//Valami új... és valami régi//
*Már vöröslik az ég sarka, amikor a kocsi befut Arthenior főterére.
Ryrroshvar édes álma pedig azon nyomban elszáll, amint megérzi, hogy megállnak. Vége a zötykölődésnek. Nem zavarta különösebben, de hozzászokott ahhoz, hogy éberen aludjon, és minden kis zajra vagy változásra felpattanjanak a szemei.
Most is így van.
Maga mellé tekint, és látja, hogy a lány még alszik. Csöndesen felkel hát mellőle, visszaveszi fekete kabátját, melyet azért levetett, mielőtt az ágyra ültek beszélgetni, és halk, macskaléptekben távozik a ponyva alól.
A karaván kísérőkkel üzletel egy sort. Aztán pedig ad némi pénzt az egyiknek, hogy kérjen a fogadóstól egy szobát neki.
Visszatér a kocsiba, de a lány még látszólag mindig nem riadt fel. Talán ennyire kimerült volna? Nem lenne túl nehéz álmában megölni. De a fél mélységinek most közel sincsenek ilyen szándékai. Egy pillanatig gondolkodik csak, hogy mihez kezdjen vele, ám közben belép az egyik férfi is hozzá.*
- Uram...
*Ryrros fellendülő keze azonnal csendre inti, s csak néhány pillanattal később szólal meg ismét, suttogva.*
- Uram... bevittük a csomagokat... a hölgy pedig... *kezdené, de a férfi a szavába vág.*
- Hadd aludjon.
- De a kocsi... nekünk mennünk kell...
- Hát nem fizettem nektek elég pénzt? *néz ingerülten a zsoldosra. Igen. Ez az a tekintet, ami ő. Ez a sziszegés, ez az arc, ez a jellem. A zsoldos hátrál is egy lépést.*
- Én csak...
- Te csak... akkor vigyük be a fogadóba. *adja be a derekát gúnyos arckifejezéssel.*
- Vigyem ur... *hangzana a kérdés, de ismét a szavába vágnak.*
- Nem. Majd magam viszem. Ti csak végezzétek el a dolgotokat, ha ugyan arra képesek vagytok egyáltalán.
*Kezével kitessékeli a férfit, majd visszafordul a lány felé.*
~Hogy tud így aludni? Talán a bor nyomta el ennyire.~
*Odalép hát a lányhoz, s egy kis ügyködés után sikerül óvatosan megfognia, és a karjaiba vennie. Ugyan nem egy erőművész, de egy ilyen pihe könnyű hölgyeménnyel még elbír. Óvatosan felemeli, úgy tartva, akár egy csecsemőt, a lány fejét mellkasa baloldalára fektetve. Aztán elindul vele, és elhagyják a kocsit, csak, hogy aztán intsen a fejével a karavánosoknak, hogy hozzák utánuk a lány holmiját is, és a csendes, néptelen, hűvös, még csaknem éjszakai főtéren áthaladva eltűnjön a fogadó ajtaja mögött.*