Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 348 (6941. - 6960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6960. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-19 18:09:57
Üzenet elküldve: 2019-06-19 18:09:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gvard Anhon//
*Gvard válaszára neki is nevetésre nyílik a szája.*
-Hát akkor nem csuda, hogy ekkora. No, nem szégyen, én már csak tudom. *Paskolja meg a combját, majd üt egyet határozottan a mellkasára is.*
-Nekem aztán mindenem nagy. *Vigyorog, mint a tejbe tök, majd megpillantja a könnycseppet a másik arcán, amit a nevetés lopott oda.*
-Hé! Nem eszlek meg, ne félj. *Mondja teljes komolysággal az arcán, mit tudja ő, mit hisznek az ilyen népek róla, csak azt akarja tudatosítani, hogy embert nem eszik. ~Főleg nem ilyen szőröset.~ Billenti a fejét az egyik oldalra.*
-Kéregető? Hát úgy festek, mint, aki hiányt szenved? *Csap a térdére vigyorogva.*
-Hát itt bizony nem sokan vagyunk. De én nem bánom ám. *Von vállat, hiszen annál jobban jön a munkája, annál több a lehetőség. Mindezek ellenére, néha rátör a nosztalgia édes érzése, mikor még abban a városban rótta az utcákat, ahol minden sarkon megbotlott az óriás egy másikban. Néha szó szerint is.*
-Ha sokat dicsekedsz vele, a végén még arrébb teszem a hátsódat, azt ott lesz, ahol én akarom. *Nevet fel, egész jó erőben van, szinte kétség sem fér hozzá, hogy a kivitelezés nem esne nehezére, csak az ellenkezéssel kellene számolnia.*
-De mostan megengedem, hogy oda tedd, ahol jólesik. *Mondja nagyon engedékenyen, még egy előzékeny kézmozdulatot is tesz.*
-Lassan már vége a napnak, mi lesz, ha holnap már nem látom felkelni? *Jegyzi meg teljes komolysággal*
-Te sem tudhatod biztosra, hogy látni fogod még holnap is. *Emeli fel maga előtt a mutatóujját.*
*Gvard válaszára neki is nevetésre nyílik a szája.*
-Hát akkor nem csuda, hogy ekkora. No, nem szégyen, én már csak tudom. *Paskolja meg a combját, majd üt egyet határozottan a mellkasára is.*
-Nekem aztán mindenem nagy. *Vigyorog, mint a tejbe tök, majd megpillantja a könnycseppet a másik arcán, amit a nevetés lopott oda.*
-Hé! Nem eszlek meg, ne félj. *Mondja teljes komolysággal az arcán, mit tudja ő, mit hisznek az ilyen népek róla, csak azt akarja tudatosítani, hogy embert nem eszik. ~Főleg nem ilyen szőröset.~ Billenti a fejét az egyik oldalra.*
-Kéregető? Hát úgy festek, mint, aki hiányt szenved? *Csap a térdére vigyorogva.*
-Hát itt bizony nem sokan vagyunk. De én nem bánom ám. *Von vállat, hiszen annál jobban jön a munkája, annál több a lehetőség. Mindezek ellenére, néha rátör a nosztalgia édes érzése, mikor még abban a városban rótta az utcákat, ahol minden sarkon megbotlott az óriás egy másikban. Néha szó szerint is.*
-Ha sokat dicsekedsz vele, a végén még arrébb teszem a hátsódat, azt ott lesz, ahol én akarom. *Nevet fel, egész jó erőben van, szinte kétség sem fér hozzá, hogy a kivitelezés nem esne nehezére, csak az ellenkezéssel kellene számolnia.*
-De mostan megengedem, hogy oda tedd, ahol jólesik. *Mondja nagyon engedékenyen, még egy előzékeny kézmozdulatot is tesz.*
-Lassan már vége a napnak, mi lesz, ha holnap már nem látom felkelni? *Jegyzi meg teljes komolysággal*
-Te sem tudhatod biztosra, hogy látni fogod még holnap is. *Emeli fel maga előtt a mutatóujját.*
6959. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-19 11:23:05
Üzenet elküldve: 2019-06-19 11:23:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Driareaya Zylris//
- Mélységesen restellem a tettem. Kérem bocsásson meg.
*Pajzsos balját kitartva védelmezi a földön fekvő fiatal nőt a rút tömeg gyalázó tiprásától, jobbját támaszként nyújtja, de kevésnek bizonyul. Bal oldaláról jövő forgalmat sikeresen hárítja, de a jobbon továbbra is szabadon folynak, ezért más megoldás ötlik a fejében.*
- Szabad?
*A páncél meghajtja a térdét és Driareaya mellé rogy. Karjait enyhén kinyújtja, hogy az elf alá nyúljon. Nem látja nyomát ellenzésnek, ezért a térdei alatt és háta közepénél helyezi el rideg kesztyűit biztos fogásban, és elemeli a hölgyhöz nem méltó porból.
Háttal próbál utat törni a kavargó emberek között, elvégre a nők nem holmi faltörő kosok, hogy velük nyissanak.
A kavalkád egyre csak sűrűsödik. A lábszárvédője fémes hanggal koppan a középen ékeskedő kút szélével.
Óvatosan leteszi a hölgyet az előbb koppanó kőre.
Szolgálata végeztével féltérdre ereszkedik és nagyokat szuszog. A rostély védi a lovagi büszkeségét és vörössé vált arcát. Nem mondhatja egy nőnek, hogy a súlya megterhelt egy férfit. Igaz, páncéllal és felszereléssel együtt, de nem mondhatja.*
- Galahan vagyok. Esdeklek a bocsánatáért. *Jobbját a vízforrásra nyitja.* Kérem, szedje rendbe magát. A por illetlen az archoz.
- Mélységesen restellem a tettem. Kérem bocsásson meg.
*Pajzsos balját kitartva védelmezi a földön fekvő fiatal nőt a rút tömeg gyalázó tiprásától, jobbját támaszként nyújtja, de kevésnek bizonyul. Bal oldaláról jövő forgalmat sikeresen hárítja, de a jobbon továbbra is szabadon folynak, ezért más megoldás ötlik a fejében.*
- Szabad?
*A páncél meghajtja a térdét és Driareaya mellé rogy. Karjait enyhén kinyújtja, hogy az elf alá nyúljon. Nem látja nyomát ellenzésnek, ezért a térdei alatt és háta közepénél helyezi el rideg kesztyűit biztos fogásban, és elemeli a hölgyhöz nem méltó porból.
Háttal próbál utat törni a kavargó emberek között, elvégre a nők nem holmi faltörő kosok, hogy velük nyissanak.
A kavalkád egyre csak sűrűsödik. A lábszárvédője fémes hanggal koppan a középen ékeskedő kút szélével.
Óvatosan leteszi a hölgyet az előbb koppanó kőre.
Szolgálata végeztével féltérdre ereszkedik és nagyokat szuszog. A rostély védi a lovagi büszkeségét és vörössé vált arcát. Nem mondhatja egy nőnek, hogy a súlya megterhelt egy férfit. Igaz, páncéllal és felszereléssel együtt, de nem mondhatja.*
- Galahan vagyok. Esdeklek a bocsánatáért. *Jobbját a vízforrásra nyitja.* Kérem, szedje rendbe magát. A por illetlen az archoz.
6958. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-19 01:56:53
Üzenet elküldve: 2019-06-19 01:56:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Desydemonha Gurkothar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az arcát ért sérelem után már nem tudja visszafogni nevetését. Egy ideig csak röhög, utána még a válaszába is bele-bele kuncog.*
-Hát, ami azt illeti de! Nem is egyszer!
*Ujjával letöröl egy, a nevetéstől odakerülő könnycseppet szemei alól, és aprót köhintve folytatja mondandóját.*
-Ne haragudj, azt hittem kéregető vagy! Nem ritka errefelé, főleg mostanában. És emiatt ne szólj be, nem mindennap szembesül az ember óriás nőkkel!
*Rá is legyint amolyan nyomatékként, majd szépen megvárja mind a válasszal és a reakcióval is amíg Desydemonha feláll ültéből, és miután ez megtörtént kedvesen elrendezi magát a padon. Az új pozitúrájában már abszolút nem lenne zavaró, szépen kikúszott az ülőalkalmatosság szélére, ott vigyorog tovább.*
-Az én seggem oda kerül, ahol a legkényelmesebb neki! Nem pedig oda, ahol a napfényedet takarja, az már csak járulékos veszteség!
*Még nagyokat is bólogat mellé, mintha olyan okosat mondott volna. Természetesen most se ül sokáig normálisan, és visszadobja lábait a padra, persze továbbra is figyelve arra az apró fénysugárra, ami olyan fontos volt a másiknak. Sikerül is belőnie, hogy pont ne takarja ki.*
-Elrontva? Ennyitől?! *Ezen megint kénytelen elkuncognia magát* Hallottam már olyat, hogy az óriások lusták, de hogy egy mozdulat elrontsa a napját egynek!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az arcát ért sérelem után már nem tudja visszafogni nevetését. Egy ideig csak röhög, utána még a válaszába is bele-bele kuncog.*
-Hát, ami azt illeti de! Nem is egyszer!
*Ujjával letöröl egy, a nevetéstől odakerülő könnycseppet szemei alól, és aprót köhintve folytatja mondandóját.*
-Ne haragudj, azt hittem kéregető vagy! Nem ritka errefelé, főleg mostanában. És emiatt ne szólj be, nem mindennap szembesül az ember óriás nőkkel!
*Rá is legyint amolyan nyomatékként, majd szépen megvárja mind a válasszal és a reakcióval is amíg Desydemonha feláll ültéből, és miután ez megtörtént kedvesen elrendezi magát a padon. Az új pozitúrájában már abszolút nem lenne zavaró, szépen kikúszott az ülőalkalmatosság szélére, ott vigyorog tovább.*
-Az én seggem oda kerül, ahol a legkényelmesebb neki! Nem pedig oda, ahol a napfényedet takarja, az már csak járulékos veszteség!
*Még nagyokat is bólogat mellé, mintha olyan okosat mondott volna. Természetesen most se ül sokáig normálisan, és visszadobja lábait a padra, persze továbbra is figyelve arra az apró fénysugárra, ami olyan fontos volt a másiknak. Sikerül is belőnie, hogy pont ne takarja ki.*
-Elrontva? Ennyitől?! *Ezen megint kénytelen elkuncognia magát* Hallottam már olyat, hogy az óriások lusták, de hogy egy mozdulat elrontsa a napját egynek!
