Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 323 (6441. - 6460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6460. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:15:40
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:15:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nell//
*Nell kicsit játszik a férfivel próbálja puhítani az önérzetét. Nem is jár messze a valóságtól, hisz ő az egyetlen aki bármilyen pozitív reakciót ki tud váltani az alkimistából.*
-Én is szeretlek. Éppen ezért mert nagyon ragaszkodsz hozzá bele egyezem hogy te fizesd. A felét. *Letekint párjára, megerősítést várva, hogy rendben lesz-e a dolog.* Vagy te már eltervezted, hogy amíg a pónin ülsz én addig melletted kocogok? Ezért nem engedsz nekem, mert lelkiismeret furdalásod lenne olyankor.
*Mosolygós arcán hamar a meglepődöttség kerekedik felül amint meghallja, hogy rossz irányba ment eddig.*
-Ne viccelj egy lovat az istállóban tartanak. Minek vinnék a piacra? Nem igazodok ki ezen az emberi városon. Teljesen logikátlan. ~Remélem ezek után nem kilóban mérik az árát, egy mérlegre téve.~
-De te ismered jobban ezt a helyet, biztosan neked van igazad. *Inkább csak ráhagyva a dolgot a varázslóra, hisz továbbra sem tudja hova tenni a dolgot. Nem lókolbászt akarnak venni.*
*A piac felé véve az irányt a zsivaj és a tömeg mellett a szél is erősödik, Vokka alig hallja meg, mire akarja felhívni figyelmét a párja. Azonban azt egyből látja, hogy egy papír lapra mutogat.*
-Sose halottam róla, te igen? *Mivel Vokka pár hónappal ezelőttig nem volt túl gyakori vendéd a városban, hely és lakosság ismeretében nyilvánvalóan nagy üresség tátong. Ilyenkor jól jön a lány tapasztalata az itteni dolgokról. Már nem egyszer bizonyította, hogy lehet rá számítani a témában, és nem használja ki a másikat.*
-Minden nemes neve kimondhatatlan? Amor Zsake valami. Hogyan mondják ezt ki? Akkor láttam ilyen épületet mikor nálad jártam. Vagy az nem tekinthető nemesi háznak? ~Sok varázsló van ott, egy csettintésükre étel terem az asztalon és arany az erszényben. Szerintem ők elég jó módúak ahhoz, hogy nemesnek nevezzék őket. Hozzám képest biztosan.~
-Érdekes papírlap, legutóbb is ilyen miatt kerültünk bajba. De miért nekem mutatod? Nem vagyok annyira fiatal, túl sok varázsitalt sem ismerek. Ha valakinek sok pénze van, az híresebb alkimistát keresne. Ha kevés a pénze akkor meg kihasználna. Valami turpisságot érzek a dologban. Esetleg rám hivatkozva szeretnél bejutni egy ilyen házba, hogy körül nézz?
*Nem sejti mi Nell terve. Egyszer el akar menni a piacra, most meglesné egy nemes házát. Na de melyik férfi érti a nők kesze-kusza logikáját?*
*Nell kicsit játszik a férfivel próbálja puhítani az önérzetét. Nem is jár messze a valóságtól, hisz ő az egyetlen aki bármilyen pozitív reakciót ki tud váltani az alkimistából.*
-Én is szeretlek. Éppen ezért mert nagyon ragaszkodsz hozzá bele egyezem hogy te fizesd. A felét. *Letekint párjára, megerősítést várva, hogy rendben lesz-e a dolog.* Vagy te már eltervezted, hogy amíg a pónin ülsz én addig melletted kocogok? Ezért nem engedsz nekem, mert lelkiismeret furdalásod lenne olyankor.
*Mosolygós arcán hamar a meglepődöttség kerekedik felül amint meghallja, hogy rossz irányba ment eddig.*
-Ne viccelj egy lovat az istállóban tartanak. Minek vinnék a piacra? Nem igazodok ki ezen az emberi városon. Teljesen logikátlan. ~Remélem ezek után nem kilóban mérik az árát, egy mérlegre téve.~
-De te ismered jobban ezt a helyet, biztosan neked van igazad. *Inkább csak ráhagyva a dolgot a varázslóra, hisz továbbra sem tudja hova tenni a dolgot. Nem lókolbászt akarnak venni.*
*A piac felé véve az irányt a zsivaj és a tömeg mellett a szél is erősödik, Vokka alig hallja meg, mire akarja felhívni figyelmét a párja. Azonban azt egyből látja, hogy egy papír lapra mutogat.*
-Sose halottam róla, te igen? *Mivel Vokka pár hónappal ezelőttig nem volt túl gyakori vendéd a városban, hely és lakosság ismeretében nyilvánvalóan nagy üresség tátong. Ilyenkor jól jön a lány tapasztalata az itteni dolgokról. Már nem egyszer bizonyította, hogy lehet rá számítani a témában, és nem használja ki a másikat.*
-Minden nemes neve kimondhatatlan? Amor Zsake valami. Hogyan mondják ezt ki? Akkor láttam ilyen épületet mikor nálad jártam. Vagy az nem tekinthető nemesi háznak? ~Sok varázsló van ott, egy csettintésükre étel terem az asztalon és arany az erszényben. Szerintem ők elég jó módúak ahhoz, hogy nemesnek nevezzék őket. Hozzám képest biztosan.~
-Érdekes papírlap, legutóbb is ilyen miatt kerültünk bajba. De miért nekem mutatod? Nem vagyok annyira fiatal, túl sok varázsitalt sem ismerek. Ha valakinek sok pénze van, az híresebb alkimistát keresne. Ha kevés a pénze akkor meg kihasználna. Valami turpisságot érzek a dologban. Esetleg rám hivatkozva szeretnél bejutni egy ilyen házba, hogy körül nézz?
*Nem sejti mi Nell terve. Egyszer el akar menni a piacra, most meglesné egy nemes házát. Na de melyik férfi érti a nők kesze-kusza logikáját?*
6459. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:30:26
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:30:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Voka//
*Mikor meghallja Voka kedves, gyönyörű szavait először azt sem tudja, hogy mit mondjon. Végül megáll, szembefordul vele, és szorosan hozzábújik. Arcát beletemeti a férfi mellkasába és belélegzi finom illatát.*
- Szeretlek.
*Suttogja.*
- De attól még nem veheted meg.
*Rázza a fejét kuncogva.*
- Nem hagyom.
*Csendben hallgatja a férfit, miközben újra elindul a kezét fogva.*
- Hát, talán nem is fogunk többet találkozni azzal az emberrel.
*Teszi hozzá, így már lehet, hogy lényegtelen is.*
- Lovat a piacon lehet venni, nem a az istállóban.
*Kötözködik egy kicsit, mert hát párja csak nem haragszik meg érte.*
- Nézd!
*Mutat rá egy elég feltűnő kitűzött papírra. Az áll rajta, hogy valamilyen Aleimord Sayqueves, a város egyik nemese szívesen támogatna fiatal, tehetséges alkimistákat.*
- Én még sosem láttam nemesi házat. Legalábbis belülről. Biztos hatalmas, és tele van mindenféle dísszel. Te láttál már?
*Mikor meghallja Voka kedves, gyönyörű szavait először azt sem tudja, hogy mit mondjon. Végül megáll, szembefordul vele, és szorosan hozzábújik. Arcát beletemeti a férfi mellkasába és belélegzi finom illatát.*
- Szeretlek.
*Suttogja.*
- De attól még nem veheted meg.
*Rázza a fejét kuncogva.*
- Nem hagyom.
*Csendben hallgatja a férfit, miközben újra elindul a kezét fogva.*
- Hát, talán nem is fogunk többet találkozni azzal az emberrel.
*Teszi hozzá, így már lehet, hogy lényegtelen is.*
- Lovat a piacon lehet venni, nem a az istállóban.
*Kötözködik egy kicsit, mert hát párja csak nem haragszik meg érte.*
- Nézd!
*Mutat rá egy elég feltűnő kitűzött papírra. Az áll rajta, hogy valamilyen Aleimord Sayqueves, a város egyik nemese szívesen támogatna fiatal, tehetséges alkimistákat.*
- Én még sosem láttam nemesi házat. Legalábbis belülről. Biztos hatalmas, és tele van mindenféle dísszel. Te láttál már?
