Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 377 (7521. - 7540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7540. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 15:22:31
Üzenet elküldve: 2020-03-07 15:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
*Nem hallott róla senki. Az orkok sorsa ilyen a városban. Az csoda, hogy egy sört a fajtársáról neveztek el. Bár részben megérti nehéz nem keserűnek lenni. Követi a másikat. Bár csatabárdja a kezében, de nem támad. Talán nehéz elhinni, de ő nem hülye. Mikor kiérnek a térre akkor is követi a másikat. Bár egy kicsit meglepi, hogy ő is meg lett említve, de reményt továbbra se fűz az iránt, hogy kap is valamit. Kevesebb tisztelettel, szinte kihívón szólal fel és néz a kőarcba.*
-Engem csak az érdekel mi volt ez. Az orkok helye a pusztán van, de a pegazusok az ég urai. Annál undorítóbb dolog, minthogy egyet bezárjanak nincs. Mi volt ez?
*Érkezik ismét a kérdés. Talán nyílt fenyegetés nem hangzott el, de az öreg mágus érezheti az ork szavaiból, hogy egyáltalán nincs ínyére a dolog. Bár gyűlöli fajtársait és ork valója miatt magát is, de hogy a szent állatukkal ezt tegyék ez olyan tabu ami a lelke legmélyebb pontján sérti őt és botránkoztatja meg.*
//4. próbatétel//
*Nem hallott róla senki. Az orkok sorsa ilyen a városban. Az csoda, hogy egy sört a fajtársáról neveztek el. Bár részben megérti nehéz nem keserűnek lenni. Követi a másikat. Bár csatabárdja a kezében, de nem támad. Talán nehéz elhinni, de ő nem hülye. Mikor kiérnek a térre akkor is követi a másikat. Bár egy kicsit meglepi, hogy ő is meg lett említve, de reményt továbbra se fűz az iránt, hogy kap is valamit. Kevesebb tisztelettel, szinte kihívón szólal fel és néz a kőarcba.*
-Engem csak az érdekel mi volt ez. Az orkok helye a pusztán van, de a pegazusok az ég urai. Annál undorítóbb dolog, minthogy egyet bezárjanak nincs. Mi volt ez?
*Érkezik ismét a kérdés. Talán nyílt fenyegetés nem hangzott el, de az öreg mágus érezheti az ork szavaiból, hogy egyáltalán nincs ínyére a dolog. Bár gyűlöli fajtársait és ork valója miatt magát is, de hogy a szent állatukkal ezt tegyék ez olyan tabu ami a lelke legmélyebb pontján sérti őt és botránkoztatja meg.*
7539. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 14:57:49
Üzenet elküldve: 2020-03-07 14:57:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
*Szigorú tekintettel mered az orkra, az orkra, kiről még nem hallott, s látni sem látta sosem. Nem is mutatkoztak be egymásnak, mert nem látták célszerűnek és fontosnak, jóllehet céljuk és törekvésük is ugyanaz volt. A hallottakon egy pillanatra elkerekedik a tekintete, hazudna, ha nem lepődött volna meg, s hazudna akkor is, ha nem hallana keserűséget a férfi hangjában és nem látna ilyet komor tekintete mögött. Úgy érzi nem a jutalom miatt, nem a próba sikere, vagy sikertelensége miatt, mintha más volna az ok. Nem szólal fel, s nem kérdez rá, hisz azt gondolja, nem is akarnák pont vele megosztani, így csak némán biccent, s immár a kötéllel a kezében indul el, hátra-hátra tekintgetve, hogy az ork egyrészt mit csinál, másrészt követi-e. A biztonság az első, gondolja az ember, s, hogy soha nem bízz meg senkiben, még saját magunkban sem. A Pegazus immár lassan ürül, csupán lézengők és tohonya tivornyázók fekszenek szanaszéjjel, de nem foglalkozik velük, gyors léptekkel a főtérre siet, majd meglepetten tapasztalja, hogy immár jóval kevesebben vannak, mint korábban.*
- Ar Thenior! A kötél! *Helyezi két kezére, s hajol meg, majd, ha üdvözlését fogadják lassan felegyenesedik, majd körbenéz.*
- Xavy, a kis gnómleány, egy ork férfi *ismét körbenéz, hogy látja-e az orkot, ha igen, hát rámutat*, s magam próbái után hoztuk elébed. *Többet nem beszél, csak teszi, amit a gólem mond, Ar Thenior úgyis mindent pontosan tud a körülményekről, hát döntsön ő, hogyan tovább, Umon méltatlan arra, hogy igazságot tegyen, ha szükséges egyáltalán.*
//4. próbatétel//
*Szigorú tekintettel mered az orkra, az orkra, kiről még nem hallott, s látni sem látta sosem. Nem is mutatkoztak be egymásnak, mert nem látták célszerűnek és fontosnak, jóllehet céljuk és törekvésük is ugyanaz volt. A hallottakon egy pillanatra elkerekedik a tekintete, hazudna, ha nem lepődött volna meg, s hazudna akkor is, ha nem hallana keserűséget a férfi hangjában és nem látna ilyet komor tekintete mögött. Úgy érzi nem a jutalom miatt, nem a próba sikere, vagy sikertelensége miatt, mintha más volna az ok. Nem szólal fel, s nem kérdez rá, hisz azt gondolja, nem is akarnák pont vele megosztani, így csak némán biccent, s immár a kötéllel a kezében indul el, hátra-hátra tekintgetve, hogy az ork egyrészt mit csinál, másrészt követi-e. A biztonság az első, gondolja az ember, s, hogy soha nem bízz meg senkiben, még saját magunkban sem. A Pegazus immár lassan ürül, csupán lézengők és tohonya tivornyázók fekszenek szanaszéjjel, de nem foglalkozik velük, gyors léptekkel a főtérre siet, majd meglepetten tapasztalja, hogy immár jóval kevesebben vannak, mint korábban.*
- Ar Thenior! A kötél! *Helyezi két kezére, s hajol meg, majd, ha üdvözlését fogadják lassan felegyenesedik, majd körbenéz.*
- Xavy, a kis gnómleány, egy ork férfi *ismét körbenéz, hogy látja-e az orkot, ha igen, hát rámutat*, s magam próbái után hoztuk elébed. *Többet nem beszél, csak teszi, amit a gólem mond, Ar Thenior úgyis mindent pontosan tud a körülményekről, hát döntsön ő, hogyan tovább, Umon méltatlan arra, hogy igazságot tegyen, ha szükséges egyáltalán.*
7538. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 12:52:22
Üzenet elküldve: 2020-03-07 12:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
- NIEV! NIEV! *Kiált át a tömegen az erdőmélyi elf. Szerencsére magasabb az átlagos városinál, így a főtéren bámészkodók feje felett átlát, de mivel a kislány sokkal alacsonyabb mindenkinél, így elég hasztalan a próbálkozása.*
- Nievesha del Ventus! *Ezúttal a kislány teljes nevét mondja és ha Niev hallja, akkor tudhatja, hogy nagy bajban van. A páncélos csuhás ritkán szokta a teljes nevén hívni és akkor mindig bizonyos, hogy valami bajt csinált, aminek meg lesz a büntetése.
Most éppen azt, hogy eltűnt a sokaságban mellőle, míg Éjvihart pányvázta ki.*
- NIEV! *Őt nem nagyon érdekli a sereglet a főtéren csak a kislányát szeretné megtalálni, de ebben a tömegben ez elég nehezen megy.*
- Bocsánat! Elnézést! Bocsánat! *Tör utat magának a tömegben. Nem szeretne senkit fellökni, de meg kell találnia a kicsit.*
- Nem láttak egy szőke kislányt errefelé? Úgy ilyen magas. *Kérdez meg egy-egy útjába kerülőt, mutatja, NIevesha mekkora is valójában. Szőke, mindig kócos hajával biztosan kitűnne a városiak közül.
Megtorpan és rájön, hogy ez így elég nehéz lesz. Egy pillanatra lehunyja a szemét és koncentrál. Tudja, hogy a kislány fogékony a mágiára, ő pedig az Erdő Szívének kegyelméből ki tudja szűrni a tömegből azokat, akik hasonló képességekkel bírnak. Ha szűkül a kör, akkor bizonyosan hamarabb találja meg az elkóborolt báránykát.*
- Ebből szobafogság lesz... *Morogja maga elé, miközben koncentrál, hogy sikerüljön a varázslat.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény mágiaaffinitását (annak tényét) érzékeli, annak mértéke nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
//8. próbatétel//
- NIEV! NIEV! *Kiált át a tömegen az erdőmélyi elf. Szerencsére magasabb az átlagos városinál, így a főtéren bámészkodók feje felett átlát, de mivel a kislány sokkal alacsonyabb mindenkinél, így elég hasztalan a próbálkozása.*
- Nievesha del Ventus! *Ezúttal a kislány teljes nevét mondja és ha Niev hallja, akkor tudhatja, hogy nagy bajban van. A páncélos csuhás ritkán szokta a teljes nevén hívni és akkor mindig bizonyos, hogy valami bajt csinált, aminek meg lesz a büntetése.
Most éppen azt, hogy eltűnt a sokaságban mellőle, míg Éjvihart pányvázta ki.*
- NIEV! *Őt nem nagyon érdekli a sereglet a főtéren csak a kislányát szeretné megtalálni, de ebben a tömegben ez elég nehezen megy.*
- Bocsánat! Elnézést! Bocsánat! *Tör utat magának a tömegben. Nem szeretne senkit fellökni, de meg kell találnia a kicsit.*
- Nem láttak egy szőke kislányt errefelé? Úgy ilyen magas. *Kérdez meg egy-egy útjába kerülőt, mutatja, NIevesha mekkora is valójában. Szőke, mindig kócos hajával biztosan kitűnne a városiak közül.
Megtorpan és rájön, hogy ez így elég nehéz lesz. Egy pillanatra lehunyja a szemét és koncentrál. Tudja, hogy a kislány fogékony a mágiára, ő pedig az Erdő Szívének kegyelméből ki tudja szűrni a tömegből azokat, akik hasonló képességekkel bírnak. Ha szűkül a kör, akkor bizonyosan hamarabb találja meg az elkóborolt báránykát.*
- Ebből szobafogság lesz... *Morogja maga elé, miközben koncentrál, hogy sikerüljön a varázslat.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény mágiaaffinitását (annak tényét) érzékeli, annak mértéke nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
7537. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 23:14:57
Üzenet elküldve: 2020-03-06 23:14:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
*Isq teljesen véletlenül téved a Főtérre, jobban mondva furakszik be, mert annyian vannak. Nem is pontosan tudja, mi történik itt, de a sugdosók fejüket nyújtogatók bekiabálók meg mindenféle próbálkozók meg a történteket kommentálók na meg a megpillantott, kőtrónusán üldögélő városalapító látványából azért valahogy összerakja a dolgot.
Aztán amikor a mellette állók, mikor kénytelen kelletlen bevallja, hogy ismer néhány varázslatot, előrelökdösik, akkor (jobb híján, mert más nem jut az eszébe) megpróbálkozik egy vízvarázslattal, ha lehet.*
- Szabad? *kérdezi meg, és ha engedélyt kap, megérinti a kristályt, bár Abogr mester biztosan az orrára koppintana ezért, hiszen ez nem egy tereptárgy, és ezt Isq is jól tudja.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
//8. próbatétel//
*Isq teljesen véletlenül téved a Főtérre, jobban mondva furakszik be, mert annyian vannak. Nem is pontosan tudja, mi történik itt, de a sugdosók fejüket nyújtogatók bekiabálók meg mindenféle próbálkozók meg a történteket kommentálók na meg a megpillantott, kőtrónusán üldögélő városalapító látványából azért valahogy összerakja a dolgot.
Aztán amikor a mellette állók, mikor kénytelen kelletlen bevallja, hogy ismer néhány varázslatot, előrelökdösik, akkor (jobb híján, mert más nem jut az eszébe) megpróbálkozik egy vízvarázslattal, ha lehet.*
- Szabad? *kérdezi meg, és ha engedélyt kap, megérinti a kristályt, bár Abogr mester biztosan az orrára koppintana ezért, hiszen ez nem egy tereptárgy, és ezt Isq is jól tudja.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
7536. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 22:53:27
Üzenet elküldve: 2020-03-06 22:53:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*Nem tud mit mondani, egyszerűen elhiszi és elfogadja, hogy amit a fiú mond, az igaz lehet. Azt is, hogy kell a félrebeszélés és a rejtett jelzések, hogy a szerelem élvezhető legyen, meg azt is, hogy egyszer majd ő is érezni fogja ezt. Utóbbiban ugyan kételkedik, de nyitva hagyja a lehetőséget.
Megcsodálja a tündér szárnyait, különösen, mikor a fiú kibontja őket mutatóba. Azon kapja magát, hogy szeretné megsimítani a tollakat rajta, de persze nem teszi.*
- Jó lehet repülni. - *Jegyzi meg, noha az eddig látottak alapján Pyr sem tud sokat haladni a szárnyaival, de nyilvánvaló, hogy így is jól szórakozik, mikor felröppen.
Hallgatja aztán a csókról mondottakat, s míg egyik gondolata egy emlékhez viszi vissza, a másikkal a fiú szavait elemzi. Azt el tudja képzelni, mennyire fájhat egy olyan visszautasítás. Neki nem is volna mersze megkockáztatni.
Aztán nem érzi magát sokkal okosabbnak, mikor Pyr tovább próbálja magyarázni, hogy miből ismerhető fel egy szerelmes pillantás. Csillogó szemet már látott párat, fényviszonytól függ az ilyesmi. A melegség a gyomor tájékán... Az még mond is valamit. Párszor érzett már így, de nem gondolná, hogy szerelmes volt.
Azért megjegyzi a leírást, hátha felismeri, ha legközelebb ilyet lát. Magában pedig el is határozza, ha lesz lehetősége szerelmespár közelében lenni, akkor igyekszik megfigyelni őket.