6957. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-18 22:42:11
Üzenet elküldve: 2019-06-18 22:42:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Pajzsos Galahan//
*Az előző éjszaka hosszúsága megviselte az elf lányt. Rossz társaságba való keveredés még a mai nap elejére is rányomta a bélyeget, egy mosott rongydarabnak érzi magát.*
~ Amióta ebbe a városba értem, nem a legmegfelelőbb személyeket sikerült bizalmamba fogadni... ~ *gondolta, s a csuklya fejére húzását egy szaggatott sóhaj kíséri. Egy pillanattal később már elszántsággal szeli Arthenior utcáit, míg végül egy tágas, nyílt területre ér. Az főtéren igyekszik minél fürgébben és észrevehetetlenebbül mozogni, de nem tudja megállni hogy azt, hogy ne nézzen szét maga körül. Merengéséből egy kocsi zörgése zavarja fel. Ahogy felpillant, egy különös jelenetnek szemtanúja: egy talptól feje búbjáig borított páncélos lovagot kisgyerekek rajongva veszik körül, valószínű a mese miatt, amivel őket szórakoztatja. *
~ Milyen egy szokatlan társaság. Bár egy jó mese esetén én is szívesen ülnék a gyerekek között. ~
* Amikor a kocsi megáll, a páncélos férfi hirtelen leugrik, a gyerekek nagy csalódására. Driareaya csak ekkor veszi észre milyen közel merészkedett a kocsihoz, mivel a következő pillanatban a lovag az érkezés lendületéven magával sodorja a lányt. Hirtelen fordul vele egyet a világ, majd azt veszi észre hogy a lovag különös tekintettel pásztázza a földön fekvőt.*
Elnézést, figyelnem kellett volna hova lépek...* szól a férfihez akinek az arcáról nem lehetett leolvasni semmit az őt takaró rostély miatt.*
A hozzászólás írója (Driareaya Zylris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.18 22:43:44
*Az előző éjszaka hosszúsága megviselte az elf lányt. Rossz társaságba való keveredés még a mai nap elejére is rányomta a bélyeget, egy mosott rongydarabnak érzi magát.*
~ Amióta ebbe a városba értem, nem a legmegfelelőbb személyeket sikerült bizalmamba fogadni... ~ *gondolta, s a csuklya fejére húzását egy szaggatott sóhaj kíséri. Egy pillanattal később már elszántsággal szeli Arthenior utcáit, míg végül egy tágas, nyílt területre ér. Az főtéren igyekszik minél fürgébben és észrevehetetlenebbül mozogni, de nem tudja megállni hogy azt, hogy ne nézzen szét maga körül. Merengéséből egy kocsi zörgése zavarja fel. Ahogy felpillant, egy különös jelenetnek szemtanúja: egy talptól feje búbjáig borított páncélos lovagot kisgyerekek rajongva veszik körül, valószínű a mese miatt, amivel őket szórakoztatja. *
~ Milyen egy szokatlan társaság. Bár egy jó mese esetén én is szívesen ülnék a gyerekek között. ~
* Amikor a kocsi megáll, a páncélos férfi hirtelen leugrik, a gyerekek nagy csalódására. Driareaya csak ekkor veszi észre milyen közel merészkedett a kocsihoz, mivel a következő pillanatban a lovag az érkezés lendületéven magával sodorja a lányt. Hirtelen fordul vele egyet a világ, majd azt veszi észre hogy a lovag különös tekintettel pásztázza a földön fekvőt.*
Elnézést, figyelnem kellett volna hova lépek...* szól a férfihez akinek az arcáról nem lehetett leolvasni semmit az őt takaró rostély miatt.*
A hozzászólás írója (Driareaya Zylris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.18 22:43:44
6956. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-18 01:44:28
Üzenet elküldve: 2019-06-18 01:44:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan zörög a kocsi alatta, ahogy a város felé tart. Többen is vannak, sok az új idegen arc, akiket lehet többé nem is fog látni. Valamiért ösztönösen távolabb ül tőle.* ~Milyen szép, ahogy a család tagjai egymás mellé húzódnak.~ *Mosolyog a sisakja alatt, de nem láthatják a rostély árnyékától. Meg sem fordul a fejében, hogy a teljes páncél lehet a kerülés oka. Vannak itt mindenféle fajból és korból. Egy ember és egy sötételf család és néhány vándor. Néhányan fiatalok a vándor jelzőre, inkább csavargóknak sorolhatók. Az utastér túlfelében a gyerekek már kezdik unni az utat, inkább egymás piszkálásából lelnek kedvet az ébren léthez. A fokozódó játék egyre hangosabb és az alvó anya ölében fekvő kisded sírásba kezd. Óvatosan átveszi a gyermeket a sajátjába és ringatni kezdi.*
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testvérpár. *Megkezdi a kusza meséjét.* Nem akármilyenek voltak, királyivérből valók. Az idősebb testvér király lett. Mindenkivel jól bánt, talán túl jól is. Szeretet tékozolni, hogy az emberek szeressék és a nép viszonozta a kedvességét. A másik testvér tanácsadó lett. Mindig a pénzén ült, szerette a vagyonát. Sokszor beszélt a testvérének, hogy mondja le a mulatságokat, de nem hallgatott rá. Nem egyszer támogatta ő is a királyság lakóit ínséges időkben, de számban messze elmaradt a másiktól. Az évek teltével mindkettőjüknek fia született. Az idősebb testvér a gyermekének mindent megadott. A fia is szerette a népet, híres volt baráti körében és nagy vadász is. Az ifjabbik testvér fia folyton folyvást a könyveket bújta. Gyakran tanult akadémikusoktól, varázslóktól, kereskedőktől, de zárkózottsága miatt rossz pletykák kísérték. Állítólag fekete mágia megszállottja lett és hasonló bűbájoké. Egyszer a tanácsadó a király elé állt: „Királyom! A fiadat vadászat közben megtámadták. Az ország szélében élő sárkány felperzselte az erdőt és a leendő király a lángokban maradt.” A király bosszúból kivezényelte a seregét és ádáz csatába kezdett a sárkánnyal. Sok száz, sok ezer ember vesztette életét. Végül a király sikeresen megsebesítette a tűzköpőt, aki elmenekült. Az uralkodó nem akarta újra a népe vérét százával ontani, ezért felkérte a hőst, hogy mentse meg az országot. A hős felkereste a sárkányt, ellátta a sebét és elengedte a messzi világba. A trón megüresedett, előző tulaja meghalt. Állítólag meggyötörte a gyász és önként vonult a Halál színe elé. A trónra a tanácsadó rosszhírű fia került. Jó uralkodó volt, az ország felvirágzott, de polgárokat nem érdekelte. Hiányolták a mulatságokat, ezért mindig újabb és újabb hírek kerekedtek a jelleméről. Vége a mesének.
*A mese végére minden gyerkőc a lovag köré ült, a kisded is álomba szenderült, akit visszahelyezett az anyja karjaiba.*
- Milyen mese volt ez?
- Nincs is befejezve.
- Miféle hős menti meg a sárkányt?
*Panaszkodnak a publikumból.*
- Egy igazi hős. Ki mondta, hogy a...
*A zötykölődés egy csapásra abbamarad.*
-Megérkeztünk Artheniorba!
*Tájékoztatja a kocsis az utasokat.*
- Majd legközelebb elmondom, hogy miért nagy hős ez a hős.
*Kacsint egyet, de a rostély továbbra is takarja az arca vonalait. Leugrik és elhagyja a hallgatóságát.*
~ Fejtsék meg maguknak a mese titkait! ~
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testvérpár. *Megkezdi a kusza meséjét.* Nem akármilyenek voltak, királyivérből valók. Az idősebb testvér király lett. Mindenkivel jól bánt, talán túl jól is. Szeretet tékozolni, hogy az emberek szeressék és a nép viszonozta a kedvességét. A másik testvér tanácsadó lett. Mindig a pénzén ült, szerette a vagyonát. Sokszor beszélt a testvérének, hogy mondja le a mulatságokat, de nem hallgatott rá. Nem egyszer támogatta ő is a királyság lakóit ínséges időkben, de számban messze elmaradt a másiktól. Az évek teltével mindkettőjüknek fia született. Az idősebb testvér a gyermekének mindent megadott. A fia is szerette a népet, híres volt baráti körében és nagy vadász is. Az ifjabbik testvér fia folyton folyvást a könyveket bújta. Gyakran tanult akadémikusoktól, varázslóktól, kereskedőktől, de zárkózottsága miatt rossz pletykák kísérték. Állítólag fekete mágia megszállottja lett és hasonló bűbájoké. Egyszer a tanácsadó a király elé állt: „Királyom! A fiadat vadászat közben megtámadták. Az ország szélében élő sárkány felperzselte az erdőt és a leendő király a lángokban maradt.” A király bosszúból kivezényelte a seregét és ádáz csatába kezdett a sárkánnyal. Sok száz, sok ezer ember vesztette életét. Végül a király sikeresen megsebesítette a tűzköpőt, aki elmenekült. Az uralkodó nem akarta újra a népe vérét százával ontani, ezért felkérte a hőst, hogy mentse meg az országot. A hős felkereste a sárkányt, ellátta a sebét és elengedte a messzi világba. A trón megüresedett, előző tulaja meghalt. Állítólag meggyötörte a gyász és önként vonult a Halál színe elé. A trónra a tanácsadó rosszhírű fia került. Jó uralkodó volt, az ország felvirágzott, de polgárokat nem érdekelte. Hiányolták a mulatságokat, ezért mindig újabb és újabb hírek kerekedtek a jelleméről. Vége a mesének.
*A mese végére minden gyerkőc a lovag köré ült, a kisded is álomba szenderült, akit visszahelyezett az anyja karjaiba.*
- Milyen mese volt ez?
- Nincs is befejezve.
- Miféle hős menti meg a sárkányt?
*Panaszkodnak a publikumból.*
- Egy igazi hős. Ki mondta, hogy a...
*A zötykölődés egy csapásra abbamarad.*
-Megérkeztünk Artheniorba!
*Tájékoztatja a kocsis az utasokat.*
- Majd legközelebb elmondom, hogy miért nagy hős ez a hős.
