//A szél feltámad//
*Kap valamiféle választ a tündértől, de az olyan furcsa, hogy nem is tudja értelmezni, ekképpen pedig a szava is elakad. Miért hívja őt bőrnek a fiú és...*
- Nem. - *Feleli zavartan az egyetlen számára is érthető kérdésre, miszerint nem látta még Pyr muskátlis kertjét. Mintha valami más nyelvet beszélne a tündér! Kriyon volt még ilyen, ő is mindig olyan kifejezéseket használt, hogy alig győzte kihámozni a mondandója tartalmát.
Szerencsére sikerül a fura fiú figyelmét Ar Theniorra irányítania, ezzel pedig kiszabadul ebből a kommunikációsan bizonytalan helyzetből.
Gyorsan el is fordul, csak egy főhajtással jelezve a gólemnek, hogy nem gondolta meg magát - bár most kezdi úgy látni, hogy a tündér nem egészen épelméjű és ez elbizonytalanítja, hogy szabad-e ilyen hatalmat adni a kezébe, de ha Kriyonnak adtak egy esélyt Synmirán, akkor ő sem fogja megmásítani korábbi döntését. A kristályhoz "menekül" hát.
Miután végzett a varázslattal, nem történik semmi rendkívüli, nem esik ketté ennyitől a kristály, pusztán tovább növekszik a repedés rajta.
Magáról oszlatja a varázslatot és igyekszik megfogni a pergament és kihúzni, de legfeljebb szakítani tudja. A lap mondhatni beragadt a kristályba...
Ezt a tapasztalatot megjegyzi magának, majd föláll, hogy helyet adjon a többi próbálkozónak.
De ha már azt hitte, megszabadult a tündér értelmetlen fecsegésétől, akkor csalódnia kell, mert ahogy visszatér a gólem körül tébláboló tömegbe, Pyr ismét megtalálja.
Meglepetten lép hátra előle, mert szokatlan az élénksége és felkészületlenül éri, de aztán igyekszik összeszedni magát és a fiúra nézni, végighallgatni őt.
Megint nehezére esik megérteni, miket beszél. Bébi? És lehozta a csillagokat? Ez utóbbi ismerős neki. Hallotta már, hogy szokták mondani, hogy valaki a csillagokat is lehozná valakinek. Vagyis ez azt jelenti, hogy valaki valakiért megerőltető tetteket is végrehajtana. Tehát a tündér most azt mondta, hogy az ő kedvéért megerőltette magát?
Arcán akár látható is lehetne, hogy mennyire gondolkozik, de valójában Pyr csak annyit láthat, hogy Krestvir sokáig hallgat, miközben arcán egy lekicsinylő, gunyoros mosoly ül. Ami ugyan állandó kifejezése a lány arcának, ám a tündér könnyen magára veheti.
Aztán elhangzik a kérdés is, amit könnyű megérteni.*
- Rendben. - *Feleli Pyr mellkasának, fejet hajtva, mert ez ellen nincs kifogása. Elő is veszi a kulacsát.*
- De előbb fel kell töltenem. - *Mutatja a kulacsot, megrázva, jelezve, hogy üres. Azzal elindul a szökőkút felé. Úgy véli, a tündér szomjas lehet, azért kérdez ilyesmit. Hát ő szívesen kölcsönadja a kulacsát.*