Pyr szavai egy kicsit megnyugtatják, ahogy azt mondja, hogy azért az ő módszere, ez a megfigyelés is hasznos lehet. Aztán... a fiú folytatja, s bár képekben beszél, olyan szimbólumokat használ, amiket még ő is könnyedén meg tud érteni. Sőt, jól esik hallgatnia és elképzelnie, hogy Pyr milyennek látja őt. A tündérnek talán nincs is ezzel komoly szándéka, de mintha rendelkezne valami rejtett bölcsességgel, a szavai gyógyítóan hatnak Krestvirre. Feloldják benne azt a görcsöt, amit az okoz, hogy sokszor annyira másnak és furcsának látja magát, a többi értelmes lényt pedig annyira érthetetlennek, hogy inkább elkerülné őket. Szeretne alkalmazkodni és hozzájuk hasonlítani, ezért kezdett az előbb már-már szorongani, mert csaknem kényszerűnek érezte, hogy egyszer neki is mindenképpen közel kellene engednie magához valakit, mert mindenki más is így tesz.
A tündér azonban ezzel a hasonlattal mintha időt adna neki és engedélyt, hogy ez akkor történjen meg, amikor ő is készen áll majd. Vagyis... Pyr mintha azt mondaná, hogy szerinte nincs baj azzal, hogy ő kicsit más, lassabb és zárkózottabb.
Persze, ez ilyen pontosan nem fogalmazódik meg benne, inkább csak az érzelmek szintjén hatnak rá a hasonlatok. És megint érzi azt a bizonyos melegséget a gyomra tájékán, ami megint nem a szerelmet jelzi. De kellemes érzés, a karjait sem azért tartja már összefonva, hogy bezárkózzon, inkább ezt az érzést öleli át a hasában.*
- Köszönöm, Pyr. - *Mondja halkan, megint kerülve a fiú tekintetét. Ha kérdeznék, ugyan meg nem tudná mondani, hogy mit köszön, de még zavarba is jönne.
A kérdésre, hogy szeret-e tanulni, biccent. De azt nem tudja, hogyan kellene a szerelmet tanulnia. Az nem igazán magányos tevékenység, ahhoz kell valaki, aki szereti. Legfeljebb másokat figyelhetne még meg.*
- Hold mágia... a kedvencem. - *Fűzi a fiú szavaihoz, mikor az a varázslatairól kezd beszélni.*
- Pycta? Őt én is ismerem. - *Kapja föl fejét a névre.*
- Én Synmirán tanultam, ahol főként mágusok élnek... Ha érdekel a mágia, vagy csak... - *Majdnem folytatná, hogy felvesse, hogy a fiú meglátogathatná, de aztán elbizonytalanodik. Alig ismeri... De eléggé elragadtatta magát ettől a beszélgetéstől. Tulajdonképpen olyan ritkák az életében az igazi beszélgetések, ahol nem csak valami ügyet intéz, hogy ezen nincs mit csodálkozni. Pyr pedig nagyon jól megtalálta vele a hangot.*
- Ha szeretnél, eljöhetsz. Akár még tanulhatsz is, bár azt ingyen nem adhatom... - *Folytatja végül, csak elejtve azt a meghívást.
Egyébként a szabadkozásra a fejét rázza, hogy nem zavarja az elkalandozás. A kérdésekből egyelőre kifogyott a szerelem téma kapcsán, de hallgatni persze szívesen hallgatná, ha a fiúnak lenne még mondandója. Úgy érzi, ma egészen sokat tanult ebből a beszélgetésből is, nem csak a gólem próbáiból.*
*Nem tud mit mondani, egyszerűen elhiszi és elfogadja, hogy amit a fiú mond, az igaz lehet. Azt is, hogy kell a félrebeszélés és a rejtett jelzések, hogy a szerelem élvezhető legyen, meg azt is, hogy egyszer majd ő is érezni fogja ezt. Utóbbiban ugyan kételkedik, de nyitva hagyja a lehetőséget.
Megcsodálja a tündér szárnyait, különösen, mikor a fiú kibontja őket mutatóba. Azon kapja magát, hogy szeretné megsimítani a tollakat rajta, de persze nem teszi.*
- Jó lehet repülni. - *Jegyzi meg, noha az eddig látottak alapján Pyr sem tud sokat haladni a szárnyaival, de nyilvánvaló, hogy így is jól szórakozik, mikor felröppen.
Hallgatja aztán a csókról mondottakat, s míg egyik gondolata egy emlékhez viszi vissza, a másikkal a fiú szavait elemzi. Azt el tudja képzelni, mennyire fájhat egy olyan visszautasítás. Neki nem is volna mersze megkockáztatni.
Aztán nem érzi magát sokkal okosabbnak, mikor Pyr tovább próbálja magyarázni, hogy miből ismerhető fel egy szerelmes pillantás. Csillogó szemet már látott párat, fényviszonytól függ az ilyesmi. A melegség a gyomor tájékán... Az még mond is valamit. Párszor érzett már így, de nem gondolná, hogy szerelmes volt.
Azért megjegyzi a leírást, hátha felismeri, ha legközelebb ilyet lát. Magában pedig el is határozza, ha lesz lehetősége szerelmespár közelében lenni, akkor igyekszik megfigyelni őket.
Pyr szavai egy kicsit megnyugtatják, ahogy azt mondja, hogy azért az ő módszere, ez a megfigyelés is hasznos lehet. Aztán... a fiú folytatja, s bár képekben beszél, olyan szimbólumokat használ, amiket még ő is könnyedén meg tud érteni. Sőt, jól esik hallgatnia és elképzelnie, hogy Pyr milyennek látja őt. A tündérnek talán nincs is ezzel komoly szándéka, de mintha rendelkezne valami rejtett bölcsességgel, a szavai gyógyítóan hatnak Krestvirre. Feloldják benne azt a görcsöt, amit az okoz, hogy sokszor annyira másnak és furcsának látja magát, a többi értelmes lényt pedig annyira érthetetlennek, hogy inkább elkerülné őket. Szeretne alkalmazkodni és hozzájuk hasonlítani, ezért kezdett az előbb már-már szorongani, mert csaknem kényszerűnek érezte, hogy egyszer neki is mindenképpen közel kellene engednie magához valakit, mert mindenki más is így tesz.
A tündér azonban ezzel a hasonlattal mintha időt adna neki és engedélyt, hogy ez akkor történjen meg, amikor ő is készen áll majd. Vagyis... Pyr mintha azt mondaná, hogy szerinte nincs baj azzal, hogy ő kicsit más, lassabb és zárkózottabb.
Persze, ez ilyen pontosan nem fogalmazódik meg benne, inkább csak az érzelmek szintjén hatnak rá a hasonlatok. És megint érzi azt a bizonyos melegséget a gyomra tájékán, ami megint nem a szerelmet jelzi. De kellemes érzés, a karjait sem azért tartja már összefonva, hogy bezárkózzon, inkább ezt az érzést öleli át a hasában.*
- Köszönöm, Pyr. - *Mondja halkan, megint kerülve a fiú tekintetét. Ha kérdeznék, ugyan meg nem tudná mondani, hogy mit köszön, de még zavarba is jönne.
A kérdésre, hogy szeret-e tanulni, biccent. De azt nem tudja, hogyan kellene a szerelmet tanulnia. Az nem igazán magányos tevékenység, ahhoz kell valaki, aki szereti. Legfeljebb másokat figyelhetne még meg.*
- Hold mágia... a kedvencem. - *Fűzi a fiú szavaihoz, mikor az a varázslatairól kezd beszélni.*
- Pycta? Őt én is ismerem. - *Kapja föl fejét a névre.*
- Én Synmirán tanultam, ahol főként mágusok élnek... Ha érdekel a mágia, vagy csak... - *Majdnem folytatná, hogy felvesse, hogy a fiú meglátogathatná, de aztán elbizonytalanodik. Alig ismeri... De eléggé elragadtatta magát ettől a beszélgetéstől. Tulajdonképpen olyan ritkák az életében az igazi beszélgetések, ahol nem csak valami ügyet intéz, hogy ezen nincs mit csodálkozni. Pyr pedig nagyon jól megtalálta vele a hangot.*
- Ha szeretnél, eljöhetsz. Akár még tanulhatsz is, bár azt ingyen nem adhatom... - *Folytatja végül, csak elejtve azt a meghívást.
Egyébként a szabadkozásra a fejét rázza, hogy nem zavarja az elkalandozás. A kérdésekből egyelőre kifogyott a szerelem téma kapcsán, de hallgatni persze szívesen hallgatná, ha a fiúnak lenne még mondandója. Úgy érzi, ma egészen sokat tanult ebből a beszélgetésből is, nem csak a gólem próbáiból.*
7535. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 21:09:39
Üzenet elküldve: 2020-03-06 21:09:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*Perdül-fordul röpköd, s magyaráz, tulajdonképpen be nem áll a szája, s csak néha száll le, sétál egy kicsit pihenésképpen. Az előtte elhangzó mondatokra mosolyogva reagál, olykor hümment, olykor pedig a fejét csóválja, ha éppen olyat hall, amivel mondjuk nem ért egyet. Például, hogy Krestvir nem megy neki semminek... na az, az biztosan nem igaz, szinte látja aga előtt, ahogy beleremegnek a kandeláberek, mikor este sétál, vagy ilyesmi. Erre persze megint elkapja a nevetés egy picit.*
- Hát... legyen bármilyen szerzet, sohasem lesz igazán egyenes. *Vonja meg a vállát miközben körbepillant.* És a szerelemnek pedig a titokzatosságában rejlik az ereje. Ha nem lenne nehezen felismerhető, nem érne öröm, mikor rácsodálkozol, legalábbis én ezt gondolom. *Pillant a lányra félmosollyal száján.* Azt meg gondoltam... mármint, hogy ne volt senkid, de majd lesz. Ez az élet rendje. *Nagyon okosan állapítja meg.* Ezt meg sokan mondták már. *Vigyorodik el, majd bizonyítékul alaposan széttárja szárnyait, hogy a nap áttűzzön rajtuk.* Én már így születtem, de ilyenek voltak a rokonaim is, tollasak. *Reppen fel ismét. Persze a szerelmetes prezentáció után már maga is csak sétálgat inkább elgondolkodva, olykor-olykor feltekintve.*
- Szoktak csókot igen... de azt mondjuk az első találkozón ritkán, bár vannak ilyen bevállalósabbak... csak akkor még nem lehet tudni biztosan, hogy hogyan érez a másik és könnyen beéghetsz... mármint szégyenben maradhatsz, mert visszautasítanak és az nagyon fáj. *Egészen megszokta már, hogy minden harmadik szavát kedvesen meg kell magyaráznia. Nem érez emiatt kényszert, vagy kényelmetlenséget, örül, hogy valakit egyáltalán érdekel az a sok hablaty, amit összehord.*
- Nem tudom elmagyarázni, Krestvir. *Rázza meg a fejét.* Talán ilyenkor csillog a szem, mintha szikra bújt volna bele, esetleg gyomortájékon érezhetsz kellemes melegséget. *Vonja meg a vállát.* Úgy is szokták mondani, hogy kigyúl a tűz... *Fűzi még hozzá általánosságban. Hogy érintését nem fogadták, nem csüggesztette, hisz tulajdonképpen szándéka nem is volt vele, csupán illusztrálni akart. Pyr, alapvetően képes felismerni az érzelmi reakciókat, érzelmi intelligenciája egész magasnak mondható, így nem kerüli el figyelmét Krestvir bezárkózása. A karba font kéz, a szinte dacos tekintet, sok mindent elárulhat, de nem teszi szóvá, hogy ez ily nyilvánvaló, Krestvir védtelennek érezhetné magát emiatt, így inkább csak mosolyogva bandukol tovább, s csak a követő szavakra pillant a lányra.*
- Ugyan! Nem is megy minden elsőre... lehet, hogy igazad volt és az első a megfigyelés, a tanulás. *Széttárja a kezét.* Hát máris milyen ügyesen nézel a szemembe! Amúgy... *elgondolkodik, hogy milyen hasonlatot használhat, ami nem bántó és nem sértő* tudod mire hasonlítasz? Olyan vagy, mint egy mezei virág, no nem külsőleg... hanem... a mezei virág is úgy szép a mezőn, ha nem érintik, ha csak csodálják. Éjszaka becsukja szirmait, s a napfényre nyílik, nem szabad hozzányúlni, mert megsérülhet. Ettől az a virág, még virág és senkinek nem szabad rá néznie ferde szemmel, nem igaz? *Nevet fel.*
- Ha elég idős, hát például a méheket magához engedi, s megfürödhetnek szirmai között. Persze ez elég béna hasonlat... de én csak ilyeneket tudok. *Szontyolodik el, miközben sétál, majd hirtelen felemeli ujját.*
- Vagy egy jó könyv! Az elején még nem tudod miről szól, aztán óvatosan lapozgatod, kóstolgatod, aztán ahogy egyre inkább elmélyülsz benne, megismered a tartalmát, rettentő izgalmassá válik. Persze erre csak akkor jössz rá, ha a külső borítót legalább egyszer megnyitod, mindig csak elkezdeni nehéz, ezt mondta apám annak idején. *Sóhajt fel elmerengve.*
- Fogd fel tanulásnak az egészet, úgy buli, szeretsz tanulni? *Kérdezi ismét Krestvirre pillantva, s megállva.*
- Én sokáig nem tudtam, hogy tudok varázsolni, most meg nagyon vicces dolgokat tudok, például kabátot a válladra, meg ilyen kerubi izét is, ami megvéd, meg ilyeneket. *Látszik, hogy büszke rá, s valójában fogalma sincs arról, hogy ezek alapvető dolgok, mik másoknak roppant egyszerűek.*
- Pycta nagyon megdicsért, mikor először csináltam. *Meséli ragyogó szemekkel, látszik, hogy kellemes neki az emlék.*
- Bocsánat... kissé elkalandoztam... ha szeretnél, még mesélhetek a szerelemről. *Mosolyodik el.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 21:11:15
