//Irány a Kikötő//
*Nem is érti, hogy miért nem akarta maga megnézni azt a lélekvesztőt. Hát talán nem tudott róla.*
- Ezt eddig miért nem mondtad? *kérdezi, csendesen most éppen. A mosoly is csak szolidan játszik ajka szegletében, ahogy Rhule-t figyeli már a nyeregben ülve. Kiderül, hogy ott is volt egy kaszárnya, ami helyett van, egy másik úgy saccolja. *
- Jól van, menjünk. Nézzük meg a mélységet. *bólint rá.*
- Nekem az se baj, ha ott éjszakázunk. Csak van valami normális szállás is ott, nem? *érdeklődik. Nem sok fogalma van a Kikötőről, így hát nem sejti milyen szállás lehetősége akad. Aztán Rhule magyarázkodni kezd, és ez kicsit furcsa neki. De úgy van vele, hogy biztosítja a fiút arról, hogy emiatt ne aggódjon.*
- Jól van, nyugodj meg. Addig maradunk ameddig szükséges. *mondana még valamit, de aztán inkább nem teszi. Sajog még picit a feje, a tegnapi miatt. Persze túléli.
Rhule tanácsára felnevet.*
- Nem tudom feltűnt-e, de pont annyi lelkizés szorult belém, mint beléd. *mondja jogosan, ha van olyan, hogy zsák a foltját akkor Rhule megtalálhatta a magáét. ~Vagy én az enyémet. ~ fordítja maga irányába a lehetőséget.*
- Majd megírom, hogy jól vagyok, azt ennyi elég lesz. *bár el gondolkozik, hogy attól még hihetik, hogy elrabolták, és kényszerítik, hogy ezt írja. Felsóhajt, és ez már most bonyolultabb, mint amire gondolt. ~Talán kéne írni valamit, amit nem írnék csak úgy le.~ Nem tudja még sosem csinált ilyet, így fogalma sincs, mit lenne jó írni. Ezzel pedig megunja, és inkább úgy dönt nem is ír nekik. Majd egyszer hazamegy, aztán akkor örülnek ~vagy nem.~ Vállat von, és a verseny kiveri a fejéből ezeket az apró gondokat.*
- Rendben. *felkészül, és amint kiejti Rhule a száján a hármat, úgy vágtába ugrasztja Csokoládét.*