6458. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-30 23:07:38
Üzenet elküldve: 2018-01-30 23:07:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ethiriel//
*Valahogy sejtette, hogy Ethiriel útjának végállomása valahol a gazdagnegyedben lesz, ám az meglepi, hogy előtte körbe szeretné járni a várost. Most már kifejezetten örül, hogy vele tart, hisz ki tudja, mi várna egy egyedül sétáló nemes elfre, ha véletlen a szegénynegyedbe téved... Ugyanakkor kicsit meglepi, hogy Ethiriel elfogadta, és még meg is köszönte az ajánlatát. Félt tőle, hogy kerek perec vissza fogja utasítani, de legalábbis tesz egy-két megjegyzést, hogy nem egészen ilyen társaságban akart megérkezni új otthonába. Mindenesetre jól esik neki, hogy egyiket se tette meg. ~Talán mégse reménytelen eset!~gondolja magában mosolyogva. A főtérre érve ugyanakkor látja, hogy nem igazán nyeri el a tetszését a hely. ~Miért is nem lep meg?~forgatja a szemeit, ám reméli, a másik nem veszi észre. A szobrot illető állításokon viszont elgondolkodik egy percre.*
- Számomra egy kicsit mást jelképez a szobor. Azt, hogy valaki bármilyen nehéz megpróbáltatás után is fel tud állni és tovább küzdeni a céljaiért. Valamint azt, hogy egyedül kevesek vagyunk ahhoz, hogy igazi változást hozzunk, és bár néha nehezünkre esik beismerni, szükségünk van mások segítségére... -*fejti ki véleményét a témában, bár szinte biztos benne, hogy Ethiriel nem fog vele egyetérteni és érzelgősnek fogja nevezni.*
- Ami konkrétan az orkokat illeti, eddig nem sok dolgom volt velük az életben, így nincs határozott véleményem a témában. Én mindig is az vallottam: élni és élni hagyni. Szeretném hinni, hogy mindenféle nép békében élhet egymás mellett, ám az előítéletek sajnos bennem is megvannak, és néha igen nehezen tudom legyűrni őket. *~Vagy szinte soha~gondolja magában, hisz bár szeretné, ha nem így lenne, de ő is igyekszik olyan messzire elkerülni az orkokat, amennyire csak lehet.*
- Igen, ezt már észrevettem, hogy maga köntörfalazás nélkül kimondja, amit gondol. És bár általában én is azt teszem, néha a kegyes hazugságot jobbnak érzem a puszta igazságnál. De a véleményemet mindig őszintén felvállalom, ha arról van szó, és nem kedvelem álszenteskedést. -*kicsit úgy érzi, ez a kérdés valami teszt volt, és reméli, megfelelő választ adott rá. Hogy kissé kellemesebb vizekre evezzen, igyekszik témát váltani, bár ez sosem ment neki túl finoman.*
- És mégis a város melyik részére kíváncsi? Van itt valami esetleg, amivel Lihanech-ben nem találkozott? -*kérdezi, ahogy sétálnak, így próbálva meg rávenni Ethirielt, hogy eddigi lakhelyéről meséljen, hátha az javít kicsit a hangulatán.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.30 23:10:35
*Valahogy sejtette, hogy Ethiriel útjának végállomása valahol a gazdagnegyedben lesz, ám az meglepi, hogy előtte körbe szeretné járni a várost. Most már kifejezetten örül, hogy vele tart, hisz ki tudja, mi várna egy egyedül sétáló nemes elfre, ha véletlen a szegénynegyedbe téved... Ugyanakkor kicsit meglepi, hogy Ethiriel elfogadta, és még meg is köszönte az ajánlatát. Félt tőle, hogy kerek perec vissza fogja utasítani, de legalábbis tesz egy-két megjegyzést, hogy nem egészen ilyen társaságban akart megérkezni új otthonába. Mindenesetre jól esik neki, hogy egyiket se tette meg. ~Talán mégse reménytelen eset!~gondolja magában mosolyogva. A főtérre érve ugyanakkor látja, hogy nem igazán nyeri el a tetszését a hely. ~Miért is nem lep meg?~forgatja a szemeit, ám reméli, a másik nem veszi észre. A szobrot illető állításokon viszont elgondolkodik egy percre.*
- Számomra egy kicsit mást jelképez a szobor. Azt, hogy valaki bármilyen nehéz megpróbáltatás után is fel tud állni és tovább küzdeni a céljaiért. Valamint azt, hogy egyedül kevesek vagyunk ahhoz, hogy igazi változást hozzunk, és bár néha nehezünkre esik beismerni, szükségünk van mások segítségére... -*fejti ki véleményét a témában, bár szinte biztos benne, hogy Ethiriel nem fog vele egyetérteni és érzelgősnek fogja nevezni.*
- Ami konkrétan az orkokat illeti, eddig nem sok dolgom volt velük az életben, így nincs határozott véleményem a témában. Én mindig is az vallottam: élni és élni hagyni. Szeretném hinni, hogy mindenféle nép békében élhet egymás mellett, ám az előítéletek sajnos bennem is megvannak, és néha igen nehezen tudom legyűrni őket. *~Vagy szinte soha~gondolja magában, hisz bár szeretné, ha nem így lenne, de ő is igyekszik olyan messzire elkerülni az orkokat, amennyire csak lehet.*
- Igen, ezt már észrevettem, hogy maga köntörfalazás nélkül kimondja, amit gondol. És bár általában én is azt teszem, néha a kegyes hazugságot jobbnak érzem a puszta igazságnál. De a véleményemet mindig őszintén felvállalom, ha arról van szó, és nem kedvelem álszenteskedést. -*kicsit úgy érzi, ez a kérdés valami teszt volt, és reméli, megfelelő választ adott rá. Hogy kissé kellemesebb vizekre evezzen, igyekszik témát váltani, bár ez sosem ment neki túl finoman.*
- És mégis a város melyik részére kíváncsi? Van itt valami esetleg, amivel Lihanech-ben nem találkozott? -*kérdezi, ahogy sétálnak, így próbálva meg rávenni Ethirielt, hogy eddigi lakhelyéről meséljen, hátha az javít kicsit a hangulatán.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.30 23:10:35
6457. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-30 21:24:37
Üzenet elküldve: 2018-01-30 21:24:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Laurentitia//
*A beszélgetőpartnere bókjára csak bólint egyet, hiszen valóban igazat mondott akkor, amikor azt állította, hogy mindent el képes érni, amit csak akar. Eddig legalábbis nem volt még erre panasza. Ezután egy érzelgősebb pillanatot is sikerült előhoznia a másik félnek, ám szokásához híven Ethiriel ezt is ignorálta. A kérdést azonban nem tudta kikerülni, válaszolnia kellett rá.*
- A gazdagnegyed felé megyek, ám előtte teszek egy kört a városban, hogy feltérképezzem a terepet a biztonság kedvéért. Elfogadom az ajánlatát, köszönöm. *Az illeme azért nem kopott ki, még ha néha a modora mégsem ezt mutatja. Próbál az érzéketlensége ellenére azért tisztelettudó nemesnek tűnni és méltóságot árasztani magából. Ezt pedig a folyamatos gonoszsággal nem igazán tudná elérni. Meg kell találnia az egyensúlyt. Ahogyan haladnak előre, a tempójuknak köszönhetően sikeresen elérik a városfal nélküli részt, s onnan már nem tartott sokáig kikeveredni a főtérre sem. Teljesen más környezet fogadja az elfet, sokkalta visszafogottabb város ez, mint a születési helye. Emiatt néhol talán még egy-egy fintort is megenged az arcán, de igyekszik leplezni csalódottságát. Evidens, hogy mindenhol jobb, de legjobb otthon.*
- Szánalmas ez a márványszobor. Büszkék arra, hogy elüldözték az orkokat, valamiért mégis megengedik nekik, hogy itt éljenek a városban. Ez az oximoron kiváltképpen taszító számomra. *Pillant a hatalmas szoborra, mely az orkok visszaverését és sivatagba száműzését jelképezi. Ethiriel számára ez mind csak hamis tetszelgés, hiszen nincs különösebb értelme úgy egy jelképnek, ha a város lakói nem veszik figyelembe a mondanivalóját. Még pedig azt, hogy az orkoknak már pedig nincs helyük itt… és sehol máshol.*
- Sokan úgy tesznek, mintha szeretnék az orkokat és közben amint tehetik, megszólják vagy hátba támadják őket. Én mindig felvállaltam a véleményemet és nem kerültem el az egyenes beszédet. Nincs annál gerinctelenebb, amikor szép szavak mögé bújva elrejtjük igaz valónkat. Mit gondol erről, kisasszony? *Teszi fel a kérdését, szemöldökét megemelve. Valóban érdekli a másik fél véleménye, így legalább többet megtudhat róla és tudhatja majd, hogy mire számítson a későbbiekben.*
*A beszélgetőpartnere bókjára csak bólint egyet, hiszen valóban igazat mondott akkor, amikor azt állította, hogy mindent el képes érni, amit csak akar. Eddig legalábbis nem volt még erre panasza. Ezután egy érzelgősebb pillanatot is sikerült előhoznia a másik félnek, ám szokásához híven Ethiriel ezt is ignorálta. A kérdést azonban nem tudta kikerülni, válaszolnia kellett rá.*
- A gazdagnegyed felé megyek, ám előtte teszek egy kört a városban, hogy feltérképezzem a terepet a biztonság kedvéért. Elfogadom az ajánlatát, köszönöm. *Az illeme azért nem kopott ki, még ha néha a modora mégsem ezt mutatja. Próbál az érzéketlensége ellenére azért tisztelettudó nemesnek tűnni és méltóságot árasztani magából. Ezt pedig a folyamatos gonoszsággal nem igazán tudná elérni. Meg kell találnia az egyensúlyt. Ahogyan haladnak előre, a tempójuknak köszönhetően sikeresen elérik a városfal nélküli részt, s onnan már nem tartott sokáig kikeveredni a főtérre sem. Teljesen más környezet fogadja az elfet, sokkalta visszafogottabb város ez, mint a születési helye. Emiatt néhol talán még egy-egy fintort is megenged az arcán, de igyekszik leplezni csalódottságát. Evidens, hogy mindenhol jobb, de legjobb otthon.*
- Szánalmas ez a márványszobor. Büszkék arra, hogy elüldözték az orkokat, valamiért mégis megengedik nekik, hogy itt éljenek a városban. Ez az oximoron kiváltképpen taszító számomra. *Pillant a hatalmas szoborra, mely az orkok visszaverését és sivatagba száműzését jelképezi. Ethiriel számára ez mind csak hamis tetszelgés, hiszen nincs különösebb értelme úgy egy jelképnek, ha a város lakói nem veszik figyelembe a mondanivalóját. Még pedig azt, hogy az orkoknak már pedig nincs helyük itt… és sehol máshol.*
- Sokan úgy tesznek, mintha szeretnék az orkokat és közben amint tehetik, megszólják vagy hátba támadják őket. Én mindig felvállaltam a véleményemet és nem kerültem el az egyenes beszédet. Nincs annál gerinctelenebb, amikor szép szavak mögé bújva elrejtjük igaz valónkat. Mit gondol erről, kisasszony? *Teszi fel a kérdését, szemöldökét megemelve. Valóban érdekli a másik fél véleménye, így legalább többet megtudhat róla és tudhatja majd, hogy mire számítson a későbbiekben.*
6456. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:48:16
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:48:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nell//
*A vigasz hatására mely Nell ajkain keresztül éri el, mosolyogni is kezd. Habár megváltoztatni nem fogja gondolatait, de jólesik neki, hogy nem okolja őt kedvese.*
-Ugyan a pénz miatt ne aggódj. Az a legkevesebb, hogy álmain tündérének megadok mindent mi erőmből kitelik. Habár nem szeretnélek kényelmetlen helyzetbe hozni. *Vokka nem szeretné felhozni azt a témát, hogy amilyen közel állnak egymáshoz úgyis csak közös tulajdonuk lesz ezután. Legalábbis szerelmes szíve úgy gondolja, mindent megosztana vele. Na jó, majdnem mindent.*
-Lehet olyan ára is egy póninak amit nem tudsz kifizetni. *Óva intve a lányt attól hogy bele élje magát olyanba ami még nem az övé. Abból általában csak csalódás lesz. Habár a férfi szívesen megvigasztalná az ilyenkor érzékeny lelket, de nem szeretné kihasználni a helyzetet.*
-Kérdezzük meg mennyibe kerül, azután eldöntjük megéri-e az árát.
