//Visszatérés Vadvédbe//
*Sylweran hallgatja régi barátját, és az "ágytorna"megjegyzésen nem tudja megállni, hogy ne nevesse el magát. Főképp, mert Wäor talán szánt szándékkel is hozhatta éppen ezt a példát, hiszen ismerheti Sylweran nőcsábász énjét, amelyet az utóbbi időben nem nagyon tudott előhozni. Na meg igazából kedve sem sok volt hozzá, nem, hogy ideje.*
- Úgy látom, barátom, semmit nem változtál! *vigyorog is a férfira a végén.
Csakhamar kiderül, hogy a lányok ismerik egymást, Aryna pedig visszatér szokásos, kedvesen mosolygó csöndjéhez. A halál témához viszont szemlátomást már a kis vörös is jócskán hozzá tud szólni.*
- Unokák. *mosolyodik el a végén.*- Az én munkámnál... közel sem biztos, hogy megáldanak ezzel az istenek. *mondja, kissé szomorkás szemekkel, de azért a mosolya megmarad, hiszen annyira nem borús ez a téma, hogy most emiatt tűnjön rosszkedvűnek. Ráadásul szerencsére hamar el is siklanak felette.
A kérdésre körül néz, aztán felsóhajt.*
- Nos... úgy vélem Oreg barátom később csatlakozik majd hozzánk, bizonyára közbe jött neki valami. Volna még egy alkimista törp... de gondolom nála is történhetett valami. Majd érte üzenek. Viszont nekünk indulni is kéne. *fordul vissza a többiek felé, majd miután kedves mosolyt küld Arynak, Wäorra és Yezára pillant.*
- Mióta így összezavarodott a világ, rövidebb az út az otthonunkig, de még így is elég hosszú, hogy estére érjünk oda. Nem szeretnék sokat az erdőben időzni. És mint mondtam... nyugatnak tartunk. Meghívnálak titeket... de biztosra veszem, hogy ezt még megvitatnátok. Viszont ha úgyis egy irányba indulunk, azt mondom, mehetnénk együtt is. Útközben pedig eldönthetitek még. Wäor esetleg elmesélheti, hogy mi is ez a munka, ha még nem esett volna szó rólam soha. *mosolyog Yezára.*- Nekem is vannak ám történeteim bőven, amikről mesélhetnék, de a barátunk a megmondhatója, hogy ha egyszer elkezdem... *vigyorog, és nem kell befejeznie a mondatot, biztosan mindenki érti.*
- Nos... akkor? *kérdezi végül, és ha mindenki válaszol, akkor már be is fejezi a málhák igazítását Borókán, hogy aztán elindulhassanak, ki Artheniorból. Remélhetőleg nem egy, a városhatárnál történő könnyes búcsúval a nyakukon.*