*Kacsint egyet, de a rostély továbbra is takarja az arca vonalait. Leugrik és elhagyja a hallgatóságát.*
~ Fejtsék meg maguknak a mese titkait! ~
6955. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-17 23:32:30
Üzenet elküldve: 2019-06-17 23:32:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
*Intve hagyja el a tábort, s a kapuban táborozókat. Szemével még kövezi a szarvast, aki végül inkább az erdő mellett döntött. Csak annak örül, hogy ennyi időt szánt rájuk és megsegítette őket, mikor a fát hozták. Lyz minxe, aminek még nevet sem talált, könnyen tartja a lépést Éjviharral, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy nagyobb egy átlagos farkasképű szarvasnál.
Mikor Pycta a templomba irányozná őket, Hanlorent keresve, Lyz fürkészőn pillant az elfre. Nem is próbálja tagadni, hogy igyekszik eligazodni az erdőmélyi harcos elfen, de nemigen megy neki.*
- Hát jó, persze. Mehetünk a templomba *tétova jóváhagyás, amit "miért ne?" alapon hozott meg, mert bár céljuk más, ennyit igazán megtehetnek az elf lány felkutatásáért. Tulajdonképpen az valahol félúton elkerülte a figyelmét, hogy Hanlorent is keresik, és ha volt róla szó, de éppen nem figyelt, mert feladatokat osztogatott, nem szeretné Pyctát megbántani, hogy elfeledkezett valamiről, ami láthatóan fontos neki. Számára a harangok, kongatók, és a fegyver volt az elsődleges. Emiatt pedig ő igazából megkerülte volna a várost, de ha Pycta megnézné a templomot, ennyit igazán engedhet a harcos kedvéért.*
- Pycta? Elmondanád nekem, hogy mi történt a templomban akkor? *csendes szavait is biztosan meghallja az elf férfi, kétsége sincs felőle. Csak remélni meri, hogy részletesebben is beszámol az elmúlt eseményekről, mert eddig a ködös megjegyzéseken túl nemigen hallott semmit. Végül még egy kérdés csúszik ki a száján, ami csak úgy önkéntelen talál utat, ő maga sem hisz a fülének.*
- Hanloren miatt vagy ilyen szomorú?
*Aggódó pillantással fordítja Pycta felé fejét. Korábban sosem kérdezett volna ilyen bensőséges dogot, hisz ez valahol magánügy, de nem rejti véka alá, hogy ő pedig társaiért aggódik, most éppen a búskomor elf miatt. Hogyne aggódna miatta, amikor már indulás előtt is egészen komor volt, pedig úgy tűnt eleinte, szívesen kíséri el Lyzt. Ennek más oka aligha van, mint hogy aggódik a szépséges elf lányért, akivel együtt harcoltak a templomban, s nem lehet véletlen az sem, hogy erre terelte útjukat.*
*Intve hagyja el a tábort, s a kapuban táborozókat. Szemével még kövezi a szarvast, aki végül inkább az erdő mellett döntött. Csak annak örül, hogy ennyi időt szánt rájuk és megsegítette őket, mikor a fát hozták. Lyz minxe, aminek még nevet sem talált, könnyen tartja a lépést Éjviharral, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy nagyobb egy átlagos farkasképű szarvasnál.
Mikor Pycta a templomba irányozná őket, Hanlorent keresve, Lyz fürkészőn pillant az elfre. Nem is próbálja tagadni, hogy igyekszik eligazodni az erdőmélyi harcos elfen, de nemigen megy neki.*
- Hát jó, persze. Mehetünk a templomba *tétova jóváhagyás, amit "miért ne?" alapon hozott meg, mert bár céljuk más, ennyit igazán megtehetnek az elf lány felkutatásáért. Tulajdonképpen az valahol félúton elkerülte a figyelmét, hogy Hanlorent is keresik, és ha volt róla szó, de éppen nem figyelt, mert feladatokat osztogatott, nem szeretné Pyctát megbántani, hogy elfeledkezett valamiről, ami láthatóan fontos neki. Számára a harangok, kongatók, és a fegyver volt az elsődleges. Emiatt pedig ő igazából megkerülte volna a várost, de ha Pycta megnézné a templomot, ennyit igazán engedhet a harcos kedvéért.*
- Pycta? Elmondanád nekem, hogy mi történt a templomban akkor? *csendes szavait is biztosan meghallja az elf férfi, kétsége sincs felőle. Csak remélni meri, hogy részletesebben is beszámol az elmúlt eseményekről, mert eddig a ködös megjegyzéseken túl nemigen hallott semmit. Végül még egy kérdés csúszik ki a száján, ami csak úgy önkéntelen talál utat, ő maga sem hisz a fülének.*
- Hanloren miatt vagy ilyen szomorú?
*Aggódó pillantással fordítja Pycta felé fejét. Korábban sosem kérdezett volna ilyen bensőséges dogot, hisz ez valahol magánügy, de nem rejti véka alá, hogy ő pedig társaiért aggódik, most éppen a búskomor elf miatt. Hogyne aggódna miatta, amikor már indulás előtt is egészen komor volt, pedig úgy tűnt eleinte, szívesen kíséri el Lyzt. Ennek más oka aligha van, mint hogy aggódik a szépséges elf lányért, akivel együtt harcoltak a templomban, s nem lehet véletlen az sem, hogy erre terelte útjukat.*
6954. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-17 22:11:27
Üzenet elküldve: 2019-06-17 22:11:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan zörög a kocsi alatta, ahogy a város felé tart. Többen is vannak, sok az új idegen arc, akiket lehet többé nem is fog látni. Valamiért ösztönösen távolabb ül tőle.* ~Milyen szép, ahogy a család tagjai egymás mellé húzódnak.~ *Mosolyog a sisakja alatt, de nem láthatják a rostély árnyékától. Meg sem fordul a fejében, hogy a teljes páncél lehet a kerülés oka. Vannak itt mindenféle fajból és korból. Egy ember és egy sötételf család és néhány vándor. Néhányan fiatalok a vándor jelzőre, inkább csavargóknak sorolhatók. Az utastér túlfelében a gyerekek már kezdik unni az utat, inkább egymás piszkálásából lelnek kedvet az ébren léthez. A fokozódó játék egyre hangosabb és az alvó anya ölében fekvő kisded sírásba kezd. Óvatosan átveszi a gyermeket a sajátjába és ringatni kezdi.* - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testvérpár. Nem akármilyenek voltak, királyivérből valók. Az idősebb testvér király lett. Mindenkivel jól bánt, talán túl jól is. Szeretet tékozolni, hogy az emberek szeressék és a nép viszonozta a kedvességét. A másik testvér tanácsadó lett. Mindig a pénzén ült, szerette a vagyonát. Sokszor beszélt a testvérének, hogy mondja le a mulatságokat, de nem hallgatott rá. Nem egyszer támogatta ő is a királyság lakóit ínséges időkben, de számban messze elmaradt a másiktól. Az évek teltével mindkettőjüknek fia született. Az idősebb testvér a gyermekének mindent megadott. A fia is szerette a népet, híres volt baráti körében és nagy vadász is. Az ifjabbik testvér mindig tanult. Gyakran tanult akadémikusoktól, varázslóktól, kereskedőktől, de zárkózottsága miatt rossz pletykák kísérték. Állítólag fekete mágia megszállottja lett és hasonló bűbájoké. Egyszer a tanácsadó a király elé állt: „Királyom! A fiadat vadászat közben megtámadták. Az ország szélében élő sárkány felperzselte az erdőt és a leendő király a lángokban maradt.” A király bosszúból kivezényelte a seregét és ádáz csatába kezdett a sárkánnyal. Sok száz, sok ezer ember vesztette életét. Végül a király sikeresen megsebesítette a tűzköpőt, aki elmenekült. Az uralkodó nem akarta újra a népe vérét százával ontani, ezért felkérte a nagy tudású hőst, hogy mentse meg az országot. A hős felkereste a sárkányt, ellátta a sebét és elengedte a messzi világba. A király meghalt. Állítólag meggyötörte a gyász és önként vonult a Halál színe elé. A trónra a tanácsadó rosszhírű fia került. Jó uralkodó volt, az ország felvirágzott, de polgárokat nem érdekelte. Hiányolták a mulatságokat, ezért mindig újabb és újabb hírek kerekedtek a jelleméről. Vége *A mese végére minden gyerkőc a lovag köré ült, a kisded is álomba szenderült, akit visszahelyezett az anyja karjaiba.* - Milyen mese volt ez? Miféle hős menti meg a sárkányt? *Panaszkodik az egyik csavargó.* - Egy igazi hős. Ki mondta, hogy a... *A zötykölődés egy csapásra abbamarad.* -Megérkeztünk Artheniorba! *Tájékoztatja a kocsis az utasokat.* - Majd legközelebb elmondom, hogy miért nagy hős ez a hős. *Kacsint egyet, de a rostély továbbra is takarja az arca vonalait. Leugrik és elhagyja a hallgatóságát.*
~ Fejtsék meg maguk a mese titkait. ~
~ Fejtsék meg maguk a mese titkait. ~
6953. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-17 21:05:10
Üzenet elküldve: 2019-06-17 21:05:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gvard Anhon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Azt a pimasz pofázmányodat! Nem akarta még senki kitágítani a csizmááájááával? *Morog maga elé, elnyújtva a lényeget, hiszen egész nap gürcölt, most meg egy kis gizda eltakarja az egyetlen örömét. Nem csoda hát, hogy az idegesség futkározik a homlokán.*
-Milyen aprót? Mire esküszöl? *Kérdezget vissza, miközben kezét odacsapja a kőpadhoz, hogy segítségére legyen a feltápászkodásban.*
-Az eredetileg is úgy volt, vagy csak nyitva maradt? *Bök az egyik ujjával a félbeszakadt mondat végén a férfi nyitva maradt szájára.*
-Én nem bujkálok, csak kicsi lenne a pad elfeküdni. *Közli a tényeket tárgyilagosan.*
-Hö-hö. De ha akarnék se menni, ezért nem is értem miért pont ide tetted le a seggedet, hogy eltakard a Napot előlem. Valami bajod van a méretemmel kishörcsög?*Értetlenkedik, de most már feláll, hogy kinyújtóztassa a végtagjait.*
-Most miattad kellett megmozduljak, ez a nap is tönkre lett vágva. *Nyugtázza bánatos tekintettel, látszik nem haragos csak csalódott.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Azt a pimasz pofázmányodat! Nem akarta még senki kitágítani a csizmááájááával? *Morog maga elé, elnyújtva a lényeget, hiszen egész nap gürcölt, most meg egy kis gizda eltakarja az egyetlen örömét. Nem csoda hát, hogy az idegesség futkározik a homlokán.*
-Milyen aprót? Mire esküszöl? *Kérdezget vissza, miközben kezét odacsapja a kőpadhoz, hogy segítségére legyen a feltápászkodásban.*
-Az eredetileg is úgy volt, vagy csak nyitva maradt? *Bök az egyik ujjával a félbeszakadt mondat végén a férfi nyitva maradt szájára.*
-Én nem bujkálok, csak kicsi lenne a pad elfeküdni. *Közli a tényeket tárgyilagosan.*
-Hö-hö. De ha akarnék se menni, ezért nem is értem miért pont ide tetted le a seggedet, hogy eltakard a Napot előlem. Valami bajod van a méretemmel kishörcsög?*Értetlenkedik, de most már feláll, hogy kinyújtóztassa a végtagjait.*
-Most miattad kellett megmozduljak, ez a nap is tönkre lett vágva. *Nyugtázza bánatos tekintettel, látszik nem haragos csak csalódott.*
6952. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-17 20:46:23
Üzenet elküldve: 2019-06-17 20:46:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Desydemonha Gurkothar//
*A nagy bámészkodásban teljesen elbambul, hümmögéssel kommentál pár számára érdekesebb tűnő egyént, de mégse kel fel és lép oda egyikőjükhöz se, nem érzi úgy, hogy megérné bármelyikért is elmoccanni a jelenlegi kényelmes helyzetéből. Amikor odaette a fene arra a padra, észre se vette a mögötte heverő óriást, ami egy olyan bamba alaktól mint ő egyáltalán nem meglepő, éppen ezért meglepődik a hirtelen hangra. Elsőre hátra se néz, csupán legyint párat felé, és úgy szól vissza sajátos pimasz stílusában.*
-Ahhoz, hogy lássalak arra kéne forduljak, de olyan kényelmes most itt!