-Nem tudom mi lehet azzal az emberrel. Az ő arany kártyáján biztos fa volt? Nem egy erdei ház? Lényegtelen, ha ugyanúgy járt mint mi akkor nem lehetett könnyű dolga. Lehet hogy egy sűrű dzsungelbe keveredett, mérgező állatokkal. ~Engem aztán teljesen hidegen hagy él-e vagy hal az az idegen. Ha rajtam múlik úgyis ő lett volna az áldozati bárány, amint veszélyes szituációba kerülünk.~
-Vegyük az irányt akkor az istálló felé, nekem nem fontos hogy útba ejtsük a piacot. Kigondoltad már milyen fajtát és színűt szeretnél? Vigyázz nehogy a kíváncsisága miatt beleharapjon a szárnyaidba. Abba csak én haraphatok bele. *Elkezd kacagni majd egy kacsintás kíséretében megindul a lovarda felé.*
*A vigasz hatására mely Nell ajkain keresztül éri el, mosolyogni is kezd. Habár megváltoztatni nem fogja gondolatait, de jólesik neki, hogy nem okolja őt kedvese.*
-Ugyan a pénz miatt ne aggódj. Az a legkevesebb, hogy álmain tündérének megadok mindent mi erőmből kitelik. Habár nem szeretnélek kényelmetlen helyzetbe hozni. *Vokka nem szeretné felhozni azt a témát, hogy amilyen közel állnak egymáshoz úgyis csak közös tulajdonuk lesz ezután. Legalábbis szerelmes szíve úgy gondolja, mindent megosztana vele. Na jó, majdnem mindent.*
-Lehet olyan ára is egy póninak amit nem tudsz kifizetni. *Óva intve a lányt attól hogy bele élje magát olyanba ami még nem az övé. Abból általában csak csalódás lesz. Habár a férfi szívesen megvigasztalná az ilyenkor érzékeny lelket, de nem szeretné kihasználni a helyzetet.*
-Kérdezzük meg mennyibe kerül, azután eldöntjük megéri-e az árát.
-Nem tudom mi lehet azzal az emberrel. Az ő arany kártyáján biztos fa volt? Nem egy erdei ház? Lényegtelen, ha ugyanúgy járt mint mi akkor nem lehetett könnyű dolga. Lehet hogy egy sűrű dzsungelbe keveredett, mérgező állatokkal. ~Engem aztán teljesen hidegen hagy él-e vagy hal az az idegen. Ha rajtam múlik úgyis ő lett volna az áldozati bárány, amint veszélyes szituációba kerülünk.~
-Vegyük az irányt akkor az istálló felé, nekem nem fontos hogy útba ejtsük a piacot. Kigondoltad már milyen fajtát és színűt szeretnél? Vigyázz nehogy a kíváncsisága miatt beleharapjon a szárnyaidba. Abba csak én haraphatok bele. *Elkezd kacagni majd egy kacsintás kíséretében megindul a lovarda felé.*
6455. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:09:23
Üzenet elküldve: 2018-01-30 20:09:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Voka//
- A Mágustoronyba.
*Ismétli a férfit, majd hosszasan elgondolkozik.*
- Igen, tényleg.
*Rájön, hogy Voka-nak igaza van. Annyira kalandos volt ez a rövidke utazás, hogy teljesen elfelejtette.*
- Igazából lényegtelen. Ott úgyis fizetnie kell, majd tanulok otthon a Mestertől.
*Direkt nem mondja ki Taitos nevét, hiszen tudja, hogy Voka nem igazán szereti, hogy mindig róla beszél. Pedig szegény lány nem érez semmit Taitos iránt, hacsak a tisztelet és a szolgalelkűség nem számít megcsalásnak.*
- Ne hibáztasd magad.
*Mosolyog szerelmére, majd finom csókot nyom a puha arcára.*
- Menjünk rögtön a piacra? Szeretnél még valamit megnézni?
*Mikor meghallja, hogy Voka akar fizetni határozottan megrázza a fejét.*
- Ne! Köszönöm, nagyon kedves vagy, de tényleg nem kell.
*Nagyon rosszul érezné magát tőle, és az önbecsületén is sokat ártana. Meg akarja mutatni, hogy meg tud keresni annyi pénzt, amitől kitelik egy lóra.*
- Homok mindenhol!
*Válaszol bólintva.*
- A cipőmben, a ruhámban, a számban... Örülök, hogy eltűnt, szörnyű volt, i sem tudtam mosni.
*Talán mások örülnének, ha csak ennyi problémájuk lenne.*
- Hamu, az sem jobb. Meg a tűz sem. Neked sem lehetett túl jó, de szerintem ez volt a cél. Szerinted a másik férfi hova keveredhetett? Az is ugyan olyan rossz lehetett. Mondjuk Egy kis csónakkal a tenger közepére bár... az ő kártyáján nem fa volt? Akkor... szerintem egy hatalmas erdőben lévő hatalmas fa legtetején lévő leggyengébb ágra, ami bármikor eltörhet, ha rosszul mozdul.
- A Mágustoronyba.
*Ismétli a férfit, majd hosszasan elgondolkozik.*
- Igen, tényleg.
*Rájön, hogy Voka-nak igaza van. Annyira kalandos volt ez a rövidke utazás, hogy teljesen elfelejtette.*
- Igazából lényegtelen. Ott úgyis fizetnie kell, majd tanulok otthon a Mestertől.
*Direkt nem mondja ki Taitos nevét, hiszen tudja, hogy Voka nem igazán szereti, hogy mindig róla beszél. Pedig szegény lány nem érez semmit Taitos iránt, hacsak a tisztelet és a szolgalelkűség nem számít megcsalásnak.*
- Ne hibáztasd magad.
*Mosolyog szerelmére, majd finom csókot nyom a puha arcára.*
- Menjünk rögtön a piacra? Szeretnél még valamit megnézni?
*Mikor meghallja, hogy Voka akar fizetni határozottan megrázza a fejét.*
- Ne! Köszönöm, nagyon kedves vagy, de tényleg nem kell.
*Nagyon rosszul érezné magát tőle, és az önbecsületén is sokat ártana. Meg akarja mutatni, hogy meg tud keresni annyi pénzt, amitől kitelik egy lóra.*
- Homok mindenhol!
*Válaszol bólintva.*
- A cipőmben, a ruhámban, a számban... Örülök, hogy eltűnt, szörnyű volt, i sem tudtam mosni.
*Talán mások örülnének, ha csak ennyi problémájuk lenne.*
- Hamu, az sem jobb. Meg a tűz sem. Neked sem lehetett túl jó, de szerintem ez volt a cél. Szerinted a másik férfi hova keveredhetett? Az is ugyan olyan rossz lehetett. Mondjuk Egy kis csónakkal a tenger közepére bár... az ő kártyáján nem fa volt? Akkor... szerintem egy hatalmas erdőben lévő hatalmas fa legtetején lévő leggyengébb ágra, ami bármikor eltörhet, ha rosszul mozdul.
6454. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-29 19:54:14
Üzenet elküldve: 2018-01-29 19:54:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy utazás//
*Másnap reggel korán indul, hisz hosszú út áll még előtte. Kicsit sajnálja, hogy tegnapi új ismerősének mégsem mesélt terveiről, ám sajnos az évek alatt természetessé vált számára az óvatosság. Csakis a legszükségesebbeket mondja el bárkinek is, nehogy később baja essen belőle. Miközben a város utcáit rója, megnyugtatóan hat rá a csend, hisz a lakók többsége még az igazak álmát alussza. Menet közben igyekszik minden kis apró részletet megjegyezni, ugyanis fogalma sincs róla, mikor fogja legközelebb látni a várost, ami talán még sose tűnt olyan szépnek a számára, mint most, amikor végre itt hagyja.*
*Másnap reggel korán indul, hisz hosszú út áll még előtte. Kicsit sajnálja, hogy tegnapi új ismerősének mégsem mesélt terveiről, ám sajnos az évek alatt természetessé vált számára az óvatosság. Csakis a legszükségesebbeket mondja el bárkinek is, nehogy később baja essen belőle. Miközben a város utcáit rója, megnyugtatóan hat rá a csend, hisz a lakók többsége még az igazak álmát alussza. Menet közben igyekszik minden kis apró részletet megjegyezni, ugyanis fogalma sincs róla, mikor fogja legközelebb látni a várost, ami talán még sose tűnt olyan szépnek a számára, mint most, amikor végre itt hagyja.*
6453. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:33:51
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:33:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//A botosjeti nyomában//
*Mindenki elcsendesedik, mikor beérnek a városba. Harath elteszi a fegyverét, mert nem akar okot adni a hirtelen feltűnő városőröknek, főleg most, hogy elég feszült a viszony a város és a Vashegy között.*
- Merre? *kérdezi Leandanát és Taitost, mert innentől már ők vezetnek, Harath csak őrködik, testőrködik. Immár lovon, vércsetekintettel, de nyugodtan. Nem kell a balhé meg a cirkusz, most nem.*
~ Remélem, pihenhetünk, ha odaértünk. Öregszem, a hajam is fogy, pláne az erőm, és az ilyen varázsos utazásoktól az idegeim is kivannak. ~ *vagy nem, csak így gondolja.*
*Mindenki elcsendesedik, mikor beérnek a városba. Harath elteszi a fegyverét, mert nem akar okot adni a hirtelen feltűnő városőröknek, főleg most, hogy elég feszült a viszony a város és a Vashegy között.*
- Merre? *kérdezi Leandanát és Taitost, mert innentől már ők vezetnek, Harath csak őrködik, testőrködik. Immár lovon, vércsetekintettel, de nyugodtan. Nem kell a balhé meg a cirkusz, most nem.*
~ Remélem, pihenhetünk, ha odaértünk. Öregszem, a hajam is fogy, pláne az erőm, és az ilyen varázsos utazásoktól az idegeim is kivannak. ~ *vagy nem, csak így gondolja.*
6452. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:22:42
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:22:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A botosjeti nyomában//
*Még egy Taitosos vigyor belefér, mielőtt stílust váltana.*
-Nem, ha meghúzzuk magunkat.
