjában lévő ilyen-olyan nőkről, de persze az nem feltétlenül jelenti azt hogy csak a gyengébbik nem iránt érdeklődik. No nem mintha Shiriqának bármi problémája lenne az ilyesmivel, mindenkinek szíve joga eldönteni hogy mikor kivel milyen éjszakákat múlat át és hogyan, csak meglepődik, nem gondolta volna az elfről. A hallottak alapján is csak egy halvány gyanú merül fel benne, de elhessegeti, biztosan csak ittak és beszélgettek... Giussal sem kell már foglalkoznia, megteszi helyette Trayak és Sylweran, így végre lekerül az óriás nő válláról minden teher. Szeret a háttérben maradni nagyobb tömegekben, csak nem megy túl jól neki, elég nehéz ekkora termettel észrevétlenül elvegyülni. Hanarel is bemutatkozik Sylwerannak, örül hogy végre nem hozzá beszél, pedig nem ellenszenves neki a fickó, csak furcsa. De hát minél többen vannak, annál jobb. Majdcsak megszokja, összerázódnak majd idővel mindenkivel. Az induláshoz való készülődést egy újabb ismeretlen óbégatása töri meg, de hamar kiderül hogy Hanarelhez jött. Aggodalommal fogadja a híreket, de túl sok köze nincs ehhez az egészhez, a fickó érthető okokból sietve távozik is. Sajnálja szegényt, de az élet már csak ilyen. Önkéntelenül is eszébe jut, hogy vajon mennyire lehet öreg egy elf nagyapja? Persze sokat nem morfondírozik a kérdésen, int a távozónak, megfogja Biga kötőfékét és indul is. Meglehet hogy ő lesz legelöl, neki úgysem tud újat mondani Sylweran, őt úgyis kiszúrják messziről ha valaki lemaradna, és ő úgyis tudja hogy pontosan merre tartanak. Csak azon gondolkozik, Hanarel hogyan fog a nyomukra bukkanni, de ezt a problémát majd Jezabiel valahogy áthidalja.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 13:05:49
*Nem hagyták hidegen a Holdjáró szavai, ez kétségkívül tény és való, de az érzelem amit kiváltottak leginkább az értetlenség. Biga, Shiriqa lova a tőle megszokott bamba bámulással fogadja az elf hátasának közeledését. Aki kicsit is ért az állatokhoz, pláne a lovakhoz, az láthatja hogy Biga fejében valami nincs teljesen rendben. Legalább is nem kifejezetten úgy viselkedik ahogyan egy lótól elvárnák, tulajdonképpen nem nagyon foglalkozik semmivel, csak az evéssel, ha épp nem hajtják valamerre. Bámul meredten mintha itt se lenne, fel se fogná hogy körülötte mi történik. Kicsit aggasztó Shiriqának a férfi viselkedése. Számára lehetetlen, hogy a jelenlévők közül bárki is romantikus érzelmeket táplálhatna iránta, így a bámulást sokkal inkább negatívan értelmezi. Vagyis, normális esetben annak venné, de ennek a fickónak az ábrázata teljesen más mint azoké akik régen mindenhonnét kiutálták a méretei miatt. Ezt egyszerűen nem tudja hova tenni. Szerencsére nem faggatják tovább és nem hangzik el olyasmi amire válaszolnia kellene, így inkább el is fordul Hanareltől, közben egy újabb értetlen pillantást intézve Meruwiel felé. Egy harmadik ismeretlen férfi érkezik, felé fordul hogy köszönjön neki is, de Sylweran is éppen ebben a pillanatban érkezik. Így már sokkal kényelmesebb... A jelenlévők közül csak őt ismeri igazán, kicsit magáénak érezte a feladatot hogy mindenkit fogadjon itt a főtéren, de most hogy Sylweran is itt van, az elf átveheti az irányítást. Meg is teszi, hál istennek, szép monológot darál le, az is kiderül hogy Giust már legalább hallomásból ismeri, meg ezt a Baldrol fickót is valahonnan. Kissé mondjuk gyanús ahogyan arra a bizonyos éjszakára utalnak. Hallott ugyan Sylwerantól már a múltjában lévő ilyen-olyan nőkről, de persze az nem feltétlenül jelenti azt hogy csak a gyengébbik nem iránt érdeklődik. No nem mintha Shiriqának bármi problémája lenne az ilyesmivel, mindenkinek szíve joga eldönteni hogy mikor kivel milyen éjszakákat múlat át és hogyan, csak meglepődik, nem gondolta volna az elfről. A hallottak alapján is csak egy halvány gyanú merül fel benne, de elhessegeti, biztosan csak ittak és beszélgettek... Giussal sem kell már foglalkoznia, megteszi helyette Trayak és Sylweran, így végre lekerül az óriás nő válláról minden teher. Szeret a háttérben maradni nagyobb tömegekben, csak nem megy túl jól neki, elég nehéz ekkora termettel észrevétlenül elvegyülni. Hanarel is bemutatkozik Sylwerannak, örül hogy végre nem hozzá beszél, pedig nem ellenszenves neki a fickó, csak furcsa. De hát minél többen vannak, annál jobb. Majdcsak megszokja, összerázódnak majd idővel mindenkivel. Az induláshoz való készülődést egy újabb ismeretlen óbégatása töri meg, de hamar kiderül hogy Hanarelhez jött. Aggodalommal fogadja a híreket, de túl sok köze nincs ehhez az egészhez, a fickó érthető okokból sietve távozik is. Sajnálja szegényt, de az élet már csak ilyen. Önkéntelenül is eszébe jut, hogy vajon mennyire lehet öreg egy elf nagyapja? Persze sokat nem morfondírozik a kérdésen, int a távozónak, megfogja Biga kötőfékét és indul is. Meglehet hogy ő lesz legelöl, neki úgysem tud újat mondani Sylweran, őt úgyis kiszúrják messziről ha valaki lemaradna, és ő úgyis tudja hogy pontosan merre tartanak. Csak azon gondolkozik, Hanarel hogyan fog a nyomukra bukkanni, de ezt a problémát majd Jezabiel valahogy áthidalja.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 13:05:49
4937. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 11:46:12
Üzenet elküldve: 2016-05-27 11:46:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért Hazatérés//
*Végre megérkezik vezérük, akire idáig vártak, s magával hozza az indulás reményének szelét is, ami finoman megcsiklandozza kíváncsiságát. Látszik, hogy felkészülten érkezett az indulásra, melynek megpakolt lova is ékes bizonyítéka. Mikor kezet ráznak, illendően bemutatkozik*
- Hanarel vagyok, apám fia. *Teszi hozzá viccesen, miközben kaján vigyorra húzódik a szája*
- Viccet félretéve, kardomat, íjam, hűségem, éltem-halálom neked ajánlom, amennyiben méltónak találsz rá.
*Elmondta amit mondani akart, hátralép, utat engedve vezetőjüknek, aki hamarosan belekezd beszédébe. Forróság önti el lelkét miközben hallgatja őt, szívéből szól Sylweran lelkesítő beszéde. Végre úgy érzi nem csak tengődik a nagyvilágban, hanem tartozik valahova és minden vágya teljesülhet ezzel a csapattal. Mikor véget ér a lelkesítő szónoklat, hangos szitkozódásra lesz figyelmes. Észreveszi nagyapja szolgáját, aki épp utat tör magának a tömegben feléje és kétségbeesett hangon, nagyokat lihegve megszólal*
-Jöjjön gyorsan fiatalúr, a nagyapja nagyon rosszul van
*Hanarel sietve búcsút int a társaságnak és még odakiabálja nekik*
-Az úr áldása kísérjen utatokon, később csatlakozom hozzátok
A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 11:48:37
*Végre megérkezik vezérük, akire idáig vártak, s magával hozza az indulás reményének szelét is, ami finoman megcsiklandozza kíváncsiságát. Látszik, hogy felkészülten érkezett az indulásra, melynek megpakolt lova is ékes bizonyítéka. Mikor kezet ráznak, illendően bemutatkozik*
- Hanarel vagyok, apám fia. *Teszi hozzá viccesen, miközben kaján vigyorra húzódik a szája*
- Viccet félretéve, kardomat, íjam, hűségem, éltem-halálom neked ajánlom, amennyiben méltónak találsz rá.
*Elmondta amit mondani akart, hátralép, utat engedve vezetőjüknek, aki hamarosan belekezd beszédébe. Forróság önti el lelkét miközben hallgatja őt, szívéből szól Sylweran lelkesítő beszéde. Végre úgy érzi nem csak tengődik a nagyvilágban, hanem tartozik valahova és minden vágya teljesülhet ezzel a csapattal. Mikor véget ér a lelkesítő szónoklat, hangos szitkozódásra lesz figyelmes. Észreveszi nagyapja szolgáját, aki épp utat tör magának a tömegben feléje és kétségbeesett hangon, nagyokat lihegve megszólal*
-Jöjjön gyorsan fiatalúr, a nagyapja nagyon rosszul van
*Hanarel sietve búcsút int a társaságnak és még odakiabálja nekik*
-Az úr áldása kísérjen utatokon, később csatlakozom hozzátok
A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 11:48:37
4936. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 07:59:58
Üzenet elküldve: 2016-05-27 07:59:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Rhebosse//
*Bato is számba veszi a veszélyesnek tekinthető állatokat, de ő maga azon az állásponton van, hogy ezeknek a legjava nem jelent tényleges fenyegetést és feleslegesen elpazarolt érzelem félni tőlük. A fején keményre száradt zöld trutyi mostanra a homlokráncolásoktól kezd repedezni és lepattogni, alatta pedig csak a bőrbe beszívódott színanyag adja az árnyalatot.*
-Hát szerintem nem kell félni ezektől a jószágoktól.
*Böki végül ki az elgondolását, majd a kis szünetben végre ő is belenyúl a gyümölcsös zacskóba, immáron másodjára. Arra lesz figyelmes, hogy, ha bár látta, a lány nem szégyenlős, meglepően kevés édesség maradt a zacskóban. Elmosolyodva néz Elire a kopasz ahogy a szájához emel egy szilvát. A felkiáltására viszont hangosan nevet, nem számított arra, hogy ilyen megtévesztő lesz az álcája. Közelebb hajol a lányhoz - aki ha már megszokta a szagot, fel sem tűnik neki, hogy nagyobb dózisban kapja - és vigyorogva odasúgja neki.*
-Egyébként nem vagyok ám ork.
