Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-02 18:56:57
Üzenet elküldve: 2012-10-02 18:56:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Emelt fővel sétál be Arthenior főterére. *
" Minden pont ugyanúgy néz ki, mint húsz éve ". * gondolja, majd halvány mosoly jelenik meg arcán. Valóban régen volt már itt, ám ez a város...ez a város nem változott. A szerzetes még jobban arcába húzza csuklyáját, majd leül a kút mellé, s becsukja szemeit.*
" Nem emlékszem, hol van a templom. Pedig most az lenne nekem a legmegfelelőbb hely...utána majd betérek a Pegazusba ". * Amint így elmélkedik, egyre szélesebb mosolyra húzódik a szája. De több keserűség volt ebben a mosolyban, mint öröm. Ehhez a helyhez kötődik minden emléke, a jók, és a rosszak is. Ám ekkor csak a rosszak jutottak eszébe...mikor fél szemére megvakult, mikor el kellett hagynia a várost... *
" Hátha másodszorra sikerülni fog ". * Ekkorra már eszébe jut, hogy hol a templom, így feláll, és arra veszi az irányt. *
" Minden pont ugyanúgy néz ki, mint húsz éve ". * gondolja, majd halvány mosoly jelenik meg arcán. Valóban régen volt már itt, ám ez a város...ez a város nem változott. A szerzetes még jobban arcába húzza csuklyáját, majd leül a kút mellé, s becsukja szemeit.*
" Nem emlékszem, hol van a templom. Pedig most az lenne nekem a legmegfelelőbb hely...utána majd betérek a Pegazusba ". * Amint így elmélkedik, egyre szélesebb mosolyra húzódik a szája. De több keserűség volt ebben a mosolyban, mint öröm. Ehhez a helyhez kötődik minden emléke, a jók, és a rosszak is. Ám ekkor csak a rosszak jutottak eszébe...mikor fél szemére megvakult, mikor el kellett hagynia a várost... *
" Hátha másodszorra sikerülni fog ". * Ekkorra már eszébe jut, hogy hol a templom, így feláll, és arra veszi az irányt. *
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-02 18:50:34
Üzenet elküldve: 2012-10-02 18:50:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Az a tény nem lepi meg, hogy a leányzó nem él a nyers hússal. Hiszen csak egy ember. No, ezt nem úgy ejti magában mintha ezért lenézné őt. Csak ez egy olyan tény mint az, hogy a farkas az húst a ló pedig zöldet eszik.*
- Nem is kell élnie vele. Elég ha nekem tetszik. Mások véleménye meg jelenleg nem nagyon hat meg ha megbocsájt... azok az ismerősök messze vannak.* Majd mivel elfogadták a felkínált kezet így hát a következő útja a fogadóba fog vezetni. Sebaj... az első pár napra úgy is ott kell szállást találnia magának. És valamit inni is kéne. Mert bár nem szereti a főtt ételeket de a bort és a sört kedveli. Persze csak óvatosan fogyaszt belőle. Nem akarja, hogy véletlen leittasodása miatt bármi olyat tegyen ami teljesen szembeállna a szellemiségével és a neveltetésével.*
- A könyéket én sem ismerem. Még teljesen új vagyok a városban. De a fogadót már messziről felismerem. És mint mondtam, messziről kiszagolom.* Morran fel. Ez igencsak az értésére adja a másiknak, hogy az ottani szagok amiket említett tényleg zavarják a nagyra nőtt orkot. Majd jön a kéz. Természetes, hogy a hozzá képest aprócska ember nem találja el a kinyújtott kart. Apró félmosolyt csempész a jelenet agyaras képére majd a másik kezével odavezeti az alkarjára a hölgy kezét.*
- Nem csodálom, hogy nem gondolta mennyire van fenn. Fajtársaim között is magasnak és masszívnak számítok. Jöjjön. Akkor menjünk bentebb. A nevem pedig Grauk Dargum. Mint férfinak nekem illik először bemutatkoznom.* Fejezi be a mondandóját majd az irányt a Pegazusnak nevezett fogadó felé vette a furcsa páros.*
- Nem is kell élnie vele. Elég ha nekem tetszik. Mások véleménye meg jelenleg nem nagyon hat meg ha megbocsájt... azok az ismerősök messze vannak.* Majd mivel elfogadták a felkínált kezet így hát a következő útja a fogadóba fog vezetni. Sebaj... az első pár napra úgy is ott kell szállást találnia magának. És valamit inni is kéne. Mert bár nem szereti a főtt ételeket de a bort és a sört kedveli. Persze csak óvatosan fogyaszt belőle. Nem akarja, hogy véletlen leittasodása miatt bármi olyat tegyen ami teljesen szembeállna a szellemiségével és a neveltetésével.*
- A könyéket én sem ismerem. Még teljesen új vagyok a városban. De a fogadót már messziről felismerem. És mint mondtam, messziről kiszagolom.* Morran fel. Ez igencsak az értésére adja a másiknak, hogy az ottani szagok amiket említett tényleg zavarják a nagyra nőtt orkot. Majd jön a kéz. Természetes, hogy a hozzá képest aprócska ember nem találja el a kinyújtott kart. Apró félmosolyt csempész a jelenet agyaras képére majd a másik kezével odavezeti az alkarjára a hölgy kezét.*
- Nem csodálom, hogy nem gondolta mennyire van fenn. Fajtársaim között is magasnak és masszívnak számítok. Jöjjön. Akkor menjünk bentebb. A nevem pedig Grauk Dargum. Mint férfinak nekem illik először bemutatkoznom.* Fejezi be a mondandóját majd az irányt a Pegazusnak nevezett fogadó felé vette a furcsa páros.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-02 17:40:14
Üzenet elküldve: 2012-10-02 17:40:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
* A félmosolyt ugyan nem látja, így nem is viszonozza, ám azt, hogy nincs semmi gond, így is érzi a másik hangszínén.*
- Nem is gond. *Feleli egyszerűen. Egyrészt már megszokta, másrészt kevesen hiszik el róla, hogy bárkinek bármiben segítségére lehetne, s ilyesmivel úgy fest a másik sem próbálkozik. De nem is kell. Ehelyett kifejti a lánykának nézeteit a nyers húsról. A helyzetnek megvan a maga abszurditása azt meg kell hagyni, min ő a maga részéről egész jól szórakozik. Kuncogva meg is csóválja a fejét.*
- Meglehet, igaza van, de ha nem haragszik én inkább nem élnék vele. *Nem mintha bárki kínálta volna Különösebben a tény sem lepi meg, miszerint a másik ork, hiszen nem túl sok fajzatról hallani, hogy a nyers húshoz hasonlatos étket kedvel, arról nem is beszélve, hogy a magasság és a hangképzés is árulkodó, hiszen miként a gyomruk is, fogazatuk is más, ez pedig néhány hangzón érezhető. Olyan finomságok ezek, melyekre talán ő sem figyelne, ha látna.
Az pedig, hogy beszélgetőpartnere egy ork? Különösebben nem változtat semmin. Kedves és figyelmes a maga módján, s Niónak ennyi éppen elég. Ha rosszindulatú lenne, valószínűleg nem csevegne vele ilyen kedélyesen.*
- Az jó lenne, mert még én sem ismerem a környéket.*Mosolyog a valószínűleg agyaras pofára, minta csak egy szőke herceg állna előtte vagy bárki más. Megvan annak is az előnye, hogy nem lát. Így aztán tényleg senkit nem ítél meg a külseje alapján. Ellenben az ork figyelmessége, mi már most meghaladja a nagy átlagét, jól esik neki, hiszen ha nem mondaná, hogy karját tarja neki, felőle bizony itt ácsoroghatnának reggelig. Így azonban bal kezével a másik felé nyúl, de nem kezd el össze-vissza hadonászni, ha nem találja meg a férfi karját, inkább megvárja, míg az találja meg az őt, lévén valamivel azért könnyebb dolga van. *
- Köszönöm. *Majd folytatja, egy mosoly mellett.* - Ez feljebb van, mint hittem * S bizony a kar nagyságából már az ork hatalmas termetére is következtet.*
- Nem is gond. *Feleli egyszerűen. Egyrészt már megszokta, másrészt kevesen hiszik el róla, hogy bárkinek bármiben segítségére lehetne, s ilyesmivel úgy fest a másik sem próbálkozik. De nem is kell. Ehelyett kifejti a lánykának nézeteit a nyers húsról. A helyzetnek megvan a maga abszurditása azt meg kell hagyni, min ő a maga részéről egész jól szórakozik. Kuncogva meg is csóválja a fejét.*
- Meglehet, igaza van, de ha nem haragszik én inkább nem élnék vele. *Nem mintha bárki kínálta volna Különösebben a tény sem lepi meg, miszerint a másik ork, hiszen nem túl sok fajzatról hallani, hogy a nyers húshoz hasonlatos étket kedvel, arról nem is beszélve, hogy a magasság és a hangképzés is árulkodó, hiszen miként a gyomruk is, fogazatuk is más, ez pedig néhány hangzón érezhető. Olyan finomságok ezek, melyekre talán ő sem figyelne, ha látna.