*Le is tépi hátáról az ezüstköpenyt, van alatta igazi, kicsit poros, kicsit rongyos is. Nem kezdi el mesélni, hogy a szegénynegyed sűrűjét is túlélte, inkább úgy dönt, hogy valami másba kezd.*
~Milyen stílusos.~
*Gondolja magában, és elkezd magában mesét szőni, miközben azon képzeleg, hogyha leírná, vajon hányan olvasnák izgatottan, szórakozásból az ő kicsinyes, porszemnyi létüket.*
~Három utazó lépett be a városba. Sötétedés után lovagoltak végig a lassan kihaló főtéren.~
*Itt útitársaira néz.*
~Senki sem tudta, hogy mit kereshetnek itt. Ahogyan azt sem tudhatta senki, hogy hogy talált egymásra egy nevetségesen sovány, kissé elvarázsolt sámánasszony, egy furcsa izmos férfi, ki még tekintetében is az, szemében örökös készenlét dügös őrtüze lobog, mellettük pedig egy, ki a lovat is furcsán üli meg, hátáról pedig bot lóg. Csuklyája az arcábab, s ruháiból itt-ott egy porszem hullik le. Senki nem kérdezte mit akarnak, rájuk is csak kevesen néztek.~
*Fejében egészen komolyan hangzik az egész.*
~De pont olyannak néztek ki, akik fel tudnának bolygatni egy várost. Most a botos figura kérdőn emeli sötétbe burkolt tekintetét a másik kettőre.~
*Taitos úgy is tesz, ahogy gondolatregénye kavarodik.*
~Az útirány érdekelheti. Sötét üzletbe bonyolódtak ugyanis. Az ősz Botos Jetitől kell megtudniuk mindent másnap, ám előbb még be kell épülniük. Útjuk a gazdagnegyedbe vezet, ahol már várja őket a hirhedten rusnya bandavezér Fekete Kéz.~
*Innen egészen drámai fordulatot vesz Taitos belső monológja, ugyanis véget is ér, s ha már oly bölcsen kijelentette, hogy semmi veszély nem les rájuk, ha meghúzzák magukat, így is tesz.*
~Légy egy árnyék a falon.~
*Jut eszébe még Zordon tanítása gyermekéveiből.*
~Képes vagyok rá Zordon, ma már képes vagyok erre is.~
*Gondol vissza nevelőire, kik valószínűleg most is az utat róják, ahogy ő.*
*Még egy Taitosos vigyor belefér, mielőtt stílust váltana.*
-Nem, ha meghúzzuk magunkat.
*Le is tépi hátáról az ezüstköpenyt, van alatta igazi, kicsit poros, kicsit rongyos is. Nem kezdi el mesélni, hogy a szegénynegyed sűrűjét is túlélte, inkább úgy dönt, hogy valami másba kezd.*
~Milyen stílusos.~
*Gondolja magában, és elkezd magában mesét szőni, miközben azon képzeleg, hogyha leírná, vajon hányan olvasnák izgatottan, szórakozásból az ő kicsinyes, porszemnyi létüket.*
~Három utazó lépett be a városba. Sötétedés után lovagoltak végig a lassan kihaló főtéren.~
*Itt útitársaira néz.*
~Senki sem tudta, hogy mit kereshetnek itt. Ahogyan azt sem tudhatta senki, hogy hogy talált egymásra egy nevetségesen sovány, kissé elvarázsolt sámánasszony, egy furcsa izmos férfi, ki még tekintetében is az, szemében örökös készenlét dügös őrtüze lobog, mellettük pedig egy, ki a lovat is furcsán üli meg, hátáról pedig bot lóg. Csuklyája az arcábab, s ruháiból itt-ott egy porszem hullik le. Senki nem kérdezte mit akarnak, rájuk is csak kevesen néztek.~
*Fejében egészen komolyan hangzik az egész.*
~De pont olyannak néztek ki, akik fel tudnának bolygatni egy várost. Most a botos figura kérdőn emeli sötétbe burkolt tekintetét a másik kettőre.~
*Taitos úgy is tesz, ahogy gondolatregénye kavarodik.*
~Az útirány érdekelheti. Sötét üzletbe bonyolódtak ugyanis. Az ősz Botos Jetitől kell megtudniuk mindent másnap, ám előbb még be kell épülniük. Útjuk a gazdagnegyedbe vezet, ahol már várja őket a hirhedten rusnya bandavezér Fekete Kéz.~
*Innen egészen drámai fordulatot vesz Taitos belső monológja, ugyanis véget is ér, s ha már oly bölcsen kijelentette, hogy semmi veszély nem les rájuk, ha meghúzzák magukat, így is tesz.*
~Légy egy árnyék a falon.~
*Jut eszébe még Zordon tanítása gyermekéveiből.*
~Képes vagyok rá Zordon, ma már képes vagyok erre is.~
*Gondol vissza nevelőire, kik valószínűleg most is az utat róják, ahogy ő.*
6451. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:06:41
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:06:41
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A botosjeti nyomában//
*Végül is csak megérkeznek ebbe a remek városba. Amit Lea annyira rühell, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet. Mondjuk Lea is fejlődik, mert már nem kap légszomjat, bezzeg az első alkalommal szabályosan fuldoklott. De az első alkalmak már csak ilyenek: ritkán esnek jól. Akkor még sátorban lakott azóta pedig már egy egész lakosztályt birtokol Thargarodon, ami szintén elég városias lett az elmúlt évek alatt. Ettől függetlenül továbbra is jóval különbnek gondolja magát a városiaknál, de ez így is van rendjén, mert a világ ezzel tökéletes egyensúlyban van, hiszen a városiak is pont így viszonyulnak a vashegyi barbárokhoz.*
*Végül is csak megérkeznek ebbe a remek városba. Amit Lea annyira rühell, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet. Mondjuk Lea is fejlődik, mert már nem kap légszomjat, bezzeg az első alkalommal szabályosan fuldoklott. De az első alkalmak már csak ilyenek: ritkán esnek jól. Akkor még sátorban lakott azóta pedig már egy egész lakosztályt birtokol Thargarodon, ami szintén elég városias lett az elmúlt évek alatt. Ettől függetlenül továbbra is jóval különbnek gondolja magát a városiaknál, de ez így is van rendjén, mert a világ ezzel tökéletes egyensúlyban van, hiszen a városiak is pont így viszonyulnak a vashegyi barbárokhoz.*
6450. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-24 12:32:22
Üzenet elküldve: 2018-01-24 12:32:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
*Amennyi időt a városban eltölt, kevésnek mondható, ezért is nehezen tájékozódik. Pedig a város, akár új otthonává is válhat, ha elég bátorságot gyűjt össze ahhoz, hogy letelepedjék. Mégsem vonzza annyira a dolog, inkább ideiglenes szállásokon húzza meg magát és amint teheti, tovább áll. Megszokta az utazgatásokat, egy-két napnál többet sosem tölt el, bárhol is járjon.*
-Muszáj megkérdeznem valakit, hogy merre találom a könyvtárat.
*Morfondírozik magában, ilyenkor egy-egy közelebbi járókelő furcsán néz rá, mintha bolondot látna. Mivel, aki magában beszél, talán nem normális, de ki ne tenne fel magának kérdést időnként. Ilyenkor vigyorog egyet kínosan és mintha mi sem történt volna tovább siet.
A szökőkútnál megáll vizet merni a kulacsába. Akárhányszor jár erre, nem mulasztja el ezt megtenni.
A belváros felé szerencsére csak egy út vezet, a bonyodalmak csak ezután következnek. Az eltévedés lehetősége fenn áll, ezért ha majd útbaigazítást kér, figyelmesen, kétszer is elismétli fejben az utat. Neki vág a városnak.*
-Muszáj megkérdeznem valakit, hogy merre találom a könyvtárat.
*Morfondírozik magában, ilyenkor egy-egy közelebbi járókelő furcsán néz rá, mintha bolondot látna. Mivel, aki magában beszél, talán nem normális, de ki ne tenne fel magának kérdést időnként. Ilyenkor vigyorog egyet kínosan és mintha mi sem történt volna tovább siet.
A szökőkútnál megáll vizet merni a kulacsába. Akárhányszor jár erre, nem mulasztja el ezt megtenni.
A belváros felé szerencsére csak egy út vezet, a bonyodalmak csak ezután következnek. Az eltévedés lehetősége fenn áll, ezért ha majd útbaigazítást kér, figyelmesen, kétszer is elismétli fejben az utat. Neki vág a városnak.*
6449. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-23 23:03:00
Üzenet elküldve: 2018-01-23 23:03:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A városban – Lesha, Zaxdor, Ran//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesha megértően bólint Rannak.*
- Jól van kis fickó. Te tudod. Akkor menjünk!
*Mosolyodik el a lány, de amikor Zaxdor ordenáré pajzánságát hallja, egy szemvillanás alatt változik meg a kedves jóindulatot sugárzó arca, és rendeződnek vonásai baljóslatú, sejtelmes grimaszba. Zaxdor rohamtempóban elcsörtet. Ran is utána szalad, hogy le ne maradjon. A látvány kicsit komikus is, mert olyan, mintha egy törpe kergetne egy óriást.
Lesha komótosan, ismét lehajol, de most azért, hogy felvegye az útporában leesett prémpalástját, ami Zaxdor kalapácsán volt. A tahó észre sem vette, hogy elhagyta. Lesha magára kanyarítja, majd szeretett lándzsájával a kezében, hosszúra nyújtott, méltóságteljes lépésekkel utánuk ered.
~Persze, nagy volt a pofád, most meg menekülsz, mi!? Vajon, miért van az, hogyha szócsatázunk mindig Te rohansz el előlem? Hát, most nem úszod meg ennyivel, ezt megígérhetem… én drága, Mesterem… ~
Lesha a városba lépve megfeledkezik eredeti szándékairól, és bámészkodva tekint körbe a főtéren. A látvány magával ragadja a lányt. A hatalmas tömegről meg már nem is beszélve, ami felett úgy lát át, mint egy dombon ülő vadászkutya a pipacsos réten.
