//Második szál//
//Aranyért hazudok//
*Az illegetés és a billegetés nem nagyon válik a hasznára. Pedig azt senki nem vetheti a szemére, hogy nem igyekszik eléggé feltűnő lenni. Ahogyan azt sem, hogy a hangja ne zengné be a teret. Igaz nem zavaró rikácsolás, amit inkább elfojtanak úgy, hogy inkább kérnek egy kósza jóslatot. Szép tiszta és csilingelő hangja járja végig az emberek fülét, de ennyire azért nem szép, hogy ilyen rendületlenül ezt akarná mindenki hallgatni.*
- Jó uram, hölgyem. Csak a tenyerükre van szükségem meg egy szép szempárra.
*Sóhajt fel, de nem nagyon áll meg neki senki fia sem. Néhányan egy pillanatra lefékeznek, de a többség jobban félti a javait annál, hogy ilyen humbug dolognak dőljenek be. Pedig sokan hiába várnak mást. Attól, hogy úgy néz ki, mint egy félnótás valami vándorcirkuszból, attól még nem fog sem kézen állni, sem verselni, még dalolászni sem. Táncolni azt tud, de nem fog. Hazudni jobban szeret, meg az sem hátrány, ha néha ráérez a dolgokra. De a mimóza városiakat úgy fest abszolúte nem érdekli ez a fajta művészet.*
- Hogy mennyibe?
*Halkítja is le hangját, ahogy a férfi irányába kapja a fejét. Valahogy ismerős az arc, de csak egy villanásnyi emlékfoszlányból, az meg ugye édeskevés. A lényegen viszont semmi nem változtat. Végre egy érdeklődő, amit kár lenne elszalasztani.*
- Egy ilyen helyes pofinak az első ingyenes.
*Villant is meg egy széles, hófehér mosolyt. Lassú léptekkel lép párat közelebb a férfihoz, ezt pedig kendőinek érméi végig csilingelik. Jobbját ki is nyújtja felé, jelezvén, hogy első bemutatónak kéri is a kezét, hogy alaposan szemügyre vehesse a tenyerét. Közben persze szemeivel olyan mustrát végez a férfin, mint még szinte soha senkin. persze nem csak önmaga szórakoztatásaként, pedig az biztos, hogy ez a férfi megér egy misét, de ennek most nincs itt az ideje. A mustra fő oka az, hogy készül begyűjteni minden olyan információt, ami a hasznára lehet. Egy kósza hajszál, egy csóknyom, esetleg egy sérülés, a dolgos kéz is árulkodó, vagy egy illat, egy darab, ami nem illik a ruházathoz. Bármi, ami az ő szemét kiszúrja, s igen nagy hasznát tudja venni. A hibátlan külső persze gondot okoz, de a legrosszabb esetben mellélő a hazugsággal, azt meg majd arra fogja, hogy szörnyen hasogat a feje, ilyenkor nem úgy működik az a bizonyos rejtett szem, mellyel belepillant a múltba és a jövőbe.*