Az pedig, hogy beszélgetőpartnere egy ork? Különösebben nem változtat semmin. Kedves és figyelmes a maga módján, s Niónak ennyi éppen elég. Ha rosszindulatú lenne, valószínűleg nem csevegne vele ilyen kedélyesen.*
- Az jó lenne, mert még én sem ismerem a környéket.*Mosolyog a valószínűleg agyaras pofára, minta csak egy szőke herceg állna előtte vagy bárki más. Megvan annak is az előnye, hogy nem lát. Így aztán tényleg senkit nem ítél meg a külseje alapján. Ellenben az ork figyelmessége, mi már most meghaladja a nagy átlagét, jól esik neki, hiszen ha nem mondaná, hogy karját tarja neki, felőle bizony itt ácsoroghatnának reggelig. Így azonban bal kezével a másik felé nyúl, de nem kezd el össze-vissza hadonászni, ha nem találja meg a férfi karját, inkább megvárja, míg az találja meg az őt, lévén valamivel azért könnyebb dolga van. *
- Köszönöm. *Majd folytatja, egy mosoly mellett.* - Ez feljebb van, mint hittem * S bizony a kar nagyságából már az ork hatalmas termetére is következtet.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-02 17:13:16
Üzenet elküldve: 2012-10-02 17:13:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Őt mulattatja a társalgás, még akkor is, ha látja, hogy lassan kezd az ember idegeire menni. Miért is ne lehetne ő egy tudatlan, naiv kis elf, aki most érkezett valami eldugott kis helyről, ahol az ember szó fogalmát is alig ismerik, nemhogy a kinézetüket vagy a szokásaikat? Persze, látta már a többi faj gyermekeit, esetenként behatóbban is sikerült kapcsolatba kerülnie velük.*
-Szóval akkor a testvéredből szent ember lett?
*Érdeklődik kíváncsian, úgy érzi, ennyiben felfogta a lényeget, csak az még nem tiszta számára, hogy mi az, hogy szerzetes... Ezt tényleg nem tudja, hiszen ahol ő élt, ott nem igen fordultak meg vallásos lények. Egy pap volt, aki rendszeresen prédikált és intette őket a gonosztól, de rajta kívül semmi egyéb.
Elgondolkodva hallgatja a ruhát érintő magyarázatot, tényleg van benne ráció, habár...*
-Akkor nem lenne sokkal természetesebb ruhák nélkül járni? Úgy a legszabadabb.
*Olyan ártatlanul tud mellé nézni, hogy még akkor el is lehet hinni, hogy komolyan kérdezi, pedig valójában csak a reakcióra kíváncsi. Ennyire nyilván nem áhítja a férfi a szabadságot és korlátlanságot, pedig talán nem is tudja, milyen jó az... Egy forróbb, nyári estén mindenféle hálóruha nélkül feküdni az ágyon, esetleg téli estén valakivel összebújva, a takaró alatt... Az emlékekre csak még szélesebb lesz a mosolya. Most, hogy családja már nem korlátozza, sokkal szabadabban szeretné élvezni ez életet.*
-Én? Hát a Zúgópatak melletti kis faluból. Oda nem jár senki, mert a mocsárba beleveszik, aki megpróbálja, csak mi tudjuk, hogy lehet átkelni rajta veszély nélkül.
*Magyarázza vidám hangon. Annyi ötlete van, ha egyszer belekezd a hazugságaiba, már a lendület viszi tovább, hogy minél nagyobbat és színesebbet lódítson, de vigyáznia kell, nehogy túl messzire menjen és a fantáziavilág, amit teremt, túllépjen a realitás határain.*
-De én nem vagyok olyan, mint ők, én kalandot szeretnék, látni minden furcsaságot, amiről a vének meséi szólnak, ezért is szöktem el.
*Ez még lényegében igaz is, apja gazadag és szigorú nemesember, aki sosem nézné el lánya kicsapongásra hajlamos életmódját. Azt mondta, hogy eljön tanulni, így nyugodtan a maga ura lehet.
Közelebb csusszan, ujjaival a szakállt kezdi birizgálni, mintha csakugyan most látna először ilyen csudát. Zöld szemei is egészen kikerekednek, ez nem is olyan puha tapintású, mint a haj, sokkal durvább.*
-És miért van? Miért növesztenek ilyet az emberek?
-Szóval akkor a testvéredből szent ember lett?
*Érdeklődik kíváncsian, úgy érzi, ennyiben felfogta a lényeget, csak az még nem tiszta számára, hogy mi az, hogy szerzetes... Ezt tényleg nem tudja, hiszen ahol ő élt, ott nem igen fordultak meg vallásos lények. Egy pap volt, aki rendszeresen prédikált és intette őket a gonosztól, de rajta kívül semmi egyéb.
Elgondolkodva hallgatja a ruhát érintő magyarázatot, tényleg van benne ráció, habár...*
-Akkor nem lenne sokkal természetesebb ruhák nélkül járni? Úgy a legszabadabb.
*Olyan ártatlanul tud mellé nézni, hogy még akkor el is lehet hinni, hogy komolyan kérdezi, pedig valójában csak a reakcióra kíváncsi. Ennyire nyilván nem áhítja a férfi a szabadságot és korlátlanságot, pedig talán nem is tudja, milyen jó az... Egy forróbb, nyári estén mindenféle hálóruha nélkül feküdni az ágyon, esetleg téli estén valakivel összebújva, a takaró alatt... Az emlékekre csak még szélesebb lesz a mosolya. Most, hogy családja már nem korlátozza, sokkal szabadabban szeretné élvezni ez életet.*
-Én? Hát a Zúgópatak melletti kis faluból. Oda nem jár senki, mert a mocsárba beleveszik, aki megpróbálja, csak mi tudjuk, hogy lehet átkelni rajta veszély nélkül.
*Magyarázza vidám hangon. Annyi ötlete van, ha egyszer belekezd a hazugságaiba, már a lendület viszi tovább, hogy minél nagyobbat és színesebbet lódítson, de vigyáznia kell, nehogy túl messzire menjen és a fantáziavilág, amit teremt, túllépjen a realitás határain.*
-De én nem vagyok olyan, mint ők, én kalandot szeretnék, látni minden furcsaságot, amiről a vének meséi szólnak, ezért is szöktem el.
*Ez még lényegében igaz is, apja gazadag és szigorú nemesember, aki sosem nézné el lánya kicsapongásra hajlamos életmódját. Azt mondta, hogy eljön tanulni, így nyugodtan a maga ura lehet.
Közelebb csusszan, ujjaival a szakállt kezdi birizgálni, mintha csakugyan most látna először ilyen csudát. Zöld szemei is egészen kikerekednek, ez nem is olyan puha tapintású, mint a haj, sokkal durvább.*
-És miért van? Miért növesztenek ilyet az emberek?
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-02 15:22:54
Üzenet elküldve: 2012-10-02 15:22:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Mereszt egy félmosolyt a vak leányzó szavaira.*
- Ez igaz. De nem tudom hirtelen, hogy miben is tudna nekem segíteni.* Válaszol vissza az ork. Majd kijelentése, hogy mit is nassol olyan eredményt ér el ami nem lepi meg. A legtöbb fajnak visszatetsző a nyers hús fogyasztása. Persze hiszen nem is tudják rendesen megemészteni. Az orkok ragadozók voltak. Sok sámán szerint a Farkasszellemtől származnak és ennek nem egyszer igazat is kellett adnia. Ezért számára nem volt olyan furcsa a nyers hús fogyasztása. Főleg mert nem is nagyon kedvelte a sült-főtt dolgokat. Szerinte azokat túlértékelték. A nyers hús zamatát élvezte a legjobban amikor a még meleg vér ízesítette az ételt... ezt persze most végképp nem mondta el mert még a végén elijesztette volna a vak idegent.*
- Igen, nyers hús. Szerintem a sült húsokat túlértékelik. Különféle fűszerekkel meg egyéb gyökerekkel ízesítik amik csak elveszik az igazi zamatát. De én csak egy ork vagyok. Azoknak nem nagyon adnak a szavára ezen a környéken.* Kuncog fel saját helyzetén miközben a leányzó reakcióját figyeli hiszen amaz csak most tudhatja meg milyen faj fiával is hozta össze a sors.*
- Természetesen tudom merre van a fogadó. Ide érzem a szagokat. Facsarják is az orrom. Ha gondolja elkísérem és ott vehet magának szállást. Bár igaz, egyenlőre nekem is valami hasonlóféle után kéne néznem mert teljesen új vagyok a környéken.* Majd ahogy tanították neki a karját nyújtja a másiknak.*
- Itt van a karom. Ragadja meg és akár mehetünk is... hacsak nem óhajt mást.