*Perdül-fordul röpköd, s magyaráz, tulajdonképpen be nem áll a szája, s csak néha száll le, sétál egy kicsit pihenésképpen. Az előtte elhangzó mondatokra mosolyogva reagál, olykor hümment, olykor pedig a fejét csóválja, ha éppen olyat hall, amivel mondjuk nem ért egyet. Például, hogy Krestvir nem megy neki semminek... na az, az biztosan nem igaz, szinte látja aga előtt, ahogy beleremegnek a kandeláberek, mikor este sétál, vagy ilyesmi. Erre persze megint elkapja a nevetés egy picit.*
- Hát... legyen bármilyen szerzet, sohasem lesz igazán egyenes. *Vonja meg a vállát miközben körbepillant.* És a szerelemnek pedig a titokzatosságában rejlik az ereje. Ha nem lenne nehezen felismerhető, nem érne öröm, mikor rácsodálkozol, legalábbis én ezt gondolom. *Pillant a lányra félmosollyal száján.* Azt meg gondoltam... mármint, hogy ne volt senkid, de majd lesz. Ez az élet rendje. *Nagyon okosan állapítja meg.* Ezt meg sokan mondták már. *Vigyorodik el, majd bizonyítékul alaposan széttárja szárnyait, hogy a nap áttűzzön rajtuk.* Én már így születtem, de ilyenek voltak a rokonaim is, tollasak. *Reppen fel ismét. Persze a szerelmetes prezentáció után már maga is csak sétálgat inkább elgondolkodva, olykor-olykor feltekintve.*
- Szoktak csókot igen... de azt mondjuk az első találkozón ritkán, bár vannak ilyen bevállalósabbak... csak akkor még nem lehet tudni biztosan, hogy hogyan érez a másik és könnyen beéghetsz... mármint szégyenben maradhatsz, mert visszautasítanak és az nagyon fáj. *Egészen megszokta már, hogy minden harmadik szavát kedvesen meg kell magyaráznia. Nem érez emiatt kényszert, vagy kényelmetlenséget, örül, hogy valakit egyáltalán érdekel az a sok hablaty, amit összehord.*
- Nem tudom elmagyarázni, Krestvir. *Rázza meg a fejét.* Talán ilyenkor csillog a szem, mintha szikra bújt volna bele, esetleg gyomortájékon érezhetsz kellemes melegséget. *Vonja meg a vállát.* Úgy is szokták mondani, hogy kigyúl a tűz... *Fűzi még hozzá általánosságban. Hogy érintését nem fogadták, nem csüggesztette, hisz tulajdonképpen szándéka nem is volt vele, csupán illusztrálni akart. Pyr, alapvetően képes felismerni az érzelmi reakciókat, érzelmi intelligenciája egész magasnak mondható, így nem kerüli el figyelmét Krestvir bezárkózása. A karba font kéz, a szinte dacos tekintet, sok mindent elárulhat, de nem teszi szóvá, hogy ez ily nyilvánvaló, Krestvir védtelennek érezhetné magát emiatt, így inkább csak mosolyogva bandukol tovább, s csak a követő szavakra pillant a lányra.*
- Ugyan! Nem is megy minden elsőre... lehet, hogy igazad volt és az első a megfigyelés, a tanulás. *Széttárja a kezét.* Hát máris milyen ügyesen nézel a szemembe! Amúgy... *elgondolkodik, hogy milyen hasonlatot használhat, ami nem bántó és nem sértő* tudod mire hasonlítasz? Olyan vagy, mint egy mezei virág, no nem külsőleg... hanem... a mezei virág is úgy szép a mezőn, ha nem érintik, ha csak csodálják. Éjszaka becsukja szirmait, s a napfényre nyílik, nem szabad hozzányúlni, mert megsérülhet. Ettől az a virág, még virág és senkinek nem szabad rá néznie ferde szemmel, nem igaz? *Nevet fel.*
- Ha elég idős, hát például a méheket magához engedi, s megfürödhetnek szirmai között. Persze ez elég béna hasonlat... de én csak ilyeneket tudok. *Szontyolodik el, miközben sétál, majd hirtelen felemeli ujját.*
- Vagy egy jó könyv! Az elején még nem tudod miről szól, aztán óvatosan lapozgatod, kóstolgatod, aztán ahogy egyre inkább elmélyülsz benne, megismered a tartalmát, rettentő izgalmassá válik. Persze erre csak akkor jössz rá, ha a külső borítót legalább egyszer megnyitod, mindig csak elkezdeni nehéz, ezt mondta apám annak idején. *Sóhajt fel elmerengve.*
- Fogd fel tanulásnak az egészet, úgy buli, szeretsz tanulni? *Kérdezi ismét Krestvirre pillantva, s megállva.*
- Én sokáig nem tudtam, hogy tudok varázsolni, most meg nagyon vicces dolgokat tudok, például kabátot a válladra, meg ilyen kerubi izét is, ami megvéd, meg ilyeneket. *Látszik, hogy büszke rá, s valójában fogalma sincs arról, hogy ezek alapvető dolgok, mik másoknak roppant egyszerűek.*
- Pycta nagyon megdicsért, mikor először csináltam. *Meséli ragyogó szemekkel, látszik, hogy kellemes neki az emlék.*
- Bocsánat... kissé elkalandoztam... ha szeretnél, még mesélhetek a szerelemről. *Mosolyodik el.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 21:11:15
7534. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 20:35:04
Üzenet elküldve: 2020-03-06 20:35:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
- A kézfogást ismerem. - *Mondja halkan, míg ajka gunyoros félmosolyra húzódik és belehelyezi kezét a fiú markába. Egy kicsit kezd megtörni a jég, s kezdi megszokni, megkedvelni a tündér élénkségét és vidámságát, bár azért még mindig elég óvatos.*
- Én Krestvir vagyok, Krestvir Drelm. - *Viszonozza a bemutatkozást, míg kezet ráznak, s mindezt megtoldja egy meghajlással.
Rákérdezne az Ékestollúra, de aztán úgy találja, ez elég egyértelmű. Nem sok tündért látott eddig, de tollasat még annyit sem.
A víz elemzése is elég tündéresre és szépre sikerül. Elgondolkodik, milyen élete lehetett, vagy lehet a fiúnak.*
- Ühm. - *Hümmögi válaszul, majd elveszi és elrakja a kulacsot. Közben a séta lehetőséget ad számára, hogy kicsit pihentesse ezt a szemkontaktus dolgot, de azért néha-néha odapillant Pyrre, hogy figyelmét jelezze. Főleg, hogy a fiú ismét kiemeli, hogy szerinte ez mennyire fontos.*
- Nem szoktam nekimenni semminek. És nem járok mindig leszegett fejjel. - *Közli tényszerűen. És ő tényleg így gondolja, jóllehet külső szemlélő nem így látná, mert valóban kicsit ritkábban emeli fel tekintetét az arcokra. De akkor többnyire épp azért, hogy megpróbálja leolvasni, hogy mit mond az illető arckifejezése.*
- Én nem látom ezeket. És még amit fel is ismerek, néha mást jelent. Az emberek szoktak sírni, amikor örülnek valaminek, vagy mosolyogni és nevetni, amikor gúnyolódnak... Néha mondanak valamit, aminek van jelentése, de közben az ellentettjét kell érteni alatta... Ez nekem nagyon zavaros. - *Magyarázza egy kissé monoton hangon. Nem igazán szokott erről beszélni, de nem is érzi, hogy ezzel sebezhetővé tenné magát.*
- Sokkal egyszerűbb volna, ha csak egyenesen mondanák, hogy mi az, amit gondolnak és éreznek. És nem értem, miért nem tesznek így. - *Beszél komolyan, maga elé.
Majd fölpillant a pergő-forgó tündérre és hallgatja a következő válaszát.*
- Ez esetben... ha ezt úgy kell érteni, voltam-e már szerelmes... akkor nem, még nem volt hapsim. - *Hunyorog bizonytalanul, hogy jól mondja-e. Egyébként meg feltételezi az elhangzottakból, hogy a fiú vándor lehet, mint a mestere. Talán ők ketten meg is értenék egymást.
Pyr bohóckodó röpködését és színpadias önfényezését megmosolyogja.*
- Már bemutatkoztál. - *Jelzi, de azért meghajol.*
- Nem láttam még tollas tündért. - *Jegyzi meg, mintegy mellékesen.
Aztán bólint a visszakérdezésre, hogy igen, azt szeretné, ha a fiú megmutatná, milyen az a nézés. Szeretné megtanulni, hogy fel tudja ismerni.
Ám arra nem számít, hogy ehhez Pyr közelebb is fog jönni hozzá. Na, de a "tudomány" érdekében még ezt is képes elviselni. Szigorúan úgy tekinti a fiú közeledését is most, mint egy gyakorlati bemutatót. Úgyhogy ő megfigyel.
Nem mozdul, csak nézi Pyr szemeit, hátha megérti, mit is kellene látnia. De a fiú csak jön és jön, egyre közelebb, ami a számára már kezd kellemetlen lenni, olyannyira, hogy a legvégén el is húzódik, ám Pyr is épp akkor hátrál el.
Krestvir kicsit fellélegzik, a fejében pedig megmozdul valami. Valamit tényleg megért ebből a bemutatóból, ami arra készteti, hogy önkéntelen a szájára tegye a kezét egy pillanatra.*
- Ilyenkor szoktak csókot adni is, ugye? - *Kérdezi, még mindig igen elemző módban.*
- De... nem tudom, mit kellett volna látnom. Azt láttam, hogy talán mosolyogtál? Aztán mindig közelebb jöttél. Ez a szerelmes nézés? Hogy közelről nézel? - *Kéri ki Pyr véleményét, aki bár azt mondja, maga sem nagy szakértő, de a bemutató után ad a szavára.
Annyi szimbolikus értelmezési készség még belé is szorult, hogy tudja, hogy a fejjel az elmét és a tudást jelképezik, a szívvel pedig az érzelmeket. Ezt megtanulta. Így érti, hogy mit akar mondani a fiú - akinek egyébként már kezdi megszokni az érintését, noha természetesnek még nem veszi, fölfigyel rá, de nem húzódozik el ennyitől.*
- Azt hiszem, ebből nekem kevés jutott. - *Bök a saját mellkasára, Pyr kifejezéstárát használva. Inkább csak megállapítás, mint szégyenkezés, de az életét ez megnehezíti.*
- De, biztosan. - *Feleli, hogy tényleg csodálatos lehet találni valaki olyat, akivel így viseltetnek egymás iránt. Elképzelni azonban még mindig nem tudja, hogy egyszer vele is lesz ez így, pedig a gondolattól az ő mellkasába is költözik valami meleg érzés. De más ezt elképzelni és más... nos, igazán belegondolni, hogy ez hogyan is történhetne meg. Hogyan ismerne meg úgy valakit, hogyan kellene úgy éreznie iránta, hogyan kellene közel engednie? Ha erre gondol, már inkább csak olyan kellemetlenül és idegesen érzi magát, mint az előbb, mikor Pyr az arcába hajolt.
Testbeszédében is bezárkózik kicsit, karba fonja a kezeit és arca elgondolkodottá válik, nem nevet a tündérrel, mikor az körülötte táncol és biztatja, hogy élje meg mindezt, ahelyett, hogy gondolkodik rajta.
Ekképpen Pyr megfogni sem tudja a kezét, de az újabb magyarázatra már odafigyel Krestvir, s ezt is megjegyzi magának.
Nem tudná kifejezni, vagy felismerni a saját érzéseit, de őt megijeszti mindaz, amiről a fiú beszél. Az érintésekhez, egy egyszerű öleléshez sincs kimondottan hozzászokva, vágyódni azonban szokott utána. De ez olyan kettős érzés, mert nem tudja, hogyan tegye meg ő az első lépést és hogyan kerüljön olyan közel valakihez, hogy ezt megtehesse. És hogy miből ismerje fel, hogy van már olyan kapcsolata valakivel, hogy ez ne legyen szokatlan és furcsa, hogy az illető ne taszítsa el fölháborodva, vagy undorodva...*
- Én ezt nem tudom meglátni. - *Jegyzi meg fejét rázva az utóbbiakra, egyúttal eszébe jut, hogy Pyr szemébe kellene néznie és eleget is tesz ennek az elvárásnak.*
- A kézfogást ismerem. - *Mondja halkan, míg ajka gunyoros félmosolyra húzódik és belehelyezi kezét a fiú markába. Egy kicsit kezd megtörni a jég, s kezdi megszokni, megkedvelni a tündér élénkségét és vidámságát, bár azért még mindig elég óvatos.*
- Én Krestvir vagyok, Krestvir Drelm. - *Viszonozza a bemutatkozást, míg kezet ráznak, s mindezt megtoldja egy meghajlással.
Rákérdezne az Ékestollúra, de aztán úgy találja, ez elég egyértelmű. Nem sok tündért látott eddig, de tollasat még annyit sem.
A víz elemzése is elég tündéresre és szépre sikerül. Elgondolkodik, milyen élete lehetett, vagy lehet a fiúnak.*
- Ühm. - *Hümmögi válaszul, majd elveszi és elrakja a kulacsot. Közben a séta lehetőséget ad számára, hogy kicsit pihentesse ezt a szemkontaktus dolgot, de azért néha-néha odapillant Pyrre, hogy figyelmét jelezze. Főleg, hogy a fiú ismét kiemeli, hogy szerinte ez mennyire fontos.*
- Nem szoktam nekimenni semminek. És nem járok mindig leszegett fejjel. - *Közli tényszerűen. És ő tényleg így gondolja, jóllehet külső szemlélő nem így látná, mert valóban kicsit ritkábban emeli fel tekintetét az arcokra. De akkor többnyire épp azért, hogy megpróbálja leolvasni, hogy mit mond az illető arckifejezése.*
- Én nem látom ezeket. És még amit fel is ismerek, néha mást jelent. Az emberek szoktak sírni, amikor örülnek valaminek, vagy mosolyogni és nevetni, amikor gúnyolódnak... Néha mondanak valamit, aminek van jelentése, de közben az ellentettjét kell érteni alatta... Ez nekem nagyon zavaros. - *Magyarázza egy kissé monoton hangon. Nem igazán szokott erről beszélni, de nem is érzi, hogy ezzel sebezhetővé tenné magát.*
- Sokkal egyszerűbb volna, ha csak egyenesen mondanák, hogy mi az, amit gondolnak és éreznek. És nem értem, miért nem tesznek így. - *Beszél komolyan, maga elé.
