Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 276 (5501. - 5520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5520. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-05 13:30:37
Üzenet elküldve: 2016-11-05 13:30:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Istenek és halandók - Lardus//
*Ünnepélyesen, hátát peckesen, egyenesen tartva lovagol be Rhélian nyergében a főtérre, miután a reggeli futtatását és legeltetését bonyolította le. Ünnepélyes napra virradt a mai; tegnap történt ugyanis az istenek elsöprő csatája, melyet Arthenior szegénynegyedében, egy épület tetejéről csodálta, imákkal és lángoló lélekkel buzdítva egyetlen igaz istenét, a Hetediket. A (látszólagos, de ezt ő nem tudhatja) győzelem után könnyes szemmel, boldogan ment a fogadóba, hogy legurítson egy almabort, késő estig vigadott a többi ünneplővel, majd hazalovagolt, a városhoz közeli, az erdő sűrűjében épített kis fakunyhójába. Onnan, pontosabban az útba ejtett tisztásról érkezik most is, nagy néha homlokát dörzsölgetve, az elmúlt napokban ugyanis a természetfeletti erők tömkelege miatt úgy ragyogott tetoválása, mint egy lámpás, fejbőre úgy sajog, mintha megégette volna, koponyája pedig úgy lüktet, mintha migrén kínozná. Ez viszont cseppet sem csorbítja jókedvét; hangulata ugyanolyan ünnepélyes, a csekély világi fájdalom nem vonhatja el figyelmét arról, hogy istene győzedelmeskedett.
A főtér közepére irányítja Rhéliant, egyenesen a szökőkút felé. Hagyja, hadd igyon először a kanca, ~ Úgy is ő dolgozott többet. ~, gondolja, majd a lova után ő is a kút elé áll. Lehajtja arca az arca felét takaró szövetet, és előtűnik a simára borotvált, sápadt, nemes arc. Belemeríti két tenyerét a vízbe, majd ajkához emeli, úgy issza a hűs éltetőt, majd a gyengéd kortyok után megtörli száját, és visszahúzza sálját, vagy aminek hívni lehet azt a ruhadarabot.
Úgy gondolja, körülnéz még egy kicsit a téren, előtte az egész nap. Elvezeti lovát a Pegazus fogadó mellett álló tölgyfához, ahol néhány hónapja, talán már egy éve, hogy egy holttest volt felaggatva, valami szörnyű gyilkosság folytán, majd a nyereg alól előveszi a helytakarékosra összenyomott kötelet, és kiköti lovát. Csókot lehet homlokára, egyenest a jelképre, majd a fülébe súgja:*
- Nemsokára visszatérek, Rhélian.
*A ló halkan prüszköl egyet, mintha csak annyit mondana: "Megértettem."
Immár egyedül tér vissza a főtérre, a népek sokaságába, hátha talál valami érdekes szerzetet, akivel elbeszélgetheti a délelőttöt. Szeret megismerni új embereket, új élettörténeteket, ennek lévén rengeteg ismerőse akad a városban, most is néhány köszönést osztania kell nekik.
Szeme aztán megakad egy míves kék köpenyt viselő, ősz szakállas férfin. Testalkatából ítélve lehet vékonyka ember, de akár elf is.
~ Mindenesetre megszólítom. ~
Odalép hát az öreg mellé, lehúzza szája elől a takarót, nagy illetlenség lenne úgy beszélni, majd az öreg korára való tekintettel meghajol előtte, csak azután szólítja meg.*
- Üdvözletem. Eria Quesul Ashelm a nevem, és -bevallom-, megakadt önön a tekintetem. Netán mágust vélhetek önben, vagy egyszerű kalandort, ily ékes ruhában?
*Ünnepélyesen, hátát peckesen, egyenesen tartva lovagol be Rhélian nyergében a főtérre, miután a reggeli futtatását és legeltetését bonyolította le. Ünnepélyes napra virradt a mai; tegnap történt ugyanis az istenek elsöprő csatája, melyet Arthenior szegénynegyedében, egy épület tetejéről csodálta, imákkal és lángoló lélekkel buzdítva egyetlen igaz istenét, a Hetediket. A (látszólagos, de ezt ő nem tudhatja) győzelem után könnyes szemmel, boldogan ment a fogadóba, hogy legurítson egy almabort, késő estig vigadott a többi ünneplővel, majd hazalovagolt, a városhoz közeli, az erdő sűrűjében épített kis fakunyhójába. Onnan, pontosabban az útba ejtett tisztásról érkezik most is, nagy néha homlokát dörzsölgetve, az elmúlt napokban ugyanis a természetfeletti erők tömkelege miatt úgy ragyogott tetoválása, mint egy lámpás, fejbőre úgy sajog, mintha megégette volna, koponyája pedig úgy lüktet, mintha migrén kínozná. Ez viszont cseppet sem csorbítja jókedvét; hangulata ugyanolyan ünnepélyes, a csekély világi fájdalom nem vonhatja el figyelmét arról, hogy istene győzedelmeskedett.
A főtér közepére irányítja Rhéliant, egyenesen a szökőkút felé. Hagyja, hadd igyon először a kanca, ~ Úgy is ő dolgozott többet. ~, gondolja, majd a lova után ő is a kút elé áll. Lehajtja arca az arca felét takaró szövetet, és előtűnik a simára borotvált, sápadt, nemes arc. Belemeríti két tenyerét a vízbe, majd ajkához emeli, úgy issza a hűs éltetőt, majd a gyengéd kortyok után megtörli száját, és visszahúzza sálját, vagy aminek hívni lehet azt a ruhadarabot.
Úgy gondolja, körülnéz még egy kicsit a téren, előtte az egész nap. Elvezeti lovát a Pegazus fogadó mellett álló tölgyfához, ahol néhány hónapja, talán már egy éve, hogy egy holttest volt felaggatva, valami szörnyű gyilkosság folytán, majd a nyereg alól előveszi a helytakarékosra összenyomott kötelet, és kiköti lovát. Csókot lehet homlokára, egyenest a jelképre, majd a fülébe súgja:*
- Nemsokára visszatérek, Rhélian.
*A ló halkan prüszköl egyet, mintha csak annyit mondana: "Megértettem."
Immár egyedül tér vissza a főtérre, a népek sokaságába, hátha talál valami érdekes szerzetet, akivel elbeszélgetheti a délelőttöt. Szeret megismerni új embereket, új élettörténeteket, ennek lévén rengeteg ismerőse akad a városban, most is néhány köszönést osztania kell nekik.
Szeme aztán megakad egy míves kék köpenyt viselő, ősz szakállas férfin. Testalkatából ítélve lehet vékonyka ember, de akár elf is.
~ Mindenesetre megszólítom. ~
Odalép hát az öreg mellé, lehúzza szája elől a takarót, nagy illetlenség lenne úgy beszélni, majd az öreg korára való tekintettel meghajol előtte, csak azután szólítja meg.*
- Üdvözletem. Eria Quesul Ashelm a nevem, és -bevallom-, megakadt önön a tekintetem. Netán mágust vélhetek önben, vagy egyszerű kalandort, ily ékes ruhában?
5519. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-05 10:48:04
Üzenet elküldve: 2016-11-05 10:48:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gheri nagy napja//
*Nem érti. De hogyan is értené pontosan, ha meg sem szólal a másik fél, azaz Rim?*
~Belefulladhatna a vízbe.~
~És... És most tényleg belefojtja magát? Ennyibe kerül? Csak kívánnom kell és megteszi?~
~Ja, nem. Csak fura mosakodási szokásai vannak ezek szerint. Vagy ivott. De mint egy kutya?~
*Aztán a fiatal férfi is csak visszabámul rá. Igaz, előzőleg legalább megkérdezte, hogy miben segíthet.*
~Lenne egy pár ötletem, ha megfulladni tényleg nem akar.~
*Rimeinek egy pár pillanat után elege lesz abból, hogy a másik gyermekded módon leutánozza és bámulja, így végül ráveszi magát, hogy megszólaljon. Jobban örült volna persze, ha nincs erre szükség és az ifjú csak odébb áll, ha már egy "bolond" nőszemély van a közelében. Sajnos nem minden reménye és kívánsága válik valósággá.*
-Ott én szoktam ülni... Ott a legkényelmesebb és onnan lehet legjobban belátni a teret.
