//Második szál//
//Atehaner//
*Kisétál a fogadóból, hogy kinn, a hűvös, friss levegőn folytassák a beszélgetést. Lassan indulhatnak is a szegénynegyed felé.*
-Ezt hogy érted? *Pillant fel rá értetlenül. Átfut az agyán, hogy a férfi épp arra tett megjegyzést, hogy túl naiv, és nem kéne megbíznia benne.* Eddig szerencsém volt, több éve élek a városban, és még nem esett bajom. De nem is vagyok olyan védtelen, mint amilyennek tűnök.
*Teszi még hozzá gyorsan, te higgye azt a félvér, olyan könnyű dolga lenne. Pedig az lenne...*
-Nincs am messze. Itt lakom a szélén, egész közel a gazdagnegyed határához, ahol már nem olyan siralmasak az állapotok. Be sem kell menni a szegénység szívébe.
*A következő kérdésre egy pillanatra elakad a beszédben.*
-Ö... nem, persze, hogy nem. A bátyámmal lakom együtt.
*Hirtelen ennél jobb nem jutott eszébe, mellékes, hogy nem is látta Graelt, mióta megszökött otthonról.*
-Meg tudlak érteni. *Komorodik el Ate megjegyzésére.* Én sem régóta vagyok ilyen szabad, mint most. De élvezem, hogy mindent magamnak intézek.
*Persze az sem utolsó szempont, hogy nem verik a legkisebb hibáért is. Ugyan a sebei nem gyógyultak be maradéktalanul, de legalább nem is szaporodnak.*
-Ne haragudj... lehet pofátlan leszek, de milyen fajba is tartozol? Mert mélységinek néznélek, de ahhoz képest egész finomak a vonásaid.
*Nem meri konkrétan megkérdezni, fattyú-e, már így is örül, ha választ kap.*