Majd fölpillant a pergő-forgó tündérre és hallgatja a következő válaszát.*
- Ez esetben... ha ezt úgy kell érteni, voltam-e már szerelmes... akkor nem, még nem volt hapsim. - *Hunyorog bizonytalanul, hogy jól mondja-e. Egyébként meg feltételezi az elhangzottakból, hogy a fiú vándor lehet, mint a mestere. Talán ők ketten meg is értenék egymást.
Pyr bohóckodó röpködését és színpadias önfényezését megmosolyogja.*
- Már bemutatkoztál. - *Jelzi, de azért meghajol.*
- Nem láttam még tollas tündért. - *Jegyzi meg, mintegy mellékesen.
Aztán bólint a visszakérdezésre, hogy igen, azt szeretné, ha a fiú megmutatná, milyen az a nézés. Szeretné megtanulni, hogy fel tudja ismerni.
Ám arra nem számít, hogy ehhez Pyr közelebb is fog jönni hozzá. Na, de a "tudomány" érdekében még ezt is képes elviselni. Szigorúan úgy tekinti a fiú közeledését is most, mint egy gyakorlati bemutatót. Úgyhogy ő megfigyel.
Nem mozdul, csak nézi Pyr szemeit, hátha megérti, mit is kellene látnia. De a fiú csak jön és jön, egyre közelebb, ami a számára már kezd kellemetlen lenni, olyannyira, hogy a legvégén el is húzódik, ám Pyr is épp akkor hátrál el.
Krestvir kicsit fellélegzik, a fejében pedig megmozdul valami. Valamit tényleg megért ebből a bemutatóból, ami arra készteti, hogy önkéntelen a szájára tegye a kezét egy pillanatra.*
- Ilyenkor szoktak csókot adni is, ugye? - *Kérdezi, még mindig igen elemző módban.*
- De... nem tudom, mit kellett volna látnom. Azt láttam, hogy talán mosolyogtál? Aztán mindig közelebb jöttél. Ez a szerelmes nézés? Hogy közelről nézel? - *Kéri ki Pyr véleményét, aki bár azt mondja, maga sem nagy szakértő, de a bemutató után ad a szavára.
Annyi szimbolikus értelmezési készség még belé is szorult, hogy tudja, hogy a fejjel az elmét és a tudást jelképezik, a szívvel pedig az érzelmeket. Ezt megtanulta. Így érti, hogy mit akar mondani a fiú - akinek egyébként már kezdi megszokni az érintését, noha természetesnek még nem veszi, fölfigyel rá, de nem húzódozik el ennyitől.*
- Azt hiszem, ebből nekem kevés jutott. - *Bök a saját mellkasára, Pyr kifejezéstárát használva. Inkább csak megállapítás, mint szégyenkezés, de az életét ez megnehezíti.*
- De, biztosan. - *Feleli, hogy tényleg csodálatos lehet találni valaki olyat, akivel így viseltetnek egymás iránt. Elképzelni azonban még mindig nem tudja, hogy egyszer vele is lesz ez így, pedig a gondolattól az ő mellkasába is költözik valami meleg érzés. De más ezt elképzelni és más... nos, igazán belegondolni, hogy ez hogyan is történhetne meg. Hogyan ismerne meg úgy valakit, hogyan kellene úgy éreznie iránta, hogyan kellene közel engednie? Ha erre gondol, már inkább csak olyan kellemetlenül és idegesen érzi magát, mint az előbb, mikor Pyr az arcába hajolt.
Testbeszédében is bezárkózik kicsit, karba fonja a kezeit és arca elgondolkodottá válik, nem nevet a tündérrel, mikor az körülötte táncol és biztatja, hogy élje meg mindezt, ahelyett, hogy gondolkodik rajta.
Ekképpen Pyr megfogni sem tudja a kezét, de az újabb magyarázatra már odafigyel Krestvir, s ezt is megjegyzi magának.
Nem tudná kifejezni, vagy felismerni a saját érzéseit, de őt megijeszti mindaz, amiről a fiú beszél. Az érintésekhez, egy egyszerű öleléshez sincs kimondottan hozzászokva, vágyódni azonban szokott utána. De ez olyan kettős érzés, mert nem tudja, hogyan tegye meg ő az első lépést és hogyan kerüljön olyan közel valakihez, hogy ezt megtehesse. És hogy miből ismerje fel, hogy van már olyan kapcsolata valakivel, hogy ez ne legyen szokatlan és furcsa, hogy az illető ne taszítsa el fölháborodva, vagy undorodva...*
- Én ezt nem tudom meglátni. - *Jegyzi meg fejét rázva az utóbbiakra, egyúttal eszébe jut, hogy Pyr szemébe kellene néznie és eleget is tesz ennek az elvárásnak.*
7533. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:05:12
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:05:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Krestvir//
- Ó, az istenekre, mondd már, hogy Pyr! *Kacag fel ismét jóízűen, fejét is a kéklő égbolt felé fordítva* Maga így, maga úgy... *Torzítja el hangját mélyebbre, aztán ismét nevet, majd kezét vágja ki előre feszesen, hogy belecsaphassanak.* Pyr Lavand, az Ékestollú! De elég csak a Pyr... most kezet kell fognunk. * Suttogja közelebb hajolva, aztán kuncog kedélyesen, s két égszínkékje szájával együtt nevet, apró kis huncut ráncok rendeződnek tekintete köré. A további válaszokkal megvárja a kulacsot, majd elveszi Krestvirtől.*
- Köszi. Áááhhh... ez igazán jól esett. Ennek a kútnak majdnem olyan íze van, mint az erdőmélyi virágharmatnak, amit hajnal tudsz a kelyhekből kiszürcsölni, ha elég korán kelsz, még szinte a nap előtt. *Meséli, majd leugrik a szökőkút pereméről és lassú sétára indul, biccentve Krestvirnek, hogy kövesse.*
- Tudnod soha nem kell, de, ha már furcsa érzésed van, mintha mögöttes tartalma lenne a szónak, vagy mondatnak, akkor gyanakodhatsz, hogy itt nem pusztán egy gesztusról, vagy kérésről van szó. *Magyarázza mosolyogva, olykor a lányra pillantva.* Ezért is fontos, hogy a másik szemébe nézz... tudod azt mondják, onnan sok mindent ki lehet olvasni. De, ha mindig leszegett fejjel mászkálsz, egyrészt marha könnyen nekimész egy szálkás faoszlopnak, másrészt meg nem látod a jeleket. Ez ilyen egyszerű. *Vonja meg a vállát felkacagva ismét. Pyr egyébként sokat nevet, sokszor, még akkor is, amikor semmi oka nincsen rá. Egyszerűen szeret nevetni és általában optimista, még akkor is, mikor a világot bontják le körülötte téglánként. Ismét felnevet, miközben kecses mozdulatokkal és apró fordulatokkal táncolja körbe épp, ki előttük halad, hogy aztán ismét visszatérjen Krestvir mellé, egy kedves pillantás kíséretében.*
- Hapsi, férfi, fickó, faszi, csávó, fiú... egyre megy. Azt hiszem, olyan fiatal középkorú emberegyedekre szokták mondani. Utazásaim során tanultam meg számos ork és ember kifejezést. Ezért is beszélek sokszor nagyon furán... mármint másoknak furán. *Tárja szét kezét, majd elrúgja magát és szárnyait kitárva elemelkedik egy pillanatra, s kezeit széttárva pördül meg a levegőben, hogy aztán két lábbal érkezzen Krestvir előtt és hajoljon meg:*
- Hölgyeim és uraim! Pyr Lavand! Ez volnék én! *Kacag fel, majd egy ismét felhangzó kérdésen meghökken, kissé meglepődik.*
- Már, hogy mutassam meg? Húha... nem semmi csaj... mármint lány vagy, igazán kíváncsi. De így szép az élet, nos rendben... khm... *Két lépést előrébb lép, még mindig Krestvir előtt, majd hirtelen komolyodik el, csak egy apró félmosoly marad az arcán, de ez is csak jelzésértékű érzékeny. Lassan közeledik a lány felé, fejét aprót félrebiccenti, s tekintetét nem veszi le a lányéról. Igazán lágy kifejezéssel ráncai kisimulnak, mintha sugározni kezdene, meglehetősen pirosló aurát, arca is enyhén kipiroslik, s csak közeledik és közeledik, szemeit kedvesen Krestvir gesztenyebarna tekintetébe mélyesztve. Beleéli magát, s keze is nagyon lassan elindul, s ha teheti, jobb tenyerébe fogja Krestvir arcát, mígnem szinte orruk már összeér. Aztán az utolsó pillanatban...*
- Khm... *Krákog, aztán elkapja a fejét, s egy pillanatra visszanéz, tekintetében furcsa csillogással, azonban egy újabb rázás, majd hirtelen kiül a vigyor, s széttárja kezét.*
- Hát szóval ilyesmi, de én nagyon béna vagyok ezekben, mindig csak a pofám nagy! *Nevet.*
- Amúgy tanulni nem tudod, ennek itt *bök Krestvir homlokára* semmi értelme. Marha nagy közhely, de ennek *bök Krestvir mellkasára* van igazán jelentősége. *Ismét perdül egyet Krestvir körül, akár egy pillangó, kacagva, nevetve.*
- Aztán, ha valaki igazán szerelmes... gondoskodik rólad, figyel rád, issza szavaid, nem nevet ki, csak, ha vicceseket mondasz, s veled együtt sír, ha muszáj. *Vág hirtelen szomorú arcot.* Míg a halál el nem választ! Hát nem csodálatos?! *Reppen fel a levegőbe, s repül néhány métert, kört leírva:*
- Ezért kell megélni, gesztenyebarna szemű lány! Hát ezért kell megélni! *Kacagva repked, néhányan tán furcsállva fordítják felé tekintetüket, míg visszaér.*
- Ha valaki megfogja a kezed, így... *Kulcsolja ujjait Krestvirébe, ha hagyja, s ha nem, sajátján mutatja.* aztán így sétáltok, az azt jelenti, hogy összetartoztok. Ez mutatja az összefonódást, hogy együtt dobban a szívetek, hogy együtt találtok ki dolgokat, hogy együtt, csak a tiétek az élet, tudod? És mindez abból, hogy "de jó bőr vagy, megiszunk valamit?" *Kacag fel.* Nagyon érdekes a világ, hát miért ne járnál nyitott szemmel, vagy olvasnál mások tekintetében! *Ujját felemeli, majd közelebb hajolva suttog a lány fülébe.* Nem utolsó sorban a gonoszság is megmutatkozik a szemekben, hát vigyázz, mit látsz.
//Krestvir//
- Ó, az istenekre, mondd már, hogy Pyr! *Kacag fel ismét jóízűen, fejét is a kéklő égbolt felé fordítva* Maga így, maga úgy... *Torzítja el hangját mélyebbre, aztán ismét nevet, majd kezét vágja ki előre feszesen, hogy belecsaphassanak.* Pyr Lavand, az Ékestollú! De elég csak a Pyr... most kezet kell fognunk. * Suttogja közelebb hajolva, aztán kuncog kedélyesen, s két égszínkékje szájával együtt nevet, apró kis huncut ráncok rendeződnek tekintete köré. A további válaszokkal megvárja a kulacsot, majd elveszi Krestvirtől.*
- Köszi. Áááhhh... ez igazán jól esett. Ennek a kútnak majdnem olyan íze van, mint az erdőmélyi virágharmatnak, amit hajnal tudsz a kelyhekből kiszürcsölni, ha elég korán kelsz, még szinte a nap előtt. *Meséli, majd leugrik a szökőkút pereméről és lassú sétára indul, biccentve Krestvirnek, hogy kövesse.*
- Tudnod soha nem kell, de, ha már furcsa érzésed van, mintha mögöttes tartalma lenne a szónak, vagy mondatnak, akkor gyanakodhatsz, hogy itt nem pusztán egy gesztusról, vagy kérésről van szó. *Magyarázza mosolyogva, olykor a lányra pillantva.* Ezért is fontos, hogy a másik szemébe nézz... tudod azt mondják, onnan sok mindent ki lehet olvasni. De, ha mindig leszegett fejjel mászkálsz, egyrészt marha könnyen nekimész egy szálkás faoszlopnak, másrészt meg nem látod a jeleket. Ez ilyen egyszerű. *Vonja meg a vállát felkacagva ismét. Pyr egyébként sokat nevet, sokszor, még akkor is, amikor semmi oka nincsen rá. Egyszerűen szeret nevetni és általában optimista, még akkor is, mikor a világot bontják le körülötte téglánként. Ismét felnevet, miközben kecses mozdulatokkal és apró fordulatokkal táncolja körbe épp, ki előttük halad, hogy aztán ismét visszatérjen Krestvir mellé, egy kedves pillantás kíséretében.*
- Hapsi, férfi, fickó, faszi, csávó, fiú... egyre megy. Azt hiszem, olyan fiatal középkorú emberegyedekre szokták mondani. Utazásaim során tanultam meg számos ork és ember kifejezést. Ezért is beszélek sokszor nagyon furán... mármint másoknak furán. *Tárja szét kezét, majd elrúgja magát és szárnyait kitárva elemelkedik egy pillanatra, s kezeit széttárva pördül meg a levegőben, hogy aztán két lábbal érkezzen Krestvir előtt és hajoljon meg:*
- Hölgyeim és uraim! Pyr Lavand! Ez volnék én! *Kacag fel, majd egy ismét felhangzó kérdésen meghökken, kissé meglepődik.*
- Már, hogy mutassam meg? Húha... nem semmi csaj... mármint lány vagy, igazán kíváncsi. De így szép az élet, nos rendben... khm... *Két lépést előrébb lép, még mindig Krestvir előtt, majd hirtelen komolyodik el, csak egy apró félmosoly marad az arcán, de ez is csak jelzésértékű érzékeny. Lassan közeledik a lány felé, fejét aprót félrebiccenti, s tekintetét nem veszi le a lányéról. Igazán lágy kifejezéssel ráncai kisimulnak, mintha sugározni kezdene, meglehetősen pirosló aurát, arca is enyhén kipiroslik, s csak közeledik és közeledik, szemeit kedvesen Krestvir gesztenyebarna tekintetébe mélyesztve. Beleéli magát, s keze is nagyon lassan elindul, s ha teheti, jobb tenyerébe fogja Krestvir arcát, mígnem szinte orruk már összeér. Aztán az utolsó pillanatban...*
- Khm... *Krákog, aztán elkapja a fejét, s egy pillanatra visszanéz, tekintetében furcsa csillogással, azonban egy újabb rázás, majd hirtelen kiül a vigyor, s széttárja kezét.*
- Hát szóval ilyesmi, de én nagyon béna vagyok ezekben, mindig csak a pofám nagy! *Nevet.*
- Amúgy tanulni nem tudod, ennek itt *bök Krestvir homlokára* semmi értelme. Marha nagy közhely, de ennek *bök Krestvir mellkasára* van igazán jelentősége. *Ismét perdül egyet Krestvir körül, akár egy pillangó, kacagva, nevetve.*
- Aztán, ha valaki igazán szerelmes... gondoskodik rólad, figyel rád, issza szavaid, nem nevet ki, csak, ha vicceseket mondasz, s veled együtt sír, ha muszáj. *Vág hirtelen szomorú arcot.* Míg a halál el nem választ! Hát nem csodálatos?! *Reppen fel a levegőbe, s repül néhány métert, kört leírva:*
- Ezért kell megélni, gesztenyebarna szemű lány! Hát ezért kell megélni! *Kacagva repked, néhányan tán furcsállva fordítják felé tekintetüket, míg visszaér.*
- Ha valaki megfogja a kezed, így... *Kulcsolja ujjait Krestvirébe, ha hagyja, s ha nem, sajátján mutatja.* aztán így sétáltok, az azt jelenti, hogy összetartoztok. Ez mutatja az összefonódást, hogy együtt dobban a szívetek, hogy együtt találtok ki dolgokat, hogy együtt, csak a tiétek az élet, tudod? És mindez abból, hogy "de jó bőr vagy, megiszunk valamit?" *Kacag fel.* Nagyon érdekes a világ, hát miért ne járnál nyitott szemmel, vagy olvasnál mások tekintetében! *Ujját felemeli, majd közelebb hajolva suttog a lány fülébe.* Nem utolsó sorban a gonoszság is megmutatkozik a szemekben, hát vigyázz, mit látsz.