*Persze, suta indokoknak tűnhetnek ezek. Igazából még ő is annak gondolja őket így, hogy most először kimondta, amit eddig csak belül érzett ezzel kapcsolatban. Elvégre miért is ne lehetne ugyanolyan megfelelő egy másik hely is, akár három tenyérnyivel arrébb?*
~Miért is ne... Hát megszokásból!~
*Kicsit vár még türelmesen, ugyanúgy bámulva a másikat. Kíváncsi is a reakcióira meg nem is. Gondolja persze, hogy bolondnak nézi majd, de ugyanígy előfordulhat az is, hogy odébb csusszan azon a kútkáván, hogy helyet adjon neki. Ezt nem tudhatja pontosan előre, csak találgathat.
Ha viszont nem kapja meg a helyét, akkor leül a férfi mellé, bármennyire is ódzkodik ettől. Arra ügyel azért, hogy ne érjenek össze, legyen köztük legalább fél arasznyi távolság.*
//Gheri nagy napja//
*Nem érti. De hogyan is értené pontosan, ha meg sem szólal a másik fél, azaz Rim?*
~Belefulladhatna a vízbe.~
~És... És most tényleg belefojtja magát? Ennyibe kerül? Csak kívánnom kell és megteszi?~
~Ja, nem. Csak fura mosakodási szokásai vannak ezek szerint. Vagy ivott. De mint egy kutya?~
*Aztán a fiatal férfi is csak visszabámul rá. Igaz, előzőleg legalább megkérdezte, hogy miben segíthet.*
~Lenne egy pár ötletem, ha megfulladni tényleg nem akar.~
*Rimeinek egy pár pillanat után elege lesz abból, hogy a másik gyermekded módon leutánozza és bámulja, így végül ráveszi magát, hogy megszólaljon. Jobban örült volna persze, ha nincs erre szükség és az ifjú csak odébb áll, ha már egy "bolond" nőszemély van a közelében. Sajnos nem minden reménye és kívánsága válik valósággá.*
-Ott én szoktam ülni... Ott a legkényelmesebb és onnan lehet legjobban belátni a teret.
*Persze, suta indokoknak tűnhetnek ezek. Igazából még ő is annak gondolja őket így, hogy most először kimondta, amit eddig csak belül érzett ezzel kapcsolatban. Elvégre miért is ne lehetne ugyanolyan megfelelő egy másik hely is, akár három tenyérnyivel arrébb?*
~Miért is ne... Hát megszokásból!~
*Kicsit vár még türelmesen, ugyanúgy bámulva a másikat. Kíváncsi is a reakcióira meg nem is. Gondolja persze, hogy bolondnak nézi majd, de ugyanígy előfordulhat az is, hogy odébb csusszan azon a kútkáván, hogy helyet adjon neki. Ezt nem tudhatja pontosan előre, csak találgathat.
Ha viszont nem kapja meg a helyét, akkor leül a férfi mellé, bármennyire is ódzkodik ettől. Arra ügyel azért, hogy ne érjenek össze, legyen köztük legalább fél arasznyi távolság.*
5518. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-04 22:29:12
Üzenet elküldve: 2016-11-04 22:29:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gheri nagy napja//
~Csak eljött ez a nap is. Végreee! ~
*Gondolja és nem állja meg mosolygás nélkül. Egész nyomorult kis életében ezt a pillanatot várta. Ezért voltak az kínszenvedéssel teli edzések, ezért volt az oly sok vágás a kialvatlanság és ezért hagyta, hogy az istenverte szekér, még az életet is kirázza belőle. Bár legalább azt megtanulta, hogy hogyan kell úgy ülni a korhadt deszkapadon, hogy a lehető legkevesebb szálka fúródjon az ember alfelébe. *
~Bár másra számítottam. ~
*Teszi hozzá gondolatban. Elméjét teljesen beszippantja a város csodája a szemét pedig teljes egészében egy lány alakja. *
~He! Egy lány ? ~
*Igen vagyis valószínűleg az, bár feléjük nem így néznek ki, mondjuk úgy éppen csak nincs szakálluk, bár egyeseknek... *
~Mindenesetre lehet csak egy szobor. Egy lélegző szobor. Ne légy hülye a szobrok nem lélegeznek. Vagy mégis ? ~
*Óvatosan megérinti a lányszobrot, de rémülten rántja el a kezét, mikor rájön, hogy a lány valószínűleg mégiscsak lány. *
-Ööö... Hello... Miben segíthetek? -
~Igen ez szép volt. Jó kezdet. Dehogy jó te idióta. Megtanulhatnál végre beszélni. De mégis miért néz még mindig ilyen meredten rám? ~
*Gondolja, majd hirtelen vehemenciával megfordul és a hideg vízbe nyomja az arcát. Pár pillanat múlva kihúzza, miközben az arcát törölgeti, majd miután végzett ezzel a felettébb furcsa, de annál szórakoztatóbb jelenettel, (ezt abból gondolja, hogy az emberek többsége az ő irányába fordulva nevet), megnézi magát a víztükörben. És látszik rajta, hogy nem elégedett a látvánnyal. Már nem saját hibái komorítják el, hanem az, hogy azt hitte a lány azért néz így rá, mert van valami az arcán, de mivel nincs így... *
~Mégis mi az istenért bámul. Nah jó ezt a játékot ketten is játszhatjuk. ~
*Gondolja, miközben meredten kezdi ő is bámulni a lányt, hátha így ki tud csikarni a lányból valamiféle reakciót. *
A hozzászólás írója (Dalfius Ghero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.04 22:29:33
~Csak eljött ez a nap is. Végreee! ~
*Gondolja és nem állja meg mosolygás nélkül. Egész nyomorult kis életében ezt a pillanatot várta. Ezért voltak az kínszenvedéssel teli edzések, ezért volt az oly sok vágás a kialvatlanság és ezért hagyta, hogy az istenverte szekér, még az életet is kirázza belőle. Bár legalább azt megtanulta, hogy hogyan kell úgy ülni a korhadt deszkapadon, hogy a lehető legkevesebb szálka fúródjon az ember alfelébe. *
~Bár másra számítottam. ~
*Teszi hozzá gondolatban. Elméjét teljesen beszippantja a város csodája a szemét pedig teljes egészében egy lány alakja. *
~He! Egy lány ? ~
*Igen vagyis valószínűleg az, bár feléjük nem így néznek ki, mondjuk úgy éppen csak nincs szakálluk, bár egyeseknek... *
~Mindenesetre lehet csak egy szobor. Egy lélegző szobor. Ne légy hülye a szobrok nem lélegeznek. Vagy mégis ? ~
*Óvatosan megérinti a lányszobrot, de rémülten rántja el a kezét, mikor rájön, hogy a lány valószínűleg mégiscsak lány. *
-Ööö... Hello... Miben segíthetek? -
~Igen ez szép volt. Jó kezdet. Dehogy jó te idióta. Megtanulhatnál végre beszélni. De mégis miért néz még mindig ilyen meredten rám? ~
*Gondolja, majd hirtelen vehemenciával megfordul és a hideg vízbe nyomja az arcát. Pár pillanat múlva kihúzza, miközben az arcát törölgeti, majd miután végzett ezzel a felettébb furcsa, de annál szórakoztatóbb jelenettel, (ezt abból gondolja, hogy az emberek többsége az ő irányába fordulva nevet), megnézi magát a víztükörben. És látszik rajta, hogy nem elégedett a látvánnyal. Már nem saját hibái komorítják el, hanem az, hogy azt hitte a lány azért néz így rá, mert van valami az arcán, de mivel nincs így... *
~Mégis mi az istenért bámul. Nah jó ezt a játékot ketten is játszhatjuk. ~
*Gondolja, miközben meredten kezdi ő is bámulni a lányt, hátha így ki tud csikarni a lányból valamiféle reakciót. *
A hozzászólás írója (Dalfius Ghero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.04 22:29:33
5517. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-04 18:59:14
Üzenet elküldve: 2016-11-04 18:59:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gheri nagy napja//
*Lassanként csak sikerül kivergődnie a számára túlzsúfolt piacról, s eme ténynek felettébb örül. Végre nem dörgölőzik hozzá senki, nem visítják ki a fülét az egymást túlharsogni kívánó kofák, nem csavargatja az orrát a sokféle lőre és főtt étel vegyes, óhatatlanul összekeveredő illata. Valamint persze, nem kell kínos társalgásba sem bonyolódnia. Utóbbit így is kész csoda, hogy megúszta, elvégre azért akadt szép számmal, aki ezért vagy azért megszólíthatta volna. Szerencsére nem tették, most kivételesen a rendhagyó megjelenése sem adott erre okot, észre sem vették a saját elfoglaltságaik miatt.*
~Továbbra sem szeretem majd meg ezeket a mulatságokat, úgy érzem. Továbbra is a Pegazus nyomott kis légköre hiányzik, ahol legalább ugyanaz az illat fogadott, és szinte majd' mindig előfordult ott legalább egy-két személy, akiket korábban is láttam.~
*Egyelőre nincs túl sok gyomra az újdonságokhoz, valóban. A megszokás adja a biztonság-érzetet, amire viszont szüksége is van egyelőre. Nem túl régóta van eszén, így van még egy s más, amivel bőven meg kell barátkoznia, amit meg kell tanuljon és be kell gyakoroljon.