*Jelenti ki tréfásan az egyértelműt. Fejszéjét megigazítja a lábai között, mert borulásnak indult.*
-Hát nem nagy, de még mágus is alig.
*Mosolyog most már komolyabban a lány felé, mielőtt megtoldja még a mondandóját.*
-De néhány trükköt már tudok.
//Tavaszünnep//
//Rhebosse//
*Bato is számba veszi a veszélyesnek tekinthető állatokat, de ő maga azon az állásponton van, hogy ezeknek a legjava nem jelent tényleges fenyegetést és feleslegesen elpazarolt érzelem félni tőlük. A fején keményre száradt zöld trutyi mostanra a homlokráncolásoktól kezd repedezni és lepattogni, alatta pedig csak a bőrbe beszívódott színanyag adja az árnyalatot.*
-Hát szerintem nem kell félni ezektől a jószágoktól.
*Böki végül ki az elgondolását, majd a kis szünetben végre ő is belenyúl a gyümölcsös zacskóba, immáron másodjára. Arra lesz figyelmes, hogy, ha bár látta, a lány nem szégyenlős, meglepően kevés édesség maradt a zacskóban. Elmosolyodva néz Elire a kopasz ahogy a szájához emel egy szilvát. A felkiáltására viszont hangosan nevet, nem számított arra, hogy ilyen megtévesztő lesz az álcája. Közelebb hajol a lányhoz - aki ha már megszokta a szagot, fel sem tűnik neki, hogy nagyobb dózisban kapja - és vigyorogva odasúgja neki.*
-Egyébként nem vagyok ám ork.
*Jelenti ki tréfásan az egyértelműt. Fejszéjét megigazítja a lábai között, mert borulásnak indult.*
-Hát nem nagy, de még mágus is alig.
*Mosolyog most már komolyabban a lány felé, mielőtt megtoldja még a mondandóját.*
-De néhány trükköt már tudok.
4935. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 02:12:55
Üzenet elküldve: 2016-05-27 02:12:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Szép napot, hölgyem! *Az óriás nőt külön is üdvözli, mert a nála sokkal erősebbekkel mindig igyekezett jó viszonyt ápolni és meg is van illetődve kissé. Nehezen tud mit kezdeni az arányaiban nőies, méreteiben viszont kolosszális lánnyal.*
-Sylwerant arcról ismerem *Hosszú és felesleges lenne elmagyarázni, hogy tulajdonképpen még sosem látta a férfit, mégis pontosan tudja, hogy néz ki. Miközben válaszol, végig méri a mellé lépő sötételfet, akitől nem várt ilyen egyenességet. Gyanakodva pillant a felé nyújtott kéz mellett a másikra, de persze abban sincsen fegyver, miért lenne. Nem hiszi, hogy aljasságban különbözne az eddig látott fajtársaitól, de a főtér közepén, fényes reggel, a tömegben ilyesmit feltételezni paranoia.* ~Pihennem kellene, összeszednem magam, különben megőrülök~ *Egy pillanatra lehunyja szemét, de közben már húzza le a kesztyűjét, majd fedetlen jobbjával keményen megrázza a felé nyújtott kezet.*
-Gius. Örülök, hogy találkoztunk! ~Így szemtől szemben, fényes nappal.~
*Majd visszafordul az óriás felé.*
-A híreteket hallottam egy jól értesült polgártól *Közben egy pimasz koldusra gondol, némi hálával.*
-Később vele hozott össze a jószerencse, tőle kaptam pontos útbaigazítást *bök fejével a vörös hajú gnóm lány felé, aki ha éppen arra nézett, Gius kevés őszinte mosolyának egyikét láthatja a férfi szája szegletében.
-Remélem, hasznos társatok tudok lenni az utatok és további kalandjaitok során.
*Igyekszik kedélyesnek tűnni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szerencsére egyelőre nem sok figyelmet kap és Őt magát is inkább a többiek kötik le. Sorban érkeznek a további útitársak, köztük egy sudár elf férfi, aki kissé pátoszosan üdvözöl mindenkit, majd istennőnek nevezi az óriás lányt. ~Valahol megértem a lelkesedését…~ *A véleményét megtartja magának, kicsit hátra lépve figyeli a beszélgetést. Ahogy az elf tátott szájára és sóvárgó szemeire tekint, számára is érthetetlen haragot érez iránta. Talán a saját vesztesége miatt irigy most a férfi érzelmeire? Talán a naivitása bosszantja? Talán egyszerűen csak ingerlékeny és csak az okot keresi, hogy haragudhasson valakire? Ő maga sem tudja. Mielőtt elmerülhetne a töprengésben, egy másik férfi érkezik, akiben megkönnyebbüléssel ismeri fel az embert. Kissé megnyugtatja, hogy lesz valaki a társaságban, aki biztosan nem táplál majd irányában faji előítéleteket. Megismerni azonban már nincs ideje, mert barna lovát vezetve még egy elf érkezik, akiben azonnal felismeri Sehonnai Sylwerant. Megjött leendő vezérük.*
-Igen, a nevem Gius. *Ha az elf fogadja az üdvözlését, kezet ráz vele* -Azért jöttem, hogy csatlakozzam az ügyetekhez. Veletek tartok. *Fele olyan komolyan sem gondolja, mint ahogy hangzik és ezt csak megerősíti az elf beszéde, amit a csapathoz intéz. Rezzenéstelen arccal, karba font kézzel hallgatja végig.*
~Remek beszéd, nagy szavak. Hogy a jóért küzdünk és óvjuk a természet csodás harmóniáját? Mi ez, a Faölelők Lovagrendje?! És Te, elf, aki vezetni akarsz minket, ősi meséktől ijedsz meg és hatalmas fákat tisztelsz? Füstből és árnyból született lényeket emlegetsz, misztikus erdőszellemekkel társalognál? Vajon futottál már az életedért mocskos sikátorokban, társaid kiontott belein megcsúszva, a nyomodban teljesen hétköznapi gyilkosokkal? Küzdöttél már foggal-körömmel a szabadulásért lángok között, ahol minden levegővétel végigperzseli a torkod és ha sikerül is felülkerekedned a támadón, még mindig a leégő otthonod lehet a halotti máglyád? Mit láttál Te eddig a világból? Meddig tudsz ilyen tréfásan beszélni, ha a levegőt a most mosolygó barátaid jajveszékelése tölti meg és a rettegő testek kipárolgásai között megérzed a halál szagát?~
*De legalább aranyat emlegetett. Gius még egyszer végig gondolja a lehetőségeit, de semmi jobb nem jut eszébe. Most elsősorban el kell tűnnie innen és felejtenie kell. Megbocsátania magának. Mintha hallotta volna, hogy ilyenkor békés helyeken kell sétálni. Sóhajt és úgy dönt, egyelőre velük tart.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 02:20:48
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Szép napot, hölgyem! *Az óriás nőt külön is üdvözli, mert a nála sokkal erősebbekkel mindig igyekezett jó viszonyt ápolni és meg is van illetődve kissé. Nehezen tud mit kezdeni az arányaiban nőies, méreteiben viszont kolosszális lánnyal.*
-Sylwerant arcról ismerem *Hosszú és felesleges lenne elmagyarázni, hogy tulajdonképpen még sosem látta a férfit, mégis pontosan tudja, hogy néz ki. Miközben válaszol, végig méri a mellé lépő sötételfet, akitől nem várt ilyen egyenességet. Gyanakodva pillant a felé nyújtott kéz mellett a másikra, de persze abban sincsen fegyver, miért lenne. Nem hiszi, hogy aljasságban különbözne az eddig látott fajtársaitól, de a főtér közepén, fényes reggel, a tömegben ilyesmit feltételezni paranoia.* ~Pihennem kellene, összeszednem magam, különben megőrülök~ *Egy pillanatra lehunyja szemét, de közben már húzza le a kesztyűjét, majd fedetlen jobbjával keményen megrázza a felé nyújtott kezet.*
-Gius. Örülök, hogy találkoztunk! ~Így szemtől szemben, fényes nappal.~
*Majd visszafordul az óriás felé.*
-A híreteket hallottam egy jól értesült polgártól *Közben egy pimasz koldusra gondol, némi hálával.*
-Később vele hozott össze a jószerencse, tőle kaptam pontos útbaigazítást *bök fejével a vörös hajú gnóm lány felé, aki ha éppen arra nézett, Gius kevés őszinte mosolyának egyikét láthatja a férfi szája szegletében.
-Remélem, hasznos társatok tudok lenni az utatok és további kalandjaitok során.
