//Tanácstalanul//
*Kimerült, kókadt lovas baktat a város felé. A barna, régen jobb napokat is látott kanca egykedvűen léptet, hátán a fáradt férfival. Rynn, mert így hívják, hosszú utat tett meg, hogy Zsákja üres, ruhája koszos és véres.*
~Szállást és ennivalót kell találnom.~
*Határozza el magában, majd meghallva egy beszélgetés foszlányait megörül, mert nem messze akad egy fogadó. El is indul arra felé, csupán egy szomorú tekintetet vet még a háta mögé, valahova, ahol az öreg pap sírhantja lehet. Az öreg Eeyer tanait jött volna hirdetni, ám az úton fegyveresek rohanták le őket. Hárman voltak csupán: Az öreg pap, egy lovag, s Rynn, aki a lovag mellé szegődött fegyverhordozónak. Értékük alig volt, mégis ádázul védték magukat. Eeyer mégsem állt melléjük. Mind a pap, mind a lovag elhullott, s Rynn is csak a szerencsének köszönheti, hogy még él. Mikor a megmaradt banditák látták, hogy hiába jöttek, mert alig van valami érték, ott hagyták az elesetteket, s elmentek. Ekkor a fiatal férfi visszament, hogy eltemesse őket. Ekkor vette magához mestere vértjét és fegyvereit, illetve az öreg jegyzeteit, ami istene tanait írja le. Most pedig itt van, s megfogadta, hogy ezentúl e hit követőinek védelmét fogja ellátni. Ehhez azonban még sokat kell tanulnia, de legelőször kinkell pihennie magát. Ezért hát elindul a fogadó felé.*