- Ez igaz. De nem tudom hirtelen, hogy miben is tudna nekem segíteni.* Válaszol vissza az ork. Majd kijelentése, hogy mit is nassol olyan eredményt ér el ami nem lepi meg. A legtöbb fajnak visszatetsző a nyers hús fogyasztása. Persze hiszen nem is tudják rendesen megemészteni. Az orkok ragadozók voltak. Sok sámán szerint a Farkasszellemtől származnak és ennek nem egyszer igazat is kellett adnia. Ezért számára nem volt olyan furcsa a nyers hús fogyasztása. Főleg mert nem is nagyon kedvelte a sült-főtt dolgokat. Szerinte azokat túlértékelték. A nyers hús zamatát élvezte a legjobban amikor a még meleg vér ízesítette az ételt... ezt persze most végképp nem mondta el mert még a végén elijesztette volna a vak idegent.*
- Igen, nyers hús. Szerintem a sült húsokat túlértékelik. Különféle fűszerekkel meg egyéb gyökerekkel ízesítik amik csak elveszik az igazi zamatát. De én csak egy ork vagyok. Azoknak nem nagyon adnak a szavára ezen a környéken.* Kuncog fel saját helyzetén miközben a leányzó reakcióját figyeli hiszen amaz csak most tudhatja meg milyen faj fiával is hozta össze a sors.*
- Természetesen tudom merre van a fogadó. Ide érzem a szagokat. Facsarják is az orrom. Ha gondolja elkísérem és ott vehet magának szállást. Bár igaz, egyenlőre nekem is valami hasonlóféle után kéne néznem mert teljesen új vagyok a környéken.* Majd ahogy tanították neki a karját nyújtja a másiknak.*
- Itt van a karom. Ragadja meg és akár mehetünk is... hacsak nem óhajt mást.
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 22:39:27
Üzenet elküldve: 2012-10-01 22:39:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Egy apró mélységi lányka lépi át a nagykaput. Tekintete semmitmondó. Ez a nézés lett örökéül mióta bezárult mögötte a múltját jelentő város ajtaja és egy idegen világba lépett.*
* Tizenéves nyúlánk gyermek. Fekete rövidnadrágban, alig egy kis ingecskében na meg lábain könnyű, lopakodáshoz szokott cipőcskében. Oldalán néhány fegyver. Van közöttük olyan amit még anyjától örökölt aki túl maradt, abban a városban ami elkárhozásra ítéltetett és van olyan is mit mesterétől kapott vizsgaajándékként.*
* Léptei határozottak mintha pontosan tudná merre tart pedig csak egy rongyos térképet kapott útravalóul meg egy jó tanácsot az édesanyjától " Ne áruld el senkinek a neved, főleg ne a fajtabeliknek. Légy te csak egyszerűen Moon ki mindig az éj leple alatt jár."*
* Léptei határozottan vezetnek a Szegénynegyed felé.*
* Tizenéves nyúlánk gyermek. Fekete rövidnadrágban, alig egy kis ingecskében na meg lábain könnyű, lopakodáshoz szokott cipőcskében. Oldalán néhány fegyver. Van közöttük olyan amit még anyjától örökölt aki túl maradt, abban a városban ami elkárhozásra ítéltetett és van olyan is mit mesterétől kapott vizsgaajándékként.*
* Léptei határozottak mintha pontosan tudná merre tart pedig csak egy rongyos térképet kapott útravalóul meg egy jó tanácsot az édesanyjától " Ne áruld el senkinek a neved, főleg ne a fajtabeliknek. Légy te csak egyszerűen Moon ki mindig az éj leple alatt jár."*
* Léptei határozottan vezetnek a Szegénynegyed felé.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 20:49:28
Üzenet elküldve: 2012-10-01 20:49:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*A vak kislány meghajtja magát, és töredelmesen bocsánatot kér. A szerzetes elnézően megcsóválja a fejét, de mivel ezt a másik nem észlelhette, hangosan is megszólal.*
- Ugyan... nem történt semmi.
*Dörmögi kissé zavartan. Nem volt alkalma megfigyelni a lánykát, de majdnem biztos benne, hogy őt kereste. Szóval figyeli akkor is, amikor a kislány a nagy böhöm orkkal kezd társalogni, ő pedig a mellé léptető fiatal elffel.
Ez utóbbi beszélgetés különben elég fura. A homlokráncolós megjegyzést még csak érti, ha nem is reagálja le. Az viszont nem teljesen világos, mire fel ez a nagy nézelődés. Mintha az elf leányzó sosem látott volna még embert. Vagy szerzetest. Megcsóválja a fejét.*
- A hallgatag és a néma nem ugyanaz.
*Mondja, aztán legközelebb csak egy jó perccel később szólal meg. Ekkor belátja, hogy magyarázat nélkül aligha ússza meg.*
- Hallgatag a néhai Brandan testvére neve lett. Ő alapította a rendünket. Persze, előbb meg kellett világosodnia hozzá. Az égiek szócsöve lett... Az ő tanításai képzik a hitünk és az életünk alapját. Az ő és az utána jövő megvilágosodott mesterek gondolataiból és gyakorlataiból építkezünk.
*Magyarázza, bár nem biztos benne, hogy ez így nem lett-e kissé zavaros. A prédikálás sose volt az erőssége. Hamarabb segédkezik egy ház vagy egy malom felépítésében, segít bármilyen munkában vagy ver félholtra bármi gonosztevőt... de a beszéd nem igazán akar neki spontánul jönni. Illetve néha igen, de ahhoz ihletett állapot kell.
Választ kap a ruhát érintő kíváncsiságra is.*
- Az is egy megoldás. De az olyan ruha, akár a páncél bebörtönöz. Lehet, megvéd. Mégis... meg akar fojtani. Én... mi a szellős, könnyebb öltözeteket részesítjük előnyben. Amiben öröm a mozgás, ami nem korlátoz. És ami mentes mindenféle hivalkodástól.
*Mondja ki egyenesen, hiszen az ő földbarna ruhái a legegyszerűbbek, a legátlagosabbak és a legjellegtelenebbek, amelyek ezen a földön csak létezhetnek.*
- Örvendek!
*Szorítja meg óvatosan az elf kezét. Skryll keze nagy és kérges. Egy keményen dolgozó ember keze, vagy egy keményen küzdő ember keze. Vagy mindkettő.*
- Igen. Ez a szakállam. Hát honnan jöttél te, hogy még nem láttál szakállas embert?
*Kérdi meglepődve. Hacsak a lány nem a legeldugottabb, legrejtettebb elfek lakta rengeteg mélyéről jött, már látnia kellett volna hozzá hasonlatos népeket.*
- Ugyan... nem történt semmi.
*Dörmögi kissé zavartan. Nem volt alkalma megfigyelni a lánykát, de majdnem biztos benne, hogy őt kereste. Szóval figyeli akkor is, amikor a kislány a nagy böhöm orkkal kezd társalogni, ő pedig a mellé léptető fiatal elffel.
Ez utóbbi beszélgetés különben elég fura. A homlokráncolós megjegyzést még csak érti, ha nem is reagálja le. Az viszont nem teljesen világos, mire fel ez a nagy nézelődés. Mintha az elf leányzó sosem látott volna még embert. Vagy szerzetest. Megcsóválja a fejét.*
- A hallgatag és a néma nem ugyanaz.
*Mondja, aztán legközelebb csak egy jó perccel később szólal meg. Ekkor belátja, hogy magyarázat nélkül aligha ússza meg.*
- Hallgatag a néhai Brandan testvére neve lett. Ő alapította a rendünket. Persze, előbb meg kellett világosodnia hozzá. Az égiek szócsöve lett... Az ő tanításai képzik a hitünk és az életünk alapját. Az ő és az utána jövő megvilágosodott mesterek gondolataiból és gyakorlataiból építkezünk.
*Magyarázza, bár nem biztos benne, hogy ez így nem lett-e kissé zavaros. A prédikálás sose volt az erőssége. Hamarabb segédkezik egy ház vagy egy malom felépítésében, segít bármilyen munkában vagy ver félholtra bármi gonosztevőt... de a beszéd nem igazán akar neki spontánul jönni. Illetve néha igen, de ahhoz ihletett állapot kell.