Ismét a Pegazus előtt jár tehát, de a korábbiakkal ellentétben nem nagyon próbálkozik meg benyitni az ajtón. Előfordulhat pedig, hogy az ünnepség alkalmából megnyitották a közönség előtt, s ha nem is enni, de legalább kockázni vagy kártyázni lehetne... Ahhoz viszont nincs kedve.
Csak áll az ajtó előtt egy darabig, ezúttal meg sem próbálva benyitni, csak lemondóan bámulva az ajtót, ami elválasztja az itteni világot a fából felhúzott beltértől.
Aztán, mikor megunja, felsóhajt, s útját a szökőkút felé veszi, mint amúgy minden egyes alkalommal, mikor nem találja nyitva a Pegazust. Ugyanúgy, mint máskor, most is lehajol, baljával összefogja a tarkójánál a hajzuhatagát, hogy ne lógassa a vízbe, míg jobbjával egy maroknyit az ajkaihoz emel a hűs vízből, hogy behörpintse.
Egy dologban tér el a mostani az eddigiektől: most nem tud leülni a kút szélére, kedvenc helyére, mert egy ismeretlen elfoglalta.*
~Látod? A megszokások nem hoznak jót.~
*Ám hiába figyelmezteti a hang, ami nem tágít a fejéből még mindig -noha a korábbiakhoz képest csendesedett valamelyest mostanra-, nem indul másfelé. Az idegenhez lépdel, megáll tőle egy bő lépésnyi távolságra, s rá szegezi kérdőn a borostyánszín pillantását, minden egyéb megjegyzés, szavak nélkül, csendesen.*
//Gheri nagy napja//
*Lassanként csak sikerül kivergődnie a számára túlzsúfolt piacról, s eme ténynek felettébb örül. Végre nem dörgölőzik hozzá senki, nem visítják ki a fülét az egymást túlharsogni kívánó kofák, nem csavargatja az orrát a sokféle lőre és főtt étel vegyes, óhatatlanul összekeveredő illata. Valamint persze, nem kell kínos társalgásba sem bonyolódnia. Utóbbit így is kész csoda, hogy megúszta, elvégre azért akadt szép számmal, aki ezért vagy azért megszólíthatta volna. Szerencsére nem tették, most kivételesen a rendhagyó megjelenése sem adott erre okot, észre sem vették a saját elfoglaltságaik miatt.*
~Továbbra sem szeretem majd meg ezeket a mulatságokat, úgy érzem. Továbbra is a Pegazus nyomott kis légköre hiányzik, ahol legalább ugyanaz az illat fogadott, és szinte majd' mindig előfordult ott legalább egy-két személy, akiket korábban is láttam.~
*Egyelőre nincs túl sok gyomra az újdonságokhoz, valóban. A megszokás adja a biztonság-érzetet, amire viszont szüksége is van egyelőre. Nem túl régóta van eszén, így van még egy s más, amivel bőven meg kell barátkoznia, amit meg kell tanuljon és be kell gyakoroljon.
Ismét a Pegazus előtt jár tehát, de a korábbiakkal ellentétben nem nagyon próbálkozik meg benyitni az ajtón. Előfordulhat pedig, hogy az ünnepség alkalmából megnyitották a közönség előtt, s ha nem is enni, de legalább kockázni vagy kártyázni lehetne... Ahhoz viszont nincs kedve.
Csak áll az ajtó előtt egy darabig, ezúttal meg sem próbálva benyitni, csak lemondóan bámulva az ajtót, ami elválasztja az itteni világot a fából felhúzott beltértől.
Aztán, mikor megunja, felsóhajt, s útját a szökőkút felé veszi, mint amúgy minden egyes alkalommal, mikor nem találja nyitva a Pegazust. Ugyanúgy, mint máskor, most is lehajol, baljával összefogja a tarkójánál a hajzuhatagát, hogy ne lógassa a vízbe, míg jobbjával egy maroknyit az ajkaihoz emel a hűs vízből, hogy behörpintse.
Egy dologban tér el a mostani az eddigiektől: most nem tud leülni a kút szélére, kedvenc helyére, mert egy ismeretlen elfoglalta.*
~Látod? A megszokások nem hoznak jót.~
*Ám hiába figyelmezteti a hang, ami nem tágít a fejéből még mindig -noha a korábbiakhoz képest csendesedett valamelyest mostanra-, nem indul másfelé. Az idegenhez lépdel, megáll tőle egy bő lépésnyi távolságra, s rá szegezi kérdőn a borostyánszín pillantását, minden egyéb megjegyzés, szavak nélkül, csendesen.*
5516. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-04 17:25:13
Üzenet elküldve: 2016-11-04 17:25:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Remélhetőleg, most már hamarosan a városban tudhatja magát. Lehet ki is vesz egy szobát, hogy a hosszú utazást, megkoronázza egy kis alvással is, hiszen nem rég épült fel, s azért még sem lenne jó ha megerőltetné magát hirtelen, szóval, a mai edzést azt biztosan hanyagolni fogja, viszont lesz ideje munkát keresni, van némi aranya amit zsoldosként kapott, szóval éhen halni már nem fog.
