//Atehaner//
*Próbál tudomást sem venni a mellette ülő alakról, az a legegyszerűbb. Kicsit meglepődött, hogy vannak olyan tanulatlan tuskók még a városban, akik annyira sem méltatnak egy hölgyet, hogy egy normális választ odabökjenek, még ha nem is szívből jön. Legyen az a nő akár egy nemes, akár egy koldus.
Fennakadni azonban nem fog rajta, teljesen felesleges, hogy ezen felhúzza magát. Nemsokára úgyis hazamegy egy hatalmas birtokra, ahol szolgálók serege várja, és minden kívánságát lesik. Az meg, hogy a félvérűnek mi baja van érte... Nos, az már nem az ő dolga, morgolódjon csak magában!
Egész gyorsa ismét el is merül a könyv világában, míg nem ismét meghallja azt a reszelős, mély hangot, amitől a hideg futkos a hátán. Nagyot sóhajtva oldalra fordul a férfi felé, aki hatalmas szürke szemeivel bámul felé.*
~Nem, nem adom meg neked azt az örömöt, hogy felbosszants.~
*Szája sarka egy halvány, igencsak mesterkélt mosolyra húzódik, pont mint akkor, mikor az ügyfeleivel beszél.*
- A jelenléte? Nem, nem mondanám. Ezen a téren több száz ember jár-kel nap mint nap, amihez ugyanannyi joga van magának, mint bárki másnak. És még ha zavarna is, akkor sem mondanám, hiszen nemesi hölgy létemre elég udvariatlan lenne tőlem, és nem mellesleg jogtalan is. Ha itt akar lenni... *Széttárja a kezeit* Ám legyen. Az már más kérdés, az zavar-e, hogy a szabadidőmet a magával társalogva kell töltenem...