*Igyekszik kedélyesnek tűnni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szerencsére egyelőre nem sok figyelmet kap és Őt magát is inkább a többiek kötik le. Sorban érkeznek a további útitársak, köztük egy sudár elf férfi, aki kissé pátoszosan üdvözöl mindenkit, majd istennőnek nevezi az óriás lányt. ~Valahol megértem a lelkesedését…~ *A véleményét megtartja magának, kicsit hátra lépve figyeli a beszélgetést. Ahogy az elf tátott szájára és sóvárgó szemeire tekint, számára is érthetetlen haragot érez iránta. Talán a saját vesztesége miatt irigy most a férfi érzelmeire? Talán a naivitása bosszantja? Talán egyszerűen csak ingerlékeny és csak az okot keresi, hogy haragudhasson valakire? Ő maga sem tudja. Mielőtt elmerülhetne a töprengésben, egy másik férfi érkezik, akiben megkönnyebbüléssel ismeri fel az embert. Kissé megnyugtatja, hogy lesz valaki a társaságban, aki biztosan nem táplál majd irányában faji előítéleteket. Megismerni azonban már nincs ideje, mert barna lovát vezetve még egy elf érkezik, akiben azonnal felismeri Sehonnai Sylwerant. Megjött leendő vezérük.*
-Igen, a nevem Gius. *Ha az elf fogadja az üdvözlését, kezet ráz vele* -Azért jöttem, hogy csatlakozzam az ügyetekhez. Veletek tartok. *Fele olyan komolyan sem gondolja, mint ahogy hangzik és ezt csak megerősíti az elf beszéde, amit a csapathoz intéz. Rezzenéstelen arccal, karba font kézzel hallgatja végig.*
~Remek beszéd, nagy szavak. Hogy a jóért küzdünk és óvjuk a természet csodás harmóniáját? Mi ez, a Faölelők Lovagrendje?! És Te, elf, aki vezetni akarsz minket, ősi meséktől ijedsz meg és hatalmas fákat tisztelsz? Füstből és árnyból született lényeket emlegetsz, misztikus erdőszellemekkel társalognál? Vajon futottál már az életedért mocskos sikátorokban, társaid kiontott belein megcsúszva, a nyomodban teljesen hétköznapi gyilkosokkal? Küzdöttél már foggal-körömmel a szabadulásért lángok között, ahol minden levegővétel végigperzseli a torkod és ha sikerül is felülkerekedned a támadón, még mindig a leégő otthonod lehet a halotti máglyád? Mit láttál Te eddig a világból? Meddig tudsz ilyen tréfásan beszélni, ha a levegőt a most mosolygó barátaid jajveszékelése tölti meg és a rettegő testek kipárolgásai között megérzed a halál szagát?~
*De legalább aranyat emlegetett. Gius még egyszer végig gondolja a lehetőségeit, de semmi jobb nem jut eszébe. Most elsősorban el kell tűnnie innen és felejtenie kell. Megbocsátania magának. Mintha hallotta volna, hogy ilyenkor békés helyeken kell sétálni. Sóhajt és úgy dönt, egyelőre velük tart.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 02:20:48
4934. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 00:36:19
Üzenet elküldve: 2016-05-27 00:36:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Érkezése után nem igen kerülhet sor a nagy bemutatkozásokra, hiszen megjelenik A Nyurga, aki hamarosan magáénak tudhat gyanítása szerint minden figyelmet. Ahogy először megpillantja, akarva-akaratlanul is elvigyorodik a bajsza alatt, esetében szó szerint, hiszen bevillannak egyes érdekes képek arról a bizonyos beszélgetésről a fogadóban. Érdekes egy fickó annyi szent. Az életről alkotott gondolataival, meg hogy család, szeret, béke. Szép elmélet.
Ahogy Sylweran betoppan, szórakozott határozottsággal veszi át azonnal a vezető szerepét. Ez igen. Látszik, hogy komolyan gondolt akkor mindent és nem a semmibe beszélt. Szimpatikus neki ez a hozzáállás. Becsüli az ilyeneket.
Amikor az elf odalép hozzá, viszonozza a vigyort szolid szerénységgel, majd biccent egyet a többiek felé.*
- Igaz, valóban rendkívüli éjszaka volt!
*Támasztja alá nagy bölcsen az állítást, hogy aztán érdeklődve hallgassa végig a további mondandókat.
Ezek után egy szép, tartalmas, lelkes és valahogyan annyira elfes szavallatnak lehet fül és szem tanúja, amilyet még nem hallott. Főleg az erdős részeknél. Fák, meg fa szellemek. Nem hisz bennük túlságosan, de senki hitét nem akarja megsérteni és jobb nem újat húzni azokkal a valamikkel, ha mégis vannak. Előbb utóbb úgy is kiderül. Főleg ha ilyen helyre mennek.
A beszéd közben még egyszer végig fut tekintete a társaságon. Egyelőre nem tudja mit gondol róluk, s mivel jó maga nem az az előítéletes típus, így ezt is betudja a jövő zenéjének.
Most annyival is bőven megelégszik, hogy Sylweran kimondta: Indulás.*
*Érkezése után nem igen kerülhet sor a nagy bemutatkozásokra, hiszen megjelenik A Nyurga, aki hamarosan magáénak tudhat gyanítása szerint minden figyelmet. Ahogy először megpillantja, akarva-akaratlanul is elvigyorodik a bajsza alatt, esetében szó szerint, hiszen bevillannak egyes érdekes képek arról a bizonyos beszélgetésről a fogadóban. Érdekes egy fickó annyi szent. Az életről alkotott gondolataival, meg hogy család, szeret, béke. Szép elmélet.
Ahogy Sylweran betoppan, szórakozott határozottsággal veszi át azonnal a vezető szerepét. Ez igen. Látszik, hogy komolyan gondolt akkor mindent és nem a semmibe beszélt. Szimpatikus neki ez a hozzáállás. Becsüli az ilyeneket.
Amikor az elf odalép hozzá, viszonozza a vigyort szolid szerénységgel, majd biccent egyet a többiek felé.*
- Igaz, valóban rendkívüli éjszaka volt!
*Támasztja alá nagy bölcsen az állítást, hogy aztán érdeklődve hallgassa végig a további mondandókat.
Ezek után egy szép, tartalmas, lelkes és valahogyan annyira elfes szavallatnak lehet fül és szem tanúja, amilyet még nem hallott. Főleg az erdős részeknél. Fák, meg fa szellemek. Nem hisz bennük túlságosan, de senki hitét nem akarja megsérteni és jobb nem újat húzni azokkal a valamikkel, ha mégis vannak. Előbb utóbb úgy is kiderül. Főleg ha ilyen helyre mennek.
A beszéd közben még egyszer végig fut tekintete a társaságon. Egyelőre nem tudja mit gondol róluk, s mivel jó maga nem az az előítéletes típus, így ezt is betudja a jövő zenéjének.
Most annyival is bőven megelégszik, hogy Sylweran kimondta: Indulás.*
4933. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 23:26:33
Üzenet elküldve: 2016-05-26 23:26:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Egy jól megpakolt barna kanca, és egy különösen magas férfi jelenik meg ekkor a főtéren a hajnal hasadtával.
Kantárszáron vezeti a felnyergelt lovat, melynek nyeregtáskái pattanásig feszülnek. Ám ezeken kívül most fonott kosarak, bőrtáskák és szőttes szütyők is lógnak az állatról, mintha csak egy karaván egyik hátasa volna. Pont úgy van még megpakolva, hogy ne legyen túlterhelve, de elegendő terhet cipelhessen. Nem mintha a gazdáján sokkal kevesebb holmi lenne. Két oldalán nagy táska lóg, de szerencsére hatalmas, a ki-ki kukucskáló napfénytől vörösen izzó szablyái a hátán pihennek, mint ahogyan mindig. Ezüst haját furcsa, kellemes csillogásba vonja a hajnal, s néhol kissé arany tincsekben felszikrázik, ahogyan különösen parázsló azúr íriszei is.
Kombinált vértje van rajta, melyet jó időbe telt helyrehozni a legutóbbi kis kaland után. De szerencsére sikerült, aminek nagyon örült, hiszen már annyira hozzánőtt. Sőt... még egy kis hydra is felkerült az elejére. Nem túl nagy, de pont látható, bőrbe égetett, kilenc fejű bestia. Úgy gondolta, igencsak találó lesz ez a jövőre nézve.
Ahogy a csapat felé közeledve végig tekint a népes társaságon, mélyről fakadó büszkeség lesz úrrá rajta. Itt van mindenki... és nem csak, hogy itt vannak, de útra készen, ahogyan azt megígérték. Sylweran egy kissé meghatódik, de ezt a világért se mutatná ki. Főképp, mivel barátai nyomban hangos nevetés közepette érzelgősnek titulálnák, az eddig ismeretlenek pedig ki tudja mit gondolnának róla. Talán, hogy miféle gyenge vezér ő, és, hogyan akarna így bárkiket is irányítani? Hamarosan meglátják majd. Sylweran ugyanis éppen annyira szigorú és határozott tud lenni, mint amennyire könyörületes és melegszívű. Talán a régi mesék királyait mondhatnák ilyennek... de ő nem király és nem is nemes úr. Ő csak egy férfi. Egy elf. Egy venár. És talán az, akit majd tényleg követni fognak.
Megáll a csoport előtt, és széles mosollyal néz végig mindenkin.*
- Szép hajnalt! *villannak ki fehér fogai, ahogyan egyre szélesebb lesz vigyora a többieket látva. Na de mégis csak ő a vezér, nem ártana összeszednie magát, és hozzáfognia a dolgokhoz.*
- Úgy látom mindenki megérkezett, és még újak is vannak! *mondja, majd oda is lép egyből, legelőször az ember férfihoz. Nyomban beugrik neki amit a kis zseni gnóm lány mondott.*
- Gius, igaz? Jezabiel mesélt rólad. *nyújtja a férfinak a kezét.*
- Sylweran vagyok. *mutatkozik be.*- Örülök, hogy ide találtál. Velünk tartasz? *érdeklődik, majd, hogy a többiek se maradjanak ki, szép sorjában odaköszön mindenkinek, s közben az északi férfihoz lép.*
- Ő itt Baldrol. *mutatja be őt a többieknek, kicsit hátba veregetve a férfit, hiszen ő a saját új hozománya.*- Volt egy remek éjszakánk a fogadóban pár kupával egyetemben. *vigyorog.*- Ő is velünk jön, hogy felépítsük az otthonunkat.