Választ kap a ruhát érintő kíváncsiságra is.*
- Az is egy megoldás. De az olyan ruha, akár a páncél bebörtönöz. Lehet, megvéd. Mégis... meg akar fojtani. Én... mi a szellős, könnyebb öltözeteket részesítjük előnyben. Amiben öröm a mozgás, ami nem korlátoz. És ami mentes mindenféle hivalkodástól.
*Mondja ki egyenesen, hiszen az ő földbarna ruhái a legegyszerűbbek, a legátlagosabbak és a legjellegtelenebbek, amelyek ezen a földön csak létezhetnek.*
- Örvendek!
*Szorítja meg óvatosan az elf kezét. Skryll keze nagy és kérges. Egy keményen dolgozó ember keze, vagy egy keményen küzdő ember keze. Vagy mindkettő.*
- Igen. Ez a szakállam. Hát honnan jöttél te, hogy még nem láttál szakállas embert?
*Kérdi meglepődve. Hacsak a lány nem a legeldugottabb, legrejtettebb elfek lakta rengeteg mélyéről jött, már látnia kellett volna hozzá hasonlatos népeket.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 19:18:29
Üzenet elküldve: 2012-10-01 19:18:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*A főteret, s ezzel egész Artheniort zuhogó eső öntözi. Terjedelmes tócsák terítik be a teret, megnehezítve a közlekedést (nem mintha az eső nem tenné). A levegő nehéz és hideg, átlagos embernek nincs az az ok, ami ilyenkor kikényszeríthetné a szabadba. Ennek ellenére a főtéren mégis van mozgás - messziről csak nagy, fekete foltnak tűnik, ám közelebbről kiderül, hogy az utazópáros egy fekete ló és feketébe öltözött gazdája. Az állat megfeszítve áll, nincs ínyére az ilyen időben való utazás, de ha gazdája ezt kívánja nincs választása. A karcsú, csuklyás nőalak is szótlan, mogorva, valószínű ő is az időjárás miatt, dehát ki tudja? Még biztonság kedvéért egy utolsót húz a nyereg hevederjén, majd felkapaszkodik a hátasra. Leellenőrzi, hogy a nyeregtáskát megfelelően rögzítette-e, azután végre-valahára indulhatnak.
Ez minden, ami fontos - hátán keresztben ékeskedő, vékony pengéjű hosszúkard, oldalán lógó díszes fokos, táskájában fellelhető néhány holmi és hűséges útitársa. Nomeg az úticél. Talán nincs is semmi jelentősége, egyedül az, hogy létezzen, legyen ami előre viszi az embert. Anélkül könnyen bekövetkezhetne a megcsömörlés. De a fekete lovas sosem gondolkodik ilyeneken.
Hirtelen a ló is felélénkül, érzi a közelgő indulást, egy helyben, izgatottan toporog, míg gazdája sarkával vágtába nem ugrasztja. A páros vizet förcskölve száguld ki a városkapun, maguk mögött hagyják Artheniort, nekivágnak az Útnak.*
Ez minden, ami fontos - hátán keresztben ékeskedő, vékony pengéjű hosszúkard, oldalán lógó díszes fokos, táskájában fellelhető néhány holmi és hűséges útitársa. Nomeg az úticél. Talán nincs is semmi jelentősége, egyedül az, hogy létezzen, legyen ami előre viszi az embert. Anélkül könnyen bekövetkezhetne a megcsömörlés. De a fekete lovas sosem gondolkodik ilyeneken.
Hirtelen a ló is felélénkül, érzi a közelgő indulást, egy helyben, izgatottan toporog, míg gazdája sarkával vágtába nem ugrasztja. A páros vizet förcskölve száguld ki a városkapun, maguk mögött hagyják Artheniort, nekivágnak az Útnak.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 18:52:53
Üzenet elküldve: 2012-10-01 18:52:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A bátyját hiába várja a Pegazus fogadóban, így is elaludt egy kicsit az unalomban. Megnézi hogy van-e pezsgés a főtéren. Látja hogy rengeteg ember sétál oda-vissza-fel-le, nézi az arcokat, de egy ismerőst sem lát. Azon töri a fejét, hogy kéne valahogy és valami módon pénzt keresni, így hát keres valami alkalmi munkát, és elmegy dolgozni, majd ha a bátyja megjön, akkor abbahagyja a dolgozást, és megy vele kalandozni, mert még egyedül túl nehéz lenne ez az egész kalandozás.*
A hozzászólás írója (Reviles Zaffair) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.01 18:54:54
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.01 22:18:33, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák javítása.
A hozzászólás írója (Reviles Zaffair) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.01 18:54:54
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.01 22:18:33, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák javítása.
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 16:52:30
Üzenet elküldve: 2012-10-01 16:52:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sanumy a kövezett úton halad előre felé. A nap sziporkázik, az elé táruló látvány eléggé tetszetősnek bizonyul. Lassan szökelve, a lába nem, vagy éppen nem ér le a szürke kövecskékre. Megnézi a márvány kőoszlopot. Még sosem járt erre ezelőtt, de az oszlopról szoló mondát már ismeri. "Milyen érdekes" gondolja magában, miközben a főtéren álldogáló, ülő és beszélgető (nem mondom embereket) lényeket nézi. Mikor ránéz a hatalmas fára szíve megdobban, édesanyja jut róla eszébe. Közelebb megy hozzá, majd leül az árnyékába. Egyik lényhez sem megy túl közel, de akárki rá pillant vagy odaköszön viszonozza mosolygása közben. Leül térdét karjaival összefogja és bámulja az elő táruló képet.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 16:27:12
Üzenet elküldve: 2012-10-01 16:27:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*A szökőkút megszólal. Nem meglepő, nem ez az első eset, hogy hasonló történik, hát azért még gyorsan oda fordul, mélyen meghatja magát, majd elnézést kér.*
- Nagyon sajnálom, nézze le kérem. * S már indul is tovább. Eddigi élete során már megtanulta, hogy egyes szavaknak, mint a kérem és a bocsánat, nagyobb hatalmuk van, mit sokan hiszik, különösen, ha kellő alázat is társul melléjük, s remélhetőleg most is elegendő ennyi, így ballag is tovább. S ebben a téren keresztülhaladó ló, azaz valószínűleg lovas sem gátolja, lévén az tőle elég messze halad el. Hamarosan már a vérszag forrásának birtoklójával beszélget.
Néhány szótlan, ám korántsem tétlen pillanat következik a másik részéről. Kutyáktól lehet hasonló szaglászást szimatolást hallani, mikor valami izgalmasnak tűnő vagy csak új dologgal találkoznak.
A rövid csendet végül egy határozott kijelentés töri meg, amit tagadnia is kár, hiszen tény. Számára nem sajnálatos, vagy kétségbeejtő egyszerűen csak tény. Így csak fejét biccenti meg egyetértően, majd arcát, s vele tekintetét is feljebb emeli, mint eddig, hiszen az erőteljes hang jóval magasabbról érkezik, mint sajátja. Két, talán három fejjel is magasabb lehet
- De ez nem feltétlen jelenti azt, hogy ne lehetnék segítségére. * Feleli, egy az ajak szegletében megbújó mosollyal. Ám a következőkben a férfi legalább annyira meglepi Niót, miként korábban az orkot, az hogy a lányka megszólította, hiszen miféle alak lehet az, aki nyers húst majszol, őt meg hölgynek szólítja? Sőt, mellé mintha csontok és inak porcanását is hallaná *
- Ó *Böki ki néhány pislogást követően, s némileg bizonytalanul egyet-kettőt hátrább lép.*
- Nyers húst?* Nem, nem fél, éppen csak megilletődött, hiszen nem minden nap hallani olyanról, hogy valaki ilyesmit nassol. Ám a meglepetések ezzel még koránt sem érnek véget, hiszen egy gáláns felajánlással is gazdagodik.*
- Köszönöm.* Hajol meg talán indokolatlanul mélyen a másik előtt.* Én csak a fogadót keresem. Vagy egyéb szállást. Örülnék, ha megmutatná, merre van, persze csak ha nem tartom fel semmiben. *Jelen pillanatban ennyi is több mint nagy segítség lenn számára. Nem kevés időt spórolna meg vele.*
- Nagyon sajnálom, nézze le kérem. * S már indul is tovább. Eddigi élete során már megtanulta, hogy egyes szavaknak, mint a kérem és a bocsánat, nagyobb hatalmuk van, mit sokan hiszik, különösen, ha kellő alázat is társul melléjük, s remélhetőleg most is elegendő ennyi, így ballag is tovább. S ebben a téren keresztülhaladó ló, azaz valószínűleg lovas sem gátolja, lévén az tőle elég messze halad el. Hamarosan már a vérszag forrásának birtoklójával beszélget.