Mindent szépen sorjában először.*
~ Szerencsére a számszeríjamat visszakaptam, ha jól célzok akkor mehetek állatok prémjére vadászni, de egy pengére mindenképp szükségem lesz. Csináltassak egy pengét a kováccsal? Esetleg nézzek utána a piacon? Most szerencsére a lehetőségek között válogathatók.~
*Kicsit szétnéz magán, és ami rajta van felszerelés, az nem éppen a kényelmes viseletről van szó, szóval lehet azt is le kell majd hámoznia magáról, és valamivel kényelmesebb ruhákat venni.*
~ Furcsa ez az egész, olyan üresnek érzem magam.~
*Elhúzza a száját, végül megérkezik Arthenior főtetére. A Tisztást maga mögött hagyja, és végre beléphet, a városba. Nem sokat változott, amióta elhagyta, még mindig nagy a sürgés forgás.*
~ Lehet meglátogatom a kovácsot, hátha tud nekem készíteni egy visszacsapó íjat. Lehet nem lesz olyan jó, mint amit a törpe kovács készített, viszont lényegesebb könnyebb volt használni, és talán a jövőben készítettek egy elf íjat is.~
*Kicsit elmosolyodik magában, majd oda rögtön oda is fagy a mosolya, hiszen okvetlenül is Cairynnra gondol.*
~ Muszáj lesz elfoglalnom magamat, különben tényleg meg fogok zakkanni.~
*Nem nagyon szeretne egy helyben ülni, elég volt az is mikor, lábadozott.*
Mindent szépen sorjában először.*
~ Szerencsére a számszeríjamat visszakaptam, ha jól célzok akkor mehetek állatok prémjére vadászni, de egy pengére mindenképp szükségem lesz. Csináltassak egy pengét a kováccsal? Esetleg nézzek utána a piacon? Most szerencsére a lehetőségek között válogathatók.~
*Kicsit szétnéz magán, és ami rajta van felszerelés, az nem éppen a kényelmes viseletről van szó, szóval lehet azt is le kell majd hámoznia magáról, és valamivel kényelmesebb ruhákat venni.*
~ Furcsa ez az egész, olyan üresnek érzem magam.~
*Elhúzza a száját, végül megérkezik Arthenior főtetére. A Tisztást maga mögött hagyja, és végre beléphet, a városba. Nem sokat változott, amióta elhagyta, még mindig nagy a sürgés forgás.*
~ Lehet meglátogatom a kovácsot, hátha tud nekem készíteni egy visszacsapó íjat. Lehet nem lesz olyan jó, mint amit a törpe kovács készített, viszont lényegesebb könnyebb volt használni, és talán a jövőben készítettek egy elf íjat is.~
*Kicsit elmosolyodik magában, majd oda rögtön oda is fagy a mosolya, hiszen okvetlenül is Cairynnra gondol.*
~ Muszáj lesz elfoglalnom magamat, különben tényleg meg fogok zakkanni.~
*Nem nagyon szeretne egy helyben ülni, elég volt az is mikor, lábadozott.*
5515. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-04 16:45:47
Üzenet elküldve: 2016-11-04 16:45:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gheri nagy napja//
*A szekéren lassan, de biztosan halad előre. Jó ez túlzás, mármint a biztos része, mivel minden egyes másodperc, amit Gheri a szekéren tölt, azzal a szörnyű véggel kecsegtet, hogy az egymásnak súrlódó deszkák végül engednek a szegek elpattannak, a szekéren utazók pedig a poros földön találják magukat. Nem hangzik túl szörnyűnek, de annál kellemetlenebb, hisz ki szeretne nevetség tárgyává válni ilyen sok ember(és jelen helyzetben más lény) előtt? Hát ő biztos nem, így mielőtt még a szekér ténylegesen engedne az idő, az utasok, és az elhanyagoltság vas fogának,a fiú lepattan a szekérről és a maradék 100-200 métert, gyalogszerrel teszi meg. Mosolyogva halad a szekér mögött. Végül nem bírja tovább és oda kiállt a szekéren utazóknak. *
-Bátrak vagytok, de én inkább a méltóságot választom. -
*Persze gyorsabb lett volna szekéren, de így is csak eléri a várost. Arra számított, hogy élete új szakasza valami örömtelivel fog kezdődni, erre, mikor belép a város határát jelző fal egy kapuján, azzal kell szembesülnie, hogy a szekér végül az istenek kegyével, vagy valami fekete mágiának hála, de sikeresen elérte a várost. A leszálló utasok látványa kissé zavarja Gherit, viszont a lennéző mosolyuk, már egyenesen dühíti. Ráadásul az egyik férfi, még arra is veszi a bátorságot, hogy odakiáltsa neki, hova dugja a büszkeségét. Persze ezt a srác sem állhatja meg szó nélkül és finoman közli a férfival, hogy ha nem húz el gyorsan, akkor egy fejjel alacsonyabb lesz. Ez kissé segít az önérzetén. Persze rá lehetne fogni, hogy milyen gyerekesen viselkedik, de hátaz ég szerelmére még csak egy gyerek. Ezt mondjuk biztos, hogy nem fogadná el senkitől, még magától sem, de ami igaz az igaz. Felnőttnek kéne lenni, és valamilyen szinten az is, de látszik szeme csillogásán és a még szinte gyermekded kacaján, hogy sok időnek kell még eltelnie, mire megkeményedik a bőr a kezén. Most is mikor leül a szökőkút peremére, ahogy az embereket figyeli, és az a naivitás, amivel érzi, hogy végre beteljesedik egy álom. *
A hozzászólás írója (Dalfius Ghero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.04 16:46:00
*A szekéren lassan, de biztosan halad előre. Jó ez túlzás, mármint a biztos része, mivel minden egyes másodperc, amit Gheri a szekéren tölt, azzal a szörnyű véggel kecsegtet, hogy az egymásnak súrlódó deszkák végül engednek a szegek elpattannak, a szekéren utazók pedig a poros földön találják magukat. Nem hangzik túl szörnyűnek, de annál kellemetlenebb, hisz ki szeretne nevetség tárgyává válni ilyen sok ember(és jelen helyzetben más lény) előtt? Hát ő biztos nem, így mielőtt még a szekér ténylegesen engedne az idő, az utasok, és az elhanyagoltság vas fogának,a fiú lepattan a szekérről és a maradék 100-200 métert, gyalogszerrel teszi meg. Mosolyogva halad a szekér mögött. Végül nem bírja tovább és oda kiállt a szekéren utazóknak. *
-Bátrak vagytok, de én inkább a méltóságot választom. -
*Persze gyorsabb lett volna szekéren, de így is csak eléri a várost. Arra számított, hogy élete új szakasza valami örömtelivel fog kezdődni, erre, mikor belép a város határát jelző fal egy kapuján, azzal kell szembesülnie, hogy a szekér végül az istenek kegyével, vagy valami fekete mágiának hála, de sikeresen elérte a várost. A leszálló utasok látványa kissé zavarja Gherit, viszont a lennéző mosolyuk, már egyenesen dühíti. Ráadásul az egyik férfi, még arra is veszi a bátorságot, hogy odakiáltsa neki, hova dugja a büszkeségét. Persze ezt a srác sem állhatja meg szó nélkül és finoman közli a férfival, hogy ha nem húz el gyorsan, akkor egy fejjel alacsonyabb lesz. Ez kissé segít az önérzetén. Persze rá lehetne fogni, hogy milyen gyerekesen viselkedik, de hátaz ég szerelmére még csak egy gyerek. Ezt mondjuk biztos, hogy nem fogadná el senkitől, még magától sem, de ami igaz az igaz. Felnőttnek kéne lenni, és valamilyen szinten az is, de látszik szeme csillogásán és a még szinte gyermekded kacaján, hogy sok időnek kell még eltelnie, mire megkeményedik a bőr a kezén. Most is mikor leül a szökőkút peremére, ahogy az embereket figyeli, és az a naivitás, amivel érzi, hogy végre beteljesedik egy álom. *
A hozzászólás írója (Dalfius Ghero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.04 16:46:00
5514. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-04 10:37:43
Üzenet elküldve: 2016-11-04 10:37:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Termetes óriás közeledik a város főterére. Válságos időket élünk, amik furcsa dolgokat tudnak produkálni az emberekben és más lényekben egyaránt. Az élet nem volt kegyes Xebog-hoz sem, emiatt arca a szokásos barátságostól kissé morcosabb. Bal szeménél egy átlós vágás is található, ami mutatja, hogy harcos életmódot folytat. Szerencséje, hogy mindkét szeme ép, csupán a vágás emlékezteti rá, hogy a világ manapság nagyon barátságtalan. A véres élőholt hordák támadása kényszerítette arra, hogy elhagyja lakóhelyét és útra keljen. A városban sok lehetőség van, ezért is érkezik ma épp ide. Fegyverként harci kalapácsot hord, egyszerű pallost és egy kerek acélpajzsot. Némi pénz még van a tarsolyában de ez nem elég sokáig. Amint a főtéren nézelődik egy plakátot pillant meg. Lehajol az irományhoz és megpróbálja kibogozni a tartalmát. Nem egy gyors olvasó de azért elboldogul. A Városi őrség toborzója amit épp bogarászik. ~Xebognak munka kell. Harcos munka jó.~ Állapítja meg a maga egyszerű módján. Célját kiválasztva indul el a város belseje felé, hogy az őrséget meglelje.*
5513. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-03 22:42:40
Üzenet elküldve: 2016-11-03 22:42:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás//
*Meg is vannak, nehéz is lenne eltéveszteni. Az a hatalmas elf úgy magaslik ki a tömegből, mint valami lélegző világító torony. Tekintete az óriást lány is keresi, de sehol nem találja.