*Még nyújtózik is egyet kekeckedésként, jó alaposan kitakarva a legapróbb fénysugarat is ami arra vezethetne. Ellenben a fenyegetésre már csak elkezd a mögötte felülő nő felé fordulni.*
-Hogy az ég áldjon meg te fehérnép, ha aprót akarsz tőlem kéregetni én esküszöm...
*Ahogy meglátja, szemöldöke rögtön eltűnik a haja mögött, és nagy szemekkel, nyitva maradt szájjal bambul a nőre pár másodpercig, mielőtt szélesen elvigyorodna.*
-Az istenekre mekkora asszony! Te meg hol a fenében tudtál úgy elbújni, hogy nem vettelek észre?!
*Persze egy tapodtat se mozdul, annyi változott csupán, hogy Desydemonha most nem egy köpenyes hátat, hanem egy a röhögés szélén álló szemtelen férfi arcot nézegethet.*
*A nagy bámészkodásban teljesen elbambul, hümmögéssel kommentál pár számára érdekesebb tűnő egyént, de mégse kel fel és lép oda egyikőjükhöz se, nem érzi úgy, hogy megérné bármelyikért is elmoccanni a jelenlegi kényelmes helyzetéből. Amikor odaette a fene arra a padra, észre se vette a mögötte heverő óriást, ami egy olyan bamba alaktól mint ő egyáltalán nem meglepő, éppen ezért meglepődik a hirtelen hangra. Elsőre hátra se néz, csupán legyint párat felé, és úgy szól vissza sajátos pimasz stílusában.*
-Ahhoz, hogy lássalak arra kéne forduljak, de olyan kényelmes most itt!
*Még nyújtózik is egyet kekeckedésként, jó alaposan kitakarva a legapróbb fénysugarat is ami arra vezethetne. Ellenben a fenyegetésre már csak elkezd a mögötte felülő nő felé fordulni.*
-Hogy az ég áldjon meg te fehérnép, ha aprót akarsz tőlem kéregetni én esküszöm...
*Ahogy meglátja, szemöldöke rögtön eltűnik a haja mögött, és nagy szemekkel, nyitva maradt szájjal bambul a nőre pár másodpercig, mielőtt szélesen elvigyorodna.*
-Az istenekre mekkora asszony! Te meg hol a fenében tudtál úgy elbújni, hogy nem vettelek észre?!
*Persze egy tapodtat se mozdul, annyi változott csupán, hogy Desydemonha most nem egy köpenyes hátat, hanem egy a röhögés szélén álló szemtelen férfi arcot nézegethet.*
6951. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-17 20:06:08
Üzenet elküldve: 2019-06-17 20:06:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy fárasztó nap után sétál be a főtérre, a szökőkúthoz érve megmártja a kezét, majd a tarkójára simít némi hideg vizet. Bitangul kiizzadt az aznapi munkájában, lomhán is mozog, a körülötte állóknak úgy is tűnhet, mintha bármelyik percben sós zsákként temethetné maga alá akármelyiküket. Nem is áll messze a valóságtól ez az elképzelés. Körbenéz, a nap sugarai kellemesen cirógatják az arcát, így csak elmélázva ragad meg a tekintete egy mutatványoson, a tér másik felén. Aztán susmogásra lesz figyelmes, nem először történik már meg vele, hogy lopva méregetik és félve húzódnak a falhoz, ha elmegy az utcán. Így feláll és egy kőpadhoz sétál, de nem ül le rá, inkább mögé lép és az árnyában lefekszik, úgy, hogy az arcára pont rásüssön a Nap. Elégedetten szuszog, becsukott szemmel, míg valaki el nem állja a jótékony napfürdő útját.*
-No! Mi történt? Hát nem látod, hogy itt vagyok, he? *Morran fel, mikor kinyitva a szemeit látja, hogy valaki pont ott terpeszkedik, ahonnan nemrég még a Nap sütött. Az, hogy a másik oldalt is ültek, fel se tűnt neki, mert nem másztak bele egymás pihenésébe, nem úgy mint a mostani alak.*
-Ha jót akarsz húzzad magad arrébb, míg szépen vagyunk. *Ül fel a pad mögött, tekintete szúrós, szemöldökei pedig, mintha összenőttek volna a közelségtől.*
A hozzászólás írója (Desydemonha Gurkothar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.17 20:07:51
-No! Mi történt? Hát nem látod, hogy itt vagyok, he? *Morran fel, mikor kinyitva a szemeit látja, hogy valaki pont ott terpeszkedik, ahonnan nemrég még a Nap sütött. Az, hogy a másik oldalt is ültek, fel se tűnt neki, mert nem másztak bele egymás pihenésébe, nem úgy mint a mostani alak.*
-Ha jót akarsz húzzad magad arrébb, míg szépen vagyunk. *Ül fel a pad mögött, tekintete szúrós, szemöldökei pedig, mintha összenőttek volna a közelségtől.*
A hozzászólás írója (Desydemonha Gurkothar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.17 20:07:51
6950. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:41:11
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:41:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Lyzendra//
*Mióta kiléptek a kapun, azóta sem oldódik benne a komorság. A szarvas távoztába nem szól bele, ami önként csatlakozik hozzájuk, mint a minx vagy az irbisz, azt köszönettel elfogadja a Fákban Lakótól, de ami szabad, nem köti rabláncra. Ezért sem beszél soha úgy Xauzurról, mint az övé volna, inkább társaként gondol és ejt szót róla. A különleges erdőmélyi minx kötődését Lyzendrához csodálattal fogadja, hisz kevés ilyen állat hajtja igába a fejét fajtájukból.
Éjvihar boldogan üget alatta, élvezi, hogy kiszabadulhatott a falu karámjából, mégiscsak egy telivér. Az erdőmélyi elf hagyja is, hadd élvezze az utazást, Lyz úgyis tudja tartani vele a tempót.
Csak Arthenior közelében lassítja le a hátast és fogja vissza léptetésre, hogy még mielőtt beérnek a városba, beszélhessenek részletesebben útjukról Lyzendrával.*
- Egyenesen a templomba menjünk. Keressük ott először Hanlorent. *Lombzöld tekintete a távolba réved, nem is nagyon arra, amerre a templomot sejti. Visszatérnie a templomba nem könnyű, bár győzelmet arattak Sa'Tereth felett és sikerült megtisztítaniuk az oltárt, de mégis lelkének egy apró része ott maradt a sötétségben, melybe Hanlorennel merültek.*
- Már, ha te is így gondolod. *Köszörüli meg a torkát és pillant a minx hátán lovagló Lyzre maga mellett. Mosolyogni is próbál, de sajnos csak egy halovány utánzatra futja tőle.*
*Mióta kiléptek a kapun, azóta sem oldódik benne a komorság. A szarvas távoztába nem szól bele, ami önként csatlakozik hozzájuk, mint a minx vagy az irbisz, azt köszönettel elfogadja a Fákban Lakótól, de ami szabad, nem köti rabláncra. Ezért sem beszél soha úgy Xauzurról, mint az övé volna, inkább társaként gondol és ejt szót róla. A különleges erdőmélyi minx kötődését Lyzendrához csodálattal fogadja, hisz kevés ilyen állat hajtja igába a fejét fajtájukból.
Éjvihar boldogan üget alatta, élvezi, hogy kiszabadulhatott a falu karámjából, mégiscsak egy telivér. Az erdőmélyi elf hagyja is, hadd élvezze az utazást, Lyz úgyis tudja tartani vele a tempót.
Csak Arthenior közelében lassítja le a hátast és fogja vissza léptetésre, hogy még mielőtt beérnek a városba, beszélhessenek részletesebben útjukról Lyzendrával.*
- Egyenesen a templomba menjünk. Keressük ott először Hanlorent. *Lombzöld tekintete a távolba réved, nem is nagyon arra, amerre a templomot sejti. Visszatérnie a templomba nem könnyű, bár győzelmet arattak Sa'Tereth felett és sikerült megtisztítaniuk az oltárt, de mégis lelkének egy apró része ott maradt a sötétségben, melybe Hanlorennel merültek.*
- Már, ha te is így gondolod. *Köszörüli meg a torkát és pillant a minx hátán lovagló Lyzre maga mellett. Mosolyogni is próbál, de sajnos csak egy halovány utánzatra futja tőle.*
6949. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:38:10
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:38:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Tenyerét homlokához illesztve néz fel az égre, óvva kissé szemét a napsütéstől. Jó nagyot szippant a levegőbe, és pár hosszú másodpercig ismételgeti eme tevékenységet, mielőtt kezét visszahelyezné kardhüvelyére. Ugyanebben a pillanatban indul el kellemes sétatempóban a főtér belsőbb része felé, néha odabiccentve egy-egy kétesebb kinézetű alaknak akik vagy viszonozzák a gesztust, vagy egyenesen rá se hederítenek a köszönésre.
