//Érkezés a városba//
*Siet, mint akit kerget egy csapat megvadult kutya, ahogy egyre inkább érkezik az este. Be akar végre jutni a városba, de az egyre sötétedő ég az oda vezető úton találja. Megfeszített erővel, fokozódó pánik hangulatban fut. A fáradtság nagyon érződik a lábaiban, de nem akar az éjszaka sötétjében találomra haladni és főleg nem akar a szabad ég alatt az út mentén aludni.*
~El kell érnem az éjszaka előtt, vagy nekem annyi. Itt az úton nem fogom túlélni az éjszakát, az kizárt. El kell jutnom a városig.~
*Apró reménysugár lép a pánik hangulata helyére, ahogy meglátja a messzeségben kigyúló fényfoltokat. A város, úgy látszik előtte van, mégis csak késő este, izzadt halántékkal lépi át a kaput. Erősen szuszogva köszön az őrségnek, aztán megkönnyebbülten lépi át a fáklyákkal megvilágított helyet. Élve sikerült megérkeznie a hosszú útról, ami nagy szó. Körülnéz a téren, miután bebocsájtást nyert a vágyott városba és a szeme a szökőkúton állapodik meg. Odasétál, hogy a kulacsát megtöltse, aztán igyon. Tanácstalanul néz körbe újra, miután szomját oltotta. A kezdeti öröm, hogy elérte egy darabban a várost kezd elpárologni.*
~Rendben Gardobar itt vagy, de hogyan tovább? Éjszaka van, aranyam meg nincs, se szállásra, se evésre.~
*Világos, hogy az éjszakát át kell valahogy vészelnie a szabad ég alatt. Elhatározza holnap az első dolga lesz bejárni ezt a várost munkáért. Kiveszi a csomagjából a magával hozott lószőrpokrócot és az egyik közeli padhoz sétál, hogy hevenyészett ágyat készítsen ott magának. A hátizsákját párnának teszi a padra, utána lefekszik rá és magára húzza a pokrócot. A pihenés jól esik neki a hosszú gyalogút után és a kényelmetlen fekhely ellenére elnyomja az álom. Aggodalmai közt, de egész jól alszik a város terén. A körülötte lévő mozgás sem zavarja, a hideget se érzi egy idő után. Alvását a hajnali órákban egy csizma zavarja meg, ami jó néhányszor talpal bel a vállába.*
-Nem hallasz? Itt nem aludhat senki, tágulj innen, ha jót akarsz!
*Kipattannak a szemei és maga előtt látja a városőrt, aki a jobb érthetőség kedvéért még egyet rúg bele a padon fekvő térdébe. A mozdulásra bírásnak ez jól bevált módszere lehet, mert azonnal felül a padon. Kómás a feje, a tagjai pedig zsibbadtak, gyomra erősen jelzi, hogy kimaradt a vacsorája, mindezek ellenére siet magához venni a táskát és a pokrócot, aztán lelépni.*
-Bocsánat nem tudtam, csak most érkeztem az este, egyébként nem tudja hol kaphatnék munkát?
*Tör ki belőle gyors egymásutánban a szó, mert úgy találja ez nem tűr halasztást. Igaz a két méteres, jól kigyúrt városőr nem a legkedvesebben ébresztette, de legalább szóba elegyedett vele, vétek lenne nem megkérdeznie. A városőr végig méri, mintha azt latolgatná rúgjon még egyet, vagy útbaigazítsa ezt a szakadt vidéki kölyköt.*
-Arra próbálkozz a piacnál, most pedig el innen! Nem érek rá egész nap hajléktalan parasztokkal bajlódni.
*Megköszöni, hogy a csizma talpának rúgása nem járta át a belső szerveit újra, hanem helyette útbaigazították. Tudta előre, hogy nem barátságos a városi nép, ezért nem lepődött meg a barátságtalan kezdésen. A hátára dobja a táskát és elindul a jelzett irányba, hogy a ma éjjelt, ha lehet már ne a téren töltse.*