Néhány szótlan, ám korántsem tétlen pillanat következik a másik részéről. Kutyáktól lehet hasonló szaglászást szimatolást hallani, mikor valami izgalmasnak tűnő vagy csak új dologgal találkoznak.
A rövid csendet végül egy határozott kijelentés töri meg, amit tagadnia is kár, hiszen tény. Számára nem sajnálatos, vagy kétségbeejtő egyszerűen csak tény. Így csak fejét biccenti meg egyetértően, majd arcát, s vele tekintetét is feljebb emeli, mint eddig, hiszen az erőteljes hang jóval magasabbról érkezik, mint sajátja. Két, talán három fejjel is magasabb lehet
- De ez nem feltétlen jelenti azt, hogy ne lehetnék segítségére. * Feleli, egy az ajak szegletében megbújó mosollyal. Ám a következőkben a férfi legalább annyira meglepi Niót, miként korábban az orkot, az hogy a lányka megszólította, hiszen miféle alak lehet az, aki nyers húst majszol, őt meg hölgynek szólítja? Sőt, mellé mintha csontok és inak porcanását is hallaná *
- Ó *Böki ki néhány pislogást követően, s némileg bizonytalanul egyet-kettőt hátrább lép.*
- Nyers húst?* Nem, nem fél, éppen csak megilletődött, hiszen nem minden nap hallani olyanról, hogy valaki ilyesmit nassol. Ám a meglepetések ezzel még koránt sem érnek véget, hiszen egy gáláns felajánlással is gazdagodik.*
- Köszönöm.* Hajol meg talán indokolatlanul mélyen a másik előtt.* Én csak a fogadót keresem. Vagy egyéb szállást. Örülnék, ha megmutatná, merre van, persze csak ha nem tartom fel semmiben. *Jelen pillanatban ennyi is több mint nagy segítség lenn számára. Nem kevés időt spórolna meg vele.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 04:26:36
Üzenet elküldve: 2012-10-01 04:26:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Csendes vakarózását és bámészkodását hamarosan egy csengettyűs bot és annak gazdája zavarja meg. Elsőre nagyon meglepi a dolog. A megszólaló védtelennek tetsző hölgyek eddig mindig nagy ívben elkerülték miközben szemükben ott sütött a félelem ahogyan a szaglyuk is elárulta azt. Ennek a hölgynek viszont furcsa illata volt. Elsőként szippantott egy párat. Nem tudta hova tenni hirtelen, egyáltalán nem volt ismerős számára. A másik, hogy a szemében nem látott semmi. Nem volt buta. Az a tény, hogy nem kereste a tekintetét meg nem vette észre a nyulat amit nyammogott hamar rávezette arra, hogy mivel is van dolga.*
- Maga vak.* Nem kérdezte hanem kijelentette erőteljes hangján. Visszafogta hangerejét. Tisztában volt annak erejével. Ha hangosan beszélne még felébresztene jó pár jóravaló embert a környéken. De még ezzel a hangerővel-bár inkább hangszínnel-is szinte biztosan hallhatták a téren állók a szavait. Majd a vér kérdése.*
- Nem sérültem meg hölgyem. Csak épp falatozom. Nyers hús.* Felelte a teljes igazságot és megint beleharapott a már lassan fogyatkozó husiba. Nem tudja hova tenni a teremtést. Még ha vak is valaki akkor sem szoktak csak úgy segítséget felajánlani. Legalábbis nem ezt tapasztalta.*
- Esetleg én segíthetek valamiben?
- Maga vak.* Nem kérdezte hanem kijelentette erőteljes hangján. Visszafogta hangerejét. Tisztában volt annak erejével. Ha hangosan beszélne még felébresztene jó pár jóravaló embert a környéken. De még ezzel a hangerővel-bár inkább hangszínnel-is szinte biztosan hallhatták a téren állók a szavait. Majd a vér kérdése.*
- Nem sérültem meg hölgyem. Csak épp falatozom. Nyers hús.* Felelte a teljes igazságot és megint beleharapott a már lassan fogyatkozó husiba. Nem tudja hova tenni a teremtést. Még ha vak is valaki akkor sem szoktak csak úgy segítséget felajánlani. Legalábbis nem ezt tapasztalta.*
- Esetleg én segíthetek valamiben?
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 02:19:43
Üzenet elküldve: 2012-10-01 02:19:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Mint egy mély tó... Több, mint elég, hogy egy elf kíváncsiságát felkeltse, ha a maga a ruházat nem ragadta volna meg a figyelmét, a tekintete akkor is arra késztetné, hogy maradjon egy kicsit, ne siessen annyira, hogy magának ágyat, Silibnek pedig istállót találjon. Talán nem is olyan érdektelen figura ez, mint azt sokan hinnék... De vajon mi olyan megkapó a szemeiben? Erre nem tud rájönni a vöröske, de biztos benne, hogy idővel erre a kérdésre is fog tudni válaszolni.*
-Nem szabad, mert ráncos maradsz.
*Előre dőlve mutatóujját a homlokot redőző ráncokhoz érinti, kicsit talán meg is böködve azt, hogy elmúljanak. Hát úgy szeretne máris kinézni, mint egy aggastyán, kin már többszáz év hagyta rajta a nyomát? Még a végén úgy fog kinézni, mint valami gonosz kis ráncos manó, ha mindig liyen bosszús arckifejezést vág.*
-Hallgatag szerzetes? Akkor miért beszélsz, ha hallgatag vagy? És miféle az a szerzetes?
*Oldalra fordul a káván és lábait felhúzva törökülésbe ül, fejét érdeklődve biccenti oldalra. Az emberek annyira furcsák...*
-Hogy olyan nagy és az anyaga is furcsa. Én Azt hittem, hogy ti is olyan ruhákban jártok, ami jobban testhez áll, hogy ne akadjon el semmiben.
*Magyarázza készségesen, de mégis érezni, hogy neki teljesen magától értetődő a válasz. Hiszen eddig csak főleg vadászokkal, harcosokkal találkozott, akik valóban feszes ruhákban járnak.*
-Az én nevem Justine, nagyon örvendek.
*Jobbját előre nyújtja, volt már alkalma megfigyelni, hogy az emberek kézfogással üdvözlik egymást, nem pedig öleléssel vagy csókkal, ahogy ő szokta.*
-Tudtad, hogy a hajad ránőtt az arcodra is?
*Szélesedik ki még jobban a mosolya. Az elf férfiak szinte teljesen szőrtelenek, talán nem is akad olyan közöttük, aki szakállt vagy bajszot hordana, ezért annyira nagy látványosság ez neki. Érdeklődése őszinte, ilyenkor bezzeg fűlik a foga a tanuláshoz, az új dolgok megismeréséhez, nem úgy, mint amikor odahaza nevelője próbálta rávenni, hogy ugyan üljön vissza a könyv mellé és tanulmányozza tovább népük történelmét, mert ez olyan tudás, amivel egy kisasszonynak rendelkeznie kell. De hát a könyvek unalmasak, csupa régi, személytelen írás... Sokkal izgalmasabb, ha úgy tanulhat, hogy önmaga fedezi fel a dolgokat, ezért is volt olyan különösen nagy élvezet elszakadni hazulról.*
-Nem szabad, mert ráncos maradsz.
*Előre dőlve mutatóujját a homlokot redőző ráncokhoz érinti, kicsit talán meg is böködve azt, hogy elmúljanak. Hát úgy szeretne máris kinézni, mint egy aggastyán, kin már többszáz év hagyta rajta a nyomát? Még a végén úgy fog kinézni, mint valami gonosz kis ráncos manó, ha mindig liyen bosszús arckifejezést vág.*
-Hallgatag szerzetes? Akkor miért beszélsz, ha hallgatag vagy? És miféle az a szerzetes?
*Oldalra fordul a káván és lábait felhúzva törökülésbe ül, fejét érdeklődve biccenti oldalra. Az emberek annyira furcsák...*
-Hogy olyan nagy és az anyaga is furcsa. Én Azt hittem, hogy ti is olyan ruhákban jártok, ami jobban testhez áll, hogy ne akadjon el semmiben.
*Magyarázza készségesen, de mégis érezni, hogy neki teljesen magától értetődő a válasz. Hiszen eddig csak főleg vadászokkal, harcosokkal találkozott, akik valóban feszes ruhákban járnak.*
-Az én nevem Justine, nagyon örvendek.
*Jobbját előre nyújtja, volt már alkalma megfigyelni, hogy az emberek kézfogással üdvözlik egymást, nem pedig öleléssel vagy csókkal, ahogy ő szokta.*
-Tudtad, hogy a hajad ránőtt az arcodra is?