~Mennyi, furcsa szerzet, és milyen nyüzsgő élet van itt!~
Teljesen elkalandozik a téren a tekintete. Ott egy gólyalábas zsonglőr, aki majdnem olyan magas, mint ő. Minden mellette elhaladó szekérbe kíváncsiskodóan belenéz. A kövezett téren a szamarak és a lovak patáinak kopogását szórakoztatóan, vicces dallamnak éli meg. A lepkekergető, naiv, óriás lánynak fel sem tűnik, hogy hányan bámulják meg. Sejtelme sincs arról, hogy erre felé, milyen különös szerzetnek számíthat egy óriás nő.
~Hogy ezek mennyien vannak, és milyen kicsik! Fantasztikus!~
Az óriás lány már éppen odatrappolna egy cipóban vagdalt sült-pecsenyét árusító emberhez, hogy ott is kedvére bámészkodjon, amikor gyerekes álmélkodásából Zaxdor kurjantása zökkenti ki, amit minden bizonnyal még a süketek is meghallottak a zajos téren. A lány arcának vonásai, azonnal visszarendeződnek baljóslatú, sejtelmes grimaszba, és kegyesen oda sétál maga is a szökőkúthoz. Látja, hogy a két férfi, mint valami ökörcsorda az itatóvályúból, úgy oltja szomját a szökőkútból.*
- Én nem innék belőle a helyetekben. Ez egy köztéri kút… az ott meg egy kocsma… biztos minden részeg állat első dolga belehugyozni… persze nem kell hinnetek nekem. Azt csináltok, amit akartok.
*Mosolyodik el a lány rosszmájúan nyomolvasói fifikája teljes tudatában.*
- Jah, és Zax! Igazad volt. Tényleg, olyanok a törpök hozzánk képest, mint palackhoz a dugó.
*Lesha a következő pillanatban két kézre markolja lándzsáját, és egy jól irányzott mozdulattal megpróbálja elkaszálni óriástársa lábait, hogy Zaxdor tehetetlenül, hanyatt beleboruljon a szökőkútba. Ha ez sikerül, akkor Lesha elégedetten kacagva így szól: *
- Még mindig tiszta mocsok vagy az ingoványban való dagonyázásodtól.
*Majd maga köré pillantva megkeresi a kis törp barátját (mert történjen bármi a közeljövőben, a kis fickó, már örökre törpe marad neki, méghozzá az első, akit életében először látott), és barátságos gúnnyal, így szól a gnómhoz: *
- Gyere, kis parafadugóm! Menjünk, nézzük meg ezt az ivót és együnk is valamit!
*Azzal, Lesha elindul a Pegazus fogadó irányába, remélve, hogy Ran is vele tart, ahogy az óriástársa is, ha lemosta magáról a mocskot.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 23:13:13
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesha megértően bólint Rannak.*
- Jól van kis fickó. Te tudod. Akkor menjünk!
*Mosolyodik el a lány, de amikor Zaxdor ordenáré pajzánságát hallja, egy szemvillanás alatt változik meg a kedves jóindulatot sugárzó arca, és rendeződnek vonásai baljóslatú, sejtelmes grimaszba. Zaxdor rohamtempóban elcsörtet. Ran is utána szalad, hogy le ne maradjon. A látvány kicsit komikus is, mert olyan, mintha egy törpe kergetne egy óriást.
Lesha komótosan, ismét lehajol, de most azért, hogy felvegye az útporában leesett prémpalástját, ami Zaxdor kalapácsán volt. A tahó észre sem vette, hogy elhagyta. Lesha magára kanyarítja, majd szeretett lándzsájával a kezében, hosszúra nyújtott, méltóságteljes lépésekkel utánuk ered.
~Persze, nagy volt a pofád, most meg menekülsz, mi!? Vajon, miért van az, hogyha szócsatázunk mindig Te rohansz el előlem? Hát, most nem úszod meg ennyivel, ezt megígérhetem… én drága, Mesterem… ~
Lesha a városba lépve megfeledkezik eredeti szándékairól, és bámészkodva tekint körbe a főtéren. A látvány magával ragadja a lányt. A hatalmas tömegről meg már nem is beszélve, ami felett úgy lát át, mint egy dombon ülő vadászkutya a pipacsos réten.
~Mennyi, furcsa szerzet, és milyen nyüzsgő élet van itt!~
Teljesen elkalandozik a téren a tekintete. Ott egy gólyalábas zsonglőr, aki majdnem olyan magas, mint ő. Minden mellette elhaladó szekérbe kíváncsiskodóan belenéz. A kövezett téren a szamarak és a lovak patáinak kopogását szórakoztatóan, vicces dallamnak éli meg. A lepkekergető, naiv, óriás lánynak fel sem tűnik, hogy hányan bámulják meg. Sejtelme sincs arról, hogy erre felé, milyen különös szerzetnek számíthat egy óriás nő.
~Hogy ezek mennyien vannak, és milyen kicsik! Fantasztikus!~
Az óriás lány már éppen odatrappolna egy cipóban vagdalt sült-pecsenyét árusító emberhez, hogy ott is kedvére bámészkodjon, amikor gyerekes álmélkodásából Zaxdor kurjantása zökkenti ki, amit minden bizonnyal még a süketek is meghallottak a zajos téren. A lány arcának vonásai, azonnal visszarendeződnek baljóslatú, sejtelmes grimaszba, és kegyesen oda sétál maga is a szökőkúthoz. Látja, hogy a két férfi, mint valami ökörcsorda az itatóvályúból, úgy oltja szomját a szökőkútból.*
- Én nem innék belőle a helyetekben. Ez egy köztéri kút… az ott meg egy kocsma… biztos minden részeg állat első dolga belehugyozni… persze nem kell hinnetek nekem. Azt csináltok, amit akartok.
*Mosolyodik el a lány rosszmájúan nyomolvasói fifikája teljes tudatában.*
- Jah, és Zax! Igazad volt. Tényleg, olyanok a törpök hozzánk képest, mint palackhoz a dugó.
*Lesha a következő pillanatban két kézre markolja lándzsáját, és egy jól irányzott mozdulattal megpróbálja elkaszálni óriástársa lábait, hogy Zaxdor tehetetlenül, hanyatt beleboruljon a szökőkútba. Ha ez sikerül, akkor Lesha elégedetten kacagva így szól: *
- Még mindig tiszta mocsok vagy az ingoványban való dagonyázásodtól.
*Majd maga köré pillantva megkeresi a kis törp barátját (mert történjen bármi a közeljövőben, a kis fickó, már örökre törpe marad neki, méghozzá az első, akit életében először látott), és barátságos gúnnyal, így szól a gnómhoz: *
- Gyere, kis parafadugóm! Menjünk, nézzük meg ezt az ivót és együnk is valamit!
*Azzal, Lesha elindul a Pegazus fogadó irányába, remélve, hogy Ran is vele tart, ahogy az óriástársa is, ha lemosta magáról a mocskot.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 23:13:13
6448. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-23 20:13:40
Üzenet elküldve: 2018-01-23 20:13:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A város felé – Lesha, Zaxdor, Ran//
* Úgy gondolja, ha szólna a túl erős kézrázás miatt, nem sokkal járna jobban, mint így, hogy tűr. Remélhetőleg elég egyszer túllenni rajta - náluk, gnómoknál legalábbis aki egyszer megismerkedik a másikkal, az többször már csak különleges esetekben fog kezet ugyanazzal. Persze nem gnómok között van, ezt jobb, ha alaposan az eszébe vési. *
– Eh. Én is örülök. * Bár a brutális kézrázás nem épp ezt erősíti, de mostanra sikerült megállapítania, hogy bármi vész lesz a továbbiakban, elég Lesha mögé bújni (vagy inkább a kebleihez húzódni - valljuk be, ezt a variációt némileg jobban preferálja); míg a nagyfiút jobban teszi, ha messziről elkerüli. Ez utóbbiban maga Zaxdor is megerősíti monológjával, melyet Ran tisztességesen végighallgat és őszintén reméli, hogy nem felejti majd el a behemót nevét.
~ Zaxdor, Zaxdor, Zaxdor - nem nagyfiú, hanem Zaxdor! ~
A kettő másik rövid eszmecseréjét némán hallgatja (mi mást is csinálhatna?). Ha Nagyfiú nem épp egy gnómevő monstrum lenne, biztosan nem engedné egy nőnek (akkor sem, ha ő is egy óriás), hogy védelmezze. Kiállna ő bárki ellen, aki nem ennyivel nagyobb nála; az öngyilkosságot azonban ráhagyná másokra.
Ezek után azonban értékes információkat szerez Leshától, aminek - mily' meglepő! - aligha tud örülni. Egyfelől ő nem ember, hanem törpe-gnóm - ám ez még a kisebbik baj lenne, hiszen már e rövid városban tartózkodása alatt is majdhogynem hozzászokott, hogy leemberezik. Másfelől azonban akárhogy is keresgél a tömegben, nem lát más óriásokat - ebből pedig következik, hogy ők ketten nem az egész törzs. S bár korai lenne ilyen messzemenő következtetéseket levonni, de akik nincsenek a törzsükkel, azok többnyire vagy száműzve lettek, vagy megszöktek. *
– Veletek, igen… * Válaszol bizonytalanul. Az eddigiek alapján úgy tűnt neki, hogy nincs nagyon más választása, de ha már választani is lehet, akkor elgondolkodhatott volna, mielőtt rávágja az igenlő választ. Most már azonban üsse kavics, érdekelni kezdték ezek az óriás-fajzatok. Csak a városba jussanak el valahogy: ott már bármelyik pillanatban el tud tűnni a tömegben, ha szükségessé válik. Lesha következő „kérdésére” (mely igencsak úgy hangzik, mintha inkább kijelentés volna) viszont már határozottan és nemlegesen felel. *
– Ne! Szó sincs róla! * Rendben, nézzék törpének, kezeljék úgy, mint egy kisgyereket, védjék meg egy gnómevő szörnyetegtől, de ez azért már túlzás! Ekkora csorba nem eshet önbecsülésén - inkább lohol utánuk, míg bírja szusszal, de vinni? Azt ne! Hacsak az óriás(ok) nem ragaszkod(nak) a szállításhoz, abban az esetben futólépésben ered a két robusztus után. *
– A törpe-kórságról jobb, ha nem is tudod, milyen szörnyű dolog! * Ennél bővebben nem kívánja részletezni és bízik benne, hogy a többiek sem fogják sokat firtatni a témát (legfeljebb, ha mégis szóba jönne a gnóm-evés – törpe-evés). A mélységiekről sokat tudna mesélni, de inkább megkímélné útitársait a több órás regéktől - annál is inkább, mert már útnak indultak és örül, ha nem marad le nagyon. *
– A mélységiek… Sötételfek.