Köpenye lazán hagyva lóg a hátán, kissé még oldalát is takarva. Néha egy-egy enyhébb fuvallat meglibbenti az anyagot, így felfedve oldalán kardját amit természetesen magánál tart mint mindig.
Egyenesen az egyik szépen megmunkált kőpadhoz lépdel, és elheveredik rajta de olyan módon, hogy egy rosszalló pillantás keretében a másik oldalon ülő figura is inkább elsétál onnan. Ez persze őt nem zavarja, kihasználja a felszabaduló helyet is, és jóformán már elfekszik a padon.
Miután megtalálta a számára legkényelmesebb pozíciót, nekiáll végigmérni a téren jelenlévőket szórakozás után kutatva. A tömegből kilógó személyeket keresi főként, tapasztalatai szerint az effélékkel lehet a legjobban ellenni egy délutánon, vagy akár még azon túl is.*
Köpenye lazán hagyva lóg a hátán, kissé még oldalát is takarva. Néha egy-egy enyhébb fuvallat meglibbenti az anyagot, így felfedve oldalán kardját amit természetesen magánál tart mint mindig.
Egyenesen az egyik szépen megmunkált kőpadhoz lépdel, és elheveredik rajta de olyan módon, hogy egy rosszalló pillantás keretében a másik oldalon ülő figura is inkább elsétál onnan. Ez persze őt nem zavarja, kihasználja a felszabaduló helyet is, és jóformán már elfekszik a padon.
Miután megtalálta a számára legkényelmesebb pozíciót, nekiáll végigmérni a téren jelenlévőket szórakozás után kutatva. A tömegből kilógó személyeket keresi főként, tapasztalatai szerint az effélékkel lehet a legjobban ellenni egy délutánon, vagy akár még azon túl is.*
6948. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-11 15:37:40
Üzenet elküldve: 2019-06-11 15:37:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hathúros Strat//
- Hhú! *mondja, ahogy Strat a családja gyilkosairól beszél. Ki sem nézte volna eddig a tündérfiúból ezt a bosszúra szomjas gyűlöletet, de ahogyan mondja, el tudja képzelni, hogy mindezt komolyan gondolja, és talán meg is teszi, még ha egy vele egy magasságú vékony tündérfiúról van is szó. Nem szól semmit, úgy érzi nincs joga bosszúállásról meg gyűlöletről elmélkedni. Ki tudja, ha az ő családját ölték volna meg a szeme láttára, és levágják a kezét, mit hordozna a szívében.
Végül csak annyit fűz hozzá vigasztalásképpen, bár igazából ez persze nem lehet vigasz:*
- Nekem sincsen családom. De én nem is emlékszem rájuk. Mindig egyedül voltam, amióta visszaemlékszem. Csak apám rémlik nagyon nagyon kis koromból. Hogy sétálunk. Több semmi. Neked vannak emlékeid... és biztosan vannak szépek is, nem csak ez a szörnyűség.
*Aztán, amikor Strat hitetlenkedve kérdezi, hogy tényleg lehetséges lenne az, amit mesélt, bólintva biztatja.*
- Hidd el, lehetséges. Eeyr papjai meg papnői képesek rá. Biztosan itt a városban is találni olyan gyógyítót, aki Eeyr mágiájának erejével vissza tud növeszteni egy levágott tündér szárnyat.
Én lehet hogy ismerek is egyet... *teszi még hozzá elgondolkodva, és Hanloren nővérre gondol.*
- Talán a legjobb lenne, ha ezt szeretnéd, ha elmennél a Templomba. Arenih atya talán tudna Neked segíteni! *jut eszébe az idős Eeyr pap.*
- El is vihetlek hozzá!
- Hát látod, ha sikerülne visszanöveszteni a szárnyaidat, aztán pedig megtalálnád és megbüntetnéd a családod gyilkosait, az bizonyosan egy kalandos történet lenne. Olyan, amit érdemes megénekelni! *nevet Arja.*
- Ó, értem már! *veszi szemügyre a hangszert, és a hat húrt, ahogy az lekerül a dalnok tündér hátáról.* - Szóval innen a név! *pendíti meg a koboz húrjait amoyan ügyetlen módon, de hát Arja sem érthet mindenhez.*
- Nagyon szép hangszer, nagyon ügyes lehetsz, ha szépen tudsz játszani rajta! *mondja, ahogy kiérnek a térről, és befordulnak a Szegénynegyed girbe gurba utcáiba. Mert a tündér Arja szerencséjére rááll a dologra, és szívesen vele tart a Piacra.*
//Hathúros Strat//
- Hhú! *mondja, ahogy Strat a családja gyilkosairól beszél. Ki sem nézte volna eddig a tündérfiúból ezt a bosszúra szomjas gyűlöletet, de ahogyan mondja, el tudja képzelni, hogy mindezt komolyan gondolja, és talán meg is teszi, még ha egy vele egy magasságú vékony tündérfiúról van is szó. Nem szól semmit, úgy érzi nincs joga bosszúállásról meg gyűlöletről elmélkedni. Ki tudja, ha az ő családját ölték volna meg a szeme láttára, és levágják a kezét, mit hordozna a szívében.
Végül csak annyit fűz hozzá vigasztalásképpen, bár igazából ez persze nem lehet vigasz:*
- Nekem sincsen családom. De én nem is emlékszem rájuk. Mindig egyedül voltam, amióta visszaemlékszem. Csak apám rémlik nagyon nagyon kis koromból. Hogy sétálunk. Több semmi. Neked vannak emlékeid... és biztosan vannak szépek is, nem csak ez a szörnyűség.
*Aztán, amikor Strat hitetlenkedve kérdezi, hogy tényleg lehetséges lenne az, amit mesélt, bólintva biztatja.*
- Hidd el, lehetséges. Eeyr papjai meg papnői képesek rá. Biztosan itt a városban is találni olyan gyógyítót, aki Eeyr mágiájának erejével vissza tud növeszteni egy levágott tündér szárnyat.
Én lehet hogy ismerek is egyet... *teszi még hozzá elgondolkodva, és Hanloren nővérre gondol.*
- Talán a legjobb lenne, ha ezt szeretnéd, ha elmennél a Templomba. Arenih atya talán tudna Neked segíteni! *jut eszébe az idős Eeyr pap.*
- El is vihetlek hozzá!
- Hát látod, ha sikerülne visszanöveszteni a szárnyaidat, aztán pedig megtalálnád és megbüntetnéd a családod gyilkosait, az bizonyosan egy kalandos történet lenne. Olyan, amit érdemes megénekelni! *nevet Arja.*
- Ó, értem már! *veszi szemügyre a hangszert, és a hat húrt, ahogy az lekerül a dalnok tündér hátáról.* - Szóval innen a név! *pendíti meg a koboz húrjait amoyan ügyetlen módon, de hát Arja sem érthet mindenhez.*
- Nagyon szép hangszer, nagyon ügyes lehetsz, ha szépen tudsz játszani rajta! *mondja, ahogy kiérnek a térről, és befordulnak a Szegénynegyed girbe gurba utcáiba. Mert a tündér Arja szerencséjére rááll a dologra, és szívesen vele tart a Piacra.*
6947. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-10 23:31:37
Üzenet elküldve: 2019-06-10 23:31:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
*A fertály óra leteltével, Roth feltápászkodik a hűsítő árnyékból és elindul folytatva útját az északi erdőség felé. A piacot csak súrolva hagyja maga mögött, látva a kora délutáni tömeget, nincs kedve elkeveredni velük, majd a szegénynegyed söpredékes utcáit rója. Szerencséjére szárazak a kövezetlen utak, csak enyhe por lepi be lábbelijét. Most nem akar pénzt osztani a lustaságból megélőknek, s igyekszik kijutni a főtérre, majd minél hamarabb ki a városból is.
A nap melengeti arcát, szinte már izzad, kabátját levéve és kezében fogva megy tovább.
~Jól esne egy kis hűvös fuvallat.~
Ingét két ujja közé fogja és lengetve próbálja hűteni magát.
~Ma kivételesen nagyon meleg van.~
A főtérre érve láthatja, hogy mintha a szokottnál kevesebben vannak kinn az utcán. Akik kint vannak, többjük a szökőkút vizével enyhítik szomjúságukat és felhevült testüket.
Roth is odamegy a kúthoz és tenyerével mer a fenséges erővel bíró nedüből.
Miután iszik és jobban érzi magát, tovább áll, hogy végre láthassa, hova is vezeti a sors keze. Reméli hamarosan megérkezik oda, ahova kell, bár még nem tudja hol is van az, de ha odaér, biztosan tudni fogja. A megérzése biztosan nem fogja cserben hagyni.*
A nap melengeti arcát, szinte már izzad, kabátját levéve és kezében fogva megy tovább.
~Jól esne egy kis hűvös fuvallat.~
Ingét két ujja közé fogja és lengetve próbálja hűteni magát.
~Ma kivételesen nagyon meleg van.~
A főtérre érve láthatja, hogy mintha a szokottnál kevesebben vannak kinn az utcán. Akik kint vannak, többjük a szökőkút vizével enyhítik szomjúságukat és felhevült testüket.
Roth is odamegy a kúthoz és tenyerével mer a fenséges erővel bíró nedüből.
Miután iszik és jobban érzi magát, tovább áll, hogy végre láthassa, hova is vezeti a sors keze. Reméli hamarosan megérkezik oda, ahova kell, bár még nem tudja hol is van az, de ha odaér, biztosan tudni fogja. A megérzése biztosan nem fogja cserben hagyni.*
6946. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-10 22:42:21
Üzenet elküldve: 2019-06-10 22:42:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szürke Arja//
-Igazad lehet. Talán tényleg korán van még ahhoz. Bár nem tudom, hogy vajon bezárnak-e valaha ott a Pintybem.
*Gondolkozik el teljesen komolyan, hisz egy ilyen fogadó legjobb tudomása szerint legalábbis éjszaka több vendéget fogadnak, mint napközben. Bár azt, hogy a báró vajon mikor teszi be a lábát, vagy milyen elfoglaltságai lehetnek, azt nem tudja. Büszkén húzza ki magát, ahogy Arja a nevét említi, és hogy nevet rajta egyáltalán nem bánja, sőt, örül is neki. Ez egy muzsikusnak csak jó hír, legalább jobban megjegyzik.*
-Bizony ám! Hathúros a becsületes nevem. Igaz, csak úgy ragadt rám, de azért mit ne mondjak, hangzatos.