*Majd ahhoz a férfihez fordul akiről még se nem hallott, se nem látta. Egy elég magas elf ő is, majdnem akkora mint jó maga, pedig sokszor nevezték már őt termetes legénynek. Odalép hozzá is, és a kezét nyújtja.*
- Téged még nem ismerlek barátom. Mi szél hozott? *kérdezi kedvesen.*- Sylweran vagyok, a csapat vezetője. Vagy valami olyasmi. *vigyorog kissé tréfálkozva. Hiszen ezt a tényt senki sem mondta ki, mégis mintha némán egyöntetűen megszavazták volna.*
- Ha kalandért jöttél, jó helyen jársz. Ha otthont keresel, még jobb helyen. *teszi még hozzá, ezzel máris úgy fordul, hogy lehetőleg mindenki láthassa és mindenkihez intézhesse szavait.*
- Az újak kedvéért elmondom gyorsan miről van szó. Akik már hallották, engedélyt kapnak az unott ásítozásra és a sürgető pillantásokra. *mond még egy kis tréfát. Ki tudja honnan jönnek ezek belőle így kora reggel.*
- Nos, mi a Vadvértek vagyunk. Egy klán, ha úgy tetszik, egy család, egy összetartó csapat. Hozzánk jöhet mind, ki elárvult, vagy nem tudja, merre tovább az életében. Vagy csak aki szeretne valami igazán maradandót alkotni. Nálunk ezt majd megteheti. Mert mi nem egyszerű harcosok vagyunk. Talán úgy is mondhatnák, szörnyvadászok. De ez ennél sokkal több. Venár - mondja az ősi szó. Harcost, vadászt jelent. Mi a jóért küzdünk, és csak azt a vadat űzzük, amely valóban rászolgált, vagy nem ártunk vele a természet csodás harmóniájának. Nem ingyen tesszük, aranyért. Aranyért, melyből együtt felépíthetünk egy új otthont... de persze mindenki egyénenként egy saját életet. Egy csapat, amely olyan, akár a hydra. Sok a feje, de egy a lelke. Harcias, vad, még ha nyugvó is óva int, s habár mindegyik fej önálló és más, mégis ugyanoda tartoznak. Megvédjük egymást, és összetartunk. Vigyázunk a másikra. És szükség is lesz rá.
*Tart egy kis szünetet. Most ennyire fogta a fellengzős beszédet, bár Estrea talán megajándékozza majd egy kis mosolygós szemforgatással.*
- Nem mondom, hogy veszélytelen a hely, ahová most elindulunk. Az erdő sűrűjébe megyünk... és még annál is beljebb. Arra a helyre, ahol olyan lények lakoznak, amelyek talán még a könyvekben sem lelhetőek fel. A régi mesék, történetek, melyekkel a dajkátok ijesztgetett, vagy az utcagyerekek suttogták a poros sikátorban... mind valóra válnak. Fénylő bogarak, és óriási, sosem látott, ősi fák. Lények, melyek füstből és árnyból születtek.
*Erre a mondatra vet egy pillantást Shiriqára, miközben arrébb húzza egy kissé a nyakán a vértet, ahol még mindig jól láthatóan kirajzolódik a fehér heg és a vörös csík benne, amelyet azok a bizonyos árnyak okoztak. A varratot már kivehette belőle, és szépen gyógyul... de azért belesajdul néha. Ahogy a csuklójába is.*
- És még ki tudja mik. Ám a fáradozásunknak csodálatos gyümölcse lesz. Nem csak borzalom, de csoda is lakozik ott a fák között. Erdőszellemek, és tiszta, makulátlan lények... akik védelemre szorulnak, vagy a csodálatunkat nyerik majd el... ezért arra kérlek titeket, ne szakadjatok el a csapattól. Maradjunk mind együtt útközben, és ha megérkezünk - nagyjából két nap múlva - tisztelettel legyetek az erdővel szemben. Először csak azt a fát gyűjtsük majd be, amelyik letört vagy lehullott... akkor fogunk majd bele a favágásba, ha már szükséges, és csak annyit, amennyi kell. Ugyanakkor ültetni is fogunk, és megpróbálunk majd egyezséget kötni minden ott lakó szellemmel. Nem lesz könnyű dolgunk... de ha sikerrel járunk... olyan védelmünk lesz, ahol életetek végéig biztonságban élhettek, ezt mindannyiótoknak garantálom.
*Vesz egy mély levegőt miközben végig néz a többieken.*
- Nos... én úgy gondolom, ideje indulni. A kérdéseket útközben is feltehetitek, de ha holnap délutánra szeretnénk odaérni, és mihamarabb biztonságos tábort építeni, akkor nem árt, ha a hajnal első sugaraival mi is útra kelünk. Így is hosszúra sikeredett a monológom. *vigyorog, de hát ilyen ő... ha fontos az információ, akkor fontos. Még ha olykor elég nagy monológokat is tud alkotni együltő - vagy jelenleg álló - helyében.
Várja a többiek beleegyezését. És ha végül minden úgy gondolja... akkor bizony valóban elérkezett az idő... és a Vadvértek hazatérhetnek.*
*Egy jól megpakolt barna kanca, és egy különösen magas férfi jelenik meg ekkor a főtéren a hajnal hasadtával.
Kantárszáron vezeti a felnyergelt lovat, melynek nyeregtáskái pattanásig feszülnek. Ám ezeken kívül most fonott kosarak, bőrtáskák és szőttes szütyők is lógnak az állatról, mintha csak egy karaván egyik hátasa volna. Pont úgy van még megpakolva, hogy ne legyen túlterhelve, de elegendő terhet cipelhessen. Nem mintha a gazdáján sokkal kevesebb holmi lenne. Két oldalán nagy táska lóg, de szerencsére hatalmas, a ki-ki kukucskáló napfénytől vörösen izzó szablyái a hátán pihennek, mint ahogyan mindig. Ezüst haját furcsa, kellemes csillogásba vonja a hajnal, s néhol kissé arany tincsekben felszikrázik, ahogyan különösen parázsló azúr íriszei is.
Kombinált vértje van rajta, melyet jó időbe telt helyrehozni a legutóbbi kis kaland után. De szerencsére sikerült, aminek nagyon örült, hiszen már annyira hozzánőtt. Sőt... még egy kis hydra is felkerült az elejére. Nem túl nagy, de pont látható, bőrbe égetett, kilenc fejű bestia. Úgy gondolta, igencsak találó lesz ez a jövőre nézve.
Ahogy a csapat felé közeledve végig tekint a népes társaságon, mélyről fakadó büszkeség lesz úrrá rajta. Itt van mindenki... és nem csak, hogy itt vannak, de útra készen, ahogyan azt megígérték. Sylweran egy kissé meghatódik, de ezt a világért se mutatná ki. Főképp, mivel barátai nyomban hangos nevetés közepette érzelgősnek titulálnák, az eddig ismeretlenek pedig ki tudja mit gondolnának róla. Talán, hogy miféle gyenge vezér ő, és, hogyan akarna így bárkiket is irányítani? Hamarosan meglátják majd. Sylweran ugyanis éppen annyira szigorú és határozott tud lenni, mint amennyire könyörületes és melegszívű. Talán a régi mesék királyait mondhatnák ilyennek... de ő nem király és nem is nemes úr. Ő csak egy férfi. Egy elf. Egy venár. És talán az, akit majd tényleg követni fognak.
Megáll a csoport előtt, és széles mosollyal néz végig mindenkin.*
- Szép hajnalt! *villannak ki fehér fogai, ahogyan egyre szélesebb lesz vigyora a többieket látva. Na de mégis csak ő a vezér, nem ártana összeszednie magát, és hozzáfognia a dolgokhoz.*
- Úgy látom mindenki megérkezett, és még újak is vannak! *mondja, majd oda is lép egyből, legelőször az ember férfihoz. Nyomban beugrik neki amit a kis zseni gnóm lány mondott.*
- Gius, igaz? Jezabiel mesélt rólad. *nyújtja a férfinak a kezét.*
- Sylweran vagyok. *mutatkozik be.*- Örülök, hogy ide találtál. Velünk tartasz? *érdeklődik, majd, hogy a többiek se maradjanak ki, szép sorjában odaköszön mindenkinek, s közben az északi férfihoz lép.*
- Ő itt Baldrol. *mutatja be őt a többieknek, kicsit hátba veregetve a férfit, hiszen ő a saját új hozománya.*- Volt egy remek éjszakánk a fogadóban pár kupával egyetemben. *vigyorog.*- Ő is velünk jön, hogy felépítsük az otthonunkat.
*Majd ahhoz a férfihez fordul akiről még se nem hallott, se nem látta. Egy elég magas elf ő is, majdnem akkora mint jó maga, pedig sokszor nevezték már őt termetes legénynek. Odalép hozzá is, és a kezét nyújtja.*
- Téged még nem ismerlek barátom. Mi szél hozott? *kérdezi kedvesen.*- Sylweran vagyok, a csapat vezetője. Vagy valami olyasmi. *vigyorog kissé tréfálkozva. Hiszen ezt a tényt senki sem mondta ki, mégis mintha némán egyöntetűen megszavazták volna.*
- Ha kalandért jöttél, jó helyen jársz. Ha otthont keresel, még jobb helyen. *teszi még hozzá, ezzel máris úgy fordul, hogy lehetőleg mindenki láthassa és mindenkihez intézhesse szavait.*
- Az újak kedvéért elmondom gyorsan miről van szó. Akik már hallották, engedélyt kapnak az unott ásítozásra és a sürgető pillantásokra. *mond még egy kis tréfát. Ki tudja honnan jönnek ezek belőle így kora reggel.*
- Nos, mi a Vadvértek vagyunk. Egy klán, ha úgy tetszik, egy család, egy összetartó csapat. Hozzánk jöhet mind, ki elárvult, vagy nem tudja, merre tovább az életében. Vagy csak aki szeretne valami igazán maradandót alkotni. Nálunk ezt majd megteheti. Mert mi nem egyszerű harcosok vagyunk. Talán úgy is mondhatnák, szörnyvadászok. De ez ennél sokkal több. Venár - mondja az ősi szó. Harcost, vadászt jelent. Mi a jóért küzdünk, és csak azt a vadat űzzük, amely valóban rászolgált, vagy nem ártunk vele a természet csodás harmóniájának. Nem ingyen tesszük, aranyért. Aranyért, melyből együtt felépíthetünk egy új otthont... de persze mindenki egyénenként egy saját életet. Egy csapat, amely olyan, akár a hydra. Sok a feje, de egy a lelke. Harcias, vad, még ha nyugvó is óva int, s habár mindegyik fej önálló és más, mégis ugyanoda tartoznak. Megvédjük egymást, és összetartunk. Vigyázunk a másikra. És szükség is lesz rá.
