//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Mérgesen morran fel, hát úgy látszik nem sikerül, ráadásul még egér cincogását is hallja. Ha ez nem lenne elég, ehhez társul, hogy még körötte is repked. Eleinte csak nyakát nyújtogatja, kerülgetve tekintetével a kis zümmögőt, mert nem gondolná, hogy e apró teremtmény pont rá lenne kíváncsi, így ugyan félreértésből, de nem foglalkozik vele. Aztán mikor már javaslatokat is hall, egyszeriben ránéz. Mélyen, bele a szemébe, ahogyan csak Zaxdor tud. Szemöldöke is ösztönösen összehúzódik, aztán lassan kienged, majd félmosoly jelenik meg szája sarkában.*
- Ha még egyszer bácsinak... *Megrázza a fejét legyintve.* Hívj csak Zaxnak... mit is mondtál... ez?? *Pillant a nyakában függő amulettre.* Lehet benne valami. *Folytatja gondolatmenetét, bár nem tudja összekötni a hallottakat, a látottakkal és fordítva. Harci stratégiához és egy ember félbetépéséhez kiválóan ért, de ez már egzakt tudomány, már persze, ha ismerné ezt a szót.*
- Magnólia... *Okoskodik bele, gyakorlatilag az egyetlen dolgot, mit még tudhat.*
- Aranyszar...vas? *Kezd derengeni, hogy mire gondolhat a kis tündér, de Zaxdor nem az a típus, ki ily módon szerezné meg a dicsőséget.*
- Na szállj már le... *Horkan rá, aztán, ha a kislány így tesz, hát letérdel elé, bár bizonyára még így is magasabb lehet, igyekszik picire összehúzni magát.*
- Add a kezed... *Közben lassú mozdulattal oldja meg a függőt, s, ha a tündérke engedi, hát apró tenyerébe adja, ha nem bírná el, alulról tartja kezét.*
- Gyere! Felemellek, mutasd meg ennek a gólemnek, hisz a te ötleted volt. *A mosoly kissé szélesedik, ha Vany, így tesz, akkor felemeli, hadd mutassa fel a függőjét, elvégre bátor volt, ráadásul segíteni akart.*