//Heilgron Sayqueves//
*Xurra elragadtatástól megrészegülve követi az idegent. Szinte lebeg a nyomában a kalapos varázsának láthatatlan uszályán. Iparkodnia kell, de a ló lassú ügetésben halad, így nem marad le túlságosan. Alaposan szemügyre veszi ámulatának tárgyát, bár leginkább csak hátulról. És micsoda hátulja van! Ilyen remek hátuljat bizonyára senki más nem tudhat magáénak. Azért olykor-olykor eléggé beéri, hogy láthassa az úri profilt is. Ilyenkor aztán mindjárt igyekszik is leutánozni az arckifejezését (sűrűn ellenőrizve az eredetit, hogy minél pontosabb legyen a megvalósítás). Amikor úgy érzi, sikerült, elégedetten pózol a leutánozott tartásban és arckifejezéssel pár pillanatig, aztán le is foszlik róla a "fenség", ahogy saját megszokott mozdulataival iramodik tovább, hogy nyomát ne veszítse a lovasnak. Fal mellé lapuló, árnyékok közt surranó koszos kis nyest ő a másikhoz képest. Igyekszik minél közelebb férkőzni hozzá. Szeretné megszagolni, megtapogatni azokat a csillogó dolgokat a ruhája szegélyén. És az a kalap! Lakna is egy olyanban, annyira csudálatos!
Önkéntelenül is a kesztyűs ujj mutatta irányba tekint. Csak akkor fordul vissza felajzott megilletődöttséggel, amikor rájön, hogy az a szó Hozzá szólt. Pont hozzá! Neki!
A borostyánszín íriszek csak úgy ragyognak, ahogy visszafordul a férfihoz, aki ISMÉT hozzá szól. Méghozzá, hogy nincs ideje játszadozni. Hát ilyet! Atyaég! Tehát játszana vele... csak... csak most nincs rá ideje. Atyavilág! Xurra azt se tudja, hová legyen az örömtől, de nem ugrándozik vagy visong, mint a gyerekek szoktak. Nagyon-nagyon jó benyomást akar tenni, és amit megtanult már, az az, hogy egy felnőttet egyvalami tesz határozottan boldoggá egy kölyöktől: a csend és a nyugalom.*
- Tudok várni *gyűri a kezébe Morg pórázát. Visszafogottságában is határozott, sunyi kis mosoly ül a képén, mert hát nagyon büszke ám magára, amiért ő már tudja, hogyan működnek a felnőttek.
Egy kicsit több teret hagy a lovasnak, de kitartóan követi. A világért se maradna le róla egy pillanattal se, amikor lesz ideje arra a beígért játékra.*