*Tart egy kis szünetet. Most ennyire fogta a fellengzős beszédet, bár Estrea talán megajándékozza majd egy kis mosolygós szemforgatással.*
- Nem mondom, hogy veszélytelen a hely, ahová most elindulunk. Az erdő sűrűjébe megyünk... és még annál is beljebb. Arra a helyre, ahol olyan lények lakoznak, amelyek talán még a könyvekben sem lelhetőek fel. A régi mesék, történetek, melyekkel a dajkátok ijesztgetett, vagy az utcagyerekek suttogták a poros sikátorban... mind valóra válnak. Fénylő bogarak, és óriási, sosem látott, ősi fák. Lények, melyek füstből és árnyból születtek.
*Erre a mondatra vet egy pillantást Shiriqára, miközben arrébb húzza egy kissé a nyakán a vértet, ahol még mindig jól láthatóan kirajzolódik a fehér heg és a vörös csík benne, amelyet azok a bizonyos árnyak okoztak. A varratot már kivehette belőle, és szépen gyógyul... de azért belesajdul néha. Ahogy a csuklójába is.*
- És még ki tudja mik. Ám a fáradozásunknak csodálatos gyümölcse lesz. Nem csak borzalom, de csoda is lakozik ott a fák között. Erdőszellemek, és tiszta, makulátlan lények... akik védelemre szorulnak, vagy a csodálatunkat nyerik majd el... ezért arra kérlek titeket, ne szakadjatok el a csapattól. Maradjunk mind együtt útközben, és ha megérkezünk - nagyjából két nap múlva - tisztelettel legyetek az erdővel szemben. Először csak azt a fát gyűjtsük majd be, amelyik letört vagy lehullott... akkor fogunk majd bele a favágásba, ha már szükséges, és csak annyit, amennyi kell. Ugyanakkor ültetni is fogunk, és megpróbálunk majd egyezséget kötni minden ott lakó szellemmel. Nem lesz könnyű dolgunk... de ha sikerrel járunk... olyan védelmünk lesz, ahol életetek végéig biztonságban élhettek, ezt mindannyiótoknak garantálom.
*Vesz egy mély levegőt miközben végig néz a többieken.*
- Nos... én úgy gondolom, ideje indulni. A kérdéseket útközben is feltehetitek, de ha holnap délutánra szeretnénk odaérni, és mihamarabb biztonságos tábort építeni, akkor nem árt, ha a hajnal első sugaraival mi is útra kelünk. Így is hosszúra sikeredett a monológom. *vigyorog, de hát ilyen ő... ha fontos az információ, akkor fontos. Még ha olykor elég nagy monológokat is tud alkotni együltő - vagy jelenleg álló - helyében.
Várja a többiek beleegyezését. És ha végül minden úgy gondolja... akkor bizony valóban elérkezett az idő... és a Vadvértek hazatérhetnek.*
4932. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 22:40:28
Üzenet elküldve: 2016-05-26 22:40:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*A nőstény szavaira csak bólint a tündér, figyelme immár Quantallé, és a delejes kesztyűk mágikus világába vezeti be a jövevényt.*
-Még mennyire az. És nagyon meg se kellett mágiálni, meg ilyenek.
*Mondja szinte eunuchokat megszégyenítő, ám itt a kis torokból adódó, vékony hangon.*
-Tetszik?
*Néz rá, mikor felpróbálja az emberi méretűt.*
-Nos, a beszerzés... mindenkinek vannak beszállítói, és mindannyian ismerünk vadászokat.
*Kacsint a szürkére, nem árulva el részleteket. Úgy látszik, ezt magának tartogatja.*
//Vásár-Fekete sátor//
*Csaposunk most már igen komoly bajban van.*
-Akkor adom azt a szép színes piros Aggbort. Megisszák az összeset?
*Kérdezi a borhoz hasonlatosan veres fejjel.*
-Mint mondottam, amennyiben lehet, csak üvegszámra adunk el.
*Hebegi kötve az ebet a karóhoz, mert hát ugye ezért nincsenek székek, meg asztalok itt bent.*
-Eeez?! Ez nem pisa kislányom, ez folyékony arany!
*Vigyorodik el kajánul a kövérkés csapos egyik segédje, ki szintén mélységi, és fajának ősi nyelvét próbálja kommunikációra használni, mintha túl alantas lenne neki a közös. A pultos azért csak előszed egy üveget, díszes, aranyozott betűkkel áll rajta a kora, az üveg kesze-kusza szőlő domborművekkel van tele, és benne az ötven éves nedű.*
-Édes, vörös, a legjobb a Harsogóból, ez jó lesz?
*Kérdezi, és ha bólogatnak rá, akkor árat is mond.*
-120 arany az egész.
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*A nőstény szavaira csak bólint a tündér, figyelme immár Quantallé, és a delejes kesztyűk mágikus világába vezeti be a jövevényt.*
-Még mennyire az. És nagyon meg se kellett mágiálni, meg ilyenek.
*Mondja szinte eunuchokat megszégyenítő, ám itt a kis torokból adódó, vékony hangon.*
-Tetszik?
*Néz rá, mikor felpróbálja az emberi méretűt.*
-Nos, a beszerzés... mindenkinek vannak beszállítói, és mindannyian ismerünk vadászokat.
*Kacsint a szürkére, nem árulva el részleteket. Úgy látszik, ezt magának tartogatja.*
//Vásár-Fekete sátor//
*Csaposunk most már igen komoly bajban van.*
-Akkor adom azt a szép színes piros Aggbort. Megisszák az összeset?
*Kérdezi a borhoz hasonlatosan veres fejjel.*
-Mint mondottam, amennyiben lehet, csak üvegszámra adunk el.
*Hebegi kötve az ebet a karóhoz, mert hát ugye ezért nincsenek székek, meg asztalok itt bent.*
-Eeez?! Ez nem pisa kislányom, ez folyékony arany!
*Vigyorodik el kajánul a kövérkés csapos egyik segédje, ki szintén mélységi, és fajának ősi nyelvét próbálja kommunikációra használni, mintha túl alantas lenne neki a közös. A pultos azért csak előszed egy üveget, díszes, aranyozott betűkkel áll rajta a kora, az üveg kesze-kusza szőlő domborművekkel van tele, és benne az ötven éves nedű.*
-Édes, vörös, a legjobb a Harsogóból, ez jó lesz?
*Kérdezi, és ha bólogatnak rá, akkor árat is mond.*
-120 arany az egész.
4931. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 22:17:22
Üzenet elküldve: 2016-05-26 22:17:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár-Fekete sátor//
- Höhöhö. Az vicces lönne. Lehet lesz lovagó'ni a puccos desznyún?
*Boldogan fogadja az ötletet, hatalmas szórakozásnak hangzik még ha egy ilyen drága és szép ruha is bánja a mulatságot.*
- Ín csiná'ttam.
*Ez mondjuk nem teljesen igaz, de jól hangzik. Botjo rámered az árusra, és kicsi száját a csőr alatt csücsörítve fürkészi a pasast. Aztán meg a kínálatot, mert ennyi toll alatt megszomjazott megint.*
- Aztat ottan.
*Kicsit erőszakosabban mutogat felfelé. Előkerül több árus, akik hoznak, nem azt amit ő akart, de pirosat, ami szintén jól néz ki. De Ryz más felé tereli a sátras ember figyelmét.*
- Nöm! Rumot! A bor büdös vó't es pisaizü.
*Arra az ingyen löttyre is azt mondták, hogy bor és nagyon rossz volt, Botjo meg nem tudja, hogy ez másmilyen így fennhangon hirdeti a fekete sátorban kapható italok silány minőségét. Valószínűleg páran felfigyelnek rá ahogy pocskondiázza a fickó italát és úgy döntenek inkább nem adnak pénzt ilyenért, ha ingyen is kapnak kicsivel arrébb.*
//Tavaszünnep//
//Vásár-Fekete sátor//
- Höhöhö. Az vicces lönne. Lehet lesz lovagó'ni a puccos desznyún?
*Boldogan fogadja az ötletet, hatalmas szórakozásnak hangzik még ha egy ilyen drága és szép ruha is bánja a mulatságot.*
- Ín csiná'ttam.
*Ez mondjuk nem teljesen igaz, de jól hangzik. Botjo rámered az árusra, és kicsi száját a csőr alatt csücsörítve fürkészi a pasast. Aztán meg a kínálatot, mert ennyi toll alatt megszomjazott megint.*
- Aztat ottan.
*Kicsit erőszakosabban mutogat felfelé. Előkerül több árus, akik hoznak, nem azt amit ő akart, de pirosat, ami szintén jól néz ki. De Ryz más felé tereli a sátras ember figyelmét.*
- Nöm! Rumot! A bor büdös vó't es pisaizü.
*Arra az ingyen löttyre is azt mondták, hogy bor és nagyon rossz volt, Botjo meg nem tudja, hogy ez másmilyen így fennhangon hirdeti a fekete sátorban kapható italok silány minőségét. Valószínűleg páran felfigyelnek rá ahogy pocskondiázza a fickó italát és úgy döntenek inkább nem adnak pénzt ilyenért, ha ingyen is kapnak kicsivel arrébb.*
4930. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:56:34
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:56:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Igazából várta már ezt a napot. Nem is tudja miért. Talán csak a lehetőség imponált neki, amivel megint tovább állhat, de valahogy az is, hogy találhat végre valami olyasmit, amiben megállapodhat. Ami nem készteti újra és újra arra, hogy még messzebb menjen mint eddig.
Azért persze ezzel a csoportosulással kapcsolatosan is vannak benne kételyek, mint minden hasonlóval, de egyértelműen van valami pozitív előérzete. Nem vesz magához sok dolgot, a megrakott háztartást már jó régen maga mögött hagyta, csupán a szálláshelyen lerakott fegyvereit és a hozzá tartozó motyóját nyalábolja fel. A főtérre pedig már Kópé, csökönyös, de hűséges derese társaságában érkezik. Nem kell sokat nézelődnie, hogy megtalálja a többieket. Színes társaság, az már egyszer biztos! Főleg az óriáson lepődik meg erre fele, de az apró népség után egy kis szürkeség is keveredik a többi... ember, elf? Ki tudja társaságban. Jó maga nem igazán ismer közülük senkit, így Kópé kicsivel arrébb kiköti, majd illedelmesen, nyílt, barátságos tekintettel hozzájuk lép.*
- Üdvözletem.