~Tényleg megpattant a piszok!~
De nem árulkodik, az nem az ő stílusa, akárki is lép a tyúkszemére, inkább csak magában fortyog és igyekszik valami igazán szörnyű bosszút kieszelni. Amíg valami használható eszébe jut, addig meg igyekszik szemmel tartani a leendő áldozatot. De most nem látja sehol, így csendben a többiekhez csapódik és velük tart az erdő felé.*
*Meg is vannak, nehéz is lenne eltéveszteni. Az a hatalmas elf úgy magaslik ki a tömegből, mint valami lélegző világító torony. Tekintete az óriást lány is keresi, de sehol nem találja.
~Tényleg megpattant a piszok!~
De nem árulkodik, az nem az ő stílusa, akárki is lép a tyúkszemére, inkább csak magában fortyog és igyekszik valami igazán szörnyű bosszút kieszelni. Amíg valami használható eszébe jut, addig meg igyekszik szemmel tartani a leendő áldozatot. De most nem látja sehol, így csendben a többiekhez csapódik és velük tart az erdő felé.*
5512. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-03 22:18:49
Üzenet elküldve: 2016-11-03 22:18:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Csak úgy megy a főtéren. Az esőben nehéz tájékozódnia az amúgy szinte csak szaglására támaszkodó apró förmedvénykének, mivel ez elnyomja a szagokat. Egy pillanatra el is veszti a vörös lány illatmintáját, így szemét becsukva keresi újra. Amikor rálel, sietős léptekkel indul utána, és minden idegszálával, hatalmasra tágult orrlukkal koncentrál. Már szinte a karjaiban érzi a nőstényt, és várva várja, hogy neki is feltehesse azt a kérdést, amit már egy általa elrabolt ilyesforma emberkének feltett.* ~Erőszakolni! Dargal akar! Mi az?~ *Hiszen ezt akkor, abban a düledező romos házban nem válaszolta meg neki az a lány, azóta is furdalja oldalát a kíváncsiság. Még pár percig követi, amikor is a szag eltűnik. Teljesen megszűnik létezni. Ugyan, ezt az ork nem tudja, de az igazság az, hogy bemerült a nő egy meleg, illatszerekkel teli kád vízbe, és az utcán maradt nyomot az eső pillanatokon belül elnyomta. Ekkor pedig felszáll a rózsaszín köd kis szerencsétlenünk szeméről, és a főtéren találja magát, körülvéve csupa gonosz tekintetű mindenféle lényektől, akik megvető tekintetet vetnek rá, az egyik még meg is szólja.*
-Mit keres ez az izé itt? *Ekkor törik el a mécses Dargalnál, és az esőben ugyan nem látszik, de könnyei is kicsordulnak, és lélekszakadtából rohanni kezd. Azt sem tudja, hogy hova, csak szalad.* ~El innen! Ne bántsa senki Dargalt! Hol a vörös lány? Miért tűnt el?~ *A gondolatok csak úgy kavarognak a fejében, és páni félelemtől lüktet az ér a nyakán, valamint a rosszullét is kerülgeti.*
-Mit keres ez az izé itt? *Ekkor törik el a mécses Dargalnál, és az esőben ugyan nem látszik, de könnyei is kicsordulnak, és lélekszakadtából rohanni kezd. Azt sem tudja, hogy hova, csak szalad.* ~El innen! Ne bántsa senki Dargalt! Hol a vörös lány? Miért tűnt el?~ *A gondolatok csak úgy kavarognak a fejében, és páni félelemtől lüktet az ér a nyakán, valamint a rosszullét is kerülgeti.*
5511. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-03 17:46:21
Üzenet elküldve: 2016-11-03 17:46:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
// A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz! //
* Napokig tartó gyászos menetelést követően ismét megérkezik a szeretett városkának szeretett főterére. Ha elég nagy lenne a szókincse, most valami olyasmit morogna maga elé, hogy tűnjön már az utamból ez a sok jövevény, mert nem tudok elég gyorsan haladni, pedig nagyon éhes vagyok", ám mivel nem elég nagy a szókincse, ráadásul ezt túl sok idő lenne kimondani is, ezért csak morcos képpel tolakodik át a tömegen, közben valami mást dörmögve. *
- Hogy a sakál tépné ki a májatokat, rohadt városi tutykók. * Néhányan vissza is néznek az orkra, de vitatkozni nem állnak le vele, még amiatt sem, hogy a "tutykók" még a vidékieknek sem túl ismert kifejezés. Sőt, az igazat megvallva talán sosem használta még senki sem ezt a kifejezést. Még maga Ante sem. Ennek értelmében... Ante egy neológus. Milyen kár, hogy ezt a fogalmat nem, hogy az orkok, de valószínűleg még az emberek nagy része sem ismeri, ezért nem tudják értékelni a Lewonor családfő nem kis munkásságát. *
- Na, utat, galádok! * Folytatja, míg el nem ér a Pegazus bejáratáig, noha azon a részen már bizonyára jóval kevesebben vannak, mint máshol körülötte. Hiszen aki nem akar kocsmába menni, az nem megy, aki meg akar kocsmába menni, az nem fog az ajtóban megállni valószínűleg. *
* Napokig tartó gyászos menetelést követően ismét megérkezik a szeretett városkának szeretett főterére. Ha elég nagy lenne a szókincse, most valami olyasmit morogna maga elé, hogy tűnjön már az utamból ez a sok jövevény, mert nem tudok elég gyorsan haladni, pedig nagyon éhes vagyok", ám mivel nem elég nagy a szókincse, ráadásul ezt túl sok idő lenne kimondani is, ezért csak morcos képpel tolakodik át a tömegen, közben valami mást dörmögve. *
- Hogy a sakál tépné ki a májatokat, rohadt városi tutykók. * Néhányan vissza is néznek az orkra, de vitatkozni nem állnak le vele, még amiatt sem, hogy a "tutykók" még a vidékieknek sem túl ismert kifejezés. Sőt, az igazat megvallva talán sosem használta még senki sem ezt a kifejezést. Még maga Ante sem. Ennek értelmében... Ante egy neológus. Milyen kár, hogy ezt a fogalmat nem, hogy az orkok, de valószínűleg még az emberek nagy része sem ismeri, ezért nem tudják értékelni a Lewonor családfő nem kis munkásságát. *
- Na, utat, galádok! * Folytatja, míg el nem ér a Pegazus bejáratáig, noha azon a részen már bizonyára jóval kevesebben vannak, mint máshol körülötte. Hiszen aki nem akar kocsmába menni, az nem megy, aki meg akar kocsmába menni, az nem fog az ajtóban megállni valószínűleg. *
5510. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-03 12:53:21
Üzenet elküldve: 2016-11-03 12:53:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*A kezében tartott függőt lassan visszahelyezi a nyakába, szíve fölé, miközben hallgatja az idős embert. Tompán koppan, fémesen eme kézművesek remeke. Eztán leteszi a kezét, bal hüvelykjét tőrt tartó öve alá dugva pihenteti.