7532. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 16:27:02
Üzenet elküldve: 2020-03-06 16:27:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
// Farkas és Patkány //
* Myr'Jinnar hallja Cirilna tekervényes fejtegetését a segítségről. Meg is áll újból, és egy érzés keríti hatalmába. Úgy érzi, hibát követett el. Tény és való, hogy sokáig nem tud nyugodt maradni, de talán most a szokásosnál is türelmetlenebb volt. A Lenerahhal való találkozása eléggé felzaklatta. Megvárja, míg a tündérlány a fejtegetése végére ér, majd szembefordul vele. Arca most már nyugodt, dühe alább hagyott. Miközben megszólal, elindul Cirilna felé.*
- Cirilna, kössünk békét. Hibáztam, elismerem, és azt hiszem, nem is fogalmaztam egyértelműen. Mit szólnál, ha a Pegazusban egy ital mellett megbeszélnénk?
* Szándéka egyértelműen békítő. Miközben ezeket mondja, odaér Cirilnahoz. Mondandója után várakozva néz a tündérlány szemébe.*
* Myr'Jinnar hallja Cirilna tekervényes fejtegetését a segítségről. Meg is áll újból, és egy érzés keríti hatalmába. Úgy érzi, hibát követett el. Tény és való, hogy sokáig nem tud nyugodt maradni, de talán most a szokásosnál is türelmetlenebb volt. A Lenerahhal való találkozása eléggé felzaklatta. Megvárja, míg a tündérlány a fejtegetése végére ér, majd szembefordul vele. Arca most már nyugodt, dühe alább hagyott. Miközben megszólal, elindul Cirilna felé.*
- Cirilna, kössünk békét. Hibáztam, elismerem, és azt hiszem, nem is fogalmaztam egyértelműen. Mit szólnál, ha a Pegazusban egy ital mellett megbeszélnénk?
* Szándéka egyértelműen békítő. Miközben ezeket mondja, odaér Cirilnahoz. Mondandója után várakozva néz a tündérlány szemébe.*
7531. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 15:06:15
Üzenet elküldve: 2020-03-06 15:06:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*A fiú azt mondja, mégsem öreg, csak úgy néz ki... ami már magában ellentmondásos az ő számára. Ha öregnek néz ki, honnan veszi a tündér, hogy mégsem az? Mi másból tudja az ilyesmit megállapítani?
A közeledésre elhúzódik, de mikor Pyr megjegyzi, hogy nem akarja megtépni, erőt vesz magán és hagyja, hogy a fiú hozzá érjen, bár érezhetően feszeng közben.
Majd két kezével igyekszik kitapogatni, hogy hogyan is rendezte el a haját Pyr. Sosem foglalkozott ezzel, csak néha meg szokta mosni és kifésülni, arra még nem gondolt, hogy frizurát csináljon magának. Igazából továbbra sem tervezi, de a gondolatot azért sikeresen elülteti fejében a fiú, hogy akár csinosíthatná is magát. Idegennek tűnik még belegondolni is, meg nem látja sok értelmét az ilyen külsőségeknek, de kíváncsiságból talán egyszer kezd magával valamit e téren.
Majd Pyr kineveti a kérdését, amiből már sejti, hogy valamit rosszul értelmezett. Szóval az ivás pusztán az ismerkedési szándékot jelzi. De azt is jelentheti, hogy a másik tényleg csak szomjas... Ki érti már ezt?*
- Akkor tehát maga azért hívott inni, mert ismerkedni akart velem, nem azért, mert szomjas, vagy kufircolni akar. - *Állapítja meg, használatba véve az új szót is.*
- De honnan kellene tudni, mikor mit jelent, ha valaki inni hív? - *Várja a mindenkori receptet.
Mostanra már arra jut, hogy a fiú talán mégsem akarta őt szándékosan bántani a szavaival. A viselkedése ugyanis arra utal, hogy barátságos vele. De nem biztos benne, hogy nem érti félre a testbeszédét és a szándékot a mosolya, nevetése mögött.
Néha nagyon elveszettnek érzi magát az ilyen helyzetekben. Még az is lehet, hogy éppen gúnyt űznek belőle, ő pedig hagyja, mert nem ismeri fel.
Jelenleg inkább hajlik arra, hogy a tündér csak szókimondó.*
- Mi az a hapsi? - *Valami ruhadarabra gondol, ha már a fiú szerint nem foglalkozik a külsejével. Pedig ő ügyel rá, hogy a ruháit és magát rendben és tisztán tartsa, amennyire csak a körülmények engedik...
Pyr meg mégis megszomjazik. A kérésre újra előszedi a kulacsot és odaadja a fiúnak.*
- Tessék! - *Bosszankodás nélkül, egyszerűen cselekszik. Közben meg hallgatja a további fejtágítást.
Szókincse ismét bővül néhány szóval, a társasági ismeretei pedig néhány újdonsággal. A simogatásra megint befeszül, önkéntelen is húzódozik, de ha Pyr kitartóan nyúl felé, akkor ellépni nem fog.*
- Milyen az, amikor úgy néz valaki? Szerelmetesen? - *Kérdezi, és ahogy a fiú szemébe néz, egyértelmű, hogy valami látványosat vár. Egy olyan bemutatót, egy olyan példaértékű nézést, amiből biztosan fel lehet ismerni, hogy na, ez a szerelmes nézés! Merthogy Pyr szavai alapján úgy képzeli el, hogy erre elég odanézni, már látja is az ember, csak ő nem tanulta még meg ezt a kifejezést fölismerni.
Legutóbb Zaxdor beszélt neki a szerelemről, de akkor nem mentek bele ilyen részletekbe. Külső szemlélőként már érdekli a téma, de saját tapasztalata nincs és nem is tudja elképzelni, hogy valaha úgy legyen valakivel, hogy szerelmes legyen, vagy belé szerelmes legyen bárki is.
Bár ahogy Pyr folytatja, neki sem lehet igazából nagy tapasztalata a témában, ha jól érti.*
- Nem. Nem szoktam ilyenekről beszélni. - *Rázza meg a fejét.*
- Nem tudtam, hogy ezeket meg lehet tanulni máshogy, minthogy figyelem mások viselkedését...
*A fiú azt mondja, mégsem öreg, csak úgy néz ki... ami már magában ellentmondásos az ő számára. Ha öregnek néz ki, honnan veszi a tündér, hogy mégsem az? Mi másból tudja az ilyesmit megállapítani?
A közeledésre elhúzódik, de mikor Pyr megjegyzi, hogy nem akarja megtépni, erőt vesz magán és hagyja, hogy a fiú hozzá érjen, bár érezhetően feszeng közben.
Majd két kezével igyekszik kitapogatni, hogy hogyan is rendezte el a haját Pyr. Sosem foglalkozott ezzel, csak néha meg szokta mosni és kifésülni, arra még nem gondolt, hogy frizurát csináljon magának. Igazából továbbra sem tervezi, de a gondolatot azért sikeresen elülteti fejében a fiú, hogy akár csinosíthatná is magát. Idegennek tűnik még belegondolni is, meg nem látja sok értelmét az ilyen külsőségeknek, de kíváncsiságból talán egyszer kezd magával valamit e téren.
Majd Pyr kineveti a kérdését, amiből már sejti, hogy valamit rosszul értelmezett. Szóval az ivás pusztán az ismerkedési szándékot jelzi. De azt is jelentheti, hogy a másik tényleg csak szomjas... Ki érti már ezt?*
- Akkor tehát maga azért hívott inni, mert ismerkedni akart velem, nem azért, mert szomjas, vagy kufircolni akar. - *Állapítja meg, használatba véve az új szót is.*
- De honnan kellene tudni, mikor mit jelent, ha valaki inni hív? - *Várja a mindenkori receptet.
Mostanra már arra jut, hogy a fiú talán mégsem akarta őt szándékosan bántani a szavaival. A viselkedése ugyanis arra utal, hogy barátságos vele. De nem biztos benne, hogy nem érti félre a testbeszédét és a szándékot a mosolya, nevetése mögött.
Néha nagyon elveszettnek érzi magát az ilyen helyzetekben. Még az is lehet, hogy éppen gúnyt űznek belőle, ő pedig hagyja, mert nem ismeri fel.
Jelenleg inkább hajlik arra, hogy a tündér csak szókimondó.*
- Mi az a hapsi? - *Valami ruhadarabra gondol, ha már a fiú szerint nem foglalkozik a külsejével. Pedig ő ügyel rá, hogy a ruháit és magát rendben és tisztán tartsa, amennyire csak a körülmények engedik...
Pyr meg mégis megszomjazik. A kérésre újra előszedi a kulacsot és odaadja a fiúnak.*
- Tessék! - *Bosszankodás nélkül, egyszerűen cselekszik. Közben meg hallgatja a további fejtágítást.
Szókincse ismét bővül néhány szóval, a társasági ismeretei pedig néhány újdonsággal. A simogatásra megint befeszül, önkéntelen is húzódozik, de ha Pyr kitartóan nyúl felé, akkor ellépni nem fog.*
- Milyen az, amikor úgy néz valaki? Szerelmetesen? - *Kérdezi, és ahogy a fiú szemébe néz, egyértelmű, hogy valami látványosat vár. Egy olyan bemutatót, egy olyan példaértékű nézést, amiből biztosan fel lehet ismerni, hogy na, ez a szerelmes nézés! Merthogy Pyr szavai alapján úgy képzeli el, hogy erre elég odanézni, már látja is az ember, csak ő nem tanulta még meg ezt a kifejezést fölismerni.
Legutóbb Zaxdor beszélt neki a szerelemről, de akkor nem mentek bele ilyen részletekbe. Külső szemlélőként már érdekli a téma, de saját tapasztalata nincs és nem is tudja elképzelni, hogy valaha úgy legyen valakivel, hogy szerelmes legyen, vagy belé szerelmes legyen bárki is.
Bár ahogy Pyr folytatja, neki sem lehet igazából nagy tapasztalata a témában, ha jól érti.*
- Nem. Nem szoktam ilyenekről beszélni. - *Rázza meg a fejét.*
- Nem tudtam, hogy ezeket meg lehet tanulni máshogy, minthogy figyelem mások viselkedését...