*Nem tudja hogy kinek illene előbb bemutatkoznia, így inkább köszöntése mindenkinek szól.*
- Ti vagytok a Vadvért? Remélem jó helyen járok.
*Fürge tekintete mindenkit végig szalad, hátha megtalálja valamelyik illetékest, ha még a nyurga elf nincsen itt.
Ha valaki bemutatkozna neki, kezet ráz vele és bemutatkozik. Ha nem, akkor egyelőre várja a reakciókat.*
*Igazából várta már ezt a napot. Nem is tudja miért. Talán csak a lehetőség imponált neki, amivel megint tovább állhat, de valahogy az is, hogy találhat végre valami olyasmit, amiben megállapodhat. Ami nem készteti újra és újra arra, hogy még messzebb menjen mint eddig.
Azért persze ezzel a csoportosulással kapcsolatosan is vannak benne kételyek, mint minden hasonlóval, de egyértelműen van valami pozitív előérzete. Nem vesz magához sok dolgot, a megrakott háztartást már jó régen maga mögött hagyta, csupán a szálláshelyen lerakott fegyvereit és a hozzá tartozó motyóját nyalábolja fel. A főtérre pedig már Kópé, csökönyös, de hűséges derese társaságában érkezik. Nem kell sokat nézelődnie, hogy megtalálja a többieket. Színes társaság, az már egyszer biztos! Főleg az óriáson lepődik meg erre fele, de az apró népség után egy kis szürkeség is keveredik a többi... ember, elf? Ki tudja társaságban. Jó maga nem igazán ismer közülük senkit, így Kópé kicsivel arrébb kiköti, majd illedelmesen, nyílt, barátságos tekintettel hozzájuk lép.*
- Üdvözletem.
*Nem tudja hogy kinek illene előbb bemutatkoznia, így inkább köszöntése mindenkinek szól.*
- Ti vagytok a Vadvért? Remélem jó helyen járok.
*Fürge tekintete mindenkit végig szalad, hátha megtalálja valamelyik illetékest, ha még a nyurga elf nincsen itt.
Ha valaki bemutatkozna neki, kezet ráz vele és bemutatkozik. Ha nem, akkor egyelőre várja a reakciókat.*
4929. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:36:58
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Artheniorba//
* Értetlenül pislog Sylweranra, valamiért elég nehéz elképzelnie, hogy valaki ne tudja, honnan származik. Persze, biztosan sokan vannak hasonlóak, de ha az ember (vagy elf) nem abban a helyzetben van, akkor nem tudja elképzelni, milyen érzés lehet. Valójában bármit, ami nem az adott személlyel történik, nem lehet átérezni. Ezért nincs is értelme a „tudom, hogy mit érzel” szavaknak. Nem jelentenek semmit, csupán azoknak jók, akik nem tudják, mit feleljenek egy rossz történetre. *
- De szerencsére van időnk.
* Zárja a témát, célozva rá, hogy hallani akarja Syl történetét, ha már megbízott benne annyira, hogy elmesélje a sajátját. Utólag belegondolva talán jobb lett volna, ha inkább ennél a témánál maradnak, ugyanis a legkevésbé sem akar egy hisztis öregasszonynak látszani. Na, jó, az öregasszony azért kicsit túlzás, főleg, hogy egy tízest is le tudna tagadni… néhány ital után biztosan. Akármilyen jól beválik az ölelős-vigasztalás stratégia, jó, hogy az elf nem teszi. Úgy nem tűnne olyan erősnek, mint amilyennek magát képzelni akarja, abból az érzésből pedig ki tudja, hogyan tudna tovább lépni. Akárhogy is, gyorsan összeszedi magát és elindul a fogadó, illetve az istállók felé. Út közben nem erőlteti a beszélgetést, s ha a szőke is hasonlóképp tesz, akkor némaságba burkolózva, sietősen érik el először az istállókat, aztán a fogadót is. Odabent étel, ital mellett persze más a helyzet, feltesz néhány kérdést a másik elképzeléseiről, illetve egy olyan kérdésről, ami régóta, vagyis hát mióta útra keltek az erdőből, foglalkoztatja. Méghozzá, hogy mennyi idős is a vele asztalt megosztó „ifjú”. *
* Értetlenül pislog Sylweranra, valamiért elég nehéz elképzelnie, hogy valaki ne tudja, honnan származik. Persze, biztosan sokan vannak hasonlóak, de ha az ember (vagy elf) nem abban a helyzetben van, akkor nem tudja elképzelni, milyen érzés lehet. Valójában bármit, ami nem az adott személlyel történik, nem lehet átérezni. Ezért nincs is értelme a „tudom, hogy mit érzel” szavaknak. Nem jelentenek semmit, csupán azoknak jók, akik nem tudják, mit feleljenek egy rossz történetre. *
- De szerencsére van időnk.
* Zárja a témát, célozva rá, hogy hallani akarja Syl történetét, ha már megbízott benne annyira, hogy elmesélje a sajátját. Utólag belegondolva talán jobb lett volna, ha inkább ennél a témánál maradnak, ugyanis a legkevésbé sem akar egy hisztis öregasszonynak látszani. Na, jó, az öregasszony azért kicsit túlzás, főleg, hogy egy tízest is le tudna tagadni… néhány ital után biztosan. Akármilyen jól beválik az ölelős-vigasztalás stratégia, jó, hogy az elf nem teszi. Úgy nem tűnne olyan erősnek, mint amilyennek magát képzelni akarja, abból az érzésből pedig ki tudja, hogyan tudna tovább lépni. Akárhogy is, gyorsan összeszedi magát és elindul a fogadó, illetve az istállók felé. Út közben nem erőlteti a beszélgetést, s ha a szőke is hasonlóképp tesz, akkor némaságba burkolózva, sietősen érik el először az istállókat, aztán a fogadót is. Odabent étel, ital mellett persze más a helyzet, feltesz néhány kérdést a másik elképzeléseiről, illetve egy olyan kérdésről, ami régóta, vagyis hát mióta útra keltek az erdőből, foglalkoztatja. Méghozzá, hogy mennyi idős is a vele asztalt megosztó „ifjú”. *
4928. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:12:42
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:12:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért Hazatérés//
*Látja, hogy a szépséges teremtményt szavai nem hagyták hidegen, eme tény boldogsággal tölti el vadul kalapáló szívét.
Megfogadja magában, bármi történjék is az élete árán is megvédelmezi szíve választottját.
Lovaik is hosszas méregetést követően egyre közelebb merészkednek egymáshoz és kis idő múltán már szinte összetér a testük. Méretbeli adottságaik megmosolyogtatják az arra járókat, de hiába a szárnyaló szív szertelen száguldásának megálljt parancsolni nem lehet. Hosszú ideig le sem tudja venni Shiriqáról szemét. Az elf elszégyelli magát, mert miközben beszélnek hozzá, megszűnik számára minden, tátott szájjal nézi a másikat. Még a legmogorvább ember sem tudna haragudni rá, mikor tátott szájára és sóvárgó szemeire tekint. Menthetetlen elkapja a kórságot, amit ez idáig nem ismert, aminek neve végzetes szerelem. Úrrá kell azonban lennie magán, helyet foglal a többiek mellett, megköszönve Shiriqának kedvességét, leül melléje, behajlítja és egymásra rakja lábait, majd mormolni kezdi magában őseinek szépen csengő szavait. Kis idő múlva kinyitja szemét. Érdekes módon már nem vad vágy hajtja, sikerül lecsillapítania magát, de megállapítja, hogy jó hatással van rá Shiriqa közelsége.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.26 22:36:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; alapvető helyesírási hibák; jelek javítása és pótlása; ne irányítsd más karakterét.
*Látja, hogy a szépséges teremtményt szavai nem hagyták hidegen, eme tény boldogsággal tölti el vadul kalapáló szívét.
Megfogadja magában, bármi történjék is az élete árán is megvédelmezi szíve választottját.
Lovaik is hosszas méregetést követően egyre közelebb merészkednek egymáshoz és kis idő múltán már szinte összetér a testük. Méretbeli adottságaik megmosolyogtatják az arra járókat, de hiába a szárnyaló szív szertelen száguldásának megálljt parancsolni nem lehet. Hosszú ideig le sem tudja venni Shiriqáról szemét. Az elf elszégyelli magát, mert miközben beszélnek hozzá, megszűnik számára minden, tátott szájjal nézi a másikat. Még a legmogorvább ember sem tudna haragudni rá, mikor tátott szájára és sóvárgó szemeire tekint. Menthetetlen elkapja a kórságot, amit ez idáig nem ismert, aminek neve végzetes szerelem. Úrrá kell azonban lennie magán, helyet foglal a többiek mellett, megköszönve Shiriqának kedvességét, leül melléje, behajlítja és egymásra rakja lábait, majd mormolni kezdi magában őseinek szépen csengő szavait. Kis idő múlva kinyitja szemét. Érdekes módon már nem vad vágy hajtja, sikerül lecsillapítania magát, de megállapítja, hogy jó hatással van rá Shiriqa közelsége.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.26 22:36:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; alapvető helyesírási hibák; jelek javítása és pótlása; ne irányítsd más karakterét.
