//Lyz, Bobbir, Pycta//
- Igen. *Válaszol száraz hangon. Érzi, hogy ez talán kicsit drámaira sikerült, de nem gondolja, hogy miatta. Ez a helyzet drámai. Megjelenik egykori szerelme, akiről már teljesen lemondott, csak érzelmeit tartotta meg lezárva agyának egy eldugott, apró zugában, mint szép emléket, majd átadja neki nemrég született leányát, hogy nevelje fel. Mi ez, ha nem drámai.*
- Én... *Válaszolni szeretne a kérdésre, de Bobbirra siklik lombzöld pillantása és rájön, hogy nem ez a pillanat az, amikor magyarázattal fog szolgálni. Elvállalta a gyermek felnevelését, de nem kívánja befeketíteni Aenaet azzal, hogy kiteregeti a szennyest. Most már mindegy a miért, csak az számít, hogy Nievesha nála van, a topázszemű pedig elment.
Megkeményednek a vonásai, újra betakarja a kislányt a karjában, így talán Lyznek sem lesz lehetősége megpillantani a gyermek fülét és ezzel bizonyosságot szereznie. Mélyet lélegzik, hogy visszaszerezze belső egyensúlyát. Ez is csak egy harc. Harc, hogy rendesen felnevelje a kislányt.*
- Nem, nem az enyém. *Ad választ maga a kimondott kérdésre. Lyzendra kijelentésére pedig kurtán bólint.
A Bobbirral való kézfogáskor haloványan viszonozza a meghajlást is, a csecsemő korlátozza kissé ebben, de az elf biztosan nem veszi rossz néven.*
- Köszönöm. Az Erdő Szívének segedelmével és sok szeretettel biztosan sikerülni fog. *Megsimogatja páncélkesztyűs ujjával Nievesha arcát, most először mosolyodik el, de mosolya még erőtlen, de őszinte.
Éjvihar után néz, aki nem messze tőle álldogál nyugodtan.*
- Bocsánatotokat kell kérnem, de azt hiszem, jobb volna elindulnom haza. Sok dolgom lesz még ma. *Emeli meg kissé magyarázatképpen a gyermeket, aki most még nyugodt, de ki tudja, mikor lesz éhes vagy mikor kell tisztába tenni. Azt is tudja, hogy a csecsemők előszeretettel sírnak, bár Nievesha nyugodt babának tűnik.*
- Bobbir, örülök, hogy megismertelek, remélem, találkozunk még. Látogass meg minket egyszer a folyónál. *Ezúttal az erdőmélyi elf nyújt kezet, s ha megtörtént a kézfogás, Lyzendra felé fordul.*
- Ne haragudj, me'ochass. *Mondja halkan és elindul az éjfekete telivér felé. Nem tudja, az íjász lány hogyan dönt, hogy marad még Bobbirral vagy elindul vele, de neki mennie kell. A páncélos csuhás reméli, megérti.*