*Az az éjszaka valószínűleg örökre beleégett a tudatába, amikor levágták a szárnyait, és végeztek a családjával. Azóta forr benne a harag, és nem titkolt szándéka bosszút állni azokon, ha egyszer sikerül megtalálnia őket*
-Nem kell sajnálnod. Nem te csináltad. Régóta várom, hogy találkozhassam azokkal, akik ezt tették, hogy azt mondhassam: Helló, a nevem Strat, megölted a családom, készülj a halálra! Sokszor csak ez tartott életben, amikor nehéz idők voltak...
*Kicsit elszégyelli magát, hogy ilyen komoly témára terelte a szót, és hogy így rázúdította a lányra a szomorú történetét.*
-Tényleg van egy ilyen hely? Azt mondod, lehet újra szárnyam?
*Részben a hitetlenség, de valahol egy apró reménysugár gyúl ez ügyben, hogy talán újra lehetne szárnya.*
-Tudod nevetsz rajta, de nem tudhatod, hogy miből lehet jó dalt írni. Egy ügyes bárd lényegében bármiből tud, szóval... Ha egyszer úgy lesz, ne fogd vissza magad, és mesélj egy kalandot.
*Mosolyog őszintén, tényleg így gondolja. Az étel említésére a gyomra hamarabb válaszol, mint a szája, egy jó hangos korgással jelez, hogy szívesen benne lenne a dologban.*
-Igen, azt hiszem ez egy jó ötlet. Meg egyébként is szívesen veled megyek. Egyébként ez egy koboz, vagy lant, ha úgy tetszik. *Veszi le hátáról a hangszert, és mutatja a lánynak.* Eredetileg hét húros fajta, úgy lett kitalálva, viszont amint látod ennek csak hat húrja van. Az egyik egyszer elszakadt épp egy előadás előtt, és úgy kellett megoldanom. Annyira jól és egyedien sikerült, hogy azóta szándékosan egy húrral kevesebbel játszom. Innen ragadt rám a név.
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 22:51:06
//Szürke Arja//
-Igazad lehet. Talán tényleg korán van még ahhoz. Bár nem tudom, hogy vajon bezárnak-e valaha ott a Pintybem.
*Gondolkozik el teljesen komolyan, hisz egy ilyen fogadó legjobb tudomása szerint legalábbis éjszaka több vendéget fogadnak, mint napközben. Bár azt, hogy a báró vajon mikor teszi be a lábát, vagy milyen elfoglaltságai lehetnek, azt nem tudja. Büszkén húzza ki magát, ahogy Arja a nevét említi, és hogy nevet rajta egyáltalán nem bánja, sőt, örül is neki. Ez egy muzsikusnak csak jó hír, legalább jobban megjegyzik.*
-Bizony ám! Hathúros a becsületes nevem. Igaz, csak úgy ragadt rám, de azért mit ne mondjak, hangzatos.
*Az az éjszaka valószínűleg örökre beleégett a tudatába, amikor levágták a szárnyait, és végeztek a családjával. Azóta forr benne a harag, és nem titkolt szándéka bosszút állni azokon, ha egyszer sikerül megtalálnia őket*
-Nem kell sajnálnod. Nem te csináltad. Régóta várom, hogy találkozhassam azokkal, akik ezt tették, hogy azt mondhassam: Helló, a nevem Strat, megölted a családom, készülj a halálra! Sokszor csak ez tartott életben, amikor nehéz idők voltak...
*Kicsit elszégyelli magát, hogy ilyen komoly témára terelte a szót, és hogy így rázúdította a lányra a szomorú történetét.*
-Tényleg van egy ilyen hely? Azt mondod, lehet újra szárnyam?
*Részben a hitetlenség, de valahol egy apró reménysugár gyúl ez ügyben, hogy talán újra lehetne szárnya.*
-Tudod nevetsz rajta, de nem tudhatod, hogy miből lehet jó dalt írni. Egy ügyes bárd lényegében bármiből tud, szóval... Ha egyszer úgy lesz, ne fogd vissza magad, és mesélj egy kalandot.
*Mosolyog őszintén, tényleg így gondolja. Az étel említésére a gyomra hamarabb válaszol, mint a szája, egy jó hangos korgással jelez, hogy szívesen benne lenne a dologban.*
-Igen, azt hiszem ez egy jó ötlet. Meg egyébként is szívesen veled megyek. Egyébként ez egy koboz, vagy lant, ha úgy tetszik. *Veszi le hátáról a hangszert, és mutatja a lánynak.* Eredetileg hét húros fajta, úgy lett kitalálva, viszont amint látod ennek csak hat húrja van. Az egyik egyszer elszakadt épp egy előadás előtt, és úgy kellett megoldanom. Annyira jól és egyedien sikerült, hogy azóta szándékosan egy húrral kevesebbel játszom. Innen ragadt rám a név.
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 22:51:06
6945. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-10 15:54:10
Üzenet elküldve: 2019-06-10 15:54:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hathúros Strat//
- Ó, igen! Köszönöm! Az nagyon jó lenne! *örül meg a lány a felajánlásnak.*
- Bár azt hiszem, ilyenkor még nagyon korán van odamenni. *gondolja végig a dolgot. Semmiképp sem akar ilyen korán reggel odaállítani!*
- Inkább majd napközben... *pillant Stratra nyugtalanul, mert persze nem várhatja a fiútól, hogy addig várjon rá. Pedig igazán hálás lenne, ha legalább a környéket vagy az utcát megmutatná neki, ahonnan már majd maga is odatalál. ~Na meg, jó lenne nagyon addig is a társasága~ gondol bele a dologba. Bizony sokkal jobb lenne a tündérfiúval eltölteni addig az időt, mint egyedül.*
- Hathúros? *neveti el magát a néven.*
- Hathúros Strat? Hát ez jó név! Kiváló egy vándordalnoknak! *vélekedik. Aztán amikor a megfosztott szárnyakra terelődik a szó, persze elkomorul.*
- Ó! Én nagyon sajnálom! *nem kérdezi meg, hogy hogyan történt, ilyesmit nem szoktak Lanawinben az utcán megbeszélni. Különben is: látott már ilyet. El tudja képzelni, miféle szörnyűség lehetett. A tündér gyerekek, szányas és apró mivoltuk miatt, ha az utca az otthonuk, sokszor válnak durva, akár tettlegességig is fajuló tréfák céltábláivá.*
- Eeyr gyógyítói meg tudnának gyógyítani! Láttam Lihanechben, az árvaházban! Egy tündér kislánynak visszanőttek a szárnyai, pedig *sápad el* tőből levágták őket! *mondja biztatásképpen, reméli, nem elszörnyülködtetnie sikerül ehelyett Stratot.*
- Biztosan! *neveti el magát, ahogy újra vidámabb témára terelődik a szó.*
- De földmélyi kincsekről is esett szó, meg a refrénben a törpe király koronájáról *mosolyog. Lehet hogy a törpék Wegtorenben annyit hallgatott dalai kincsekről meg kincskeresésről meg kalandokról is ludasak abban, hogy Arjának ennyire egyértelmű, hogy egy napon belőle is majd igazi kalandor és felfedező lesz? Ki tudja! Rejtett helyeket, titkos átjárókat, befalazott ajtókat, eldugott dolgokat mindenesetre kicsi kora óta különös érzékkel és kedvvel fedez fel. Mindig is imádta ezt csinálni, sokszor az őrületbe kergetve az árvaházban a nővéreket ezzel, akik talán máig nem tudják, hogyan szökött ki Arja a piacra meg egy kis csavargásra mindig, amikor csak kedve tartotta.*
- Örvendek, Hathúros Strat, dalnok és vándorzenész. *vág vissza a bemutatkozásra széles mosollyal. Közben hirtelen észreveheti a tündér, ha arrafelé néz, hogy az Arja nyakában lógó feltűnő szemtalizmán szeme hirtelen felpattan, és nyugtalanító módon rábámul, majd kis idő múltán, ugyanolyan váratlan módon hirtelen lecsukódik.
Arja pedig kicsit kihúzza magát a fiú szavaira, és magabiztosan és lelkesen közli:*
- Ha akarod, majd elmesélem egy kalandomat! És akkor lesz amit megénekelj! *vág először komoly képet, de persze aztán rákacsint Stratra, hogy csak ugratja, nehogy komolyan vegye a csak megjátszott beképzelt fellengzősséget.