*Szélesedik ki még jobban a mosolya. Az elf férfiak szinte teljesen szőrtelenek, talán nem is akad olyan közöttük, aki szakállt vagy bajszot hordana, ezért annyira nagy látványosság ez neki. Érdeklődése őszinte, ilyenkor bezzeg fűlik a foga a tanuláshoz, az új dolgok megismeréséhez, nem úgy, mint amikor odahaza nevelője próbálta rávenni, hogy ugyan üljön vissza a könyv mellé és tanulmányozza tovább népük történelmét, mert ez olyan tudás, amivel egy kisasszonynak rendelkeznie kell. De hát a könyvek unalmasak, csupa régi, személytelen írás... Sokkal izgalmasabb, ha úgy tanulhat, hogy önmaga fedezi fel a dolgokat, ezért is volt olyan különösen nagy élvezet elszakadni hazulról.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:42:57
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:42:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*A szerzetes tekintete egy mély tóhoz hasonlatos. Nyugodtnak és békésnek tűnik, ám a mélyén megcsillan valami... valami furcsa. Valami vad. Persze, lehet, csak az éhség és a fáradság teszi. De tény és való, hogy a sötét szemek mélyén van valami vadság.
Aztán hogy ebből a zöldszemű elf mit olvas ki, az már az ő dolga. Skryllae marad az udvarias és figyelmes megfigyelésnél és a tartózkodó végigmérésnél. Ennél többre egyelőre nincs szüksége.*
- Szép estét!
*Felel mély hangján, majd a kérdés hallatán a homlokát ráncolja. Nem igazán érti, mi baj lehet a ruhájával. A saru és a bőgatya, valamint a mellény... illetve hűvösebb napokon a köpönyeg a vándorló szerzetesek általános felszerelése. Persze vannak csuhás rendek is, de az övé pont nem az.*
- Ezt nem értem. Skryllae vagyok, a Hallgatag szerzetese. És... mi baj a ruhámmal?
*Kérdi érdeklődve. Akikkel eddig az úton találkozott, mind tisztelettel fogadták és udvariasak voltak vele. Akik meg véletlenül nem, azok hamar jobb belátásra tértek. Nagyon hamar.*
Aztán hogy ebből a zöldszemű elf mit olvas ki, az már az ő dolga. Skryllae marad az udvarias és figyelmes megfigyelésnél és a tartózkodó végigmérésnél. Ennél többre egyelőre nincs szüksége.*
- Szép estét!
*Felel mély hangján, majd a kérdés hallatán a homlokát ráncolja. Nem igazán érti, mi baj lehet a ruhájával. A saru és a bőgatya, valamint a mellény... illetve hűvösebb napokon a köpönyeg a vándorló szerzetesek általános felszerelése. Persze vannak csuhás rendek is, de az övé pont nem az.*
- Ezt nem értem. Skryllae vagyok, a Hallgatag szerzetese. És... mi baj a ruhámmal?
*Kérdi érdeklődve. Akikkel eddig az úton találkozott, mind tisztelettel fogadták és udvariasak voltak vele. Akik meg véletlenül nem, azok hamar jobb belátásra tértek. Nagyon hamar.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:29:11
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:29:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Pillantása viszonzásra talál, zöld szemei tehát hamarosan a szerzetes tekintetét kutathatják, hogy vajon mi olvasható ki belőle. Vajon helybéli lehet vagy ő is frissen érkezett vándor csak? Az ilyen városokban, ahol minden faj gyermeke ömlesztve megtalálható, sosem lehet biztosra tudni, hogy ki az, aki idegen és azért rí ki a tömegből, nem pedig azért, mert ki akar.*
-Csillagok adjanak békés estét.
*Viszonozza a bólintást immár szavakba foglalt köszöntéssel, pár lépéssel közelebb is óvakodik a különös szerzethez. Az emberek mindig lenyűgözték, igaz, nem annyira, mint ében bőrű fajtársai, de ettől még van bennük valami különleges, amitől szinte gyökeresen eltérnek az elfektől. Igaz, hogy a leányzó eddig sem egy elszigetelt közösségben élt, volt alkalma megfigyelni más fajok képviselőit, érintkezni velük, de ettől még nem tudnak olyan megszokottá válni számára. Különösen az a szakáll... mennyire mulatságos, hogy az emberek még az állukon is a hajukat hordják.
Visszafogott mosollyal ül le nagyjából egy méter távolságban a férfitól, mintha nem igazán lenne mersze közelebb menni, rövid haját szinte már szégyellős mozdulattal tűri hegyes füle mögé. Nem hiába mondta annyit a mamának, hogy színésznő lesz belőle... Csak a szemeiben ragyogó huncut fényt nem tudja elrejteni, de ez még nem lehet akkora árulója.*
-Elnézést, ha tolakodó vagyok, de mi vagy te? Úgy értem, hogy ez a ruha...
*Beharapja alsó ajkát, nem mer nyíltan rákérdezni, hogy valami vándorcirkusz elkóborolt bohócához van-e szerencséje, az olyan modortalan lenne, márpedig első az illem. Magában felkacag erre. Méghogy illem! Első az élvezet, utána pedig ahogy jön.
Nem hazudtolja meg önmagát, jószerével még meg sem érkezett a városba, de máris az egyik hímegyeddel próbál szóba elegyedni... Ejnye, ha ikernővére most látná, bizonyára elnéző mosollyal csóválná a fejét, hogy a kis démonka már megint mibe próbálja éppen keverni magát. Lovára is mintha kevesebb figyelmet fordítana, de hát Silib okos állat, nem fog elkóborolni, ha pedig lopni akarják, az úgyis feltűnő lenne, nem aggódik hát. Tekintete újra és újra végigszalad az idegenen, mintha maga sem hinné el, hogy mit lát. Olyanról, hogy szerzetes, még csak nem is hallott, ezért hát a nagy érdeklődés.*
-Csillagok adjanak békés estét.
*Viszonozza a bólintást immár szavakba foglalt köszöntéssel, pár lépéssel közelebb is óvakodik a különös szerzethez. Az emberek mindig lenyűgözték, igaz, nem annyira, mint ében bőrű fajtársai, de ettől még van bennük valami különleges, amitől szinte gyökeresen eltérnek az elfektől. Igaz, hogy a leányzó eddig sem egy elszigetelt közösségben élt, volt alkalma megfigyelni más fajok képviselőit, érintkezni velük, de ettől még nem tudnak olyan megszokottá válni számára. Különösen az a szakáll... mennyire mulatságos, hogy az emberek még az állukon is a hajukat hordják.
Visszafogott mosollyal ül le nagyjából egy méter távolságban a férfitól, mintha nem igazán lenne mersze közelebb menni, rövid haját szinte már szégyellős mozdulattal tűri hegyes füle mögé. Nem hiába mondta annyit a mamának, hogy színésznő lesz belőle... Csak a szemeiben ragyogó huncut fényt nem tudja elrejteni, de ez még nem lehet akkora árulója.*
-Elnézést, ha tolakodó vagyok, de mi vagy te? Úgy értem, hogy ez a ruha...
*Beharapja alsó ajkát, nem mer nyíltan rákérdezni, hogy valami vándorcirkusz elkóborolt bohócához van-e szerencséje, az olyan modortalan lenne, márpedig első az illem. Magában felkacag erre. Méghogy illem! Első az élvezet, utána pedig ahogy jön.
Nem hazudtolja meg önmagát, jószerével még meg sem érkezett a városba, de máris az egyik hímegyeddel próbál szóba elegyedni... Ejnye, ha ikernővére most látná, bizonyára elnéző mosollyal csóválná a fejét, hogy a kis démonka már megint mibe próbálja éppen keverni magát. Lovára is mintha kevesebb figyelmet fordítana, de hát Silib okos állat, nem fog elkóborolni, ha pedig lopni akarják, az úgyis feltűnő lenne, nem aggódik hát. Tekintete újra és újra végigszalad az idegenen, mintha maga sem hinné el, hogy mit lát. Olyanról, hogy szerzetes, még csak nem is hallott, ezért hát a nagy érdeklődés.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:15:35
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:15:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Kifejezetten tanulságos itt elüldögélni. Egyrészt igen hamar rá lehet jönni, ki helyi és ki érkezett valamikor a közelmúltban. A helyiek gyakran nagyobb csoportokban mozognak és beszélgetnek. Az újonnan érkezők pedig többnyire egyedül vannak, és meglehetősen kirínak az összképből. ~ Mint én. ~ Gondolja mindenféle álszerénység nélkül.
