//Küldetésben//
*A kettős lassan nekivág a városnak, Dorának pedig van ideje eltöprengeni kissé intuitív döntésén. Annál is inkább, mert csak pár perce lehet távol, Esti még biztosan nem keresi. Ha pedig fogja, nos, ő már réges-rég úton lesz, amerre ez a jóember viszi.
Denjaar alkatra vonzó, úgy tűnik, valahol mélyen humora is van, de azért azt túlzás lenne állítani, hogy a beképzelt és bájgúnár fickókhoz szokott elf esete volna. Amolyan fegyelmezett katonafélének tűnik, aki látott már egy s mást, jól bánik a fegyverrel, ezért nem kell azon aggódnia, hogy jól bánjon a szavakkal. Az egész helyzet komikussága ellenére van a jelenlétében, hangjában valami megnyugtató. Arra persze nem elég, hogy Dora gyanakvását elaltassa, de eddig igen kellemes az útjuk, most, hogy nem Bors hátán kell döcögnie.*
- Szóval Wegtoren, hmm. *Jegyzi meg eltöprengve. Talált végre egy épkézláb embert Artheniorban, erre kiderül, hogy nem is oda valósi. Estinek igaza volt, ez a hely tényleg pocsék, nem is érti, miért várta annyira a viszontlátást.* Ha jól tudom, ott nincs ilyen cudar hideg. Mi hozta át mégis a hegy innenső oldalára? Munka? Szerelem? *Faggatózik vidáman, incselkedve. Ha már nem egy dalnokot fogott ki, hátha legalább egy jó történettel gazdagabb lesz az úton.
Amikor Denjaar egyenesen a korára kérdez rá, csak megerősíti a feltételezésében, hogy aki harcos, az nem mindig diplomata. Nem veszi magára a dolgot.*
- Tizenöt éve. Az ötvenest taposom. *Közli csevegő hangon. Kimondva rosszul hangzik az emberek között, persze, de Dorát nem rágja a csúz – fiatal még, a bőre hamvas, bánja is ő, ki tudja a korát.* Na és maga? *Biztos benne, hogy Denjaar is az ötvenest tapossa, vagy csak öregedő típus. Konyít az emberi anatómiához, és Habrertus miatt van összehasonlítási alapja. A férfi hajába vegyülő ősz szálak eléggé beszélőek. Az sem kerüli el a figyelmét, milyen hirtelen csúszik ki a száján ez a „senki” szó. Talán megbántották?*
- Azt hiszem, én is „senkiként” kerültem oda. Egy elf faluból jöttem, és tudósként indultam világot látni. *Ez egyébként szebben hangzik, mint a valóság, ha nem lett volna Pycta, Dora nem mert volna nekiindulni az amoni útnak.* Azt reméltem, más népek szokásaival, dalaival is gazdagabb lehetek. Utólag arra jutottam, hogy Amon nem egy érző lelkű elfnek való hely, de azért remek barátságokat kötöttem odaát. Kiderült, hogy a kancellárral egészen hasonló a gondolkodásunk. *Egy kis kuncogást is megenged magának.* Maga járt már ott korábban?
*Dorának be kell látnia, hogy a szökés mókás, de ő már nem gyerek, és megvan a magához való esze. Többek között arra is ráébred, hogy holmija jó része, így élelme is a Kalmár előtt, a lován maradt. Nem mintha visszakívánkozna oda, úgy véli, bármi jobb Esti társaságánál, még a jó fenekű katonaembereké is, de azért egy kis racionalitás sosem árt. Legalább is tapintásra nem úgy tűnik, mintha Denjaar minden zsebe tele lenne almával és krumplival egy jó vacsorához. Kicsit ficánkolni kezd a férfi mögött.*
- Ha már úgyis későn indulunk el, tehetnénk egy kitérőt a piacra? *Kérdezi a lovasa füléhez hajolva.* Az előre megvásárolt ételből könnyű lenne összeütni valamit az este. Mindketten jól járnánk.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.21 12:22:52