7530. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 14:46:59
Üzenet elküldve: 2020-03-06 14:46:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
*Egy mélységi furakszik a tömegben. Kap is érte pár sötét pillantást, de most nem foglalkozik vele. Maga Ar Thenior jelent meg állítólag. Mivel ő eddig épp aludt ahogy nap közben illik nagyrészt már lemaradt a dolgokról. De úgy tűnik, hogy mágusokat keresnek, hogy valami kristályra varázsoljanak és összetörjék. Persze utánaérdeklődik egy idős hölgytől aki undorodva csak közli, hogy ez a feladat. Hát ha ez volna a dolga akkor nincs mit tenni. Odalép és határozottan rámutat a kristályra. Persze van benne egy kis rossz érzés. Ilyen esetekben szoktak rossz dolgok történni.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
//8. próbatétel//
*Egy mélységi furakszik a tömegben. Kap is érte pár sötét pillantást, de most nem foglalkozik vele. Maga Ar Thenior jelent meg állítólag. Mivel ő eddig épp aludt ahogy nap közben illik nagyrészt már lemaradt a dolgokról. De úgy tűnik, hogy mágusokat keresnek, hogy valami kristályra varázsoljanak és összetörjék. Persze utánaérdeklődik egy idős hölgytől aki undorodva csak közli, hogy ez a feladat. Hát ha ez volna a dolga akkor nincs mit tenni. Odalép és határozottan rámutat a kristályra. Persze van benne egy kis rossz érzés. Ilyen esetekben szoktak rossz dolgok történni.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
7529. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 14:06:59
Üzenet elküldve: 2020-03-06 14:06:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*Amikor Krestvir felnéz, boldogan vigyorodik el, s a nagyszerű egyezményes jelét mutatja neki, de nem akarja megszakítani gondolkodásában, sem beszédében. Ahogy elnézi, Krestvir nagyon érdeklődő, ez pedig felvillanyozza, Pyrre ugyanis olyan nagyon sokan azért nem szoktak figyelni. A sok beszédnek sok az alja elv alapján, a lényeg általában el szokott veszni a sok halandzsa között. Úgy gondolja, el is helyezkedik a szökőkút mellett, ha már ilyen jól haladnak. Bőszen bólogat minden egyes megállapításnál, ha helyesnek véli, akad olyan, min elgondolkodik egy pillanatra, majd rövid idő után ismét elvigyorodva helyesel.*
- Nem vagy öreg... vagyis csak úgy nézel ki, de látom benned a lehetőséget... példáuul... *Kicsit közelebb lép, s óvatosan emeli fel a kezét.* Nyugi, nem téplek meg! *Nevet fel, s ha engedik, akkor Krestvir haját félrefogja, majd tűnődve néz a lányra.*
- Szerintem így jobb lenne, nem olyan mamás, meg kiemeli az arcéledet, vagy mi. *Mondja, mintha értene bármit is hozzá.*
- Az istenekre... nehogy azt gondold! *Gúvadnak ki szemei, mikor az ivást máris azonosítják mással, majd Krestvir merev nézésére elkacagja magát, még saját combját is megcsapkodja.* Az ivászat nem egyenlő a közönsületlenségel. *Rázza meg a fejét.* Az azt jelenti, hogy a másiknak tetszel és szívesen megismerkedne veled. Amúgy csak a ruhád vén, meg a hajad, szerintem egész helyes lány vagy. *Vonja meg a vállát és rúg félre egy kavicsot.*
- Csak nem foglalkozol a külsőddel, gondolom még hapsid sem volt, nem foglalkozol velük. *Néz égszínkék szemével a lányéba, teljesen természetesen. Más talán ilyenkor bocsánatot kérne, mert olyat mond, ami nem illendő, de Pyrnél nincs ilyen.*
- De az is lehet, hogy tényleg csak szomjas, azért hív... most már az lettem én is, meghívsz? *Kacsint a lányra, s kezét nyújtja a kulacsért. Függetlenül attól, hogy azt már eltették.*
- Na összegezzünk... meglát egy srác, mondjuk olyanforma, mint én, azt mondja "héj bébi, bírom a popód!". Ilyenkor nem kell megijedni és nem is feltétlen a fenekedre gondol, csak mondjuk szeretné felhívni magára a figyelmed. Ez még nem jelenti azt, hogy rögtön beléd is zúgott... *kis szünetet tart* szerelmesedett. *Javítja ki magát.* Általában ezt megérzed. Sokat néz rád, nem úgy, mint most én, hanem ilyen szerelmetesen, lágyan. Szereti, ha megérinted és ő is szeret hozzád érni, akár csak egy hajsimogatással... így. *Ha teheti végigcirógatja az arcát a lánynak, majd visszaejti maga mellé a kezét és nagy komolyan folytatja.*
- Meg védelmezni akar és félt téged, akkor is, ha nem kell. Ilyesmi, de annyira én sem értek hozzá, fiatal vagyok, tudod? *Kérdezi, mintha nem lenne egyértelmű.*
- De ilyeneket nem mondott neked el apukád, vagy anyukád? Vagy a testvéred, barátod? Haverok szoktak ilyenekről dumálni, nálad nem volt ilyen? *Kérdezi.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 14:11:53
*Amikor Krestvir felnéz, boldogan vigyorodik el, s a nagyszerű egyezményes jelét mutatja neki, de nem akarja megszakítani gondolkodásában, sem beszédében. Ahogy elnézi, Krestvir nagyon érdeklődő, ez pedig felvillanyozza, Pyrre ugyanis olyan nagyon sokan azért nem szoktak figyelni. A sok beszédnek sok az alja elv alapján, a lényeg általában el szokott veszni a sok halandzsa között. Úgy gondolja, el is helyezkedik a szökőkút mellett, ha már ilyen jól haladnak. Bőszen bólogat minden egyes megállapításnál, ha helyesnek véli, akad olyan, min elgondolkodik egy pillanatra, majd rövid idő után ismét elvigyorodva helyesel.*
- Nem vagy öreg... vagyis csak úgy nézel ki, de látom benned a lehetőséget... példáuul... *Kicsit közelebb lép, s óvatosan emeli fel a kezét.* Nyugi, nem téplek meg! *Nevet fel, s ha engedik, akkor Krestvir haját félrefogja, majd tűnődve néz a lányra.*
- Szerintem így jobb lenne, nem olyan mamás, meg kiemeli az arcéledet, vagy mi. *Mondja, mintha értene bármit is hozzá.*
- Az istenekre... nehogy azt gondold! *Gúvadnak ki szemei, mikor az ivást máris azonosítják mással, majd Krestvir merev nézésére elkacagja magát, még saját combját is megcsapkodja.* Az ivászat nem egyenlő a közönsületlenségel. *Rázza meg a fejét.* Az azt jelenti, hogy a másiknak tetszel és szívesen megismerkedne veled. Amúgy csak a ruhád vén, meg a hajad, szerintem egész helyes lány vagy. *Vonja meg a vállát és rúg félre egy kavicsot.*
- Csak nem foglalkozol a külsőddel, gondolom még hapsid sem volt, nem foglalkozol velük. *Néz égszínkék szemével a lányéba, teljesen természetesen. Más talán ilyenkor bocsánatot kérne, mert olyat mond, ami nem illendő, de Pyrnél nincs ilyen.*
- De az is lehet, hogy tényleg csak szomjas, azért hív... most már az lettem én is, meghívsz? *Kacsint a lányra, s kezét nyújtja a kulacsért. Függetlenül attól, hogy azt már eltették.*
- Na összegezzünk... meglát egy srác, mondjuk olyanforma, mint én, azt mondja "héj bébi, bírom a popód!". Ilyenkor nem kell megijedni és nem is feltétlen a fenekedre gondol, csak mondjuk szeretné felhívni magára a figyelmed. Ez még nem jelenti azt, hogy rögtön beléd is zúgott... *kis szünetet tart* szerelmesedett. *Javítja ki magát.* Általában ezt megérzed. Sokat néz rád, nem úgy, mint most én, hanem ilyen szerelmetesen, lágyan. Szereti, ha megérinted és ő is szeret hozzád érni, akár csak egy hajsimogatással... így. *Ha teheti végigcirógatja az arcát a lánynak, majd visszaejti maga mellé a kezét és nagy komolyan folytatja.*
- Meg védelmezni akar és félt téged, akkor is, ha nem kell. Ilyesmi, de annyira én sem értek hozzá, fiatal vagyok, tudod? *Kérdezi, mintha nem lenne egyértelmű.*
- De ilyeneket nem mondott neked el apukád, vagy anyukád? Vagy a testvéred, barátod? Haverok szoktak ilyenekről dumálni, nálad nem volt ilyen? *Kérdezi.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 14:11:53
7528. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 13:37:19
Üzenet elküldve: 2020-03-06 13:37:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
- Nem túl gyakran. - *Feleli a tündér érdeklődésére, miközben elérnek a szökőkúthoz. Míg tölti a kulacsot, éppen azon mereng, hogy Frandr milyen ügyesen megoldotta azt a talányt és hogy itt alattuk tényleg van egy víztározó, meg hogy mennyire hasznos jutalmat kapott a férfi... és hogy ez hasonlít a víz ágban használatos egyik varázslathoz, noha az a víz a halálból nem, csak annak markából tud visszahozni valakit, vagy éppen átsegíteni a gyorsabb távozásra.
Gondolatait azonban megzavarja Pyr közbeszólása és a fiú rögvest választ is kaphat, ugyanis a "te, figyi!"-re a lány egyértelműen a szemébe néz, kíváncsian, hogy mit akar.
Igaz, csak rövid időre tenné, aztán visszafordulna a kulacs felé, de a kérdés miatt megakad a tekintete a tündér arcán.*
- Szemkontaktust. - *Mondja halkan, kijavítva a tündért, mert ez éppen egy olyan szó, amit meg ő ismer. Majd zavarba jön, de most már csak azért is igyekszik Pyr szemébe nézni. Nem tudja, mi az a kekszi, de azt leveszi, hogy a fiú szerint azért nézte a mellkasát, mert tetszik neki. Ami zavarba ejtő, de az jobban zavarja, hogy a tündér észrevette, hogy nem a szemébe néz és hogy ezek szerint bizonyára szokatlanul viselkedett. Márpedig ő nagyon igyekszik szokványosan viselkedni és beilleszkedni.*
- Rendben, tartani fogom. - *Hajt fejet, ez időre kicsit megpihenve a szemezésben, de utána ismét felveszi a szemkontaktust, ahogy ígérte. Kellemetlenül érzi magát, mint egy leszidott gyerek.
Azaz, a kulacs miatt azért ismét félrenéz, mert kezén érzi, hogy már túlcsordult. Majd nyújtaná Pyrnek, hogy ihasson, mikor a fiú folytatja és sokáig abba sem hagyja a beszédet. De még mikről beszél! Mikről... nos, a felét ismét nem érti.
A szivi még megvan, a szerkó már gondot okoz. Annyira figyel, hogy megfejtse a szavak értelmét, hogy közben szinte hunyorog, amitől meg még lenézőbb lesz az arckifejezése...
Meglepi, hogy Pyr szerint vénnek néz ki, de maga sincs túl jó véleménnyel a saját külsejéről, így elhiszi, hogy a külleme így festhet a tündér szemében. Ugyan annyit tud, hogy valójában nem lehet még öreg, mert bár nem emlékszik, hogy hány éves, de tett már kísérletet ennek megállapítására. Ennek egyik módszere a testmagassága mérése volt és bizony növekedett még az elmúlt években, változott a teste is, kinőtte valamelyest a ruháit. Vagyis fiatal, ez egészen biztos.
De vajon hogy érti azt a tündér, hogy őhozzá túl vén? Talán arra gondol, hogy hozzá képest idősebb, csak pontatlanul fogalmazott?
Még azt is kikövetkezteti, hogy Pyr éppen azt fejezte ki, hogy szerinte nem túl tetszetős a haja és ő maga, ami természetesen neki sem okoz örömöt, de különösebben el sem szomorítja, mert nem foglalkoztatja. Maga az, hogy a fiú ilyeneket mond neki, kellemetlenebbül érinti, mert úgy hiszi, Pyr szándékosan bántani akarja. Ő pedig nem bírja a konfliktust, nem is tudja, mit kellene tennie, vagy mondania, úgyhogy csak hallgatja tovább a tündért... és a tanácsait.
És innentől igazából érdekessé válik, mert a fiú elkezdi magyarázni a kifejezéseket, amiket használ. Ez pedig olyasmi, amiből ő még szívesen is tanul és nagyon figyel, hogy a tündér segítségével kibogozza a szálakat.
A jó bőr azt jelenti, hogy tetszetős a külseje, a komázás is azt jelenti, hogy valami tetszetős. Az ivás azt jelenti, hogy az illető vele akar lenni, mint férfi a nővel... amire egyébként a kufirc egy használatos kifejezés.
Fel nem fogja, miért nem lehet ezt egyenesen és érthetően elmondani, miért kellenek ilyen fedőszavak rejtett utalásokkal?
Bólogat Pyrnek, hogy valóban felér egy lexikonnal, közben még emészti a hallottakat.*
- Akkor... most jó bőr vagyok, vagy csúnya és öreg? Mindkettőt mondta. És... azt mondja, nem vagyok vonzó, mert öreg vagyok, de elhívott inni... vagyis kufircolni. Egyébként miért jelent az ivás közösülést? Ha valaki elhív valakit inni, az igazából mindig közösülni hívja azt az illetőt? - *Böki ki az ellentmondásokat és kérdéseit. Mostanra egészen elemzővé vált a hozzáállása, ami még a zavarát is elnyomja, hogy a tündér vele kapcsolatban a gyermeknemzésről beszélt.
A kulacsát jobb híján bezárja és elteszi, mert kiderült, hogy félreértett valamit. Közben követi a tündért, mert a válaszára kíváncsi.*
- Nem túl gyakran. - *Feleli a tündér érdeklődésére, miközben elérnek a szökőkúthoz. Míg tölti a kulacsot, éppen azon mereng, hogy Frandr milyen ügyesen megoldotta azt a talányt és hogy itt alattuk tényleg van egy víztározó, meg hogy mennyire hasznos jutalmat kapott a férfi... és hogy ez hasonlít a víz ágban használatos egyik varázslathoz, noha az a víz a halálból nem, csak annak markából tud visszahozni valakit, vagy éppen átsegíteni a gyorsabb távozásra.
Gondolatait azonban megzavarja Pyr közbeszólása és a fiú rögvest választ is kaphat, ugyanis a "te, figyi!"-re a lány egyértelműen a szemébe néz, kíváncsian, hogy mit akar.
Igaz, csak rövid időre tenné, aztán visszafordulna a kulacs felé, de a kérdés miatt megakad a tekintete a tündér arcán.*
- Szemkontaktust. - *Mondja halkan, kijavítva a tündért, mert ez éppen egy olyan szó, amit meg ő ismer. Majd zavarba jön, de most már csak azért is igyekszik Pyr szemébe nézni. Nem tudja, mi az a kekszi, de azt leveszi, hogy a fiú szerint azért nézte a mellkasát, mert tetszik neki. Ami zavarba ejtő, de az jobban zavarja, hogy a tündér észrevette, hogy nem a szemébe néz és hogy ezek szerint bizonyára szokatlanul viselkedett. Márpedig ő nagyon igyekszik szokványosan viselkedni és beilleszkedni.*
- Rendben, tartani fogom. - *Hajt fejet, ez időre kicsit megpihenve a szemezésben, de utána ismét felveszi a szemkontaktust, ahogy ígérte. Kellemetlenül érzi magát, mint egy leszidott gyerek.
Azaz, a kulacs miatt azért ismét félrenéz, mert kezén érzi, hogy már túlcsordult. Majd nyújtaná Pyrnek, hogy ihasson, mikor a fiú folytatja és sokáig abba sem hagyja a beszédet. De még mikről beszél! Mikről... nos, a felét ismét nem érti.
A szivi még megvan, a szerkó már gondot okoz. Annyira figyel, hogy megfejtse a szavak értelmét, hogy közben szinte hunyorog, amitől meg még lenézőbb lesz az arckifejezése...