A helyiek felmérése után inkább megnézi, milyen utazókat vetett ide a szél. Elsőnek ott a megtermett ork, aki a bámész pillantásokkal mit sem törődve szaglászik és nézelődik mindenfelé, miközben valami nyers húst eszik. Legalábbis az állán csorgó vér alapján Skryllae erre tippelne. Állig fel van fegyverkezve, de nem úgy tűnik, mint aki valami csúnyaságon törné a fejét. Nem is lenne bölcs dolog. A téren mindig van legalább egy őrjárat...
Másodjára ott a vak kislány, aki a csilingelő botjával érkezik, majd a szökőkút felé menet egyenesen nekigyalogol.*
- Hmm... Nocsak...
*Dörmögi, miközben a leányzó egy félfordulattal máris elindul az ork felé. A szerzetes megcsóválja a fejét, de félszemmel azért figyelemmel követi a vak leányzó ténykedését. Ki tudja, talán rá várt? Talán őt kellett megtalálnia? Fogalma sincs, de lehet. ~ Persze, tévedhetek is. ~ Feddi meg magát azonnal. Nem ez lenne az első eset.
De mielőtt feltápászkodhatna és a lányka után sétálhatna, egy ló áll be a szökőkút mellé, lovasa pedig a nyeregből a szökőkút kávájára ugrik. Ami a lovast illeti, valami vadóc leánynak tűnik... és nagyon megnézi magának a szerzetest. Ő pedig udvariasan, de határozottan visszanéz. Aztán lassan elmosolyodik, és bólint. Tudja magáról, hogy elég fura alaknak szokták látni... és tökéletesen ki van békülve ezzel.
Nem mozdul ültéből, de figyelmét megosztja a vak leányka és a vöröske között.*
A helyiek felmérése után inkább megnézi, milyen utazókat vetett ide a szél. Elsőnek ott a megtermett ork, aki a bámész pillantásokkal mit sem törődve szaglászik és nézelődik mindenfelé, miközben valami nyers húst eszik. Legalábbis az állán csorgó vér alapján Skryllae erre tippelne. Állig fel van fegyverkezve, de nem úgy tűnik, mint aki valami csúnyaságon törné a fejét. Nem is lenne bölcs dolog. A téren mindig van legalább egy őrjárat...
Másodjára ott a vak kislány, aki a csilingelő botjával érkezik, majd a szökőkút felé menet egyenesen nekigyalogol.*
- Hmm... Nocsak...
*Dörmögi, miközben a leányzó egy félfordulattal máris elindul az ork felé. A szerzetes megcsóválja a fejét, de félszemmel azért figyelemmel követi a vak leányzó ténykedését. Ki tudja, talán rá várt? Talán őt kellett megtalálnia? Fogalma sincs, de lehet. ~ Persze, tévedhetek is. ~ Feddi meg magát azonnal. Nem ez lenne az első eset.
De mielőtt feltápászkodhatna és a lányka után sétálhatna, egy ló áll be a szökőkút mellé, lovasa pedig a nyeregből a szökőkút kávájára ugrik. Ami a lovast illeti, valami vadóc leánynak tűnik... és nagyon megnézi magának a szerzetest. Ő pedig udvariasan, de határozottan visszanéz. Aztán lassan elmosolyodik, és bólint. Tudja magáról, hogy elég fura alaknak szokták látni... és tökéletesen ki van békülve ezzel.
Nem mozdul ültéből, de figyelmét megosztja a vak leányka és a vöröske között.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 00:52:15
Üzenet elküldve: 2012-10-01 00:52:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Vajon zárják errefelé a kapukat? Ha igen, akkor gyorsítania kell a tempón, nehogy kívül rekedjen éjszakára, mert akkor aztán megnézhetné magát. Halkan pár biztató szót suttog lova fülébe, aki erre a kényelmes galoppból vágtára kapcsol, nyilván kiváltva pár szitokszót a környezetéből ezzel a sebességgel. De hát kit zavar ez? Ameddig a vadóc démonka jól érzi magát, addig mindenki másodlagos lehet csak. Világának egyetlen középpontja van, az pedig saját maga.
Sikerrel beér a kapun, ezt egy hangos, vidám kurjantással veszi tudomásul, vissza is fogja a lovát, hiszen a főtér felé közeledve egyre többen vannak, nem lenne jó, ha eltaposna valakit, még a végén számonkérnék rajta a sérüléseket, az pedig nem tenne jót senkinek sem. Talán ha leszállna a nyeregből, könnyebben vezethetné kedvencét a járkálók között, de eszében sincs ilyet tenni, élvezi, hogy kimagasodhat a tömegből, vörös buksija büszkén magasodik a köznép fölé. Mennyire vicces így menni, látni azokat a mérges pillantásokat, amiket így kiválthat! kerek arcán széles mosoly ragyog, nem is kétséges, mennyire élvezi a helyzetet.
Célja a szökőkút, már távolabbra kifigyelne, hogy többen is merítenek belőle, így hát úgy gondolja, nem árthat, ha hátasa, Silib iszik pár kortyot, megérdemli a mai teljesítménye után. Egészen közel irányítja, majd egy könnyed mozdulattal leszáll a nyeregből, lába puhán landol a kút káváján, megingás nélkül áll meg rajta, miközben végignézi, hogy lova előre hajol, hogy nagy kortyokban nyelje a vizet.*
-Ügyes kislány vagy, édesem.
*Könnyedén ugrik le a földre és veregeti megkedveskedve hátasa nyakát, miközben nem mulasztja el szeme sarkából felmérni azt az embert, aki tőle nem messze ücsörög a kúton //Skryllae//. Milyen érdekes ruházata van, talán valami udvari bolond? Megmosolyogja tulajdon gondolatát és immár fejét is a férfi irányába fordítja, hogy alaposabban is megnézhesse magának. nem mindennapi jelenség, ezt meg kell hagyni.*
Sikerrel beér a kapun, ezt egy hangos, vidám kurjantással veszi tudomásul, vissza is fogja a lovát, hiszen a főtér felé közeledve egyre többen vannak, nem lenne jó, ha eltaposna valakit, még a végén számonkérnék rajta a sérüléseket, az pedig nem tenne jót senkinek sem. Talán ha leszállna a nyeregből, könnyebben vezethetné kedvencét a járkálók között, de eszében sincs ilyet tenni, élvezi, hogy kimagasodhat a tömegből, vörös buksija büszkén magasodik a köznép fölé. Mennyire vicces így menni, látni azokat a mérges pillantásokat, amiket így kiválthat! kerek arcán széles mosoly ragyog, nem is kétséges, mennyire élvezi a helyzetet.
Célja a szökőkút, már távolabbra kifigyelne, hogy többen is merítenek belőle, így hát úgy gondolja, nem árthat, ha hátasa, Silib iszik pár kortyot, megérdemli a mai teljesítménye után. Egészen közel irányítja, majd egy könnyed mozdulattal leszáll a nyeregből, lába puhán landol a kút káváján, megingás nélkül áll meg rajta, miközben végignézi, hogy lova előre hajol, hogy nagy kortyokban nyelje a vizet.*
-Ügyes kislány vagy, édesem.
*Könnyedén ugrik le a földre és veregeti megkedveskedve hátasa nyakát, miközben nem mulasztja el szeme sarkából felmérni azt az embert, aki tőle nem messze ücsörög a kúton //Skryllae//. Milyen érdekes ruházata van, talán valami udvari bolond? Megmosolyogja tulajdon gondolatát és immár fejét is a férfi irányába fordítja, hogy alaposabban is megnézhesse magának. nem mindennapi jelenség, ezt meg kell hagyni.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 00:30:02
Üzenet elküldve: 2012-10-01 00:30:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Egyik lépés a másik után. Csak úgy érkezik ide is, mint eddig bárhová. Nincs ebben semmi nehéz, különösen, ha az ember az úton marad, hiszen mint a mondás is tartja, minden út visz valahova. Előbb vagy utóbb. S bár az ő esetében inkább ez az utóbb szokott jellemző lenni, csak sikerült célba érnie, még ha a nap már lemenőben is van. Ez pedig vitatatlan, hiszen a napsugarak visszavonulásával, a levegő is hűlni kezd. Mindez azonban nem olyan érdekes, mint a várost megtöltő hangok illatok.
A bejutással nincs gondja, hiszen ki nem gyámolítana egy vak lánykát? Mármint, akibe fikarcnyi jóérzés is szorult. Ám addig is, míg megismerkedik újabb jótevőjével, elkezdi megismeri, felmérni új környezetét, hiszen nem alapozhat az esetleges szeresére. Az Istenek, Jó szellemek vagy a Sors eddig is kísérték lépteit, hiszen gond nélkül megérkezett, s túl sokat követelni bárkitől vagy bármitől sosem szerencsés
Léptek nesze előtte, mögötte. Némelyik lágy, akár egy macskáé, mások hangosabbak s ütemük is változó Halk vagy éppen hangos beszéld foszlányok szöknek fülébe, míg orrát füst, por, munkában megfáradt testek szaga töltik be. Másfelől erős parfüm tompítja szaglását, sőt még egy közeli házból kiszökő vacsora illatát is felfedezni véli.