* Végig próbálja tartani a tempót és nem lemaradni, aminek következménye, hogy lihegve, kissé izzadtan egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a városban vannak. A városfal hiányának és alacsony termetének köszönhetően csak a fokozódó tömegből szűri le, hogy bizony máshová értek. Az égimeszelőket még így is szemmel tudja tartani, úgyhogy lelassít. Végre kifújhatja magát a hosszúnak nem is, de fárasztónak mindenképp nevezhető gyalogút után. Hamarosan egy vízi-óriást figyelhet meg természetes élőhelyén, illetve Leshát. Rannak nem kell kétszer szólni, hogy meginduljon a víz felé. Azt nem tudhatja ugyan, hogy a Nagyfiú ennyire megszomjazott, vagy az óriások mindig ennyit isznak, ám az egyértelmű számára, hogy a gnómok nem szoktak annyit inni, mint amennyit ő fog hamarosan. Előtte viszont még át kell verekednie magát a tömegen és a vízfolyás eléréséhez is magasabbra kell emelkednie, ami külön odafigyelést igényel, ha nem akar csurom víz lenni az által, hogy belepottyan a kút vízébe. Először rövidet kortyol, aztán csordulásig tölti bőrtömlőjét és csak ezután kezd neki a szomjoltásba. No, nem olyan mohón, mint Zax - csak óvatosan, mert nem akarja öt perc múlva az egészet kihányni.
Mikor végez, hátrébb lép, hogy más is hozzáférjen a kúthoz, aztán Leshát kezdi el keresni. Valószínűleg ő is valahol a közelben állomásozik, így, ha megtalálja, magasan felnéz rá és kérdez. *
– Ti mit is akartok a városban? Vásároltok a törzseteknek, meg hasonlók? Vagy netán mágiát akartok tanulni? * Nem hallott ugyan még mágiát tanuló gigászokról, ugyanakkor olyanokról sem, akik nem esznek gnómot, vagy akik barátságosak - s lám, a kettő közül legalább egyikükre igazak az iméntiek. *
* Úgy gondolja, ha szólna a túl erős kézrázás miatt, nem sokkal járna jobban, mint így, hogy tűr. Remélhetőleg elég egyszer túllenni rajta - náluk, gnómoknál legalábbis aki egyszer megismerkedik a másikkal, az többször már csak különleges esetekben fog kezet ugyanazzal. Persze nem gnómok között van, ezt jobb, ha alaposan az eszébe vési. *
– Eh. Én is örülök. * Bár a brutális kézrázás nem épp ezt erősíti, de mostanra sikerült megállapítania, hogy bármi vész lesz a továbbiakban, elég Lesha mögé bújni (vagy inkább a kebleihez húzódni - valljuk be, ezt a variációt némileg jobban preferálja); míg a nagyfiút jobban teszi, ha messziről elkerüli. Ez utóbbiban maga Zaxdor is megerősíti monológjával, melyet Ran tisztességesen végighallgat és őszintén reméli, hogy nem felejti majd el a behemót nevét.
~ Zaxdor, Zaxdor, Zaxdor - nem nagyfiú, hanem Zaxdor! ~
A kettő másik rövid eszmecseréjét némán hallgatja (mi mást is csinálhatna?). Ha Nagyfiú nem épp egy gnómevő monstrum lenne, biztosan nem engedné egy nőnek (akkor sem, ha ő is egy óriás), hogy védelmezze. Kiállna ő bárki ellen, aki nem ennyivel nagyobb nála; az öngyilkosságot azonban ráhagyná másokra.
Ezek után azonban értékes információkat szerez Leshától, aminek - mily' meglepő! - aligha tud örülni. Egyfelől ő nem ember, hanem törpe-gnóm - ám ez még a kisebbik baj lenne, hiszen már e rövid városban tartózkodása alatt is majdhogynem hozzászokott, hogy leemberezik. Másfelől azonban akárhogy is keresgél a tömegben, nem lát más óriásokat - ebből pedig következik, hogy ők ketten nem az egész törzs. S bár korai lenne ilyen messzemenő következtetéseket levonni, de akik nincsenek a törzsükkel, azok többnyire vagy száműzve lettek, vagy megszöktek. *
– Veletek, igen… * Válaszol bizonytalanul. Az eddigiek alapján úgy tűnt neki, hogy nincs nagyon más választása, de ha már választani is lehet, akkor elgondolkodhatott volna, mielőtt rávágja az igenlő választ. Most már azonban üsse kavics, érdekelni kezdték ezek az óriás-fajzatok. Csak a városba jussanak el valahogy: ott már bármelyik pillanatban el tud tűnni a tömegben, ha szükségessé válik. Lesha következő „kérdésére” (mely igencsak úgy hangzik, mintha inkább kijelentés volna) viszont már határozottan és nemlegesen felel. *
– Ne! Szó sincs róla! * Rendben, nézzék törpének, kezeljék úgy, mint egy kisgyereket, védjék meg egy gnómevő szörnyetegtől, de ez azért már túlzás! Ekkora csorba nem eshet önbecsülésén - inkább lohol utánuk, míg bírja szusszal, de vinni? Azt ne! Hacsak az óriás(ok) nem ragaszkod(nak) a szállításhoz, abban az esetben futólépésben ered a két robusztus után. *
– A törpe-kórságról jobb, ha nem is tudod, milyen szörnyű dolog! * Ennél bővebben nem kívánja részletezni és bízik benne, hogy a többiek sem fogják sokat firtatni a témát (legfeljebb, ha mégis szóba jönne a gnóm-evés – törpe-evés). A mélységiekről sokat tudna mesélni, de inkább megkímélné útitársait a több órás regéktől - annál is inkább, mert már útnak indultak és örül, ha nem marad le nagyon. *
– A mélységiek… Sötételfek.
* Végig próbálja tartani a tempót és nem lemaradni, aminek következménye, hogy lihegve, kissé izzadtan egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a városban vannak. A városfal hiányának és alacsony termetének köszönhetően csak a fokozódó tömegből szűri le, hogy bizony máshová értek. Az égimeszelőket még így is szemmel tudja tartani, úgyhogy lelassít. Végre kifújhatja magát a hosszúnak nem is, de fárasztónak mindenképp nevezhető gyalogút után. Hamarosan egy vízi-óriást figyelhet meg természetes élőhelyén, illetve Leshát. Rannak nem kell kétszer szólni, hogy meginduljon a víz felé. Azt nem tudhatja ugyan, hogy a Nagyfiú ennyire megszomjazott, vagy az óriások mindig ennyit isznak, ám az egyértelmű számára, hogy a gnómok nem szoktak annyit inni, mint amennyit ő fog hamarosan. Előtte viszont még át kell verekednie magát a tömegen és a vízfolyás eléréséhez is magasabbra kell emelkednie, ami külön odafigyelést igényel, ha nem akar csurom víz lenni az által, hogy belepottyan a kút vízébe. Először rövidet kortyol, aztán csordulásig tölti bőrtömlőjét és csak ezután kezd neki a szomjoltásba. No, nem olyan mohón, mint Zax - csak óvatosan, mert nem akarja öt perc múlva az egészet kihányni.
Mikor végez, hátrébb lép, hogy más is hozzáférjen a kúthoz, aztán Leshát kezdi el keresni. Valószínűleg ő is valahol a közelben állomásozik, így, ha megtalálja, magasan felnéz rá és kérdez. *
– Ti mit is akartok a városban? Vásároltok a törzseteknek, meg hasonlók? Vagy netán mágiát akartok tanulni? * Nem hallott ugyan még mágiát tanuló gigászokról, ugyanakkor olyanokról sem, akik nem esznek gnómot, vagy akik barátságosak - s lám, a kettő közül legalább egyikükre igazak az iméntiek. *
6447. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:37:54
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:37:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
-Sokat voltam távol. Tanulnom kell.
*Nincs senki, akinek intézheti ezeket a szavakat. Csak magában beszél. Azonban rengetegszer mereng magányosan egy beszélgető partnerről.
Amióta a város környékén bóklászik, csak egy kóbor macskát tudhat társaságként. Nem is tudna csak úgy szóba elegyedni akárkivel, nincs elég mersze hozzá. Az egyedüllét így nyomta rá bélyegét az életére.*
-Többre is képes volnék, nem csupán ennyire.
*Tervei közt ott van a könyvtár böngészése, mágia tanulás, írás és olvasás gyakorlása, több különböző tan elsajátítása és harci gyakorlatok. Elsőként a könyvtár, míg a többit szépen sorjában, időről-időre.
A magányt meg bármikor orvosolhatja.*
*Nincs senki, akinek intézheti ezeket a szavakat. Csak magában beszél. Azonban rengetegszer mereng magányosan egy beszélgető partnerről.
Amióta a város környékén bóklászik, csak egy kóbor macskát tudhat társaságként. Nem is tudna csak úgy szóba elegyedni akárkivel, nincs elég mersze hozzá. Az egyedüllét így nyomta rá bélyegét az életére.*
-Többre is képes volnék, nem csupán ennyire.
*Tervei közt ott van a könyvtár böngészése, mágia tanulás, írás és olvasás gyakorlása, több különböző tan elsajátítása és harci gyakorlatok. Elsőként a könyvtár, míg a többit szépen sorjában, időről-időre.
A magányt meg bármikor orvosolhatja.*
6446. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-23 15:59:38
Üzenet elküldve: 2018-01-23 15:59:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Városi túra//
*Újra itt van. Annyi idő után.