Meglepi, hogy Pyr szerint vénnek néz ki, de maga sincs túl jó véleménnyel a saját külsejéről, így elhiszi, hogy a külleme így festhet a tündér szemében. Ugyan annyit tud, hogy valójában nem lehet még öreg, mert bár nem emlékszik, hogy hány éves, de tett már kísérletet ennek megállapítására. Ennek egyik módszere a testmagassága mérése volt és bizony növekedett még az elmúlt években, változott a teste is, kinőtte valamelyest a ruháit. Vagyis fiatal, ez egészen biztos.
De vajon hogy érti azt a tündér, hogy őhozzá túl vén? Talán arra gondol, hogy hozzá képest idősebb, csak pontatlanul fogalmazott?
Még azt is kikövetkezteti, hogy Pyr éppen azt fejezte ki, hogy szerinte nem túl tetszetős a haja és ő maga, ami természetesen neki sem okoz örömöt, de különösebben el sem szomorítja, mert nem foglalkoztatja. Maga az, hogy a fiú ilyeneket mond neki, kellemetlenebbül érinti, mert úgy hiszi, Pyr szándékosan bántani akarja. Ő pedig nem bírja a konfliktust, nem is tudja, mit kellene tennie, vagy mondania, úgyhogy csak hallgatja tovább a tündért... és a tanácsait.
És innentől igazából érdekessé válik, mert a fiú elkezdi magyarázni a kifejezéseket, amiket használ. Ez pedig olyasmi, amiből ő még szívesen is tanul és nagyon figyel, hogy a tündér segítségével kibogozza a szálakat.
A jó bőr azt jelenti, hogy tetszetős a külseje, a komázás is azt jelenti, hogy valami tetszetős. Az ivás azt jelenti, hogy az illető vele akar lenni, mint férfi a nővel... amire egyébként a kufirc egy használatos kifejezés.
Fel nem fogja, miért nem lehet ezt egyenesen és érthetően elmondani, miért kellenek ilyen fedőszavak rejtett utalásokkal?
Bólogat Pyrnek, hogy valóban felér egy lexikonnal, közben még emészti a hallottakat.*
- Akkor... most jó bőr vagyok, vagy csúnya és öreg? Mindkettőt mondta. És... azt mondja, nem vagyok vonzó, mert öreg vagyok, de elhívott inni... vagyis kufircolni. Egyébként miért jelent az ivás közösülést? Ha valaki elhív valakit inni, az igazából mindig közösülni hívja azt az illetőt? - *Böki ki az ellentmondásokat és kérdéseit. Mostanra egészen elemzővé vált a hozzáállása, ami még a zavarát is elnyomja, hogy a tündér vele kapcsolatban a gyermeknemzésről beszélt.
A kulacsát jobb híján bezárja és elteszi, mert kiderült, hogy félreértett valamit. Közben követi a tündért, mert a válaszára kíváncsi.*
7527. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 11:09:49
Üzenet elküldve: 2020-03-06 11:09:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Zárás//
//Vany, Zax//
*A kis tündérke, ha tudná, hogy kivel sodorta össze a sors, lehet másképp gondolkodna. Zaxdor mindennek tartja magát, csak nem bölcsnek. Hirtelen haragú, hamar felbosszantják és olyankor általában üt és nem kérdez. De jelenleg hasonlóra nem kerül sor és azt azért be kell vallani, hogy kis tündérlányokat nem bántana sosem. Vagy legalábbis még nem került rá sor. Így csak mosolyogva tekint a lányra, aztán felkuncog, mikor az megdicséri szemeit és elmésségét. Az apró kezek érintését szinte alig érzi bőrén, de a látvány azért kellemes neki, jól esik szívének.*
- Én is örülök, kicsi Vany, aztán vigyázz ám magadra, nehogy valami... oh... *Eleinte nem is tudja mire vélni a nagy ölelést, aztán zavartan emeli meg egyik lapát kezét, hogy ő is megütögesse kicsit a tündér hátát, persze csak nagyon óvatosan, épphogy érintve azt. Halkan felsóhajt, majd miután kibontakoznak az ölelésből, lassan feltápászkodik és nyújtózik egyet.*
- Amonon megtalálsz, kicsi Vany! *Mondja még gyorsan, mielőtt a tündér fürgén továbbindul, s alakját addig kíséri tekintettel, míg még látja a ritkuló tömegben. Valóban sokan elszivárogtak már haza, a próbatételeknek úgy látszik hamarosan vége szakad. Aprót int még a lánynak, majd megakad a szeme valamin, amin elkerekedik:*
- Héj! *Kiáltana, de a lány már eltűnt, így túl nagy erőt nem visz a jelzésbe. Szomorúan mosolyogva megrázza a fejét, majd öles léptekkel az elhagyott kis függő fölé sétál. Egy darabig nézi, majd lehajol és felveszi, aztán visszaköti a nyakába.*
- Fiatalság... remélem a buksiját azért nem hagyja el egyszer. *Csak remélni tudja, hogy a tündér nem lesz nagyon szomorú, mikor észreveszi, hogy ajándéka eltűnt, mindazonáltal, ez egy ok, hogy majd később megkeressék egymást. Később. Elpillant az Artheniorba vezető út felé, majd elkomorodik. Megrázza magát és elindul, sok dolga van még, mit be kell fejeznie, vagy el kell kezdenie. Ez még majd kiderül. Nem is olyan sokára, sőt, inkább hamarosan.*
//Zárás//
//Vany, Zax//
*A kis tündérke, ha tudná, hogy kivel sodorta össze a sors, lehet másképp gondolkodna. Zaxdor mindennek tartja magát, csak nem bölcsnek. Hirtelen haragú, hamar felbosszantják és olyankor általában üt és nem kérdez. De jelenleg hasonlóra nem kerül sor és azt azért be kell vallani, hogy kis tündérlányokat nem bántana sosem. Vagy legalábbis még nem került rá sor. Így csak mosolyogva tekint a lányra, aztán felkuncog, mikor az megdicséri szemeit és elmésségét. Az apró kezek érintését szinte alig érzi bőrén, de a látvány azért kellemes neki, jól esik szívének.*
- Én is örülök, kicsi Vany, aztán vigyázz ám magadra, nehogy valami... oh... *Eleinte nem is tudja mire vélni a nagy ölelést, aztán zavartan emeli meg egyik lapát kezét, hogy ő is megütögesse kicsit a tündér hátát, persze csak nagyon óvatosan, épphogy érintve azt. Halkan felsóhajt, majd miután kibontakoznak az ölelésből, lassan feltápászkodik és nyújtózik egyet.*
- Amonon megtalálsz, kicsi Vany! *Mondja még gyorsan, mielőtt a tündér fürgén továbbindul, s alakját addig kíséri tekintettel, míg még látja a ritkuló tömegben. Valóban sokan elszivárogtak már haza, a próbatételeknek úgy látszik hamarosan vége szakad. Aprót int még a lánynak, majd megakad a szeme valamin, amin elkerekedik:*
- Héj! *Kiáltana, de a lány már eltűnt, így túl nagy erőt nem visz a jelzésbe. Szomorúan mosolyogva megrázza a fejét, majd öles léptekkel az elhagyott kis függő fölé sétál. Egy darabig nézi, majd lehajol és felveszi, aztán visszaköti a nyakába.*
- Fiatalság... remélem a buksiját azért nem hagyja el egyszer. *Csak remélni tudja, hogy a tündér nem lesz nagyon szomorú, mikor észreveszi, hogy ajándéka eltűnt, mindazonáltal, ez egy ok, hogy majd később megkeressék egymást. Később. Elpillant az Artheniorba vezető út felé, majd elkomorodik. Megrázza magát és elindul, sok dolga van még, mit be kell fejeznie, vagy el kell kezdenie. Ez még majd kiderül. Nem is olyan sokára, sőt, inkább hamarosan.*
7526. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 08:26:46
Üzenet elküldve: 2020-03-06 08:26:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
*Hogy a kislány honnét kerül ide? És miért nincs vele egy szülő sem? Biztosan elveszett. Ha elveszett volna, akkor valószínűleg bömbikélne, mivel azonban nem teszi, ezért valószínűleg a nyomában van egy szülőegység. Esetleg tán elszökött? Ez utóbbira az enged következtetni, hogy sűrűn pillant a háta mögé. Mindenesetre az érdekesnek tűnő rész felé halad és bizony rendesen tátja a száját. Könnyedén átjut a tömegen, mert elég kicsi így könnyen átbújik akár lábak között is. Mindenre tátja a száját. Amott például van egy igen nagy és igen furcsa csirke.
Aztán persze eltaknyol. Térdecskéje meg az egyik tenyere is bibis lesz. De nem baj. Elvileg meg tudja oldani, hogy eltüntesse.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//8. próbatétel//
*Hogy a kislány honnét kerül ide? És miért nincs vele egy szülő sem? Biztosan elveszett. Ha elveszett volna, akkor valószínűleg bömbikélne, mivel azonban nem teszi, ezért valószínűleg a nyomában van egy szülőegység. Esetleg tán elszökött? Ez utóbbira az enged következtetni, hogy sűrűn pillant a háta mögé. Mindenesetre az érdekesnek tűnő rész felé halad és bizony rendesen tátja a száját. Könnyedén átjut a tömegen, mert elég kicsi így könnyen átbújik akár lábak között is. Mindenre tátja a száját. Amott például van egy igen nagy és igen furcsa csirke.
Aztán persze eltaknyol. Térdecskéje meg az egyik tenyere is bibis lesz. De nem baj. Elvileg meg tudja oldani, hogy eltüntesse.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
7525. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-06 08:01:24
Üzenet elküldve: 2020-03-06 08:01:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Krestvir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hetykén nadrágjába derekába fűzi ujjait, s enyhén lazán áll, legalábbis ő így képzeli, úgy vizslatja a leányt. Szemöldöke rögtön megáll, mikor választ kap kérdésére, mert most hirtelenjében, valami szép muskátlis kertet kéne kamuznia, de a hazugság... nos az nem Pyr asztala. Így inkább csak idiótán felröhög, arcát megvakargatva, mintha csak serkenő szakálla kínozná, de olyan nincs neki. A tündér pont magára vehetne mindent, ámde az emberek általános mimikafegyvere, nos pont rá nincs hatással, ugyanis pont nem érdekli, hogy mit gondolnak mások. Így bizonyára az a fintor félreérthető lenne, de valójában Pyrt, akkor sem izgatná, ha komoly szándék ülne mögötte, csak megvonja a vállát.*
- Menjünk. *Mondja szokatlanul férfiasan. ~ Picsábapicsábapicsáááábaaaa... ~ Igen. Ez szokatlan. Azért ily könnyen nem szoktak beleegyezni és most meg kitalálhatja, hogy miért volt oly nagy pofája az imént, akár egy wegtoreni bárónak.*
- Öhm... gyakran jársz ide? *Kérdezi rettentő hülyén, mert hát, miért is járna ide gyakran. Ar Thenior sem hetente tart fogadóórát. Csendesen álldogál egyik lábáról a másikra zavarában, miközben Krestvir tölt, aztán ismét egy hülye kérdéssel akarja kitölteni a csend légüres terét.*
- Te figyi! Sosem nézel mások szemébe? Mármint... értem én, hogy jó kekszi az izmos mellkasom, nade... azért illik ám tartani a szemkontaktrátust! *Bólogat nagyon bölcsen, valójában fogalma sincs arról, hogy mit jelent a szó, csak hallotta mástól. Mikor a kulacstöltés kezdődik, már gyanítja, hogy a lánynak fogalma sincsen semmiről, ezért csak lemondóan felsóhajt.*
- Nézd szivi... jó csaj vagy meg minden... de hozzám nagyon vénnek látszol, már meg ne sértődj... ez a mamás szerkó, meg a haj... *mutogat tenyerével hárítva* ettől függetlenül kisegítelek pár hasznos tanáccsal. *És a vég kezdete elérkezett.*
- Ha egy ifjú férfi azt mondja jó bőr vagy, az azt jelenti, hogy komázza a külsőd, de minimum, vagy jónak találja a csecsed, vagy a segged, tudod? *Néz ártatlan szemekkel, forgatva a fejét, hogy Krestvir szemét megtalálja. Még nem fejezte be... sajnos.*
- Ha megkérdezi, hogy megiszol-e vele valamit, az általában, jelzem, alkoholos cucc, de valójában nem is inni akar, csak _időt eltölteni veled_, mert szimpi vagy számára, teccik érteni? *Bólogat hevesen.*
- Szóval, nagyon kedves vagy meg minden, hogy kölcsön akarod adni a kulacsod, de nem vagyok szomjas, csak szimpatikus voltál. Ha nem lennél ilyen öreg, talán még több is lehetne köztünk! *Kacsintgat. Krestvir nem tud többé érzéketlenség és tudatlanság álcája mögé bújni, ugyanis ez a harci kakas minden megmagyaráz, ha kell, ha nem.*
- Ez azt jelenti, hogy nem cimbiség, nem barátság, hanem férfi és nő közötti, elmélyülő és forró, lehetőség szerint kufirccal bővelkedő, tartalmas kapcsolat! *Felemeli az ujját.* Oh! A kufirc: az meg a gyerekcsinálás, csak más szóval és inkább az élvezetre helyezve a hangsúlyt... na! Mit szólsz? Egy élő lexikon vagyok, mi?? *Nevet fel csípőre tett kézzel.*
- Nyugi! Eleinte én sem tudtam, nem szégyen az! *Legyint bátorítóan.* Na gyere vissza, megnézzük mit csinál a gólem bátyó. *Int fejével, s lassan megindul, függetlenül attól, hogy Krestvir végérvényesen odafagy, kulacsát tartva, vagy elindul utána, valójában fogalma sincs arról, hogy rettentő mód zavarba hoz ezzel másokat.*
- Naaaa... gyere már, ne lustálkodj! Addig mesélek még a virágok beporzásáról... asszem te még ott sem tartasz...