Aztán, hogy idáig jutottak, már meg meri kockáztatni, hogy megkérdezze a tündérfiútól, hát hogyha rááll:*
- Addig is, amíg elmegyek abba a Kereskedőházba, khm... mondd csak, Strat, nem lenne kedved velem jönni? Elmehetnénk a piacra! Jó lenne... szóval elég éhes vagyok, és nem akarok így odaállítani, tudod, éhesen. *magyarázza.*
- Te ettél már ma? *kérdezi. Igazán nem akar tolakodni, de ha Strat hasonló cipőben jár, úgy véli, akkor biztos nagyobb kedvvel tart majd vele.*
- Ott mindig akad valaki, aki olcsón ad érett gyümölcsöt. Meg ilyenkor már a cipók is kisülnek, azok nagyon finomak, és olcsók! *mondja még reklámnak, de nagyon bízik benne, hogy a tündérfiú enélkül is rááll.*
- Na és mondd csak, milyen hangszered van? *kérdezi meg még, mert erre is nagyon kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 15:57:10
//Hathúros Strat//
- Ó, igen! Köszönöm! Az nagyon jó lenne! *örül meg a lány a felajánlásnak.*
- Bár azt hiszem, ilyenkor még nagyon korán van odamenni. *gondolja végig a dolgot. Semmiképp sem akar ilyen korán reggel odaállítani!*
- Inkább majd napközben... *pillant Stratra nyugtalanul, mert persze nem várhatja a fiútól, hogy addig várjon rá. Pedig igazán hálás lenne, ha legalább a környéket vagy az utcát megmutatná neki, ahonnan már majd maga is odatalál. ~Na meg, jó lenne nagyon addig is a társasága~ gondol bele a dologba. Bizony sokkal jobb lenne a tündérfiúval eltölteni addig az időt, mint egyedül.*
- Hathúros? *neveti el magát a néven.*
- Hathúros Strat? Hát ez jó név! Kiváló egy vándordalnoknak! *vélekedik. Aztán amikor a megfosztott szárnyakra terelődik a szó, persze elkomorul.*
- Ó! Én nagyon sajnálom! *nem kérdezi meg, hogy hogyan történt, ilyesmit nem szoktak Lanawinben az utcán megbeszélni. Különben is: látott már ilyet. El tudja képzelni, miféle szörnyűség lehetett. A tündér gyerekek, szányas és apró mivoltuk miatt, ha az utca az otthonuk, sokszor válnak durva, akár tettlegességig is fajuló tréfák céltábláivá.*
- Eeyr gyógyítói meg tudnának gyógyítani! Láttam Lihanechben, az árvaházban! Egy tündér kislánynak visszanőttek a szárnyai, pedig *sápad el* tőből levágták őket! *mondja biztatásképpen, reméli, nem elszörnyülködtetnie sikerül ehelyett Stratot.*
- Biztosan! *neveti el magát, ahogy újra vidámabb témára terelődik a szó.*
- De földmélyi kincsekről is esett szó, meg a refrénben a törpe király koronájáról *mosolyog. Lehet hogy a törpék Wegtorenben annyit hallgatott dalai kincsekről meg kincskeresésről meg kalandokról is ludasak abban, hogy Arjának ennyire egyértelmű, hogy egy napon belőle is majd igazi kalandor és felfedező lesz? Ki tudja! Rejtett helyeket, titkos átjárókat, befalazott ajtókat, eldugott dolgokat mindenesetre kicsi kora óta különös érzékkel és kedvvel fedez fel. Mindig is imádta ezt csinálni, sokszor az őrületbe kergetve az árvaházban a nővéreket ezzel, akik talán máig nem tudják, hogyan szökött ki Arja a piacra meg egy kis csavargásra mindig, amikor csak kedve tartotta.*
- Örvendek, Hathúros Strat, dalnok és vándorzenész. *vág vissza a bemutatkozásra széles mosollyal. Közben hirtelen észreveheti a tündér, ha arrafelé néz, hogy az Arja nyakában lógó feltűnő szemtalizmán szeme hirtelen felpattan, és nyugtalanító módon rábámul, majd kis idő múltán, ugyanolyan váratlan módon hirtelen lecsukódik.
Arja pedig kicsit kihúzza magát a fiú szavaira, és magabiztosan és lelkesen közli:*
- Ha akarod, majd elmesélem egy kalandomat! És akkor lesz amit megénekelj! *vág először komoly képet, de persze aztán rákacsint Stratra, hogy csak ugratja, nehogy komolyan vegye a csak megjátszott beképzelt fellengzősséget.
Aztán, hogy idáig jutottak, már meg meri kockáztatni, hogy megkérdezze a tündérfiútól, hát hogyha rááll:*
- Addig is, amíg elmegyek abba a Kereskedőházba, khm... mondd csak, Strat, nem lenne kedved velem jönni? Elmehetnénk a piacra! Jó lenne... szóval elég éhes vagyok, és nem akarok így odaállítani, tudod, éhesen. *magyarázza.*
- Te ettél már ma? *kérdezi. Igazán nem akar tolakodni, de ha Strat hasonló cipőben jár, úgy véli, akkor biztos nagyobb kedvvel tart majd vele.*
- Ott mindig akad valaki, aki olcsón ad érett gyümölcsöt. Meg ilyenkor már a cipók is kisülnek, azok nagyon finomak, és olcsók! *mondja még reklámnak, de nagyon bízik benne, hogy a tündérfiú enélkül is rááll.*
- Na és mondd csak, milyen hangszered van? *kérdezi meg még, mert erre is nagyon kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 15:57:10
6944. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-10 10:11:10
Üzenet elküldve: 2019-06-10 10:11:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A városba érve kénytelen leszállni Uraság hátáról, hiszen mégse tartja illendőnek, hogy lóháton közlekedjen, ennek köszönhetően viszont elveszti azt az előnyét, hogy fentről szemlélhesse a környéket. A földről azonban sokkal kevésbé látja át a helyzetet, és nehezebben tudja behatárolni, merre is indultak legutóbb a piac felé. ~Talán erre?~ vizslatja töprengve az egyik utcát, majd a másikat. Egyszerre tűnik neki ismerősnek és ismeretlennek, amit lát. Megérzése végül mégis inkább az első felé húzza, így erre hallgatva meg is indul arrafelé, kantáron vezetve maga mögött lovát. ~Csak lyukadjunk ki a piacnál végül~ fohászkodik magában, ahogy beleveti magát a járókelők forgatagába.*
6943. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:52:03
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:52:03
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Leon//
*Nem tudni, hogy Selessel vajon csak a baba miatt csapongó érzelmei tréfálkoznak, vagy tényleg nyomós oka van rá, amit tesz, de felbosszantja Leon tétlensége.*
~ Miért nem tud segíteni? ~ *Gondolja magában, és közben egyre nagyobb bűntudata is van, amiért ezt gondolja. Mégsem tehet semmit, érzései kirobbannak belőle.*
- Kérlek, segíts legalább egy kicsit megkönnyíteni a dolgomat! *Kiabál, mintha nem is ő lenne, és közben könnyei is megállíthatatlanul potyognak.* Én szeretném az új életet, biztonságot szeretnék, és nem tudom, meddig bírom még tovább, hogy úgy vonszolom át magam a fél világon, mint egy felfújt gömböcöt! Találj házat, kérlek, vagy csinálj valamit, én nem tudom már… Én nem bírom tovább! A környéken megtalálsz, nem megyek messzire… *Gondolkodik egy kicsit.* Nem is tudok, mert hányingerem van, és utálom, hogy lötyög alattam ez a buta ló!
*Azzal sírva elfordítja az állatot, és elindul vele a legközelebbi rét felé. Emlékszik, még annak idején ott pihent meg, olyan jó volt mezítláb lépdelni a fűben, és nem gondolni a világ bajaival. Valahol egyszerűbb volt minden, de akkor még nem volt babája, nem volt párja, lova…*
- Ne haragudj, Cserfes. *Mondja, megsimogatva a ló nyakát.* Nem vagy buta.
~ Miért nem segít, miért nem teszi egyszerűbbé a dolgot? ~ *Néha úgy érzi, Leon nélkül még könnyebb is lenne. Még akkor, mikor egyedül sétált a fűben…*
*Nem tudni, hogy Selessel vajon csak a baba miatt csapongó érzelmei tréfálkoznak, vagy tényleg nyomós oka van rá, amit tesz, de felbosszantja Leon tétlensége.*
~ Miért nem tud segíteni? ~ *Gondolja magában, és közben egyre nagyobb bűntudata is van, amiért ezt gondolja. Mégsem tehet semmit, érzései kirobbannak belőle.*
- Kérlek, segíts legalább egy kicsit megkönnyíteni a dolgomat! *Kiabál, mintha nem is ő lenne, és közben könnyei is megállíthatatlanul potyognak.* Én szeretném az új életet, biztonságot szeretnék, és nem tudom, meddig bírom még tovább, hogy úgy vonszolom át magam a fél világon, mint egy felfújt gömböcöt! Találj házat, kérlek, vagy csinálj valamit, én nem tudom már… Én nem bírom tovább! A környéken megtalálsz, nem megyek messzire… *Gondolkodik egy kicsit.* Nem is tudok, mert hányingerem van, és utálom, hogy lötyög alattam ez a buta ló!
*Azzal sírva elfordítja az állatot, és elindul vele a legközelebbi rét felé. Emlékszik, még annak idején ott pihent meg, olyan jó volt mezítláb lépdelni a fűben, és nem gondolni a világ bajaival. Valahol egyszerűbb volt minden, de akkor még nem volt babája, nem volt párja, lova…*
- Ne haragudj, Cserfes. *Mondja, megsimogatva a ló nyakát.* Nem vagy buta.
~ Miért nem segít, miért nem teszi egyszerűbbé a dolgot? ~ *Néha úgy érzi, Leon nélkül még könnyebb is lenne. Még akkor, mikor egyedül sétált a fűben…*
6942. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-09 14:41:21
Üzenet elküldve: 2019-06-09 14:41:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szürke Arja//
*Valóban nem nagy fáradtság neki, legalább a hosszú séta után, míg ideért az elméjét is megmozgatja kicsit. Ez mindig jót tesz a muzsikusnak.*
-Hogy? Ó, igazán szivesen. Nem tesz semmit.
*Vakarja meg szőke fürtjeit. Még egész kiskorában megtanult olvasni, nem sokkal utána, miután vándorszínészek fogadták be. Meg kellett tanulnia a szövegeket, hogy hasznukra váljon az előadásokban, na meg persze a dalszövegeket is. A szöveget olvasva maga is elgondolkozik, hogy mi lenne, ha beállna valamelyik helyre, netán pont a Pintybe. Egy ügyes kezű bárd, akinek az esze is a helyén van mindig jól jön a háznál. Vonzza a vendégeket, és egyéb dolgokat is rá lehet bízni. De hamar elengedi ezt az ötletet, nehezen tűri, ha parancsolgatnak neki, igazi szabadszellem. Nincs a földön egy vándor sem, ami azt jól tűri.*
-Tudom igen. Szeretnéd, hogy útbaigazítsalak? Netán el is kisérhetlek, ha gondolod.
*Ajánlja fel a lánynak, lévén egyéb dolga sincs éppen.*
-Igen tudok, nem is akárhogy! *Jelenti ki büszkén, s közben a hátán lévő kobozra mutat.* Innen is ragadt rám a név: Hathúros.
*Szavaiban nem cseng vissza a nagyképűség, csupán mintha kész tényeket közölne.*
-Igen, az vagyok. Bár sajnos a szárnyaimtól megfosztottak... De egyszer még úgyis visszaszerzem őket, ha addig élek is! De bocsáss meg, nem akarlak ezzel untatni.
Biztos valami ismert kocsmadalt játszott, amit szeretnek az emberek, és valószínűleg jól. * Mosolyog. ~Biztos a mert aki a sört szereti rossz ember nem lehet címűt, vagy valami hasonlót.~ *
-Hát akkor örvendek Szürke Arja, kalandor és kincsvadász. Ez nagyon izgalmasan hangzik, mit ne mondjak. Bárcsak én is eljutnék egyszer egy kincsvadászatra, biztos szép dalokat írnék róla...
//Szürke Arja//
*Valóban nem nagy fáradtság neki, legalább a hosszú séta után, míg ideért az elméjét is megmozgatja kicsit. Ez mindig jót tesz a muzsikusnak.*
-Hogy? Ó, igazán szivesen. Nem tesz semmit.