Nosztalgikus tekintettel néz körbe, tekintetével ölelve a szökőkutat s a márványoszlopot. Emlékszik hogy első tetteként beleütközött egy vörös hajú félelf gyönyörbe, akinek, ha emlékezete nem csal, nem volt ellenére a segítő kéz. Ó, bárcsak megtalálhatná őt is ebben a néprengetegben. Meglepően sok emléke fűzi vörösökhöz. Mi a csoda. Ki tudja, talán még Jezabielt is megtalálja. Vagy, az lenne a telitalálat, Q-t. Vagy bármi is volt a teljes neve.
Ő azonnal a képzeletbeli falak átlépése után leszáll lováról és kantárjánál fogva komótosan vezeti őt. Tudja, hogy annyi értelme van itt nagyobb méretű hátassal közlekedni, mint irbiszt kergetni egy éjjeli erdőben.
Kíváncsian szemléli a többiek reakcióját a város láttán. Láthatólag egyikőjük sem új látogató már. De Lyz tekintetét látva valami gyanúsat kezd sejteni. Hozzá közelít, majd suttogja:*
- Tervezel valamit? - *Ezt olyan halkan mondja, hogy csak kettejük hallják. Remélhetőleg ez így is lesz.*
*Újra itt van. Annyi idő után.
Nosztalgikus tekintettel néz körbe, tekintetével ölelve a szökőkutat s a márványoszlopot. Emlékszik hogy első tetteként beleütközött egy vörös hajú félelf gyönyörbe, akinek, ha emlékezete nem csal, nem volt ellenére a segítő kéz. Ó, bárcsak megtalálhatná őt is ebben a néprengetegben. Meglepően sok emléke fűzi vörösökhöz. Mi a csoda. Ki tudja, talán még Jezabielt is megtalálja. Vagy, az lenne a telitalálat, Q-t. Vagy bármi is volt a teljes neve.
Ő azonnal a képzeletbeli falak átlépése után leszáll lováról és kantárjánál fogva komótosan vezeti őt. Tudja, hogy annyi értelme van itt nagyobb méretű hátassal közlekedni, mint irbiszt kergetni egy éjjeli erdőben.
Kíváncsian szemléli a többiek reakcióját a város láttán. Láthatólag egyikőjük sem új látogató már. De Lyz tekintetét látva valami gyanúsat kezd sejteni. Hozzá közelít, majd suttogja:*
- Tervezel valamit? - *Ezt olyan halkan mondja, hogy csak kettejük hallják. Remélhetőleg ez így is lesz.*
6445. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-23 12:30:00
Üzenet elküldve: 2018-01-23 12:30:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Most már cseppet sem érzi idegennek a várost, csak olyan, mint egy régi futó ismerős, akivel valaha egy jót beszélgetett. Nem ismeri olyan nagyon, mégis szívesen látja újra, de ha hosszú ideig nem találkozik vele, akkor sem fáj érte a szíve különösebben. A régi ismerős gondolata eszébe juttatja Denzackot és Bobbirt, akikkel olyan jól elviccelt az utcákon, s akikkel talán jó volna találkozni, ha volna erre elég ideje. Tervei szerint, ha lesz módja rá, és a kompánia nem siet olyan nagyon, akkor beváltja az ígéretét, és megírja a cetlit abba a tégla résbe, amelyet sötételf barátja mondott neki. Akkor majd együtt felkereshetik a vicceskedő elf férfit, hogy a fogadás végére járjanak. Azt nem hiszi, hogy Aenae és Pycta vele tartana, de lehet, hogy Sunuko csatlakozna a fogadáshoz. Még talán viccesen is elsülhetne a dolog. Természetesen továbbra is Lyz terve, hogy a férfiak fognak sisakot, ő pedig majd a bíró szerepét tölti be. *
*Most már cseppet sem érzi idegennek a várost, csak olyan, mint egy régi futó ismerős, akivel valaha egy jót beszélgetett. Nem ismeri olyan nagyon, mégis szívesen látja újra, de ha hosszú ideig nem találkozik vele, akkor sem fáj érte a szíve különösebben. A régi ismerős gondolata eszébe juttatja Denzackot és Bobbirt, akikkel olyan jól elviccelt az utcákon, s akikkel talán jó volna találkozni, ha volna erre elég ideje. Tervei szerint, ha lesz módja rá, és a kompánia nem siet olyan nagyon, akkor beváltja az ígéretét, és megírja a cetlit abba a tégla résbe, amelyet sötételf barátja mondott neki. Akkor majd együtt felkereshetik a vicceskedő elf férfit, hogy a fogadás végére járjanak. Azt nem hiszi, hogy Aenae és Pycta vele tartana, de lehet, hogy Sunuko csatlakozna a fogadáshoz. Még talán viccesen is elsülhetne a dolog. Természetesen továbbra is Lyz terve, hogy a férfiak fognak sisakot, ő pedig majd a bíró szerepét tölti be. *
6444. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-22 17:38:05
Üzenet elküldve: 2018-01-22 17:38:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A városban – Lesha, Zaxdor, Ran//
*Jókat göcög magában humoros megjegyzései után, esze ágában sincs megenni a gnómot, mert hogy ő egyébként tisztában van azzal, hogy valójában egy gnóm áll előttük, de erről nem kell feltétlenül mindenkinek tudnia. Ahogy arról sem, hogy törzséből elűzettek és magas rangban szolgálóról, illetve a törzsfő lányáról van szó. Túlságosan is közeli emlékként él még Lesha meghurcolása és Zaxdor kitagadása, nem hiányzik, hogy a lány apja szolgálatába tartozó orvgyilkosok, még inkább megtorolják a törzsön esett sérelmeket. A gnóm bemutatkozására így ekképp reagál:*
- Törpe-kórság, heh? Ezzel most a töpörödöttségedet akartad indokolni, vagy így szeretnéd elkerülni, hogy eledel legyél? *Ismét egy ordas nagyot röhög és nemes egyszerűséggel egy fél vödörnyi nyálat köp ki az út szélére, miközben slendriánul kalapácsa nyelére támaszkodik. Ezt követően azért illendően reagál a gnóm bemutatkozására:*
- Ran, mi? Ez a nagyfiú itt *mutat közben jelentőségteljesen magára, kalapácsát közben visszadobja vállára* - Zaxdor. Jobban szeretem, mint a nagyfiút, tehát így fogsz hívni. Mivel Lesha, együgyű kissé, minden maszatot összeszed úton útfélen, ezért velünk jöhetsz, de... ha elém kerülsz, rád lépek. Ha mögém kerülsz rád ülök. Ha lemaradsz a te bajod és ha a két szép, kék szemed Leshára veted úgy... *itt pedig elég egyértelműen csapkodja lefelé fordított tenyerét ökölbe szorított másik kezéhez, miközben a hóna alá kapott kalapácsa csak úgy lobog mögötte* - akkor a kis buksi fejedet a hátsódba hajtom, hogy megnézhesd beteg lelked világát belülről is. *Mondandója befejeztével, nemes egyszerűséggel indul tovább, majd a lány gondoskodik a gnómról, azért fejét rázva felé legyint is egyet, csak úgy, hogy nyomatékosítsa egyet nem értését. Az útnak hamar vége szakad, egy további rövidke séta után a főtérre érnek. Zaxdor nem járt még itt, így a hatalmas márványoszlop meghatározó erővel hat rá, úgy, mint a szökőkút, melynek esztétikai értéke mellett eltörpül Zaxdor szomjúságérzete, így azzal a lendülettel, két öles léptékkel a tér kövezetén végigtrappolva, fejét a szökőkút vizébe nyomja. Jó néhány percig úgy marad, letámasztott kalapácsa szép lassan eldőlve dörren egyet a gyönyörűen megmunkált kövezeten, közben iszonyatos bugyborékolás hallatszik a víz alól.*
- Áá! Ez jól esett! *Mondja, vagy inkább üvölti, miután kihúzza fejét a víz alól, majd kézfejével száját törli meg. Nemes egyszerűséggel ledobja magát úgy a kövezetre, a pad bizonyára kevésnek bizonyulna méreteinek, majd két kézzel csavarja ki szakállát és haját. Ha Lesha és Ran is odaérnek, hangosan füttyent nekik, közben kezével integet, nem foglalkozva azzal, hogy a téren ki látja őket:*
- Lesh, Rudi! Gyertek igyatok ti is egyet! *Közben előkészített vizes tömlőjét tölti meg, felkészülvén a későbbiekre is. Ahogy körbenéz emberek és egyéb szerzetek sokaságát figyeli meg. Egy fiatal emberlány, egy erdei elf, mindkettő lovon, bár a lány úgy üli meg a lovat, mint akinek tüskös bogáncsot raktak a feneke alá. Zaxdor jókat kuncog magában, majd tovább figyel. Rengeteg fajta nép, mind a saját útját járva.*
~ Azért nehéz lesz itt elvegyülni, Leshát megvédeni, főleg, ha ilyen érdeklődő. Jó lesz, ha visszafogja magát. ~ *Tovább figyeli a történéseket, s közben várja, hogy társai megérkezzenek.*
*Jókat göcög magában humoros megjegyzései után, esze ágában sincs megenni a gnómot, mert hogy ő egyébként tisztában van azzal, hogy valójában egy gnóm áll előttük, de erről nem kell feltétlenül mindenkinek tudnia. Ahogy arról sem, hogy törzséből elűzettek és magas rangban szolgálóról, illetve a törzsfő lányáról van szó. Túlságosan is közeli emlékként él még Lesha meghurcolása és Zaxdor kitagadása, nem hiányzik, hogy a lány apja szolgálatába tartozó orvgyilkosok, még inkább megtorolják a törzsön esett sérelmeket. A gnóm bemutatkozására így ekképp reagál:*
- Törpe-kórság, heh? Ezzel most a töpörödöttségedet akartad indokolni, vagy így szeretnéd elkerülni, hogy eledel legyél? *Ismét egy ordas nagyot röhög és nemes egyszerűséggel egy fél vödörnyi nyálat köp ki az út szélére, miközben slendriánul kalapácsa nyelére támaszkodik. Ezt követően azért illendően reagál a gnóm bemutatkozására:*