Ha tudná, hogy mennyire szerencsés, hogy nem egy szélhámossal hozta össze a sors, ha tudná, elmondana egy imát akárkinek, aki felelős azért, hogy még léteznek ilyen emberek. Édes nyári gyermek módjára nem tudhatja, a holtak vonulásához sem volt balszerencséje, legalábbis nem annyi, hogy életét veszítette volna, vagy valami más fontos testrészét.
Érdeklődve figyeli tovább a férfi mondatait. Mintha hallott volna pletykákat ezekről az emberekről, akik – épp úgy, mint társa – elvonulnak a kíváncsi szemek elől és nem beszélnek hosszú ideig senkivel. Nem jut eszébe a szó, ami jellemzi ezeket az embereket, de nem is törődik vele egyelőre.*
- Nem volt… rossz? Nem beszélni? – *kérdezi töredezve és reméli, a másik megérti, mit szeretne ezzel mondani. Nem volt e rossz, hogy senkivel sem tudott beszélni olyan hosszú ideig? Nem volt e rossz, hogy nem válaszolt senki neki? Mindezeket meg szeretné kérdezni, de nehezen fogalmazza meg. Ha többet lenne emberek között és nem csak időszakosan, talán jobban menne.
Miután felteszi a kérdését az ételre vonatkozva és látja, hogy a férfi nevet kicsit elpirul és arcához emeli a kezét, de ő is halkan kacag. Ha nem is azon, amin a társa, de sokkal inkább azon, ahogy a másik nevet.
Szemei felcsillannak a szárított hús hallatára, és ahogy a másik elindul, máris a nyomába szegődik. Nem akar lemaradni a finomságról. Fenekét lehuppantja a fal mellé, vértjének vastag részei tompán koppannak a földön, ahogy tőrének hüvelye is. Majdnem üres iszákját lába mellé dobja hanyagul, vállát pedig a falnak támasztja. Nem habozik, ahogy kibomlik a csomag le is csap egy nagyobb darab husira, amit azonnal éles fogai között darál le. Tele szájjal néz fel a másikra és gondolkodik el annak kérdésén. Lenyeli az ételt mielőtt válaszra nyitja száját.*
- Hiányoztak… – *hanyag mozdulatot tesz a kezével, ahogy rámutat a közelükben lévő emberekre* – ezek – *mosolyodik el* – és igen… – *tekint végig repedezett vértjén, félujjas ingén – ami nem divatból aszimmetrikus – és bakancsának vékony talpán, ami kilométerek százait járta már végig.*
- Javítani kell a… ruhákon – *a jobbjában tartott húst fogai közé szorítja, amíg két kézzel kioldozza hátizsákját, amiből elővesz egy mitikus korbeli kos fejes sisakot, szarvánál fogva mutatja fel, amit csak a lélek tart össze.*
- …és ezen is, de javításhoz pénz, pénzhez munka kell.
Ha tudná, hogy mennyire szerencsés, hogy nem egy szélhámossal hozta össze a sors, ha tudná, elmondana egy imát akárkinek, aki felelős azért, hogy még léteznek ilyen emberek. Édes nyári gyermek módjára nem tudhatja, a holtak vonulásához sem volt balszerencséje, legalábbis nem annyi, hogy életét veszítette volna, vagy valami más fontos testrészét.
Érdeklődve figyeli tovább a férfi mondatait. Mintha hallott volna pletykákat ezekről az emberekről, akik – épp úgy, mint társa – elvonulnak a kíváncsi szemek elől és nem beszélnek hosszú ideig senkivel. Nem jut eszébe a szó, ami jellemzi ezeket az embereket, de nem is törődik vele egyelőre.*
- Nem volt… rossz? Nem beszélni? – *kérdezi töredezve és reméli, a másik megérti, mit szeretne ezzel mondani. Nem volt e rossz, hogy senkivel sem tudott beszélni olyan hosszú ideig? Nem volt e rossz, hogy nem válaszolt senki neki? Mindezeket meg szeretné kérdezni, de nehezen fogalmazza meg. Ha többet lenne emberek között és nem csak időszakosan, talán jobban menne.
Miután felteszi a kérdését az ételre vonatkozva és látja, hogy a férfi nevet kicsit elpirul és arcához emeli a kezét, de ő is halkan kacag. Ha nem is azon, amin a társa, de sokkal inkább azon, ahogy a másik nevet.
Szemei felcsillannak a szárított hús hallatára, és ahogy a másik elindul, máris a nyomába szegődik. Nem akar lemaradni a finomságról. Fenekét lehuppantja a fal mellé, vértjének vastag részei tompán koppannak a földön, ahogy tőrének hüvelye is. Majdnem üres iszákját lába mellé dobja hanyagul, vállát pedig a falnak támasztja. Nem habozik, ahogy kibomlik a csomag le is csap egy nagyobb darab husira, amit azonnal éles fogai között darál le. Tele szájjal néz fel a másikra és gondolkodik el annak kérdésén. Lenyeli az ételt mielőtt válaszra nyitja száját.*
- Hiányoztak… – *hanyag mozdulatot tesz a kezével, ahogy rámutat a közelükben lévő emberekre* – ezek – *mosolyodik el* – és igen… – *tekint végig repedezett vértjén, félujjas ingén – ami nem divatból aszimmetrikus – és bakancsának vékony talpán, ami kilométerek százait járta már végig.*
- Javítani kell a… ruhákon – *a jobbjában tartott húst fogai közé szorítja, amíg két kézzel kioldozza hátizsákját, amiből elővesz egy mitikus korbeli kos fejes sisakot, szarvánál fogva mutatja fel, amit csak a lélek tart össze.*
- …és ezen is, de javításhoz pénz, pénzhez munka kell.
5509. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-11-03 12:05:15
Üzenet elküldve: 2016-11-03 12:05:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Faerum nem egy veszélyes vagy mogorvának tűnő alak. Mosolya, átható tekintete és talán már idős kora is barátságossá szokták tenni az emberek szemében. A lány válaszaira figyel és talán úgy tűnhet tetszik is neki a válasz. A formaságokon nem sértődik meg. Nem egy olyan ember.*
-Az életem nagy részét az erdőben töltöttem. Elvonultam az emberektől egy kis barlangba. Meg akartam ismerni ezt az életet.
*A következő kérdés meglepi és kicsit nevet is ezen az őszinteségen. Benyúl a köpenyébe és egy kis csomagot vesz elő.*
-Nem sok csak némi szárított hús. de megehetjük.
*Ezzel oda is megy egy ház falához és leül. Mutatja maga mellett a helyet a lánynak, hogy ő is így tegyen és középre teszi a kis csomagot. Kibontja majd el is kezd enni.*
-Miért jöttél ide? Feltöltöd a készleteket?
-Az életem nagy részét az erdőben töltöttem. Elvonultam az emberektől egy kis barlangba. Meg akartam ismerni ezt az életet.
*A következő kérdés meglepi és kicsit nevet is ezen az őszinteségen. Benyúl a köpenyébe és egy kis csomagot vesz elő.*
-Nem sok csak némi szárított hús. de megehetjük.
*Ezzel oda is megy egy ház falához és leül. Mutatja maga mellett a helyet a lánynak, hogy ő is így tegyen és középre teszi a kis csomagot. Kibontja majd el is kezd enni.*
-Miért jöttél ide? Feltöltöd a készleteket?
5508. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-31 20:05:21
Üzenet elküldve: 2016-10-31 20:05:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezve Artheniorba//
*Oda megy, ahova Kriyon. Még akkor is, ha pontosan látja az nem a jó irány. Márpedig ez nagyon nem az.*
-Nekünk a Gazdagnegyedbe. Kriyon, Wor azt mondta.
