// Megérkezés Artheniorba //
*Rhule arcát tanulmányozza, hogy hogyan viszonyul rég nem látott otthonához. Kedve lenne rákérdeznie, hogy mégis ~mi a baj?~ Felsóhajt, és nem kérdez egyelőre, nem az ork előtt. Talán jobb lenne, ha a kérdés kettejük között zajlana le. A Pegazus említése újabb és újabb érzéseket indít el benne, egyből látni akar mindent. Nem csak a fogadót, hanem az egész várost is. De mivel hosszú útjuk volt, és fáradt. Célszerű a fogadóval kezdeni a látnivalókat.*
- Tudom, csak más látni, mint csak hallani. *Elérik a főteret. Rhule bizonyosan tovább jut, mert ledermed a szökőkúttól nem messze és elhűlve figyeli a teret, a padokat és a fákat. *
- Ez gyönyörű. *mondja, aztán vállon üti Rhule-t persze csak gyengéden.*
- Nem is mondtad, hogy ilyen szép. *nem sejti, hogy Ordonok is az ő ámulatát nézi. Rhule arcát látva azonban teljesen biztos, hogy kérdéseket fog feltenni neki. Ezeket nem hagyhatja annyiban, tudnia kell minden részletet. Ha a férfi életét megmentette ennyi jár neki.
~Igaz ő is megmentette az enyémet. Frászt akkor is!~
Dönti el magában, hogy muszáj megkérdeznie. Aztán Rhule vagy elmondja, vagy nem. Az esély az kétélű. Azonban a szökőkúthoz odalép, és a vízbe mártja a kezét. Nagyjából most pont úgy csinál, mintha most látna elsőre ilyen városi díszítő elemet, pedig nem. Na de Artheniorban most látja először. A kettő pedig nem ugyanaz. Ezután a padokat simítja végig. Rhule sejtheti miért is tapogat végig mindent, az a hóbortja, ami miatt a fák idefele meg lettek csonkítva. Muszáj ujjbegyeivel megérintenie, megtapasztalnia őket. Máshogy teljes képet nem formálhat róluk. Nagyot sóhajt, és mikor végzett minden átsimogatásával visszalép Rhule mellé.*
- Mehetünk. Merre is van az a híres Pegazus? *tekintete kutakodón néz körbe, és próbálja meglelni egyedül, melyik lehet az a fogadó.*