4927. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 18:18:32
Üzenet elküldve: 2016-05-26 18:18:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Hagi és a csajok//
*Egy ideig furcsán nézi a lányt, majd egy széles vicsor kerül terítékre az ork pofáján. A nő könnyít magán, méghozzá úgy hogy kihányja az eddig megivott bort. Ezzel hát eldöntetett, hogy az ork nyerte az ivóversenyt.*
-Háh! Ezzel megszegted a szabályokat, tehát leittam a híres ivóbajnokot! *Annyira örül a dolognak, hogy el is felejti azt a tényt hogy ennek ára is volt. Talán Nadae szerencséjére is.*
-Szívesség olyan mint a szél! Ha egyszer kell, akkor fújjon! *Majd feláll, és elindul tovább.*
-Egy józanabb pillanatodban, megbeszéljük! Minden jót ember! *Távozik, és eltűnik a tömegben. Kissé szédül a szesztől, de egész jól van a helyzethez képest.*
//Tavaszünnep//
//Hagi és a csajok//
*Egy ideig furcsán nézi a lányt, majd egy széles vicsor kerül terítékre az ork pofáján. A nő könnyít magán, méghozzá úgy hogy kihányja az eddig megivott bort. Ezzel hát eldöntetett, hogy az ork nyerte az ivóversenyt.*
-Háh! Ezzel megszegted a szabályokat, tehát leittam a híres ivóbajnokot! *Annyira örül a dolognak, hogy el is felejti azt a tényt hogy ennek ára is volt. Talán Nadae szerencséjére is.*
-Szívesség olyan mint a szél! Ha egyszer kell, akkor fújjon! *Majd feláll, és elindul tovább.*
-Egy józanabb pillanatodban, megbeszéljük! Minden jót ember! *Távozik, és eltűnik a tömegben. Kissé szédül a szesztől, de egész jól van a helyzethez képest.*
4926. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 17:44:32
Üzenet elküldve: 2016-05-26 17:44:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
//Hanarel//
*Újabb ló érkezik, egy Sylweranhoz hasonlóan magas, bár nála valamivel kisebb elffel együtt. Gius mellé besorol Trayak is, megkezdve a bemutatkozások valószínűsíthető sokaságát, így Shiriqa lelkiismeret furdalás nélkül fordul Hanarel felé aki ugyancsak őt szólítja meg. A tőle megszokott kedvességgel fogadja az ismeretlent, de az "istennő" szónál elveszíti a fonalat. Kissé zavartan pillant Estreára, aztán Meruwielre, de hát csak válaszolnia kellene valamit ha már hozzá beszélnek.*
- Ő...
*Ez így hirtelen mindenképpen jó lesz kezdésnek.*
- Hát, szívesen látunk magunk között.
*Az istennő részre inkább nem reagál, számára hihetetlen hogy ezt a bókot hozzá intézte volna a nálánál jóval alacsonyabb férfi.*
- Shiriqa vagyok, örülök hogy megismerhetlek. Helyezd magad kényelembe amíg Sylweranra várunk, ő szerintem úgyis elmond majd megint mindent amit tudni érdemes, nem te vagy az egyetlen akivel még nem találkoztunk.
*Már újra mosolyog, közben fejével Gius felé bök. Kezet ugyan nem nyújt a bemutatkozáshoz, de nem azért mert szándékosan meg akarja sérteni ezzel, csupán nem szokott hozzá az ilyen formaságokhoz.*
//Hanarel//
*Újabb ló érkezik, egy Sylweranhoz hasonlóan magas, bár nála valamivel kisebb elffel együtt. Gius mellé besorol Trayak is, megkezdve a bemutatkozások valószínűsíthető sokaságát, így Shiriqa lelkiismeret furdalás nélkül fordul Hanarel felé aki ugyancsak őt szólítja meg. A tőle megszokott kedvességgel fogadja az ismeretlent, de az "istennő" szónál elveszíti a fonalat. Kissé zavartan pillant Estreára, aztán Meruwielre, de hát csak válaszolnia kellene valamit ha már hozzá beszélnek.*
- Ő...
*Ez így hirtelen mindenképpen jó lesz kezdésnek.*
- Hát, szívesen látunk magunk között.
*Az istennő részre inkább nem reagál, számára hihetetlen hogy ezt a bókot hozzá intézte volna a nálánál jóval alacsonyabb férfi.*
- Shiriqa vagyok, örülök hogy megismerhetlek. Helyezd magad kényelembe amíg Sylweranra várunk, ő szerintem úgyis elmond majd megint mindent amit tudni érdemes, nem te vagy az egyetlen akivel még nem találkoztunk.
*Már újra mosolyog, közben fejével Gius felé bök. Kezet ugyan nem nyújt a bemutatkozáshoz, de nem azért mert szándékosan meg akarja sérteni ezzel, csupán nem szokott hozzá az ilyen formaságokhoz.*
4925. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 17:30:39
Üzenet elküldve: 2016-05-26 17:30:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért Hazatérés//
*Öregapja tudta eljön az a nap, mikor kis unokája felnő és ifjonti szíve veszélyes kalandok után áhítozik és nem lesz maradása ebben a városban. A reggeli elfogyasztása után leül az ifjúval szemben, kérges kezét ráteszi a fiú kezére és megszólal:*
- Fiam, azt hallottam gyülekeznek a népek a szökőkútnál egy kis kalandozásra, elmehetnél velük. Van egy kis meglepetésem a számodra a ház előtt. A reggelit követően kellően elbúcsúznak, az öreg még elmorzsol egy könnycseppet vékony, csontszerű ujjai közt, elvonul a szobájába és magára zárja az ajtót. Odakint nagy meglepetésére nagyapja harcedzett lova várja, felnyergelve utazásra készen. Ez a hajnali jelenet és eme mondat harsog a fejében, mely most hirtelen megszakad, mert kimondja az első szavakat a díszes társaság felé a szökőkúthoz érve.*
- Üdvözlet nektek. Az a hír járja, hogy kalandra készültök, én szívesen ajánlanám kardomat, íjamat, hűségemet néktek, pláne ha egy istennő társaságát élvezhetem utunkon.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.26 22:32:24, a következő indokkal:
Jelek pótlás (*); múlt helyett jelen idő; a rendszer által is jelzett helyesírási hibák javítása; fejléc pótlása.
*Öregapja tudta eljön az a nap, mikor kis unokája felnő és ifjonti szíve veszélyes kalandok után áhítozik és nem lesz maradása ebben a városban. A reggeli elfogyasztása után leül az ifjúval szemben, kérges kezét ráteszi a fiú kezére és megszólal:*
- Fiam, azt hallottam gyülekeznek a népek a szökőkútnál egy kis kalandozásra, elmehetnél velük. Van egy kis meglepetésem a számodra a ház előtt. A reggelit követően kellően elbúcsúznak, az öreg még elmorzsol egy könnycseppet vékony, csontszerű ujjai közt, elvonul a szobájába és magára zárja az ajtót. Odakint nagy meglepetésére nagyapja harcedzett lova várja, felnyergelve utazásra készen. Ez a hajnali jelenet és eme mondat harsog a fejében, mely most hirtelen megszakad, mert kimondja az első szavakat a díszes társaság felé a szökőkúthoz érve.*
- Üdvözlet nektek. Az a hír járja, hogy kalandra készültök, én szívesen ajánlanám kardomat, íjamat, hűségemet néktek, pláne ha egy istennő társaságát élvezhetem utunkon.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.26 22:32:24, a következő indokkal:
Jelek pótlás (*); múlt helyett jelen idő; a rendszer által is jelzett helyesírási hibák javítása; fejléc pótlása.
4924. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 16:34:04
Üzenet elküldve: 2016-05-26 16:34:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*A tündér elég meglepő tevékenységgel van épp elfoglalva.*
~Úgy látszik, hogy tényleg mindenféle őrült összegyűlt itt. Na, mindegy.~
*Nem is kicsit lepődik meg Quantall mikor a kézfogás szikrát hány. Ha pár évvel korábban történik ilyesmi mikor még Quantall frissen került ki otthonról akkor a tündér minden bizonnyal kapott volna egy maflást így viszont csak egy elnéző mosolyt miközben a kezét masszírozza.*
-Trükkös kis dolog.
*A magyarázatra alaposan figyel. Egy számára is hasznos infót sikerült találnia. Az utolsó kisülés nem kicsi. A hozott kesztyűt felpróbálja.*
-Érdekes. ÉS mégis, hogyan szerzi be ezeknek a bőrét?
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*A tündér elég meglepő tevékenységgel van épp elfoglalva.*
~Úgy látszik, hogy tényleg mindenféle őrült összegyűlt itt. Na, mindegy.~
*Nem is kicsit lepődik meg Quantall mikor a kézfogás szikrát hány. Ha pár évvel korábban történik ilyesmi mikor még Quantall frissen került ki otthonról akkor a tündér minden bizonnyal kapott volna egy maflást így viszont csak egy elnéző mosolyt miközben a kezét masszírozza.*
-Trükkös kis dolog.
*A magyarázatra alaposan figyel. Egy számára is hasznos infót sikerült találnia. Az utolsó kisülés nem kicsi. A hozott kesztyűt felpróbálja.*
-Érdekes. ÉS mégis, hogyan szerzi be ezeknek a bőrét?
4923. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 11:49:55
Üzenet elküldve: 2016-05-26 11:49:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*A csendes, már-már üres főtér néhány perc leforgása alatt, a nap első sugaraival számtalan ismert és ismeretlen arccal telik meg. Előbb jön Shiriqa, a mosolygós óriás.*
-Szia.
*Mosolyog vissza Tray félszegen. A lóra irányuló kérdést válasz nélkül hagyja, hisz neki egyértelmű: semmije sincs - hagyja, hogy a többiek tartsák szóval a szűkszavú teremtést. Estrea is közeledni látszik, bár ő egyelőre szótlan jelenség a derűs reggelen, szemben a fekete köpenyes kardforgatóval, aki már egy ideje kémlelte az egyre csak gyülekező társulást, mielőtt úgy döntött, hogy csatlakozik. Valamiért az volt a feltételezése, hogy csak Meruwiel miatt lóg kocsányon a szeme, de úgy fest, hogy csatlakozni vágyik. Ekkortájt emeli el kezét a lányról, s tagjait megnyújtóztatni indul, felkel a kút mellől, megvakarássza Bolhás feje tetejét és Guis mellé sorol.*
-Üdv.
*Böki felé határozott, majdnem, hogy szigorú hangnemben. Kezet nyújt felé, amely gesztus ha viszonzásra kerül, bemutatkozásra kerül a sor.*
-Trayäk.
*Mondja egyszerűen, majd Estrea felé fordul, őt sem rest üdvözölni. Az ébenhajú egy vigyor-kísérte biccentést kap. Tudja, hogy nem szimpatizál vele a szigorú tekintetű nő, talán nem is kellene szítani az ellenszenvet, s habár ezzel a gesztussal nem ez a szándéka, mégis elég tenyérbemászó mosolyt villant felé. Jezabiel, a kis köpcös vörös is csakhamar előkerül, és tán úgy fest már csak Sylweranra várunk.*
-Izgalmas reggel.