*Próbálja jobb belátásra bírni a fiúkat. Úgy fest hasztalan. Zaras üget a nem piac felé, a félvér pedig utána. Csak hogy szekálhassa, ez teljesen egyértelmű. Lapu meg persze követi őket, mit is tehetne? Mondjuk sóhajthat nagyokat, meredhet fel az égre. Küldhet ugyanoda röpimákat, hogyha él még hatalmasság oda fenn, ki nem a nagy harccal volt elfoglalva és kicsikét is figyelmez rájuk, legyen már oly jó, és terelje vissza a fiúk eszét a fejükbe.*
-Előbb a levelet kell átadnunk, Kriyon.
*Sóhajt még egy utolsót, egy lemondót a végére, túl kevés ő ahhoz, hogy a félelfet bármiről is meggyőzze.*
*Oda megy, ahova Kriyon. Még akkor is, ha pontosan látja az nem a jó irány. Márpedig ez nagyon nem az.*
-Nekünk a Gazdagnegyedbe. Kriyon, Wor azt mondta.
*Próbálja jobb belátásra bírni a fiúkat. Úgy fest hasztalan. Zaras üget a nem piac felé, a félvér pedig utána. Csak hogy szekálhassa, ez teljesen egyértelmű. Lapu meg persze követi őket, mit is tehetne? Mondjuk sóhajthat nagyokat, meredhet fel az égre. Küldhet ugyanoda röpimákat, hogyha él még hatalmasság oda fenn, ki nem a nagy harccal volt elfoglalva és kicsikét is figyelmez rájuk, legyen már oly jó, és terelje vissza a fiúk eszét a fejükbe.*
-Előbb a levelet kell átadnunk, Kriyon.
*Sóhajt még egy utolsót, egy lemondót a végére, túl kevés ő ahhoz, hogy a félelfet bármiről is meggyőzze.*
5507. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-31 15:01:54
Üzenet elküldve: 2016-10-31 15:01:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Fáradt léptek dobbannak, az Artheniori főtér kövein. Torrad nagyot sóhajtva telepszik le a tér egyik ülőalkalmatosságára, hogy kicsit kifújja magát. Gyalogszerrel érkezett, ruhája ennek megfelelően poros és viseltes. A hátán lévő málha is alaposan besüppedt már, még jó, hogy ideért mert a készletei már a végét járják. Viharvert kulacsot húz elő, s hosszan oltja szomját belőle a törpe. Vizezett bor, kicsit savanyú, de azért jól esik. Sokat nem időzhet itt, hisz ahogy hallotta nagyon szörnyű dolgok történtek, s történnek errefelé. Ezért is kelt útra, amikor a családja elhagyta a várost. Csupán ennyi időt engedett meg magának, már kel is fel, hisz sok dolga van még. Kár pocsékolni az időt. *
5506. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-30 17:46:44
Üzenet elküldve: 2016-10-30 17:46:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*A férfi mosolyának köszönhetően ő is oldottabb lesz kicsit. Még feszéjezi a környezet, de már nem fél annyira, mint előtte. Utoljára ilyen nagy város ahol járt… már nem is emlékszik a nevére. Talán ha lett volna valami emlékezetes, finom étel, jó ital, kedves emberek, de egyik sem jut eszébe.
Szerencsére meg van az a képessége, hogy a kezdeti nehézségek leküzdése után, fel tudnak bomlani a csomók, amik a gyomrát kötik gúzsba. A társának hála ő is elmosolyodik, őszintén, barnás ajkait szélesre húzva, kivillantva szürkés fogait. A puszták nem éppen gyöngyház fényű fogsorral dédelgetik az embert, de ehelyett élesek és erősek a fogai.
Enyhül az arckifejezése, amint ismét figyelnie kell. Kezd beleszokni újra a beszélgetésbe. Leengedi imára emelt kezeit, maga mellé lógatva a szarvas fejet s közben egyik lábáról a másikra áll.*
- Nyulak – *mondja ő, fél mosollyal a száján ismét. A nyusziknak számára közönségesebb íze van, de ezt csak azért gondolja így, mert ahonnan ő jött rengeteg a nyúl és kevés az őz. Habár azt elismeri, hogy könnyebb megfogni, egy okos kis csapda elvégzi a dolgát, vagy egy jól irányzott nyílvessző. A szarvasnak ennél több kell. Ez nem azt jelenti, hogy a nyulakért nem teszi össze két kezét. Pláne most, hogy az utóbbi időben nem volt szerencséje hozzá.*
- Nem, nem! – *hevesen rázza a fejét* – nem, én… a pusztákról jövök. És az erdőkből – *mondja, majd kicsit elgondolkodik, hogy mit tehetne még hozzá, de ez nagyjából mindent lefed az eddigi életéről.*
- Te is? – kérdezi végül két mocskos bakancsos lábbal tiporva a jó modor minden szabályát, de ha ez még nem lenne elég – Nincs egy kis… enni valód? – *repedezett kezeit ismét üres gyomra elé emeli.*
Szerencsére meg van az a képessége, hogy a kezdeti nehézségek leküzdése után, fel tudnak bomlani a csomók, amik a gyomrát kötik gúzsba. A társának hála ő is elmosolyodik, őszintén, barnás ajkait szélesre húzva, kivillantva szürkés fogait. A puszták nem éppen gyöngyház fényű fogsorral dédelgetik az embert, de ehelyett élesek és erősek a fogai.
Enyhül az arckifejezése, amint ismét figyelnie kell. Kezd beleszokni újra a beszélgetésbe. Leengedi imára emelt kezeit, maga mellé lógatva a szarvas fejet s közben egyik lábáról a másikra áll.*
- Nyulak – *mondja ő, fél mosollyal a száján ismét. A nyusziknak számára közönségesebb íze van, de ezt csak azért gondolja így, mert ahonnan ő jött rengeteg a nyúl és kevés az őz. Habár azt elismeri, hogy könnyebb megfogni, egy okos kis csapda elvégzi a dolgát, vagy egy jól irányzott nyílvessző. A szarvasnak ennél több kell. Ez nem azt jelenti, hogy a nyulakért nem teszi össze két kezét. Pláne most, hogy az utóbbi időben nem volt szerencséje hozzá.*
- Nem, nem! – *hevesen rázza a fejét* – nem, én… a pusztákról jövök. És az erdőkből – *mondja, majd kicsit elgondolkodik, hogy mit tehetne még hozzá, de ez nagyjából mindent lefed az eddigi életéről.*
- Te is? – kérdezi végül két mocskos bakancsos lábbal tiporva a jó modor minden szabályát, de ha ez még nem lenne elég – Nincs egy kis… enni valód? – *repedezett kezeit ismét üres gyomra elé emeli.*
5505. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-30 17:26:04
Üzenet elküldve: 2016-10-30 17:26:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*El se hiszi, hogy gyalogszerrel vergődött el idáig, mint valami nyomorúságos koldus. Az elcsigázott morgolódás helyét mégis átveszi egy sóhajjal valami hálaféle. Némi vágy kerülgeti, hogy leborulva csókkal illesse főtér kövét, ami ilyen fenséges módon elhatárolódik a városon kívüli retkes, bogáncsos, senkiföldjétől. Persze nem fog ilyesmit tenni, mert pontosan tisztában van vele miféle alja népség koptatja itt a lábát. De végre itt van. Most pedig le akarja rázni magáról ennek a tetves útnak minden nyűgét-baját.*
5504. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-30 16:13:12
Üzenet elküldve: 2016-10-30 16:13:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ryha kisasszony szinte gyermek még, de nincs választása, muszáj a városba jönnie, hogy végre kerüljön valami fizető munka. Hiszen odakinn az erdőségben, nincs kinek értékesítenie ügyességét.
Majd a piacon. Ott biztosan akad, akinek szüksége van ilyen tudásra, mint az övé.
Csuklyáját fejére húzva rejtegeti félvér mivoltát. Nem tudhatja, hogy ki esne neki fajtája tudatában. Csak azon szokott elmélkedni, hogy mi is az valójában, ami ezt az ellenszenvet kiváltja feléje.