*Vakarja meg szőke fürtjeit. Még egész kiskorában megtanult olvasni, nem sokkal utána, miután vándorszínészek fogadták be. Meg kellett tanulnia a szövegeket, hogy hasznukra váljon az előadásokban, na meg persze a dalszövegeket is. A szöveget olvasva maga is elgondolkozik, hogy mi lenne, ha beállna valamelyik helyre, netán pont a Pintybe. Egy ügyes kezű bárd, akinek az esze is a helyén van mindig jól jön a háznál. Vonzza a vendégeket, és egyéb dolgokat is rá lehet bízni. De hamar elengedi ezt az ötletet, nehezen tűri, ha parancsolgatnak neki, igazi szabadszellem. Nincs a földön egy vándor sem, ami azt jól tűri.*
-Tudom igen. Szeretnéd, hogy útbaigazítsalak? Netán el is kisérhetlek, ha gondolod.
*Ajánlja fel a lánynak, lévén egyéb dolga sincs éppen.*
-Igen tudok, nem is akárhogy! *Jelenti ki büszkén, s közben a hátán lévő kobozra mutat.* Innen is ragadt rám a név: Hathúros.
*Szavaiban nem cseng vissza a nagyképűség, csupán mintha kész tényeket közölne.*
-Igen, az vagyok. Bár sajnos a szárnyaimtól megfosztottak... De egyszer még úgyis visszaszerzem őket, ha addig élek is! De bocsáss meg, nem akarlak ezzel untatni.
Biztos valami ismert kocsmadalt játszott, amit szeretnek az emberek, és valószínűleg jól. * Mosolyog. ~Biztos a mert aki a sört szereti rossz ember nem lehet címűt, vagy valami hasonlót.~ *
-Hát akkor örvendek Szürke Arja, kalandor és kincsvadász. Ez nagyon izgalmasan hangzik, mit ne mondjak. Bárcsak én is eljutnék egyszer egy kincsvadászatra, biztos szép dalokat írnék róla...
6941. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-06-09 12:59:17
Üzenet elküldve: 2019-06-09 12:59:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hathúros Strat//
*A tündérfiú Arja szerencséjére készségesen rááll a dologra, és felolvassa a hosszú papíron levő hirdetést a lánykának.
Ami nagyon izgalmas! A másik is, a városi őrséges is, de Arja oda nem látja értelmét jelentkezni. Ha fiú lenne, akkor más volna a helyzet, akkor aztán biztos hogy megpróbálná, még ha nem is ért a fegyverforgatáshoz, akkor is. Idővel megtanulná ő, nem ügyetlen! Koszt, kvártély és fizetés! Milyen jól hangzik már!
De a Kereskedőház hirdetése! Azé a Wegtorenié! Amelyik kalandorokat keres, meg kincsvadászokat! Hát ő abban ügyes lenne, ebben biztos! Meg tetszene neki ez a kincsvadászat, Neniyzon kellőképpen felcsigázta a fantáziáját azzal a dologgal. Azt is látta ám, hogy mennyire izgatott lett Dogah, a piaci kereskedő, amikor a törpe elmondta neki, hogy hová is tartanak.
Meg kell próbálnia! ~Legfeljebb elzavarnak...~ biggyeszti le a száját. ~Hát akkor nem tudják, mit veszítenek! De meg fogom győzni őket!~ határozza el magát visszavonhatatlanul. ~Hát egy próbát megér a dolog, nem? Kósza Pinty nevű fogadó.~ vési jól az emlékezetébe, amit hall.*
- Ó, nagyon köszönöm! Nagyon sokat segítettél ezzel nekem!* hálálkodik a fiúnak, még akkor is, ha igazán, annak nem sokba került a felolvasás. De hát lehetett volna undok is, vagy elutasító, itt hagyva őt, ha végzett a táblánál, de nem, igazán barátságosan viselkedik vele.
Persze az aranyszabályt Arja már nagyon korán meg kellett tanulja csavargó élete során: aki nagyon kedves, az gyanús, azt el kell kerülni, mert akar valamit, ellopni valamijét, eladni őt valakinek, vagy csak kihasználni, mert butának nézi. Csakhogy Arját egyáltalán nem ejtették a fejére! Talán ezért is maradhatott meg olyannak, amilyen annak ellenére, hogy apró korától gyakorlatilag az utcán élt, kivéve azt a néhány évet Lihanechben, az árvaházban.
A legvégére már nem is figyel annyira, olyan jól hangzik a dolog. A kérdésre, hogy ismeri-e a Kósza Pinty nevű helyet, csak a fejét rázza.*
- Aa... nem tudom, hol található. Te igen? *kérdezi, bízva abban, hogy a tündér tud valami útmutatással szolgálni.
Aztán jön a városőrséges papír, meg ilyen karaván kísérős hirdetések, de az most már nem érdekli a lányt. A Kereskedőház hirdetése viszont annál inkább.
Aztán kiderül a neve a tündérnek, meg hogy zenél, utcai meg kocsmai bárd.*
- Ó, tudsz zenélni? De jó! *örül meg neki, és egyből Rodderigo jut eszébe, meg a nagy hangszere.*
- Nagyon szeretem a bárdokat, meg a történeteiket! Wegtorenben mindig órákig hallgattam egyet, de az törpe volt, nem tündér, mint Te! *néz kérdőn a fiúra, mert azért csak gondolja egyelőre, hogy tündér!*
- Az vagy, ugye?
- Az utca végén, a törpék ivójában zenélt minden este. Sokszor a lábukkal döngették a padlót az ivóban, meg a kupákkal ütötték a traktust, annyira, hogy még a szabó műhelybe is behallatszott! *neveti el magát az emléken.*
- Ó, én Arja vagyok. *válaszolja a bemutatkozásra meg az udvarias kérdésre.*
- Szürke Arja. Kalandor. *mondja komolyan, de azért a kijelentés után, hogy hogy nem, egy kicsit köhögnie kell.*
- Szóval, tudod, kalandor akarok lenni! Kincsvadász! Igazi kincsvadász. *mondja komoly elszánással.*
- Ma reggel már majdnem el is indultam egy kutatásra és kincsvadászatra egy törpével, csak aztán, tudod, máshogy alakultak a dolgok. *von vállat.*
//Hathúros Strat//
*A tündérfiú Arja szerencséjére készségesen rááll a dologra, és felolvassa a hosszú papíron levő hirdetést a lánykának.
Ami nagyon izgalmas! A másik is, a városi őrséges is, de Arja oda nem látja értelmét jelentkezni. Ha fiú lenne, akkor más volna a helyzet, akkor aztán biztos hogy megpróbálná, még ha nem is ért a fegyverforgatáshoz, akkor is. Idővel megtanulná ő, nem ügyetlen! Koszt, kvártély és fizetés! Milyen jól hangzik már!
De a Kereskedőház hirdetése! Azé a Wegtorenié! Amelyik kalandorokat keres, meg kincsvadászokat! Hát ő abban ügyes lenne, ebben biztos! Meg tetszene neki ez a kincsvadászat, Neniyzon kellőképpen felcsigázta a fantáziáját azzal a dologgal. Azt is látta ám, hogy mennyire izgatott lett Dogah, a piaci kereskedő, amikor a törpe elmondta neki, hogy hová is tartanak.
Meg kell próbálnia! ~Legfeljebb elzavarnak...~ biggyeszti le a száját. ~Hát akkor nem tudják, mit veszítenek! De meg fogom győzni őket!~ határozza el magát visszavonhatatlanul. ~Hát egy próbát megér a dolog, nem? Kósza Pinty nevű fogadó.~ vési jól az emlékezetébe, amit hall.*
- Ó, nagyon köszönöm! Nagyon sokat segítettél ezzel nekem!* hálálkodik a fiúnak, még akkor is, ha igazán, annak nem sokba került a felolvasás. De hát lehetett volna undok is, vagy elutasító, itt hagyva őt, ha végzett a táblánál, de nem, igazán barátságosan viselkedik vele.
Persze az aranyszabályt Arja már nagyon korán meg kellett tanulja csavargó élete során: aki nagyon kedves, az gyanús, azt el kell kerülni, mert akar valamit, ellopni valamijét, eladni őt valakinek, vagy csak kihasználni, mert butának nézi. Csakhogy Arját egyáltalán nem ejtették a fejére! Talán ezért is maradhatott meg olyannak, amilyen annak ellenére, hogy apró korától gyakorlatilag az utcán élt, kivéve azt a néhány évet Lihanechben, az árvaházban.
A legvégére már nem is figyel annyira, olyan jól hangzik a dolog. A kérdésre, hogy ismeri-e a Kósza Pinty nevű helyet, csak a fejét rázza.*
- Aa... nem tudom, hol található. Te igen? *kérdezi, bízva abban, hogy a tündér tud valami útmutatással szolgálni.
Aztán jön a városőrséges papír, meg ilyen karaván kísérős hirdetések, de az most már nem érdekli a lányt. A Kereskedőház hirdetése viszont annál inkább.
Aztán kiderül a neve a tündérnek, meg hogy zenél, utcai meg kocsmai bárd.*
- Ó, tudsz zenélni? De jó! *örül meg neki, és egyből Rodderigo jut eszébe, meg a nagy hangszere.*
- Nagyon szeretem a bárdokat, meg a történeteiket! Wegtorenben mindig órákig hallgattam egyet, de az törpe volt, nem tündér, mint Te! *néz kérdőn a fiúra, mert azért csak gondolja egyelőre, hogy tündér!*
- Az vagy, ugye?
- Az utca végén, a törpék ivójában zenélt minden este. Sokszor a lábukkal döngették a padlót az ivóban, meg a kupákkal ütötték a traktust, annyira, hogy még a szabó műhelybe is behallatszott! *neveti el magát az emléken.*
- Ó, én Arja vagyok. *válaszolja a bemutatkozásra meg az udvarias kérdésre.*
- Szürke Arja. Kalandor. *mondja komolyan, de azért a kijelentés után, hogy hogy nem, egy kicsit köhögnie kell.*
- Szóval, tudod, kalandor akarok lenni! Kincsvadász! Igazi kincsvadász. *mondja komoly elszánással.*
- Ma reggel már majdnem el is indultam egy kutatásra és kincsvadászatra egy törpével, csak aztán, tudod, máshogy alakultak a dolgok. *von vállat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773