*Kimondja az érzést, ami épp úrrá van rajta. Ez a gyűlés, mondhatni, hogy egy új élet kezdete. És habár ennyire nem drámai a helyzet - bármikor elsétálhat a csapattól, ha felbosszantják - az alap elképzelés az, hogy legalábbis jó sokáig a vadvértekkel fog tevékenykedni. Bolhás ennél sokkal felszabadultabb - ennyi sok barát közt még itt vannak a kétlábúak is. Velük persze kevésbé foglalkozva izgatottan szaladgál a két ló és a szamár között, kíváncsian megszaglászva a furaforma kutyákat.*
A hozzászólás írója (Trayäk, a nyomolvasó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.26 11:52:54
*A csendes, már-már üres főtér néhány perc leforgása alatt, a nap első sugaraival számtalan ismert és ismeretlen arccal telik meg. Előbb jön Shiriqa, a mosolygós óriás.*
-Szia.
*Mosolyog vissza Tray félszegen. A lóra irányuló kérdést válasz nélkül hagyja, hisz neki egyértelmű: semmije sincs - hagyja, hogy a többiek tartsák szóval a szűkszavú teremtést. Estrea is közeledni látszik, bár ő egyelőre szótlan jelenség a derűs reggelen, szemben a fekete köpenyes kardforgatóval, aki már egy ideje kémlelte az egyre csak gyülekező társulást, mielőtt úgy döntött, hogy csatlakozik. Valamiért az volt a feltételezése, hogy csak Meruwiel miatt lóg kocsányon a szeme, de úgy fest, hogy csatlakozni vágyik. Ekkortájt emeli el kezét a lányról, s tagjait megnyújtóztatni indul, felkel a kút mellől, megvakarássza Bolhás feje tetejét és Guis mellé sorol.*
-Üdv.
*Böki felé határozott, majdnem, hogy szigorú hangnemben. Kezet nyújt felé, amely gesztus ha viszonzásra kerül, bemutatkozásra kerül a sor.*
-Trayäk.
*Mondja egyszerűen, majd Estrea felé fordul, őt sem rest üdvözölni. Az ébenhajú egy vigyor-kísérte biccentést kap. Tudja, hogy nem szimpatizál vele a szigorú tekintetű nő, talán nem is kellene szítani az ellenszenvet, s habár ezzel a gesztussal nem ez a szándéka, mégis elég tenyérbemászó mosolyt villant felé. Jezabiel, a kis köpcös vörös is csakhamar előkerül, és tán úgy fest már csak Sylweranra várunk.*
-Izgalmas reggel.
*Kimondja az érzést, ami épp úrrá van rajta. Ez a gyűlés, mondhatni, hogy egy új élet kezdete. És habár ennyire nem drámai a helyzet - bármikor elsétálhat a csapattól, ha felbosszantják - az alap elképzelés az, hogy legalábbis jó sokáig a vadvértekkel fog tevékenykedni. Bolhás ennél sokkal felszabadultabb - ennyi sok barát közt még itt vannak a kétlábúak is. Velük persze kevésbé foglalkozva izgatottan szaladgál a két ló és a szamár között, kíváncsian megszaglászva a furaforma kutyákat.*
A hozzászólás írója (Trayäk, a nyomolvasó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.26 11:52:54
4922. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 10:53:31
Üzenet elküldve: 2016-05-26 10:53:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Estrea is befut vele egy időben, neki is küld egy mosolygós köszönést, de figyel közben a hozzá beszélő Meruwielre.*
- Ha nincs hát nincs, megoldjuk, ne aggódjatok.
*Megnyugtató kedves mosolya és lassú magabiztossága remélhetőleg mindenkire pozitív hatással lesz. Mindenképpen bátorító lehet a veszélyes vállalkozásra készülőknek hogy egy hatalmas óriás és még hatalmasabb lova ilyen kényelmesen viselkedik. Érkezik még egy idegen férfi, szerencsére meg is szólal, hiszen a szökőkút felé fordulva máskülönben nem venné észre.*
- Üdv!
*Köszönti ahogy a hang irányába fordul.*
- Jó helyen és jó időben. Ismered esetleg Sylwerant, vagy valaki mást? Vagy máshonnan hallottál felőlünk?
*Egyáltalán nem tart a fickótól, méreteiből adódóan kevés olyan dolog van ami aggodalommal tölti el, így persze rá is kedvesen mosolyog. A kis gnóm is megérkezik közben leendő szamarukkal, őt egyelőre csak egy gyors biccentéssel köszönti, inkább az idegen fickóval van elfoglalva.*
*Estrea is befut vele egy időben, neki is küld egy mosolygós köszönést, de figyel közben a hozzá beszélő Meruwielre.*
- Ha nincs hát nincs, megoldjuk, ne aggódjatok.
*Megnyugtató kedves mosolya és lassú magabiztossága remélhetőleg mindenkire pozitív hatással lesz. Mindenképpen bátorító lehet a veszélyes vállalkozásra készülőknek hogy egy hatalmas óriás és még hatalmasabb lova ilyen kényelmesen viselkedik. Érkezik még egy idegen férfi, szerencsére meg is szólal, hiszen a szökőkút felé fordulva máskülönben nem venné észre.*
- Üdv!
*Köszönti ahogy a hang irányába fordul.*
- Jó helyen és jó időben. Ismered esetleg Sylwerant, vagy valaki mást? Vagy máshonnan hallottál felőlünk?
*Egyáltalán nem tart a fickótól, méreteiből adódóan kevés olyan dolog van ami aggodalommal tölti el, így persze rá is kedvesen mosolyog. A kis gnóm is megérkezik közben leendő szamarukkal, őt egyelőre csak egy gyors biccentéssel köszönti, inkább az idegen fickóval van elfoglalva.*
4921. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-25 23:25:36
Üzenet elküldve: 2016-05-25 23:25:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Artheniorba//
- A lehető legkevésbé sem. *válaszol nevetve a férfi a jól hallhatóan nem komolyan feltett kérdésre. Aztán csak mosolyogva bólogat maga elé.*
- Én is annak vallom magam. *mondja aztán.*- Habár sokat nem tudok mondani a származásomról. Sem pedig többet most arról, amikről beszéltem. Hosszú ez, és legalább annyira bonyolult. *sóhajt fel. De nem is beszél többet erről.
Csak leszállnak Borókáról, Eyldana pedig felveti a párharc gondolatát. Igazából jogosnak tarja a férfi a dolgot... de talán nem a legjobbkor jön az ötlet.
Így egy viszonylag ésszerű érveléssel áll elő. És ezáltal a szavát is adja. Amihez pedig ő a szavát adja - bár ezt a Nővér nem tudhatja még - azt úgy is tartja.
Végül némi gondolkodás után úgy tűnik, hogy beleegyez a nő abba, amit mondott. Sőt, mi több... könnyek jelennek meg az arcán. Ám jól tudja az elf, hogy ez habár némi bánat is vegyül bele, valahol a meghatottság könnyei lehetnek.
Szívesen odalépne most hozzá, hogy megsimogassa az arcát, letörölje a könnyeit, és magához ölelje. Tudja jól, hogy ezt kéne tennie, ez tenne jót. De még oly korai az ismeretség és oly korai volna az ilyesfajta közeledés. Így csak áll ott, a most annyira törékenynek tűnő ember nő előtt, aki mégis olyan rettenetesen erős, hogy mindazt kibírta, amin végig mehetett.
Lágyan mosolyog rá, szomorkás szemekkel.
Majd biccent, és illedelmesen leveszi azúr tekintetét leendő társa arcáról, ahogyan az letörli a könnyeket és ellép mellőle, hogy a fogadóhoz menjen. Megragadja lova kantárját.*
- Menjünk. *válaszol végül halkan, mély tónusú hangján, majd amint leadta Borókát az istállóban, elhagyja a nővel a főteret, hogy a fogadó most különösképpen meghittnek tűnő, füstös melegébe burkolózzanak.*
- A lehető legkevésbé sem. *válaszol nevetve a férfi a jól hallhatóan nem komolyan feltett kérdésre. Aztán csak mosolyogva bólogat maga elé.*
- Én is annak vallom magam. *mondja aztán.*- Habár sokat nem tudok mondani a származásomról. Sem pedig többet most arról, amikről beszéltem. Hosszú ez, és legalább annyira bonyolult. *sóhajt fel. De nem is beszél többet erről.
Csak leszállnak Borókáról, Eyldana pedig felveti a párharc gondolatát. Igazából jogosnak tarja a férfi a dolgot... de talán nem a legjobbkor jön az ötlet.
Így egy viszonylag ésszerű érveléssel áll elő. És ezáltal a szavát is adja. Amihez pedig ő a szavát adja - bár ezt a Nővér nem tudhatja még - azt úgy is tartja.
Végül némi gondolkodás után úgy tűnik, hogy beleegyez a nő abba, amit mondott. Sőt, mi több... könnyek jelennek meg az arcán. Ám jól tudja az elf, hogy ez habár némi bánat is vegyül bele, valahol a meghatottság könnyei lehetnek.
Szívesen odalépne most hozzá, hogy megsimogassa az arcát, letörölje a könnyeit, és magához ölelje. Tudja jól, hogy ezt kéne tennie, ez tenne jót. De még oly korai az ismeretség és oly korai volna az ilyesfajta közeledés. Így csak áll ott, a most annyira törékenynek tűnő ember nő előtt, aki mégis olyan rettenetesen erős, hogy mindazt kibírta, amin végig mehetett.
Lágyan mosolyog rá, szomorkás szemekkel.
Majd biccent, és illedelmesen leveszi azúr tekintetét leendő társa arcáról, ahogyan az letörli a könnyeket és ellép mellőle, hogy a fogadóhoz menjen. Megragadja lova kantárját.*
- Menjünk. *válaszol végül halkan, mély tónusú hangján, majd amint leadta Borókát az istállóban, elhagyja a nővel a főteret, hogy a fogadó most különösképpen meghittnek tűnő, füstös melegébe burkolózzanak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773