//Az erdei remete//
*Mikor a másik közli vele a segítségének az okát, őszinte döbbenet ül ki az arcára, bár általában fel szokta dúlni az emberek életét, de az neki csupán egy pillanat, így utána senki sincsen, aki ezzel szembesítené is. Ezúttal nem hagyta a sors, hogy csak úgy elsétáljon egyedül, hozzákötötte a bokájához a másikat, talán így kell majd vezekelnie az eddig társadalma ellen elkövetett bűneiért. Bár egy zsémbes és feldúlt férfinél azért erősebb sorscsapásra számított, mikor néha felmerült benne, hogy ezért drágán meg fog fizetni még. ~Viszont, fájós lábbal én is elviselhetetlenebb lennék, az tuti, egészen érthető. Nem is fecseg folyton. Még egy gyerek is nagyobb istencsapás lenne. ~ Egyelőre nem firtatja, hogy milyen módon tudná ő egyedül helyrerakni a másik életét, de bizonyára előbb vagy utóbb úgyis fény derül a dologra. Ahogy elnézi a férfit és, ahogy az otthonára emlékszik még, úgy véli, bizonyosan anyagi természetű jóvátételre számít tőle. Lumi gyorsabb tempójának köszönhetően, amit talán a büszkesége diktál, hamarosan meglátják a főteret.*
-A korsó vodka rohamosan kezd egyértelműen kivehető formát ölteni. *Viccelődik, persze tudja, valószínű erre csak egy rosszalló pillantást fog kapni, de nem izgatja. Sőt, inkább örül a fejleményeknek, még ugyan nem tudja, mekkora azaz alkohol mennyiség, ami ki tudná ütni ezt a nagydarab fickót, de sejti, hogy a korsó tömény már erősen közelíti azt. *
-Talán a fogadóban nem adnak kötszert, de a piacon bizonyára nem szenvednek hiányt. Elmegyek én érte, majd holnap, ha addig nem üszkösödik el a lábad. *Jegyzi meg, egy ilyen felajánlást talán még tehet, bár ha a férfi valóban olyan komolyan gondolja a jóvátételt, mint amennyire az rajta látszik, ki kéne használja inkább a helyzetet, hogy kereket oldjon, amíg ilyen gyenge. A főtér ugyan nem a megszokott arcát mutatja, mintha valami készülődne, nagyobb figyelmet kap és zsúfoltabb is, ami nem feltétlenül rossz.*