Érdeklődését végül víz, pontosabban annak csobogása kelti fel. Hát arra fordítja lépteit, remélve, az jó kiindulási pont lehet, a továbbiakhoz, hiszen így látatlanban elég nehéz megmondani, mekkora is lehet ez a tér? Ám a vízpárától kellemes levegőbe a friss vér semmivel össze nem téveszthető illata keveredik. Szíve néhány taktus elejéig gyorsabban ver, éppen csak, míg el nem mormol magában egy nyugtató mantrát. Ekkor koppan botja a szökőkút kávájának, vagy valami puhábbnak? Érdekes. Ez megérdemelne némi további vizsgálódást, ám a vér szaga jelenleg jobban aggasztja, hiszen nem tudja, hogy annak forrása egy döglött nyúl. Honnan is tudhatná, így újabb fordulat következik, a jónak vélt irányba, s már ballag is a csengettyűs bot után, egészen addig, míg néhány szó nem jelzi, célba ért, s azoknak hála legalább már azt is sejti, egy úrral van dolga és már azt is tudja, merre van épp hozzá képest a kapu, meg egy szökőkút. Idővel talán azt is kideríti mekkora, ám addig is: *
- Jó estét. *Köszönti az előtte állót.*Vér szagát, érzem jól van Uram? * Érdeklődik, bár az, hogy tekintetével nem keresi a másikét, már önmagában sokat elárul, ráadásul nem sokan állnának le így csevegni egy orkkal. Ám amit nem látunk *
- Esetleg megsérült:* Érdeklődik tovább, hiszen világéletben azt tanulta, hogy ha tud, módjában áll, akkor segítsen annak, aki erre rászorul. Különben hogyan is várhatná el bárkitől, hogy neki is segítsen?*
A bejutással nincs gondja, hiszen ki nem gyámolítana egy vak lánykát? Mármint, akibe fikarcnyi jóérzés is szorult. Ám addig is, míg megismerkedik újabb jótevőjével, elkezdi megismeri, felmérni új környezetét, hiszen nem alapozhat az esetleges szeresére. Az Istenek, Jó szellemek vagy a Sors eddig is kísérték lépteit, hiszen gond nélkül megérkezett, s túl sokat követelni bárkitől vagy bármitől sosem szerencsés
Léptek nesze előtte, mögötte. Némelyik lágy, akár egy macskáé, mások hangosabbak s ütemük is változó Halk vagy éppen hangos beszéld foszlányok szöknek fülébe, míg orrát füst, por, munkában megfáradt testek szaga töltik be. Másfelől erős parfüm tompítja szaglását, sőt még egy közeli házból kiszökő vacsora illatát is felfedezni véli.
Érdeklődését végül víz, pontosabban annak csobogása kelti fel. Hát arra fordítja lépteit, remélve, az jó kiindulási pont lehet, a továbbiakhoz, hiszen így látatlanban elég nehéz megmondani, mekkora is lehet ez a tér? Ám a vízpárától kellemes levegőbe a friss vér semmivel össze nem téveszthető illata keveredik. Szíve néhány taktus elejéig gyorsabban ver, éppen csak, míg el nem mormol magában egy nyugtató mantrát. Ekkor koppan botja a szökőkút kávájának, vagy valami puhábbnak? Érdekes. Ez megérdemelne némi további vizsgálódást, ám a vér szaga jelenleg jobban aggasztja, hiszen nem tudja, hogy annak forrása egy döglött nyúl. Honnan is tudhatná, így újabb fordulat következik, a jónak vélt irányba, s már ballag is a csengettyűs bot után, egészen addig, míg néhány szó nem jelzi, célba ért, s azoknak hála legalább már azt is sejti, egy úrral van dolga és már azt is tudja, merre van épp hozzá képest a kapu, meg egy szökőkút. Idővel talán azt is kideríti mekkora, ám addig is: *
- Jó estét. *Köszönti az előtte állót.*Vér szagát, érzem jól van Uram? * Érdeklődik, bár az, hogy tekintetével nem keresi a másikét, már önmagában sokat elárul, ráadásul nem sokan állnának le így csevegni egy orkkal. Ám amit nem látunk *
- Esetleg megsérült:* Érdeklődik tovább, hiszen világéletben azt tanulta, hogy ha tud, módjában áll, akkor segítsen annak, aki erre rászorul. Különben hogyan is várhatná el bárkitől, hogy neki is segítsen?*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-30 23:46:50
Üzenet elküldve: 2012-09-30 23:46:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Hát azért nem volt egyszerű bejutni. A katonák elsőre el akarták kergetni. Ez van ha valaki egy ork. De sztoikus nyugalommal fogadta a dolgot és egy kis beszélgetés meg rábeszélés után végre sikeresen túljutott az első akadályon. Régen járt bármilyen városban is. Nagy ívben szokta kerülni őket... érthető, hiszen ork. De mivel csekélyke vagyona fogyóban volt így úgy tervezte, hogy keres magának valamit amivel pénzt lehet szerezni. Ezért vette a fáradtságot, hogy idejöjjön. Minden új volt neki ezért mindent megpróbált a legjobban felmérni. És ezek a szagok! Megannyi ismeretlen szag és illat lengte körbe az egész környéket. Tobzódott bennük és kissé merengő kifejezés ült ki agyaras pofájára. Méretei miatt óvatosan járt de még így is elég hangos lett. Hiába no, aki ekkorára megnőtt nem tud csendben járni... főleg ha ennyi fém volt rajta. Lépései ütemére táncot jártak a trófeái. Motyója a zsákjában, fegyverei a helyükön. Még véletlenül sem akarta, hogy egy kivont fegyver miatt félreértések legyenek. Kezében egy kint elkapott nyúl maradványai volt, természetesen nyersen. Ezt néha a szájéhoz emelte és harapott belőle. Nem számított, hogy húst vagy csontot ér... egy erőteljes harapás és már a szájban is volt. Estéhez képest sokan voltak kint. Megannyi ismeretlen alak. Odamegy a főtér közepére majd fejét erősen vakargatva nézelődni kezd.*
- És akkor most merre tovább...
- És akkor most merre tovább...
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-30 22:45:02
Üzenet elküldve: 2012-09-30 22:45:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Erősen esteledik, amikor megérkezik a főtérre. Az éjszakai élet felpezsdülni látszik, mindenfelé kisebb-nagyobb társaságok beszélgetnek, kései utazók érkeznek, valamint időről időre felbukkan egy-egy őrjárat. És persze itt van Skryll is, aki kevéske motyójával épp csak az imént lépett át a városkapun.
Nem ártana valami szállásfélét keresnie. Esetleg vacsoráznia. No, nem mintha ezek az apróságok túlzottan zavarnák. Ha a katonákat nem érdekli a dolog, ő képes elaludni az egyik padon is akár. Ami pedig az étkezést illeti... nos, egy-két nap böjt meg se kottyan a szerzetesnek.
Mosolyogva biccent egy-két járókelőnek, akik megnézik maguknak. Hogy esetleg ezek a jó népek meglepődnek-e ezen, nem nagyon érdekli. Először is körbejárja a teret, és mindent megnéz magának. Aztán fejben végiggondolja, mennyi is a vagyona, és hogy ebből hogyan tudna a legtovább a legegyszerűbb körülmények között kijönni. Amikor végzett a számításokkal, lassan bólint, és leül a szökőkút kávájára. Mielőtt bármihez is kezdene, meg szeretné ismerni ezt a helyet... és természetesen az ittenieket is.*
Nem ártana valami szállásfélét keresnie. Esetleg vacsoráznia. No, nem mintha ezek az apróságok túlzottan zavarnák. Ha a katonákat nem érdekli a dolog, ő képes elaludni az egyik padon is akár. Ami pedig az étkezést illeti... nos, egy-két nap böjt meg se kottyan a szerzetesnek.
Mosolyogva biccent egy-két járókelőnek, akik megnézik maguknak. Hogy esetleg ezek a jó népek meglepődnek-e ezen, nem nagyon érdekli. Először is körbejárja a teret, és mindent megnéz magának. Aztán fejben végiggondolja, mennyi is a vagyona, és hogy ebből hogyan tudna a legtovább a legegyszerűbb körülmények között kijönni. Amikor végzett a számításokkal, lassan bólint, és leül a szökőkút kávájára. Mielőtt bármihez is kezdene, meg szeretné ismerni ezt a helyet... és természetesen az ittenieket is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773