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 08:05:10
//Krestvir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hetykén nadrágjába derekába fűzi ujjait, s enyhén lazán áll, legalábbis ő így képzeli, úgy vizslatja a leányt. Szemöldöke rögtön megáll, mikor választ kap kérdésére, mert most hirtelenjében, valami szép muskátlis kertet kéne kamuznia, de a hazugság... nos az nem Pyr asztala. Így inkább csak idiótán felröhög, arcát megvakargatva, mintha csak serkenő szakálla kínozná, de olyan nincs neki. A tündér pont magára vehetne mindent, ámde az emberek általános mimikafegyvere, nos pont rá nincs hatással, ugyanis pont nem érdekli, hogy mit gondolnak mások. Így bizonyára az a fintor félreérthető lenne, de valójában Pyrt, akkor sem izgatná, ha komoly szándék ülne mögötte, csak megvonja a vállát.*
- Menjünk. *Mondja szokatlanul férfiasan. ~ Picsábapicsábapicsáááábaaaa... ~ Igen. Ez szokatlan. Azért ily könnyen nem szoktak beleegyezni és most meg kitalálhatja, hogy miért volt oly nagy pofája az imént, akár egy wegtoreni bárónak.*
- Öhm... gyakran jársz ide? *Kérdezi rettentő hülyén, mert hát, miért is járna ide gyakran. Ar Thenior sem hetente tart fogadóórát. Csendesen álldogál egyik lábáról a másikra zavarában, miközben Krestvir tölt, aztán ismét egy hülye kérdéssel akarja kitölteni a csend légüres terét.*
- Te figyi! Sosem nézel mások szemébe? Mármint... értem én, hogy jó kekszi az izmos mellkasom, nade... azért illik ám tartani a szemkontaktrátust! *Bólogat nagyon bölcsen, valójában fogalma sincs arról, hogy mit jelent a szó, csak hallotta mástól. Mikor a kulacstöltés kezdődik, már gyanítja, hogy a lánynak fogalma sincsen semmiről, ezért csak lemondóan felsóhajt.*
- Nézd szivi... jó csaj vagy meg minden... de hozzám nagyon vénnek látszol, már meg ne sértődj... ez a mamás szerkó, meg a haj... *mutogat tenyerével hárítva* ettől függetlenül kisegítelek pár hasznos tanáccsal. *És a vég kezdete elérkezett.*
- Ha egy ifjú férfi azt mondja jó bőr vagy, az azt jelenti, hogy komázza a külsőd, de minimum, vagy jónak találja a csecsed, vagy a segged, tudod? *Néz ártatlan szemekkel, forgatva a fejét, hogy Krestvir szemét megtalálja. Még nem fejezte be... sajnos.*
- Ha megkérdezi, hogy megiszol-e vele valamit, az általában, jelzem, alkoholos cucc, de valójában nem is inni akar, csak _időt eltölteni veled_, mert szimpi vagy számára, teccik érteni? *Bólogat hevesen.*
- Szóval, nagyon kedves vagy meg minden, hogy kölcsön akarod adni a kulacsod, de nem vagyok szomjas, csak szimpatikus voltál. Ha nem lennél ilyen öreg, talán még több is lehetne köztünk! *Kacsintgat. Krestvir nem tud többé érzéketlenség és tudatlanság álcája mögé bújni, ugyanis ez a harci kakas minden megmagyaráz, ha kell, ha nem.*
- Ez azt jelenti, hogy nem cimbiség, nem barátság, hanem férfi és nő közötti, elmélyülő és forró, lehetőség szerint kufirccal bővelkedő, tartalmas kapcsolat! *Felemeli az ujját.* Oh! A kufirc: az meg a gyerekcsinálás, csak más szóval és inkább az élvezetre helyezve a hangsúlyt... na! Mit szólsz? Egy élő lexikon vagyok, mi?? *Nevet fel csípőre tett kézzel.*
- Nyugi! Eleinte én sem tudtam, nem szégyen az! *Legyint bátorítóan.* Na gyere vissza, megnézzük mit csinál a gólem bátyó. *Int fejével, s lassan megindul, függetlenül attól, hogy Krestvir végérvényesen odafagy, kulacsát tartva, vagy elindul utána, valójában fogalma sincs arról, hogy rettentő mód zavarba hoz ezzel másokat.*
- Naaaa... gyere már, ne lustálkodj! Addig mesélek még a virágok beporzásáról... asszem te még ott sem tartasz...
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 08:05:10
7524. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-05 22:19:33
Üzenet elküldve: 2020-03-05 22:19:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Farkas és Patkány //
* A gnóm feje egyre csak vörösebb, de az oka nem teljesen ismert Nes számára. Dühös magyarázásba kezd, amit megszeppenve hallgat a lány. Mondjuk lassan kezdi megszokni ezt a fajta viselkedést. Akárhogy is beszél a fületlen Nes nem állja meg, hogy ne kezdjen el értetlenkedni.*
- Szóval az a bajod, hogy segítettem neked? Vagyis inkább azt mondod, hogy segítettem neked, de mégse, mert a segítségem az neked nem segítség? Bár nem értem, mert azt kérted, hogy segítsek és én segítettem. Akkor most mégse segített a segítségem? A lehető leghamarabb akartad elhagyni a várost. Hát tessék én segítettem benne. Most meg nem is arra mész. Akkor mégse akartad elhagyni a várost? De ha nem akartad elhagyni a várost, akkor miért kértél segítséget? Akkor hiába segítettem neked, mert mert a segítségem nem volt segítség neked, de igazából nem is kellet a segítségem, ha nem a Nagy Út felé mész. Akkor mégse volt sürgős az a sürgős dolog. Akkor most mi a baj?* Ilyen okfejtésre még egy hadseregnyi tudós sem lett volna.
~ Gratulálok a nagy bölcsességedhez! Hogy lehetsz te ilyen végtelenül eszetlen? ~
~ Most mi van? Szerintem jól elmagyaráztam neki. Azt hiszem. ~
~ Inkább hagyjuk szerintem! ~
~ Csak irigy vagy. Amúgy is én vagyok a főnök! Azt teszem, amit csak akarok. ~
~ Nehéz eset vagy. Egy nap megölöd mind a kettőnket. ~
~ Badarság. ~ Ciri enged neki, mert úgy se tudja meggyőzni a másikat. Reméli, hogy nem fogják megtesztelni, ezért a kis közjátékért.*
A hozzászólás írója (Cirilna Asmelrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.05 22:20:38
* A gnóm feje egyre csak vörösebb, de az oka nem teljesen ismert Nes számára. Dühös magyarázásba kezd, amit megszeppenve hallgat a lány. Mondjuk lassan kezdi megszokni ezt a fajta viselkedést. Akárhogy is beszél a fületlen Nes nem állja meg, hogy ne kezdjen el értetlenkedni.*
- Szóval az a bajod, hogy segítettem neked? Vagyis inkább azt mondod, hogy segítettem neked, de mégse, mert a segítségem az neked nem segítség? Bár nem értem, mert azt kérted, hogy segítsek és én segítettem. Akkor most mégse segített a segítségem? A lehető leghamarabb akartad elhagyni a várost. Hát tessék én segítettem benne. Most meg nem is arra mész. Akkor mégse akartad elhagyni a várost? De ha nem akartad elhagyni a várost, akkor miért kértél segítséget? Akkor hiába segítettem neked, mert mert a segítségem nem volt segítség neked, de igazából nem is kellet a segítségem, ha nem a Nagy Út felé mész. Akkor mégse volt sürgős az a sürgős dolog. Akkor most mi a baj?* Ilyen okfejtésre még egy hadseregnyi tudós sem lett volna.
~ Gratulálok a nagy bölcsességedhez! Hogy lehetsz te ilyen végtelenül eszetlen? ~
~ Most mi van? Szerintem jól elmagyaráztam neki. Azt hiszem. ~
~ Inkább hagyjuk szerintem! ~
~ Csak irigy vagy. Amúgy is én vagyok a főnök! Azt teszem, amit csak akarok. ~
~ Nehéz eset vagy. Egy nap megölöd mind a kettőnket. ~
~ Badarság. ~ Ciri enged neki, mert úgy se tudja meggyőzni a másikat. Reméli, hogy nem fogják megtesztelni, ezért a kis közjátékért.*
A hozzászólás írója (Cirilna Asmelrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.05 22:20:38
7523. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-05 20:13:45
Üzenet elküldve: 2020-03-05 20:13:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Előbb vagy utóbb, minden véget ér egyszer és ennek az útnak pont itt az ideje, hogy vége szakadjon. Be is fut a főtérre, de már kezd sötétedni. A szürkületben a főtéren ácsorgó szökőkút, mint valami kapuőr várakozik, aki a városi éjszaka nyugalmát hivatott őrizni. A vízhez odamegy, hogy igyon belőle, azt már korábban hallotta, hogy szinte az egész városban talán ennek a vize a legtisztább, de talán más városokéval is vetekszik. Így nem fintorog vagy gondol arra, hogy kinek a keze vagy éppen a szája érinthette már ennek a víznek a tükrét vagy a kútnak a karimáját. Ezúttal szomjasabb ő annál, minthogy ilyesmibe túlságosan is el akarjon merülni. Be is csukja a szemét, addig a néhány percig, mintha attól akár meg sem történté tehetné a dolgot. Ahogy a szél is feltámad és a fény már az utolsókat rúgja, a fogadó fényei felé indul meg, hogy végre korgó gyomrának is eleget tegyen. Sötétben a város utcáin nem lenne tanácsos tartózkodnia, bár a kocsmákat is kerüli, de a jobbik rossz elve alapján ezt most meg kell lépnie.*
7522. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:18:28
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:18:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
*Fáradtan és keserű szájízzel támolyog vissza a főtérre. Hiába kutatta át a temetőt nem talált semmit csak szétszór hullákat amiket a kikelt gólem hagyott maga után. Megfejtést még annyit se talált mint itt. Legalább érdekes lett volna. De nem volt az. Hasztalan út oda vissza. Közbe tájékozódik már a csillagok felől aztán egy jóféle parasztasszony kioktatja, hogy már az is meg lett fejtve.*
~Marad egyátalán valami amivel próbákozzak he?~
*Az öreg egyre másra azon kapja magát, hogy elfogytak a ravasz versikék. Elszöcskézett volna pedig még egy pár napot ezekkel a kobaktörő fejtörőkkel. Egyszer minden véget ér. A főtéri zsivaj is szépen lecsendül majd. A gólem meg visszabújik a sírjába és mindenki boldogan él amíg meg nem. Hal.*
*Fáradtan és keserű szájízzel támolyog vissza a főtérre. Hiába kutatta át a temetőt nem talált semmit csak szétszór hullákat amiket a kikelt gólem hagyott maga után. Megfejtést még annyit se talált mint itt. Legalább érdekes lett volna. De nem volt az. Hasztalan út oda vissza. Közbe tájékozódik már a csillagok felől aztán egy jóféle parasztasszony kioktatja, hogy már az is meg lett fejtve.*
~Marad egyátalán valami amivel próbákozzak he?~
*Az öreg egyre másra azon kapja magát, hogy elfogytak a ravasz versikék. Elszöcskézett volna pedig még egy pár napot ezekkel a kobaktörő fejtörőkkel. Egyszer minden véget ér. A főtéri zsivaj is szépen lecsendül majd. A gólem meg visszabújik a sírjába és mindenki boldogan él amíg meg nem. Hal.*
7521. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-05 18:29:49
Üzenet elküldve: 2020-03-05 18:29:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
// Farkas és Patkány //
* Myr'Jinnar dühösen visszafordul Cirilna felé. Arca most már lángol. Néhány pillanatig villámló tekintettel bámul a tündérre. *
~ Nem hiszem el, hogy ennyire nehéz felfogni valamit! ~
* A gnóm lány levegőt vesz. Keze önkéntelenül is ökölbe szorul. Mikor megszólal, hangja remeg az indulattól. *
- Azt kérdezed, hogy mi bajom van? Hát, jó, megmondom! Nem azt kértem tőled, hogy mutasd meg a legrövidebb utat, ami kivezet Artheniorból, hanem azt, hogy segíts! De úgy látom, nálad ennyiben ki is merül a segítségnyújtás! Inkább ne szólaltál volna meg! Menjél inkább a romok közé kavicsot dobálni! Talán az jobban megy neked! Addig sem kell legalább segítened senkinek! Ja, és csak hogy tudd, tudom, hogy melyik úton lehet kimenni Artheniorból! Segítened azért kellett volna, mert Arthenioron kívül ismeretlen vagyok! Azt hittem, ha segítséget mondok, kitalálod, hogy nem ilyen semmitmondó tanácsokra van szükségem, de most már mindegy! Majd megkérek valaki mást!
* Újra hátat fordít Cirilnanak, és ismét elindul a Pegazus felé. Úgy érzi, szüksége volna valamire, ami egy kis erőt ad neki és nem mellesleg csillapodik a dühe is tőle. *
* Myr'Jinnar dühösen visszafordul Cirilna felé. Arca most már lángol. Néhány pillanatig villámló tekintettel bámul a tündérre. *
~ Nem hiszem el, hogy ennyire nehéz felfogni valamit! ~
* A gnóm lány levegőt vesz. Keze önkéntelenül is ökölbe szorul. Mikor megszólal, hangja remeg az indulattól. *
- Azt kérdezed, hogy mi bajom van? Hát, jó, megmondom! Nem azt kértem tőled, hogy mutasd meg a legrövidebb utat, ami kivezet Artheniorból, hanem azt, hogy segíts! De úgy látom, nálad ennyiben ki is merül a segítségnyújtás! Inkább ne szólaltál volna meg! Menjél inkább a romok közé kavicsot dobálni! Talán az jobban megy neked! Addig sem kell legalább segítened senkinek! Ja, és csak hogy tudd, tudom, hogy melyik úton lehet kimenni Artheniorból! Segítened azért kellett volna, mert Arthenioron kívül ismeretlen vagyok! Azt hittem, ha segítséget mondok, kitalálod, hogy nem ilyen semmitmondó tanácsokra van szükségem, de most már mindegy! Majd megkérek valaki mást!
* Újra hátat fordít Cirilnanak, és ismét elindul a Pegazus felé. Úgy érzi, szüksége volna valamire, ami egy kis erőt ad neki és nem mellesleg csillapodik a dühe is tőle. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773