- Ran, mi? Ez a nagyfiú itt *mutat közben jelentőségteljesen magára, kalapácsát közben visszadobja vállára* - Zaxdor. Jobban szeretem, mint a nagyfiút, tehát így fogsz hívni. Mivel Lesha, együgyű kissé, minden maszatot összeszed úton útfélen, ezért velünk jöhetsz, de... ha elém kerülsz, rád lépek. Ha mögém kerülsz rád ülök. Ha lemaradsz a te bajod és ha a két szép, kék szemed Leshára veted úgy... *itt pedig elég egyértelműen csapkodja lefelé fordított tenyerét ökölbe szorított másik kezéhez, miközben a hóna alá kapott kalapácsa csak úgy lobog mögötte* - akkor a kis buksi fejedet a hátsódba hajtom, hogy megnézhesd beteg lelked világát belülről is. *Mondandója befejeztével, nemes egyszerűséggel indul tovább, majd a lány gondoskodik a gnómról, azért fejét rázva felé legyint is egyet, csak úgy, hogy nyomatékosítsa egyet nem értését. Az útnak hamar vége szakad, egy további rövidke séta után a főtérre érnek. Zaxdor nem járt még itt, így a hatalmas márványoszlop meghatározó erővel hat rá, úgy, mint a szökőkút, melynek esztétikai értéke mellett eltörpül Zaxdor szomjúságérzete, így azzal a lendülettel, két öles léptékkel a tér kövezetén végigtrappolva, fejét a szökőkút vizébe nyomja. Jó néhány percig úgy marad, letámasztott kalapácsa szép lassan eldőlve dörren egyet a gyönyörűen megmunkált kövezeten, közben iszonyatos bugyborékolás hallatszik a víz alól.*
- Áá! Ez jól esett! *Mondja, vagy inkább üvölti, miután kihúzza fejét a víz alól, majd kézfejével száját törli meg. Nemes egyszerűséggel ledobja magát úgy a kövezetre, a pad bizonyára kevésnek bizonyulna méreteinek, majd két kézzel csavarja ki szakállát és haját. Ha Lesha és Ran is odaérnek, hangosan füttyent nekik, közben kezével integet, nem foglalkozva azzal, hogy a téren ki látja őket:*
- Lesh, Rudi! Gyertek igyatok ti is egyet! *Közben előkészített vizes tömlőjét tölti meg, felkészülvén a későbbiekre is. Ahogy körbenéz emberek és egyéb szerzetek sokaságát figyeli meg. Egy fiatal emberlány, egy erdei elf, mindkettő lovon, bár a lány úgy üli meg a lovat, mint akinek tüskös bogáncsot raktak a feneke alá. Zaxdor jókat kuncog magában, majd tovább figyel. Rengeteg fajta nép, mind a saját útját járva.*
~ Azért nehéz lesz itt elvegyülni, Leshát megvédeni, főleg, ha ilyen érdeklődő. Jó lesz, ha visszafogja magát. ~ *Tovább figyeli a történéseket, s közben várja, hogy társai megérkezzenek.*
6443. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:58:34
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:58:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Aenae számára ez már ismerős terep, mondhatni, hogy hazai pálya. Egészen lelkes, hogy itt lehet, éppen csak nem szökdécsel örömében. Úgy csodálja a szökőkutat, mintha először látná. Egészen rábambul egy-egy részletre, csak minimális helyismeretének köszönhető az, hogy nem keveredik el a többiektől, mikor egyszer-egyszer lemarad kicsit. Ha Pycta ránéz, akkor azt láthatja rajta, hogy meglehetősen vidor a hangulatban nézelődik. Igazság szerint ismerős arcok után kutat, régi barátnőket szeretne kiszúrni, vagy legalábbis a régi barátnők libériás lakájait, címeres hintóit. Persze nem lát senki ismerőst, vagy csak úgy megváltoztak, mint ő maga ezért nem ismerik meg egymást. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy a fejébe húzza poncsója csuklyáját, de végül nem teszi meg, a városi ismerősei nem így emlékeznek rá.*
*Aenae számára ez már ismerős terep, mondhatni, hogy hazai pálya. Egészen lelkes, hogy itt lehet, éppen csak nem szökdécsel örömében. Úgy csodálja a szökőkutat, mintha először látná. Egészen rábambul egy-egy részletre, csak minimális helyismeretének köszönhető az, hogy nem keveredik el a többiektől, mikor egyszer-egyszer lemarad kicsit. Ha Pycta ránéz, akkor azt láthatja rajta, hogy meglehetősen vidor a hangulatban nézelődik. Igazság szerint ismerős arcok után kutat, régi barátnőket szeretne kiszúrni, vagy legalábbis a régi barátnők libériás lakájait, címeres hintóit. Persze nem lát senki ismerőst, vagy csak úgy megváltoztak, mint ő maga ezért nem ismerik meg egymást. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy a fejébe húzza poncsója csuklyáját, de végül nem teszi meg, a városi ismerősei nem így emlékeznek rá.*
6442. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-22 10:47:14
Üzenet elküldve: 2018-01-22 10:47:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*A fal nélküli várost megközelítve már előre érzi a fák hiányát. Az a pár, út mentén álló árva fa nem pótolhatja az erdő szabadságát. Szerzetesként természetesen mindez nem látszik rajta, vagyis nem enged utat érzelmeinek. Talán csak a tartása lesz kicsit feszesebb és szorosabban markolja a kantárszárat.
Amíg lehet és a forgalom engedi, nyeregben marad, de amint a sokaság már nem teszi lehetővé, leugrik a nyeregből, hogy úgy vezesse tovább a hátast. Az épületek látványa nincs olyan hatással rá, mint gondolta, van egy kis fóbiája, de azt az erős akarat és a tudat képes semmissé tenni. Persze hónapokat nem tudna nyugodtan elviselni idebent. Itt a sok ember és egyéb lény közt nincs sajnos lehetőség elmesélnie az úton történt levélváltás okait, ezért céltudatosan halad előre, hogy minél előbb elérhessék a kovácsot, ahol talán a vásárlás előtt lesz lehetőségük átbeszélni a változásokat.
Az utcákon kerülgetve a sokaságot elmosolyodik, mert eszébe ötlik, hogy ugyanígy kerülgették Erdőmélyén a fákat, bár össze sem lehet hasonlítani a két hely nyugalmát és békéjét, de fizikailag ugyanolyan lassan haladnak, mint az erdőben.
Messziről hallani már a piac nyüzsgését, a csuhás sóhajtva enged utat feszültségének. Tekintete a topázszemű lányét keresi, hisz ő most hazatért, vagyis egykori otthonának utcáit tapossa. Kíváncsi volna, miféle érzelmek kavarognak most benne és aziránt, hogy hamarosan talán látni fogja szüleit.*
*A fal nélküli várost megközelítve már előre érzi a fák hiányát. Az a pár, út mentén álló árva fa nem pótolhatja az erdő szabadságát. Szerzetesként természetesen mindez nem látszik rajta, vagyis nem enged utat érzelmeinek. Talán csak a tartása lesz kicsit feszesebb és szorosabban markolja a kantárszárat.
Amíg lehet és a forgalom engedi, nyeregben marad, de amint a sokaság már nem teszi lehetővé, leugrik a nyeregből, hogy úgy vezesse tovább a hátast. Az épületek látványa nincs olyan hatással rá, mint gondolta, van egy kis fóbiája, de azt az erős akarat és a tudat képes semmissé tenni. Persze hónapokat nem tudna nyugodtan elviselni idebent. Itt a sok ember és egyéb lény közt nincs sajnos lehetőség elmesélnie az úton történt levélváltás okait, ezért céltudatosan halad előre, hogy minél előbb elérhessék a kovácsot, ahol talán a vásárlás előtt lesz lehetőségük átbeszélni a változásokat.
Az utcákon kerülgetve a sokaságot elmosolyodik, mert eszébe ötlik, hogy ugyanígy kerülgették Erdőmélyén a fákat, bár össze sem lehet hasonlítani a két hely nyugalmát és békéjét, de fizikailag ugyanolyan lassan haladnak, mint az erdőben.
Messziről hallani már a piac nyüzsgését, a csuhás sóhajtva enged utat feszültségének. Tekintete a topázszemű lányét keresi, hisz ő most hazatért, vagyis egykori otthonának utcáit tapossa. Kíváncsi volna, miféle érzelmek kavarognak most benne és aziránt, hogy hamarosan talán látni fogja szüleit.*
6441. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:24:48
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:24:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
- Lemek ötlet.
*Ad igazat a másiknak, miközben próbálja kirázni füléből a csengést, amit a másik felelőtlen tapsikolása okozott. Utána azon morfondírozik, hogy ez lesz a megfelelő hozzáállás. Amilyen az adjon Égi, olyan a fogadj Égi. Csak egyszerűen, mint a faék és sokkal nyereségesebb lesz a dolog.*
- Melt ha nem tudtad volna, akkol jó pénzélt elkíséltelek volna, hogy ne tévedj el. *Felhorkant, miközben az ismét mozgásba lendülő óriás nyomába szegődik.* Ez egyéltelmű, nem? Mindenki ezt csinálja, akinek van lá ideje…
*Vagy ha még nem csinálja még mindenki, akkor Draks egy komoly piaci rést fedezett fel, amit szándékában is áll kihasználni. Majd. Egyszer, de semmiképp se most. Vállat von az újabb kérdésre.*
- Innen jövök, oda megyek. Semmi különleges. Hát te?
A hozzászólás írója (Draks Halonar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 21:30:54
- Lemek ötlet.
*Ad igazat a másiknak, miközben próbálja kirázni füléből a csengést, amit a másik felelőtlen tapsikolása okozott. Utána azon morfondírozik, hogy ez lesz a megfelelő hozzáállás. Amilyen az adjon Égi, olyan a fogadj Égi. Csak egyszerűen, mint a faék és sokkal nyereségesebb lesz a dolog.*
- Melt ha nem tudtad volna, akkol jó pénzélt elkíséltelek volna, hogy ne tévedj el. *Felhorkant, miközben az ismét mozgásba lendülő óriás nyomába szegődik.* Ez egyéltelmű, nem? Mindenki ezt csinálja, akinek van lá ideje…
*Vagy ha még nem csinálja még mindenki, akkor Draks egy komoly piaci rést fedezett fel, amit szándékában is áll kihasználni. Majd. Egyszer, de semmiképp se most. Vállat von az újabb kérdésre.*
- Innen jövök, oda megyek. Semmi különleges. Hát te?
A hozzászólás írója (Draks Halonar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 21:30:54
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773