Ezt nem most fogja kifilozofálni, s nem is önmagával. Figyelmét inkább a tájékozódásra fordítja, irányzékul pedig csekély csilagászati tudását hasznosítja, hogy elérje célját. Nem áll meg senkinek, makacsul halad előre.*
Majd a piacon. Ott biztosan akad, akinek szüksége van ilyen tudásra, mint az övé.
Csuklyáját fejére húzva rejtegeti félvér mivoltát. Nem tudhatja, hogy ki esne neki fajtája tudatában. Csak azon szokott elmélkedni, hogy mi is az valójában, ami ezt az ellenszenvet kiváltja feléje.
Ezt nem most fogja kifilozofálni, s nem is önmagával. Figyelmét inkább a tájékozódásra fordítja, irányzékul pedig csekély csilagászati tudását hasznosítja, hogy elérje célját. Nem áll meg senkinek, makacsul halad előre.*
5503. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-30 15:10:26
Üzenet elküldve: 2016-10-30 15:10:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Faerum alaposan megfigyeli a lány minden mozdulatát és reakcióját miközben beszél és miközben a lány válaszol. A választ is figyelmesen hallgatja. Azt ahogy kiegészíti és az azt követő szinte áhítatos mozdulatot megmosolyogja. Nem a lányon mosolyog hanem mert jól mérte fel és egy érdekes lélekkel hozta őt össze a sors. Bólint egyet, hogy megértette.*
-Igaz. Bár én a nyulakat jobban szerettem. Könnyebb is nyulat fogni ha ismerjük a módját. Nem a város az otthonod jól sejtem?
*Faerum-nak van egy olyan érzése, hogy a lány is mint ő inkább természetközeli életmódot él. Vándor vagy vadász esetleg valami druida.*
-Igaz. Bár én a nyulakat jobban szerettem. Könnyebb is nyulat fogni ha ismerjük a módját. Nem a város az otthonod jól sejtem?
*Faerum-nak van egy olyan érzése, hogy a lány is mint ő inkább természetközeli életmódot él. Vándor vagy vadász esetleg valami druida.*
5502. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-29 18:48:43
Üzenet elküldve: 2016-10-29 18:48:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Átlósan félredönti a fejét, amíg a férfi a kérdésen gondolkozik. Ez a gesztus nem idegen, az utóbbi időben sokakat ejtett gondolkodóba a kérdéseivel, vagy éppen a válaszaival. Többeknek nem volt türelmük a régóta némán kóborlóval beszélgetni, de ezt ő nem vette a szívére sosem.
Erősen odafigyel a férfi minden szavára, kicsit a szemeit is összeráncolja, a nagy koncentrációban. Első körben minden szót meg kell értenie, majd össze is kell raknia azokat, hogy értelme legyen a szövegnek. Habár, tetszik neki a férfi nyelvezete, olvasott emberre hajaz ez az emelkedett beszéd. Az igen szó után elmosolyodik, láthatóan kedvére van a válasz.*
- Egyforma – mosolyogja a férfi felé, amivel csak magának akarja nyomatékosítani, hogy megértette, hogy egyformán szereti az állatokat és a szarvas nem kiemelkedő, de a lényeg, hogy szereti. Azt, hogy könnyen meg lehet e érteni, azt a lány nem tudja. Nem is akar gondolkodni ezen most, de félreteszi, amit hallott, hogy megkérdezze később a másiktól, hogy kell megérteni egy szarvast.
Kerekre nyílnak a szemei a kérdés hallatán, a száját is elgondolkodva résnyire hagyja szét nyílni.*
- Hát… hát… - ráncolja össze a homlokát. Hogy mit jelent számára? Ez a lány egyszerű szellemiség, ha valamit hord, akkor azt két okból teszi, mert szép, vagy, mert hasznos. A függő az első csoportba tartozik, de van itt még más is ezzel kapcsolatban, amit még nehéz szavakba öntenie, ezért csak annyit mond, *
- A szarvas… gyönyörű állat. – mosolyodik el, mert ha nem is mindent, de valamit sikerült összehoznia. Aztán villámcsapásként rezdül össze, mert még valamit muszáj hozzá tennie.*
- Finom a húsa. – kezei közé veszi a medálkát, összeérinti két tenyerét, mint amikor sikerül kilőnie egy gyenge példányt, hogy hálát adjon az állatért, azt akarja ezzel mutatni, szavak nélkül, hogy nem önzőn és hálátlanul eszi őket, hanem azért, mert kell. Könnyebb levadászni a szarvasokat, mint kenyeret sütni a vadonban. De ha egyszer négy lábra állnak a cipók és elkezdenek a pusztában rohangálni, akkor lemond a szarvasokról.*
Erősen odafigyel a férfi minden szavára, kicsit a szemeit is összeráncolja, a nagy koncentrációban. Első körben minden szót meg kell értenie, majd össze is kell raknia azokat, hogy értelme legyen a szövegnek. Habár, tetszik neki a férfi nyelvezete, olvasott emberre hajaz ez az emelkedett beszéd. Az igen szó után elmosolyodik, láthatóan kedvére van a válasz.*
- Egyforma – mosolyogja a férfi felé, amivel csak magának akarja nyomatékosítani, hogy megértette, hogy egyformán szereti az állatokat és a szarvas nem kiemelkedő, de a lényeg, hogy szereti. Azt, hogy könnyen meg lehet e érteni, azt a lány nem tudja. Nem is akar gondolkodni ezen most, de félreteszi, amit hallott, hogy megkérdezze később a másiktól, hogy kell megérteni egy szarvast.
Kerekre nyílnak a szemei a kérdés hallatán, a száját is elgondolkodva résnyire hagyja szét nyílni.*
- Hát… hát… - ráncolja össze a homlokát. Hogy mit jelent számára? Ez a lány egyszerű szellemiség, ha valamit hord, akkor azt két okból teszi, mert szép, vagy, mert hasznos. A függő az első csoportba tartozik, de van itt még más is ezzel kapcsolatban, amit még nehéz szavakba öntenie, ezért csak annyit mond, *
- A szarvas… gyönyörű állat. – mosolyodik el, mert ha nem is mindent, de valamit sikerült összehoznia. Aztán villámcsapásként rezdül össze, mert még valamit muszáj hozzá tennie.*
- Finom a húsa. – kezei közé veszi a medálkát, összeérinti két tenyerét, mint amikor sikerül kilőnie egy gyenge példányt, hogy hálát adjon az állatért, azt akarja ezzel mutatni, szavak nélkül, hogy nem önzőn és hálátlanul eszi őket, hanem azért, mert kell. Könnyebb levadászni a szarvasokat, mint kenyeret sütni a vadonban. De ha egyszer négy lábra állnak a cipók és elkezdenek a pusztában rohangálni, akkor lemond a szarvasokról.*
5501. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-29 03:01:09
Üzenet elküldve: 2016-10-29 03:01:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Faerum jelzése nem volt teljesen érthető. A lány a nyakláncára értette a jelzést. Az öreg nem javítja ki magát hisz végül is mindegy is. A lényeg, hogy el legyen kezdve a beszélgetés és ez meg is történt. A kérdésen Faerum kicsit elgondolkozik.*
-Igen. Nem jobban mint a többi állatot vagy a természetet magát, de szeretem. Azért mert könnyen meg lehet érteni. Számodra mit jelent, hogy a nyakadban hordod?
*Őszintén kíváncsi a válaszra. Valamiért érdekli őt a lány. Van valami különleges kisugárzása. Mindig ilyen dolgok keltették fel a figyelmét.*
-Igen. Nem jobban mint a többi állatot vagy a természetet magát, de szeretem. Azért mert könnyen meg lehet érteni. Számodra mit jelent, hogy a nyakadban hordod?
*Őszintén kíváncsi a válaszra. Valamiért érdekli őt a lány. Van valami különleges kisugárzása. Mindig ilyen dolgok keltették fel a figyelmét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773