//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár - Kék sátor//
*Sem ló, sem griff, ez a tapasztalat.*
-Igen, szép állatok, no de vajon tudnak-e ilyet?
*Mutat a kimerevedett utolsó képre, amire a tündér még mindig koncentrál. Majd Bato kérdésére elszakítja tekintetét, amitől az rendezetlenül, nem pedig képet alkotva gomolyog tovább.*
-Azt tapasztaltam, azt mutatja, ami az elmét betölti...
*Ha Bato kellően koncentrál megelevenednek a sorok a meséből. Mind úgy, ahogy ő azt lelki szemei előtt látja, akár az ő szemszögéből emlékként, akár kiegészítve egy képzelt, csupán agyszülemény, de mégis reálisnak kinéző távoli képpel. Az illetlen résznél a tündér felkuncog, aztán hallgat, néz tovább. A kis mese végén hagy egy gondolatnyi időt, majd egyből rá is kérdez.*
-Nos, akkor kell, vagy nem?
*Kérdezi határozottan, így, hogy biztosan nem hamis. Szemeit Moonra függeszti. Kíváncsi utolsó vevője válaszára.*
//Vásár - Zárás//
*Az árusok kinyitottak kicsit később, mint az első ingyen italosok, így szokásukhoz híven kicsit hamarabb be is zárnak. Még le sem ment a nap. A drága nedűket elpakolják, az "őriások" sátrat bontanak, a tündérke gonosz meglepetéseket csempész a többiek kocsijára, míg a díszes ruhás hölgy kosztümöket hajtogat. Egyedül a céllövöldés ácsorog szomorúan, még szerepelne a kis ficsúr, de a többiek már megtömték zsebeiket, csak ő nem igazán, de sebaj, a tündérke kivételével mind szándékoznak jövőre is jönni, ha ugyanilyen lesz a helyzet még akkor is. Persze nem tudhatják, hogy a következő tavaszon holtakra koccintanak, névtelen hősökre, akik életükkel védték a várost, talán pontosan abban a percben is.*